bold = Main text
     Kötet, fezejet                                            grey = Comment text

3001    II,  III  |                   saját képzelete után, az az arckép ott állt a legelső
3002    II,  III  |                 babérlevéltől nem látszott az aranyozás.~Rá volt írva
3003    II,  III  |                   rámát keresztben ölelte, az csupa hervadhatatlan immortell
3004    II,  III  |              asszonytartó ember a világon. Az volt róla a mondása, hogyha
3005    II,  III  |                   meghal, megérdemli, hogy az asszonyok pulverizálják,
3006    II,  III  |                 porából, hogy úgy vegye be az igazi hűséget.~Ezt mind
3007    II,  III  |                  felvezettetvén, nemsokára az udvarnok által meghívatott
3008    II,  III  |            bizalmasan elbeszélé neki, hogy az úrasszony a mai napra leveté
3009    II,  III  |             csatlós jött a vendég úr előtt az ajtót megnyitni, s azontúl
3010    II,  III  |          elfogadóterembe megérkezett, ahol az úrnő várt reá.~Magdolna
3011    II,  III  |                   félrehúzta: azalatt volt az emlékezetes arckép azzal
3012    II,  III  |                    legfelső mondatot, azon az immortelle koszorún csak
3013    II,  III  |               hűsége nem megy erényszámba: az mindennapi rendes állapot”.
3014    II,  III  |                 kedves asszonynéném, éppen az volt az oka e mai váratlan
3015    II,  III  |                asszonynéném, éppen az volt az oka e mai váratlan látogatásomnak,
3016    II,  III  |               miatti hűséges aggodalmam.~– Az Istenért! Meg ne rémítsen
3017    II,  III  |           fenyegeti. Tudja kegyelmed, hogy az én sztropkói váram Zemplénben
3018    II,  III  |                 Hozza el magával a papját, az énekeseit, a hopmesterét,
3019    II,  III  |                azért féltem a kastélyomban az enyéimet, mert azt mindenki
3020    II,  III  |                      Hozassa ide kegyelmed az arany-, ezüstmarháit társzekerekkel;
3021    II,  III  |                lovászait, hozassa mind ide az én váramba. Száz meg száz
3022    II,  III  |                 lietavai özvegyasszonyt, s az nekem elég jutalom lesz.
3023    II,  III  |                   mostani zavaros világban az ember nem ereszthet útra
3024    II,  III  |           Megíratom kegyelmednek a levelet az íródeákommal.~Erre a levélre
3025    II,  III  |               lehetett juttatni a várba, s az elég volt arra, hogy kenyértöréskor
3026    II,  III  |             eközben jelt adott a haranggal az ebédre, a hopmester, a káplán,
3027    II,  III  |                     a káplán, a felolvasó, az íródeák, a tiszttartó, az
3028    II,  III  |                  az íródeák, a tiszttartó, az udvarbíró, egypár szegény
3029    II,  III  |                    várnagy, Dorka asszony, az öreg társalkodónő segítének
3030    II,  III  |                végigülni a hosszú asztalt; az úrnőnek azonban a letelepedés
3031    II,  III  |                 kellemetes személy.~Ocskay az egész asztalt tartotta beszéddel.
3032    II,  III  |                 gentibus” bejövetel iránt.~Az úrnő áldását adta a fejére.~
3033    II,  III  |               budetini borz.~Ez Ozmondának az apósa.~Hogy mivel érdemelte
3034    II,  III  |                cifra históriája van.~Hanem az nem tartozik ehhez a történethez.~
3035    II,  III  |                    nem rest megragadni, ha az a keze ügyébe kerül; s még
3036    II,  III  |                   kár, éppen most végeztük az ebédet”, ha pedig valaki
3037    II,  III  |               lenni, mint a pokróc.~És ezt az embert okvetlenül meg kellett
3038    II,  III  |                  lehet megérteni a tervét. Az egyre zavarodik és nem tisztul.~
3039    II,  III  |                lovasvitézt hozott magával. Az egész csapatja Zsolnáig
3040    II,  III  |                  erősség, a külső sáncait, az őrtornyot nem is őrzi senki.
3041    II,  III  |                  nem tart kenyérpusztítót. Az udvarán hat mérges komondor
3042    II,  III  |                vendégbejelentés tisztét, s az uraság maga a belső kastélyában
3043    II,  III  |             lépcsője olyanformán vezet fel az előtornácba, hogy annak
3044    II,  III  |              ablakocskák vannak, amiken át az érkezőt onnan belülről szemügyre
3045    II,  III  |                csak úgy visszhangzott bele az egész kastély. Háromszor
3046    II,  III  |                    ki a mennydörgő mennykő az odakinn?~– Vendég, gróf
3047    II,  III  |             alkalmatlankodni! Mit akartok? Az én házam nem vendégfogadó.
3048    II,  III  |                  Ocskay László!~– Micsoda? Az a gézengúz?~– Nem. Az a
3049    II,  III  |             Micsoda? Az a gézengúz?~– Nem. Az a másik. Az a derék ember.~–
3050    II,  III  |               gézengúz?~– Nem. Az a másik. Az a derék ember.~– Mehetsz
3051    II,  III  |               pokolba. Neked nem nyitom ki az ajtót.~– Akkor petárdával
3052    II,  III  |                   majoris potentiae!~– Nem az. Exmissióból jövök.~– Ki
3053    II,  III  |                    perc múlva csörömpöltek az ajtót lezáró keresztrudak,
3054    II,  III  |                 vasajtó felnyílt.~Ott állt az érkezők előtt a budetini
3055    II,  III  |                 hát, kurta kezek és lábak, az orrig felhúzott száj; az
3056    II,  III  |                   az orrig felhúzott száj; az ember nyáron is prémes bekecsbe
3057    II,  III  |              ismerni, kedves urambátyám?~– Az ókulárémtól.~– Az ókuláréjától?~–
