1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4648
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1001 I, XI | hitvese, Eleonóra hercegnő, az a két fiúcska az ő két gyermeke,
1002 I, XI | hercegnő, az a két fiúcska az ő két gyermeke, az a sima
1003 I, XI | fiúcska az ő két gyermeke, az a sima arcú képmás az ő
1004 I, XI | gyermeke, az a sima arcú képmás az ő ábrázolatja, a gyermekek,
1005 I, XI | reggelre, a zűrzavaros lármát az utcákon felváltá a rendes
1006 I, XI | Eleonóra hercegnő. A fiúcskák az ágyba vándoroltak, álruháik
1007 I, XI | a rejtett fiókba vissza; az apa arcképét eltakarta a
1008 I, XI | tartani. Mikor annak vége van, az elfogadóterembe mennek át.~
1009 I, XI | hercegnő igen szépen játszik az orgonán, Ozmonda szonátát
1010 I, XI | tiszta, csengő hangja maga az élő áhítat, pater Renatus
1011 I, XI | Vezérük fölírta a nevét az égő kolostor falára: „Ocskay”;
1012 I, XI | felírva: „Ocskay!” Méltó az egész alakja a pokol dandárához.
1013 I, XI | tette keblére kezét.~– Éppen az ellenkezője annak. Szép,
1014 I, XI | bízni?~– Olyan jól, mint az angyalokban.~– Olyan jól,
1015 I, XI | meg fogjátok szabadítani az én árváimat.~– Esküszöm
1016 I, XI | én árváimat.~– Esküszöm az égre, hercegnő, hogy úgy
1017 I, XI | csalfaság rajta.~Csalfaság az arcszíne, a mosolygás bűbája,
1018 I, XI | arcszíne, a mosolygás bűbája, az áhítat, az ártatlanság fohászkodásai!~
1019 I, XI | mosolygás bűbája, az áhítat, az ártatlanság fohászkodásai!~
1020 I, XI | kém Eleonóra mellett.~Ez az a nő, akinek a két átkozott
1021 I, XI | agyonlőtte Tisza Gábort.~E miatt az átkozott két szép szem miatt
1022 I, XIII | el ne maradjunk valahogy az Iliásztól.~Cinka Panna cigányleány
1023 I, XIII | allegálta, hogy Cinka Panna az ő nagybátyjának a jobbágya,
1024 I, XIII | nagybátyjának a jobbágya, az is tartotta az udvaránál:
1025 I, XIII | jobbágya, az is tartotta az udvaránál: az tehát az ő
1026 I, XIII | is tartotta az udvaránál: az tehát az ő tulajdona.~Ezzel
1027 I, XIII | tartotta az udvaránál: az tehát az ő tulajdona.~Ezzel szemben
1028 I, XIII | cigány nincs a hanthoz kötve, az szabadon viheti a sátorát
1029 I, XIII | hogy minek egy alvezérnek az ilyen nagy fastus? Cinka
1030 I, XIII | helyén volna. Nem is illik az, hogy egy ezredeskapitány
1031 I, XIII | főhadiszálláson; neki pedig csak az egy Cinka Pannája van; azt
1032 I, XIII | marad meg örökre; mert ő azt az urat kimondhatatlanul szereti.~
1033 I, XIII | cigányleány remeke volt az asszonyi rútságnak.~Az arcáról
1034 I, XIII | volt az asszonyi rútságnak.~Az arcáról nem lehetett megtudni,
1035 I, XIII | gázolja-e már, vagy a negyvenet, az olyan ráncos, ripacsos volt
1036 I, XIII | A szája széles volt, s az egyik szeme oldalt kancsalított.
1037 I, XIII | csak ünnepnapra tartogatták az ilyen hivalkodást. Hanem
1038 I, XIII | ilyen hivalkodást. Hanem az öltözete annál választékosabb
1039 I, XIII | annál választékosabb volt. Az új ruhát nem szívelhette
1040 I, XIII | amíg rongyos nem volt. Az a rongy olyan a gúnyán,
1041 I, XIII | rongy olyan a gúnyán, mint az ablak a házon: hogy szabadon
1042 I, XIII | valami fejedelemi luxus! Az üveggyöngynek azonban nagy
1043 I, XIII | nagy barátnéja volt, amiből az a drágább, ami nagyobb (
1044 I, XIII | mezítláb járt; nem ártott az ő talpának sem a tarló,
1045 I, XIII | talpának sem a tarló, sem az élesre fagyott sár.~Ez volt
1046 I, XIII | fagyott sár.~Ez volt Ocskaynak az a kedvence, akit a másik
1047 I, XIII | aminek a húrjaiból azok az ő sovány kezei oly csodaszép
1048 I, XIII | levegőben. Jaj, de érti az a cigány: kicsalni a lelket
1049 I, XIII | valamennyi. – Emlegette azt az egész ország, mert aki egyszer
1050 I, XIII | adod neki, akkor húzza ő is az egész lelkéből! És az egészen
1051 I, XIII | is az egész lelkéből! És az egészen más! Valami más!~
1052 I, XIII | annak a lelke már ott rezeg az ő húrjain, s azt viszi ő
1053 I, XIII | pusztájába kóborolni, s mikor az ő csúf pofája átszellemül,
1054 I, XIII | pofája átszellemül, akkor még az angyaloknál is szebbnek
1055 I, XIII | angyaloknál is szebbnek látja azt az, akit zenéjével elbűvölt-bájolt;
1056 I, XIII | elbűvölt-bájolt; hogy ezt az embert ő meg tudja kínozni,
1057 I, XIII | beteggé tenni és meggyógyítani az ő hegedűjével. Az ilyent
1058 I, XIII | meggyógyítani az ő hegedűjével. Az ilyent szereti a cigány!~
1059 I, XIII | Aztán meg tetszett neki az az élet, ami Ocskay táborában
1060 I, XIII | Aztán meg tetszett neki az az élet, ami Ocskay táborában
1061 I, XIII | a hordók. El nem maradna az Ocskaytól! – El sem lehet
