Kötet, fezejet
1 I, I | Amint a nagyasszonynak e kérdésre ijedségtől kerekre
2 I, I | milyen öltözetet vegyen e mai napra? Mert volt ott
3 I, I | pusztítsa el a gonoszokat!~E szóra általános zsivaj támadt.~–
4 I, II | szerezsánok megrémültek e veszekedett had rohanásától,
5 I, III | másik oldalán az országcímer e körirattal: PRO LIBERTATE.
6 I, III | Nekem azt mondták, hogy én e házat tekintsem úgy, mintha
7 I, III | lecsüggő ollóját nyújtja e szolgálatra, s Ilonka kisasszonyt
8 I, IV | oly kedélyesen kacagott e tréfák mellé, mint egy gyermek.
9 I, IV | mosolyra. Ocskaynak se tetszik e tréfa.~– No te, ördögökkel
10 I, IV | hogy kezded ki?~A kapitány e szóra elkomolyodott, s amint
11 I, IV | monda Ocskay.~Félbeszakítá e tréfás jelenetet valami
12 I, IV | hosszút) nyújta át a vezérnek, e szavakat mondva hozzá:~–
13 I, IV | a topolyfavesszőt.~(Még e század elején is megvolt
14 I, V | dinasztája: Pálffy Antal, e színpad most is megvan még,
15 I, V | Racine „Horatiusai” volt e színmű. A legsimább képű
16 I, VI | sem jelentette be senkinek e vendég úr, s azt kérte,
17 I, VI | hatalmasítsák el utódaidat e földön a jövő századok!
18 I, VI | elkárhozni érted… mindaddig, amíg e magasra vivő úton fölfelé
19 I, VI | egyszer árulóvá találsz lenni e szentháromság ellen, aminek
20 I, VI | öcséd; hóhérod leszek én!~E nehéz szavakra azzal felelt
21 I, VII | házassága első heteit tölté. E levelek áradoztak a boldogságtól.~
22 I, VII | boldogságnál valami nagyobb is e földön. A becsület. Mikor
23 I, VII | dugott ónrudat, s azt írta e levél alá:~„Engedelmeskedem. –
24 I, VIII | háta gerincében állt meg.~E lövésre Vak Bottyán nagyot
25 I, IX | fekete koromfestékkel felírva e szavak:~„Hic fuit Ritschan”. (
26 I, X | akinek nincs mit veszíteni e földön. Akinek a szántóföldén
27 I, X | a kolostor barna falára e szókat:~„Hic fuit Ocskay.”~
28 I, XI | holdvilág még fehérebbé tette e szellemarcot, mint a bezárt
29 I, XI | agyonlőtte Tisza Gábort.~E miatt az átkozott két szép
30 I, XI | holdvilág még fehérebbé tette e szellemarcot, mint a bezárt
31 I, XI | agyonlőtte Tisza Gábort.~E miatt az átkozott két szép
32 I, XIV | mint ez az ősi kardom. (E szónál felemelte erős öklében
33 I, XIV | magyar tábor mint egy nagy E betű látszott körülölelni
34 I, XV | szedje, rögtön felbomlanak.~E megátalkodott makacs munkájában
35 I, XV | kell abba belefáradnia.~E keserves szorongattatásban
36 I, XVI | előkelőbb főtisztek, akik e megkülönböztetésért méltán
37 I, XVI | közt, mindenki nevetett: e biz a tábornok, s mindenki
38 I, XVII | gyönyörűségeset az ember soha többet e világi életében nem lát.
39 I, XVII | gyönge gyermeki szívről e veszedelmes gondolatokat,
40 I, XVII | Rákóczi döntő ütközetre készül e napokban, azt egész Bécs
41 I, XVIII| mintegy a háromszög közepén; e három vár Trencsén, Vágújhely
42 I, XVIII| tudassa excellenciáddal e fontos felfedezéseket az,
43 I, XVIII| csak úgy keringett a világ e soroknak az olvastára.~–
44 I, XVIII| magára!~A hölgyalak, amint e szóra leereszté két felemelt
45 I, XVIII| annak a védelmét keresné e megverő tekintet ellen.~–
46 I, XVIII| csodaszép idomaihoz odatapadt, e kárhozatra hívogató csábtekintettel
47 I, XVIII| Az a szép eszményi arc e szavak alatt egy fúria lárváját
48 I, XVIII| Ozmonda dévajul felkacagott e fenyegetésre.~– Hahhaha! –
49 I, XVIII| villanyosság hatotta volna át e szavakra, kezét az indulat
50 I, XVIII| forró lélegzettel lihegé e kitörő vallomást:~– Ah,
51 I, XVIII| mint imádlak!)~De Csajághy e szavaknál kardmarkolatára
