1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4648
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1501 I, XVIII| megrontani.~– Nem fogja az igazat megvallani.~– Azt
1502 I, XVIII| Tortúrázni fogom.~– Ezt az alakot itt?~– Ezt. – Mindig
1503 I, XVIII| hóhérmesterséget; de ennél az egynél egész gyönyörűséggel
1504 I, XVIII| testünkben van a rákfene, az árulás. Meg kell tudnunk,
1505 I, XVIII| azt levágom. Aki áruló, az haljon meg, míg másokat
1506 I, XVIII| Hanem – eszedbe jusson az a kézszorítás, amit egymással
1507 I, XVIII| egymással váltottunk, meg az a két szó, amit egymással
1508 I, XVIII| kihúzza a lábát a szobából az iskolamester, nyelvet ölt
1509 I, XVIII| láttalak. De bizony most is az vagy: csak ez a haragos
1510 I, XVIII| nincs, félistenem; mikor ezt az ostoba vas embert olyan
1511 I, XVIII| küldeni.~– Ön félreérti az én szándékomat, grófnő.~–
1512 I, XVIII| jól, hogy ez a perc, ez az alkalom nem a megfagyott
1513 I, XVIII| felolvasztására való. Nekem sem volna az semmi vigasztalás, hogy
1514 I, XVIII| hogy a sakálok helyett maga az oroszlán esz meg. – De maga
1515 I, XVIII| oroszlán esz meg. – De maga az a titok, amit belőlem vagy
1516 I, XVIII| tieidnek. (Azazhogy csak az egyiknek, mert a másikat
1517 I, XVIII| Sejtetted te azt jól, mikor ezt az alkalmatlan tanút kiküldted
1518 I, XVIII| kínpadon ki ne beszélhesse az összeesküvők titkait! Nem,
1519 I, XVIII| Elmondok mindent ingyen: az első kérdezésre. Mindent,
1520 I, XVIII| ugyan nem sok van mondva.) Az én titkaim megsemmisítik
1521 I, XVIII| áttérni?~– A vallatott nem az igazi neveket fogja mondani.~–
1522 I, XVIII| mindenik névhez, hogy mi annak az ára. Mivel lehet megejteni?
1523 I, XVIII| megejteni? Milyen a gyöngéje? Az inkvizítor megítélheti belőle,
1524 I, XVIII| kínvallatott igazat mond-e.~– Az első nevet?~– Kezdjük az
1525 I, XVIII| Az első nevet?~– Kezdjük az apraján. Legelőször is „
1526 I, XVIII| Blaskovics István”.~– Hogyan? Az én tulajdon zászlóaljparancsnokom?~–
1527 I, XVIII| zászlóaljparancsnokom?~– Nem is olyan nagy az ára. Bárói cím: aranylánc.
1528 I, XVIII| mindig neheztelt amiatt, hogy az az áttért labanc generális
1529 I, XVIII| neheztelt amiatt, hogy az az áttért labanc generális
1530 I, XVIII| azért jött közénk, hogy az összeköttetés Bécs között
1531 I, XVIII| Következik Thuróczy, Ebergényi. Az egyiknek a felesége német
1532 I, XVIII| barátságot fog keresni az ellenségnél.~Ocskay csak
1533 I, XVIII| Aki nagyon okos ember, az nem lehet jó rebellis. Aki
1534 I, XVIII| aggódik a hazája sorsa felett, az már félig renegát. A jó
1535 I, XVIII| se esze, se szíve; mert az árulásra viszi. Bezerédy
1536 I, XVIII| lehetetlen!~– Kimondám. Az van róla mondva, hogy a „
1537 I, XVIII| Ocskay szívébe. Jól mondta ez az asszony: veszedelem volna,
1538 I, XVIII| Fáj, ugye, amit mondok? Az inkvizítor ül most a tüzes
1539 I, XVIII| Bécs város kapuit. Hogy az elhagyhassa a fejedelem
1540 I, XVIII| kínzottam! Nevetni való is az! Hogy még annak is ára legyen,
1541 I, XVIII| nézni: csak lehajtá a fejét, az asztalra könyökölve.~Ozmonda
1542 I, XVIII| libertate” zászlót kész letenni, az maga Rákóczi Ferenc, a fejedelem.
1543 I, XVIII| Rákóczi Ferenc, a fejedelem. Az ára: a lengyel királyság.
1544 I, XVIII| Vallomásom szóról szóra az, amit Scharodi velem közölt.
1545 I, XVIII| ketten vannak, akik ezt az ő homlokára látják írva?
1546 I, XVIII| fölegyenesedett.~– És ennek az embernek mi az ára? – kérdezé
1547 I, XVIII| És ennek az embernek mi az ára? – kérdezé gúnyosan.~–
1548 I, XVIII| ára? – kérdezé gúnyosan.~– Az az én feladatom.~– Az ön
1549 I, XVIII| kérdezé gúnyosan.~– Az az én feladatom.~– Az ön feladata? –
1550 I, XVIII| Az az én feladatom.~– Az ön feladata? – szólt Ocskay
1551 I, XVIII| fogok állni, hogy azt még az ivadékaik is sírva emlegessék?~
1552 I, XVIII| ivadékaik is sírva emlegessék?~Az a szép eszményi arc e szavak
1553 I, XVIII| fogják állítani, s annak az ajtaja a másvilágra nyílik.~
1554 I, XVIII| fenyegetni, hogy megölet! Az én bolondom! Hogy engem
1555 I, XVIII| még komolyabbá! Hozasd ide az ítéletet, írd alá hollótollal!
1556 I, XVIII| toppantott, s odasietett az ajtóhoz, felnyitá azt, és
1557 I, XVIII| hívásra, belépett; megállt az ajtóban.~Ocskay odatámaszkodott
1558 I, XVIII| Ocskay odatámaszkodott háttal az asztalhoz: a hölgy közelsimult
1559 I, XVIII| kíváncsi figyelemmel vizsgálta az arckifejezését.~Ocskay László
1560 I, XVIII| hallgatott, kereste a kezdetét az eszméi fonalának. Nagyon
1561 I, XVIII| fonalának. Nagyon össze volt az gubancolva.~Csajághy kénytelen
