bold = Main text
     Kötet, fezejet                                            grey = Comment text

2501     I,  XXV  |                   nagy szenvedés az: mikor az ember akarna, és nem térhet
2502     I,  XXV  |                ember akarna, és nem térhet az éghez, ahová úgy jár boldog-boldogtalan,
2503     I,  XXV  |                 mikor szenved. És „ti” ezt az eget akarjátok egy egész
2504     I,  XXV  |                   rettenetes képet, amidőn az új vallás hatalomra kerül,
2505     I,  XXV  |                szenteket a templomokból, s az Ave Maria helyett azt énekelje,
2506     I,  XXV  |                   hogy ő rettenetes!” Hogy az áldó, a bűnbocsátó Isten,
2507     I,  XXV  |                  áldó, a bűnbocsátó Isten, az idvezítő Szentháromság helyébe
2508     I,  XXV  |                  rettenetes Jehováját, aki az apák bűneit megbünteti a
2509     I,  XXV  |                    keresztet tornyainkról, az idvezítő jelvényét, s helyébe
2510     I,  XXV  |              kakast, a pogányok cégérét.~– Az nem igaz!~– Nem igaz? –
2511     I,  XXV  |       kálvinistáknak. Seregestől hajtották az országból hitünk mártírjait,
2512     I,  XXV  |                szavadnak. Nem hiszek ennek az öltözetnek sem, amiben most
2513     I,  XXV  |                   élek, élek; ha meghalok, az is jó. Azt teszi velem Isten,
2514     I,  XXV  |             eltévedve, kigondolt. Ahelyett az édes, megnyugtató hit helyett,
2515     I,  XXV  |                 van egy magasabb lény, aki az embernek megengedi, hogy
2516     I,  XXV  |            Istenatya helyébe odaállították az alaktalan fátumot, aki előre
2517     I,  XXV  |           imádkozik: ne vígy a kísértetbe, az áldozat hiába imádkozik:
2518     I,  XXV  |                   össze kell találkozniok, az egyiknek gyilkolni, a másiknak
2519     I,  XXV  |                fizetni azért, amivel adós. Az áldó Isten helyébe, aki
2520     I,  XXV  |                  akinek csak egy keze van, az is vaskéz, aki megfizetteti
2521     I,  XXV  |                 megfizetteti a gyermekeket az apák adósságaiért negyedíziglen,
2522     I,  XXV  |                 negyedíziglen, s ledobálja az égből a csillagokat, ha
2523     I,  XXV  |               Elhagylak. De ittmarad veled az igazság, amit hozzád elhoztam.
2524     I,  XXV  |                   hebegé Ocskay. Már ekkor az álomországban beszélt.~Azokat
2525     I,  XXV  |               amiket Ozmonda eléje vázolt. Az egymás ellen küzdő isteneket,
2526     I,  XXV  |              egymás ellen küzdő isteneket, az ostromra kelt templomokat.
2527     I,  XXV  |               ostromra kelt templomokat. S az álmok, amiket a hagymáz
2528     I,  XXV  |                mellett látta ülni akkor is az apácát, lefátyolozott fővel,
2529     I,  XXV  |             Arminia – suttogá bágyadtan.~– Az én nevem soror Theodora –
2530     I,  XXV  |                 gyorsan kezde gyógyulni. – Az a seb, amit a golyó ütött. –
2531     I,  XXV  |                  amit a golyó ütött. – Nem az a másik: az nyitva volt,
2532     I,  XXV  |                   ütött. – Nem az a másik: az nyitva volt, és egyre vérzett.~
2533     I,  XXV  |                váltaná fel ismét a másikat az ápolásban.~Óhajtásának elég
2534     I,  XXV  |                Óhajtásának elég lett téve. Az öregebb apácát felváltotta
2535     I,  XXV  |                 elfogadása végett.~Ez volt az igazi megmérgezett golyó,
2536     I,  XXV  |                    megmérgezett golyó, nem az a másik.~És senki sem vette
2537     I,  XXV  |              halálos beteggé a lelkét.~Már az maga, hogy ezeket a leveleket
2538     I,  XXV  |                   megtántorodás volt tőle. Az apáca szépen az imádságoskönyvébe
2539     I,  XXV  |                 volt tőle. Az apáca szépen az imádságoskönyvébe hajtogatva
2540     I,  XXV  |              magával; mikor egyedül maradt az ápolt sebesülttel, felnyitotta
2541     I,  XXV  |                Ocskay tudta jól, hogy ezek az ő eltérítésére voltak szánva.
2542     I,  XXV  |               Wratislaw kancellárnak, amit az Prágából írt Pálffy János
2543     I,  XXV  |                 Pálffy János bánnak. Ebben az Érsekújváron és Nagyszombatban
2544     I,  XXV  |                tapasztalatai voltak leírva az osztrák kormányférfinak.~
2545     I,  XXV  |                   osztrák kormányférfinak.~Az adatok, amiket Wratislaw
2546     I,  XXV  |                    a fővezérek versengése; az út és mód magában a magyar
2547     I,  XXV  |                   fogják győzni soha, amíg az idegen erőszakos keze küzd
2548     I,  XXV  |         megszereznünk a magyar táborból, s az említett urak közül egyik
2549     I,  XXV  |              említett urak közül egyik sem az. Jó partizánvezérek, de
2550     I,  XXV  |                    lehetetlen, hogy sokáig az maradjon. A többi hadvezérek,
2551     I,  XXV  |             győzelmet aratott, akkor annak az érdemét átruházzák egy másikra,
2552     I,  XXV  |                   ő most a fejedelemnek és az egész fölkelés ügyének,
2553     I,  XXV  |                    felől rossz szél fú!” – Az öccse, Sándor és valami
2554     I,  XXV  |                  összevagdalkoztak őmiatta az udvari tisztekkel; s ha
2555     I,  XXV  |                    volt fogságban Bécsben, az emberek igen mocskos szájúak,
2556     I,  XXV  |                erős szívet megejthet! – Ez az oka, amiért Ocskayt nem
2557     I,  XXV  |                 lennie. – Hanem hát mi ezt az embert, ahogy én ismerem,
2558     I,  XXV  |                  lehetőnek tartom. S abban az esetben nekünk lenne egy
2559     I,  XXV  |                 egy olyan hadvezetőnk, aki az ellenfélt a saját metódusával
2560     I,  XXV  |   legistentelenebbül, amikor térden állt s az imakönyvébe nézett, amikor
2561     I,  XXVI |                    fejedelme iránti hűség, az egész honszerelmi ábránd