52 I, XVIII| szilárd hangon dörmögé e szókat:~– Kicserélem őt
53 I, XVIII| A vas ember arca pedig e szóra ellágyult: a kezéből
54 I, XIX | Az a hang, amivel Ocskay e nevet kimondá: „Ritschán”,
55 I, XIX | az rajta, ha hátat fordít e jelenetnek? Nem hallja azért
56 I, XX | boszorkány!~Ilona komoly lett e szóra.~– Hiszen velem volt
57 I, XX | szemrehányással tekinte e szónál Ocskayra, aminőre
58 I, XX | képesnek, s Ocskay elérté, ami e tekintetben mondva volt: „
59 I, XX | ringatni. Áldassék az Isten!~E szóknál Ocskay László térdre
60 I, XX | rövidke szóváltást, ami e hőstett után közte és Csajághy
61 I, XXI | fogják tenni, legutól említé e nő magát a fejedelmet. –
62 I, XXI | sem vette észre az arcán e rövid borulatot. Egy pillanat
63 I, XXII | is fel kellett ölteni az e napra készült baleine-t,
64 I, XXII | lehetetlenség volna őt megszólítani e cím nélkül.~Ez is Ozmondánál
65 I, XXII | bámulat figyelmével hallgatta e történetet végig. Neki olyan
66 I, XXII | azok igazi könnyek, amik e szavaknál Ozmonda szemében
67 I, XXII | taszítani.~A két férfi szeme e sötétségtől ellakva, önkénytelen
68 I, XXII | kérdezé Ilonka; aggasztva e baljóslatos csendtől.~–
69 I, XXII | holtig foglyul tartja őt itt e torony fenekén, makacs hallgatásáért!
70 I, XXII | szemébe nézett. Olvasta-e tán e merev tekintetben a szív
71 I, XXII | mélán elmerengő arculat, e szomorúan hallgató száj?~–
72 I, XXII | Bizony azt tette volna e percben, ha a világ leghatalmasabb
73 I, XXII | hanem minálunk!~A fejedelem e szóval csaknem kiesett a
74 I, XXII | egészen az apja fia!~Ha e szavaknál az arcába nézett
75 I, XXII | szemei előtt.~– Szabad e jó hírrel visszaszáguldanom
76 I, XXIII| forgácsnő”, hatodik „frigyesnő”. E földi csillaghoz jöttek
77 I, XXIII| félistennek, – csak csak éppen e szót: „fejedelem” nem szalasztották
78 I, XXIII| kacagott fel Bercsényi, e merész tréfa által váratlanul
79 I, XXIV | Kreuznál eltérő mellékúttal. – E vadászterületet magától
80 I, XXIV | fújt, előre húzta. – So had e gmacht!”~A Favorita úton
81 I, XXIV | alabárdosra rivallva: „Glabst, had e wánt? – Nix had e wánt! –
82 I, XXIV | Glabst, had e wánt? – Nix had e wánt! – Glacht had e!”~A
83 I, XXIV | had e wánt! – Glacht had e!”~A császár maga is látható
84 I, XXIV | ekkor sem sírt. „Glacht had e!”~A császár egészen közel
85 I, XXV | fellegváraknak, amik mind e mai napig épen maradtak
86 I, XXV | írásával: „Ilonka” és utána e sorszám: 100 000, százezer!
87 I, XXV | földre vissza többé.~Mikor e másodszori ájulásából magához
88 I, XXV | még egyszer, amit nekem e levélbe diktált?~Ocskay
89 I, XXV | adatok, amiket Wratislaw e levelében felsorol, mind
90 I, XXV | levelet a kezére bízták, hogy e neveket Ocskayval közölte,
91 I, XXV | egyenesen bevádolja őket e levél nyomán?)~„Hanem mindezekkel
92 I, XXVI | erőt hozott magával még e lánccal a lelkén is előretörni
93 I, XXVI | alezredese, Pongrácz Gáspár e hírrel eléje jött. – Mit
94 I, XXVI | dicsősége tetőpontjára jutott el e regemondásba való diadallal.
95 I, XXVI | Ocskaynak a szerencséjét e diadal nemcsak megaranyozta,
96 I, XXVI | cigányleány nagyot vigyorgott e szóra, széthúzott, nagy
97 I, XXVI | már maga is ott fekszik e romokon – hozzájuk tapadva.~
98 II, I | legnagyobb káromkodás.)~E pillanatban érkezik a „kertek
99 II, II | folytattak stb.”~Ha valaki e percben látta volna Ocskay
100 II, II | rémülettől halott színével, e vonagló izmokkal, e verítéket
101 II, II | színével, e vonagló izmokkal, e verítéket gyöngyöző homlokkal,
102 II, II | aztán jön a többi.~Amint e levelet elolvasta Ocskay,
