Kötet, fezejet
1 I, I | folytatá:~– No, én tudom, ha ő egyszer egy ellenséget meg talál
2 I, I | pártát a fejedre.~A leány még egyszer visszafordította a fejét
3 I, I | esztendőben, negyedszázadban egyszer jelennek meg a napvilágon:
4 I, II | égig egy fehér oszlopot; ha egyszer azt a portölcsért szétszórja,
5 I, III | emlékezett is a famíliájára. Egyszer leánykorában még látogatóban
6 I, III | volna rajta a szeme? – S ha egyszer a szeme, bizony a szíve
7 I, III | odaragadt. – Hanem aztán ahol egyszer a „nyalka kuruc” megjelent,
8 I, III | kantárszárat, onnan üdvözlé még egyszer levett kalpagjával a hölgyeket;
9 I, III | helyrepótolták most mind a ketten.~Egyszer csak megdördültek a várfalakról
10 I, IV | mintha dühösködnék efelett, s egyszer csak a két kezében volt
11 I, IV | a delikvensre. – Most az egyszer száraz lábbal gázoltál ki
12 I, V | bele nem szólok többet. Egyszer tettem, megbántam. Azóta
13 I, V | Kicsoda?~– Én magam, egyszer unalomból.~– Hát kegyelmed
14 I, V | itt van az a lovag, akiről egyszer álmod volt, s azt mondtad
15 I, VI | mondom, addig… Hanem ha te egyszer ennek az útnak a lejtőjére
16 I, VI | lejtőjére tévedsz, te ha egyszer árulóvá találsz lenni e
17 I, VII | azt mondja, hogy majd ha egyszer békesség lesz, lemennek
18 I, VII | kihullása miatt! – Hátha egyszer…?~Bizonyosan az a rendelet
19 I, VII | hogy én azt a kardot még egyszer hazám ellen is fordíthatom.
20 I, VIII | ahol a néphagyomány szerint egyszer egy búzakalász szárára vékony
21 I, VIII | nehéz volt őt célbavenni.~Egyszer aztán, amikor Ocskay húsz
22 I, IX | teszek valamit.~S azzal még egyszer fellökte az öklét a magasba,
23 I, X | ismersz-e még? Akartok-e még egyszer velem jönni? – Megint olyan
24 I, X | Ocskay csak azon vette egyszer észre magát, hogy egyedül
25 I, XI | merülve az áhítatban; midőn egyszer csak megkondult a Szent
26 I, XI | csodákat fog elkövetni, s amit egyszer elkezd, azt bevégzi.~– Adja
27 I, XI | merülve az áhítatban; midőn egyszer csak megkondult a Szent
28 I, XI | csodákat fog elkövetni, s amit egyszer elkezd, azt bevégzi.~– Adja
29 I, XIII | az egész ország, mert aki egyszer meghallotta hegedülni, soha
30 I, XIII | mindig, ahogy a cigányok. Egyszer „hopp”, másszor „kopp”! –
31 I, XIII | kolostorát?~– Hogyne? Ott akartak egyszer megseprűzni, amiért kártyát
32 I, XIII | azután majd szerét ejti, hogy egyszer úgy beszélhessen veled,
33 I, XIV | csoportostól a nagyfejűre, csak egyszer megkaphassák. Így kell azokat
34 I, XIV | szokás dívott még, hogy egyszer kilőjük az ágyút, s aztán
35 I, XIV | életemet. De kaphassam csak egyszer azt a gyilkos Heistert magát
36 I, XIV | karikatúráját, hogy aki egyszer látta, rögtön ráismert róla:
37 I, XIV | gyilkosnak a koponyáján, csak egyszer közelre kaphassa. – Hát
38 I, XV | csúfondárosan, s azzal még egyszer megtöltetve a puskákat,
39 I, XV | találna még kuruc csapatot?~Egyszer csak megpillant a császári
40 I, XV | őket, hisz utol nem érik. Egyszer aztán megtudta, hogy mi
41 I, XVI | Kotródj eblábolva! Mert ha még egyszer küldelek, zászlótartónak
42 I, XVI | kérdeztem. Aztán majd ha egyszer nagyon sok érdemet szereztél
43 I, XVII | nimetullahita” dervistől tanultam én egyszer valami bűvészetet – mondta
44 I, XVIII| tarthattak Te Deum laudamust, egyszer a kurucokkal, másszor a
