Kötet, fezejet
1 I, I | a kajla, savószín bajusz mintha csak krétával volna ráfestve.
2 I, I | táborba viszik, úgy veheti, mintha csak a koporsóba tette volna. –
3 I, I | virágokkal Gábor bátyámnak, mintha csak az övét látnád.~A leány
4 I, I | csinál az anyjának, mikor mintha tőröket szúrt volna a szívébe!~–
5 I, I | éjjeli álmomat. Úgy volt, mintha a Gáborkánk hazaérkezett
6 I, I | vágtat lóhalálában egy lovag, mintha versenyt futtatna a nyomában
7 I, I | csak bámult, csak nézett, mintha néma volna; mikor meg azt
8 I, I | éjszakán senki – éppen, mintha menyegző éje volna. A trombitások
9 I, II | szörnyű sivatag fehérség, mintha hó esett volna: ott a sziksó
10 I, II | valamennyi olyan rongyos, mintha ágról szakadt volna. Elzüllött,
11 I, II | szemben; de úgy látszott, mintha nem nagy kedvük volna nagyon
12 I, II | ősember; rémségesebbek, mintha páncélban volnának. Rohannak
13 I, II | meredtek elő a sás kardlevelei, mintha vértócsákból emelkednének
14 I, III | akin mindig úgy látszott, mintha mondani akarna valamit,
15 I, III | amely úgy jár kevélységében, mintha minden lábával kétszer lépne
16 I, III | azon a hánykódó paripán, mintha egymáshoz volnának nőve.
17 I, III | napsugárban úgy tetszett, mintha a paripák lábai által felvert
18 I, III | nagyasszony úgy érezte, mintha valami összeszorítaná a
19 I, III | összeszorítaná a torkát, vagy mintha egy nehéz felhő feküdnék
20 I, III | kegyelmed a házamat olybá, mintha az édesanyja házába lépne
21 I, III | úgy ment ki a nép közül, mintha őneki volna a legnagyobb
22 I, III | én e házat tekintsem úgy, mintha itthon volnék. A háziúr
23 I, III | sóhajtottunk egymás után. S erre, mintha a „terülj meg abrosz!” volna
24 I, IV | egészen olasz jellegű volt, mintha soha Csehországot se látta
25 I, IV | sűrű ráncok közé szorítva, mintha mindig nevetésre állnának;
26 I, IV | megszólalt onnan felülről, mintha csak a függő lámpásból sipákolt
27 I, IV | múlva egy másik hang, olyan, mintha valaki az orrán keresztül
28 I, IV | tüntette el egymás után, mintha ott sem lettek volna. S
29 I, IV | A kapitány úgy mórikált, mintha dühösködnék efelett, s egyszer
30 I, IV | a legtöbb kontrabantot, mintha ördögök szálltak volna beléjük.~
31 I, V | elpróbálta sorba mind a négyet, mintha ízlelgetné, hogy melyik
32 I, V | Lásd, én már úgy szeretem, mintha fiam volna. Nosza, válassz
33 I, VI | Csajághy arca olyan volt, mintha vasból volna öntve. Ocskay
34 I, VI | hirtelen fölemelte kezét, mintha esküdni akarna. Csajághy
35 I, VI | odaborult a férje keblére, mintha féltené azt, hogy már öldöklik.~
36 I, IX | Bercsényi szarkazmusa megint. Mintha hallanám: „Eresszük haza
37 I, IX | haza a gyereket szopni”. Mintha olvasnám a rólam írt leveleket: „
38 I, X | sympatheticus bűbájosság, mintha két ember egymásnak a szívében
39 I, X | Ocskay észre is vette azt.~– Mintha csak az én Ilonkám fehér
40 I, X | lelőtték és megették, nem mintha jó lett volna, de a dicsőségért:
41 I, XI | derengett át körülötte; mintha hajnalodnék. Maga a nő sem
42 I, XI | derengett át körülötte; mintha hajnalodnék. Maga a nő sem
43 I, XIV | s futott nagy zsivajjal; mintha csak laptást játszanának.
44 I, XV | verekedésből ez a rejtélyes alak, mintha nem lett volna testének-lelkének
45 I, XV | őrizet nélkül, lovak nélkül, mintha ők akarnák még maguk szakállára
46 I, XVII | barna színt öltött, amiben mintha felhők gomolyogtak volna.
47 I, XVII | foszlányos szörnyalakok. Mintha egymással küzdenének előre-hátra
48 I, XVII | erős, piros alakot ottan? Mintha egy lovas vitéz volna.~–
49 I, XVIII| összegyülekezett megint, s mintha semmi baj sem történt volna,
