Kötet, fezejet
1 I, I | leányát megpillantja, akkor egyszerre kitör szívéből az eltemetett
2 I, I | menyasszonykoszorúját, attól az egyszerre meggyógyul. – „Szegény jámbor
3 I, II | tarisznyázódott el.~Délest felé az ég egyszerre elhomályosodott, nyugat
4 I, II | rongyaikat.~– Hát azután?~– Egyszerre uniformisban lesznek valamennyien.~–
5 I, II | hogy ti közel jártok, akkor egyszerre az egész csatával nekivágok
6 I, II | lovasság felé volt fordulva.~Egyszerre, mint a tengeri oroszlánok
7 I, III | boldogasszonytenyerével, egyszerre elfelejté bárány voltát,
8 I, III | megzörrentek bele. S azután egyszerre ropogni kezdett a puskatűz
9 I, III | szeges zsákokkal lőnek egyszerre közéjük?~Ez volt a nagy
10 I, III | abrosz!” volna a kezünkben, egyszerre csak megérkeznek asszonynéném
11 I, III | tűzben-lángban.~Ámde most egyszerre magasra emelé a hangját
12 I, III | Ilonka, hogy a hős szemeiből egyszerre két nehéz könnycsepp gördül
13 I, IV | van, úgy van! – kiabálának egyszerre többen. – Ki kell elébb
14 I, IV | már ezt meg kell fogni!~Egyszerre mind a hárman: a barát is,
15 I, IV | menyasszonyának??? – ostromlák egyszerre a malacfőt minden oldalról.~
16 I, VI | torzította arc mosolyra derült egyszerre.~– De nem! Ma nem átkozódom.
17 I, VII | László, majd nagyot fordulna egyszerre a hadak kockája; kegyelmedet
18 I, VIII | zárt, rideg kedélyű lett egyszerre, amint újra elfoglalta helyét
19 I, VIII | s abban a percben Ocskay egyszerre olyan ütést érzett a mellén,
20 I, VIII | nyakára borult: az okos állat egyszerre megállt csendesen.~– Hahaha! –
21 I, VIII | temperamentummérőt. A vizahólyaglemez egyszerre mind a két végével összeugrott. „
22 I, VIII | embert megsebesítetted, egyszerre úgy fellelkesítéd a mi táborunkat,
23 I, IX | egy indulat, egy harag egyszerre más embert gyúr belőlem”.
24 I, IX | penésztől zöld halom.~Majd egyszerre felugrott, kitörő indulatának
25 I, IX | tele pokolkínnal; s akkor egyszerre, mint egy vízió látnokának
26 I, IX | nappal később indulj, hogy egyszerre érkezzünk: nekem kerülő
27 I, X | hogy összegyűjtött erővel egyszerre lecsapjon a kuruc fejére,
28 I, X | felbőszítve, kétségbeesve… Aztán egyszerre előtte áll a megnyílt paradicsom:
29 I, X | alatt most vonaglik utolsót, egyszerre a császárváros határában
30 I, X | hányta-e fel méhéből, hogy most egyszerre a Duna jobb partján vannak?~
31 I, XI | éjszakai hangok.~A halavány arc egyszerre élni kezdett, a fehér fény
32 I, XI | nagyobbik fiú fülébe, mire annak egyszerre kimegy az álom a szeméből,
33 I, XI | Erre a kicsikének az arcán egyszerre átváltozik a sírás nevetéssé;
34 I, XI | apa?~– …Sssssss! – csitítá egyszerre a bátyja is, meg az anyja
35 I, XI | éjszakai hangok.~A halavány arc egyszerre élni kezdett, a fehér fény
36 I, XI | nagyobbik fiú fülébe, mire annak egyszerre kimegy az álom a szeméből,
37 I, XI | Erre a kicsikének az arcán egyszerre átváltozik a sírás nevetéssé;
38 I, XI | apa?~– …Sssssss! – csitítá egyszerre a bátyja is, meg az anyja
39 I, XIII | Schwechat alá. Aznap te egyszerre csoda módra meggyógyulsz,
40 I, XIV | magát az időjárás, akkor egyszerre a holdújsággal megfordult,
41 I, XIV | szavakat intézve hozzájuk.~Egyszerre megszólaltak Nagyszombat
42 I, XIV | vonalba jöjjenek, s aztán egyszerre folytassák a rohamot.~A
43 I, XV | Tormássy hajdú ezredét, s akkor egyszerre az egész zászlóaljával közvetlen
44 I, XV | fején.~Az ezer arany szóra egyszerre megelevenedett az egész
