Kötet, fezejet

  1     I,  IV   |         tréfa.~– Uramöcsém! Ezredes úr! No ugyebár, hogy ez csak
  2     I,  VI   |       íródiákja, hogy egy táborbeli úr akar vele egyedül beszélni,
  3     I,  VI   |     jelentette be senkinek e vendég úr, s azt kérte, hogy mutassanak
  4     I,  VI   |            többet. Legyen áldott az Úr, aki őt elvette, s nekem
  5     I,  VI   |       megölelte a leánya férjét, az Úr adta édes figyermeket.~A
  6     I,  VII  |             ifjú menyecske az egész úr a háznál: korlátlan egyedúr,
  7     I,  VII  |             Ez valóban a legnagyobb úr a földiek között. Az anya,
  8     I,  X    |           szent szüzekkel, akik az „Úr menyasszonyai”!~Erre tört,
  9     I,  XV   |             Különben is haragos egy úr volt. Alvezérei mind azt
 10     I,  XV   |         magára, ahol az ellenség az úr, meg kell adnia magát hadifogolynak.
 11     I,  XVI  |              az Czobor Márk hadnagy úr volt; mert ha ő jókor nem
 12     I,  XVI  |           vitéz Czobor Márk hadnagy úr azonnal ott fog teremni,
 13     I,  XVI  |       templomba menekült; a hadnagy úr odasietett megnyugtatni
 14     I,  XVI  |           nem volt semmi.~– Hadnagy úr! Mi dolog ez? Mikor önre
 15     I,  XVI  |          után szaladgál!~– Tábornok úr – szólt Czobor Márk –, azt
 16     I,  XVI  |            trakta lesz!”~– Tábornok úr, mivel érdemlettem én ezt?~–
 17     I,  XVI  |        védelmezte magát.~– Tábornok úr, én áruló nem vagyok. Az
 18     I,  XVI  |           kupcihér!~– Már, tábornok úr, vagy jól van találva ez
 19     I,  XVI  |            az oka, hanem a tábornok úr korlátolhatlan vitézsége,
 20     I,  XVI  |       csürhéddel együtt.~– Tábornok úr! Hisz tele van az egész
 21     I,  XVI  |    megmerevítette magát.~– Tábornok úr, engem őrnagynak címeztek
 22     I,  XVII |             és minden este tizenkét Úr imáját és tizenkét üdvözletet,
 23     I,  XVII |        tizenkét üdvözletet, hogy az Úr fordítsa el a gyönge gyermeki
 24     I,  XVIII|      Odabenn lesz a főstrázsamester úr.~Ocskay betaszítá az ajtót,
 25     I,  XVIII|            intézni hozzá.~– Ezredes úr! – Kivallotta a kém a veszélyes
 26     I,  XVIII|         felragyogásukkal.~– Ezredes úr – szólt Csajághy szigorú
 27     I,  XIX  |           le a két kezét.~– Ezredes úr: pardon, grácia, amiért
 28     I,  XIX  |         őrködik fölöttem az ezredes úr, míg ön odajár – nem azért,
 29     I,  XIX  |          unatkozzam. Nemde, ezredes úr?~Csajághy megcsóválta a
 30     I,  XIX  |             hogy „szép”.~Két idegen úr áll előtte.~– Nos? Hát melyik
 31     I,  XXII |   visszahívta a lovagot.~– Kapitány úr! Jöjjön vissza, kérem. A
 32     I,  XXIII|             hogy koccintott a követ úr az asztalnál az üres pohárral?
 33     I,  XXIII|           most az egyik szobában az úr ejulál, a másikban az asszony
 34     I,  XXIV |        fürdőben, s a cseh kancellár úr őkegyelmessége maga lesz
 35     I,  XXVI |       Istenre kegyelmednek, fővezér úr, hogy ebből a mi táborunkból
 36     I,  XXVI |         nagy összeveszés lesz a két úr között, eléjük vágott.~–
 37     I,  XXVI |          kutyámat tegye bolonddá az úr!”; ha pedig végre mégis
 38     I,  XXVI |            Azért, hogy most te vagy úr!”~Ocskay egyedül maradt
 39    II,  III  |        volna, hogy efölött a megölt úr famíliája valami nagy örömre
 40    II,  III  |         cifra csatlós jött a vendég úr előtt az ajtót megnyitni,
 41    II,  III  |             őrzi senki. Arra Gáspár úr nem tart kenyérpusztítót.
 42    II,  III  |            innen az ajtóból.~Gáspár úr feltolta a szemüvegét a
 43    II,  III  |        Micsoda? – kiálta fel Gáspár úr, feltaszítva homlokáról