50 I, XVIII| tántorgott Csajághyhoz, mintha önkénytelen annak a védelmét
51 I, XVIII| bocsátani.~Ozmonda minden tagját mintha a villanyosság hatotta volna
52 I, XVIII| kézzel Ocskay jobb öklét, mintha a kard markolatához akarná
53 I, XIX | nem jöhet el a cserére”?~Mintha éles nyíl szegezte volna
54 I, XIX | Kezével a torkához kapott, mintha meg akarna fulladni.~Ozmonda
55 I, XX | keserűség vonult át az arcán: mintha mosoly akart volna lenni;
56 I, XX | mármost hát brigadérosné lesz, mintha neki volna abból legtöbb
57 I, XXI | piros csizmáit, s olyan, mintha skatulyából vették volna
58 I, XXII | Ilonkát egy ablakmélyedésbe, mintha a tűzijátékot néznék, s
59 I, XXII | aztán a végtelen távol, mintha csupa kert volna, teleszórva
60 I, XXII | dicsfényt képez. Olyan az, mintha a város illuminálva volna –
61 I, XXII | sötétes mélységbe, s úgy érzi, mintha valaki állna a háta mögött,
62 I, XXII | beszélni.~Marci úgy tett, mintha nem is látná meg Ilonkát.~–
63 I, XXII | eléje, kapitányi ruhában, s mintha a fejedelem nevében tenné,
64 I, XXII | arcát a kézbeli kendőjével, mintha az úti por ellen védelmezné
65 I, XXII | mégiscsak nyugtalanul dobogott, mintha valami nagyot vétett volna.~–
66 I, XXII | hibánkat, s tegyünk úgy, mintha nem tudtunk volna meg semmit.~
67 I, XXII | volt Ilonkára. Úgy tett, mintha örülne a sikerült tréfának.~
68 I, XXIII| ürítene; az angol úgy tett, mintha egyszerre megsüketült volna,
69 I, XXIII| aki mind úgy néz le ránk, mintha csak kölcsönadta volna nekünk
70 I, XXIII| útjában találta, de úgy tett, mintha nem látná meg, elnézett
71 I, XXIII| járja herkulesi dühében: mintha csak a Nessus-ing ragadt
72 I, XXIII| lövőszerszámot; úgy vágtat, mintha ő maga is a vitustáncot
73 I, XXIII| minduntalan a fejedelemhez fut be, mintha azzal tartana konzíliumot.~–
74 I, XXIII| Ugye? Mikor itt, itt mintha egy vad farkas harapna bele! –
75 I, XXIV | vagy legalább úgy tesznek, mintha hinnék, hogy Eleonóra fejedelemnő
76 I, XXIV | annyi betörött fej.~S aztán, mintha nem volna Bécsnek magának
77 I, XXV | is azt a benyomást költi, mintha ezek a sáncárkok most is
78 I, XXV | feltartóztatni volnának itten; mintha azok a sötét üregek, amik
79 I, XXV | földalatti lármájától – mintha ezek a bástyatornyok még
80 I, XXV | megint olyan érzés veszi elő, mintha jobb volna érzéketlen darab
81 I, XXV | pillanatra úgy tetszett neki, mintha fölébredne, s azt látná,
82 I, XXV | előtt, s a sorok táncolnak, mintha mind meg volnának bolondulva.~–
83 I, XXV | okát ki nem találhatja, mintha egy álmában hallott panasznak
84 I, XXV | a levelet a homlokához, mintha úgy akarná annak a tartalmát
85 I, XXV | boldog-boldogtalan, örömében, bánatában, mintha hazamenne; hálát adni, mikor
86 I, XXVI | verve a lánc. Úgy érezte, mintha a fejedelme iránti hűség,
87 I, XXVI | alig akart besötétedni; mintha még annak az egypár bíborszín
88 I, XXVI | kapott sebek rosszabbak, mintha fájnának: égnek. Mégis el
89 I, XXVI | hogy az asztalhoz vágta: mintha az a szegény kard volna
90 I, XXVI | Ocskaynak úgy rémlett, mintha a hegedű húrja reszketne,
91 I, XXVI | eszmélete. Úgy rémlett előtte, mintha ő ezt a leányt már egyszer
92 I, XXVI | az ismerős emberek közül, mintha csakugyan értene a dauzsoláshoz:
93 II, I | mindenkit azzal gyanúsított, mintha nem volna törvényes szülötte
94 II, II | megjelent a fejedelemnél, mintha Szászországban bujdokló
95 II, II | észrevétlenül úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el:
96 II, III | az út és a kísérő patak; mintha igazán be volna deszkázva
97 II, III | francia divat szerint öltözve; mintha most szállt volna alá valamelyik
