Kötet, fezejet

  1     I,  I    |          többi után, hüledezve szól hozzá:~– Nini! Hát nem a Marci
  2     I,  I    |            A nagyasszony közel volt hozzá, hogy lábáról leroskadjon.~
  3     I,  I    |        talál vágni, menten odaugrik hozzá, hogy a sebét bekötözze.~
  4     I,  I    |         indigót alkermesben; keverd hozzá. Azután végy egy kupa háromzsivány-ecetet,
  5     I,  I    |              s az is nagyon jó volt hozzá. A vőlegényveszteséget majd
  6     I,  I    |         beszél, csak a szemük forog hozzá, csak a bajuszaikat csavargatják
  7     I,  I    |     megboldogultnak be-belátogatnak hozzá, s hírt hoznak felőle: „
  8     I,  II   |            vendégség, csak kés kell hozzá. Azt esküdöztétek, mikor
  9     I,  III  |     büszkélkedő barnapiros orcák, s hozzá az a veresbe játszó, aranyfényű,
 10     I,  IV   |          római katolikus pap legyen hozzá, meg jó keresztanya, aztán
 11     I,  IV   |          olyan különösen mosolygott hozzá.~– Akkor hát mellém ülhetsz –
 12     I,  IV   |    orákulumot, ezt a kérdést intézé hozzá:~– No, te malacfő, hát ha
 13     I,  IV   |      allotriákat, urak! Te meg láss hozzá a falatozáshoz, bruder!”~
 14     I,  IV   |         vezérnek, e szavakat mondva hozzá:~– Pardon, grácia a szegény
 15     I,  V    |           egy vár ostromához fogunk hozzá, s ha Isten megsegít, be
 16     I,  V    |             állna, két kézzel adnám hozzá a lányomat, még ma, nem
 17     I,  VI   |             terád halmozza. Szerezz hozzá még többet: úgy mutogassanak
 18     I,  VI   |         nekem nincs. – Eredj vissza hozzá.~… Mikor Csajághy egyedül,
 19     I,  VII  |             Bajtárs! Ahhoz én régen hozzá vagyok szokva, hogy te az
 20     I,  VIII |             lépésnyire közel jutott hozzá, a vén dalia biztos kézzel
 21     I,  XI   |      baritonja dönög halk kíséretül hozzá. Hálazsolozsma ez; a múlt
 22     I,  XI   |      baritonja dönög halk kíséretül hozzá. Hálazsolozsma ez; a múlt
 23     I,  XIII |           Hát Balahó uram, mit szól hozzá?~– Kordéval kápsáló, facipős
 24     I,  XIV  |             az alvezérei gratulálni hozzá; a közkatonaság pedig háromszor
 25     I,  XIV  |            ezt a tempót, ha értenek hozzá!~Ocskay pedig rögtön szekerekre
 26     I,  XIV  |           el nem eresztette, beállt hozzá katonának.~De különösen
 27     I,  XIV  |          nagy előrerúgó, dupla áll, hozzá a kurta nyak, a köpcös váll,
 28     I,  XIV  |            ugrás kellett, odaszökni hozzá, megkapni bal kézzel a lova
 29     I,  XV   |             nagyon hasonlít a másik hozzá.~– Éppen ugyan jókor jöttünk –
 30     I,  XVI  |           előre, merre hátra. – Még hozzá ez az ütés az orcáján. A
 31     I,  XVIII|            nőalakhoz, s azt dörmögé hozzá:~– Itt van, madame, vegye
 32     I,  XVIII|            neveket fogja mondani.~– Hozzá lesz téve mindenik névhez,
 33     I,  XVIII|      fölkelt a helyéről, s odalépve hozzá, a vállára tette a kezét,
 34     I,  XVIII|            a kezét, s úgy suttogott hozzá:~– Nos? Van még ereje a
 35     I,  XVIII|       Scharodi velem közölt. Semmit hozzá nem tettem, semmit ki nem
 36     I,  XVIII|      asztalhoz: a hölgy közelsimult hozzá, s kíváncsi figyelemmel
 37     I,  XVIII|      kénytelen volt kérdést intézni hozzá.~– Ezredes úr! – Kivallotta
 38     I,  XVIII|            selyempalást is segített hozzá.~
 39     I,  XIX  |     köszönettel fogadta, s mindjárt hozzá is kezdett látnia vizesdézsánál
 40     I,  XIX  |           Úgyis kellene tojásfehére hozzá, s a friss vér még jobb.”~
 41     I,  XIX  |         nyomort, kínhalált, eljövök hozzá, hogy őt újra lássam; míg
 42     I,  XIX  |          amint az izenet megérkezik hozzá, s én önt át fogom adni
 43     I,  XX   |         nagyon komoly arcot csinált hozzá. Még akkor is, mikor valamennyien
 44     I,  XX   |            mondva volt: „Lehetnél-e hozzá olyan kegyetlen?”~Ocskay
 45     I,  XX   |              a férjnek kell kimenni hozzá?~A kíváncsiság nagyon jogosult
 46     I,  XX   |             az még csak fel sem néz hozzá egyszer is az ablakba; még