3058    II,  III  |            urambátyám?~– Az ókulárémtól.~– Az ókuláréjától?~– No igen,
3059    II,  III  |               ókuláréjától?~– No igen, hát az olyan üveg, amivel írást
3060    II,  III  |                     Hiszen tudja!~– Tudom, az én nagyanyám meg a te nagyanyád
3061    II,  III  |                  volt. De csak hagyd azért az urambátyámozást; maradjunk
3062    II,  III  |                   egy kicsit beljebb innen az ajtóból.~Gáspár úr feltolta
3063    II,  III  |               fenyegető körülményben, hogy az utolsó egypár fegyveres
3064    II,  III  |                    Egyetek, eb vendégi, ha az ördög idehozott.”~– Én nem
3065    II,  III  |                    Ocskay László odasúgott az öreg fülébe:~– Hát „Ozmonda”?~
3066    II,  III  |                   fülébe:~– Hát „Ozmonda”?~Az öreg még mélyebben nyomta
3067    II,  III  |                   Bolond volt, aki mondta. Az én házamba az a személy
3068    II,  III  |                  aki mondta. Az én házamba az a személy soha be nem teszi
3069    II,  III  |                   háborúban.~– Valljuk meg az igazat, hogy agyonitta magát!~–
3070    II,  III  |                 hogy agyonitta magát!~– De az asszony miatt való bújában,
3071    II,  III  |             szénáját, lélekadta!~– Nem biz az, hanem amiatt, hogy sokat
3072    II,  III  |                   küldtél neki pénzt, hogy az adósságát kifizesse.~– Hát
3073    II,  III  |              teveled csípicsókát játsszon. Az én házam nem fürdőház, ahova
3074    II,  III  |                    parafernumát, kamat jár az után.~– Jár bizony, amit
3075    II,  III  |             portámra?~– No csak ne lökj ki az ajtón, öreg. Nem azért jöttem.
3076    II,  III  |              Hoztam. Itt van a vasládában. Az összes ékszereim, amiket
3077    II,  III  |                  sáncot adtam érte, aminek az árka tele volt halottakkal.~
3078    II,  III  |                megszerzi.~– Hát őseink ezt az egész országot nem kardcsapásokkal
3079    II,  III  |            foglalóba adok ötven aranyat?~– Az is jó lesz.~– De én ezt
3080    II,  III  |                 magamnak kell odamennem, s az sokba kerül.~– Viselem az
3081    II,  III  |                  az sokba kerül.~– Viselem az útiköltséget.~– De kíséretet
3082    II,  III  |                 kell magammal vinnem, hogy az úton ki ne fosszanak a hajdemákok.~–
3083    II,  III  |                 kinek a rovására esznek?~– Az enyimre. Minden napra kijár
3084    II,  III  |               nekik egy arany.~– Ha ne ha.~Az lett belőle, hogy „egy dénár,
3085    II,  III  |                   urat.~– Siess, mert éhes az ember! Aztán ami jó és drága,
3086    II,  III  |                     kiálta visszatéret még az ajtóból.~– Hát mégiscsak
3087    II,  III  |                    Punktum. Azontúl semmi. Az én házam nem fürdőház; azt
3088    II,  III  |                   ez a pendeloque! Ezekkel az igazgyöngyökkel. Ismerem
3089    II,  III  |               bejött, s elkezdett teríteni az asztalon. Gáspár úr nem
3090    II,  III  |                    szándékozott a vendégét az ebédlőterembe fárasztani.
3091    II,  III  |                  mi bajod vele? Én meg te, az kettő – Bécsben is.~– De
3092    II,  III  |                 hogy ahol háziasszony van, az együtt szokott az asztalnál
3093    II,  III  |         háziasszony van, az együtt szokott az asztalnál ülni a vendéggel.
3094    II,  III  |                   ahhoz neked semmi közöd. Az én menyem tisztességes asszony,
3095    II,  III  |                tisztességes asszony, annak az ilyen garázda, korhely,
3096    II,  III  |                hiszen nem vagyok vak, mint az apád volt.~– Tehát ezekre,
3097    II,  III  |                   a többihez tartoznak. Én az egész láda kincset értettem.~–
3098    II,  III  |           kénytelen itt hagyni, elfér mind az iszákomban, magammal hordhatom
3099    II,  III  |         drágakőféle meg ezek a gyöngyök?~– Az a te tudományod. Vizsgáld
3100    II,  III  |                  egy ötvös.~– Értek is. De az soká fog tartani. Te addig
3101    II,  III  |                     Egyben itt lesz.~Azzal az öreg maga kezével helyezett
3102    II,  III  |                öreg maga kezével helyezett az asztalra még egypár cintányért,
3103    II,  III  |                   a láda mellé a gyertyát. Az asztalon nem lesz arra szükség,
3104    II,  III  |               pamlag bőrvánkosát, a földre az ólomkalamárist, az összehajtott
3105    II,  III  |                  földre az ólomkalamárist, az összehajtott ív papirost;
3106    II,  III  |                     Méltán tette, mert biz az rossz volt. – De hát a szépasszonynak
3107    II,  III  |               kulcs, fején a csipkefőkötő, az arca piros a tűztől, mert
3108    II,  III  |                kegyelmed. Egy kis zálogügy az apósával.~– Hát már kegyelmed
3109    II,  III  |                     Micsoda fehér barát?~– Az, akinek kegyelmed meggyónt.
3110    II,  III  |              Bezerédyt?~– Meg a sógorát és az ezredesét.~– Hihetetlen!~–
3111    II,  III  |                apáca mondja. Itt van nálam az ítéletük párban. Egerből
3112    II,  III  |                  hogy Gáspár úr ott ül már az asztalnál. Mikor került
3113    II,  III  |                   a torkán.~– Talán nem jó az a tokány?~Biz az kozmás
3114    II,  III  |                    nem jó az a tokány?~Biz az kozmás is volt; de nem az
3115    II,  III  |                  az kozmás is volt; de nem az volt a fő hibája: hanem
