bold = Main text
     Kötet, fezejet                                            grey = Comment text

4501    II,  XVIII|                hozta oda. S ez az egy hely az a világon, ahol nem fogja
4502    II,  XVIII|                   felérünk, majd jobb lesz az utunk; akkorra a hold is
4503    II,  XVIII|                       Ne segítse meg benne az Isten!~– Nem is kértem hozzá
4504    II,  XVIII|                    egyet meghagyott mégis, az Istent. – Tőlem még azt
4505    II,  XVIII|                  még azt is elvette. Nekem az sincs. Elpusztította a hazámat,
4506    II,  XVIII|                  bakó a fejét fogja vágni, az én szívemet is vágja – de
4507    II,  XVIII|              Aludjék kegyelmed; hosszú még az éjjel. Nem beszélek többet.~
4508    II,  XVIII|                    volt észrevehető, amint az úton fölfelé vágtatott.~–
4509    II,  XVIII|                     fiúk! – kiálta Jávorka az előrehaladt lovasokra. –
4510    II,  XVIII|                     Egyedül vágtat fölfelé az úton, s méghozzá fegyvertelenül.
4511    II,  XVIII|            veszedelmébe! Ne fogjátok őt el az én szemeim láttára, a gyermekei
4512    II,  XVIII|                  ne bántsátok itt!~Jávorka az öklével csapkodta a feje
4513    II,  XVIII|                 asszony kiimádkozza őt még az éhes ördögnek a fogai közül
4514    II,  XVIII|            vigyorog rám a ferde pofájával! Az az én bálványom. Annak esküdtem
4515    II,  XVIII|                  rám a ferde pofájával! Az az én bálványom. Annak esküdtem
4516    II,  XVIII|                 viseljek minden átkot, ami az ő fejére hullt! – S most
4517    II,  XVIII|                    rábírsz, hogy megtörjem az eskümet. – Hát megtöröm.
4518    II,  XVIII|                    a földet. – Tartson meg az Isten a jövő találkozásig,
4519    II,  XVIII|                      Óh köszönöm! – rebegé az asszony, s aztán betakargatá
4520    II,  XVIII|                   nagyobbik rá ne ismerjen az apja szavára, ha az beéri
4521    II,  XVIII|               ismerjen az apja szavára, ha az beéri őket.~Nemsoká beérte.~–
4522    II,  XVIII|           elfulladó szóval. Nem lattatok-e az utatokban egy úriasszonyt
4523    II,  XVIII|         úriasszonyt két kicsiny gyermekkel az ölében?~Jávorka alázatosan
4524    II,  XVIII|                őket. Kurta selyemsuba volt az asszonyságon, nyestprémmel,
4525    II,  XVIII|               sárga volt a haja; a kicsike az anyja ölében, a nagyobbik
4526    II,  XVIII|                    Merre mentek?~– Hát biz az asszonyság azt kérdezte
4527    II,  XVIII|             kérdezte tőlünk, merre visz le az út a predméri révhez, mert
4528    II,  XVIII|                 darabig, odáig, ahol eltér az út: ott leszálltak, odább
4529    II,  XVIII|                kivált, hogy pénze sem volt az úriasszonynak, tőlünk kért
4530    II,  XVIII|        nagyasszonyomnál; kegyes asszonyunk az nekünk; minden esztendőben
4531    II,  XVIII|              esztendőben mi reparáljuk meg az ekevasait. Hogyne embereltük
4532    II,  XVIII|                 hajítva Jávorka felé, amit az röptében elkapott, s cigány
4533    II,  XVIII|                 foghatott volna. – S akkor az az ő veszedelme lett volna.~
4534    II,  XVIII|              foghatott volna. – S akkor az az ő veszedelme lett volna.~
4535    II,  XVIII|                    hogy ha sikerülni talál az a rettentő fenyegetése,
4536    II,  XIX  |                    hadi tudományát.~Még ez az „egy” nemesebb érzés ébren
