bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1 I, I | ember; hanem nekem hites uram.~– Óh, te kis élhetetlenke!
2 I, I | kezében, hanem Tormássy László uram, a kérő násznagy, akinek
3 I, II | gárda, felséges fejedelem uram! – szólt a hadnagy.~– Nagyon
4 I, II | van, vitéz ezredeskapitány uram.~
5 I, III | mint aminőt boldogult édes uram idejében viseltek a magyar
6 I, III | kalappal.~– Kegyelmed, bíró uram, rögtön két tulkot vágasson,
7 I, IV | ki is Sós Márton kapitány uram salvus conductusával jött
8 I, IV | delikvensnek, vitéz ezredeskapitány uram!~Háromszor kell ismételni
9 I, V | aztán szegény megboldogult uram azt szokta mondani, hogy „
10 I, VI | Dejszen viteez kapitány uram, van eennekem annyi eszem,
11 I, VII | serénykedjék Ocskay László uram Léva várát hevenyében új
12 I, VII | visszavettem. Tormássy László uram feje leitta magáról a spirituszt.
13 I, X | lesz kacagánynak Ocskay uram, a másiké Borbély Balázs
14 I, X | a másiké Borbély Balázs uram számára. Csak jó virradat
15 I, XIII | Ez hát megvolna. Mondjad, uram, tovább!~– Te innen most
16 I, XIII | uramhoz fordulok.~Balahó uram a csendes idők alatt révészmester
17 I, XIII | szép szót – monda Balahó uram Ocskay megszólítására.~–
18 I, XIII | éjszakáján azonban Balahó hadnagy uram harmadmagával egy csónakra
19 I, XIII | megtalálni Balahó hadnagy uram csónakját, s azzal illa
20 I, XIII | asszonyodnak!~– Hát Balahó uram, mit szól hozzá?~– Kordéval
21 I, XIV | XIV. Balahó uram tempója~A második betörésnél
22 I, XIV | harsány vivátokat.~Csak Balahó uram nem volt kielégítve egészen.~–
23 I, XIV | Halál a nagyfejűre!”~Balahó uram rikácsoló hangja túlrecsegte
24 I, XIV | még soká elháborog.~Balahó uram pedig – megtéve a tempót –
25 I, XIV | makrapipára.~– Mi a tatár, Balahó uram! – monda neki Ocskay. –
26 I, XIV | beszélni, vitéz ezredeskapitány uram, nem úgy, ahogy kegyelmed
27 I, XIV | rögtön hasra fekszik.~Balahó uram azonban szörnyen megrestellte
28 I, XIV | a legény! – monda Balahó uram. – Csak ráismernék az istentelenre!~–
29 I, XIV | könnyen segítünk, Balahó uram; mindjárt lepingálom én
30 I, XIV | pinxit Sárody”.~– No, Balahó uram, hát itt van, ráismerhet
31 I, XIV | látta meg a képét Balahó uram?~– Vakapád németje! Hát ’
32 I, XIV | nevetése közben. Balahó uram pedig mindehhez igen komoly
33 I, XIV | lehet minden ember Balahó uram, aki mindig káromkodik.~–
34 I, XIV | mindjárt mellette volt Tormássy uram hajdúsága, a háta mögött,
35 I, XIV | gyalogcsapatjának az élén jó Balahó uram a hosszú pallosával. Tehát
36 I, XIV | Bukj le!” kiálta Balahó uram, s már akkor hason feküdt,
37 I, XIV | történt.~– No, Balahó kapitány uram! – szól egy tréfás hajdú
38 I, XIV | hát lásd meg!~Azzal Balahó uram kiugrott a sorból, megköpte
39 I, XIV | Hanem akkor aztán Balahó uram két kézre kapta a pallost,
40 I, XV | adott rá.~– No Tormássy uram, hát hogy tetszik a keresztelő? –
41 I, XV | Siessünk innen, vezér uram – szorgolá Pongrácz –, a
42 I, XVI | tornyokból. Dúló Pál kapitány uram, a helyőrség főparancsnoka,
43 I, XVI | mondá Dúló Pál kapitány uram, felkelvén az asztaltól,
44 I, XVI | sarkantyúit.~– Excellenciás uram, én vagyok Scharodi.~A tábornok
45 I, XVI | elszökni. Mehet, kapitány uram.~Scharodi megmerevítette
46 I, XVIII | agyonlövetni, ezredeskapitány uram. Senki sem nyúlt semmiféle
47 I, XVIII | Csajághy főstrázsamester uram!~Ott volt a szólított, várt
48 I, XVIII | elég volt rá! Nem úgy van, uram. – Ebben a pillanatban nem
49 I, XIX | kegyelmetek részén Ocskay László uram feleségével.~Ozmonda féktelenül
50 I, XIX | vitézlő főstrázsamester uram! Elfogadom a szíves ajánlatot.