1562 I, XVIII| tekintettel. – Ez hadi regula. Az elfogott kémet addig kell
1563 I, XVIII| felejtettem, hogy hiszen ez az alak itten asszonyféle.
1564 I, XVIII| volna át e szavakra, kezét az indulat hevében Ocskay vállára
1565 I, XVIII| van. – Mit akarsz ezzel az asszonnyal itten?~S odalépett
1566 I, XVIII| pedig meg sem mozdult. Még az összefont karjait sem vette
1567 I, XVIII| Ozmonda egymáshoz ütögeté az ökleit diadalmas örömében.~
1568 I, XVIII| vezér! A két hírhedett hős. Az ő két szép szeme miatt!~
1569 I, XVIII| hangon:~– Mit akarsz ezzel az asszonnyal itten?~Ocskay
1570 I, XVIII| szalutált a hölgy előtt, az arca még akkor is véres
1571 I, XVIII| olyan ijesztő szép volt; még az a lángszínű selyempalást
1572 I, XIX | kegyelmed ellen. Tévedés volt az okozója. Nem tudám vala,
1573 I, XIX | felkacagott erre a szóra. Az igaz, hogy Csajághynak sehogy
1574 I, XIX | a piros frizeurköpenyben az utcára ki nem mehetek, se
1575 I, XIX | felejtse kegyelmed, hogy az én hajam igazában szőke –
1576 I, XIX | patikában ragasztasson kegyelmed az arcára annyi angol flastromot,
1577 I, XIX | a spiritus vinit illeti, az már ott volt kéznél. Azt
1578 I, XIX | Addig majd őrködik fölöttem az ezredes úr, míg ön odajár –
1579 I, XIX | tehetett? Ha megtette magát az úrhölgy cavalier servant-jának,
1580 I, XIX | szivaccsal kimossa, míg az az alkoholtól ismét olyan
1581 I, XIX | szivaccsal kimossa, míg az az alkoholtól ismét olyan szőke
1582 I, XIX | hogy meg van némulva.~– Az ellenfél gránátjai mind
1583 I, XIX | erre a házra hullanak.~– Az az ön dolga, kedvesem. Ha
1584 I, XIX | erre a házra hullanak.~– Az az ön dolga, kedvesem. Ha egyéb
1585 I, XIX | mikor egy lövést hallott. Az arcának tudott közönyt parancsolni.~
1586 I, XIX | rá nézve ez asszony. Túsz az ő Ilonkája helyett.~Ozmonda
1587 I, XIX | elterítve szélesen maga körül az aranyt csillogó selyemhullámokat,
1588 I, XIX | Tudja ön, min kacagtam az elébb olyan nagyon? – szólt
1589 I, XIX | Nem gyanítom.~– Mikor az ön alvezére azt mondá, hogy
1590 I, XIX | énvelem itten, mint ahogy az ön hitvesével bánnak odafenn
1591 I, XIX | nem ették meg. Régen volt az már, mikor a Ruyszel-korcsmáros
1592 I, XIX | Talán bűnöm volna? Mikor még az esküdt uram élt, s elvitt
1593 I, XIX | szenvedtem-e én százszorta többet? Az egyik tudott felejteni:
1594 I, XIX | leánya vagyok. Én vagyok az ördög, az a másik az angyal. –
1595 I, XIX | vagyok. Én vagyok az ördög, az a másik az angyal. – Kinek
1596 I, XIX | vagyok az ördög, az a másik az angyal. – Kinek hogyan tetszik!
1597 I, XIX | hogyan tetszik! A négernek az angyala fekete, az ördöge
1598 I, XIX | négernek az angyala fekete, az ördöge fehér. – Mit tett
1599 I, XIX | fehér. – Mit tett önnel az angyal? Lázadóvá tette a
1600 I, XIX | átokkiáltássá tette ezt a nevet, s az angyal el fogja önt még
1601 I, XIX | a vérpadra is! Igen: ez az angyal. És mit tesz az ördög?
1602 I, XIX | ez az angyal. És mit tesz az ördög? Eljön békíteni, haragos
1603 I, XIX | lázadás tűzhelye között, jár az olajággal egyik táborból
1604 I, XIX | véres kezeiket. Ezt teszi az ördög. Hanem a négernek
1605 I, XIX | ördög. Hanem a négernek az angyala fekete, s az ördöge
1606 I, XIX | négernek az angyala fekete, s az ördöge fehér.~Ocskay az
1607 I, XIX | az ördöge fehér.~Ocskay az ajkait harapta. Föltette
1608 I, XIX | lett tőle, s most, mikor az, aki előtt térden állt valaha,
1609 I, XIX | Kriván. – Azt mondták neki: az ellenség kéme vagyok. –
1610 I, XIX | ugyan mi szörnyű indok lehet az, ami egy gyönge nőt, egy
1611 I, XIX | szenvedély, ami határos az őrültséggel, rokon a mártírság
1612 I, XIX | asszonyáért! Mert hiszen én vagyok az ördög, az pedig az angyal.
1613 I, XIX | hiszen én vagyok az ördög, az pedig az angyal. Én vagyok
1614 I, XIX | vagyok az ördög, az pedig az angyal. Én vagyok az ördög,
1615 I, XIX | pedig az angyal. Én vagyok az ördög, aki nem rettegve
1616 I, XIX | hogy őt újra lássam; míg az angyal odafenn Bécsben vígan
1617 I, XIX | csak azt mondá hidegen:~– Az én feleségem betegápolóapáca-klastromba
1618 I, XIX | Ezt Ritschán mondta, ugye? Az, aki ocskói kastélyában
1619 I, XIX | fel nem talált épülni, s az ön angyala azt izeni vissza,
1620 I, XIX | tisztelem. Ő el fog jönni, amint az izenet megérkezik hozzá,
1621 I, XIX | mondá neki. – Én megyek az ágyúkhoz.~Nagyot lélegzett,
1622 I, XIX | kocsonya, a jámbor. Nem is volt az bolondság; mértéket venni,
1623 I, XIX | egyre durrognak a gránátok az ablak alatt, csörömpölnek
