Kötet, fezejet
1 I, I | elalunni, csak nem eresztette őt el.~– „No, hát mi az? Hogy
2 I, I | A dolmány elbocsátotta őt, és elment alunni.~Mikor
3 I, I | leány mind azt hitte, hogy őt siratják, s nevetett rajta.~–
4 I, I | Erőnek erejével hurcolják el őt leánytársai be az ágyasházba.
5 I, III | Ilonkával együtt ott várták őt a kastély kapuja előtt.
6 I, V | a „gradus ad Parnassum”-ot, s lovat, kardot kértek.
7 I, VI | Legyen áldott az Úr, aki őt elvette, s nekem ismét visszaadta.
8 I, VII | tenyésznek. Azok mind ismerik őt már. Hát még a kert! Az
9 I, VII | akinek a fiát megölte, s aki őt fia helyett fiává fogadta.~
10 I, VIII | a lovát, úgy nehéz volt őt célbavenni.~Egyszer aztán,
11 I, IX | lecsüggeszté.~Senki sem merte őt vigasztalni.~Egy elejtett
12 I, XI | feleség sohasem látták még őt másformának.~Ők mind a hárman
13 I, XI | délceg levente.~– Te láttad őt?~– Láttam.~– Közelről?~–
14 I, XI | De a hercegnő odaölelte őt a keblére, s arcát és homlokát
15 I, XI | Ez a férfi – én ismerem őt jól – csodákat fog elkövetni,
16 I, XI | feleség sohasem látták még őt másformának.~Ők mind a hárman
17 I, XI | délceg levente.~– Te láttad őt?~– Láttam.~– Közelről?~–
18 I, XI | De a hercegnő odaölelte őt a keblére, s arcát és homlokát
19 I, XI | Ez a férfi – én ismerem őt jól – csodákat fog elkövetni,
20 I, XIII | üresek a hordók; nem kell őt félteni: megint visszakerül,
21 I, XIII | elégedve.~– Most már elhozom őt onnan, fogadom az egekre.~(„
22 I, XIII | volt a Tiszán. A harci idők őt is elszólították az evező
23 I, XV | azok hasztalan keresték őt a kardjaikkal a bő mentéjében,
24 I, XV | csapatok minden törekvését őt hátulról megtámadhatni.~
25 I, XV | Csajághy Márton. Az vezette őt elzüllött ezredese nyomába.~
26 I, XV | feltámad az én alter egóm, aki őt szereti. Milyen jól jártunk
27 I, XVI | s vendégszeretettel kell őt fogadni.~A jezsuita atyák
28 I, XVI | készült; s most ti csak „dux”-ot tesztek a „princeps” helyébe,
29 I, XVI | a vakmerő kuruccal, aki őt csaknem levágta a tábora
30 I, XVI | örömtől, hogy a fővezér őt extraordinánccal hívatja
31 I, XVIII| arra nagy dolgokat bíznak, őt magára hagyják.~– No, erről
32 I, XVIII| kegyelmed?~– Szabadon fogom őt bocsátani.~Ozmonda minden
33 I, XVIII| Tudtam! Már megrontotta őt! Egy fél óra elég volt rá!
34 I, XVIII| dörmögé e szókat:~– Kicserélem őt a fogoly feleségemért.~–
35 I, XIX | És Ocskay nem hagyhatta őt magára, hogy vezéri teendői
36 I, XIX | római pápának, ami erre őt rávehesse? – Hátha valami
37 I, XIX | azt mondja: „Kicserélem őt a feleségemmel.”~A hölgy
38 I, XIX | mondta volna: „Elcserélem őt a feleségemért!” Cserébe
39 I, XIX | kínhalált, eljövök hozzá, hogy őt újra lássam; míg az angyal
40 I, XIX | Ozmonda Csajághynak, ki őt úgy kísérte mindenüvé, mint
41 I, XIX | ott a helye. Beburkolja őt a kacagányába; úgy lovagol
42 I, XIX | ezredesüket. Ocskay odaülteti őt maga elé a nyeregbe. Másfél
43 I, XX | mondá:~– Hát miért nem hívod őt ide?~Csajághy oly gyöngéd,
44 I, XX | kitalálni. Sohasem látta őt még ilyennek. Mikor Csajághytól
45 I, XX | te azt nem tudnád?~– Mi őt nagyon szerettük – kivált
46 I, XX | mind a hármunkat, mint mi őt együtt mind a hárman. Jer
47 I, XX | fejedelem őfelsége küldte őt hozzám kegyelmes iratokkal.
48 I, XX | hogyan szabadította meg őt csúf halálveszélyből a testvére,
49 I, XXI | délre harangoztak, akkorra őt is meghozta a drága jó pörkölthúsillat
50 I, XXII | krónikáiban.~Minden szem őt nézi: a „Rákóczi villámát”,
