Kötet, fezejet
1 I, III | Berthóthy Zsiga, a kemény Csajághy; maga közöttük a fővezér.~
2 I, VI | öccsének szólt, a másik pedig Csajághy Mártonnak, aki, mint a nagyasszony
3 I, VI | maradnia vele vagy egy hétig. Csajághy Márton pedig azt válaszolta,
4 I, VI | került eléje.~Ez volt az a Csajághy Márton.~A nevét sem jelentette
5 I, VI | hogy a másikat láthatja. Csajághy arca olyan volt, mintha
6 I, VI | ez a szó: „Isten hozott”.~Csajághy szólalt meg elébb. Hangja
7 I, VI | mintha esküdni akarna. Csajághy vas keze lenyomta azt. Az
8 I, VI | szemeit nem bírta fölemelni.~Csajághy a vállára tette a kezét.~–
9 I, VI | hogy mindkét kezét nyújtá Csajághy elé, s a szeme közé nézett
10 I, VI | hallottál tőlem – dörmögé halkan Csajághy –, az el van temetve a sírban,
11 I, VI | jó ismerős volt előttük Csajághy Márton. Szegény jó Gábornak
12 I, VI | fiáról; bárhogy igyekezett is Csajághy más, vidámabb tárgyakra
13 I, VI | a tépett öltönydarabot.~Csajághy megrettenve nézett rá, ha
14 I, VI | párt: a vőt és leányát.~… Csajághy búcsúzott, azt mondta, hogy
15 I, VI | előpitvarba, s egyedül voltak, Csajághy megragadta a kezét vas markával,
16 I, VI | Eredj vissza hozzá.~… Mikor Csajághy egyedül, senkitől nem kísérve
17 I, VI | mondúros hajdú a fák alatt: Csajághy véletlen szemügyre vette
18 I, VI | azonfelyül egy palócnak eleeg!~Csajághy felkapott a lovára, s elvágtatott.~
19 I, VII | szaladgálhasson.~Éppen azon kapta Csajághy Márton a szerelmespárt,
20 I, VII | menyecske pedig nevetett rajta. Csajághy minden bejelentés nélkül
21 I, VII | jó napot!~– Fogadj Isten!~Csajághy szemrehányásteljes arccal
22 I, VII | megcsókolta azt a kis szentképet. Csajághy Márton fejet csóvált erre.
23 I, VIII | felesége mókusát?” Amire aztán Csajághy keményen visszafelelt: „
24 I, VIII | kérdése.~– Meg bizony – felelt Csajághy. – Mégpedig teljes és tökéletes
25 I, VIII | rendelete szerint.~Amint Csajághy elhagyta Ocskay sátorát,
26 I, IX | fővezér táborából érkező Csajághy Ocskayhoz, hogy a fejedelem
27 I, IX | lehetnék még generalis.~Csajághy megfogta Ocskay kezét, s
28 I, IX | jobban szeretem – mondá rá Csajághy.~– Akkor hát készítsd el
29 I, IX | tőled, azt, ami a tied!”~Csajághy nem állhatta meg, hogy ezért
30 I, IX | oda! – kiálta, megragadva Csajághy kezét.~– Látod azt? Ott
31 I, IX | Látod azt? Ott a válasz. – Csajághy is odatekintett, ahová Ocskay
32 I, IX | Ezzel Ocskay elsietett.~Csajághy az elpusztított kastély
33 I, X | összebeszélés Ocskay és Csajághy között pediglen nem volt
34 I, X | meghányt-vetett terv volt ez Ocskay és Csajághy között, ami fölött ők ketten
35 I, X | mindenünnen magukhoz szedték. Csajághy elhozta magával Bokross
36 I, X | nem mérkőzhetett.~Ezeknél Csajághy vezette az előhadat. Mikor
37 I, X | égre; amint Strassoldo és Csajághy összetalálkoznának.~– No,
38 I, X | dragonyosaival, akiket a fővezér Csajághy oldalába küldött, hogy a
39 I, XIII | megjelent a kapitányok közül, Csajághy volt.~Ocskay eléje sietett,
40 I, XIII | mondva volt, megtudhatta Csajághy, mennyire szereti Ocskay
41 I, XIII | sietett kirukkolni Ocskay.~Csajághy egy titkos szemvágással
42 I, XIII | a vállalat mindenkinek.~Csajághy azonban észrevételt tett