3116    II,  III  |                    volt a fő hibája: hanem az a halálítélet hozzá. Ocskay
3117    II,  III  |                  pofáját hússal, felugrott az asztaltól, visszafutott
3118    II,  III  |                   kenyérből, s próbálgatta az acélráspollyal, hogy igazi-e
3119    II,  III  |               acélráspollyal, hogy igazi-e az a gyémánt abban a gyűrűben?~
3120    II,  III  |                    ételt hoztak: Ocskaynak az sem ízlett.~– Megkapta kegyelmed
3121    II,  III  |               ízlett.~– Megkapta kegyelmed az én levelemet? – kérdezé
3122    II,  III  |                kérdezé Ozmonda suttogva.~– Az hozott ide.~– Csak az?~Ozmonda
3123    II,  III  |                      Az hozott ide.~– Csak az?~Ozmonda nagyott nevetett.~–
3124    II,  III  |                   is szereti a muzsikát, s az engem sem zavar.~Ozmonda
3125    II,  III  |             Ocskaynak eszébe jutottak róla az isztricei kastélyban látott
3126    II,  III  |               karikagyűrűdet” írtam be ide az elenchusba, solitaire gyűrű
3127    II,  III  |            muzsikaszó ide nem hallatszott. Az Ozmonda szobája lehetett.~
3128    II,  III  |                  jó tanácsa.~– Mit is mond az a nóta?~– Ohó, lovag uram! –
3129    II,  III  |               Ocskay lelke belejutott abba az örvénybe, amely sodorja
3130    II,  III  |                    örvénybe, amely sodorja az embert magával alá egész
3131    II,  III  |               miattad.~– Hát én nem lettem az temiattad? Nem én kerestelek-e
3132    II,  III  |                    rám találtál?~– Óh nem! Az az Ocskay László, akit én
3133    II,  III  |                 rám találtál?~– Óh nem! Az az Ocskay László, akit én kerestem,
3134    II,  III  |                     akit én bírtam valaha: az nem te vagy. Mikor legközelebb
3135    II,  III  |                 hideg ég áll közöttünk. Te az égben jársz, én a földön.~–
3136    II,  III  |                égben jársz, én a földön.~– Az égben? – szólt Ocskay nagyot
3137    II,  III  |             iskolásgyereknek. Ausztriában, az osztrák törvények szerint,
3138    II,  III  |                  hallgattak mind a ketten.~Az óra tizenegyet vert éjfél
3139    II,  III  |                    vert éjfél előtt. Annak az órának is éppen olyan berozsdásodott
3140    II,  III  |                  bánhoz?~Ozmonda szemeiben az a két vészcsillag nagyot
3141    II,  III  |             fölkelt a helyéről, és bezárta az ajtót.~– Mondd el!~Senki
3142    II,  III  |               Senki sem háboríthatta őket.~Az öregúr ott ült a kincsek
3143    II,  III  |                világos volt odakinn.~– No, az ördögök táncoljanak a nyakadon! –
3144    II,  III  |             irkafirkám életemben nem volt.~Az igaz, hogy egész codicillus
3145    II,  III  |                  le is kellett újra írnom. Az egyik példány veled megy,
3146    II,  III  |                  egy ezer aranyat. Itt van az írás róla. Hanyadik van
3147    II,  III  |                       Ha addig el nem visz az ördög.~– Ne félts tőle:
3148    II,  III  |                  Ne félts tőle: jó emberem az nekem.~Ozmonda felhordatta
3149    II,  III  |           tivornyázott, táncolt, dorbézolt az éjjel? Ostoba asszonynép!
3150    II,  III  |                szólt, aki egyre hordta fel az asztalra a liptói brinzásbödönt,
3151    II,  III  |                 várni, rég be vannak fogva az udvaron. Nem indulsz még?~–
3152    II,  III  |             Menyemasszony, takaríttassa el az asztalt!~De bizony Ozmonda
3153    II,  III  |                   nem fogadott szót; hanem az eltávozó Ocskay karjába
3154    II,  III  |              mielőtt kilökette volna magát az ajtón, visszafordult az
3155    II,  III  |                    az ajtón, visszafordult az öreghez, s azt mondá neki:~–
3156    II,  III  |                    a wsetini szerzeményből az ezüstféle, amit nem hordhatok
3157    II,  III  |               mondá Ocskay, kezet szorítva az öreggel is, a menyével is.~
3158    II,  III  |                  is, a menyével is.~Azzal, az itt maradó csatlósainak
3159    II,  III  |                 maradó csatlósainak kiadva az utasítást, szekerébe vetette
3160    II,  III  |                 Zsolnára.~Mikor Ozmonda és az ipa a lépcsőgádoron visszalépdegéltek,
3161    II,  IV   |                                        IV. Az édes otthon~Vannak olyan
3162    II,  IV   |                  Néha egy nótát ki nem tud az ember a fejéből verni. Ott
3163    II,  IV   |                  fejéből verni. Ott énekel az folyvást a fejében, el nem
3164    II,  IV   |             egy-egy szó, egy mondás üldözi az embert, elverhetetlenül,
3165    II,  IV   |         elverhetetlenül, makacsabbul, mint az a veszett cserebüly.~Ha
3166    II,  IV   |            átkozott gondolat! – Visszatért az megint. Megitta a borral,
3167    II,  IV   |                   csillagokat lecsalogatja az égből, hogy szeressenek
3168    II,  IV   |                    hazaérkezése: különösen az, hogy ilyen nagy fegyveres
3169    II,  IV   |                    ezen a tájon híre sincs az ellenségnek. Járnak-kelnek
3170    II,  IV   |                    feleség pedig egymásnak az arcából olvas. Titkosírás
3171    II,  IV   |                  arcából olvas. Titkosírás az arc, de annak, aki a kulcsát
3172    II,  IV   |            véletlenül megjöttél? – kérdezé az asszony.~– Ejh, hát nem
3173    II,  IV   |                 egymást.~(Csengett eközben az a nóta: „Rám illik a babám
