1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4648
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
501 I, V | legveszedelmesebb ellenséget, az unalmat küzdhesse le velük.
502 I, V | volt híre teátrumnak ebben az országban. Vörösvárott (
503 I, V | gyönyörű színpadot készíttetett az akkori idők legfényesebb
504 I, V | Mindenkinek nagyon megtetszett ez az új, még eddig ismeretlen
505 I, V | a darabról. Hol termett az?~Ocskay mondá neki, hogy
506 I, V | Nehéz azt megtanulni?~– Az a tanítvány kedvétől függ.~–
507 I, V | míg itt időzünk.~– Óh, az nagyon jó lesz. De melyiket?~–
508 I, V | mondta: „Ich liebe dich!”~– Az olasz így mondja: „Io t’
509 I, V | így mondja: „Io t’ama”, az angol így: „Aj lov ju”,
510 I, V | hogy melyik esik jobban az ajkának? „Ich liebe dich,
511 I, V | nem tanulhatom meg. Hát mi az? Valami rossz?~– Óh nem.~–
512 I, V | violavirággal a szájára ütött az ifjúnak.~– Így rászedni
513 I, V | ifjúnak.~– Így rászedni az embert! Menjen innen!~–
514 I, V | kegyelmedtől.~Késő volt már. Ha azt az egy szót megtanulta. Egész
515 I, V | következhetik még mind utána? Mikor az első szó is olyan szép mind
516 I, V | annak, aki azt mind bírja? S az ötödik még a magyar?~Meg
517 I, V | találva a holdbeli ember, az ismeretlen, aki egy más
518 I, V | amennyivel erősebb a karja az asszony karjánál, annyival
519 I, V | annyival erősebb a lelke az asszony lelkénél; akinek
520 I, V | Ilonkát. – Most itt van az a lovag, akiről egyszer
521 I, V | Ilonka arca lángolt, mint az „égő szerelem”, szelíd mosolygással
522 I, V | Mégiscsak legszebb az a szó magyarul.~S azzal
523 I, V | azzal a kezét ottfelejté az ifjú kezében a leány. Mindenki
524 I, V | a választ.~Csak legszebb az, ha így mondják: „Én szeretlek…”~
525 I, V(1) | Ez volt az a ritka emlékpénz, tallérnyi
526 I, V(1) | tallérnyi nagyságú, amelyiknek az egyik oldalán magas domborműben
527 I, V(1) | páncélos dragonyos, aki az oltártüzet eloltja, s a
528 I, VI | sok időhaladékot adának az esküvői előkészületekre,
529 I, VI | írjon meghívóleveleket, az egyik Ocskay Sándornak,
530 I, VI | napjára el nem jöhet is az esküvőnek, mert aznap éppen
531 I, VI | bizonyosan megérkezik.~Az esküvő tehát nagy pompával
532 I, VI | Tisza-család atyafiságán kívül az összes kuruc tisztek is
533 I, VI | társzekerek felpakolásával, amik az új asszony kelengyéjét szállítandók
534 I, VI | még erre is jócskán ráért az ember. Nem mentek az emberek
535 I, VI | ráért az ember. Nem mentek az emberek akkor olyan bolondul
536 I, VI | mint most; hanem ha valaki az ellenséget jóltartotta egy
537 I, VI | miséből kijött, azt mondá neki az íródiákja, hogy egy táborbeli
538 I, VI | Ocskay tudta előre, hogy ki az. – Keresztet vetett magára,
539 I, VI | úgy került eléje.~Ez volt az a Csajághy Márton.~A nevét
540 I, VI | mutatta. Széles vállai voltak, az egész alak csupa csont és
541 I, VI | a túl izmos nyak miatt. Az arcán két mély ránc vonult
542 I, VI | bronzfényű volt a bőre, az álla simára borotválva,
543 I, VI | szemek fölött. Mikor hallgat, az ajkait úgy beszorítja, hogy
544 I, VI | szemközt állt már, de egyiknek az arca sem mutatta még csak
545 I, VI | csaknem leptető volt; egy neme az erős suttogásnak.~– Meghívtál:
546 I, VI | vettél egy leányt, akibe az öcséd halálosan szerelmes –
547 I, VI | titkot nem tudja más, mint az öcséd, aki a párbajnál a
548 I, VI | Büntetést szenvedtél érte, az egész ezred színe előtt. –
549 I, VI | ezred színe előtt. – Ezt az egykori csapatodat ellenségképpen
550 I, VI | levágtad, vízbe fojtogattad az utolsó emberig. Egy lelket
551 I, VI | voltak. – Kitaláltad azt az új divatot, hogy a kurucok
552 I, VI | oly boldoggá tedd, ahogy az azt megérdemli tőled. És
553 I, VI | Csajághy vas keze lenyomta azt. Az övé erősebb volt.~– Ne esküdj!
554 I, VI | Ne esküdj! Ne fogadj! Az téged meg nem tart. – Ha
555 I, VI | lenni, s úgy lesz.” Aki az ország legszebb, legjobb
556 I, VI | megfenyítésért átszöktél az ország ellenségéhez, a törökhöz:
557 I, VI | elfogott, fejeden halál volt; az öcséd, Sándor futott érted
558 I, VI | átmentél Rákóczihoz, s most az a neved a nép ajkán: „Rákóczi
559 I, VI | kedves vezérem. Nekem fáj az jobban, téged, a hőst, a
560 I, VI | bálványát, s megvallom, az enyimet is, odáig alázva
561 I, VI | édes testvére legyen is az. Én különben is szkeptikus
562 I, VI | történik, több része van az emberi akaratnak, mint a