2562     I,  XXVI |                lépteit gátolja.~Igaz volna az, hogy a fátum még az isteneknek
2563     I,  XXVI |                 volna az, hogy a fátum még az isteneknek is törvényt szab? –
2564     I,  XXVI |                  hazához. A csapodárság és az árulás ikertestvérek. Amint
2565     I,  XXVI |                  felgyógyult, sietett haza az édes, boldog, családi körbe.
2566     I,  XXVI |               akkor úgy érzé, hogy itt van az igazi élet, az igazi ébrenlét,
2567     I,  XXVI |                hogy itt van az igazi élet, az igazi ébrenlét, a többi
2568     I,  XXVI |                 játszó gyermeké itt. Ezeké az apa hűsége, erénye, büszke
2569     I,  XXVI |           halálveszélybe, öklével harcolni az is képes, aki az ügyet,
2570     I,  XXVI |                  harcolni az is képes, aki az ügyet, amelyért harcol,
2571     I,  XXVI |                    Már övék volt a diadal, az őrtornyokat elfoglalták,
2572     I,  XXVI |                Ocskaynak is menekülni kell az elfoglalt sáncról.~Azt,
2573     I,  XXVI |                    vagy minek nevezi magát az az elfátyolozott arcú szellem?
2574     I,  XXVI |                 vagy minek nevezi magát az az elfátyolozott arcú szellem?
2575     I,  XXVI |                  valaki csalogatni! – Amíg az öreg ágyúk megérkeztek,
2576     I,  XXVI |                    öreg ágyúk megérkeztek, az egyik vezértársa sötét éjjel
2577     I,  XXVI |                    hagyta menekülni a bánt az ostromlott várból. – Megint
2578     I,  XXVI |                  Összeszedte nagy csendben az ezredeit, s hetednapra ott
2579     I,  XXVI |                   volt Fischamend alatt, s az ostrommal bevett város kapujára
2580     I,  XXVI |                   levelet, a kinevezést és az utalványt. Ez volt a válasz.~
2581     I,  XXVI |                    fogságba vetteté.~Mikor az a hír megérkezett Ocskay
2582     I,  XXVI |                   volt ugyanazokban tudós? Az erre következő napokban
2583     I,  XXVI |                  császári táborba.~Ez volt az első áruló!~– A pártütő
2584     I,  XXVI |       németbarátság közt, mégiscsak inkább az utolsóban vássék a fogunk. –
2585     I,  XXVI |                    hogy Pongrácz alezredes az éjjel, az őrszemle után,
2586     I,  XXVI |               Pongrácz alezredes az éjjel, az őrszemle után, nem tért
2587     I,  XXVI |               megszokott arc megint eltűnt az asztal mellől, melynél együtt
2588     I,  XXVI |               Pongrácz Gáspár?” – „Szállok az úrnak, Pongrácz Gáspár uram!” –
2589     I,  XXVI |               azután Pongrácz.~Mit mondott az az asszony? – Következik
2590     I,  XXVI |                   Pongrácz.~Mit mondott az az asszony? – Következik a
2591     I,  XXVI |              Ocskay László. – Hát ennek mi az ára? – „Az az én feladatom.” –
2592     I,  XXVI |                    Hát ennek mi az ára? – „Az az én feladatom.” – S ennek
2593     I,  XXVI |                 Hát ennek mi az ára? – „Az az én feladatom.” – S ennek
2594     I,  XXVI |                   én feladatom.” – S ennek az asszonynak van esze is,
2595     I,  XXVI |                   már.~Sokszor megtörténik az, hogy megőrül valaki azért,
2596     I,  XXVI |              Ocskay. Egész mélyen belátott az örvény fenekére, s érzé,
2597     I,  XXVI |          tábornoknak, hogy űzze el magától az áruló szökevényt, a hízelkedő
2598     I,  XXVI |                 azzal a szóval tán bezárni az ajtót.~Még talált ki egy
2599     I,  XXVI |                  két alvezére: Csajághy és az öccse, Sándor. Azok két
2600     I,  XXVI |                  külön ezredet vezényeltek az ő dandárában, s ennélfogva
2601     I,  XXVI |              senkiben, egyedül tibennetek. Az ezredeiteket vezessék a
2602     I,  XXVI |              alakját látta maga előtt ülni az asztalnál.~Nagyon kérte
2603     I,  XXVI |             maradjanak mindig körülötte.~– Az én László bátyám valamitől
2604     I,  XXVI |             orgyilkokkal kerülgetik?~– Nem az. László bátyád védelmezi
2605     I,  XXVI |                 volt nála Bazinban. Ő volt az egyik apáca, aki sebesült
2606     I,  XXVI |                    meg. Azt is tudom, hogy az amnesztiát, a pátenst, a
2607     I,  XXVI |                    ráismerünk. – Ha én ezt az asszonyt egy puskalövésnyire
2608     I,  XXVI |                     Hidd el nekem, hogy ez az a „Runa”, aki Attilának
2609     I,  XXVI |                akarta Ocskay elvenni, mint az érett almát a fáról.~Csajághy
2610     I,  XXVI |                    Csajághy vállat vont.~– Az én fejem, az igaz, hogy
2611     I,  XXVI |                vállat vont.~– Az én fejem, az igaz, hogy vasbul van, s
2612     I,  XXVI |                   a kezét. – Most menjetek az ezredeitekhez vissza, az
2613     I,  XXVI |                   az ezredeitekhez vissza, az éjjel csendben megindulunk.~
2614     I,  XXVI |                mind a kettőnek eszébe. Azé az Uriásé, akit Dávid király
2615     I,  XXVI |                  akarta itt maga bevégezni az életét.~Egyéb szándékot
2616     I,  XXVI |                    mint akinek terhére van az élet, s jó áron akar túladni
2617     I,  XXVI |                  akar túladni rajta.~Mikor az öccsétől elvált, egy levelet
2618     I,  XXVI |                  szándéka volt a bátyjának az idejövetellel. De Csajághy
2619     I,  XXVI |                    feladatukat bevégezték. Az pedig két nap alatt megvan,
2620     I,  XXVI |                 visszatértek, szétkergetve az ellenséges lovasságot, mely
2621     I,  XXVI |                szerteszét a légbe röpítve, az árkok betemetve mind.~Nem
2622     I,  XXVI |                amin azok nagyot nevetének. Az igaz, hogy mindenütt maga
2623     I,  XXVI |                  vágva vagy foglyul ejtve: az öreg ágyúk közül de csak
2624     I,  XXVI |                csak egyet sem sütöttek ki. Az emberi vakmerőség felcsúfolta
2625     I,  XXVI |               regemondásba való diadallal. Az elfoglalt Wsetin-várban