43 I, XIII | ahová vezetsz! – monda Csajághy, s a többi kapitányok, hadnagyok
44 I, XV | szabadcsapatvezér; vele jött Csajághy Márton. Az vezette őt elzüllött
45 I, XV | ugyan jókor jöttünk – monda Csajághy.~– Hátha nem jókor – dörmögé
46 I, XV | volna mind a hárman.~És Csajághy nem mondta neki erre azt,
47 I, XVIII| Ocskay csak akkor tudta meg Csajághy portyázóitól, hogy Scharodi
48 I, XVIII| a várkaput. – Elöl ment Csajághy, fejszével a kezében. –
49 I, XVIII| fölrohant a lépcsőkön.~– Hol van Csajághy? – kérdezé az őrtállótól,
50 I, XVIII| A tanácsasztalnál pedig Csajághy állt, s egy dézsa hidegvízzel
51 I, XVIII| Vénusz-alak bámulásával.~– Csajághy! – ordíta Ocskay, megtaszítva
52 I, XVIII| becsület.~– De hát ez a nő ott?~Csajághy vállat vont.~– Hát annak
53 I, XVIII| egészen takarva tartotta. Csajághy magában nevetett; a vizes
54 I, XVIII| Inkább öltétek volna meg.~Csajághy letette a szivacsot, s bekötötte
55 I, XVIII| öltönydarabot vett elő a tarsolyából Csajághy, s azt kibontva, odanyújtá
56 I, XVIII| felülkerekedett önérzettel Csajághy. – Hát ugye, hogy nem barbarizmusból,
57 I, XVIII| haja befestve – dörmögé Csajághy.~Az a hölgy volt Szunyoghy
58 I, XVIII| hozzám.~Ocskay a fejét rázta.~Csajághy ebből a néma jelből is értett.
59 I, XVIII| Beszélj hát vele!~Mikor Csajághy nehéz léptei elhangzottak
60 I, XVIII| felnyitá azt, és kikiáltott:~– Csajághy főstrázsamester uram!~Ott
61 I, XVIII| össze volt az gubancolva.~Csajághy kénytelen volt kérdést intézni
62 I, XVIII| igazak.~– Jól van – mondá Csajághy. – Hát akkor majd én veszem
63 I, XVIII| felragyogásukkal.~– Ezredes úr – szólt Csajághy szigorú tekintettel. – Ez
64 I, XVIII| bálványom, mint imádlak!)~De Csajághy e szavaknál kardmarkolatára
65 I, XVIII| hanem Ocskay László és Csajághy Márton. Két férfi, akiknek
66 I, XVIII| De szemei bátran kiállták Csajághy haragos tekintetét.~Ozmonda
67 I, XVIII| ő két szép szeme miatt!~Csajághy még egy lépéssel közelebb
68 I, XVIII| gondolat, megragadta baljával Csajághy fegyveres jobbját, s akkor
69 I, XIX | XIX. Asszonyok kicserélése~Csajághy visszadugta a hüvelyébe
70 I, XIX | nézve nagyon kellemetlen.~Csajághy nyugodtan hallgatta mindezt
71 I, XIX | kéznél. Azt kulaccsal hordta Csajághy, s rögtön szolgálhatott
72 I, XIX | a hajkimosási műtéthez. Csajághy friss vizet akart neki hozatni,
73 I, XIX | s a friss vér még jobb.”~Csajághy örült rajta, hogy ily magas
74 I, XIX | unatkozzam. Nemde, ezredes úr?~Csajághy megcsóválta a fejét; de
75 I, XIX | jólesett a lelkének, mikor Csajághy visszajött.~– Maradj itt,
76 I, XIX | legnehezebb sebesültje.~Csajághy azonban hozta magával, ami
77 I, XIX | grófnő, kísérője, a lovagias Csajághy Márton karján, a legelegánsabb
78 I, XIX | az üveges hintó, melybe Csajághy fölsegíti lépni: ő maga
79 I, XIX | csak magában akarta mondani Csajághy, de biz az kiszaladt a száján.)~
80 I, XIX | leányához illő gondolat-e ez?~Csajághy megszégyenülve sütötte le
81 I, XIX | méregcseppet is hozzáejteni. Csajághy nem tudott semmit abból,
82 I, XIX | Ocskaynak Ritschánról besúgott.~Csajághy egész gyanútalan szívvel
83 I, XIX | lovasát, azoknak az élén Csajághy (az öccse Érsekújvár táján
84 I, XIX | szörnyeteg ébren van már.~Csajághy pedig figyelemmel nézett