1624 I, XIX | ablak alatt, csörömpölnek az üvegkarikák az ólomfoglalásban.
1625 I, XIX | csörömpölnek az üvegkarikák az ólomfoglalásban. Valahányat
1626 I, XIX | kezében mindig félreszalad az olló, s valamennyi legény
1627 I, XIX | s valamennyi legény mind az ujjába szúr a tűvel.~Pedig
1628 I, XIX | császári tábornok, Viard az egész dandárával, s azt
1629 I, XIX | erődöket szétrombolták, az őrhadat lekaszabolták: a
1630 I, XIX | Bolondócon maradhat már magának, az senkinek sem árt.~Addig
1631 I, XIX | rangbeli hölgynek másképpen az utcán megjelenni lehetetlen.
1632 I, XIX | legyezőjével üdvözölheti az őrt álló hajdút, aki puskájával
1633 I, XIX | reggel annak a puskának az agyával taszítá előre. Lenn
1634 I, XIX | agyával taszítá előre. Lenn az utcán vár reá az üveges
1635 I, XIX | előre. Lenn az utcán vár reá az üveges hintó, melybe Csajághy
1636 I, XIX | magyarázza német nyelven az úrhölgynek, hogy amit ott
1637 I, XIX | nyugot felé villogni lát, az a császári csapatok sisaktaraja,
1638 I, XIX | repülnek, tűzkaréjokat rajzolva az égre.~– Das ist herrlich!
1639 I, XIX | tartó békességet parancsolt az ég. Azazhogy nem az ég,
1640 I, XIX | parancsolt az ég. Azazhogy nem az ég, hanem a föld. A múlt
1641 I, XIX | aztán futhatott maga is. Az ő lovának sem volt mit enni.
1642 I, XIX | szava egy tövis volt, s ahol az a lelkébe beletörött, ott
1643 I, XIX | legnyugtalanítóbb hálótárs volt az, amit Ilonka felől költött
1644 I, XIX | Ilonka felől költött ez az asszony. Hátha igaz lehetne
1645 I, XIX | asszony. Hátha igaz lehetne az! Azóta, hogy nejét elragadták,
1646 I, XIX | elragadták, tenger idő múlt el, s az asszony csak egy rövid levelkét
1647 I, XIX | és szeretlek!” Lehetetlen az, hogy módját ne ejthette
1648 I, XIX | levelet ez idő óta. Hát az miért nem írhat? Ő talán
1649 I, XIX | megéri!” – azt fújja a nóta. Az „asszonyt” érti a „csalfa
1650 I, XIX | szívéből; de olyan volt az, mint a gyepűbodza, benne
1651 I, XIX | titkot úgy őrizte, nehogy az ajkán egy szó kijöjjön belőle.
1652 I, XIX | akit cserére ajánl fel az elfogó vezér a saját, foglyul
1653 I, XIX | felesége helyett; amíg ezt az ajánlatot Bécsbe felexpediálják,
1654 I, XIX | ezt a főhaditanácsban meg az udvari kancelláriában meghányják-vetik,
1655 I, XIX | meghányják-vetik, végre helybenhagyják, az időt és helyet megállapítják,
1656 I, XIX | kicserélésnek végbe lehet menni: az egy örökkévalóság.~– Hallja
1657 I, XIX | kísérte mindenüvé, mint az árnyék. – Én a kegyelmed
1658 I, XIX | se Paradicsom. Egyhangú az élet. Táncolni is nagyon
1659 I, XIX | itt.~– Keveset, de jól. Az itteni élet ellen nem volna
1660 I, XIX | hogy hiányomat érzik.~– Az valószínű.~– Aztán az a
1661 I, XIX | Az valószínű.~– Aztán az a szegény Ocskay is olyan
1662 I, XIX | várja már haza a feleségét: az is örülne már, ha ki volnánk
1663 I, XIX | mondani Csajághy, de biz az kiszaladt a száján.)~Ozmonda
1664 I, XIX | fürdő, a Vágon túl.~– Igen: az. Egy csodatevő fürdő, ahol
1665 I, XIX | harcos csapatjainak betörni: az egykori ellenségek békében
1666 I, XIX | tetszik. – De különösen az tetszik benne ezúttal leginkább
1667 I, XIX | ismeri ön, Ritschán tábornok az.~– Ismerem, én vágtam le
1668 I, XIX | innen, amelyben körülbelül az volna mondva: „Uram, én
1669 I, XIX | visszahozza a férjének, amidőn az olyan cserét ajánl, ami
1670 I, XIX | uram angyalával, cserébe – az ördögért? Mit szól kegyelmed
1671 I, XIX | mégis csalatkozott ebben az asszonyban. Hisz ez angyali
1672 I, XIX | Pöstyénben van, s értesül erről az ajánlott cseréről, az vágtatva
1673 I, XIX | erről az ajánlott cseréről, az vágtatva fog sietni fel
1674 I, XIX | módjára visszahozza azt az asszonyt, akit parancsszóra
1675 I, XIX | kálvinista kuruc. Ezzel az angyali jóságú ötlettel
1676 I, XIX | ha reggel korán indulnak, az egyik fél Bánból, a másik
1677 I, XIX | egyszerre érkezhetnek meg. Az előbb jövő megvárja a később
1678 I, XIX | kétszáz jó lovasát, azoknak az élén Csajághy (az öccse
1679 I, XIX | azoknak az élén Csajághy (az öccse Érsekújvár táján táborozott),
1680 I, XIX | táján táborozott), megindult az egyenes úton Motesic felé
1681 I, XIX | a hintók jöttek előre, s az azok mellett léptető vezérlovagok
1682 I, XIX | nézte ezt a kínvonaglást az arcán: a sárga szemű szörnyeteg
1683 I, XIX | pedig figyelemmel nézett hol az egyikre, hol a másikra,
1684 I, XIX | foly itt most közöttük. Az a hang, amivel Ocskay e
1685 I, XIX | s hozza le sietve, tehát az, hogy Ilonkát Ritschán kíséri
1686 I, XIX | Ilonkát Ritschán kíséri idáig, az ő cselszövénye volt. – Megkönnyebbült