2626     I,  XXVI |             drágaköves ékszereket. Azokban az időkben az ilyen harci préda
2627     I,  XXVI |             ékszereket. Azokban az időkben az ilyen harci préda éppen
2628     I,  XXVI |          börzematador a contre-mine báróit az utolsó inggombjukig tisztára
2629     I,  XXVI |              kellett neki, hogy megmérjék. Az ocskói elrablott kincsekért
2630     I,  XXVI |                 helyett jobban esett volna az én lelkemnek, ha tenmagadat
2631     I,  XXVI |                 leszek.~– De hát kinek van az a homlokára felírva, hogy
2632     I,  XXVI |                  már nem szeretett.~Itthon az ónodi országgyűlés hírei
2633     I,  XXVI |                   Rakovszkyt, Okolicsányit az országgyűlés termében, a
2634     I,  XXVI |                  vagdalták össze a rendek. Az első vágást maga Bercsényi
2635     I,  XXVI |                 kísértetprocessiót! Akikre az az áruló patyolat rávallott!~
2636     I,  XXVI |              kísértetprocessiót! Akikre az az áruló patyolat rávallott!~
2637     I,  XXVI |               szövetséges rendek kimondták az ónodi gyűlésen, hogy „eb
2638     I,  XXVI |                   a fakó!” – Nagy szó volt az! Letették vele a koronás
2639     I,  XXVI |                 bánta.~– No, hát mégiscsak az lesz a tábori jelszó: eb
2640     I,  XXVI |                   nagy váruk volt még csak az országban, Trencsén és Lipótvár,
2641     I,  XXVI |                   egy évtizeden keresztül, az volt az egész hadtudomány
2642     I,  XXVI |               évtizeden keresztül, az volt az egész hadtudomány célja,
2643     I,  XXVI |                    veres testőrmuskétások; az erdélyi nemesi gárda, a
2644     I,  XXVI |                 csapatok, amik addig, amíg az ő vármegyéjükben folyt a
2645     I,  XXVI |                békében. Itt volt egyesülve az egész gyaloghad; rendes
2646     I,  XXVI |          hadmérnökök a táborkarnál; hajdan az osztrák hadseregnél kitanult
2647     I,  XXVI |              seregnek: XIV. Lajos megküldé az elmaradt subsidiumot.~S
2648     I,  XXVI |                    a turnai völgybe. Éjjel az ezernyi meg ezernyi őrtűz,
2649     I,  XXVI |                  Egyesülten sem elég, hogy az oldalát verő Ocskayt vagy
2650     I,  XXVI |                  utat.~Nem adott volna már az ő dicsőségükért senki többé
2651     I,  XXVI |              minden menekülő utat elzárjon az ellenség előtt, hidat veretett
2652     I,  XXVI |           vendégszerető ellátással fogadta az ősmagyar eredetű háziúr
2653     I,  XXVI |                  kalácsot, majd kigyulladt az eresz. A piac közepén a
2654     I,  XXVI |                  túlpezsdült a kedve. Csak az egész világot követelték
2655     I,  XXVI |                   kedvenc nótákat, s mikor az elhagyta, Jávorka meg az
2656     I,  XXVI |                   az elhagyta, Jávorka meg az ő pataki deákjai kezdték
2657     I,  XXVI |                   egy „uram, uram, szállok az úrnak!” felhívástól, amit
2658     I,  XXVI |                 szép, kánikulai este volt: az ég alig akart besötétedni;
2659     I,  XXVI |              besötétedni; mintha még annak az egypár bíborszín felhőnek
2660     I,  XXVI |                   volna kedve aludni menni az ilyen örömnapon. Csak az
2661     I,  XXVI |                   az ilyen örömnapon. Csak az esthajnalcsillag ragyogdogált
2662     I,  XXVI |         esthajnalcsillag ragyogdogált maga az aranytenger égen.~Tehát
2663     I,  XXVI |           többiekkel; de a bornak nem volt az ő kedve fölött hatalma.
2664     I,  XXVI |                kerülgette, ami meglátszott az arcán; homlokán ránc vonult
2665     I,  XXVI |                felkölteni való. Úgy illett az ide, mint Belzázár lakomájába
2666     I,  XXVI |                     mint kámfor és tömjén. Az egész társaság elkomorult,
2667     I,  XXVI |              kálvinista melódia szerint. – Az még szomorúbbá tette a társaságot.~–
2668     I,  XXVI |                    a virginálás, felpattan az ajtó, s betoppan a társaság
2669     I,  XXVI |                   vágásoktól behorpasztva; az egyik vágás az arcán is
2670     I,  XXVI |               behorpasztva; az egyik vágás az arcán is végigcsúszott,
2671     I,  XXVI |                 sebet ejtett rajta, amitől az csupa vér lett. Az öklében
2672     I,  XXVI |                  amitől az csupa vér lett. Az öklében szorított kard csorbákkal
2673     I,  XXVI |                rémvendég odasiet egyenesen az asztalfőn ülő Ocskayhoz,
2674     I,  XXVI |                 véres tetemekkel van fedve az út: ezek az én halottaim;
2675     I,  XXVI |           tetemekkel van fedve az út: ezek az én halottaim; onnantól idáig
2676     I,  XXVI |             elesetteitek!~– Hát hol folyik az ütközet? – kérdezé Ocskay.~–
2677     I,  XXVI |                 már vége van. Tönkreverték az egész hadseregünket; gyalogságunk
2678     I,  XXVI |             ötvenedmagammal kecmelegtem ki az ellenségből, azt sem tudom,
2679     I,  XXVI |                sebbe esett! De hát ki volt az ellenség, aki ezt meggyőzte
2680     I,  XXVI |                  démona. Megütötte öklével az asztalt nagy haragjában,
2681     I,  XXVI |                    ezereit? Hát elfoglalta az ágyúinkat? Elszedte a zászlóinkat?
2682     I,  XXVI |                  tudtam felírni a nevemet: az megrohanja futtában, előttem
2683     I,  XXVI |              futtában, előttem szaladtában az egész fejedelmi armádiát,
2684     I,  XXVI |                   nevét! Szégyen, gyalázat az ilyen hadvezetésre!~De amíg
2685     I,  XXVI |                    a gyalogság állt helyt; az harcolt. S mindezekben Ocskay
2686     I,  XXVI |             kettőnek útjában állt.~– De én az „árulás” szót az apostolnak
2687     I,  XXVI |                     De én az „árulás” szót az apostolnak sem engedem! –