1062 I, XIII | magát: farkassötétjét bocsát az üldözői szemére, ha rájuk
1063 I, XIII | is lakomára hítta magához az alvezéreit az elfoglalt
1064 I, XIII | hítta magához az alvezéreit az elfoglalt jabloncai kastélyba.~–
1065 I, XIII | Abból a melegségből, amivel az mondva volt, megtudhatta
1066 I, XIII | mennyire szereti Ocskay az Ilonkáját! – Meg volt vele
1067 I, XIII | elhozom őt onnan, fogadom az egekre.~(„Most már az egekre
1068 I, XIII | fogadom az egekre.~(„Most már az egekre fogadja, nem a poklokra”,
1069 I, XIII | tűzön pirítanák, sem vallana az ki semmit. Különben is része
1070 I, XIII | kicsiholt, rágyújtott, s a pipát az agyarára vágva, odaguggolt
1071 I, XIII | engem hagynod.~– Nehéz lesz az.~– De még a hegedűdet is.~–
1072 I, XIII | De még a hegedűdet is.~– Az még nehezebb lesz.~– Izenetet
1073 I, XIII | ki lehet feszíteni, akkor az csalfa koldus, korbáccsal
1074 I, XIII | igazi kórságos, beveszik az ispotályba. Próbáljátok
1075 I, XIII | a borzalomig híven tudta az epilepszis rohamait utánozni,
1076 I, XIII | epilepszis rohamait utánozni, s az erős férfiak ketten sem
1077 I, XIII | fölvesznek, és bevisznek az apácákhoz. Azok közt van
1078 I, XIII | apácákhoz. Azok közt van az én feleségem.~– S miről
1079 I, XIII | Hogyne ismernél rá? Hát hisz az a legszebb asszony a világon.~–
1080 I, XIII | Vagy úgy? Hát nem én vagyok az? De hátha a szemem megcsal?~–
1081 I, XIII | senki sem tud magyarul, csak az én feleségem. Azt fogják
1082 I, XIII | komm ich wieder.” Beváltjuk az ígéretet.~Tetszett a vállalat
1083 I, XIII | idők őt is elszólították az evező mellől. Felcsapott
1084 I, XIII | csapatot alakított, mely az ő vezénylete alatt nevezetes
1085 I, XIII | mikor tüzes dereglyékkel az ellenség hajóhídját kellett
1086 I, XIII | elrontani. S még azonkívül az a rendkívüli jó tulajdona
1087 I, XIII | megszokta révész korában, mikor az átkelésnél térítgette a
1088 I, XIII | térítgette a régi hiten levőket az új magyar hitre. S mindenekfelett
1089 I, XIII | a hosszú haja, borostás az arca, szélfúvástól, napsütéstől
1090 I, XIII | Ocskay megszólítására.~– Az én tervem az, hogy mi fegyveres
1091 I, XIII | megszólítására.~– Az én tervem az, hogy mi fegyveres erővel
1092 I, XIII | fogunk találni. Ott most az elhagyott török sáncokat
1093 I, XIII | falnak. A megérkezés napjának az éjszakáján azonban Balahó
1094 I, XIII | a császári vadaskert és az apácakolostor kőfalai között
1095 I, XIII | Panna. Amint ti meghalljátok az ágyúdörgést kelet felől;
1096 I, XIII | ágyúdörgést kelet felől; de még az égő házak füstjét is fogjátok
1097 I, XIII | füstjét is fogjátok láthatni, az lesz a jeladás, hogy én
1098 I, XIII | felépülve odébb mehess. Az éjszakát azonban még ottan
1099 I, XIII | ki-, se bemenőnek. Azon az éjszakán az ápolónőd a feleségem,
1100 I, XIII | bemenőnek. Azon az éjszakán az ápolónőd a feleségem, arcát (
1101 I, XIII | hadnagyok is rázúdultak: „Még az Operenciás-tengerig is!”~–
1102 I, XIII | ezt a tempót!~És azután az egész lakoma alatt egyébre
1103 I, XIII | kicsordul a könnytől. – Mi az?~És még ezt is odaadja Ocskay,
1104 I, XIII | Bizony nagyon szeretheti azt az asszonyt!~
1105 I, XIV | feltartóztatni.~Nehéz volt Ocskaynak az engedelmeskedés: eddigi
1106 I, XIV | Ezzel aztán porba esett az egész szép kicsinált terv.~
1107 I, XIV | Dunán.~Lehetett visszamenni.~Az egész eredménye a regényes
1108 I, XIV | azokat Ocskay, minthogy az útját nem késleltethette
1109 I, XIV | készpénzért. A pénz jó volt az ő hadainak zsoldra, az olcsón
1110 I, XIV | volt az ő hadainak zsoldra, az olcsón vett ausztriai marhákat
1111 I, XIV | pedig a pozsonyiak levágták az osztrák hadsereg számára:
1112 I, XIV | December vége felé járt az idő. Az ágyúkat ott kellett
1113 I, XIV | December vége felé járt az idő. Az ágyúkat ott kellett hagynia,
1114 I, XIV | már, hogy a „talpas”-ainak az ezreit oda küldte strázsálni.~
1115 I, XIV | fejedelem derékhadához: az ő feladatában gyalognépre
1116 I, XIV | megint elszéledjenek. Azért az egész gyalogcsapatnak nagy
1117 I, XIV | elmondott a haza szenvedéseiről, az ősök dicső példájáról s
1118 I, XIV | szívében. Siettek is neki az alvezérei gratulálni hozzá;
1119 I, XIV | Majd én hadd beszélek az én nemzetségemnek!~Azzal
1120 I, XIV | hatalmas termete mellett is az állával támaszkodhatott
1121 I, XIV | engem bizonyára, de ismer az egész ország! Én vagyok
1122 I, XIV | egész ország! Én vagyok az a hírhedett Balahó Mátyás,
1123 I, XIV | volt.) Jóltevője voltam az egész országnak, volt is
1124 I, XIV | Már akkor általános volt az elszörnyedés hangja az egész