1687 I, XIX | hintóhoz indultak. Annak az ajtaja kulcsra járt, s a
1688 I, XIX | volt; Ritschán felnyitá az ajtót, s kezét nyújtá a
1689 I, XIX | Együtt fogtak el bennünket az ocskói kastélyban. Te ezt
1690 I, XIX | Ocskay sietett kezet csókolni az anyósának. Hová tűnt el
1691 I, XIX | Hisz vele volt a nővel az anya! És milyen anya!~–
1692 I, XIX | göndör arany hajjal, akit az anyja, szemérmesen diadalmas
1693 I, XIX | előtte.~– Nos? Hát melyik az apa? – szólt a gyermekhez
1694 I, XIX | nyújtja felé a kezét. Akkor az angyalka nevetni kezd, s
1695 I, XIX | aztán már Ilonka is ott van az ölelő karok között. Milyen
1696 I, XIX | baj, hogy egyszerre csak az egyiket lehet csókolni.
1697 I, XIX | Látja ezt Ozmonda? Segít-e az rajta, ha hátat fordít e
1698 I, XIX | csókok csattanását, s azt az artikulátlan kitörését az
1699 I, XIX | az artikulátlan kitörését az örömnek, mikor két egymástól
1700 I, XIX | állt Csajághy is, s még az ő vas arcát is megaranyozta
1701 I, XIX | eset, amikor Istennek érzi az ember magát? Lehet a nőt
1702 I, XIX | vissza egy helyett.~Hát az az egy? Néz felé valaki?
1703 I, XIX | vissza egy helyett.~Hát az az egy? Néz felé valaki? Vesznek
1704 I, XIX | fiút?~Óh, azt nem adja oda. Az lovaskatona lesz; neki már
1705 I, XX | XX. Az Isten békéje~Ocskay ezúttal
1706 I, XX | lehetett egymásnak! A nőnek, az anyának, a férjnek; de különösen
1707 I, XX | a feleségét akkor, annál az első berohanásnál (csupa
1708 I, XX | csupa hitvesi szeretetből) az ostromolt kolostorba. Annak
1709 I, XX | kezei nyúltak ki feléje az ablakrácsokon. – Milyen
1710 I, XX | szerepét: nevetésre gömbölyült az arca.~– Bohó te! Hiszen
1711 I, XX | hárman, de négyen – sőt az ötödik is. A vas ember is
1712 I, XX | gyönyörűségeiknek. Ocskay még az úton elmondta Ilonkának,
1713 I, XX | dörmögé Csajághy. – Hanem ezt az utolsót soha el nem felejtem.
1714 I, XX | Ez keserves munka volt.~– Az asszonyőrzés?~– Igenis az.
1715 I, XX | Az asszonyőrzés?~– Igenis az. Inkább egy csörgőkígyót
1716 I, XX | szóra.~– Hiszen velem volt az anyám.~Tiszáné tréfára fogta
1717 I, XX | fogta a dolgot.~– Igaz biz az, fiam uram, hogy én mindig
1718 I, XX | Mert héj, bizony azok az apácák nagy mesterek abban!
1719 I, XX | virágmagot Bellarminiussal, s az könnyen csírát hajt. Én
1720 I, XX | órájában féltékeny tud lenni, az bolond!~Ezek pedig nagyon
1721 I, XX | kívánom a mai napért cserébe az üdvösséget! Mert ennek a
1722 I, XX | csimpajkozó gyermeket visszatette az anyja ölébe: „Mindjárt visszatérek!”
1723 I, XX | álmos volt, azt elvitte az öreganyja aludni. Ilonka
1724 I, XX | ezen a talányon.~Mi lehet az, hogy valaki idejön, aki
1725 I, XX | idejön, aki még fokozni képes az ő boldogságukat, s akinek
1726 I, XX | volt: s a talány nehéz.~Az idő pedig telt: a nagy remekművű
1727 I, XX | bagoly, két óranegyed múlt, az egész óra betelt, a két
1728 I, XX | ércember a kalapáccsal elverte az órát a harangon; s a férj
1729 I, XX | jött vissza.~Ilona odaállt az ablakba, s kibámult az udvarra.~
1730 I, XX | odaállt az ablakba, s kibámult az udvarra.~Ott a tornác előtt
1731 I, XX | felnyergelt lóval, amik közül az egyik, a nemes telivér paripa,
1732 I, XX | jött egy másik csatlós, s az is két paripát vezetett
1733 I, XX | bunda a vállán, a kulacs az oldalán, mind azt jelenték,
1734 I, XX | Utána jött Csajághy; de az már nem volt olyan nagyon
1735 I, XX | vette a nyakába.~De ami az útiöltözetnél is jobban
1736 I, XX | jobban meglepte Ilonát, az a sajátszerű búskomorság
1737 I, XX | arcán, aminek nem bírta az okát kitalálni. Sohasem
1738 I, XX | szelíd keserűség vonult át az arcán: mintha mosoly akart
1739 I, XX | mosoly akart volna lenni; de az ajkai nem nyíltak szóra.~
1740 I, XX | Még csak fel sem tekintett az ablakba, ahol tudhatta,
1741 I, XX | fokozása a boldogságnak: annak az üdvösséggel határosnak?~
1742 I, XX | csak ott állt, és bámult ki az ablakon át a távolba, összekulcsolt
1743 I, XX | után; és várta, hogy talán az egyszer mégiscsak majd visszanéz,
1744 I, XX | alakot mindjobban elfedi az esti köd, és mégsem fordul
1745 I, XX | lopózott alak, s megcsókolja az arcát.~Ilona nagyot sikoltva
1746 I, XX | ugye, hogy „én” vagyok az, aki ott tovavágtat?~– Hát
1747 I, XX | ott tovavágtat?~– Hát ki az ott?~– Az öcsém, Sándor.~–
1748 I, XX | tovavágtat?~– Hát ki az ott?~– Az öcsém, Sándor.~– Hát mért
1749 I, XX | nagyon szerettük – kivált az anyám. Talán azért?~– Mert
1750 I, XX | azért?~– Mert szerettük?~– Az anyád inkább, mint te. De