2688     I,  XXVI |            törjetek egymás ellen! Esküszöm az élő Istenre kegyelmednek,
2689     I,  XXVI |             Kardjával keresztülvágta magát az ellenségen, s nem tudta,
2690     I,  XXVI |                   hogy kegyelmetektől jött az árulás – de valóban árulásnak
2691     I,  XXVI |                gyalogságtól; a Vág mellett az ellenséghez legközelebb
2692     I,  XXVI |               minden porcikája reszketett, az arca sápadt volt, mint a
2693     I,  XXVI |                 kudarcot. Kívánom is, hogy az kideríttessék, s akinek
2694     I,  XXVI |                  De fennmarad mindenesetre az a tüske a szívünkben, ha
2695     I,  XXVI |                  mostan a vert seregünkkel az ellenséget, mint ahogy meggyőz
2696     I,  XXVI |                 álltam? Én mulasztottam el az elővigyázatot, nem azok,
2697     I,  XXVI |                    de mi azt a vádat, hogy az ellenségre nem vigyáztunk
2698     I,  XXVI |              mindenütt farkasszemet néznek az ellenség előcsapataival;
2699     I,  XXVI |                életvidám, a fővezérnek még az ajka is elsárgult. Félretette
2700     I,  XXVI |                 Komáromtól verte idáig azt az ellenséget, aki minket összepocsékola.
2701     I,  XXVI |           szemrehányásokat mondjon. Akinek az arcát piros vére festé,
2702     I,  XXVI |                    piros vére festé, annak az arcába ne kergesse még a
2703     I,  XXVI |                     Nincs!~– No, hát ezzel az egy szóval ketté van vágva
2704     I,  XXVI |     Nagytapolcsánba! Ki tudja azt most? Én az eszeveszett lovasság visszatérítésével
2705     I,  XXVI |                    karélyt formálva álltak az üldöző ellenség útjába.
2706     I,  XXVI |                 meglehet, hogy megrekedtek az utakon a poggyászszekerekkel,
2707     I,  XXVI |                    most ott vannak valahol az erdőben.~– Akkor nincs veszteni
2708     I,  XXVI |               Sándorral feltrombitáltassuk az ezredeinket, s még az éjjel
2709     I,  XXVI |   feltrombitáltassuk az ezredeinket, s még az éjjel Ugrócba szálljunk,
2710     I,  XXVI |                   éjjel Ugrócba szálljunk, az üldöző ellenség útjába.~–
2711     I,  XXVI |             éjszaka menjen kurucot üldözni az erdőre, a maga veszedelmébe.~–
2712     I,  XXVI |                    A nagy szaladásra? Vagy az elnyelt porra. Porrá lett
2713     I,  XXVI |                  elnyelt porra. Porrá lett az egész magyar dicsőség! Szép
2714     I,  XXVI |                    a bokályt, odavágta azt az asztal alá. – Azután kisietett
2715     I,  XXVI |                    kiérve, a torkába dugta az ujját, – nem akarta azt
2716     I,  XXVI |                    ujját, – nem akarta azt az áldomást magával vinni.~
2717     I,  XXVI |                    kutyámat tegye bolonddá az úr!”; ha pedig végre mégis
2718     I,  XXVI |                   tárogatókkal!~– Muzsika: az lesz belőle – monda Jávorka,
2719     I,  XXVI |                  monda Jávorka, megindulva az ajtó felé, s amint nagyon
2720     I,  XXVI |           Levetette magát a nagy karszékbe az asztalfőn, az üresen álló
2721     I,  XXVI |                    karszékbe az asztalfőn, az üresen álló hosszú asztal
2722     I,  XXVI |                asztal díszhelyén, s bámult az előtte álló faggyúgyertyába,
2723     I,  XXVI |           trombitál megátalkodottabb módon az utcán, mikor sósperec ideje
2724     I,  XXVI |                 deres, se fakó, se kesely; az mind, a hókával és a daruszőrűvel
2725     I,  XXVI |                   amit nem jelöl más, mint az előrementek fehérlő csontjai!~
2726     I,  XXVI |                    tért, körülnézett: csak az utósó gyertya égett már
2727     I,  XXVI |                    utósó gyertya égett már az asztalon, a többi kialudt
2728     I,  XXVI |                 vezére. Kereste a kardját. Az oda volt valahová a szék
2729     I,  XXVI |                 úgy megharagudott rá, hogy az asztalhoz vágta: mintha
2730     I,  XXVI |                    asztalhoz vágta: mintha az a szegény kard volna a hibás.~
2731     I,  XXVI |                  ne nevetne a Cinka Panna? Az én hegedűmet nem törte össze
2732     I,  XXVI |                   úgy végigönti búbánattal az egész Pannóniát, mint az
2733     I,  XXVI |                   az egész Pannóniát, mint az árvíz, hanem annyi hatalma
2734     I,  XXVI |                  Levágta magát a karszékbe az asztalfőnél, s végignyújtá
2735     I,  XXVI |                     s végignyújtá a karját az asztalon, a fejét meg arra
2736     I,  XXVI |                  bort!~Meg sem várta, hogy az átalagból a bokályba öntsék.
2737     I,  XXVI |                   két kézzel a faedényt, s az akonából ivott. Nagyot ivott
2738     I,  XXVI |               akonából ivott. Nagyot ivott az édes tüzes borból; s keserű
2739     I,  XXVI |         csörgősipkát a szamárfülekkel. Hol az a becsület? A nagy száj
2740     I,  XXVI |              fogsor.~– Hát hiszen, ha csak az a bajod? Tudod azt, hogy
2741     I,  XXVI |         cigányleány lesz belőlem, hogy még az éjszakát is fényesebbnek
2742     I,  XXVI |                   egyszerre megriadt volna az ablaka alatt a tárogató: „
2743     I,  XXVI |             szomorkodj, légy víg:~Nem lesz az mindég így.~Hej, aki megszomorít,~
2744     I,  XXVI |               Panna kezében nem szokott, s az a hang, amely énekel, lágyabb,
2745     I,  XXVI |             csengőbb, melegebb volna, mint az övé. Vagy mind csak a káprázat
2746     I,  XXVI |                    a nyakába: fél válláról az is le volt csúszva, domború
2747     I,  XXVI |                  fersing kilátszott alóla. Az is ki volt szakadva, hogy
2748     I,  XXVI |            vérlángban lobogó gyertyához, s az arcába látni. Minden szent
2749     I,  XXVI |                   hagyj! Ez a Lilith maga! Az első embert elcsábító „nefitimlány”.
2750     I,  XXVI |          gyöngyfogsor: olyankor azt mondja az egész tekintet: „Enyim vagy