 47     I,  XXI  |          meg csak a nótát csináltam hozzá.~– Mekkorákat hazudik a
 48     I,  XXI  |        húzni: a versét meg énekelte hozzá.~Ez az a nóta, amin egykor (
 49     I,  XXI  |             s egypárszor közel állt hozzá, hogy sikerüljön. Ezt tehát
 50     I,  XXI  |   csipedettel meg érmelléki bakator hozzá.~– Az az én kedves eledelem.
 51     I,  XXI  |               Odaküldik a feleségét hozzá…~Senki sem vette észre az
 52     I,  XXII |        latin nyelven írt üdvözletét hozzá, mire a fejedelemnő egy
 53     I,  XXII |          rosszabb, ha megérti, amit hozzá beszélnek; mert az csak
 54     I,  XXII |            is. Pénze sincs senkinek hozzá. Rákóczi az utolsó ezüstjét
 55     I,  XXII |          tartózkodás. Ha azok, akik hozzá legközelebb vannak, akikkel
 56     I,  XXII |            a neved, jó fiú? – szólt hozzá Ocskay.~Marci félreszegte
 57     I,  XXII |           Ilonával, őt a hintajából hozzá átvezette, egy érdekes titkot
 58     I,  XXII |           sok jó alkalma lett volna hozzá, hogy megitassa az egereket,
 59     I,  XXII |      valahogy kitelnék; de mit szól hozzá az arc, mely arra a puszta
 60     I,  XXIII|            sokkal könnyebben jutott hozzá (a várbeli magyarok segítségével)
 61     I,  XXIII|              öklel, ha közel viszem hozzá az orvosságot, s ha ezt
 62     I,  XXIII|      fejéhez dobált.~Ilonka odament hozzá bátran, s keszkenőjével
 63     I,  XXIV |            A gyermekeiről nem szólt hozzá. Hiszen a fejedelemasszony
 64     I,  XXIV |              Ezalatt visszaérkezett hozzá Jávorka.~Mikor betoppant
 65     I,  XXIV |            Jávorka.~Mikor betoppant hozzá, azon kezdé:~– Az egyszeri
 66     I,  XXIV |        ablakon keresztül rohanni be hozzá, előttem tiszta bolondságnak
 67     I,  XXIV |            senkit se bocsássanak be hozzá magyar kísérői közül. Tőlem
 68     I,  XXV  |         apáca suttogva beszélgetett hozzá.~– Hiszi hát kegyelmed,
 69     I,  XXV  |      sebesült ágya mellé, és odaült hozzá.~– Mondja toll alá kegyelmed,
 70     I,  XXV  |            És a férje.~– Nem vágyik hozzá többet.~– Ki hihetné azt
 71     I,  XXVI |     semmiféle alakban ide nem jöhet hozzá, hogy őt csábítgassa, mert
 72     I,  XXVI |            boszorkány vagyok. Értek hozzá, hogyan kell kantérolni,
 73     I,  XXVI |            újra elkezdett cincogni, hozzá hangzott a nóta is. Jön
 74    II,  I    |        tudnám!~Szép nóta volt; de a hozzá való verset még nemigen
 75    II,  I    |              púpos!”, s aki azontúl hozzá szólt, mindenkit azzal gyanúsított,
 76    II,  II   |     kénytelen volt nevetni.~– Hát a hozzá való legénység?~– Az mind
 77    II,  II   |            Pálffy hadteste közeljut hozzá a Dunántúl.~Ocskay teste
 78    II,  II   |            dalolt, én meg táncoltam hozzá; aztán daloltunk együtt,
 79    II,  II   |            nekem is lesz egy szavam hozzá: kegyelmes és kegyetlen
 80    II,  III  |          pipád? Rágyújthatsz. Adjak hozzá dohányt? Megállj, majd én
 81    II,  III  |             ezt tanultam. Úgy értek hozzá, mint egy ötvös. Sohase
 82    II,  III  |              Azt mondod, úgy értesz hozzá, mint egy ötvös.~– Értek
 83    II,  III  |         muzsikát?~– Magam nem értek hozzá.~– No, hát majd lesz más,
 84    II,  III  |          hát majd lesz más, aki ért hozzá, gyönyörűséges szép öcsém.
 85    II,  III  |    evőeszközöket, poharat, sótartót hozzá.~– Mindjárt jövünk! Azzal
 86    II,  III  |              hanem az a halálítélet hozzá. Ocskay egy ecetes zöldpaprikát
 87    II,  III  |         tovább, egyet-egyet harapva hozzá a magával vitt kenyérből,
 88    II,  III  |          amik egyre közelebb jöttek hozzá, a csillagtávol billió mérföldnyi
 89    II,  III  |              Valami izennivalóm van hozzá.~Ozmonda fölkelt a helyéről,
 90    II,  IV   |              Most újra visszakerült hozzá. Elfelejtett haragot, büszkeséget,
 91    II,  IV   |            mást. Egy betű írást sem hozzá.~Mit akar ez jelenteni?
 92    II,  IV   |        ismerős, szelíd hangon szólt hozzá:~– Ne haragudj rám, hogy