51 I, XXII | bámulta a férjét, minek fogja őt tartani most, ennyi fénytől
52 I, XXII | Itt volt az ősz főpap, aki őt egykor mint szerzetest fölszentelte,
53 I, XXII | száműzetését, itt fogadta őt Pálffy János bán, azon ezrednek
54 I, XXII | Nagyhamar rátalál, ez is őt keresi; a bájos Ozmonda,
55 I, XXII | nézve lehetetlenség volna őt megszólítani e cím nélkül.~
56 I, XXII | örökös urává tenni; kész őt szepesi gróffá kinevezni;
57 I, XXII | nyújtá Ilonkának, s vezette őt egy fokkal alább, a földszintre.~
58 I, XXII | Bizonyosan anyánk küldte őt hozzám Bécsbe, fogságom
59 I, XXII | volt. Azé a magas úré, aki őt most a pozsonyi vár termein
60 I, XXII | bókolással előrebocsátva őt minden ajtóküszöbnél. Ennek
61 I, XXII | az holtig foglyul tartja őt itt e torony fenekén, makacs
62 I, XXII | sohase tudja meg senki, ha őt a véletlen ide nem hozza.~
63 I, XXII | nyújtá Ilonkának, s bevezette őt a vastag fal ablakán át
64 I, XXII | Bécsbe a feleségemhez, mikor őt foglyul ott őrizték. Nem
65 I, XXII | veszedelmes titokban. Bocsássa őt szabadon kegyelmed. Ennek
66 I, XXII | koporsója is elsüllyed. Ilonka őt még akkor is szeretné, ha
67 I, XXII | kívánatát tudatva Ilonával, őt a hintajából hozzá átvezette,
68 I, XXII | neje? Hat év óta nem látta őt. Mikor elragadták az oldala
69 I, XXII | allonge-paróka. Ilyennek látta őt Eleonóra az elválás pillanatában,
70 I, XXII | jobban megnézte volna. Látta őt már valamikor?~Most itt
71 I, XXII | meg.~– Akkor te szereted őt!~Amikor ezt mondta a fejedelemnő,
72 I, XXII | Szeretem – mint ahogy szereti őt bizonnyal minden magyar
73 I, XXII | elé, s kardjával üdvözölve őt, jelenté, hogy küldetését
74 I, XXIII| tulajdonságai voltak egyesülve, hogy őt arra a polcra emeljék, ahonnan
75 I, XXIII| kívánhatja tőle, hogy az őt nevezze úgy, ahogy fejedelmek
76 I, XXIII| kancsérolókra nem lehet őt bízni. Én sokáig voltam
77 I, XXIII| Nem jut eszébe az, hogy őt a fővezér megbántotta, csak
78 I, XXIII| most íme utolérte a nemezis őt is a nyelv sebesítette meg,
79 I, XXIII| fázom.~Ilonka betakarta őt a medvebőrrel, ami a térdére
80 I, XXIV | olyan kegyes, hogy elkíséri őt odáig. Csak a „viszontlátásig”
81 I, XXV | regényes nimbusznak, ami őt eddig környezte, hogy testét
82 I, XXV | mert öröm annak az oka, ami őt ebben akadályozza. A mai
83 I, XXV | kerített a számára, s el hagyta őt futni a szász határon keresztül
84 I, XXV | bizonnyal jobban meg tudnók őt becsülni, s generálisságnál
85 I, XXVI | nekifordult annak magának, ki őt legcsábítóbb ígéretekkel
86 I, XXVI | bánt; seregét szétmorzsolá, őt magát beszorítá egy ausztriai
87 I, XXVI | korában főnöke volt, s aki őt nagyon szerette. Eltávozásakor
88 I, XXVI | köszönheté Pongrácz, hogy őt magát nem verette vasra
89 I, XXVI | ide nem jöhet hozzá, hogy őt csábítgassa, mert mi ketten
90 I, XXVI | akik halállal fenyegetik őt, ha félre talál lépni. Csalatkoztak
91 I, XXVI | itt másra, csak énreám.” Őt pedig nem fogta a golyó.
92 II, II | férjében egy szentet imád, aki őt a mesebeli hattyúlovagok
93 II, II | Ott azután nem őrizhette őt senki.~Senki sem vigyázhatott
94 II, III | nagyasszonynak, úgy szólítva őt, hogy „énnekem legkegyelmesebb
95 II, III | szólt Ozmonda, eltaszítva őt magától – ez nem Deliancsa,
96 II, IV | volt. Nem zavarta már ki őt abból semmi. Meglehet, hogy
97 II, IV | Felkereste Ilonkát. Ott találta őt a gyermekei szobájában.~–
98 II, IV | lábaszárát, úgy iparkodott őt fogva tartani.~– Ugye apám!
99 II, IV | Nem úgy. „Én küldtem el” őt a házamtól haraggal. Én