1751 I, XX | nekünk a mi Sándorunk.~– Az még boldogabbá fog bennünket
1752 I, XX | mint elzajlott zivatar után az énekesmadár: olyan nevetve
1753 I, XX | nevetve tudta elmondani az anyjának, hogyan elnézte
1754 I, XX | hogy duzzogott érte, hogy az még csak fel sem néz hozzá
1755 I, XX | sem néz hozzá egyszer is az ablakba; még csak vissza
1756 I, XX | hozzám kegyelmes iratokkal. Az egyik levélben őfelsége
1757 I, XX | fiacskámat: szebb is, jobb is az eddigi birtokomnál; dicsőségesen
1758 I, XX | megszerzik a békét. Erre az időre hazaoszolhat a felkelő
1759 I, XX | is a maguk váraikba: csak az őrségek maradnak a zászlók
1760 I, XX | hónapig Isten békéje van az egész országban, s talán
1761 I, XX | bölcsőt ringatni. Áldassék az Isten!~E szóknál Ocskay
1762 I, XX | egymást átölelve, áldoztak – az egyetlen drágasággal, amit
1763 I, XX | drágasággal, amit Isten az oltárról felvesz magához –
1764 I, XX | oltárról felvesz magához – az érzés könnyeivel.~Oh, te
1765 I, XX | mókus a kalickában. – Dehogy az! A gyermek a bölcsőben –
1766 I, XX | mert hiszen olyan nagy idő az a – hat hónap, amíg tart
1767 I, XX | emelést a testvér hozta meg!~Az a Sándor, aki valaha olyan
1768 I, XX | bátyjához, hogy a távolban még az ángya is elnézte az urának.~
1769 I, XX | még az ángya is elnézte az urának.~Erről azután eszébe
1770 I, XX | azután eszébe jut Lászlónak az, mikor ő maga is bámulva
1771 I, XX | alakban megjelenni, amidőn az egyik alakját olyan keserves
1772 I, XX | mellett ülve, elbeszéli ezt az esetet Ocskay az egész házi
1773 I, XX | elbeszéli ezt az esetet Ocskay az egész házi nép előtt. Anyósa
1774 I, XX | uradalmukba – statutióra. Az pedig akkori időkben tíznapi
1775 I, XX(1)| Ez a kifejezés abban az időben általános volt. II.
1776 I, XXI | Gábornak kereszteltette az elsőszülöttét Ilonka, a
1777 I, XXI | várba. Éppen együtt volt az egész család.~Gyalog jött
1778 I, XXI | csizmáit eldugja alájuk, csak az alsógúnyája ázik, meg a
1779 I, XXI | nagyasszony ugyan ki nem állhatta az egész fáraóivadékot, s nem
1780 I, XXI | fáraóivadékot, s nem volt az ínyére, hogy ezt a cigányleányt
1781 I, XXI | Ocskay.~– Nagyon uras állapot az ott nekem. – Klázliból kell
1782 I, XXI | avas szalonnát se adnak az embernek hétszámra.~– Hát
1783 I, XXI | előveszem, megríkatom én még az egeket is.~– Kevély kutya!
1784 I, XXI | is.~– Kevély kutya! Még az egeket is! Tüzet a nyelvedre.
1785 I, XXI | cigányleány nem bizonyozott az állítása mellett, hanem
1786 I, XXI | versét meg énekelte hozzá.~Ez az a nóta, amin egykor (de
1787 I, XXI | Rákóczi Ferenc dala volt az elfogott feleségéhez: nem
1788 I, XXI | hangja volt) – elfelejtette az ember az arcának, hogy olyan
1789 I, XXI | elfelejtette az ember az arcának, hogy olyan rút:
1790 I, XXI | kordovánbarna pofája tündöklött az érzéstől, elefántcsontfehér
1791 I, XXI | elefántcsontfehér fogsorai ragyogtak az ének közben, s kancsal szeme
1792 I, XXI | meg keresztül-kasul járt az ember szívén.~Bizony úgy
1793 I, XXI | boszorkány, hagyd el; hisz az ember egészen bolonddá lesz
1794 I, XXI | tányért, kést, villát rakott az asztalra a Cinka Panna számára,
1795 I, XXI | Reggelre szépen kitisztult az idő; gyönyörűen kisütött
1796 I, XXI | a jobbágyok gyülekeztek az udvaron, villákkal, gereblyékkel:
1797 I, XXI | nagy sietve, míg kedvez az idő, hogy megszáradjon.~
1798 I, XXI | megszáradjon.~Cinka Panna bement az urasághoz búcsút venni;
1799 I, XXI | csak nem megy nagyon urasan az állapot?~– Nem ám, hanem
1800 I, XXI | dologhoz készül itt. Még majd az én markomba is nyomnak egy
1801 I, XXI | gereblyenyelet, attól pedig az én tenyerem feltörik. Nem
1802 I, XXI | feltörik. Nem való nekem az ilyen hely.~Hiába marasztották,
1803 I, XXI | azt, hogyan dolgozik más! Az ember meg találná kívánni,
1804 I, XXI | ember meg találná kívánni, s az baj lenne. Nem kért ő egyebet,
1805 I, XXI | kis szerencsét nem mondok az én drágalátos, aranyos fővezér
1806 I, XXI | diadal. Ki is jössz: nem bánt az ellenség. Hol van messze
1807 I, XXI | van messze a farkas? Ez az ellenség. Ez a gyászos asszony
1808 I, XXI | melletted áll, őrizkedjél, mert az csalfaságot jelent. Ez a
1809 I, XXI | szörnyen bújt előle féltében az anyja ölébe, s nem engedte
1810 I, XXI | egyszer megint zavaros lesz az idő ott kinn a sátorban,
1811 I, XXI | elhozza Bécsből. Sokszor volt az már tervezve, s egypárszor
1812 I, XXI | Panna is tudhatta.~Csak az volt a bolondság a jóslatában,
1813 I, XXI | bizonyára hiába jött össze úgy az a kártya, nem lehet abból
1814 I, XXI | szénagyűjtő idő. Fel is használta az egész háznép a jó időjárást,