 44    II,  III  |           már itthon vagyok.~Gáspár úr egyszerre megjuhászodott,
 45    II,  III  |         csiholj ki magadnak.~Gáspár úr átvette a láda kulcsait,
 46    II,  III  |            volt halottakkal.~Gáspár úr nem tudta, hogy melyiket
 47    II,  III  |           drága, hozasd elő!~Gáspár úr szaladvást iramodott ki
 48    II,  III  |        teríteni az asztalon. Gáspár úr nem szándékozott a vendégét
 49    II,  III  |           vagy, semmi dolga.~Gáspár úr megint kezdett már goromba
 50    II,  III  |              nagyot hördülve Gáspár úr; mikor ezt meglátta, a tíz
 51    II,  III  |      Apámuram, méltóztassék.~Gáspár úr éppen még egy harmadik nagyítóval
 52    II,  III  |            felrezzenve, hogy Gáspár úr ott ül már az asztalnál.
 53    II,  III  |            hogy enni lássék.~Gáspár úr pedig falt, mint egy vadállat.
 54    II,  III  |        annyit! – mordult fel Gáspár úr –, mind belekonfundáltok
 55    II,  III  |      cincogás.~Jó ember ez a Gáspár úr addig, amíg a klenódiumokat
 56    II,  III  |           mi ez? – pattogott Gáspár úr. – Korhelylevessel traktálsz
 57    II,  III  |             mondod? – rebegé Gáspár úr, s Ocskay kezét odavonta
 58    II,  III  | visszalépdegéltek, azt mondá Gáspár úr magában:~„A cudar zsivány.”~
 59    II,  V    |                No hát ez volt az az úr, akinek Gáspár úr odaígérte
 60    II,  V    |             az az úr, akinek Gáspár úr odaígérte a szép Katinkát.
 61    II,  V    |            hiába is biztatta Gáspár úr a csatlósait, hogy álljanak
 62    II,  V    |             haraggal: „Nem úgy van, úr uram, még azt majd a kard
 63    II,  VI   |       fülkébe, amibe az öreg Gáspár úr bevakoltatta egykor a szép
 64    II,  VI   |         Annyi bizonyos, hogy Gáspár úr ugyan egy malacot se ád
 65    II,  VII  |                vágott vissza Gáspár úr, cinikus gunyorral.~– Én
 66    II,  VII  |     füttyents nekik, ez a sok nemes úr a tót impériumból mind itt
 67    II,  VII  |            Itt van a pénzed.~Gáspár úr leoldotta a dobasz tüszőt
 68    II,  VII  |          azt húzd le belőle!~Gáspár úr elkapart tíz aranyat a sorból.~–
 69    II,  VII  |             itt?~– Öt napja.~Gáspár úr kezébe vette a fekete táblát
 70    II,  VII  |        kaptál?~– Az is volt.~Gáspár úr azért is rótt fel minden
 71    II,  VII  |             nagyon nevetett. Gáspár úr jegyzé: Ezért a vigasságért,
 72    II,  IX   |           bánom én: a posta az első úr a világon. Ide azzal a lóval!~
 73    II,  IX   |            kérdik, hogy „kicsoda az úr?”.~– Én Ocskay László tábornok
 74    II,  IX   |            vámtiszt –, a korcsmáros úr majd itt marad, míg a társzekeret
 75    II,  IX   |         majd teljesíti a korcsmáros úr, s beszámol a bollétával.~–
 76    II,  X    |         igen nyájas volt ez a derék úr. Megkínálta Ocskayt egy
 77    II,  X    |        nézve, ugye? – mondá a magas úr csendes szarkazmussal.~–
 78    II,  X    |             Honnan való lehet ez az úr? (A kapus a háta mögé beszélt
 79    II,  X    |          feleségéhez.) Nem tudja az úr, hogy Bécsben tizenkét órakor
 80    II,  X    |         Audienciázni? Hahaha! Ez az úr most jön Törökországból.~
 81    II,  X    |          találkozhatni.~Federreiter úr csakugyan fidélis egy cimbora
 82    II,  X    |           nótái – mondá Federreiter úr. – Óh, a mi Augustinunknak
 83    II,  X    |             is megtette Federreiter úr, hogy egy „schnadahüpfert”
 84    II,  X    |        nagyon szépen! – Federreiter úr háromszor is kezet csókolt
 85    II,  X    |    Magniperb! – kiabált Federreiter úr. – Ezt én nem tudom utánacsinálni!
 86    II,  X    |           az elváláskor Federreiter úr meginvitálta a két jó barátot