1125 I, XIV | volt az elszörnyedés hangja az egész hajdúság közt.) És
1126 I, XIV | ezt? Maga a „nagyfejű”, az a gonosz Heister. Az ő parancsára,
1127 I, XIV | nagyfejű”, az a gonosz Heister. Az ő parancsára, az ő intésére
1128 I, XIV | Heister. Az ő parancsára, az ő intésére gyilkolták le
1129 I, XIV | gyilkolták le ilyen kegyetlenül az én cselédimet, s velük együtt
1130 I, XIV | maradt egyebem, mint ez az ősi kardom. (E szónál felemelte
1131 I, XIV | nem nyugszom, amíg ennek az élét csorbára nem verem
1132 I, XIV | vissza tízszeresen. Itt ez az én kardom, ahol ezt látjátok
1133 I, XIV | hajdúságnál keltett. Ez aztán nem az a taktusra adott vivátszó
1134 I, XIV | elcsendesülni, akkor is csak az elszörnyedés morajává csillapult
1135 I, XIV | szedtem volna őket.~– Hát az öreganyja?~– Húsz esztendeje,
1136 I, XIV | sem égették meg?~– Mindegy az. Ha nem tették velem, megtették
1137 I, XIV | kegyelmed cselekedte. Ha az ember a hazáról beszél a
1138 I, XIV | rajta. A búsulástól pedig az embernek csak az ivókedve
1139 I, XIV | búsulástól pedig az embernek csak az ivókedve jön meg. Nem kell
1140 I, XIV | felpaprikázni!~Azzal benyomta az égő taplót a pipájába, s
1141 I, XIV | még, hogy egyszer kilőjük az ágyút, s aztán rajta-rajta!
1142 I, XIV | elég lármát a maga ágyúival az ellenség!~Gyalogsága igen
1143 I, XIV | kardot. Kiment a használatból az a híres jelszó, amivel Kinizsi
1144 I, XIV | magyar most karddal harcolt. Az osztrák még dárdát hozott
1145 I, XIV | granát kanócát meggyújtani, s az ellenségre hajigálni, mikor
1146 I, XIV | ellenségre hajigálni, mikor az négyszögöt formál, vagy
1147 I, XIV | tudott oly pontossággal, mint az övé. Amellett szigorú fegyelemtartásáról
1148 I, XIV | elkezdték ostromolni, s az ilyen mesterséges munkához
1149 I, XIV | pumáikat”, egy sem talált oda.~Az ilyen tréfákért még a magyarok
1150 I, XIV | német tiszt is. Átaljában az a jó regula volt, hogy hadifogoly
1151 I, XIV | szeretett lenni; hanem ha az ellenség el nem eresztette,
1152 I, XIV | személyes vitézségből állt az egész stratégia.~Sárodyval
1153 I, XIV | pisztollyal; annálfogva ha az ilyen eseményt valaki latinul
1154 I, XIV | minden ezrednek ismerte az erejét, létszámát, vezetőit,
1155 I, XIV | szembeállítani. Úgyhogy az ő jelenléte a haditanácsban,
1156 I, XIV | jelenléte a haditanácsban, mikor az ütközet tervét elkészítették,
1157 I, XIV | támasztva a hátát, elfogadja az ütközetet Heisterrel, míg
1158 I, XIV | Gombócokat főzött, amiben az a tréfa, hogy a forró víz
1159 I, XIV | karácsonyi tréfát, akkor az a jelszó, hogy amely nevet
1160 I, XIV | gombóc felhoz a víz színére, az megy férjhez a jövő farsangon.
1161 I, XIV | a neve volt elrejtve, s az volt a tréfa jelszava, hogy
1162 I, XIV | gombóca legelébb felvetődik: az hal meg a holnapi ütközetben.
1163 I, XIV | felbuzdításában; ellenben mindig ő az első az ütközetben, aki,
1164 I, XIV | ellenben mindig ő az első az ütközetben, aki, mikor lőnek,
1165 I, XIV | szörnyen megrestellte azt az ő rovására feltámadt vigasságot,
1166 I, XIV | vigasságot, s ökleivel ütve az asztalt és a mellét, fogadkozott,
1167 I, XIV | meg is halok én, ha kell, az én hazámért és fejedelmemért!
1168 I, XIV | labancnak nem adom bitangra az életemet. De kaphassam csak
1169 I, XIV | meg vele.~– Magam leszek az a legény! – monda Balahó
1170 I, XIV | uram. – Csak ráismernék az istentelenre!~– Óh, azon
1171 I, XIV | lepingálom én kegyelmednek az egész Heistert, ahogy áll
1172 I, XIV | ráismert róla: ott volt az idomtalan nagy feje, amit
1173 I, XIV | félrehúzódó szája, ami fölött az egyik bajusz makacsul fölfelé,
1174 I, XIV | azt; amilyen igaz, hogy az én jó öreganyámat szurokba
1175 I, XIV | szent keserves napon, ezt az én kardomat belemártogatom
1176 I, XIV | végigfekteté a kihúzott kardját az asztalon, hogy az a táblának
1177 I, XIV | kardját az asztalon, hogy az a táblának az egyik végétől
1178 I, XIV | asztalon, hogy az a táblának az egyik végétől majd a másikig
1179 I, XIV | a vezérek szétoszlának, az ezredeikhez visszasietve,
1180 I, XIV | bajtárs, sehogy sem tetszik az nekem, hogy ennek a Sárodynak
1181 I, XIV | mindenüvé oda szabad ütni az orrát. Kár volt ezt Ocskaynak
1182 I, XIV | magyarnak; mert mindig mosolyog. Az ilyen ember csak befelé
1183 I, XIV | hogy olyannak teremtette az Isten a képét, hogy mindig
1184 I, XIV | meglássuk holnap, melyik az igaz ember.~Meg is látták,
1185 I, XIV | német zászlóalja képezte az ágyúfedezetet, ezt tartotta
1186 I, XIV | Ocskay gyalogcsapatjának az élén jó Balahó uram a hosszú