45 I, XV | keserves szorongattatásban egyszerre csak rivalgó tárogatóhang
46 I, XVII | Az, a vízbe vegyülve, ezt egyszerre felháborította, az egész
47 I, XVIII| teszik rá, az írásjegyek egyszerre megbarnulnak, s olvashatókká
48 I, XIX | éles nyíl szegezte volna át egyszerre Ocskay szívét! Ez odatalált
49 I, XIX | másik Trencsénből, csaknem egyszerre érkezhetnek meg. Az előbb
50 I, XIX | ez alak láttára; s arca egyszerre sápadt lett, ijedtség, harag,
51 I, XIX | torzították el vonásait egyszerre. Kezével a torkához kapott,
52 I, XIX | el a sárga szemű szörny egyszerre! Hisz vele volt a nővel
53 I, XIX | között. Milyen baj, hogy egyszerre csak az egyiket lehet csókolni.
54 I, XIX | meg a hazáért is küzdeni egyszerre.~– Úgy hiszem, belenyugodhatnak
55 I, XX | lélekfájás azt így elnézni!~Ekkor egyszerre átkarolja a vállait valaki,
56 I, XX | anyánkhoz, hadd mondjam el egyszerre mindkettőtöknek, hogy mit
57 I, XXI | anyja ölében; akkor Csajághy egyszerre elkomorította az arcát,
58 I, XXI | a parancsolat.~Ocskaynak egyszerre kevélyen emelkedett ég felé
59 I, XXI | Erre a szóra mind a hárman egyszerre ezt a nevet ejték ki:~–
60 I, XXI | Csak Ocskay komolyodott el egyszerre. Valami villámlott át a
61 I, XXII | jobbjára lépett át, s itt egyszerre szembetalálkozott egy olyan
62 I, XXII | rabságra.~Ocskay testét egyszerre a hideg is, a meleg is végigjárta.~–
63 I, XXII | egyébre is gondolt. Azt mondá, egyszerre Ocskayhoz fordulva:~– Méltóságos
64 I, XXII | balsors elől futva futást, s egyszerre szembefordul vele, odatekint
65 I, XXII | hogy most hazudni kellene, egyszerre tűzlángba borul?~Az elpirulást
66 I, XXII | Kegyelmednek ugyan melege lett egyszerre!~– Nem látta, nem ismeri
67 I, XXII | felébredés, oly gyors volt egyszerre az átmenet a fagyos szigorból
68 I, XXII | Ahán! Azért ragadta úgy el egyszerre a paripája előlem!~– Én
69 I, XXII | Eleonóra – Ocskay jön!~Arra egyszerre mind a három hölgy komoly
70 I, XXIII| az angol úgy tett, mintha egyszerre megsüketült volna, a muszka
71 I, XXIII| Itt minden heves jelenetet egyszerre megtud az egész ház, s aztán
72 I, XXIII| volt!”~S attól a kacagástól egyszerre lepattantak a vaskapcsok
73 I, XXIV | egy trombitaszó kell, s egyszerre minden koldus, cigány, vénasszony
74 I, XXIV | álló hívekhez, mire azok egyszerre mind letérdepeltek, s elkezdtek
75 I, XXIV | Dikhec a devlába!”~Azzal egyszerre az egész kolduscsoport előrántotta
76 I, XXIV | gulyával.~Ezek a jeladásra egyszerre kiereszték a karikásaikat,
77 I, XXIV | elérhették a menekülőket: egyszerre eléjük kerül a saját szilaj
78 I, XXV | hellyé lett Vöröskő vára egyszerre. – Váratlanul, ahogy járni
79 I, XXV | labanc zsoldoshad.~Ekkor egyszerre a gránátoktól felgyújtott
80 I, XXVI | siker bíztával. – S most egyszerre szemközt találják maguk
81 I, XXVI | töltötte itt a napot hiába? Egyszerre kiabáltak egymásra mind
82 I, XXVI | cifriszkum, cingere bringi!”, hát egyszerre olyan szép barna cigányleány
83 I, XXVI | Milyen jó lett volna, ha egyszerre megriadt volna az ablaka
84 I, XXVI | mint – „Ozmonda!”~Most egyszerre eszébe jutott a név.~Vajon
85 II, I | mindenfelülről: gyalog és lovas egyszerre. A gyalogok még jobban tudnak
86 II, I | rácok!”~Erre a rémkiáltásra egyszerre ott hagyta a vert had az
87 II, I | mi elöl, hol ők hátul.” Egyszerre csupa lárma, kiabálás lett
88 II, I | aztán Ocskay lovasságának is egyszerre dühös kedve támadt a verekedéshez;