563 I, VI | predestinációnak. Láthatatlan az is, mint emez. – Te éppen
564 I, VI | is, mint emez. – Te éppen az öcséd leveleiből tanultad
565 I, VI | nyitották meg előtted a kaput az első lövésre. Ami attól
566 I, VI | Ami attól fogva történt, az is, hitem szerint, mind
567 I, VI | húzlak. Nem állok be annak az officiózus bolondnak, aki
568 I, VI | triumfátor szekere mellett, az ujjongó nép hallatára, a
569 I, VI | vagy, boldog vagy. Maradj az! Ezt az egyet követeljük
570 I, VI | boldog vagy. Maradj az! Ezt az egyet követeljük tőled mi
571 I, VI | kiskirálya gyanánt mind az a föld, amit felszabadítasz. –
572 I, VI | megváltója! – Vezesd be az ígéret földébe, s írd be
573 I, VI | Hanem ha te egyszer ennek az útnak a lejtőjére tévedsz,
574 I, VI | meg fogunk ölni: én – és az öcséd! Testedet nem fogja
575 I, VI | félhetsz: bizony a testvéredé az. Ha megcsalod valaha ezt
576 I, VI | hazát, gyilkosod lesz – az öcséd; hóhérod leszek én!~
577 I, VI | dörmögé halkan Csajághy –, az el van temetve a sírban,
578 I, VI | örökre. – És most – vezess át az „édesanyád”-hoz.~…Mind a
579 I, VI | két asszony együtt volt: az anya és leánya. Régi jó
580 I, VI | és milyen jó! – suttogá az özvegy. Mennyire szerette
581 I, VI | ki. Itt vágta keresztül az a gyilkos golyó, amely életét
582 I, VI | életét kegyetlen kioltá.~Az anya kitörő fájdalommal
583 I, VI | kitörő fájdalommal emelé az égnek reszkető öklében a
584 I, VI | sohasem többet. Legyen áldott az Úr, aki őt elvette, s nekem
585 I, VI | már megint fiam. Áldassék az Isten!~S azzal megölelte
586 I, VI | megölelte a leánya férjét, az Úr adta édes figyermeket.~
587 I, VI | könny, s végigfutott azon az ércbarázdán, amit ilyen
588 I, VI | is. Akkor visszatette azt az özvegyasszony a fiókjába. –
589 I, VI | pihenj. – Hiszen itt van már az, akiért elfelejtem, hogy
590 I, VI | S azzal egymáshoz ölelte az ifjú párt: a vőt és leányát.~…
591 I, VI | jött így is. Végőrön van az állása, mindennap ellenséggel
592 I, VI | Mikor Ocskay kikísérte az előpitvarba, s egyedül voltak,
593 I, VI | suttogá Ocskay.~– Eredj vissza az „anyád”-hoz. Neki van rád
594 I, VI | senkitől nem kísérve lement az udvarra, a lovát ott jártatta
595 I, VI | te voltál Gábor úrfinak az inasa?~– Reegen vaót a:
596 I, VI | bizony mondom, hogy utánafut az a te nagy tökkolop fejed
597 I, VII | világot talált maga előtt az ifjú nő! – Sokkal szebbet
598 I, VII | szebbet annál, mint amit az álmok tündérei hoznak a
599 I, VII | kísérté szavakba foglalni. Az ilyesmiről a szemérmes nő
600 I, VII | ilyesmiről a szemérmes nő még az anya előtt sem beszél. A
601 I, VII | volt címe a leveleiben: „az én drágám”, „az én angyalom”.~
602 I, VII | leveleiben: „az én drágám”, „az én angyalom”.~Meg lehetett
603 I, VII | lehetett azt érteni jobban az elmondott dicsekedésekből.
604 I, VII | elmondott dicsekedésekből. Az ifjú menyecske az egész
605 I, VII | dicsekedésekből. Az ifjú menyecske az egész úr a háznál: korlátlan
606 I, VII | mindenkivel rendelkezik. Az egész nagy gazdaság az ő
607 I, VII | Az egész nagy gazdaság az ő kezén fordul meg: jövedelem
608 I, VII | azzal! S milyen jólesik az asszonynak, ha az a gond
609 I, VII | jólesik az asszonynak, ha az a gond őrá van bízva! Ez
610 I, VII | a gond őrá van bízva! Ez az édes teher. – Ocskay birtoka
611 I, VII | őt már. Hát még a kert! Az egy valóságos paradicsom.
612 I, VII | ízlelt. A virágoknak maga az „édesem” a kertésze; ő oltja,
613 I, VII | Azután a kerten túl van az erdő; a szép óriási szálerdő
614 I, VII | szálerdő fenyőkből, olyan annak az illata, mint az élet! Együtt
615 I, VII | olyan annak az illata, mint az élet! Együtt szoktak abban
616 I, VII | mindenütt „mi ketten”.~Nem jár az egyik vadászni, unatkozásra
617 I, VII | el tőle egy pillanatot is az együttlétből.~Aztán nemcsak
618 I, VII | hónapig a feleségének? – Node az az örvendetes volt abban
619 I, VII | a feleségének? – Node az az örvendetes volt abban is,
620 I, VII | a „drágám” megunja magát az együttélésben, a maga számára
621 I, VII | feleség ül – ahol comma van: az egy csók, ahol semicolon
622 I, VII | csók, ahol semicolon jön: az a kettő, a pausánál egy
623 I, VII | No, ez nem rossz metódusa az interpunkciók megértetésének.)
624 I, VII | mulatságot! – mondá ennek az olvastára Tiszáné nagyasszony.
625 I, VII | a Bellarminiusnak. Ennek az olvastatásával térítették
626 I, VII | úgyhogy már akkor, mikor az ő anyjának ajándékozta azt