1187 I, XIV | Fehér karácsonra virradt az éjszaka. – Egész addig a
1188 I, XIV | napig megbecsülte magát az időjárás, akkor egyszerre
1189 I, XIV | úgy találomra foglalták el az előre meghatározott helyeiket
1190 I, XIV | pillanatban megkezdődött az ütközet. A kuruc tüzérek,
1191 I, XIV | a parancsszóra, kisüték az ágyúikat az ellenfélre.
1192 I, XIV | parancsszóra, kisüték az ágyúikat az ellenfélre. Arra az is megkezdte
1193 I, XIV | ágyúikat az ellenfélre. Arra az is megkezdte az ágyúzást.
1194 I, XIV | ellenfélre. Arra az is megkezdte az ágyúzást. Különösen a fejedelem
1195 I, XIV | fejedelem és kísérete volt az ágyútekék céljául kiválasztva.
1196 I, XIV | követelte, hogy vonuljon vissza az ágyúk lőtávolából, ha az
1197 I, XIV | az ágyúk lőtávolából, ha az ő személyét valami baj éri,
1198 I, XIV | személyét valami baj éri, veszve az ütközet s az egész magyar
1199 I, XIV | éri, veszve az ütközet s az egész magyar ügy. Rákóczi
1200 I, XIV | dombtetőn tanyáztak: onnan nézte az ütközetet.~A kuruc hadsereg
1201 I, XIV | vakmerőség jól ütött ki; áttörték az első hadsort, megrohanták
1202 I, XIV | első hadsort, megrohanták az ágyúüteget, annak a fedezetét
1203 I, XIV | elverték. Nem tartóztatta fel az ádáz rohamot se vasba öltözött
1204 I, XIV | nép, se dárdasövény, még az ágyútűz sem: mindenen áttörtek.
1205 I, XIV | rajta, magyar!”, hanem csak az, hogy „cape! rape!” Dugd
1206 I, XIV | seregének ez a szárnya abban az ütközetben nem tett többé
1207 I, XIV | mívelte a vitézségnek ebben az ütközetben. Nemsokára a
1208 I, XIV | oldalán is elhallgattak az ágyúk, a kuruc lovasság
1209 I, XIV | elfoglalta.~Heistert unszolták az alvezérei, hogy hozza elő
1210 I, XIV | sürgetőket, ne avatkozzanak az ő dolgába! Tiszta munka,
1211 I, XIV | Még vár valamire. Majd ha az bekövetkezik, akkor kezdődik
1212 I, XIV | bekövetkezik, akkor kezdődik el az ő cselekvése! Addig hadd
1213 I, XIV | Feirville eljöttnek látta az időt, hogy a derékhaddal
1214 I, XIV | Példás rendben indult meg az egész hajdúság, hat ezred
1215 I, XIV | ezred egy sorban. Szembe az ellenség ágyúütegével haladt
1216 I, XIV | kiállni. Mikor kilőtték az ágyúkat: „Bukj le!” kiálta
1217 I, XIV | mellette a kardja; de amint az ágyúgolyó elbúgott felettük,
1218 I, XIV | játszanának. Olyan közel érték már az ágyúkat, hogy azok nem tehettek
1219 I, XIV | hajdúk széttörték kardjaikkal az ellenük meredő dárdaerdőt,
1220 I, XIV | parancsnoka ekkor észrevette, hogy az ő csapatja nagyon is gyorsan
1221 I, XIV | megállj”-t parancsolt, nehogy az ellenség hirtelen körülfogja:
1222 I, XIV | karddal vissza a harcvonalba. Az arca egész veres volt a
1223 I, XIV | megölette.~– Bizony azt tette az! (Annyiszor elmesélte ő
1224 I, XIV | hitték, hogy csak bolondozik az öreg kuruc, majd visszajön
1225 I, XIV | útjáról, ha megsokallja.~De az csak dobogott előre, s mondogatta
1226 I, XIV | acélsipkával volt bélelve, meg hogy az a széles kard a lapjával
1227 I, XIV | csapást mért a fővezérre, hogy az, ha megéri a nyeregkápáig
1228 I, XIV | szíven lőtte Balahót, mielőtt az a kardjával másodszor is
1229 I, XIV | megtette a tempót.~Ez volt az igazi kuructempó. Csinálja
1230 I, XV | XV. Az alterego (másik magam)~Heistert
1231 I, XV | hogy már el van veszve az ütközet, s visszavonulásról
1232 I, XV | ki meri mondani. Hisz ez az ütközet meg van nyerve.~
1233 I, XV | sakkhúzás, és azzal „matt”!~Az egyik sakkhúzás az volt,
1234 I, XV | matt”!~Az egyik sakkhúzás az volt, hogy két tartalék
1235 I, XV | sereg kétfelé van vágva. Ez az egyik sakkhúzás.~– Hát az
1236 I, XV | az egyik sakkhúzás.~– Hát az a pernahájder ugyan hol
1237 I, XV | dörmögé haragosan a tábornok.~Az a „Bärenhäuter” nem késett
1238 I, XV | ezredét, s akkor egyszerre az egész zászlóaljával közvetlen
1239 I, XV | császári sereg felé.~Ez az árulás egy perc alatt megfordította
1240 I, XV | perc alatt megfordította az ütközet sorsát.~Tormássy
1241 I, XV | példája ráragadjon, maga az ezredes vont vissza; s ezzel
1242 I, XV | talán megfordította volna az ütközet sorsát. Bizonyosan
1243 I, XV | a küzdelembe. Fátum volt az! … Aki fel akar törni az
1244 I, XV | az! … Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell
1245 I, XV | csillagában… Vagy ott van az a csillag a feje fölött,
1246 I, XV | a két táborban vége volt az összefüggő hadműködésnek.~
1247 I, XV | magukat még a tartalékon is, s az ellenség hátából kerültek
1248 I, XV | pedig a kuruc tábornak, az az ötezer lovas a balszárnyon,
1249 I, XV | pedig a kuruc tábornak, az az ötezer lovas a balszárnyon,
1250 I, XV | akarta elhinni, hogy vége van az ütközetnek, s mikor már