2751     I,  XXVI |                    te? Hogy hínak téged?~– Az én nevem „Deliancsa” – suttogá
2752     I,  XXVI |               Ocskay, odavonva a tüneményt az ölébe. – Hát te honnan kerültél
2753     I,  XXVI |                   Cigányvajda, cigányvajda az én apám.~Az én anyám, az
2754     I,  XXVI |                    cigányvajda az én apám.~Az én anyám, az én anyám cigányasszony.~
2755     I,  XXVI |                   az én apám.~Az én anyám, az én anyám cigányasszony.~
2756     I,  XXVI |                 dévaj pajkossággal lehúzta az ujjáról az ezüstgyűrűjét,
2757     I,  XXVI |            pajkossággal lehúzta az ujjáról az ezüstgyűrűjét, s felerőltette
2758     I,  XXVI |              ezüstgyűrűjét, s felerőltette az Ocskay kisujjára, s hirtelen
2759     I,  XXVI |                  hirtelen lerántotta annak az ujjáról a karikagyűrűjét,
2760     I,  XXVI |              Ocskaynak eszébe jutott, hogy az a karikagyűrű az ő jegygyűrűje;
2761     I,  XXVI |              jutott, hogy az a karikagyűrű az ő jegygyűrűje; de aztán
2762     I,  XXVI |                    No, no, Deliancsa. Majd az urad megver, ha más gyűrűjét
2763     I,  XXVI |              megver, ha más gyűrűjét látja az ujjadon.~Deliancsa nagyot
2764     I,  XXVI |               vállát csak úgy rángatta.~Ki az urát nem szereti,~Annak
2765     I,  XXVI |                    is van becsületem:~Mert az uram nem szeretem.~– Hahaha!~
2766     I,  XXVI |                   a becsület.~Nem szeretem az uramat, hajahaj!~Csak a
2767     I,  XXVI |                 Zöld erdőben ég a gyertya,~Az én babám koppantgatja.~Hol
2768     I,  XXVI |                dühös jókedvével, felugrott az asztal mellől, Deliancsát
2769     I,  XXVI |                   a bokáját. Össze is való az a három: a tánc, a nóta
2770     I,  XXVI |             koromszagú lesz utána a szája; az ajkáról kapott csók pedig
2771     I,  XXVI |                  nélkül:~Három csillag van az égen:~Három szeretőm van
2772     I,  XXVI |               kezedet, hadd ropogtatom meg az ujjaidat. Ugye, hogy igazat
2773     I,  XXVI |                Három szeretőd van. A barna az otthon van, de hát a szőke
2774     I,  XXVI |                  hátának minek akar lenni?~Az utolsó gyertya is csonkig
2775     I,  XXVI |              gyertya is csonkig égett már, az olvadt faggyúból csak úgy
2776     I,  XXVI |                   olyan szép, mint amilyen az volt? Tudod, az a szebbik.
2777     I,  XXVI |                    amilyen az volt? Tudod, az a szebbik. No, megteszem
2778     I,  XXVI |                   szívig hízelgi be magát. Az utolsó akkordban minden
2779     I,  XXVI |                   a búcsúvételnél. Ki volt az, aki ezt így szokta adni? –
2780     I,  XXVI |                elcsappan, éppen olyan volt az eszének a világa is. Kinek
2781     I,  XXVI |                   mindjárt megtudná. Hanem az szőke volt, ez meg fekete. –
2782     I,  XXVI |                    éjszakában a tárogatók: az egyik a temetvényi hegyről,
2783     I,  XXVI |                Nyitra-partról, a negyedik, az ötödik innen-onnan a rónákról.
2784     I,  XXVI |               innen-onnan a rónákról. Kinn az utcán nincsen más nesz,
2785     I,  XXVI |             visszatérni, mint Ozmonda?~Ah, az a kép a beckói városházból!
2786     I,  XXVI |                  kép a beckói városházból! Az istennői alak!~Ha most előállna!~–
2787     I,  XXVI |       Visszacseréllek most! – Most te légy az angyal! – Pokol tüze emésszen
2788     I,  XXVI |              Siessünk megveszni, elveszni. Az a jó!~A hegedű ott künn
2789     I,  XXVI |                   maga nyitotta fel előtte az ajtót.~S akkor aztán ott
2790     I,  XXVI |                   Panna! – hörgé Ocskay.~– Az ám, Cinka Panna. Látod,
2791     I,  XXVI |                       Nekem visszahozd azt az átkozott tündért. Vagy te
2792     I,  XXVI |               akarok rúgni! Pörbe szálltam az egész világgal, nem tartok
2793     I,  XXVI |                    a „cifra asszony”, akár az ördögök nagyanyja formájában.~
2794     I,  XXVI |                  Cinka Panna ügyesen, mint az evetke, siklott ki Ocskay
2795     I,  XXVI |                   közül, félreszökve előle az asztal mögé, Ocskay utána
2796     I,  XXVI |                    kapott, azzal elvesztve az egyensúlyt, végigesett az
2797     I,  XXVI |                  az egyensúlyt, végigesett az iszamlós padlón, s ott maradt
2798     I,  XXVI |               Deliancsa. Ölelte, csókolta. Az ölelés meg akarta fojtani,
2799     I,  XXVI |              szeméből, amitől tűzbe borult az egész világ: erdők, hegyek,
2800     I,  XXVI |            pokolégésben össze volt keverve az őrjöngő fájdalom az eszeveszett
2801     I,  XXVI |                keverve az őrjöngő fájdalom az eszeveszett gyönyörrel.
2802     I,  XXVI |                 tündelevény. A te véred is az enyim lesz. Enyim az utolsó
2803     I,  XXVI |                    is az enyim lesz. Enyim az utolsó cseppig! – Mégsem
2804     I,  XXVI |                 merész csapással szétverni az egész tábort. – Én tettem
2805     I,  XXVI |            hajammal körültekergetem. Azzal az egy szál hajjal hozzám maradsz
2806     I,  XXVI |                    vissza. Olyan álom volt az, mint a tetszhalál. Felébredte
2807     I,  XXVI |                álomából leginkább kísérté, az az elcserélt gyűrű volt.
2808     I,  XXVI |             álomából leginkább kísérté, az az elcserélt gyűrű volt. A
2809     I,  XXVI |                 pillantott. – Ott volt biz az a régi gyűrű; a hitvesi
2810     I,  XXVI |                    gyűrű; a hitvesi hűség, az állhatatosság, a férfijellem
2811     I,  XXVI |                   nevetlen” ujján. – Talán az egész Deliancsa képe, alakja,
2812     I,  XXVI |             jelenése nem is volt más, mint az indulat a mámor képzelt
2813     I,  XXVI |                  azt a gyűrűt elfordította az ujján, az alsó részére feltekerve