4537    II,  XIX  |             hadnagyai a csikós csapatokkal az újvári sáncok legszélső
4538    II,  XIX  |                maga ront elő Ocskay László az egész huszárságával, amit
4539    II,  XIX  |               aztán hirtelen nekifordítják az elfoglalt ágyúkat a várbelieknek;
4540    II,  XIX  |                   s ahhoz mérten tette meg az intézkedéseit. Ha Ocskay
4541    II,  XIX  |                   tette Ocskay, hogy magát az előcsapatot vezette ő maga
4542    II,  XIX  |                   vezérükre, Rácz Miskára.~Az egyenesen Ocskaynak rugaszkodott;
4543    II,  XIX  |               csendes nyugalommal, s mikor az közel ért hozzá, egy pisztolylövéssel
4544    II,  XIX  |                 főbe találta a lovát, hogy az hanyatt bukott, a lovasát
4545    II,  XIX  |              Lászlót? Rácz Miska! – kiálta az elbukottra a győztes ellenfél,
4546    II,  XIX  |               nyakvédővel, elöl pedig egy, az ernyőről harántul lenyúló
4547    II,  XIX  |              keskeny arcvédővel, mely csak az orrot és az ajkat takarta;
4548    II,  XIX  |          arcvédővel, mely csak az orrot és az ajkat takarta; de amely
4549    II,  XIX  |              takarta; de amely miatt mégis az arc ismerhetlenné vált.~
4550    II,  XIX  |           fortélyával visszakézzel csapott az ellenfele fejére úgy, hogy
4551    II,  XIX  |           ellenfele fejére úgy, hogy attól az ütéstől a sisak hátulról
4552    II,  XIX  |                   mellett rohanva elvitték az összecsapókat, ismét szemközt
4553    II,  XIX  |                  szemközt fordítsa a lovát az ellenfelére.~Ocskay Sándor,
4554    II,  XIX  |                 jobb keze ügyében a dákos. Az az öt láb hosszú, háromélű
4555    II,  XIX  |                   keze ügyében a dákos. Az az öt láb hosszú, háromélű
4556    II,  XIX  |                   tekinte testvére arcába. Az egész ég, az egész harcmező
4557    II,  XIX  |              testvére arcába. Az egész ég, az egész harcmező ezt a szót
4558    II,  XIX  |                    hogy kezében a kard, és az arra való, hogy a dákos
4559    II,  XIX  |                  döfést megkapta. Nem volt az halálos, nem is volt nagyon
4560    II,  XIX  |                 mégis eltemető szúrás volt az. A testvér adta.~Ocskay
4561    II,  XIX  |                   elbukott egy árokban. Ha az nem történik, Ocskay László
4562    II,  XIX  |                   kezétől.~Ez a rémjelenet az utolsó erőt is elvette lelkéből.
4563    II,  XX   |                fenéken~Nehezen gyógyult be az a seb, amit Ocskay a testvérétől
4564    II,  XX   |            haditervének végrehajtása, csak az ellenfelének összekuszálása.
4565    II,  XX   |                múzeumából, s nincs kedvünk az emlékekre visszagondolni.~
4566    II,  XX   |             Hajdani hadnagyai rá-rácsaptak az ezredére, s kudarcot vallattak
4567    II,  XX   |                egész századát Ocskaynak, s az akkor éppen ott volt Ritschánt
4568    II,  XX   |             úgyhogy vége felé nagyobb volt az Ocskay-ezred a kuruc részen,
4569    II,  XX   |                    maradt.~A késő bánatot (az ebgondolatot), a visszasíró
4570    II,  XX   |             alászállva minden becsületben.~Az új tél is beállt. A hadak
4571    II,  XX   |           decemberi napon szabadságot kért az altábornagyától, hogy a
4572    II,  XX   |             tudtára adta, hogy hol vannak!~Az pedig senki sem volt más,
4573    II,  XX   |                  haladt áldozatot, s lesni az alkalmat, mikor arra kapóra