1251 I, XV | oldalon Heister bevonult az üresen hagyott Nagyszombatba,
1252 I, XV | megfordította, vitte vissza az ellenségre.~Hová futtok?
1253 I, XV | le van gázolva a labanc!~Az igaz, hogy ott, ahol ő száguldozott,
1254 I, XV | száguldoztak rémülten nyerítve, s az ágyúk ott álltak mind a
1255 I, XV | fátumot fordítani. Égett az arca attól a vágytól, hogy
1256 I, XV | amiket visszafordított az ellenségre, csak addig állnak
1257 I, XV | arany van ennek a fején.~Az ezer arany szóra egyszerre
1258 I, XV | egyszerre megelevenedett az egész csapat, s nekirugtatott
1259 I, XV | telivér paripáján.~Hanem az a háromszáz labanc csak
1260 I, XV | csülökig kezdett süppedni az ingoványba: a friss hótól
1261 I, XV | arany szép pénz.~A labanc az édesapját is levágja ezer
1262 I, XV | kardját, s úgy várta be az üldözőit.~Körül nem foghatták,
1263 I, XV | vágtatva jönni a patak mentében az innenső oldalon. Az már
1264 I, XV | mentében az innenső oldalon. Az már igazi kuruc volt: mást
1265 I, XV | kuruc volt: mást mutat annak az arca!~Milyen „rajta, rajta!”
1266 I, XV | legjobban elbámult Ocskay, az a varázslatos tünemény volt,
1267 I, XV | a kétszáz kuruc lovasnak az élén ő saját magát látta
1268 I, XV | lovagolni. Ugyanazon arc, az a tekintet; a büszke fejhordozás,
1269 I, XV | villámsebesen, kacagva, az ellenséget kérkedő tekintetével
1270 I, XV | maga Ocskay! Így szokta az ember magamagát látni álmában.~
1271 I, XV | Bagocsaynak a karjára, hogy az kardostól együtt a porba
1272 I, XV | együtt a porba esik.~– Ez az én vágásom! – motyogja magában
1273 I, XV | kapitányra, Pongrácz Gáspár az, a szabadcsapatvezér; vele
1274 I, XV | vele jött Csajághy Márton. Az vezette őt elzüllött ezredese
1275 I, XV | Ocskay László.~– De hát ki az az ember itten? – kérdi
1276 I, XV | Ocskay László.~– De hát ki az az ember itten? – kérdi ámuldozva
1277 I, XV | vége van már.~Igaz volt. Az éj alászállt. Abba kellett
1278 I, XV | Tudod, mért mondtam neked az imént azt, hogy „hátha nem
1279 I, XV | bocsátják; helyettem feltámad az én alter egóm, aki őt szereti.
1280 I, XV | erre azt, hogy „nem”.~*~Az éj alászállt, a harcnak
1281 I, XV | csapatok loholtak még erre-arra az esthomályban, nem keresve,
1282 I, XV | valahová – erre-arra. – Az ágyúk ottmaradtak a síkon,
1283 I, XV | kiáltoznak a világ minden nyelvén az otthagyott sebesültek, akiket
1284 I, XV | még elég dolgot találnak az elhagyott poggyászszekerekben,
1285 I, XV | sebesültek kifosztására a sor; az eltemetés a jezsuiták dolga!
1286 I, XV | jezsuiták dolga! S ezen az elpusztult csatamezőn barangol
1287 I, XV | palotásezred: Esze Tamás hajdúi, az igazi hajdúk, a legelső
1288 I, XV | nyelte el őket? Nem is látták az ellenséget! Merre mentek?
1289 I, XV | közepén maradt magára, ahol az ellenség az úr, meg kell
1290 I, XV | magára, ahol az ellenség az úr, meg kell adnia magát
1291 I, XV | német zászlóalj maradványa az, mely a kuruc táborban küzdött,
1292 I, XV | át, hogy miként lett ez az ütközet elvesztve.~
1293 I, XVI | várták magát a fejedelmet az ütközet bevégezte után pompás
1294 I, XVI | személyre voltak felterítve az asztalok, a fejedelem ülőhelye
1295 I, XVI | fejedelem ülőhelye előtt volt az asztalra feltéve egy remekművű
1296 I, XVI | sokáig; hanem délre haladván az idő, az uraságok hozzáláttak,
1297 I, XVI | hanem délre haladván az idő, az uraságok hozzáláttak, hogy
1298 I, XVI | diadalára.~Ebéd vége felé, mikor az a hír érkezett a csatatérről,
1299 I, XVI | kapitány uram, felkelvén az asztaltól, hogy: „De már
1300 I, XVI | jött a rémhír, hogy fut az egész kuruc sereg.~Senki
1301 I, XVI | nép sivalkodva fut végig az utcákon: sír, jajgat a gyönge
1302 I, XVI | német lovagot ábrázol: s az egész konvent ott várta
1303 I, XVI | többit. Et cetera, et cetera! Az egész orátio Rákóczi számára
1304 I, XVI | dagadva kékre-pirosra attól az ütéstől, amit Balahó kardlapjától
1305 I, XVI | ami semmivel sem tette az ábrázatját kellemesebbé.~
1306 I, XVI | magában jól számot vetett az iránt, hogy ez rá nézve
1307 I, XVI | merre hátra. – Még hozzá ez az ütés az orcáján. A sebet
1308 I, XVI | Még hozzá ez az ütés az orcáján. A sebet édesdeden
1309 I, XVI | A sebet édesdeden tűri az ember; de az ütés daganatja
1310 I, XVI | édesdeden tűri az ember; de az ütés daganatja keserves.~–
1311 I, XVI | hagyjátok mellettem üresen, ide az én legkedvesebb testi-lelki
1312 I, XVI | akinek legtöbbet köszönhetek! Az ő segítsége nélkül ma szépen
1313 I, XVI | volna. – De hol kódorog az ilyenkor? – Menjetek utána!