627 I, VII | anyjának ajándékozta azt az imádságos könyvet, pedig
628 I, VII | a testvérét azért, mert az egyik így, a másik amúgy
629 I, VII | a másik amúgy dicsérte az Istent! Pedig hát száz esztendőn
630 I, VII | el egy lelket a másiknak az aklából a magáé számára.
631 I, VII | megszólalásnál felismerjék egymást, az egyik felekezet az „ly”-
632 I, VII | egymást, az egyik felekezet az „ly”-t „1”-nek, a másik „
633 I, VII | pedig egy konvertita támadt, az nagyobb gyászt hozott arra
634 I, VII | Úgy beszéltek arról, mint az öngyilkosról. II. Ferenc (
635 I, VII | Tudta ő azt Ocskayról, hogy az valamikor maga is barát
636 I, VII | lehetett viselni azért, hogy az Úrvacsorája egyes vagy kettős
637 I, VII | állhatott, fejére állhatott az egész világ tetszése szerint.~
638 I, VII | fővezértől, Károlyi Sándortól, az alvezértől; el kellene már
639 I, VII | volna egy mókussal bírni. Az volt a valódi parancsolat.
640 I, VII | Fogott is Ocskay egyet; az meg is harapta a kezét,
641 I, VII | ezáltal azt a hitet, hogy az ő testét nem fogja semmi
642 I, VII | Volt bezzeg nagy sírás az asszonyka részéről, mikor
643 I, VII | Hátha egyszer…?~Bizonyosan az a rendelet is benne volt
644 I, VII | elébb való dolognak tartá ő az elfogott mókus számára egy
645 I, VII | amiben a tréfás állatka az asszony mulattatására szaladgálhasson.~
646 I, VII | mókust etették; a kalitka az asszony ölében volt, Ilonka
647 I, VII | másvilágról, aki már ott az idvességnek részese lehet,
648 I, VII | vagyok, hogy nem törődöm az egész világgal.~– Nem úgy
649 I, VII | föltételt hallottál tőlem. Az egyik az volt, hogy tedd
650 I, VII | hallottál tőlem. Az egyik az volt, hogy tedd ezt a nőt
651 I, VII | azt megérdemli, a másik az, hogy vezesd azt a zászlót,
652 I, VII | árulást ordítanak, ha jön az ellenség, s a hátaikat mutogatják
653 I, VII | táborodat úgy szétzavarta az első összemérkőzésnél Vak
654 I, VII | Léva várát visszafoglalta az ellenség, éppen azzal a
655 I, VII | nyugszom olyan édesen, mint az én asszonyom keblén.~– Hát
656 I, VII | sem szabad szeretni. Aki az lehet, ami te voltál, aki
657 I, VII | lehet, ami te voltál, aki az lehet, aminek neked lenni
658 I, VII | aminek neked lenni kell; az nem mondhatja azt: Én nem
659 I, VII | Nem a feleségemnél van az kalitkába zárva; hanem tinálatok.
660 I, VII | nem árulok többet ebben az életben. Ne hívjatok vissza!
661 I, VII | új bűnöket elkövetni!~Ez az egész patetikus kitörés
662 I, VII | hozzá vagyok szokva, hogy te az indulataidban excentrikus
663 I, VII | lábai elé.~A vas embernek az arca még erre sem változott
664 I, VII | legnagyobb úr a földiek között. Az anya, akinek a fiát megölte,
665 I, VII | kellett bontania.~Nem volt az kalligrafikus írás, nem
666 I, VII | leveleiből afelől, hogy kegyelmed az én szegény leánykámnak olyan
667 I, VII | Hadak Ura. Lévát elfoglalta az ellenség: házamban idegen
668 I, VII | kegyelmednek, hogy ha mindjárt az én saját fejemet fenyegetnék
669 I, VII | hogy vajmi nehéz elhagyni az embernek az ő boldogságát.
670 I, VII | nehéz elhagyni az embernek az ő boldogságát. De én abban
671 I, VII | Mikor választani kell, az ember otthagyja a boldogságot,
672 I, VII | becsülethez fordul. Ha elbukik az ügyünk, kegyelmedet fogja
673 I, VII | akarom azt megérni, hogy az én leányom neve egy olyan
674 I, VII | Zsuzsánna.”~Ocskay László fogta az övébe dugott ónrudat, s
675 I, VII | Azt a levelet otthagyta az asztalon.~Azzal inte Csajághynak.~–
676 I, VII | hallgatózott, leskelődött az ajtón. Lehetett-e azt rossz
677 I, VII | Dehogy sírt. Ragyogott az arca az örömtől.~– Eredj,
678 I, VII | sírt. Ragyogott az arca az örömtől.~– Eredj, eredj! –
679 I, VII | megtalálta a keblén azt az amulettet, amit Ocskay mindig
680 I, VII | Boldogságos Szűz képe volt az. Ilonka megcsókolta azt
681 I, VII | könyvek már jó barátjai, az nincsen egyedül.~Ocskay
682 I, VII | egyedül.~Ocskay még abban az órában távozott hazulról.~
683 I, VII | kellett felsietni, hogy az előrehaladó labancoknak
684 I, VIII | mindenkinek a szeméből, hogy az ő rovására megy a szólásszapulás.
685 I, VIII | rovására megy a szólásszapulás. Az új házast különben is mindenféle
686 I, VIII | csúfondároskodás szokta illetni (az irigység dolgozik bennük),
687 I, VIII | dolgozik bennük), hát még az olyat, aki a felesége szép
688 I, VIII | seregéhez.~Itt is azonban az egész napot a magányos sátorban