3174    II,  IV   |               illik a babám csókja.”)~Hisz az ilyen találkozásnál örülni
3175    II,  IV   |                      Mi baja?~– Talán csak az, hogy foga jön, de meglehet,
3176    II,  IV   |                       Ezért volt olyan bús az arcod?~– Ezért.~– Menjünk
3177    II,  IV   |                olyankor minden gyerek rút. Az apja megcsókolta az arcát
3178    II,  IV   |                   rút. Az apja megcsókolta az arcát a kisfiúnak, amitől
3179    II,  IV   |                  arcát a kisfiúnak, amitől az még siránkabbá lett. Ilonka
3180    II,  IV   |                   Ilonka megjegyezte, hogy az apai csók nem volt ezúttal
3181    II,  IV   |                 elcsendesül: kigömbölyödik az arca, a szemei felragyognak,
3182    II,  IV   |                  csigaalakját. Várta, hogy az apa most csókolja meg, mikor
3183    II,  IV   |                  Csak annyit mondott, hogy az nagy baj lenne, ha most
3184    II,  IV   |                 Kinek?~Azonban hát megvolt az ok a bánatos, aggodalmas
3185    II,  IV   |            részelteti. Azzal csak csak úgy az ablakon keresztül beszélt.~–
3186    II,  IV   |              nagyobb lett a zavar.~– Talán az ősszel, szüret után.~De
3187    II,  IV   |                   szüret után.~De most már az ajkai is elárulták, hogy
3188    II,  IV   |                   s aztán töprengett annak az okain.~Azonban elérkezett
3189    II,  IV   |                  okain.~Azonban elérkezett az est. Vacsorához hívták az
3190    II,  IV   |                  az est. Vacsorához hívták az uraságokat. Házi káplán,
3191    II,  IV   |             tiszttartó együtt szokott ülni az asztalnál a vár urával,
3192    II,  IV   |                urával, azok már ott voltak az étteremben.~Alig ültek le
3193    II,  IV   |                  étteremben.~Alig ültek le az asztalhoz, amidőn megszólalt
3194    II,  IV   |               asztalhoz, amidőn megszólalt az estharang.~Ocskay buzgó
3195    II,  IV   |               amint a harangszót meghallá, az evőeszközt letenni, s aztán
3196    II,  IV   |                   imára kulcsolni a kezeit az arca előtt. S ingerült volt,
3197    II,  IV   |                   Ellenben nagyon megvárta az asztaltársaság pápista tagjaitól,
3198    II,  IV   |         kés-villával.~Amint ima végeztével az összetett kezeit elvette
3199    II,  IV   |                  észre, hogy Ilonka eltűnt az asztalfőről.~Egy kicsit
3200    II,  IV   |               Ilonkát ott látta térdepelni az imazsámolyon egy Boldogasszony-kép
3201    II,  IV   |    Boldogasszony-kép előtt, s még hallhatá az Ave Mária végszavait: „Imádj
3202    II,  IV   |                   egész valója. Odasietett az asszonyához, amint az Áment
3203    II,  IV   |           Odasietett az asszonyához, amint az Áment kimondá, s felölelé
3204    II,  IV   |                    a rossz, vásott kölyket az édesapai áldásteljes kéz
3205    II,  IV   |                  feleség is katolikus már.~Az egész szenteknek egyességét
3206    II,  IV   |                 nagy áldozat volt ez ettől az asszonytól! Ha te férfi,
3207    II,  IV   |             szeptember ötödikén.~– Reggel, az első harangszónál? – sietett
3208    II,  IV   |                  Milyen hirtelen kezük van az odafenn levőknek!~Danolhatja
3209    II,  IV   |                   levőknek!~Danolhatja már az éjbogár, hogy „Három piros
3210    II,  IV   |                      Ezért hasonlottál meg az édesanyáddal? – kérdezé
3211    II,  IV   |                elátkozott.~– S te eltűrted az ő haragját, az ő anyai átkát,
3212    II,  IV   |                    eltűrted az ő haragját, az ő anyai átkát, hogy semmi
3213    II,  IV   |                 lenni.~Ocskay félrefordítá az arcát. Ez a szó arculverés
3214    II,  IV   |              Rosszabb a szégyenpironságnál az érdemtelen dicséret.~Odahajolt,
3215    II,  IV   |              gyémántot és a férfijellemet; az egész vulkántüzet ki tudta
3216    II,  IV   |           Otthagyta a kincseit Budetinban: az a másik ki van fizetve:
3217    II,  IV   |               annál, nincs szám, ami annak az értékét ki tudja fejezni –
3218    II,  IV   |                    feltalálta saját magát: az is nagy drágaság! Aki azt
3219    II,  IV   |                  gyermeke mellett töltötte az éjt.~Korán reggel azzal
3220    II,  IV   |                    éjt.~Korán reggel azzal az örömhírrel jött a férjét
3221    II,  IV   |             egészen jobban van: foga jött, az kínozta meg annyira, már
3222    II,  IV   |                    belőle kanyaró.~S ezzel az örvendetes fordulattal aztán
3223    II,  IV   |                 alól.~Micsoda ugrálás volt az, mikor az anyja megmondta
3224    II,  IV   |             Micsoda ugrálás volt az, mikor az anyja megmondta neki, hogy
3225    II,  IV   |                  neki, hogy szabad átmenni az apához! Dehogy várta meg,
3226    II,  IV   |             felöltöztesse valaki! Kiugrott az ágyából, s úgy futott mezítláb,
3227    II,  IV   |                  mezítláb, egy ingecskében az apa szobájáig: odabújt melléje
3228    II,  IV   |                 szobájáig: odabújt melléje az ágyába; ölelte, csókolta,
3229    II,  IV   |               keblén. Fel is kacagott néha az álmában, hítta az öccsét: „
3230    II,  IV   |            kacagott néha az álmában, hítta az öccsét: „Itthon az apa!”
3231    II,  IV   |                   hítta az öccsét: „Itthon az apa!” suttogott neki: „Kedves