85 I, XIX | egybetalálkozik?~Ott állt Csajághy is, s még az ő vas arcát
86 I, XX | semmiség volt – dörmögé Csajághy. – Hanem ezt az utolsót
87 I, XX | meg én felelek! – mondá Csajághy, s nagyon komoly arcot csinált
88 I, XX | látod, van fokozása – szólt Csajághy, s odahajolva Ocskayhoz,
89 I, XX | miért nem hívod őt ide?~Csajághy oly gyöngéd, fájdalmas szemrehányással
90 I, XX | hogy útra megy.~Utána jött Csajághy; de az már nem volt olyan
91 I, XX | várta, hogy majd feljön Csajághy, s kulcsát adja ennek a
92 I, XX | e hőstett után közte és Csajághy között megtörtént. Azt a
93 I, XXI | van-e szükség vendégre?”~Csajághy Márton volt a vendég.~Ilonka
94 I, XXI | valami kis ijedség is, s azt Csajághy észrevette.~– De megijedt
95 I, XXI | válogassa ki kegyelmed.~Csajághy odament a gyermeksokaság
96 I, XXI | elaludt az anyja ölében; akkor Csajághy egyszerre elkomorította
97 I, XXI | többet.~– Igenis – folytatá Csajághy mogorván. – Kegyelmed is
98 I, XXI | De már tovább nem bírta Csajághy a komédiajátszást: elkezdett
99 I, XXV | gyűltek ágya körül; s maga Csajághy sem tudta kemény arcán eltitkolni
100 I, XXV | történik itten. Még a gyanakodó Csajághy sem.~Hogy egy szelíd, ájtatos
101 I, XXV | öccse, Sándor és valami Csajághy nevű főstrázsamester már
102 I, XXVI | óvszert.~Volt két alvezére: Csajághy és az öccse, Sándor. Azok
103 I, XXVI | dobolni a cintányéron, ott Csajághy puritán alakját látta maga
104 I, XXVI | az érett almát a fáról.~Csajághy vállat vont.~– Az én fejem,
105 I, XXVI | csendben megindulunk.~Mikor Csajághy és Ocskay Sándor elhagyták
106 I, XXVI | Sándor elhagyták a vezért, Csajághy ezt dörmögé:~– Én valamit
107 I, XXVI | bátyjának az idejövetellel. De Csajághy még tartotta a gyanúját.
108 I, XXVI | valahogy elcsillapodásra bírni. Csajághy odaállt közéjük, mint egy
109 I, XXVI | Sándor szavait gyámolítani Csajághy Márton. – Ne beszéljünk
110 I, XXVI | akiket megleptek odaát?~Csajághy látta, hogy Bercsényi most
111 I, XXVI | elpihentette haragját, s míg Csajághy szavainál Ocskay arca lett
112 I, XXVI | s visszaverni a tromfot.~Csajághy látta, hogy ebből most mindjárt
113 I, XXVI | békesség köztünk! – monda Csajághy, a két vezérhez fordulva,
114 II, I | vannak az öcsém, Sándor és Csajághy Márton pihent ezredei.~–
115 II, I | miszerint Ocskay Sándor és Csajághy Márton a maguk csapatjaival
116 II, XI | akik ezt tudják?~Hárman: Csajághy, Sándor öccse meg Marci.~
117 II, XVI | Olvasd ezt a levelet. Csajághy Márton írja. Átlopta az
118 II, XIX | tűzgóca Érsekújvár vala, ahol Csajághy parancsolt. Ocskay László
119 II, XX | hogy agyon ne kövezzék.~Csajághy, a várparancsnok, az összes
120 II, XX | drága császármadár! – kiáltá Csajághy.~Csak Ocskay Sándor fordult
121 II, XX | Mikor bevégezték, azt kérdé Csajághy a rabtól:~– Mit tettél,
122 II, XXI | tenni szoktam. Megírtam Csajághy Mártonnak, hogyha ő foglyul
123 II, XXI | testvére, Sándor, odaborult Csajághy lábaihoz, s könnyeivel áztatva
124 II, XXI | jutott eszébe, hogy testvére.~Csajághy szíve nem lágyult meg; de
125 II, XXI | levelével a gyorsfutár.~Csajághy átvette a levelet, s felbontá
126 II, XXI | válaszunk!”~Ezzel bocsátá vissza Csajághy Márton a küldöncöt.~S ezt
|