 93    II,  IV   |            s gyöngéden beszélgetett hozzá:~– Jó angyalom voltál mindig;
 94    II,  V    |           az apjának, mikor odajött hozzá megkérdezni: „No hát, lyányom,
 95    II,  V    |             amint Forgách betoppant hozzá, nem is tanácskozott vele
 96    II,  V    |           leány volt). Odajárdogált hozzá esténként a levente. A leányt
 97    II,  V    |        szentet is, mikor imádkoznak hozzá. – Arccal se fordulj te
 98    II,  VI   |          ott az a némber. Odalépett hozzá, s megszólítá:~– Te vagy
 99    II,  VI   |         pedig csak ők ketten voltak hozzá. Olyan dáridó volt ott,
100    II,  VI   |             ugyan egy malacot se ád hozzá.~Csak ők ketten ültek a
101    II,  VI   |            három iratot odaszegezte hozzá a török késével, mint ez
102    II,  VI   |           donatiós leveled sem volt hozzá. – Édes kincsem, ahhoz már
103    II,  VI   |             Édes kincsem, ahhoz már hozzá kell szoknod, hogy ezután
104    II,  VII  |            által. Az ezredét küldik hozzá. De egyúttal a határozott
105    II,  VII  |           rukkoltatták oda közelebb hozzá. De Ocskay észrevette a „
106    II,  VII  |           volt, hogy enyhítőt adjon hozzá.~– Ami pedig a kegyelmed
107    II,  IX   |           az az Ocskay László! Volt hozzá egynehányszor szerencsénk.
108    II,  IX   |       nevetnének, s szekundál nekik hozzá a felfelé húzódó két szájszeglet.~
109    II,  IX   |             infámisabbul vigyorgott hozzá, s a kiégett pipájának a
110    II,  IX   |            kegyelmed.~– Semmi közöm hozzá – veté oda Ocskay szárazon.~
111    II,  IX   |             lábával.~„Nem megyek át hozzá!”~Úgy tett, mintha tudomást
112    II,  IX   |           is éppen olyan fehér volt hozzá: a tisztes főkötő pedig
113    II,  IX   |            s szelídebb hangon szólt hozzá: de a szavakban még mindig
114    II,  X    |             asztal elé, s felelni a hozzá intézett kérdésekre.~Először
115    II,  X    |         amellett igazi bécsi vér és hozzá fidélis cimbora. Hát nem
116    II,  X    |           utoljára még táncolnak is hozzá. De olyan is az ő nótája,
117    II,  XI   |          szél süvöltése úgy beszélt hozzá, mint valami emberi szózat.~
118    II,  XII  |         közajtón keresztül átrohant hozzá Ozmonda, s átkarolva őt,
119    II,  XIII |          adni a császár Lietavát, a hozzá tartozó uradalmakkal együtt.
120    II,  XIV  |             Heister. – Nem kellenek hozzá se táltosok, se tündérlovagok –
121    II,  XIV  |     tündérlovagok – csak ember kell hozzá, akinek nem olvadozik a
122    II,  XV   |        lángját verte vissza.~Jöttek hozzá könyörgő küldöttségek a
123    II,  XVI  |           uram most már úgy beszélt hozzá, mint aki megszomorodott
124    II,  XVI  | háziasszonynak, mindjárt odasietett hozzá, azt remélve, hogy talán
125    II,  XVI  |       akiről megmondtam előre, hogy hozzá ne ereszd; mert kárhozatra
126    II,  XVI  |               De nagy készület kell hozzá! – csettegett Ozmonda csípősen.~–
127    II,  XVII |   varázsszépségű tündérnő! Ezt mind hozzá kellett gondolni, érezni
128    II,  XVII |           hold. Gáspár úr konyított hozzá, hogy ez a dicsekedés rosszul
129    II,  XVII |          vállat vont, és mosolygott hozzá.~– Nem törődöm vele. Azt
130    II,  XVII |            alakulni, úgy közelíteni hozzá a méregharapásra.~Bosszúsan
131    II,  XVII |             híják, hogy „alamázia”. Hozzá vagyok szokva – mikor elfojt
132    II,  XVIII|           az Isten!~– Nem is kértem hozzá ő szent felsége segítségét;
133    II,  XIX  |   nyugalommal, s mikor az közel ért hozzá, egy pisztolylövéssel úgy
134    II,  XX   |    Jávorkára.~– No cigány! Ha tudsz hozzá – szólt nevetve –, hát mondj
135    II,  XXI  |         Angyali jó szíve közel volt hozzá, hogy kiengesztelődjék iránta.
136    II,  XXI  |           szemébe mondani! Mi közöm hozzá? Ki nekem az az úr?~Ekkor
137    II,  XXI  |          egyébkor.~Ilonka odarohant hozzá, és térdre esett előtte.~–
138    II,  XXI  |          keresve.~Ilonka küldte ezt hozzá, azzal a kéréssel levelében,