3232    II,  IV   |              fakadt, Ocskay megcsókolgatta az arcát; arra aztán megszűnt
3233    II,  IV   |               odabújt mellé, s kis kezével az arcát cirógatá.~Nem hangzott
3234    II,  IV   |                valami mennyei varázs abban az otthonban! Ezen a bűvkörön
3235    II,  IV   |                    töröknek való kotyvalék az; de ő saját maga a legnagyobb
3236    II,  IV   |                    jól lehet aludni – amíg az ember meg nem tudja, hogy
3237    II,  IV   |                    vannak, mint ő maga. Ha az apát notába ejtik, a feleség
3238    II,  IV   |                  ha nagyobb veszedelem éri az apát, még el is zárják őket.
3239    II,  IV   |                   kimondani annak a nevét. Az rettenetes egy szó. De neked
3240    II,  IV   |                    elől. Nem bírt felelni. Az anyja által feltartott kis
3241    II,  IV   |                 megyünk labancot játszani?~Az igazmondó gyermekszáj kiejtette
3242    II,  IV   |                     szívem, csendesítsd le az apróságokat. Ez nem gyermekeknek
3243    II,  IV   |                mondá érdes hangon:~– Neked az anyád beszélt valamit felőlem?~–
3244    II,  IV   |                   mert pápistává lettél?~– Az később történt.~– Ezért
3245    II,  IV   |                     Ocskay hüledezett. Ezt az asszonyt ő még nem látta
3246    II,  IV   |                   mondott rólad – folytatá az asszony –, amiért elkergetem
3247    II,  IV   |             belefoglalt nevű ember! – Nem! Az nem történhetik meg!~– Hallgass
3248    II,  IV   |                  ahol vádolnak; – lépj oda az ellenségeid közé, és hívd
3249    II,  IV   |             pirulás terjedt el. Odafekteté az arcát férje keblére; s ismét
3250    II,  IV   |                férje keblére; s ismét azon az ismerős, szelíd hangon szólt
3251    II,  IV   |             karikagyűrűm ellen vétettem: s az nem más dolga, csak az asszonyomé.”~
3252    II,  IV   |                   s az nem más dolga, csak az asszonyomé.”~S ez a bíró
3253    II,  IV   |                    a bíró már meg is hozta az ítéletet: megölelte, megcsókolta
3254    II,  IV   |            angyalom voltál mindig; most is az vagy. Bizony mondom, hogy
3255    II,  IV   |                   hozzád való szeretetemet az, hogy most itt vagyok nálad.
3256    II,  IV   |                   kisujja többet ért, mint az egész Ocskay László, aki
3257    II,  IV   |             Akiknek erre van éhük, azoknak az én fejem csak appetitorium,
3258    II,  IV   |                  ellenség földére. Itt van az én kis tót impériumom, ahol
3259    II,  IV   |                hogy te és gyermekeid, akik az én kincseim vagytok, aztán
3260    II,  IV   |                kincseim vagytok, aztán meg az ezüst angyalkáim, amiket
3261    II,  IV   |                  megnyugtató volt rá nézve az, hogy Lietava várába Lengyel
3262    II,  IV   |                   a nemzeti ügynek, bőkezű az áldozatokban, és szigorú
3263    II,  IV   |                hűségben. Aki rosszat akar, az nem viszi oda őhozzá azokat,
3264    II,  IV   |               nevet hagyok a számukra, ami az ország elsői közé lesz egykor
3265    II,  IV   |                 Úgy tartson meg benneteket az Isten, ahogy apátok megtartja
3266    II,  IV   |                   Rettenetes mondás!~– Nem az, Ocskay. Ez természetes
3267    II,  IV   |                torzult.~– Nem! Te nem vagy az! – súgá engesztelő szóval
3268    II,  IV   |                   nőni. Olyan nagyra, mint az apjuk. – Megyek rendeleteidet
3269    II,  V    |                     mosolygó vidék helyett az Ondova mentén azt az örökké
3270    II,  V    |               helyett az Ondova mentén azt az örökké egyforma rengeteg
3271    II,  V    |                 sinkorán kíséretében lehet az erdei sétára vállalkozni.
3272    II,  V    |                fekete állatok előcammognak az erdőből a tisztásra, ha
3273    II,  V    |                   úgy ereszkednek le, hogy az egész élő fa kérge mind
3274    II,  V    |                    bástyákon való sétával. Az ember olyan, mintha fogoly
3275    II,  V    |                    a magyar háziasszonynak az élete. Már hajnalban fel
3276    II,  V    |                 mindenütt kitüntetni, hogy az asszony érti a házi dolgot
3277    II,  V    |                   ház asszonya így szokta.~Az öreg asszonyság tele van
3278    II,  V    |            Napjában háromszor imádkoztatja az egész háznépét, s megtartja
3279    II,  V    |                 vegye: a jóságával öli meg az embert, s nem veszi észre,
3280    II,  V    |                    rá gondot viselni, mint az édes gyermekére. Ha megígérte,
3281    II,  V    |                   ezeket hallgatni. Otthon az anyja házánál soha semmiféle
3282    II,  V    |               éneklő diákokat sem engedett az anyja soha a házába bejönni.
3283    II,  V    |                  diót megtörni. Néha aztán az asszony is bosszút áll magáért.
3284    II,  V    |               megcsalt asszonyért is. Mert az asszonyok meg gyöngék. A
3285    II,  V    |                    buknak el, mert erősek, az asszonyok azért, mert gyöngék.
3286    II,  V    |                  rettenetesebb állat, mint az asszony, aki a tilalmasba
3287    II,  V    |                   a Páter Péter története. Az is nemrég ment végbe itt
3288    II,  V    |                    azt mondta, hogy nem jó az alvó gyermeket éjjel megcsókolni,
3289    II,  V    |               elmondá felőle: hogy íme, ez az egy ember a kivétel annyi