1314 I, XVI | testi-lelki kedves barátjának; de az ordinánc tartozik azt a
1315 I, XVI | a maga eszét, annálfogva az egyik így találta ki a tábornok
1316 I, XVI | diadalához legtöbbet segített, az bizonyára az áttérő Scharodi
1317 I, XVI | legtöbbet segített, az bizonyára az áttérő Scharodi volt. Annálfogva
1318 I, XVI | szolgálatot tett Heisternek, az Czobor Márk hadnagy úr volt;
1319 I, XVI | kuruc kardcsapás véget vet az egész ütközetnek. S ez volt
1320 I, XVI | magyarázat. Ez találta el az igazit. Hamarább is visszaérkezett
1321 I, XVI | Hamarább is visszaérkezett az elsőbbinél, s jelenté a
1322 I, XVI | kakukk! Sohasem hittem, hogy az én hadnagyom olyan igen
1323 I, XVI | Heister.~– Nem azért biz az. Hanem mivelhogy a város
1324 I, XVI | amint a nyeregből leszáll, az asszonyok után látni. Ez
1325 I, XVI | asszonyok után látni. Ez még az evésnél-ivásnál is elébb
1326 I, XVI | szolgálat elébbvaló, mint az istentisztelet.”~– De nem
1327 I, XVI | azoknak elmondá a tábornok az egész történetet, a vakmerő
1328 I, XVI | kézzel halálra nem lövi az eszeveszettet.~Erre aztán
1329 I, XVI | Erre aztán általános lett az elismerés a derék magyar
1330 I, XVI | szép refectoriumban.~– De az a legérdekesebb – monda
1331 I, XVI | hogy miként ismerhette fel az a vén kuruc a tábornokot
1332 I, XVI | ismerni.~Heister olyat ütött az öklével az asztalra, hogy
1333 I, XVI | Heister olyat ütött az öklével az asztalra, hogy a tortán
1334 I, XVI | nézek én ki, mi? Hát így áll az én szám félre, he? Meg ez
1335 I, XVI | Egyik le, másik fel! Ki volt az a gazember, aki ezt idekarmolta?~–
1336 I, XVI | karikatúra körutat tett az asztaltársaság közt, mindenki
1337 I, XVI | még jobban tündökölt attól az örömtől, hogy a fővezér
1338 I, XVI | én, mi? Ilyen csúf pofa az enyim? – De még hagyján! –
1339 I, XVI | De még hagyján! – Hanem az az istentelenség, hogy te
1340 I, XVI | még hagyján! – Hanem az az istentelenség, hogy te ezt
1341 I, XVI | hogy erről rám ismerjen az ütközetben. Az ördög fickó
1342 I, XVI | ismerjen az ütközetben. Az ördög fickó odalopakozott
1343 I, XVI | csapással kétfelé hasít, ha az én derék barátom, ez a magyar
1344 I, XVI | úr, én áruló nem vagyok. Az a kép nem bizonyít semmit,
1345 I, XVI | én még akkor is, amidőn az ellenség táborában kényszerítve
1346 I, XVI | ennek se nem én, se nem az a vakarintott kép az oka,
1347 I, XVI | nem az a vakarintott kép az oka, hanem a tábornok úr
1348 I, XVI | aki maga legelöl rohant az ellenség sorai közé.~– Semmi
1349 I, XVI | legnagyobb veszedelmet nekünk az ütközetben.~– De úgy hiszem,
1350 I, XVI | azt izented nekem, hogy az ütközet kezdetén azonnal
1351 I, XVI | átjössz a táboromba, s én az egész haditervemet erre
1352 I, XVI | alapítottam. Erre vártam az intézkedéseimmel. Te késlekedtél.
1353 I, XVI | láttad, hogy a győzelem az én részemre hajlik, hogy
1354 I, XVI | elvesszük vele a kedvét másoknak az áttéréstől.~Ez egy kissé
1355 I, XVI | tábornok haragos kedélyét. Csak az utómérgét adta még ki, egyes
1356 I, XVI | Tábornok úr! Hisz tele van az egész vidék kuruccal.~–
1357 I, XVI | kapni érte, hát csak ennek az úrnak címezd a folyamodásodat,
1358 I, XVI | fogcsikorgatva távozott, az arca sárga volt a szégyentől
1359 I, XVI | sárga volt a szégyentől és az epétől. Csak már „szamárevő”-
1360 I, XVI | Heister így szokott bánni az emberekkel. Ő csak büntetni
1361 I, XVI | sehogy.~– Folytathatjuk az ebédet, urak!~
1362 I, XVII | karácsonfát nem bírta ledönteni. Az minden évben kizöldül. Pedig
1363 I, XVII | emlékezetében. „Tavaly is volt, az idén is lesz?” „Tavaly is
1364 I, XVII | Krisztuska, vajon mit hoz az idén?” Akármit higgyenek
1365 I, XVII | sok millió embert idvezít, az bizonyos. Azokat, akik legméltóbbak
1366 I, XVII | jónaklennimuszájintés, amíg az „angyalka” azt mondja, hogy
1367 I, XVII | hogy szabad, megnyílik az ajtó; s feltárul az a látvány,
1368 I, XVII | megnyílik az ajtó; s feltárul az a látvány, amihez fogható
1369 I, XVII | fogható gyönyörűségeset az ember soha többet e világi
1370 I, XVII | világi életében nem lát. Az a szép zöld fa, aminek minden
1371 I, XVII | déligyümölcsök, amikkel az angyalka parancsára a meddő
1372 I, XVII | fenyőfa megrakodott: aztán az a sok megbecsülhetetlen
1373 I, XVII | megbecsülhetetlen drágaság, amit az a tündöklő fa fényes árnyékával
1374 I, XVII | gyönyörködnek.~A legkisebbiké az elsőség joga. Ő válogatja
1375 I, XVII | kincshalmazból.~Legelső, ami az „enyim.” – A gyermek nem
1376 I, XVII | takargatja, hogy a világban az első ember az „én”. Az aranyos
1377 I, XVII | a világban az első ember az „én”. Az aranyos pálcaló