1815 I, XXI | tűzhelyen főzte saját maga az ebédet a rotyogó bográcsban,
1816 I, XXI | parasztgyerekekkel vígan hentergőzött az illatos szénában, s tanulta
1817 I, XXI | észre, mikor azt kérdezte az asszonyoktól, hogy: „Mi
1818 I, XXI | hozzánk jön, hogy már viszi az uramat a háborúba.~– No,
1819 I, XXI | nem viszem semmi háborúba az urát.~– Ki meri mondani
1820 I, XXI | urát.~– Ki meri mondani az Isten nevét?~– Bizony Isten,
1821 I, XXI | érmelléki bakator hozzá.~– Az az én kedves eledelem. Hát
1822 I, XXI | érmelléki bakator hozzá.~– Az az én kedves eledelem. Hát
1823 I, XXI | kikeresni a többiek közül, mert az is egy ingre volt vetkőzve,
1824 I, XXI | csak előugrott, hogy az az övé.~Akkor aztán a keresztapjának
1825 I, XXI | csak előugrott, hogy az az övé.~Akkor aztán a keresztapjának
1826 I, XXI | drága jó pörkölthúsillat az erdei konyhába.~Milyen nagy
1827 I, XXI | konyhába.~Milyen nagy volt az öröme, mikor Csajághyt megpillantá,
1828 I, XXI | eléje. Összecsókolóztak.~Az asszonyok aztán elébb a
1829 I, XXI | cselédek számára adták ki az ebédet; csak akkor következett
1830 I, XXI | kínálkozás, hozzáláttak az egyféléhez; s azt mondták,
1831 I, XXI | is.)~Azután nagyot ittak; az asszonyok aranypohárkából:
1832 I, XXI | csak a tréfás adomákról.~Az ember föl sem tenné a vas
1833 I, XXI | mázsa gyapjút nyíretett az idén, milyen sajtot készíttet
1834 I, XXI | a rozs, milyen jól kelt az árpa; a gyümölcsfák is jól
1835 I, XXI | lakomának, a Gáborka is elaludt az anyja ölében; akkor Csajághy
1836 I, XXI | egyszerre elkomorította az arcát, s szigorúra fogva
1837 I, XXI | Nem akartam elrontani az ebédeteket – de mármost
1838 I, XXI | kevélyen emelkedett ég felé az arca. Pozsonyba betörni,
1839 I, XXI | arca. Pozsonyba betörni, az még szebb a szénakaszálásnál
1840 I, XXI | szénakaszálásnál is: Pozsony az ország fővárosa; a császári
1841 I, XXI | Most már Ilonkából kitört az indulat.~– Én nem bánom!
1842 I, XXI | indulat.~– Én nem bánom! De ha az uram elmegy, én is vele
1843 I, XXI | nő durcásan. – Nekimegyek az ágyútűznek, ha az én uram
1844 I, XXI | Nekimegyek az ágyútűznek, ha az én uram utánam következik.
1845 I, XXI | kegyelmedtől, hogy kimondta az Isten nevét, mikor én azt
1846 I, XXI | kérdeztem, hogy nem akarja-e az én uramat háborúba vinni.~–
1847 I, XXI | dolgot, komámasszony. Úgy van az, hogy a császáriak kiadják
1848 I, XXI | amiért így megijesztgette az egész famíliát. Ki tenné
1849 I, XXI | jóslat. – Nem a Cinka Pannáé, az szemfényvesztés. Hallhatta
1850 I, XXI | Ozmonda fatális jóslata jutott az eszébe. – Azok között, akik
1851 I, XXI | hozzá…~Senki sem vette észre az arcán e rövid borulatot.
1852 I, XXI | pillanat múlva már ő is örült az örvendezőkkel.~
1853 I, XXII | választhatta volna a fejedelem azt az embert, akire ezt a feladatot
1854 I, XXII | kitűnőségei lesznek jelen; ahol az eddigi ellenségnek szándéka
1855 I, XXII | ő „fejedelem” – és hogy az is akar maradni; a császári
1856 I, XXII | a császári párté pedig az volt: éreztetni vele, hogy
1857 I, XXII | a pávának, a férfihiúság az igazi hímpáva.~Végre-valahára
1858 I, XXII | várt reá; nem olyan, mint az eddigi bevonulások voltak,
1859 I, XXII | utcákon végig – hanem magába az ország fővárosába, mely
1860 I, XXII | a várkapuk fellobogózva, az utcák zöld gallyakkal kirakva;
1861 I, XXII | csak félreverni szoktak az ő közeledtére; látta fellobogózva
1862 I, XXII | hallotta annak a népnek az üdvrivallását, mely eddig
1863 I, XXII | üdvrivallását, mely eddig az ő rémnevével szokta elaltatni
1864 I, XXII | töri magát a sokaság, mikor az Ocskay előtt lovagló herold
1865 I, XXII | mikor bevonul a városba. Az ablakokból virágot hintenek
1866 I, XXII | a fejedelem küldöttségét az egybegyűlt főrendek, zászlós
1867 I, XXII | nézzen, kire hallgasson! Az pedig, amit neki kell mondani,
1868 I, XXII | előtt, semmi mást. Itt volt az ősz főpap, aki őt egykor
1869 I, XXII | szökevényt exkommunikálta, az ország prímása, Széchenyi;
1870 I, XXII | Széchenyi; itt jött eléje az ország nádora, Esterházy,
1871 I, XXII | nagy hadvezérek, akikkel az országon keresztül-kasul
1872 I, XXII | fejedelemasszony megjelen az elfogadóteremben, kísérve
1873 I, XXII | magyar díszruhában. – Ez is az udvariassághoz tartozik.
1874 I, XXII | választ.~Ocskay megcsókolja az eléje nyújtott kezet, s
1875 I, XXII | pompás briliántos gyűrűt; mit az felhúz az ujjára, s aközben
1876 I, XXII | briliántos gyűrűt; mit az felhúz az ujjára, s aközben halkan