2814     I,  XXVI |              gyűrűt elfordította az ujján, az alsó részére feltekerve
2815     I,  XXVI |                     Deliancsa!”~… Csakhogy az az egy női hajszál nem fekete
2816     I,  XXVI |                  Deliancsa!”~… Csakhogy az az egy női hajszál nem fekete
2817     I,  XXVI |                    többet. Sem ő, sem más. Az úgy el tudott múlni az ismerős
2818     I,  XXVI |                     Az úgy el tudott múlni az ismerős emberek közül, mintha
2819    II,  I    |                    és a dicsőség mámorának az undora. Ocskay együtt érezte
2820    II,  I    |               együtt érezte mind a hármat. Az egyiket a hátában érezte,
2821    II,  I    |              érezte, a másikat a szívében, az utolsót, hajh, azt az egész
2822    II,  I    |            szívében, az utolsót, hajh, azt az egész valójában!~Szép mulatság
2823    II,  I    |                volna kivel. Akiket Jávorka az éjjel az Isztricén fekvő
2824    II,  I    |                    Akiket Jávorka az éjjel az Isztricén fekvő Ocskay-ezredből
2825    II,  I    |               alatt. Valahány csapat jött, az mind odatódult Ocskayhoz
2826    II,  I    |                   én? – Ott volt előttetek az ellenség, mért nem ettétek
2827    II,  I    |                  dolgoztatok, ott kérjétek az ebédet.~Hanem a kuruc atyafiak
2828    II,  I    |                szőröstül-bőröstül feleszik az egész falut.~Ocskay megkísérlé
2829    II,  I    |              helyükből kimozdítani. Akiket az egyik falu végén kiterelt,
2830    II,  I    |             szájukon, úgy ordították végig az utcán: „Itt jönnek a rácok!”~
2831    II,  I    |            egyszerre ott hagyta a vert had az elfoglalt tanyákat, félig
2832    II,  I    |                   Jávorkának. – Tegnap még az egész világ kevés volt nekik
2833    II,  I    |                   is be akarnak férni.~No, az az egy jó volt a dologban,
2834    II,  I    |                   be akarnak férni.~No, az az egy jó volt a dologban,
2835    II,  I    |                     hanem megvolt mellette az a baj, hogy a rácok csakugyan
2836    II,  I    |               állított őrök jelenték, hogy az ugróci úton nagyon vereslik
2837    II,  I    |                    nagyon vereslik valami. Az a szerezsánok veres köpenyege.~
2838    II,  I    |           századosaihoz, hogy indítsák meg az alattuk levő lovasságot,
2839    II,  I    |                lovasságot, s verjék vissza az ugróci úton közeledő ellenséges
2840    II,  I    |            verekedéshez.~– Itt van ni! Hát az egyik azért nem akart verekedni,
2841    II,  I    |                    fúvat masírozás közben, az nem tudja még, hogy mi történt.
2842    II,  I    |                    a csapat közelebb jött. Az egyenruhájok kibeszélte,
2843    II,  I    |               kiálta Ocskay. Valami ötlött az eszébe. – Vágtassunk elébük –
2844    II,  I    |               Borbély Balázs jött legelöl: az volt a vezérük.~– Soha jobbkor,
2845    II,  I    |            Temetvényről.~– Nem hallottátok az ütközetet?~– De hallottuk
2846    II,  I    |                 csupa lárma, kiabálás lett az egész csapat: „Hol az a
2847    II,  I    |                 lett az egész csapat: „Hol az a rác?”~– Gyertek velem!
2848    II,  I    |        szerencsésen kivitte őket a faluból az országútra, mielőtt a többi
2849    II,  I    |                  elbúsulták volna magukat. Az országúton ott lehetett
2850    II,  I    |                   a veres köpenyegtől. Nem az „oroszlánt keresték azok,
2851    II,  I    |           futamodókat: nem is mentette meg az egész csapatot a teljes
2852    II,  I    |              azután új ellenség bukkant ki az erdőből a kurucok elé. Ocskay
2853    II,  I    |          Schlick-vértesezred csapatja volt az. A számukat nem lehetett
2854    II,  I    |                   nem lehetett tudni, mert az erdőben álltak. Ocskay hadjárati
2855    II,  I    |               tapasztalataiból tudta, hogy az ilyen kémszemlészetre nem
2856    II,  I    |                   kedves vezérem; nem kell az embernek hebehurgyáskodni,
2857    II,  I    |             vasasok hányan vannak ott benn az erdőben. Aztán ha mi támadunk,
2858    II,  I    |                    hegynek fel rohanunk, s az nem egészséges.~Ocskay végignézett
2859    II,  I    |                 rongyos gárda is számlálja az ellenséget? Hát már Borbély
2860    II,  I    |                 koma, itt a kű”!~– No hát, az éppen elég. Ülj le, koma,
2861    II,  I    |                     ott a kű! Álljatok fel az országút mellett két felől
2862    II,  I    |             igyekezzék a bozóton keresztül az ellenséget flankírozni;
2863    II,  I    |                    eklerőrnek harzelírozza az ellenséget frontban.~– Köszönöm,
2864    II,  I    |                    is felállt hadirendben, az erdővel szemközt.~Ocskaynak
2865    II,  I    |                     hogy a másik támadjon.~Az is eszébe jutott, hogy a
2866    II,  I    |                   párviadalra. Szokás volt az akkoriban. Ő is megpróbálta.~
2867    II,  I    |        énekelgették a közvitézek: azt csak az urak danolták maguk között.~
2868    II,  I    |                  kivált egy vezéri alak, s az is egyedül, minden kíséret
2869    II,  I    |                    nem látnám. Még ma mind az én vendégem lenne. De Borbély
2870    II,  I    |                annak a háta mögött ott van az én egész ezredem.~– Nincsen
2871    II,  I    |               egész ezredem.~– Nincsen biz az, brigadéros uram. Van kegyelmednek
2872    II,  I    |                    a lova.~– De ott vannak az öcsém, Sándor és Csajághy
2873    II,  I    |                 kegyelmedet.~– Valljuk meg az igazat, bánus uram, kegyelmed
2874    II,  I    |         felcsúfolja a diadala végén?~– Hát az sem lehetetlen.~A két szemközt
2875    II,  I    |               Vigye meg kedves asszonyának az én feleségem üdvözletét.