689 I, VIII | oroszlánt nem jó háborgatni.~Az mégis fülébe jött neki minden
690 I, VIII | hogy: „No, hát megérkezett az az Anda Pál katonája is?”
691 I, VIII | No, hát megérkezett az az Anda Pál katonája is?” S
692 I, VIII | sértse meg kegyelmed, mert az olyan jó katona, mint más;
693 I, VIII | olyan jó katona, mint más; az asszonyát pedig éppen ne
694 I, VIII | Amennyi kárt tett a kardjával az ellenségben, annyi kárt
695 I, VIII | kuruc táborban még több volt az orosz. Rendes katonája mind
696 I, VIII | török háborúban megszokta az ágyútüzet: a többi mind
697 I, VIII | nemigen lehetett bízni, ti. az ágyúkban.~Igen szép idő
698 I, VIII | katonákat maga a szomjúság. Az ütközet mégsem tudott megkezdődni.
699 I, VIII | küldötte a másikat, amivel az ellenkezőt rendelte el.
700 I, VIII | Bottyán és Eszterházy. Az első tanult katona, hadtudományokban
701 I, VIII | vezéri rangját; Schlick, az osztrák tábornok, a német
702 I, VIII | Bottyánnak ekkor eszébe ötlött az a török háborúkban dívott
703 I, VIII | hívta ki személyes viadalra az ellenfélnek legvitézebb
704 I, VIII | seregébe, s gyakran eldönté az ütközet sorsát.~Vak Bottyán,
705 I, VIII | ungorkodott: Vak Bottyánról az volt a hit, hogy annak a
706 I, VIII | fogja se kard, se golyó: az ördög menjen azzal viaskodni!~
707 I, VIII | Bottyán a nyeregkápából az egyik pisztolyt, s rásütötte
708 I, VIII | hogy kék-zöld lett előtte az egész világ. Az acél sodronyingtől
709 I, VIII | lett előtte az egész világ. Az acél sodronyingtől ugyan
710 I, VIII | fúródhatott a golyó a testébe, de az ütés mégis oly erőszakos
711 I, VIII | a lova nyakára borult: az okos állat egyszerre megállt
712 I, VIII | azonban még nem hagyta el az öntudat. Tudta ő azt jól,
713 I, VIII | toporzékoltatta előtte, s eközben azt az Achilles-sarkát fordította
714 I, VIII | három golyóra volt töltve: az egyik megtalálta a hasadékot
715 I, VIII | A tudós doktor Wolffius. Az különösen lelkére vette,
716 I, VIII | gyorsfutár vissza nem cseréli az eltévesztett szerszámokat,
717 I, VIII | nem lehet elkészíteni, sem az olyannyira szükséges érvágásokat
718 I, VIII | foganatosítani a betegnél. Az is nagy baj, hogy a mindenféle
719 I, VIII | Ocskay, hogy megszabaduljon az Aesculaptól, s egyedül maradhasson
720 I, VIII | Csajághyval.~– Megvolt-e az ütközet? – Ez volt az első
721 I, VIII | Megvolt-e az ütközet? – Ez volt az első kérdése.~– Meg bizony –
722 I, VIII | könnyű lett a győzelem. Az öreget lepedőben vitték
723 I, VIII | vele aztán fejét veszté az egész labanc tábor. Senki
724 I, VIII | diadalt. Énekli is felőled az egész kurucság, hogy: „Dávid
725 I, VIII | meggyógyulásodra ügyelj, s az orvosának a rendeleteit
726 I, VIII | történni most tovább?~– Az attól függ, hogy a labancok
727 I, VIII | határozzák el magukat. Ha az egész seregükkel benn maradnak
728 I, VIII | labancok által, hogy odabenn az a szándék, miszerint a sebesült
729 I, VIII | pihenj addig, és izzadj az orvos rendelete szerint.~
730 I, VIII | fia számára), hallotta jól az elvonuló lovasságának a
731 I, VIII | amiről kitalálta, hogy az a menekülő labancok dobaja,
732 I, VIII | Kudarc lesz belőle. Nem az ő ezrede fogja megszorítani
733 I, VIII | labancokat, hanem azok nyomják el az ő kurucait.~Nem volt többé
734 I, VIII | kapott, s utánavágtatott az előrehaladt ezredének. Éppen
735 I, VIII | része szép csendesen aludt az Úrban, ezt az egy ezredet
736 I, VIII | csendesen aludt az Úrban, ezt az egy ezredet meg a szorost
737 I, VIII | közöttük, s felismerték az alakját, a kuruc új lelket
738 I, VIII | vissza Ocskay a táborba az ezredével a nagy éjjeli
739 I, VIII | Wolffiust ott találta éppen az üres sátora előtt.~– No
740 I, VIII | Izzadást rendelt, meg érvágást. Az izzadás megvolt nálam, az
741 I, VIII | Az izzadás megvolt nálam, az érvágást meg én tettem meg
742 I, IX | pedig százféle oka lehetett. Az otthon levők nem is tudhatták,
743 I, IX | megint nekiindította volna az irigykedők mendemondáit.
744 I, IX | felkötötte a kardot, nem gondolt az elhagyott örömeire.~S minden
745 I, IX | veszekedése.~Mikor nem verekedünk az ellenséggel, akkor veszekedünk
746 I, IX | abból minden ember követeli az oroszlánrészt magának. Először
747 I, IX | azután a főtisztek meg az altisztek; a lovasság meg
748 I, IX | külön magára nyerte meg az ütközetet, utoljára a trombitás
749 I, IX | vezér a másikra, azok meg az alvezérekre, utoljára a
750 I, IX | trombitások vesztették el az ütközetet. (Mint például