1877 I, XXII | ennél a szónál, hogy most az ő arca világít ebben a teremben.~
1878 I, XXII | látott életében. Lehetett az kedves, lehetett kedvetlen
1879 I, XXII | Ilonkának, s megcsókolta az arcát.~Meglehet, hogy valami
1880 I, XXII | de Ocskay azt hitte, hogy az ő arcának az elborulása
1881 I, XXII | hitte, hogy az ő arcának az elborulása okozta ezt a
1882 I, XXII | előtte Ilonkát, mint ez az asszony.~Annyira fel volt
1883 I, XXII | Ilonkának is fel kellett ölteni az e napra készült baleine-t,
1884 I, XXII | kellett púdereztetni, de az arcát nem engedte kifesteni,
1885 I, XXII | gyámoltalanul viselte magát, mikor az életében első bal parén
1886 I, XXII | szokva. Azt hitte, hogy az a legyező arra való, hogy
1887 I, XXII | legyező arra való, hogy azzal az ember folyvást a keblét
1888 I, XXII | nagyhamar, hogy mire jó másoknak az az arcfesték. Hisz az egy
1889 I, XXII | hogy mire jó másoknak az az arcfesték. Hisz az egy jóltevő
1890 I, XXII | másoknak az az arcfesték. Hisz az egy jóltevő álarc, ami eltakar.
1891 I, XXII | mikor fülig pirul a nő. Az ő gyönge harmatbőrén pedig
1892 I, XXII | amin itt társalognak. Más az, amit a francia könyvből
1893 I, XXII | ó”; aztán meg „aout”, s az is „ó”, ki találja ki, melyik
1894 I, XXII | amit hozzá beszélnek; mert az csak hízelkedés; szépeket
1895 I, XXII | zavarban volna, hogy kinek adja az aranyalmát.)~Ozmonda kész
1896 I, XXII | garderait la pomme (S megtartaná az almát) – szólt a marquis.~–
1897 I, XXII | une couronne. (Köszönjük az almát, mi egy koronáért
1898 I, XXII | finira à la cour. (Ez a pálya az udvarnál fog végződni.)~
1899 I, XXII | félretolva, a fejedelemnő körül. Az is elmondta, hogy milyen
1900 I, XXII | benső viszonyban van azzal az Ocskayval? – kérdé németül.~–
1901 I, XXII | Ozmonda felől tud, úgy ennek az arcnak lángveressé kell
1902 I, XXII | kegyelmed albumába” – mert az közbeszéd tárgya volt az
1903 I, XXII | az közbeszéd tárgya volt az udvari körökben, hogy Ozmonda
1904 I, XXII | ki Beckó várában, s azt az öltönydarabot, amin a titkos
1905 I, XXII | magával, úgy hítták, hogy „az Ozmonda albuma”. – De nem.
1906 I, XXII | mint volt eddig: a szemei, az ajkai nem árultak el semmi
1907 I, XXII | tudást; tettetni pedig ez az arc nem képes.~Ozmondát
1908 I, XXII | etikett szabálya szerint az éjféli utolsó menüett után,
1909 I, XXII | hallgasd meg, hogy mi annak az „én albumomnak” a története.~
1910 I, XXII | senkinek hozzá. Rákóczi az utolsó ezüstjét szóratta
1911 I, XXII | állnak a kenyérforradalomhoz. Az öreg császár meghalt, az
1912 I, XXII | Az öreg császár meghalt, az ifjú békeszerető, s lelkében
1913 I, XXII | szerint; a császár pedig ezt az egyet nem akarja aláírni.
1914 I, XXII | szepesi gróffá kinevezni; de az erdélyi fejedelmi buzogányt
1915 I, XXII | Talán nem is büszkeség az, csak a honfitársaktól való
1916 I, XXII | tán ki tudna alkudni. – Az a kérdés, hogy a fejedelemnő
1917 I, XXII | fejedelem jobban szereti az ábrándjait a valóságnál,
1918 I, XXII | te is, ő is, én is. Neked az urad újra belerohan abba
1919 I, XXII | urad újra belerohan abba az ádáz küzdelembe, amelyből
1920 I, XXII | lemondva minden reményről, az általa alapított apácák
1921 I, XXII | én pedig: akinek a sorsa az övéhez van láncolva, vele
1922 I, XXII | akiknek közrehatásától függ az, hogy a fejedelem tegye
1923 I, XXII | boldog lenni; iszonyodom az élve eltemetettek sorsától.
1924 I, XXII | szeretek még valakit azonkívül, az a fejedelemasszony, aki
1925 I, XXII | aki rám nézve több, mint az édesanyám. Ha a mi asszonyi
1926 I, XXII | Most már érted, hogy mi az én albumomnak a története?~
1927 I, XXII | Szunyoghy Ozmonda beszél, az egyik füleden ereszd be,
1928 I, XXII | másikon pedig ereszd ki; mert az vagy alatta vagy fölötte
1929 I, XXII | de közepette soha sincs az igazságnak. Azért minden
1930 I, XXII | voltak elszállásolva, már az első hajnali ébresztő trombitaszónál
1931 I, XXII | maga is korán kelt, hogy az úti készülődéseket idején
1932 I, XXII | világoszöld szőlőkertekkel, lenn az ódon város, ez idő szerint
1933 I, XXII | amint kilépett hozzájuk az erkélyre, az udvarias üdvözlés
1934 I, XXII | kilépett hozzájuk az erkélyre, az udvarias üdvözlés után.
1935 I, XXII | egész dicsfényt képez. Olyan az, mintha a város illuminálva
1936 I, XXII | sarkakon nyikorogva fordult el az ajtó; a feltárult szoba
1937 I, XXII | A kulcshordó várnagy ezt az ajtót is felnyitá a bán
1938 I, XXII | semmi.~A bán némán mutatott az üres odúra, Ocskay is odameredt
1939 I, XXII | odameredt tekintetével ebbe az űrbe, homlokát leráncolta,