1378 I, XVII | világban az első ember az „én”. Az aranyos pálcaló meg a cifra
1379 I, XVII | aztán a négylovas szekér, ez az enyim.~Aztán következik
1380 I, XVII | Aztán következik a „bátya”. Az a második ember a világon.
1381 I, XVII | második ember a világon. Az a bámulat tárgya, a tekintély.
1382 I, XVII | kiszemeli a rézágyúcskákat meg az aranyos szablyát, a nyíllövő
1383 I, XVII | szablyát, a nyíllövő puskát. Ez az övé.~Az anyja kapja a bogláros
1384 I, XVII | nyíllövő puskát. Ez az övé.~Az anyja kapja a bogláros fejkötő-tűzőt,
1385 I, XVII | bogláros fejkötő-tűzőt, az Ozmonda néni a homlokszorító
1386 I, XVII | megkapja a magáét.~– Hát az apának nem választasz ki
1387 I, XVII | nincs itt: messze van.~– De az angyalka elviheti neki oda
1388 I, XVII | pater Renatus által küldte az angyalka.) Egy remekművű
1389 I, XVII | reflektált rá.~– Nincs itt az, amit apának kell kapni.~–
1390 I, XVII | kell kapni.~– Hát mi volna az, fiacskám?~– Egy korona.~
1391 I, XVII | korona drága kincs.~– De az angyalka elég gazdag: azt
1392 I, XVII | elég gazdag: azt is hozhat az apának.~Pater Renatus szelídíteni
1393 I, XVII | játékszer; a Jézuska mást hozott az apának. Nézd, ezt a csecse
1394 I, XVII | s megvetésre pittyesztve az ajkát, azt mondá:~– Az én
1395 I, XVII | pittyesztve az ajkát, azt mondá:~– Az én apám igazi háborúst játszik! –
1396 I, XVII | ki a szobából, otthagyva az ajándékait. – Tartsa meg
1397 I, XVII | ajándékait. – Tartsa meg magának az angyalka a drága kincseit,
1398 I, XVII | azt nem tudta elhozni, ami az apának volt szánva.~– Én
1399 I, XVII | tizenkét üdvözletet, hogy az Úr fordítsa el a gyönge
1400 I, XVII | amiket a gonosz csepegtet az ő ártatlan szívébe!~A két
1401 I, XVII | hölgy pedig alig várta, hogy az éjféli misének, ami a házi
1402 I, XVII | zöld nedvet öntött belé. Az, a vízbe vegyülve, ezt egyszerre
1403 I, XVII | egyszerre felháborította, az egész palack tartalma zavaros
1404 I, XVII | dulakodnak!~– Látod azt az erős, piros alakot ottan?
1405 I, XVII | egy lovas vitéz volna.~– Az bizonnyal a fejedelem.~–
1406 I, XVII | középen maradnak, a veresek az üveg szélén körös-körül.~–
1407 I, XVII | galambok himbálóztak még az ágain…~…És éppen ebben az
1408 I, XVII | az ágain…~…És éppen ebben az órában II. Rákóczi Ferenc
1409 I, XVII | fölötti erdős halmon: előtte az őrtűz, kezében az emlékkönyve,
1410 I, XVII | előtte az őrtűz, kezében az emlékkönyve, amibe az elvesztett
1411 I, XVII | kezében az emlékkönyve, amibe az elvesztett ütközet nehéz
1412 I, XVII | odahullanak reája, amiket az angyal hozott, a jégcsapok,
1413 I, XVII | megtelt a diadalhírrel.~Az utcán trombitaszó mellett
1414 I, XVII | később bevallották, hogy nem az; Rákóczi csak veszélyes
1415 I, XVII | ablakait ennek a diadalnak az örömére, s ott kellett lennie
1416 I, XVII | Szent István-templomában.~Az ablakából láthatta a triumfális
1417 I, XVII | dobálják utcahosszant sárral az ő férjének a zászlóit.~–
1418 I, XVII | Gyónás alakban? Hát hiszen az ember csak a bűneit szokta
1419 I, XVII | lettek elkövetve? Bűnöm nekem az, hogy az én férjemet szeretem,
1420 I, XVII | elkövetve? Bűnöm nekem az, hogy az én férjemet szeretem, hogy
1421 I, XVII | akarok? Nem esküdtem-e meg az oltár előtt arra, hogy „
1422 I, XVII | nem hagyom”? Bűnöm nekem az, hogy a férjemnek vissza
1423 I, XVII | gyermekeit? Bűnöm nekem az, ha az Istenhez imádkozom,
1424 I, XVII | gyermekeit? Bűnöm nekem az, ha az Istenhez imádkozom, hogy
1425 I, XVII | imádkozom, hogy adjon diadalt az én szerelmesemnek? Óh bizonyára,
1426 I, XVII | hozzánk küldenek, elhallgatták az egészet, hanem az írott
1427 I, XVII | elhallgatták az egészet, hanem az írott lap, a „Scandalia”,
1428 I, XVII | járják be a „currendfiúk” az egész várost, zsolozsmákat
1429 I, XVII | behívják őket; másutt csak az udvaron hagyják énekelni,
1430 I, XVII | hagyják énekelni, aztán az ablakból hajítják le a pénzt,
1431 I, XVII | lépcsőgádoron lelopózom az udvarra, s rákezdem a gajdolást.
1432 I, XVII | ő bóbiskolt, s kikerget az udvarból. Azután mint éneklő „
1433 I, XVII | Ozmonda előtte elmondott, az csak szemfényvesztés. Nincs
1434 I, XVIII| megint összegyülekezik. Mert az volt ám ez idő szerint a
1435 I, XVIII| számára egy sakramentum, az „utolsó kenet”.~Senkire
1436 I, XVIII| Lászlónak, mint őrá. „No, majd az én késem nyeld el, ha ezermester
1437 I, XVIII| Egyszer csak megdördült megint az ágyú.~A beckóvári őrség
1438 I, XVIII| nem moshatta le a várról: az megmaradt Beckónak, Bolondócnak.
1439 I, XVIII| a meredek szikla tiltja az ostromot, a negyediket,