751 I, IX | kincset juttatott a véletlen, az szökik vele haza. A pápisták
752 I, IX | katolikus, Bercsényi is az; alvezérei, Ocskay, Andrássy,
753 I, IX | zsoldot, a másik nem kap, az egyiknek egyenruhát adnak,
754 I, IX | annak a tarsolya duzzad az ezüsttallértól, amelyik
755 I, IX | rézlibertas kong; aztán az egyenruhás sereg kopott,
756 I, IX | mind más nyelven dicséri az Istent; de egymást szidni
757 I, IX | magyar paprikával szereti az ürühúst, a német káposztával,
758 I, IX | játszanak.~Aztán folyik az árulkodás, nyíltan és titokban.
759 I, IX | Részleteiben milyen kicsinyes – az egészben milyen fönséges
760 I, IX | zászlók alatt. Be van hódítva az egész Tisza-vidék egész
761 I, IX | Dunántúl meg van nyerve. Az idegen csak azt a darab
762 I, IX | Ocskayhoz, hogy a fejedelem az áttért Forgáchot és Bottyánt
763 I, IX | szét a labancait; hanem ez az ő érdemük, nekem pedig az
764 I, IX | az ő érdemük, nekem pedig az én hibám. Ha mint megvert
765 I, IX | hatalmaz fel, hogy insurgáltasd az egész felső vidéket, ahol
766 I, IX | viselj hadjáratot. Tetszik ez az ajánlat neked?~– Elfogadom.~–
767 I, IX | neked Istenemre, hogy amíg az én dandárom a Dogvág mellett
768 I, IX | mellett fog táborozni, senki az én seregemből ágyba nem
769 I, IX | készítsd el a dandárunkat az indulásra.~Másnap útrakeltek.
770 I, IX | készpénzül talált. Hogy az ezután összetoborzandó csapatokat
771 I, IX | fizetni, arra is majd ád módot az Isten. Aki a mezők liliomait
772 I, IX | Dogvág mellé. Fáradságos volt az útja, mert a víz több helyütt
773 I, IX | látványtól, mely szemébe tűzött. Az egész faluban nem volt egy
774 I, IX | kútgémek meredeztek fel az égnek; a templom egy rom
775 I, IX | mellőle ki volt vágva a kert, az erdő: annak a helyén is
776 I, IX | sötétlett a hó közül, s az ablakok télhideg idején
777 I, IX | piac közepén ott hevertek az elhullott lovak maradványai,
778 I, IX | lovak maradványai, amikről az elvadult kutyákat még a
779 I, IX | Mikor Ocskay bevágtatott az udvarára, alig ismerte fel,
780 I, IX | márványoszlopok kifeszítve; az ajtók sarkaikból kiszakítva,
781 I, IX | szép, százados fák kivágva az udvaron tőből.~Mi történt
782 I, IX | istállót csináltak.~Hát az ágyasházban mi van? A szép,
783 I, IX | felfeszítve, a vasláda, melyben az asszony ékszerei, a családi
784 I, IX | fenekével felfordítva, s az azon ütött tágas rés mutatja,
785 I, IX | Bellarminius fordításával teleírt. Az utolsó éjszakán is azokat
786 I, IX | dühében, s ökleit rázva az ég felé, ordíta: „Isten!
787 I, IX | elveszed tőlem, azt ami az enyim: én esküszöm a poklokra,
788 I, IX | akartam Istent káromolni… Az nyomorúság… Még embert se
789 I, IX | azzal még egyszer fellökte az öklét a magasba, s arcát
790 I, IX | öklét a magasba, s arcát az ég felé fordítá, tele pokolkínnal;
791 I, IX | magasba.~Mi volt ott látható?~Az égszínkék szobamennyezeten
792 I, IX | Fehér-hegyek túlsó oldalán mégy, én az innensőn haladok.~– Ott
793 I, IX | Ocskay elsietett.~Csajághy az elpusztított kastély ablakából
794 I, X | X. Az égő klastrom~Az a rövid
795 I, X | X. Az égő klastrom~Az a rövid összebeszélés Ocskay
796 I, X | idején elvihetné a kánya az olyan hadvezért, aki az
797 I, X | az olyan hadvezért, aki az alvezérei pszichológiájára
798 I, X | hosszú téli táborozás alatt, az őrtűz mellett, közös szalmán
799 I, X | ábránd! Most jó idő nyílt rá! Az alkalom kedvez! A régi,
800 I, X | megfosztottak, s aki képes ezért az Istennel szembeszállni.
801 I, X | olyan rongyos gárda volt az, akit vezetett. Hogy lettek
802 I, X | lettek így megtépve? Ezt az az út tudná megmondani,
803 I, X | lettek így megtépve? Ezt az az út tudná megmondani, amit
804 I, X | közölték a vezérek senkivel az útjok célját, mikor aztán
805 I, X | célját, mikor aztán pontosan az összebeszélt időre együtt
806 I, X | úri kastélyok, ellátva az osztrák főurak kincses pompájával.
807 I, X | golyóba fut!”~Csupa tréfa volt az első átkelés a Morván. A
808 I, X | éjfélig átszállították rajtuk az egész dandárt.~Átellenben
809 I, X | petárdával csakhamar bedönték, s az álmos várőrség kezéből kiszedték
810 I, X | várőrség kezéből kiszedték az egyet-mást, ami emberölő
811 I, X | felkerekedtek, s folyvást az országúton haladva, ebédre
812 I, X | ki Ocskaynak, hogy azzal az egész hadseregét felruházhatá.
813 I, X | Enzersdorfot is bevették, az ottani helyőrség rövid puskázása