51 I, XIX | önt, szolgálatkész lovag uram, hogy siessen ön nekem egy
52 I, XIX | helyen érezte magát Scharodi uram, elkezdett a bolondóci vár
53 I, XIX | volna? Mikor még az esküdt uram élt, s elvitt magával a
54 I, XIX | De hát mit gondol ön, uram: ha még Ritschán fel nem
55 I, XIX | Valahányat durran, atyamester uram kezében mindig félreszalad
56 I, XIX | körülbelül az volna mondva: „Uram, én itt ülök, elfogva mint
57 I, XIX | Hát mit gondol, lovag uram, erre a levélre nem tartaná-e
58 I, XIX | itt volna Ocskay László uram angyalával, cserébe – az
59 I, XX | dolgot.~– Igaz biz az, fiam uram, hogy én mindig vele voltam,
60 I, XXI | méltóságos uraságra.~Brigadéros uram megfogá a bográcsot, s leemelte
61 I, XXI | gyepre letelepedve.~Vendég uram magával hordta a csizmaszára
62 I, XXI | Én nem bánom! De ha az uram elmegy, én is vele megyek.
63 I, XXI | az ágyútűznek, ha az én uram utánam következik. De elég
64 I, XXII | Méltóságos brigadéros uram; ugyan válasszon ki egyet
65 I, XXII | hallgató száj?~– Kegyelmes uram – viszonzá a bán szíves
66 I, XXII | beállhatsz Ocskay brigadéros uram farkasbőrös kurucai közé.~
67 I, XXII | tőle az arca.~– Brigadéros uram! – mondá Wratislaw Ocskaynak. –
68 I, XXIII | a mai parolát.~– „Magad uram, ha szolgád nincs.”~Ocskay
69 I, XXIII | a világ sorja, patrónus uram.~– De éppen most, mikor
70 I, XXIII | kereste.~– Ugyan, édes jó uram – monda Ocskaynak, szépen
71 I, XXIII | Megengedi kegyelmes uram, hogy itt maradjak az ágya
72 I, XXIII | Nem az enyémből, kegyelmes uram. Nincs a kegyelmed bajának
73 I, XXIII | Ne tegyük azt, kegyelmes uram. Lássa, a doktornak is van
74 I, XXIII | mellette.~– Elvégzem, kegyelmes uram.~– Most pedig kérem, legyen
75 I, XXV | ugyancsak fütyölnek, brigadéros uram! – rebegé a nyargonc.~–
76 I, XXV | beteg előtt.~„Brigadéros uram. Kegyelmed megszabadított
77 I, XXV | amit mondtam.~– Óh, én uram, én fejedelmem! – hebegé
78 I, XXV | fejedelemnek: „Ocskay László uram felől rossz szél fú!” –
79 I, XXVI | elfoglalhatta volna Sopront Ocskay uram, ha kellemesebb időtöltésnek
80 I, XXVI | az úrnak, Pongrácz Gáspár uram!” – Üres szék van ott már.~
81 I, XXVI | bordalokat: meg-megakasztva egy „uram, uram, szállok az úrnak!”
82 I, XXVI | meg-megakasztva egy „uram, uram, szállok az úrnak!” felhívástól,
83 I, XXVI | Engedjen meg kegyelmed, fővezér uram, de mi azt a vádat, hogy
84 I, XXVI | intacte Ocskay brigadéros uram egész dandára, aki Komáromtól
85 I, XXVI | veszedelmünk. Kegyelmed, fővezér uram, tekintse azt, hogy Ocskay,
86 I, XXVI | dolog. Kegyelmed, brigadéros uram, pedig vegye tekintetbe,
87 I, XXVI | áll. Kegyelmed, fővezér uram, azt mondá: a fejedelmet
88 I, XXVI | veszteni való időnk. Brigadéros uram, engedje, hogy mi Ocskay
89 I, XXVI | van becsületem:~Mert az uram nem szeretem.~– Hahaha!~
90 II, I | Hagynók abba, brigadéros uram – szólítá meg előbb a bán
91 II, I | Nincsen biz az, brigadéros uram. Van kegyelmednek Isztricen
92 II, I | Nincsenek biz azok, brigadéros uram, mert azokat leküldték Érsekújvár
93 II, I | Valljuk meg az igazat, bánus uram, kegyelmed is gondol olyanformát:
94 II, I | Ocskay Lászlóra.~– Brigadéros uram! Kegyelmedre sok szem néz.
95 II, I | ezred szája.~– Brigadéros uram! Jobb szeretnők, ha támadót
96 II, II | Kedves barátom, brigadéros uram!~Kutya van a kertben! A
97 II, II | Vitézlő ezredes kapitány uram!~Nem mondhatnám, hogy valami
98 II, II | félek, hogy brigadéros uram nagyon megüti a bokáját.
99 II, II | beszélik, hogy Ocskay László uram felől rossz szél fú! Azért
100 II, III | belőle, hogy Szunyoghy Gáspár uram háza tájékán bátran kizöldülhetett