2876    II,  I    |              jobbra, kegyelmed balra: amíg az utaink megint össze nem
2877    II,  I    |                hangzott a vezényszó, amire az erdőszélen felállított katonaság
2878    II,  I    |                 visszavonulnak Isztricére.~Az volt a szokás, hogy a közvitézek
2879    II,  I    |          parancsolataiba. A trombitás volt az ezred szája.~– Brigadéros
2880    II,  I    |           nyereségből. A te rongyos gárdád az utolsó csapat, ami veretlen
2881    II,  I    |                   a hadseregből: szétverte az ármádiánkat tegnap Pálffy
2882    II,  I    |            fejedelem is nehéz sebbe esett. Az ő menekülését védtük most
2883    II,  I    |                Balázsnak is lekonyult erre az orra, hüvelyébe taszította
2884    II,  I    |                   volna törvényes szülötte az apjának.~A zúgolódó rongyos
2885    II,  I    |          Megérdemeltétek: sokat fáradtatok az éjjel.~Már ő akkor bizonyos
2886    II,  I    |                    magát, s így kerülte el az agyonzúzatást, de az arcát
2887    II,  I    |                    el az agyonzúzatást, de az arcát megütötte és elájult;
2888    II,  I    |                Személyét nem kell félteni, az éjjel Vak Bottyán hatszáz
2889    II,  I    |                   értette meg Ocskay, hogy az éjjel tartott haditanácsban
2890    II,  I    |                 siessenek le Érsekújvárra, az erősség védőseregét szaporítani;
2891    II,  I    |                 mellől el legyen távolítva az a két alvezér, aki az isztricei
2892    II,  I    |            távolítva az a két alvezér, aki az isztricei találkozásnál
2893    II,  I    |                 pedig ennek a két embernek az eltávolításával megszűnt
2894    II,  I    |                   eltávolításával megszűnt az őrállás Ocskay László fölött.
2895    II,  II   |                    fővezér egyik levelében az is meg volt hagyva Ocskaynak,
2896    II,  II   |                 rendeletet Szalaynak, hogy az alatta levő tizenkét zászlóval
2897    II,  II   |         Érsekújvárnak. Másnap már ott volt az ezredese a tiszteivel együtt,
2898    II,  II   |                  Ocskay.~– Itt vannak mind az udvaron.~– Nem látom.~–
2899    II,  II   |                    hozzá való legénység?~– Az mind hazament. Már minálunk
2900    II,  II   |                tisztek, azokkal végeztetem az előőrsi szolgálatot.~– No,
2901    II,  II   |                 maradtak meg a zászlóknál.~Az már bebizonyodott igazság
2902    II,  II   |                 sereg vezére legyen, amely az ellenség trombitaszavára
2903    II,  II   |                   ellenség trombitaszavára az erdőnek szalad.~Eszébe jutottak
2904    II,  II   |          sakramentum nem kényszeríti többé az ő gyónástitkának zár alatt
2905    II,  II   |               készen volt vele, s megkapta az absolutiót, akkor azt mondá
2906    II,  II   |                    chrysmával beolajozták, az le nem törölheti azt onnan
2907    II,  II   |               onnan csak úgy egy kendővel. Az egész világ előtt lehetsz
2908    II,  II   |              Porosz-, Hollandországnak, és az ortodox muszka cárnak a
2909    II,  II   |                     van a hadseregben, aki az ellenséghez át akar szökni.
2910    II,  II   |                 írja neked, hogy „mindazok az ajánlatok, amik a minapi
2911    II,  II   |               kellett gyónnom. – Megadod-e az absolutiót?~Ocskay el volt
2912    II,  II   |                 áldozárnak, meg kell adnod az absolutiót – szólt a fehér
2913    II,  II   |               kétségbeesve kimúltak. Érezd az ital vízen a hazafiak vérét,
2914    II,  II   |                     Lásd ébren és álmodban az égő mindenséget, amit felgyújtani
2915    II,  II   |               sehol a földön.~– Megtalálom az égben… Ám ezek mind csupán
2916    II,  II   |                   alatt már összegyűjteté, az ott várt rá Szkolcsán városában,
2917    II,  II   |                     Blaskovich István volt az ideiglenes parancsnoka.~
2918    II,  II   |               felőle Ozmonda? Hogy ez lesz az első, aki el fogja árulni
2919    II,  II   |                 avégből, hogy szorgalmazna az ezred számára némely zsoldot
2920    II,  II   |                némely zsoldot és muníciót. Az írá sub rosa a következendő
2921    II,  II   |               fölöttébb szükséges. Mert ha az abban foglalt vádnak csak
2922    II,  II   |                 brigadérost vették elő; de az kimosta magát. A trencséni
2923    II,  II   |                 közt levő egyenetlenséget, az egyes hadvezérek tökéletlenségeit,
2924    II,  II   |             megizente általa a feleségének az egész sziléziai hadjárat
2925    II,  II   |                   a bánnak, hogy Bercsényi az egész lovassággal külön
2926    II,  II   |         valóságáról. Azt is beszélik, hogy az a cigányleány nem más lett
2927    II,  II   |                    bizonyos grófné, akinek az apósa Budetinben lakó Szunyoghy
2928    II,  II   |                    felett való nagy galiba az, hogy ugyanazon cigányleányt
2929    II,  II   |                 félelem állta el egyszerre az idegeit. A cigányleányról
2930    II,  II   |                valamit! – Azt hiszik, hogy az Ozmonda volt. – Ő volt az
2931    II,  II   |                  az Ozmonda volt. – Ő volt az áruló hírmondás megvivője. –
2932    II,  II   |             ütközet „után”, nem előtte; de az mindegy, ott látták! Igaz,
2933    II,  II   |                  őneki semmi része nincsen az árulásban; őnála Ozmonda (
2934    II,  II   |                   meg nem tudott, minthogy az ő dandára is teljes szétbomlásban
2935    II,  II   |                  meg így a feleség otthon? Az áldott jó asszony, aki férjében
2936    II,  II   |                    tábornok eleve megtudta az árulást, s mielőtt végrehajthatták
2937    II,  II   |                 vétett semmit.~Semmit? Hát az a csók Deliancsa ajkán?~