89 II, II | zsibbasztó félelem állta el egyszerre az idegeit. A cigányleányról
90 II, III | a szulyói völgybe érünk, egyszerre elvész előlünk az út és
91 II, III | sarkánál fordul el derékszögben egyszerre az út, úgy közreszorítva
92 II, III | valamit. Ahhoz azután megint egyszerre olyan nyájas lett, hogy
93 II, III | itthon vagyok.~Gáspár úr egyszerre megjuhászodott, amint ilyen
94 II, III | ezt meglátta, a tíz körme egyszerre markolásra görbült. – Ezt
95 II, IV | egyedül maradtak, Ocskay egyszerre, indulatosan odafordulva
96 II, VI | Medúza-fővé torzulna el egyszerre ez a tündérlárva!~Ez volt
97 II, VI | Két asszonyt megcsalni egyszerre, az a virtus! Meglopni a
98 II, VII | mi történik itten, mikor egyszerre Ocskay László előrevágtat,
99 II, VII | megmagyarázott mindent.~Ekkor egyszerre kiugrat az elárult kurucok
100 II, VIII | Te! Bécsbe? – kiálta egyszerre mind a három elszörnyedve.~–
101 II, IX | Azért jó lesz, ha a szekér egyszerre megy át a sorompón a hintóval:
102 II, IX | a belépő korcsmárossal. Egyszerre ráismert e pofára.~Ez senki
103 II, XI | mindenféle zajgását hallgatva, egyszerre megüti a fülét egy nóta.
104 II, XI | sötét utcakanyarulatnál; de egyszerre egy éles sípfüttyentésre
105 II, XI | ümmögnek melankólikusan.~Egyszerre kibukkant a hold a szétszakadozó
106 II, XI | fatörzsek valamelyike mögül egyszerre csak eléje találna toppanni
107 II, XII | körülólálkodták, miért surrantak egyszerre minden irányban szerteszét:
108 II, XII | becsületüket. „Én nem mondtam, hogy egyszerre viszem ki; hanem egymás
109 II, XII | miért üldözesz engemet?”, egyszerre megsajdította Ocskay László,
110 II, XII | magyarul); az Úr ráfuvall, Saul egyszerre selyp lesz, s azt kiáltja
111 II, XII | ribillió. A belvárosi spelunkák egyszerre ontják elő a fellázított
112 II, XII | a Krethi és Plethi hada egyszerre csak ott termett a Görög
113 II, XII | nevét tudta kivenni Ocskay. Egyszerre megértett mindent: a bécsi
114 II, XII | társaság közé, s most az csak egyszerre megszólal ám mély, gordonkahangon. (
115 II, XII | akar velem birkózni?~Azt egyszerre megrohanták, s amíg a nyavalyás
116 II, XII | kapujának az egész tömeg egyszerre!~– Emberek! Atyafiak! –
117 II, XII | szónoklat volt. A sokaság egyszerre ráállt, hogy menjen be hát
118 II, XII | már a trombita recsegése.~Egyszerre vége volt a vitézségnek.~
119 II, XIII | A szíve úgy nekiindult egyszerre a dobogásnak! Valami keserű
120 II, XIV | fogollyal Ocskay elé, a legény egyszerre felkapta a fejét, amit eddig
121 II, XIV | meg a fülét, hogy ő most egyszerre dandárvezető tábornokká
122 II, XIV | Hajh! Hogy elenyészett egyszerre a dicsőség aranyozta mosolygás
123 II, XIV | lakóházába!~Most világosodott fel egyszerre előtte, mily rettenetes
124 II, XV | kinyújtaná, kardjával sújtana.~Egyszerre új fényözön támadt. Léva
125 II, XVI | fellegszakadással kezdődő, egyszerre eloltá az égő város tüzét;
126 II, XVI | megint a télutó beköszönt, egyszerre ismét olyan meleg napok
127 II, XVII | fel lépdelt a szobában, s egyszerre csak térdre ereszkedék Ilonka
128 II, XVII | Visszatérhetsz a „magyar vallásra”, s egyszerre elszakadsz tőle!~Ilonka
129 II, XVIII| futni. – Hanem a cigány egyszerre odaborult le eléje, s átkarolva
130 II, XIX | hogy kurucok és Ocskayék egyszerre jutnak be a ravelinba. Ott
131 II, XIX | rekettyésből, a ravelin kapuján egyszerre szemberohant rá egy kuruc
132 II, XIX | vezér összetalálkozott, egyszerre vágott a másikhoz mind a
|