3290    II,  V    |                kivétel annyi ezerek közül, az egyetlen igaz képmása a
3291    II,  V    |                    azt, ha a másik asszony az ő férjét dicséri, még ha
3292    II,  V    |                    érzés; olyanforma, mint az, hogy az anyák nem szeretik,
3293    II,  V    |                  olyanforma, mint az, hogy az anyák nem szeretik, ha valaki
3294    II,  V    |             szeretik, ha valaki azt mondja az ölben tartott gyermekükre: „
3295    II,  V    |                  várostornyok látszanak ki az alacsony kertek közül. Azok
3296    II,  V    |                       Pénzt kell szereznem az öreg uzsorástól. Nála hagytam
3297    II,  V    |                   uzsorástól. Nála hagytam az aranykincseimet zálogba;
3298    II,  V    |                  azért van szükségem, hogy az ezredemnek kifizessem a
3299    II,  V    |                 Ocskay pénzt akar szerezni az ezrede számára, akkor ez
3300    II,  V    |                 akarja hagyni a zászlóját. Az is tudtára volt Ilonkának,
3301    II,  V    |                  azt a várat – szólalt meg az ábrándozó háta mögött Magdolna
3302    II,  V    |                 Magdolna asszony. – Nem jó az embernek olyan nagyon soká
3303    II,  V    |                   leányom, sohase kívánjon az ember meggondolatlanul valamit,
3304    II,  V    |                    Minden jó lélek dicséri az urat!” Vess keresztet magadra,
3305    II,  V    |             ismerek egyet, aki onnan való, az egy igen áldott jó teremtés. (
3306    II,  V    |                    Katinka történetét, ami az én leánykoromban esett meg:
3307    II,  V    |             hárítani ennek a regemondásnak az élvezetét.~– Ismerem én
3308    II,  V    |                    el egy történetet, hogy az a hallgató szívének tessék;
3309    II,  V    |                    Mert ha elmondaná végig az igazat, ahogy megtörtént,
3310    II,  V    |                   a budetiniak kezében még az arany is megrozsdásodik.~
3311    II,  V    |                 szép Katinka történetét.~– Az én leánykoromban történt
3312    II,  V    |                   leánykoromban történt ez az eset; az egész világ beszélt
3313    II,  V    |          leánykoromban történt ez az eset; az egész világ beszélt róla:
3314    II,  V    |              párját, amilyen szépség volt. Az egész világ ifja úgy bomlott
3315    II,  V    |                    elég gazdag. Ő Katinkát az oroszlánkői Jakusich Lázárnak
3316    II,  V    |                  Jakusich Lázárnak szánta. Az is derék egy lovag volt;
3317    II,  V    |                 meg nem szólalt, nem tudta az ember, hogy melyik a képes
3318    II,  V    |                   hogy melyik a képes fele az ábrázatjának. – Ugyanaz
3319    II,  V    |              Ugyanaz a Jakusich Lázár volt az, aki arról lett nevezetessé,
3320    II,  V    |                egymáshoz láncolták békóval az úrnak és a szolgának a lábát.
3321    II,  V    |                    aztán egy éjszaka, hogy az ura megmenekülhessen, kész
3322    II,  V    |                 hogy amelyik lába oda volt az uráéhoz láncolva, azt bokában
3323    II,  V    |                emberek. Mert még Rovnye is az oroszlánkői Jakusiché volt,
3324    II,  V    |                 tetszett. – No hát ez volt az az úr, akinek Gáspár úr
3325    II,  V    |              tetszett. – No hát ez volt az az úr, akinek Gáspár úr odaígérte
3326    II,  V    |                  ember volt. A szíjkorbács az őzláb nyéllel mindig ott
3327    II,  V    |                  nyéllel mindig ott lógott az övén hátul; sohasem is láttam
3328    II,  V    |                  kapott. – De a Katinkánál az ütés-verés sem használt:
3329    II,  V    |                    még egyszer Katinkáját. Az is készen volt a találkozóra,
3330    II,  V    |               átmászott sáncon, kerítésen. Az ilyen szerelmes leánynak
3331    II,  V    |                    szép holdvilágnál, ahol az ő kedvese várt rá. Ott még
3332    II,  V    |                  Forgách azután visszament az ezredéhez, Katinka pedig
3333    II,  V    |           kastélyba. De már akkor megtudta az apja, hogy a kedvesével
3334    II,  V    |             Befalaztatá a kőszobor helyébe az egyetlen leányát, csak egy
3335    II,  V    |                  felelte a résen keresztül az apjának, mikor odajött hozzá
3336    II,  V    |              legyen vőlegényem!”. „No hát, az legyen a vőlegényed!” –
3337    II,  V    |                   azonban ennek a dolognak az egész Vág völgyén. – Forgách
3338    II,  V    |                    óvárban, Andaházy Pető; az megizente a pajtásának,
3339    II,  V    |            kegyetlen apa éppen rakatta már az utolsó téglákat a résbe:
3340    II,  V    |                    félholt leányt kihozták az Isten világára. Volt aztán
3341    II,  V    |               Igenis, nénémasszony; de hát az egész történet csak azt
3342    II,  V    |                    a szívében hűség lakik, az Budetin várában is hűséges
3343    II,  V    |                    igen dicsekesznek. Mert az már nem válik dicsőségükre.
3344    II,  V    |                    ne nézegess olyan sokat az órára! A gyerekek jól alusznak,
3345    II,  V    |                menyasszonya veszedelmét, s az is jött egész erőhatalommal,
3346    II,  V    |                    a leány börtönét, ahová az apja befalaztatta, s ne
3347    II,  V    |              mindjárt ráismernek egymásra. Az oroszlánkői is meglátja