2938    II,  II   |                 ajkán?~Mit? Csak egy csók?~Az hozza magával a többit.~
2939    II,  II   |                    a többit.~Egy titka van az erény megőrzésének. Nem
2940    II,  II   |                megőrzésének. Nem tenni meg az első ballépést.~Az elsőt
2941    II,  II   |               tenni meg az első ballépést.~Az elsőt meg nem tenni – nagyon
2942    II,  II   |                  levelet elolvasta Ocskay, az egész valója reszketett.
2943    II,  II   |                   egész valója reszketett. Az az egész valója, aminek
2944    II,  II   |                egész valója reszketett. Az az egész valója, aminek neve
2945    II,  II   |                     Összeomlik, porrá lesz az az egész dicső jellem, ami
2946    II,  II   |                  Összeomlik, porrá lesz az az egész dicső jellem, ami
2947    II,  II   |            Föltámad helyette a „kalandor”. Az ős természete szívének visszafoglalja
2948    II,  II   |                  után most keresve keresik az ürügyet, amiért minden koszorúját
2949    II,  II   |                    szerelmet; megbélyegzik az apát; meggyalázzák még a
2950    II,  II   |                   teszik őket; mert hiszen az áruló vagyona elkoboztatik;
2951    II,  II   |                    vagyona elkoboztatik; s az köztudomású, hogy Ocskay
2952    II,  II   |                  Ocskay László, a hős: no, az már el van temetve, alszik –
2953    II,  II   |                közben nevetésre torzult el az arca!~– „Ad ugrandum!” Ugye?
2954    II,  II   |                  két kis pénzért eladnának az ördögnek! – Ne olyan olcsón!~
2955    II,  II   |                    hogy milyen rossz érzés az undor, mely a mámorra következik:
2956    II,  II   |                mámora után. De aztán mikor az undor ki van heverve, újra
2957    II,  II   |               keresik a cigányleányt – hát az legyen szerencsés, aki megtalálja.~
2958    II,  II   |                szerencsés, aki megtalálja.~Az utolsó borzadozással vége
2959    II,  II   |                 Bercsényihez.~Nem látszott az írásán, hogy a keze reszket;
2960    II,  II   |                 Fehér-hegyek mögé vonul, s az ottani várakat megrakja
2961    II,  II   |                   hogy küldje utána rögtön az ezredét Szkolcsánból. Ő
2962    II,  II   |                    ezredét Szkolcsánból. Ő az előhadával siet megelőzni
2963    II,  II   |              Fehér-hegyek közötti várakat. Az egész terv olyan őszinte
2964    II,  II   |               német őrség volt benne; azok az első ágyúszóra megint visszatértek
2965    II,  II   |               utánaküldte Ocskay Lászlónak az összegyűlt ezredét Blaskovichcsal
2966    II,  II   |                László maga – de holt volt „az” már!~
2967    II,  III  |                 már romok); azt kell hinni az idegen földről jövőnek,
2968    II,  III  |             rejtekutak vezetnek ki belőlük az erdőbe.~Ez a sok vár akkor
2969    II,  III  |                mindenki ellen). Akkor volt az még, amikor Vágbeszterce
2970    II,  III  |                    patakot messze vidékről az ő várukba kényszeríté folyni.~
2971    II,  III  |                    Ha ellenség közeledett, az ellen felültették a bandériumaikat,
2972    II,  III  |         felültették a bandériumaikat, s ha az ellenség továbbment, ők
2973    II,  III  |                 két medvét is meglő; ahogy az a vetést nyalábra szedve
2974    II,  III  |                 úri kastélyban most is azt az óriási mackót, aki öngyilkos
2975    II,  III  |                   egyszerre elvész előlünk az út és a kísérő patak; mintha
2976    II,  III  |                   vár alakú bércegyetemnek az egyik felmeredő csompója
2977    II,  III  |                maga egy kígyózó lépcsősor. Az utolsó felhágót egy falépcső
2978    II,  III  |                  el derékszögben egyszerre az út, úgy közreszorítva az
2979    II,  III  |                   az út, úgy közreszorítva az átelleni meredek bércfaltól,
2980    II,  III  |                   felnyitott, nagy szájal. Az erdőn keresztül csak egy
2981    II,  III  |                völgyút vezet a várig, mely az erdő szélétől még ágyúlövésnél
2982    II,  III  |                   alant a mélyben láthatni az apró vetéstáblákat, mint
2983    II,  III  |                tarka szőnyeget. Szeptember az idő: még ott nem arattak;
2984    II,  III  |                  baj volt Lietava várával: az, hogy Ocskaynak ehhez a
2985    II,  III  |                    bele nem ülhetett, mert az egy özvegy asszonyságé volt,
2986    II,  III  |              megmaradt a férfigyűlöletben; az egész világtól elzárkózott,
2987    II,  III  |                    karban tartá: oda ugyan az ő engedelme nélkül senki
2988    II,  III  |                  meg a fejedelemhez, azzal az örvendetes tudósítással,
2989    II,  III  |                 likavai híres Kócs várában az Illésházyakat, Vágbesztercén
2990    II,  III  |               Illésházyakat, Vágbesztercén az Andaházyakat, Hricsó várában
2991    II,  III  |               Andaházyakat, Hricsó várában az Ákayakat a fejedelem hűségében
2992    II,  III  |                 amely tudósításokban éppen az nem volt igaz, ami igaz
2993    II,  III  |                 mindjárt összevagdalták. – Az már aztán mégiscsak goromba
2994    II,  III  |                    várát kell biztosítani; az még nincs megvédve elég
2995    II,  III  |                    nincs megvédve elég jól az ellenség betörésétől.~Ezzel
2996    II,  III  |               Lengyelné nagyasszony, ahogy az ilyen világtól rég visszavonult,
2997    II,  III  |                  hölgyek szoktak, gyűlölve az egész férfinemet, a maga
2998    II,  III  |                  tökéllyel felruházott. Ez az ábrándkép volt Ocskay László.~
2999    II,  III  |               mindenkor.~Ő maga lefestette az arcképét Ocskaynak életnagyságban,
3000    II,  III  |                    a saját képzelete után, az az arckép ott állt a legelső