4574    II,  XX   |             keresni.~Egészen másfelé vette az útját: fel a Dodvág mentén;
4575    II,  XX   |                 Jávorka rögtön lóra ülteté az embereit és megindult.~Mikor
4576    II,  XX   |               fejedelem hadipénztárnokának az ablaka előtt elléptetett,
4577    II,  XX   |                  ablaka előtt elléptetett, az azt kérdé tőle: Hová ilyen
4578    II,  XX   |                    jégen haladtak fölfelé, az olyan út, amelyikről nem
4579    II,  XX   |                  parton vannak, itt közbül az erdő. Itt már csak a compass
4580    II,  XX   |                    már csak a compass volt az útirányzó, mint a sík tengeren.~
4581    II,  XX   |              csapatját.~Maguk ott maradtak az erdőben. Jávorka beküldte
4582    II,  XX   |                    a bárók, hogy menjen át az ünnepekre őhozzájuk.~Hiszen
4583    II,  XX   |                 Nem ment már a misére: még az Istenét is elfelejté. Rögtön
4584    II,  XX   |                 összejöhessenek egymással, az öröm poharának a fenekén
4585    II,  XX   |             Ocskayéknál még mindig tartott az óesztendő éjszakája. A tivornya
4586    II,  XX   |             árasztva a boldog vőlegény meg az ő szerelmetes menyasszonya
4587    II,  XX   |                     s aztán sietett vissza az erdőben hagyott társaihoz.~
4588    II,  XX   |              vágtatni.~Megrettent tőle. Ez az ő egykori kedvence: Jávorka.~
4589    II,  XX   |                  Már elfeledte, hogy nincs az megtöltve; ki lett lőve
4590    II,  XX   |             csapást; de a kard helye mégis az arcát érte, s vérrel borítá
4591    II,  XX   |                 pihenőt tartottak, Jávorka az őrtűz mellett egy levelet
4592    II,  XX   |                  borulok le Isten előtt. – Az volt a szándékom, hogy ha
4593    II,  XX   |                   ne lopd meg egy szentnek az imádságait!” Ez volt a szándékom.
4594    II,  XX   |                 Csajághy, a várparancsnok, az összes várbeli főtisztekkel
4595    II,  XX   |                nagy riadallal ugráltak fel az asztaltól.~– Ah, itt van
4596    II,  XX   |                   Utálom magamat. Gyűlölöm az embert, aki tegnap voltam. –
4597    II,  XX   |                  Ellenben amit én mondtam, az megáll: „Ha te valaha ezt
4598    II,  XXI  |                  sietett fel a fővezérhez.~Az előszobában azt mondták
4599    II,  XXI  |                kellett.~Ekkor ismét nyílik az ajtó, s Ilonka egy selyemtől
4600    II,  XXI  |                  hogy mit vétett ellene ez az asszony, csak az jutott
4601    II,  XXI  |                 ellene ez az asszony, csak az jutott eszébe, hogy ez most
4602    II,  XXI  |                   Mi közöm hozzá? Ki nekem az az úr?~Ekkor a tábornagy
4603    II,  XXI  |                   közöm hozzá? Ki nekem az az úr?~Ekkor a tábornagy hadsegéde
4604    II,  XXI  |               tábornagy hadsegéde kilépett az ajtón, s azt mondá:~– Melyik
4605    II,  XXI  |               ajtón, s azt mondá:~– Melyik az az úrhölgy, aki Ocskay László
4606    II,  XXI  |                   s azt mondá:~– Melyik az az úrhölgy, aki Ocskay László
4607    II,  XXI  |               szólt semmit, csak megindult az ajtó felé, amit az udvaronc
4608    II,  XXI  |               megindult az ajtó felé, amit az udvaronc készséggel tárt
4609    II,  XXI  |       félretaszítva erős kezével maga elől az ajtóban álló udvaroncot,
4610    II,  XXI  |                    a tábornagyhoz.~Heister az ablakban háttal állt; az
4611    II,  XXI  |                   az ablakban háttal állt; az árnyéktól még sötétebb volt