98 II, III | a sokféle koszorúval.~– Mintha csak előttem állt volna! –
99 II, III | Úgy lakjanak itt nálam, mintha saját édesanyjuk szárnyai
100 II, III | hang, amely olyan volt, mintha be volna rozsdásodva.~–
101 II, III | nevében.~Erre úgy tetszett, mintha odabenn halk suttogás támadna,
102 II, III | maradjunk a „per tu”-nál, mintha csak együtt őriztünk volna
103 II, IV | nevetett. Kínos nevetés volt. Mintha a gyermek szavára tenné.~–
104 II, V | sétával. Az ember olyan, mintha fogoly volna.~Aztán Sztropkón
105 II, V | Olyan jól emlékezem rá, mintha tegnap láttam volna. Délceg,
106 II, VII | nem vagyok én szépasszony! Mintha nem tudnám már én is, mint
107 II, VII | Nyitra várát vívta.~Úgy volt, mintha mindannyian Nyitra felszabadítására
108 II, IX | gabancsát, elcafolt Bécs felé, mintha vágták volna. Hiába kiabált
109 II, IX | mondta, hogy ő generális. Mintha nem tudnánk mi, bécsiek,
110 II, IX | szemeket, amik úgy tesznek, mintha mindig nevetnének, s szekundál
111 II, IX | percig úgy jön Ocskaynak, mintha torkon kellene ragadnia
112 II, IX | ragadnia ezt az embert, mintha fogadása tartaná, mintha
113 II, IX | mintha fogadása tartaná, mintha szentesküt tett volna le
114 II, IX | az egész fecsegés alatt, mintha hallgatná is, nem is, s
115 II, IX | mulatságok várnak. Úgy tett, mintha nem is gondolna rá.~– Hej,
116 II, IX | legkisebb körülményekig, mintha csak saját maga diktálta
117 II, IX | megyek át hozzá!”~Úgy tett, mintha tudomást sem venne róla,
118 II, X | mindig hátrakapta a magáét; mintha megijedt volna, hogy felökleli
119 II, X | olyan gépies flegmával, mintha sohase hallotta volna hírét.~–
120 II, X | úrhölgyet, aki nem úgy látszott, mintha doktor volna. Vissza kellett
121 II, X | jelenlevő Ocskayra néztek, mintha figyelmeztetnék, hogy no,
122 II, XI | Ocskaynak úgy tetszék, mintha azok a kövek mozognának,
123 II, XII | Ekkor egy éles asszonyhang, mintha a spektákulumnéző kövér
124 II, XIII | szájszegletből kivillan a foga, mintha harapásra volna készen;
125 II, XIII | visszatérett, őneki úgy tetszik, mintha a nagyobbik a nevét suttogná: „
126 II, XIII | mögött, s őrizkedjék tőlük.~Mintha csak a sárkánykígyó mérgét
127 II, XIII | át megrémlett az agyában, mintha valakinek itt Bécs városában
128 II, XIV | miatt. Olybá vette azt, mintha egy dühödt farkast lőtt
129 II, XIV | széjjel a két szájszegletét, mintha mosolyogna, s odadörmögé
130 II, XIV | László tábornok úr, aki mintha csak hívásra jelent volna
131 II, XV | végre ezt a hadi tényt, mintha Tököli uramra bízták volna;
132 II, XV | csaknem a homlokát érte, mintha valamit írna fel arra, s
133 II, XV | emelkedett fel a magasba, mintha fel akarná ébreszteni a
134 II, XV | úgy lebegteté a rémalakot, mintha mozogna, előre jönne, orcái
135 II, XV | égnének, szemei szikráznának, mintha megszólalna, kezét kinyújtaná,
136 II, XV | fénykitörésnél úgy tetszett, mintha az a rémkép egészen közelbe
137 II, XVI | ebben a rémületes harcban, „mintha zsinórra vették volna,2
138 II, XVI | monda rá Szunyoghy grófnő. Mintha nem törődnék vele.~De Gáspár
139 II, XVII | társzekerek? – Ocskay úgy tett, mintha nem értené.~– Amiken a kincseid
140 II, XVII | kezeibe temetve, s úgy tett, mintha sírna.~– Én vigasztaljalak-e? –
141 II, XVII | felkacagott öngúnyolva, mintha visszhangja támadna saját
142 II, XVIII| ködök elültek a völgyben, mintha fehér tavak volnának a sötétzöld
143 II, XIX | vágómarhái legelésznek, mintha azokból akarnának elkapkodni.
144 II, XX | s folyt a dínom-dánom, mintha éj és nap összeragadt volna.~
145 II, XXI | nézett fel a fővezérre, mintha ki akarná csalni annak az
|