100 II, IV | Ez nem ok arra, hogy őt elhagyd. Te! A Rákóczi mennyköve!
101 II, V | napon aztán így fizette őt ki az Illésházy: „De galambom,
102 II, VI | ürügye alatt? Kiszolgáltassam őt a bécsieknek? Aki nekem
103 II, VII | Ocskay észrevette a „rochade”-ot, s ő is tett egy hasonló
104 II, VIII | addig meg nem nyugszom, amíg őt élve el nem fogom; bakó
105 II, VIII | az angyal még kiimádkozza őt a pokolból is. Valamennyi
106 II, VIII | megkapom.~– De hogy fogod el őt Bécsben, ha rátalálsz is?~–
107 II, VIII | Összetalálkozunk bizonnyal ott, ahol őt megtaláljuk. – Tűz, vas
108 II, IX | vadaskertek mind ismerik őt jól, minden ház, minden
109 II, IX | egy nap alatt ki előzhette őt meg? Hisz ezeket az ő dolgait
110 II, IX | Bécsbe jön, s miért hozta őt ide, röptében elkapva. –
111 II, X | liderliche und versoffene Jerum”-ot, meg a „Mir is alleseins,
112 II, X | államügyekkel, hogy nem ért rá őt elfogadni.~No, de azért
113 II, XI | került ő ide?~Mi vezette őt ehhez a balhír-mondó kőpárhoz?~
114 II, XII | mindent: a bécsi gyülevész őt keresi halálra…~Csúf halál!~
115 II, XII | hozzá Ozmonda, s átkarolva őt, eltolta erővel az ablaktól.~–
116 II, XII | alakban fogták volna el őt Jávorka kurucai, s így vitték
117 II, XIII | csak lehet, tisztelje meg őt a látogatásával. Őkegyelmessége
118 II, XIII | Rákóczi Ferenc fejedelem: őt is Leopoldnak nevezték Bécsben
119 II, XIII | szálland. A császár kinevezte őt hadseregében vezérőrnaggyá,
120 II, XIV | példálózás szólt. Le is nézte őt Ocskay, vitéz lelke egész
121 II, XV | szíve miatta; de megtanulta őt mentegetni maga előtt. Hajh,
122 II, XV | tükre.~Nem ilyennek szokta őt látni Tiszáné nagyasszony.~
123 II, XV | nem ölthet magára, hogy őt megrettentse, mint ez a
124 II, XVI | te rajtuk! – vigasztalá őt Ocskay. – Keményítsd meg
125 II, XVI | gyermekeimnek – és én mégis szeretem őt.~S ezt az utolsó szót aztán
126 II, XVI | Ozmonda szép szemei tartották őt fogva Budetin várában. –
127 II, XVII | nekik. Pedig oda kell neki őt vinni: máshová nem viheti.
128 II, XVII | rajta sebeket ütni.~Akarta őt megkínozni, megalázni, őrjöngésig
129 II, XVII | mellett. Még így nem látta őt harcolni senki. – S aztán
130 II, XVII | Eddig ő gyilkolt; ezután őt fogják gyilkolni. – Kíváncsi
131 II, XVII | teremtve. – Te nem ismered őt; képzeleted sincs róla,
132 II, XVII | mértékletes háziapának képzeled őt én, én ismerem csak őt igazi
133 II, XVII | képzeled őt én, én ismerem csak őt igazi valójában –, démoni
134 II, XVIII| urát örökre, s soha többet őt látni nem akarja, akkor
135 II, XVIII| hű emberem! Ne bántsátok őt most! Mikor engem keres.
136 II, XVIII| veszedelmébe! Ne fogjátok őt el az én szemeim láttára,
137 II, XVIII| szent asszony kiimádkozza őt még az éhes ördögnek a fogai
138 II, XIX | összeesküdött ellene, hogy őt élve elfogják. Egy népballada
139 II, XX | vitézeinek a testükkel kellett őt fedezni, hogy agyon ne kövezzék.~
140 II, XXI | hanem arról van szó, hogy ha őt megölik ott, emitt megölnek
141 II, XXI | boldogságodtól. Ha én elvesztem, tedd őt boldoggá. Úgy légy áldva,
142 II, XXI | jött vágtatva az utcán, őt keresve.~Ilonka küldte ezt
143 II, XXI | levelében, hogy engedjék őt bejönni a kuruc tábor elővédein
144 II, XXI | tábor elővédein keresztül. Őt magát Sempténél tartóztatták
145 II, XXI | semptei parancsnokát, hogy őt keresztülbocsássa a hadvonalon.
146 II, XXI | Érsekújvárra, bizony kiimádkozza őt még a hóhértól is, mikor
147 II, XXII | grófnőre.~Annyira szerette-e őt, hogy képes volt megölni,
|