103 II, III | Mentől beljebb hatolunk e rejtett vidékbe, annál elragadóbb
104 II, III | kakastaréjokból (celosia) kirakva e szavak: „A hű férjek mustrája.”~
105 II, III | hogy magyarázatát adja e szavának, odavezette vendégét
106 II, III | asszonynéném (bocsásson meg e címezésért).~– De nagyon
107 II, III | asszonynéném, éppen az volt az oka e mai váratlan látogatásomnak,
108 II, III | Ocskay ajka reszketett, amíg e halálítéleteket végigolvasá.~–
109 II, IV | cigányleányt!~Ocskay összerándult. E szónál Ilonka arcán mély
110 II, V | anyásnak nevelni.~Hanem e rémmesék bevégezte után
111 II, V | szegény asszonynak álmodni e regék miatt a budetini vár
112 II, VI | csókolja meg a száját.~Ocskay e pillanatban rettentően felkacagott.~
113 II, VII | másnap hajnalban indult meg e város felé. Vele volt kilencszáz
114 II, VIII | úgy segéljen!~A négy ifjú, e fanatikus eskü után, miként
115 II, IX | hasát, hogy igazi-e, nincs e kitömve dohánnyal vagy csipkével,
116 II, IX | tenyere Ocskay Lászlónak!~E kellemetlen helyzetéből
117 II, IX | korcsmárossal. Egyszerre ráismert e pofára.~Ez senki sem más,
118 II, IX | az illó mérget szívta be e bűbájos dal meleg áriáját:
119 II, X | ugrott ki a szíve dühében e kérdés miatt.~– Hát mi köze
120 II, X | alatti gázai, lávái törtek ki e pillanatban kegyetlen visszatorlásra.
121 II, XI | nem ismert: félelmet. – Ha e vén fatörzsek valamelyike
122 II, XII | zsidófertály” volt.~Harminc évvel e történet előtt még egy egész
123 II, XII | légy. Én leszek a férfi!~E válságos pillanatban nagy
124 II, XIII | Ocskay a trón elé járul, e hideg arc tetszést ragyogó
125 II, XIII | Ocskay térde kiegyenesedett e kegy elfogadása után, egész
126 II, XIII | sárkánykígyó mérgét töltötték volna e szavakkal Ocskay ereibe.~
127 II, XIII | levelet írni Ozmondának, mely e szóval kezdődött: „Édesem!”,
128 II, XIV | körülálló rácok elszörnyedtek e rémtettre. Tököli uram handzsárt
129 II, XIV | hívásra jelent volna meg e percben közöttünk, nem fog
130 II, XIV | Heister egyenesen őrá nézett e szavak alatt; – ő volt az
131 II, XIV | adhasson télire; elkezdi e munkát Léva városánál, s
132 II, XV | kegyence! Ez a ragyogó arc; e daliatermet, egyik kezében
133 II, XV | áraszták el az éjszakát. S e fénykitörésnél úgy tetszett,
134 II, XV | csorgott végig egész testén e szörnyű torna után. Egy
135 II, XVI | azon az éjszakán, amelyen e próba első feladatát olyan
136 II, XVI | anyagyilkost, a mordályégetőt!~E sértő szavakra hirtelen
137 II, XVI | várhatok rá. Én több éjszakát e födél alatt el nem töltök;
138 II, XVI | akarja pihenni fáradalmait.~E szibarita élet közepett
139 II, XVI | tekintettel.~Szegény asszony! E pillanatban elfeledé lelke
140 II, XVII | voltam minden és mindenütt!~S e vakmerő vallomásra az volt
141 II, XVII | asszonyt.~– Ejh, hallgass e szóval! Nekem ilyen beszédet
142 II, XVIII| s kétkedve tekinte fel e kétségbeesett arcra.~Ocskay
143 II, XVIII| látni nem akarja, akkor e holdsápadt arcon a titkolhatlan
144 II, XVIII| egész bátorsággal közeledett e félelmes alak felé.~Mit
145 II, XVIII| rohan!~Ilonka meghallotta e szót, s a szekérekhó hátulsó
146 II, XX | és nap összeragadt volna.~E félreugrás miatt Jávorka
147 II, XX | elképzelni.~Hogy azok után, amik e férfi és e nő között történtek,
148 II, XX | azok után, amik e férfi és e nő között történtek, ezek
149 II, XXI | végrendeletemmel együtt. Én e szegény nőnek a szívét darabokra
150 II, XXII | egy női alakot látott meg e síron fekve.~Odamentek,
151 II, XXII | legyen az övé? – Átvitte e titkot a másvilágra, s bizonyára
|