814 I, X | de mégis megdöbbentő volt az a mesés vakmerőség, hogy
815 I, X | a mesés vakmerőség, hogy az a féreg, akiről a hadi bulletinek
816 I, X | örökre elmenjen a kedve az ilyen tréfáktól. Csapatjai
817 I, X | Ezeknél Csajághy vezette az előhadat. Mikor az előreküldött
818 I, X | vezette az előhadat. Mikor az előreküldött portyázóktól
819 I, X | mehetünk – mondá a vezérnek. – Az osztrák fölébredt, s ágyúival
820 I, X | jön ellenünk, nálunk pedig az a leggyengébb fegyver: a
821 I, X | amennyi a hadunknak elég; most az a fő gond, hogy azt hazavihessük.
822 I, X | állsz egy csapattal, s mikor az üldöző ellenség az én hátamat
823 I, X | mikor az üldöző ellenség az én hátamat verve, vakon
824 I, X | vakon előrerohan, akkor az oldalába csapsz, s két tűz
825 I, X | Balázs rongyos gárdája kinn az Enzersdorf melletti vadaskertben
826 I, X | Különösen volt fölszerelve. Nem az a pompás mente rajta, nem
827 I, X | pompás mente rajta, nem is az az arabs ló alatta, amiről
828 I, X | pompás mente rajta, nem is az az arabs ló alatta, amiről
829 I, X | rongyos-szurtos készség rajta, meg az a görhes, sovány, de azért
830 I, X | időben mulatóházakkal, üresek az esztendőnek ilyetén szakában,
831 I, X | sok megrakott társzekér, az elterelt csordák, nyájak
832 I, X | haladásban indítá előre, s még az éj homályában utol is érte
833 I, X | felvereslő villanásokat az éjszakában, amit az ágyúk
834 I, X | villanásokat az éjszakában, amit az ágyúk lobbantottak az égre;
835 I, X | amit az ágyúk lobbantottak az égre; amint Strassoldo és
836 I, X | kísértettábor, keresztül az elhagyott török sáncokon,
837 I, X | nélkül, torony irányában. Az óriási Szent István-torony
838 I, X | sátánlégió, a rongyos gárda.~Az akkori Bécs külvárosai még
839 I, X | Favorita-vonalig terjedtek; az sem volt valami erős sáncolat,
840 I, X | sorompóhoz megérkezett, az ott felállított őrség ledobálta
841 I, X | vannak a kurucok!”~Ezen az oldalon éppen nem várták
842 I, X | partján vannak?~A sorompón és az első sánckarózaton túl következett
843 I, X | korában maga is cserkészett az udvari kísérlettel ebben
844 I, X | Ocskay a kurucoknak. Ez volt az, amit ő az égbe ordított,
845 I, X | kurucoknak. Ez volt az, amit ő az égbe ordított, mikor ocskói
846 I, X | nyoszolyájáról felugrott, hogy magát az istenséget megtámadja kínos
847 I, X | veszteségeért.~„Add vissza azt, ami az enyém, vagy fogadom a poklokra,
848 I, X | tele szent szüzekkel, akik az „Úr menyasszonyai”!~Erre
849 I, X | vinni el magával, áldozatul az elrabolt hitvesért.~Egész
850 I, X | arra a vészsikoltásra, amit az „egyetlene” hasztalan küldött
851 I, X | egyetlene” hasztalan küldött fel az égbe. „Rajta, kuruc! Rajta,
852 I, X | bátorságán.~Ha lehető volt az a képtelenség, hogy egy
853 I, X | százezer embert; viszont az a lehetetlenség is megvalósulhatott,
854 I, X | mögé elhelyezve; hanem ezek az első támadásra oly gyilkos
855 I, X | fogadták Ocskay csapatját, hogy az visszahőkölt.~A kolostor
856 I, X | valamennyi nagyhírű vár, aminek az ormára Ocskay kitűzte a
857 I, X | a lováról, s maga állott az élükre. Az útfélen volt
858 I, X | s maga állott az élükre. Az útfélen volt egy nagy fafeszület,
859 I, X | kolostor ajtajának.~Hanem az nagyon jó ajtó volt: erős
860 I, X | magát, hogy egyedül hagyták az ajtó előtt.~Tombolt dühében. –
861 I, X | lábához pattant, s annak az élével felkarcolta a kolostor
862 I, X | csapatjához, nem törődve az utána küldött golyókkal,
863 I, X | gyönyörrel hallgatta azt.~– Hát az én Ilonkám nem így kiáltozott-e?~
864 I, X | vette azt.~– Mintha csak az én Ilonkám fehér kezeit
865 I, X | Ahogy azt meghallgatta az Isten, úgy hallgassa meg
866 I, X | mindenütt megpördültek a dobok, az egész város feltámadt álmából,
867 I, X | oltva szívében. Hallotta az ártatlan nők jajordítását,
868 I, X | a császári vadaskertbe.~Az ellene küldött vértesezred
869 I, X | Ilyen fűbe régen haraptak az ő lovaik. Azoknak is kell
870 I, X | Biz ők lenyergelnek, amíg az ellenség odabenn összecihelődik.
871 I, X | összecihelődik. Ott volt az állatkert, a drága szép
872 I, X | volna, de a dicsőségért: az egyiknek a bőre jó lesz
873 I, X | vakmerő tanyázásnak pedig az a következése lett, hogy
874 I, X | hihettek egyebet, mint hogy az egész tábor szállta meg
875 I, X | Hanem ez alkalommal nem azon az úton tért vissza, amelyiken
876 I, X | volt. A város végén áll még az ős Carnuntum egyetlen diadalkapuja:
877 I, X | elhelyezve: azokra rárakta az embereit, lovait, s szépen
878 I, X | dévényi átkelőnél vágják el az útját a visszavonuló kurucnak.
879 I, X | mikor Heister át akart jönni az egész seregével, hogy a
880 I, X | vásáron elkótyavetyélte; az árából kifizette a zsoldot;
881 I, X | is kivette belőle.~„No, az Ocskay-kastélyért már meg
882 I, XI | utcáit késő éjjel befutotta az a rémhír, hogy „itt vannak
883 I, XI | lélekvesztve rohant előre hátra az utcákon, nem tudva, hogy
884 I, XI | jönnek! – ordíták odalenn az éjszakai hangok.~A halavány
885 I, XI | ragyogássá magasztosult rajta, az ajkak megnyíltak édteljes
886 I, XI | nevetésre. – Még kijjebb hajolt az ablakon.~Az ágyúk villanásai
887 I, XI | kijjebb hajolt az ablakon.~Az ágyúk villanásai vereslettek
888 I, XI | villanásai vereslettek fel az éjben, a dörgés megrázta
889 I, XI | éjben, a dörgés megrázta az ablakokat.~– A Favorita-vonal
890 I, XI | tűzlángokat lövellve fel az égbe, hírt adni a túlparton
891 I, XI | mintegy esedezve emelé azokat az ég felé. Azután besietett
892 I, XI | Szépek, mint két kis kerubin; az egyik hatéves, a másik öt.
893 I, XI | homlokán, félig nyílt ajkán az álom túlvilági önkívülete.
894 I, XI | arcú hölgy kezével érinti az alvó szobor sima vállát,
895 I, XI | fülébe: „Ozmonda!”~Arra az fölébred, felugrik az ágyából,
896 I, XI | Arra az fölébred, felugrik az ágyából, kerekre felnyitva
897 I, XI | hölgy egyik mutatóujját az ajka elé teszi, a másikkal
898 I, XI | mozdulatot tesz: „Hallgass!”~Az utcák rémes zaja behallik
899 I, XI | Erre a szőke hölgy kiugrik az ágyából, s mezítláb, a lenge
900 I, XI | köntösben kifut a másik szobába, az ablakon kitekinteni: nem
901 I, XI | kisebbik nyűgösködik, sír, hogy az álmából felverték: a nagyobb
902 I, XI | mire annak egyszerre kimegy az álom a szeméből, felszökik.
903 I, XI | fülébe. Erre a kicsikének az arcán egyszerre átváltozik
904 I, XI | kétszer is; aztán ő is ugrik az ágyból, s maga kapkodja
905 I, XI | vesztek fel most!~S előszedi az ágy fiókjából a kopott,
906 I, XI | Arcának férfias jelleget ád az állára lecsatolt viharszíj,
907 I, XI | Készen vagyok, ha kell.~Künn az utcákon egyre nőtt a zűrzavar:
908 I, XI | gyermekek anyja, előkeresve az ágy rejtekéből egy hosszú
909 I, XI | elvette a veszélyes útnak, s az egészet eltakarta. Ügyes
910 I, XI | ami akadályára lett volna az ágak között, gyorsan felszökött
911 I, XI | között, gyorsan felszökött az ablak mellvédjére, s aztán
912 I, XI | Majd ha visszajön – suttogá az anya.~Azután visszavitte
913 I, XI | gyermekeket hálószobájába, s ott az imazsámolyra maga mellé
914 I, XI | Imádkozzatok, édes fiacskáim!”~Az imazsámoly előtt volt remek
915 I, XI | öcs.~– Mikor jön hát már az apa?~– …Sssssss! – csitítá
916 I, XI | egyszerre a bátyja is, meg az anyja is. – Meg ne hallja
917 I, XI | Azzal egy rugót megnyomott az arcképen, mire az elfordult
918 I, XI | megnyomott az arcképen, mire az elfordult sarkain, s alatta
919 I, XI | egész tekintete!~– Látod? Ez az apa!~Akkor aztán tudott
920 I, XI | imádkozni – kinyitott szemmel.~S az apa képe mindjobban világosodni
921 I, XI | nő sem vette észre annak az okát, annyira el volt merülve
922 I, XI | annyira el volt merülve az áhítatban; midőn egyszer
923 I, XI | a Szent István-toronyban az öreg harang. A „Bierglocke”.
924 I, XI | Ekkor tekinte a nő hátra. Az ablakon át besütött a szobába
925 I, XI | kolostor tűzlángja volt az.~A nő és a két gyermek felugrottak
926 I, XI | két gyermek felugrottak az imazsámolyról, s egymás
927 I, XI | borulva, elkezdtek sírni – az örömtől.~Csodálatos! Egy
928 I, XI | meghallják.~Aztán együtt az ablakhoz futnak, s a leeresztett
929 I, XI | függönyök mögül lesik: terjed-e az a tűz, jön-e már közelebb?~…
930 I, XI | tűz, jön-e már közelebb?~…Az a nő II. Rákóczi Ferenc
931 I, XI | hitvese, Eleonóra hercegnő, az a két fiúcska az ő két gyermeke,
932 I, XI | hercegnő, az a két fiúcska az ő két gyermeke, az a sima
933 I, XI | fiúcska az ő két gyermeke, az a sima arcú képmás az ő
934 I, XI | gyermeke, az a sima arcú képmás az ő ábrázolatja, a gyermekek,
935 I, XI | reggelre, a zűrzavaros lármát az utcákon felváltá a rendes
936 I, XI | Eleonóra hercegnő. A fiúcskák az ágyba vándoroltak, álruháik
937 I, XI | a rejtett fiókba vissza; az apa arcképét eltakarta a
938 I, XI | tartani. Mikor annak vége van, az elfogadóterembe mennek át.~