1440 I, XVIII| kőbástya védi, melyek közül az egyik a külvárost kanyarogja
1441 I, XVIII| és erődítmény védi, még az az oltalma is van, hogy
1442 I, XVIII| erődítmény védi, még az az oltalma is van, hogy három
1443 I, XVIII| úgy ott szorítják, mint az egérfogóban.~Ocskay el tudott
1444 I, XVIII| megrohantatá a külváros bástyáit. Az első ágyúlövésekre, nem
1445 I, XVIII| védték. Itt nagy vérbe került az ostrom. A külváros házait
1446 I, XVIII| aztán elég világossá tette az éjszakát, támadók és védők
1447 I, XVIII| támadás, mind a védelem. Az a csapat, mely a nagyszombati
1448 I, XVIII| a kétségbeesés erejével. Az is kevés volt. A hajdúság
1449 I, XVIII| Emberevő kedvükben voltak!~De az ellenfél sem igen könyörögte
1450 I, XVIII| A várfalakról elűzetve, az utcákon végig védelmezték
1451 I, XVIII| templomba, s onnan puskáztak az átvonulókra. Nem a mostani
1452 I, XVIII| Nem a mostani templom volt az, nem a Ferenc-rendiek kolostora.
1453 I, XVIII| belekeveredtek a tusakodásba, aminek az lett a vége, hogy akiket
1454 I, XVIII| a Vág partjáról intézte az ostromot; oda hozták neki
1455 I, XVIII| ostromot; oda hozták neki az izeneteket a nyargoncai
1456 I, XVIII| hadvezetői feladata volt nemcsak az egész várvívást vezényelni,
1457 I, XVIII| tábornok egy egész dandárral. Az égő Beckó lángja hirdeti
1458 I, XVIII| csak úgy ragyognak tőle az éjszakában. Ott is terem
1459 I, XVIII| Ocskay visszaizen, hogy az ártatlan lakosság életét
1460 I, XVIII| csak a ruháját is megtépi, az halálfia.~Nem felejthette
1461 I, XVIII| Virradatkor látta Ocskay, hogy az ellenségnek csekély maradványa
1462 I, XVIII| vannak is, de gránátjaikkal az ostromlókban nagy pusztítást
1463 I, XVIII| parancsolat. Mikor végigjöttem az utcán, éppen akkor hurcoltak
1464 I, XVIII| van Csajághy? – kérdezé az őrtállótól, aki a tanácsterem
1465 I, XVIII| főstrázsamester úr.~Ocskay betaszítá az ajtót, s arra a látványra,
1466 I, XVIII| legelőször szemébe ötlött, az egész lelke felháborodott.~
1467 I, XVIII| mutatta be a védőügyvédje az araeopág bíráinak. Csupáncsak
1468 I, XVIII| azt nem látta, azután meg az arcán, de azt fel sem vette:
1469 I, XVIII| fel sem vette: annálfogva az arca véres is volt. Úgy
1470 I, XVIII| semmiféle asszonyi gúnyához. Ez az alak itten a bolondóci vár
1471 I, XVIII| nő legveszedelmesebb kéme az ellenségnek. Amit letéptek
1472 I, XVIII| izeneteit megtalálják közte.~– Az meglehet – szólt Ocskay
1473 I, XVIII| engedem, hogy a női szemérem az én harcosaim által megsértessék.
1474 I, XVIII| Akárhogyan van is a dolog! Az mégsem illett! Elvenni tőle
1475 I, XVIII| mégsem illett! Elvenni tőle az utolsó leplét is! Még Attila
1476 I, XVIII| méghozzá egy úri dámáról, még az ingét is letépték! Azt mondaná
1477 I, XVIII| valaki a magyarázatot. – Az elfogott kémnél semmi írást
1478 I, XVIII| találtak, minden rejtekét az öltözetnek összekutatták,
1479 I, XVIII| küldeni: megvan annak a módja. Az izenetvivőnek az ingére
1480 I, XVIII| módja. Az izenetvivőnek az ingére írnak édes tejjel,
1481 I, XVIII| forró vaskályhára teszik rá, az írásjegyek egyszerre megbarnulnak,
1482 I, XVIII| volt-e a hajdúktól, hogy még az inget is lehúzták róla!~
1483 I, XVIII| e fontos felfedezéseket az, aki ezt magával viendli. (
1484 I, XVIII| keringett a világ e soroknak az olvastára.~– No ugye, hogy
1485 I, XVIII| szakította le a testéről ennek az alaknak az utolsó takaróját
1486 I, XVIII| testéről ennek az alaknak az utolsó takaróját a kuruc
1487 I, XVIII| nem fehérszemély, hanem az ördög ivadéka! Ez Beliál
1488 I, XVIII| sorokat. Hogy lehet ezt az öltönydarabot, ami a saisi
1489 I, XVIII| kezéből kikapta hevesen az elhozott bíborveres selyempalástot,
1490 I, XVIII| leereszté két felemelt karját az arca elől, hogy előrehulló
1491 I, XVIII| Ocskay visszatántorodott. Az asztal tartotta fenn, ahogy
1492 I, XVIII| befestve – dörmögé Csajághy.~Az a hölgy volt Szunyoghy Ozmonda.~
1493 I, XVIII| hosszasan bámult maga elé, mint az álmodó.~Évek előtt… mennyit
1494 I, XVIII| mennyit álmodott ő erről az alakról! – Milyen rossz
1495 I, XVIII| lehet nevezni a csókot, az ölelést, a szerelmi őrjöngéseket,
1496 I, XVIII| sugárzik, mint a holdtányérból az igézet, csakugyan a Faust-regék
1497 I, XVIII| Miként egy egész világa az özönvíz előtti eocénének,
1498 I, XVIII| előtti eocénének, ami fölött az új allúvium zöldül már.~–
1499 I, XVIII| rekedtes hangon Csajághytól.~– Az könnyen kitalálható. Ki
1500 I, XVIII| vagy Vörösvárott, aki ezen az úton akar bennünket megrontani.~–
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4648 |