45 I, XVIII| másszor a labancokkal.)~Egyszer csak megdördült megint az
46 I, XX | paripát vezetett kantárszáron.~Egyszer aztán megnyílt a tornácajtó,
47 I, XX | és várta, hogy talán az egyszer mégiscsak majd visszanéz,
48 I, XX | esti köd, és mégsem fordul egyszer is vissza. Oh, milyen nagy
49 I, XX | még csak fel sem néz hozzá egyszer is az ablakba; még csak
50 I, XXI | cipóval; hadd lakjék jól egyszer kedvére, s hadd aludjék
51 I, XXI | meg is maradj?~– Majd ha egyszer megint zavaros lesz az idő
52 I, XXI | vessünk, neked is arassunk!”~Egyszer csak egy váratlan vendég
53 I, XXII | olyan arccal, amelyet már egyszer látott életében. Lehetett
54 I, XXII | kegyelmed?~– Onnan, hogy egyszer sem akart ránézni, mindig
55 I, XXIV | összeszorult erre a gondolatra. Egyszer elveszteni azt, akit szeretünk:
56 I, XXIV | kisfiához, „hiszen még látjuk egyszer egymást”!~– Igazán visszahozod
57 I, XXIV | Igazán visszahozod még egyszer a fejedelemnőt? – kérdezé
58 I, XXIV | odament a hintóhoz, s még egyszer megölelte, megcsókolá a
59 I, XXIV | egy ércből öntött szobor.~Egyszer csak távolból, valahonnan
60 I, XXIV | sokáig. – Akarod-e, hogy még egyszer visszahozzuk a fejedelemasszonyt?~
61 I, XXIV | kérdeztem: Akarod-e, hogy még egyszer visszahozzuk a fejedelemasszonyt?~–
62 I, XXV | aranypotykák csodálkozni, ha egyszer csak nem hull rájuk többé
63 I, XXV | spanyollovagokat: amidőn egyszer csak a legjobb kommandérozás
64 I, XXV | olvasta már a levelet; nem is egyszer, de kétszer is, és mégsem
65 I, XXV | mikor megszomjazott.~– Ahán! Egyszer a Szaharában tévedtem el,
66 I, XXV | lehetnék én is angyal, ha egyszer el lettem temetve, a bűnbánat
67 I, XXV | Elolvassam kegyelmednek még egyszer, amit nekem e levélbe diktált?~
68 I, XXV | Hát nem volt-e ez már egyszer így? Még száz éve sincsen.
69 I, XXV | amíg látni nem kívánsz. Ha egyszer hívni fogsz, visszajövök:
70 I, XXV | udvari tisztekkel; s ha egyszer a vagdalkozás oka fülébe
71 I, XXV | kegyelmednek. Tartsa meg. Egyszer valamikor lesz még alkalma
72 I, XXVI | oldalról védjék magukat ellene. Egyszer a fővezért, Stahremberget
73 I, XXVI | mintha ő ezt a leányt már egyszer látta volna. Hol? Mikor?
74 I, XXVI | De hát nem történt-e meg egyszer, hogy egy nő, egy tündér
75 I, XXVI | ki, hogy mosdjam meg még egyszer a kútnál. A másodszori mosdástól
76 I, XXVI | igazán szeretnéd, ha még egyszer visszaváltoznám Deliancsává?~–
77 II, I | lábát, amíg jól nem lakott.~Egyszer aztán jött valaki a segítségére
78 II, II | szívét meg tudta venni. Egyszer csak eltűnt a táborból,
79 II, III | volt igaz, ami igaz volt. – Egyszer majd rajta is vesztett:
80 II, III | ki nem lesz cserélve, ha egyszer visszaváltod. Egész életemben
81 II, III | vagyok oka, ha játék.~– Már egyszer őrültté tettél. Futóbolond
82 II, IV | kisember?~A legkisebbet csak egyszer látta még, amióta világra
83 II, IV | anyád hol van? – kérdezé egyszer Ocskay, széttekintve, s
84 II, IV | neki: „Kedves Ferikém!” Egyszer meg sírva fakadt, Ocskay
85 II, IV | iránta a fejedelem udvaránál.~Egyszer aztán Egerből visszatérő
86 II, IV | feleségül venni, fiúvá fogadni: egyszer biztos, hozzáférhetlen helyen
87 II, IV | társzekereket.~Ocskay még egyszer visszavonta magához a távozni
88 II, V | gyanakodhatott volna reá?~Egyszer Magdolna asszony meglepte