1940 I, XXII | feszíté: mint ahogy tesz az ember, mikor egy szédítő
1941 I, XXII | a bán.~– S miért nincsen az itt?~Hiszen ez az, amit
1942 I, XXII | nincsen az itt?~Hiszen ez az, amit az a két égő tekintet
1943 I, XXII | itt?~Hiszen ez az, amit az a két égő tekintet kérdez
1944 I, XXII | pusztulás, ínség, dögvész az országon, visszakerülése
1945 I, XXII | kigyógyulás?~Miért nincs az itten?~Hiszen ha erre neki
1946 I, XXII | a „szövetséges rendek”, az országgyűlések!~Ha felelni
1947 I, XXII | előtornác kétfelé választá az épületet; jobbra is, balra
1948 I, XXII | kincstárunk – szólt a bán, az egyik ajtóra mutatva –,
1949 I, XXII | rekedtes férfihang danája.~Az a nóta, ami a rácson keresztül
1950 I, XXII | a várában bizonyára csak az ilyen vasrácson keresztül
1951 I, XXII | gondolva magában, hogy ezt az asszonyt bizonyosan megszállta
1952 I, XXII | alsórendű pofák.~– Csak azt az egy embert szeretném látni,
1953 I, XXII | ráismerne kegyelmed; mert az a fickó, aki ebbe a ketrecbe
1954 I, XXII | legfurfangosabb gézengúz, akiből az alatt a másfél év alatt,
1955 I, XXII | Ilonka bizony ráismert az emberre; Marci volt az:
1956 I, XXII | ráismert az emberre; Marci volt az: az ő Marcijuk a lévai kastélyból.~–
1957 I, XXII | emberre; Marci volt az: az ő Marcijuk a lévai kastélyból.~–
1958 I, XXII | felelé:~– Een nekem bizony az a nevem, ami az apámé, kettőnknek
1959 I, XXII | nekem bizony az a nevem, ami az apámé, kettőnknek van egy
1960 I, XXII | kell neki böjtölni. Maga az oka, miért nem vallja meg,
1961 I, XXII | sietett ki a börtönből. Biz az nem is női idegeknek való
1962 I, XXII | bezárta a várnagy, s azután az átelleni vasajtó lakatjait
1963 I, XXII | még kimaradt valahogy. – Az egész ezred a bán tulajdona
1964 I, XXII | minden ajtóküszöbnél. Ennek az ezredét semmisítette ő meg
1965 I, XXII | Tiszabecsnél. Egy ember kimaradt. Az bizonyosan Léván volt akkor,
1966 I, XXII | anyjának a kastélyában. Most ez az utolsó ember a sors véletlenéből
1967 I, XXII | kezébe kerül, mint hadikém, s az holtig foglyul tartja őt
1968 I, XXII | Semmire sem derült fel az arca.~Végre egy szekrényt
1969 I, XXII | kigondolni képes.~Ilonkának az arcán még csak kíváncsiság
1970 I, XXII | azt kiválasztanom, amelyik az én feleségemnek legjobban
1971 I, XXII | palóccal együtt. Ez a fickó az én nőm testvérének inasa
1972 I, XXII | testvérének inasa volt valaha, az anyósom hajdúja később,
1973 I, XXII | szabadon kegyelmed. Ennek az ajándéknak fog a nőm legjobban
1974 I, XXII | előtt állt volna is. Hogy az így kitalálta szíve legnehezebb
1975 I, XXII | valamennyi zafír, gyémánt, opál az egész kincstárban Ilonka
1976 I, XXII | gazdagabbnak érezte magát Ocskay az egész Pálffy-majorátusnál.~
1977 I, XXII | volt ez tőle? Hogy kihozza az örök feledés sírjából azt
1978 I, XXII | örök feledés sírjából azt az egyetlen embert, aki élete
1979 I, XXII | szerzett már a fejére, hogy az eltakarja a meggyaláztatást,
1980 I, XXII | megtudná valaha, hogy ő volt az, aki a bátyját megölte.~
1981 I, XXII | megölte.~Vagy talán számított? Az emberi hála gyönge csíráira
1982 I, XXII | gyönge csíráira gondolt? Ez az ember, akit most az életnek
1983 I, XXII | Ez az ember, akit most az életnek visszaad, hű ragaszkodással
1984 I, XXII | flegmával kétrét hajtogatá az ajándékba hagyott láncokat,
1985 I, XXII | Mind ilyen a palóc – felelt az rá.~Pedig hátha más is volt
1986 I, XXII | palóc golyhóság! Hátha ez az ember, mikor hallgat, akkor
1987 I, XXII | valamit; de mást. „Te vagy az a hős? Rákóczi mennyköve?
1988 I, XXII | csak pribék vagy. Megölted az én jó uramat. – Elvetted
1989 I, XXII | én jó uramat. – Elvetted az édes húgát? Szeret nagyon?
1990 I, XXII | huszonegy lövésre dördültek az ágyúk, s a mezőn felállított
1991 I, XXII | felállítva Ocskay lovassága. Az egész dandárját magával
1992 I, XXII | fejedelemasszonyukat megláthassák. Az övék a dicsőség, hogy legelébb
1993 I, XXII | Nyitráig egy diadalmenet az út. Minden város, minden
1994 I, XXII | azonban jó két napi járó az út legjobb idővel is. Az
1995 I, XXII | az út legjobb idővel is. Az első éjszakát a fejedelemnőnek
1996 I, XXII | várban kellett tölteni. Az is Rákóczi vára volt: nemrég
1997 I, XXII | hogy Ocskay Lászlóné is az ő hintajában foglaljon helyet.
1998 I, XXII | kell parancsolni tudnod az arcvonásaidnak, hogy azok
1999 I, XXII | tenné, egy bokrétát nyújt át az asszonyának. Azt akarja
2000 I, XXII | látta őt. Mikor elragadták az oldala mellől, hogy fogságra
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4648 |