101 II, III | odakinn?~– Vendég, gróf uram.~– Hogy tudod, hogy gróf?
102 II, III | amilyennek Szunyoghy Gáspár uram menyének szokás lenni.~–
103 II, III | Ah! Jó estét, Ocskay uram! Ezer esztendeje, hogy nem
104 II, III | sorok.~– No hát, drága öcsém uram! – rivallt közbe egy szörnyű
105 II, III | az a nóta?~– Ohó, lovag uram! – szólt Ozmonda, eltaszítva
106 II, IV | hét sebeire kérlek, édes uram, egyetlenegy boldogságom,
107 II, IV | haragudjál meg érte, édes jó uram, ha én teneked most tanácsokat
108 II, V | ugrik. – Szunyoghy Gáspár uram pedig kegyetlen, mordális
109 II, V | felesége akart lenni. – Gáspár uram aztán végre kegyetlen fenyegetések
110 II, V | eljött már, amikorra Gáspár uram azzal fenyegetőzött, hogy
111 II, V | elfoglalta a várat, maga Gáspár uram csak alig menekülhetett
112 II, V | helyben sokáig; hanem Forgách uram felkapta a nyeregbe a háta
113 II, V | haraggal: „Nem úgy van, úr uram, még azt majd a kard dönti
114 II, VII | ház ura, Szunyoghy Gáspár uram lengyelországi útjából.~
115 II, VII | ott fekszik Vak Bottyán uram, ő jött azért, hogy engemet
116 II, VII | plánumomhoz, kegyelmes bán uram?~– Azt mondom, hogy hatalmas
117 II, IX | dicsőségből, kedves kamerád uram, hogy tökéletesen meg légy
118 II, IX | repült volna ki korcsmáros uram.~– Hallja kend, korcsmáros! –
119 II, IX | ráérünk még arra, excellenciás uram.~– De nem érünk rá, mert
120 II, IX | Dehogynem, excellenciás uram, soká fog az még tartani.~–
121 II, IX | bizonnyal elmegyek.~Scharodi uram a szájába dugta az üres
122 II, IX | Karsamadiner, excellenciás uram. – Mindjárt hozom azt a
123 II, X | Kérje csak fel, barátom uram, Ozmonda grófnét, énekelje
124 II, X | tüdejéből.~– Csak lassan, uram! A hangos beszéd pénzbe
125 II, XII | azonban megmutatta Scharodi uram, hogy mire képes egy katonaviselt
126 II, XIII | suttogva. – Hüh, barátom uram, micsoda nagy dolog lett
127 II, XIII | hogy hát ő maga, Wratislaw uram mekkora orrot kaphatott
128 II, XIII | Hozta Isten, kedves barátom uram! Ejh milyen nagyon sajnálom
129 II, XIV | az átadója pedig Tököli uram volt.~Ez a Tököli uram nem
130 II, XIV | Tököli uram volt.~Ez a Tököli uram nem valami ivadéka annak
131 II, XIV | ennélfogva, hogy Tököli uram, aki a császári vezérek
132 II, XIV | elszörnyedtek e rémtettre. Tököli uram handzsárt rántott, s annak
133 II, XIV | csakugyan feljelentené Tököli uram a fővezérségnél ezt a semmiséget,
134 II, XIV | sírva, mint egy gyermek „Óh uram, ne küldj engem oda, hisz
135 II, XV | mumusnak!~– Jó lesz, generális uram.~Ocskay László maga vezette
136 II, XVI | évődék Ocskayval Tököli uram, mikor, végzett munka után,
137 II, XVI | lelkifurdalásul magyarázták, s Tököli uram most már úgy beszélt hozzá,
138 II, XVI(1)| Vágjad uram, vágjad, mért lettek kutyákká!~
139 II, XVI | előhadat, középen jött Tököli uram rác gyalogsága; a hátvéd
140 II, XVI | szabódott most már Tököli uram Ocskaynak, hogy ne fogja
141 II, XVI | vitéz rácságból csak Tököli uram került meg tizenkét lovas
142 II, XVI | még egyszer össze Tököli uram Ocskayval: hat hét óta először
143 II, XVI | Ő énnékem mégis hites uram! – Ha siralmas sorsot választott,
144 II, XVI | levelet. Ezt Tormássy László uram írja. Elpusztította Léva
145 II, XVI | Ő énnekem azért mégis uram! Előttem ne gyalázd!~– Előtted
146 II, XVI | nagyon rövid volt az. „Kedves uram. Én Lietava várában tovább
147 II, XVII | mondásokat tudjon írni.~„Kedves uram: jó Ocskay László!~Ezen
148 II, XVII | hoztál a lelkemre, édes jó uram, Ocskay László, de megnyugtattam
149 II, XVII | elég.~Isten hozzád, édes jó uram. Szeretlek, hű leszek Hozzád,
|