4612    II,  XXI  |                árnyéktól még sötétebb volt az arca, mint egyébkor.~Ilonka
4613    II,  XXI  |              mintha ki akarná csalni annak az ajkaiból még azt a vigasztaló
4614    II,  XXI  |               férjének jó barátjai voltak. Az érsekújvári napok alatt
4615    II,  XXI  |              bizony ér annyit együtt, mint az egy Ocskay László.~A szemei
4616    II,  XXI  |                    Heister megsajnálta ezt az örömét az asszonynak. Nem
4617    II,  XXI  |                  megsajnálta ezt az örömét az asszonynak. Nem járt ő abban,
4618    II,  XXI  |               kuruc vezért nyakaztatom le.~Az ijedtség elvette Ilonkának
4619    II,  XXI  |                    ment ki a szobából. Ott az ajtóban még egyszer találkozott
4620    II,  XXI  |                  azzal a másik nővel.~Most az ragadta meg az ő kezét,
4621    II,  XXI  |                 nővel.~Most az ragadta meg az ő kezét, s ezt suttogá a
4622    II,  XXI  |               előtt, mi végzetes láncolata az eseményeknek sodorta alá
4623    II,  XXI  |                   Elfeledkezett róla, hogy az elítéltnek ellensége, el
4624    II,  XXI  |              vérében gázló hitszegő – csak az jutott eszébe, hogy testvére.~
4625    II,  XXI  |                  tartott.~A mérlegre tette az öcs érdemeit, szeretetét,
4626    II,  XXI  |                   megillető palloshalálra. Az is nagy kegyelem volt!~De
4627    II,  XXI  |                 meg kell neki halni!~Mikor az ítélet kimondatott, nagy
4628    II,  XXI  |                 ezt: „Ha kegyelmed levágat az egy Ocskay Lászlóért három
4629    II,  XXI  |               öccsének:~– Megvan még nálad az a levelem, amit egykor azzal
4630    II,  XXI  |                  Bátyám!~– Bontsd fel, itt az ideje. Akarom, hogy most
4631    II,  XXI  |                alkosd még egyszer egésszé! Az ő anyja megátkozta (az én
4632    II,  XXI  |                     Az ő anyja megátkozta (az én bűnömért) az ő gyermekeit,
4633    II,  XXI  |                megátkozta (az én bűnömért) az ő gyermekeit, légy nekik
4634    II,  XXI  |                atyjuk, s fordítsd el róluk az átkot. Most hagyj magamra; –
4635    II,  XXI  |               porlepte lovas jött vágtatva az utcán, őt keresve.~Ilonka
4636    II,  XXI  |                   még a hóhértól is, mikor az már a pallosát emeli föléje.~
4637    II,  XXI  |                   hegyén volt valami gömb. Az alkonyég sápadásában oly
4638    II,  XXI  |           sápadásában oly rémletes volt ez az égre meredő sötét jel.~–
4639    II,  XXI  |           odafutott Ocskay Sándorhoz.~– Mi az ott? Mi az ott? – kérdezé
4640    II,  XXI  |                 Sándorhoz.~– Mi az ott? Mi az ott? – kérdezé arra a rémjelre
4641    II,  XXI  |               eszméletlenül rogyott össze.~Az a rémjel ott a távolban –
4642    II,  XXI  |                    rémjel ott a távolban – az egykor legbálványozottabb
4643    II,  XXII |                          Lélekfájás ezekre az időkre visszagondolni!~            ~
4644    II,  XXII |          megerősítve; felfelé álló vasával az alvó nő szívén keresztül
4645    II,  XXII |             vérpadra, hogy a sírban legyen az övé? – Átvitte e titkot
4646    II,  XXII |                                  Még abban az évben utoljára hangoztatták
4647    II,  XXII |            fegyvert. A négyszögű tér, ahol az megesett, be van kerítve
4648    II,  XXII |                    békekötésnek hívják azt az okmányt.~I. József már azt