89 II, V | Mert ha megtudja, hogy még egyszer beszélt vele: ott van a
90 II, V | búcsúvételre fel ne keresse még egyszer Katinkáját. Az is készen
91 II, V | kedvese várt rá. Ott még egyszer örök hűséget esküdtek egymásnak,
92 II, V | hazafelé Forgách uraimék; egyszer csak jön ám rájuk egy másik
93 II, V | aki abban a várban csak egyszer is meghál! Ragad a hitszegés,
94 II, V | egy báb lent a rokkájáról. Egyszer aztán próbára tette az Illésházy
95 II, VI | észre sem veszik, mikor egyszer körül vannak fogva. Akkor
96 II, VI | szépen!”~– Majd megtudod egyszer – mondá Ocskay, s nem nevetett
97 II, VI | szerelemtől ragyogó arcnak egyszer csak azt súgná a fülébe,
98 II, VII | kóvályogva üldözője előtt. Egyszer csak meglapult valahol.
99 II, IX | kegyelmed rá. Tudja, mikor egyszer az a barátságos találkozásunk
100 II, IX | ajtótól az ablakig és vissza.~Egyszer aztán felnyílt a közbenső
101 II, X | sas volt. Csak hetenként egyszer hagyta magát rávenni, hogy
102 II, XI | fogja keresni senki, akit egyszer beledobtak; a putriházak,
103 II, XII | pompát űzött. – Emiatt aztán egyszer a péklegények meg a kéményseprőlegények
104 II, XII | kíméletlen csúfolódó, aki egyszer azt mondta a szószékről,
105 II, XII | addig-addig csókolgatta, amíg egyszer csak hirtelen, orozva, a
106 II, XII | atyámfiai – erőlteté még egyszer a szavát a néplármán keresztül
107 II, XII | szobájában.~Amint aztán egyszer megfordul, meglátja saját
108 II, XIII | kerevetre, meg felugrott róla. Egyszer csak kopogtatnak az ajtón. –
109 II, XIII | meghívtam kegyelmedet, hogy ha egyszer Bécsbe jön, egyenesen az
110 II, XIV | várba, ahol Heister lakott. Egyszer visszagondolt még az agyonlőtt
111 II, XIV | tábornok úr kedvéért még egyszer elmondom a hadjárat ez idő
112 II, XV | keserűséget önteni, hogy ami egyszer édes volt, keresztül ne
113 II, XV | fekhelyéről Léva városára.~Egyszer aztán a csendes háztömeg
114 II, XV | Maga Ocskay készíttette azt egyszer olasz művész által anyósa
115 II, XVI | tökéletes volt.~Itt került még egyszer össze Tököli uram Ocskayval:
116 II, XVI | uradalomért, ha a „donatio” egyszer meglesz; mint amíg benn
117 II, XVII | eszik meg: de az ezüstöd, ha egyszer az ördögé lett, az ördögé
118 II, XVII | annak bottal a nyomát, ha egyszer elszalasztottad! Mondhatod
119 II, XVII | várába, s oda juss be még egyszer, ha ki hagytad magad belőle
120 II, XVII | Ocskay alvezérei. Ezektől még egyszer, és újra meg újra, végig
121 II, XVIII| magáról tudhatja, hogy aki egyszer Ocskay Lászlót megszerette,
122 II, XVIII| eget és földet, hogy még egyszer megszabadítsd: nem bánom.~
123 II, XIX | hallani a háta mögött, s mikor egyszer a háta mögé mert tekinteni,
124 II, XX | között történtek, ezek még egyszer összejöhessenek egymással,
125 II, XX | hanem menjen találkozni még egyszer azzal a démonnal, akinek
126 II, XX | legjobban szeretnék még egyszer karddal kezemben odarohanni
127 II, XXI | szobából. Ott az ajtóban még egyszer találkozott azzal a másik
128 II, XXI | hasztalan esküdött, hogy ha még egyszer kezébe adják a kardját,
129 II, XXI | darabokra törtem: alkosd még egyszer egésszé! Az ő anyja megátkozta (
130 II, XXI | azt súgta Sándornak még egyszer: „Légy atyja gyermekeimnek”.~ ~
131 II, XXI | Ilonka könyörgéseivel még egyszer csodát mívelt. Rábírta a
|