3348    II,  V    |                legyen a szép menyasszony!” Az Andaházyék meg az oroszlánkői
3349    II,  V    |            menyasszony!” Az Andaházyék meg az oroszlánkői cimborái aztán
3350    II,  V    |                 Amelyik a másikat levágja, az viszi haza a menyasszonyt.
3351    II,  V    |              menyasszonyt. Hát bizony csak az lett annak a vége, hogy
3352    II,  V    |            Minthogy azonban még korán volt az idő a lefekvésre, azt is
3353    II,  V    |                  Illésházy, milyen jó fonó az ő szíve választottja (ez
3354    II,  V    |                   hogy ő mindennap lefonja az egy báb lent a rokkájáról.
3355    II,  V    |                Egyszer aztán próbára tette az Illésházy a kisasszonyt,
3356    II,  V    |            követelte rajta, hogy adja elő; az úrfi esküdözött, hogy nincs
3357    II,  V    |                úrfi esküdözött, hogy nincs az őnála, hanem a kisasszonynál
3358    II,  V    |                    aztán így fizette őt ki az Illésházy: „De galambom,
3359    II,  V    |                 azt a Szunyoghy Dorottyát. Az is olyan hamis volt, csalfa
3360    II,  V    |                    jár a hívtelenség, mint az árnyék; megcsalják még a
3361    II,  V    |                 felé soha, s oda ne ereszd az uradat valaha, hacsak magad
3362    II,  VI   |                    kőkút”-nál bekanyarodik az út, ahol az a négy szomorúfűz
3363    II,  VI   |                   bekanyarodik az út, ahol az a négy szomorúfűz áll, amik
3364    II,  VI   |               fehér hölgyalak támaszkodott az egyik mohos fűzfa korhadt
3365    II,  VI   |            Mindjárt kitalálta, hogy ki ott az a némber. Odalépett hozzá,
3366    II,  VI   |                     hogy itt várlak-leslek az ókútnál, egyedül egymagamban,
3367    II,  VI   |                  két kezével.~– Itthon van az öreg? – kérdezé Ocskay.~–
3368    II,  VI   |              magamat abba a fülkébe, amibe az öreg Gáspár úr bevakoltatta
3369    II,  VI   |                 feleletet; alig biccentett az a fejével, már ő egy szökéssel
3370    II,  VI   |              berendelve házi cselédségnek, az is mind a szépéből válogatva.
3371    II,  VI   |            megittasulnak.~– Mikor jön haza az öreg? – kérdezé Ocskay.~
3372    II,  VI   |                     Ozmonda felkacagott, s az ismeretes útféli népdallal
3373    II,  VI   |                  Hahaha! De nagyon kívánod az öreget!~– Nem az öreget;
3374    II,  VI   |                   kívánod az öreget!~– Nem az öreget; hanem a pénzt.~–
3375    II,  VI   |                 cselédség!~Amint elhordták az asztalt, Ozmonda bezárta
3376    II,  VI   |                   asztalt, Ozmonda bezárta az ajtókat, s aztán abba a
3377    II,  VI   |                   gyilkolnának is valakit; az ablaka is a kertre nyílik,
3378    II,  VI   |                  hogy mire kell Ozmondának az a hegyes, görbe kés.~A hölgy
3379    II,  VI   |                 hegyes, görbe kés.~A hölgy az akkori divat szerinti páncél
3380    II,  VI   |                  feszesen összeszorította; az ölelő kéz nem talált ott
3381    II,  VI   |                  császári levél Ocskayhoz; az egyik az amnesztiáról, a
3382    II,  VI   |                  levél Ocskayhoz; az egyik az amnesztiáról, a másik a
3383    II,  VI   |                   tartotta őket a kezében.~Az egyik kezében az iratokat,
3384    II,  VI   |                  kezében.~Az egyik kezében az iratokat, a másikban a sima
3385    II,  VI   |                amivé tenni akarod magadat. Az egész Jákob lajtorjája előtted
3386    II,  VI   |                 áll. Magad teremtheted meg az új Ocskayt. – Ezt nekem
3387    II,  VI   |                     tábornagy lehetnél. De az múlhatlanul szükséges, hogy
3388    II,  VI   |                    a saját ezreded áthozd. Az pedig még nincs a markodban:
3389    II,  VI   |             gondoltam ki a számodra. Amint az öreg pénzedet átadja, te
3390    II,  VI   |                aranyat Bercsényinek, azzal az izenettel, hogy fizesse
3391    II,  VI   |                       ha Ocskay pénzt küld az ezrede zsoldjára a vezérhez,
3392    II,  VI   |                    aztán együtt lesz nálad az ezred, akkor megindulsz
3393    II,  VI   |                nekik szép magyar beszédet; az egyetértő kapitányok, hadnagyok
3394    II,  VI   |             diadalra fogja őket vezetni, s az első győzelem után amilyen
3395    II,  VI   |           dicsőségedet visszhangozni fogja az egész világ!~Ocskay beletévedt
3396    II,  VI   |                  De nemcsak ragyogással él az ember – folytatá tovább
3397    II,  VI   |                 tót impériumban.~– De hisz az Lengyel Magdolna asszonyomé.~–
3398    II,  VI   |               máglyára vessék! – Hallod-e, az nagyon jó gondolat volt
3399    II,  VI   |                  szállást adott? Beleüljek az ő birtokába? Ejh, hisz ez
3400    II,  VI   |                    Égette a lelkedet talán az a tömérdek kincs, amit elhoztál
3401    II,  VI   |                     s keletnek áldozik le. Az ethos, a morál ugyanaz marad,
3402    II,  VI   |                  morál ugyanaz marad, csak az alap változott meg. – No,
3403    II,  VI   |                   Hiszen köztudomású dolog az.~A két keze két ujja hegyével
3404    II,  VI   |           szétkuszált hajfürtöket, odabújt az ölébe, úgy könyörgött neki,
3405    II,  VI   |                olyan nagyot nevetett.~Mert az csakugyan nagyon kacagni