939 I, XI | hercegnő igen szépen játszik az orgonán, Ozmonda szonátát
940 I, XI | tiszta, csengő hangja maga az élő áhítat, pater Renatus
941 I, XI | Vezérük fölírta a nevét az égő kolostor falára: „Ocskay”;
942 I, XI | felírva: „Ocskay!” Méltó az egész alakja a pokol dandárához.
943 I, XI | tette keblére kezét.~– Éppen az ellenkezője annak. Szép,
944 I, XI | bízni?~– Olyan jól, mint az angyalokban.~– Olyan jól,
945 I, XI | meg fogjátok szabadítani az én árváimat.~– Esküszöm
946 I, XI | én árváimat.~– Esküszöm az égre, hercegnő, hogy úgy
947 I, XI | csalfaság rajta.~Csalfaság az arcszíne, a mosolygás bűbája,
948 I, XI | arcszíne, a mosolygás bűbája, az áhítat, az ártatlanság fohászkodásai!~
949 I, XI | mosolygás bűbája, az áhítat, az ártatlanság fohászkodásai!~
950 I, XI | kém Eleonóra mellett.~Ez az a nő, akinek a két átkozott
951 I, XI | agyonlőtte Tisza Gábort.~E miatt az átkozott két szép szem miatt
952 I, XI | utcáit késő éjjel befutotta az a rémhír, hogy „itt vannak
953 I, XI | lélekvesztve rohant előre hátra az utcákon, nem tudva, hogy
954 I, XI | jönnek! – ordíták odalenn az éjszakai hangok.~A halavány
955 I, XI | ragyogássá magasztosult rajta, az ajkak megnyíltak édteljes
956 I, XI | nevetésre. – Még kijjebb hajolt az ablakon.~Az ágyúk villanásai
957 I, XI | kijjebb hajolt az ablakon.~Az ágyúk villanásai vereslettek
958 I, XI | villanásai vereslettek fel az éjben, a dörgés megrázta
959 I, XI | éjben, a dörgés megrázta az ablakokat.~– A Favorita-vonal
960 I, XI | tűzlángokat lövellve fel az égbe, hírt adni a túlparton
961 I, XI | mintegy esedezve emelé azokat az ég felé. Azután besietett
962 I, XI | Szépek, mint két kis kerubin; az egyik hatéves, a másik öt.
963 I, XI | homlokán, félig nyílt ajkán az álom túlvilági önkívülete.
964 I, XI | arcú hölgy kezével érinti az alvó szobor sima vállát,
965 I, XI | fülébe: „Ozmonda!”~Arra az fölébred, felugrik az ágyából,
966 I, XI | Arra az fölébred, felugrik az ágyából, kerekre felnyitva
967 I, XI | hölgy egyik mutatóujját az ajka elé teszi, a másikkal
968 I, XI | mozdulatot tesz: „Hallgass!”~Az utcák rémes zaja behallik
969 I, XI | Erre a szőke hölgy kiugrik az ágyából, s mezítláb, a lenge
970 I, XI | köntösben kifut a másik szobába, az ablakon kitekinteni: nem
971 I, XI | kisebbik nyűgösködik, sír, hogy az álmából felverték: a nagyobb
972 I, XI | mire annak egyszerre kimegy az álom a szeméből, felszökik.
973 I, XI | fülébe. Erre a kicsikének az arcán egyszerre átváltozik
974 I, XI | kétszer is; aztán ő is ugrik az ágyból, s maga kapkodja
975 I, XI | vesztek fel most!~S előszedi az ágy fiókjából a kopott,
976 I, XI | Arcának férfias jelleget ád az állára lecsatolt viharszíj,
977 I, XI | Készen vagyok, ha kell.~Künn az utcákon egyre nőtt a zűrzavar:
978 I, XI | gyermekek anyja, előkeresve az ágy rejtekéből egy hosszú
979 I, XI | elvette a veszélyes útnak, s az egészet eltakarta. Ügyes
980 I, XI | ami akadályára lett volna az ágak között, gyorsan felszökött
981 I, XI | között, gyorsan felszökött az ablak mellvédjére, s aztán
982 I, XI | Majd ha visszajön – suttogá az anya.~Azután visszavitte
983 I, XI | gyermekeket hálószobájába, s ott az imazsámolyra maga mellé
984 I, XI | Imádkozzatok, édes fiacskáim!”~Az imazsámoly előtt volt remek
985 I, XI | öcs.~– Mikor jön hát már az apa?~– …Sssssss! – csitítá
986 I, XI | egyszerre a bátyja is, meg az anyja is. – Meg ne hallja
987 I, XI | Azzal egy rugót megnyomott az arcképen, mire az elfordult
988 I, XI | megnyomott az arcképen, mire az elfordult sarkain, s alatta
989 I, XI | egész tekintete!~– Látod? Ez az apa!~Akkor aztán tudott
990 I, XI | imádkozni – kinyitott szemmel.~S az apa képe mindjobban világosodni
991 I, XI | nő sem vette észre annak az okát, annyira el volt merülve
992 I, XI | annyira el volt merülve az áhítatban; midőn egyszer
993 I, XI | a Szent István-toronyban az öreg harang. A „Bierglocke”.
994 I, XI | Ekkor tekinte a nő hátra. Az ablakon át besütött a szobába
995 I, XI | kolostor tűzlángja volt az.~A nő és a két gyermek felugrottak
996 I, XI | két gyermek felugrottak az imazsámolyról, s egymás
997 I, XI | borulva, elkezdtek sírni – az örömtől.~Csodálatos! Egy
998 I, XI | meghallják.~Aztán együtt az ablakhoz futnak, s a leeresztett
999 I, XI | függönyök mögül lesik: terjed-e az a tűz, jön-e már közelebb?~…
1000 I, XI | tűz, jön-e már közelebb?~…Az a nő II. Rákóczi Ferenc
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4648 |