 87    II,  X    |            szárazsággal Federreiter úr az inquisitustól:~– Miféle
 88    II,  X    |            Miféle viszonyban van az úr azzal az asszonysággal,
 89    II,  X    |              Annálfogva feleljen az úr: rokona önnek amaz asszonyság?~–
 90    II,  X    |            aztán, mikor Federreiter úr meg Ocskay összekerültek
 91    II,  XI   |  vísszatalálni.~– Jöjjön utánunk az úr; elvezetjük az alléig, onnan
 92    II,  XII  |          hét csodának szaladgált az úr azután hajnalig alá s fel
 93    II,  XII  |          hát máskor szaladgáljon az úr idebenn a glacis-n, ameddig
 94    II,  XII  |                persze magyarul); az Úr ráfuvall, Saul egyszerre
 95    II,  XIII |           következőket:~– Kegyelmes úr! Jelentem, hogy a lázadás
 96    II,  XIII |           Őméltósága a polgármester úr kíván tisztelkedni.~(No,
 97    II,  XIII |   látogatást tenni.)~A polgármester úr teljes hivatalos gálájában
 98    II,  XIII |          ennek mi kell?~– Kegyelmes úr, jelentem, hogy a lázadás
 99    II,  XIII |             látogatás.~– „Kegyelmes úr, jelentem, hogy a lázadás
100    II,  XIII |           osztályfőnök, Federreiter úr. De az is hivatalos egyenruhában,
101    II,  XIII |             is rákezdé:~– Kegyelmes úr, jelentem, hogy a lázadás
102    II,  XIII |           Tudom – mondá Federreiter úr suttogva. – Hüh, barátom
103    II,  XIII |             sorára.~A minapi feszes úr ezúttal háromszor is a térdéig
104    II,  XIII |              Ocskay László tábornok úr!” Be kell lépni a trónterembe.~
105    II,  XIV  |        Imrének, akit egykor a „nagy úr” fejedelmévé nevezett ki,
106    II,  XIV  |           Ha Ocskay László tábornok úr azt mondja, hogy ő a hadifogoly
107    II,  XIV  |          közbe Ritschán.~– Tábornok úr! – horkantott rá Heister –
108    II,  XIV  |             volt arra, hogy a magas úr rokonszenvét bírhassa.~–
109    II,  XIV  |             nemde így van, tábornok úr?~Ocskay ráhagyta, hogy úgy
110    II,  XIV  |        kardjával, Ritschán tábornok úr? Ocskay László tábornok
111    II,  XIV  |           Igenis, Ritschán tábornok úr, igenis – erősködék Heister. –
112    II,  XIV  |         hogy Ocskay László tábornok úr, aki mintha csak hívásra
113    II,  XIV  |              Ocskay László tábornok úr?~Ez annyi volt, mint a kevélység
114    II,  XIV  |              Ocskay László tábornok úr, s vegyen részt a haditanácsban,
115    II,  XIV  |            a most érkezett tábornok úr kedvéért még egyszer elmondom
116    II,  XIV  |        Ahogy Ocskay László tábornok úr előre is paroláját adta,
117    II,  XV   |         tudok semmit, a gyenyerális úr tud mindent. Az az okos
118    II,  XVI  |            törődnék vele.~De Gáspár úr többet is akart megtudni.~–
119    II,  XVI  |               igazítá rendre Gáspár úr a menyét.~Ő maga, a házigazda
120    II,  XVI  |           fejére a sisakját. Gáspár úr is ott sürgött-forgott körülötte.~–
121    II,  XVII |    várkapuban kinn állt maga Gáspár úr, lámpással a kezében, s
122    II,  XVII |           járó kutyát!~Ebből Gáspár úr semmivel sem következtetett
123    II,  XVII |            odafordult sebtén Gáspár úr Ocskayhoz.~– Hát a társzekerek?~–
124    II,  XVII |             magad költségét.~Gáspár úr kétfelé törülte a bajuszát:
125    II,  XVII |           arca, mint a hold. Gáspár úr konyított hozzá, hogy ez
126    II,  XVII |         menyemasszonyának, s Gáspár úr olyan jó ember volt, hogy
127    II,  XVIII|  kezedet-lábadat, méltóságos herceg úr. De bizony láttuk őket.
128    II,  XVIII|         utolérheti a nagyméltóságos úr, ha nagyon kergeti, mert
129    II,  XXI  |         közöm hozzá? Ki nekem az az úr?~Ekkor a tábornagy hadsegéde