3406    II,  VI   |              asszonyt megcsalni egyszerre, az a virtus! Meglopni a paradicsomi
3407    II,  VI   |                vendégséget, s kifizettetni az ördöggel a dáridó árát:
3408    II,  VI   |                    amint éjszaka a gyermek az ágyban felsikoltott, s futni
3409    II,  VI   |                  akart.~– Jaj, jaj, anyám! Az édesapám… úgy nevetett…
3410    II,  VII  |                   mer ilyet mondani?~– Hát az egész világ. Árvában, Liptóban,
3411    II,  VII  |                   se eblábon. – Elhoztad-e az ezüstmarháidat?~– Itt vannak
3412    II,  VII  |                  feleségeddel, mert kiveti az abrakadabrán, hogy kirúgtál!
3413    II,  VII  |                 hát ez a te bajod. – Hanem az ezüstödet sohasem fogod
3414    II,  VII  |                sohasem fogod látni többet, az mind ólommá válik.~– No,
3415    II,  VII  |                    ólommá válik.~– No, hát az is az én bajom.~– Persze,
3416    II,  VII  |              ólommá válik.~– No, hát az is az én bajom.~– Persze, hogy
3417    II,  VII  |                   én bajom.~– Persze, hogy az. Hát gyere, számoljunk,
3418    II,  VII  |                  leoldotta a dobasz tüszőt az oldaláról, s kirázta a tartalmát
3419    II,  VII  |           oldaláról, s kirázta a tartalmát az asztalra. Aztán összekaparta
3420    II,  VII  |                mellé rakva, végigszámlálta az asztalon a kétezer darab
3421    II,  VII  |                  egy kis computust.~– Hisz az útiköltségedet előre kifizettem.~–
3422    II,  VII  |              annyit. Muzsikát is kaptál?~– Az is volt.~Gáspár úr azért
3423    II,  VII  |                 summárum nyolcvanöt arany. Az még leszállt a kölcsönösszegből.~–
3424    II,  VII  |         kölcsönösszegből.~– Sajnálom, hogy az ezüstödet is el nem hoztad;
3425    II,  VII  |               megrontására.~Sakkparti volt az: a legfurfangosabb, amit
3426    II,  VII  |                     Ocskay László megkapta az izeneteket Blaskovichtól
3427    II,  VII  |         Blaskovichtól a fehér barát által. Az ezredét küldik hozzá. De
3428    II,  VII  |              bátran a maga két zászlójával az ezredéhez.~Remekben sem
3429    II,  VII  |                    tökéletesebben csinálni az árulást.~Nemcsak arról volt
3430    II,  VII  |                  elegen: mit nyertek vele? Az sem volt elég, hogy a vezér
3431    II,  VII  |                olyan kelepcébe vigye, ahol az kénytelen lerakni a fegyvert,
3432    II,  VII  |                 sereget, hogy fordítsa meg az arcvonalt, megvenni az alvezérek
3433    II,  VII  |                 meg az arcvonalt, megvenni az alvezérek szívét, hogy esküdjenek
3434    II,  VII  |               rajtaveszteni… Hanem átvinni az egész rábízott dandárt úgy
3435    II,  VII  |                 egész rábízott dandárt úgy az ellenséghez, hogy a hívek
3436    II,  VII  |           fegyverestől, zászlóstól átállni az ellentáborba: ez a tudomány,
3437    II,  VII  |             sietnének.~Ocskay előreküldözé az elégedetlen nemesek hadait
3438    II,  VII  |                 értek, szemközt jött rájuk az előreküldött nemesi bandériumok
3439    II,  VII  |             megáldotta a csapatokat.~Azzal az egész fegyveres tömeg átkelt
3440    II,  VII  |                  átkelt a Nyitrán, s délre az elefánti zárdához érkezett,
3441    II,  VII  |         fejedelemfiúkkal együtt, s azoknak az átvételére van kiszemelve
3442    II,  VII  |            városába, fel a hatalmas várba, az ellenség fő fészkébe, s
3443    II,  VII  |                 volt, azok között derékhad az éppen most érkezett dán
3444    II,  VII  |                    is vívhattak egymással.~Az erdős, csalitos terep mellett
3445    II,  VII  |              lehetett azt észrevenni, hogy az ő oldalcsapataik, a nemesi
3446    II,  VII  |                     Még senki sem sejtette az árulást.~Csak akkor vette
3447    II,  VII  |                    Ocskayt, és megcsókolja az orcáját. És abban a pillanatban
3448    II,  VII  |                   megharsannak a trombiták az erdőben, s minden oldalról
3449    II,  VII  |                 előre a császári lovasság, az Ocskay-ezredet bekerítve.~
3450    II,  VII  |                  Ocskay-ezredet bekerítve.~Az első percben csak az elszörnyedés
3451    II,  VII  |            bekerítve.~Az első percben csak az elszörnyedés moraja hallatszott;
3452    II,  VII  |                    fuvallata a fák között. Az a két ölelkező, csókolózó
3453    II,  VII  |                    Ekkor egyszerre kiugrat az elárult kurucok arcvonalából
3454    II,  VII  |                  Én láttam, mikor levágták az egyik füledet; ott leszek
3455    II,  VII  |                    nem volt elég, hogy ezt az agyonsértő szót kiáltotta
3456    II,  VII  |                    pisztolyát, s rásütötte az ölelkező párra. A kilőtt
3457    II,  VII  |           társainak: „Csülökre, legények!”~Az ott éppen Jávorka százada
3458    II,  VII  |             rejtett. Szívében szerette azt az ügyet, amit szájával kigúnyolt.~–
3459    II,  VII  |                     egy halálunk! – ordítá az ifjú hadnagy, kirántva a
3460    II,  VII  |                 tüzet adatott a századával az útját elálló dragonyosokra,
3461    II,  VII  |         Fehér-hegyek felé tartottak.~Hanem az nem volt olyan könnyű, Jávorkát
3462    II,  VII  |         szőlőgarádok mély útjain félretért az útból, s hagyta maga mellett
3463    II,  VII  |                   hátra sem nézett többet.~Az üldöző császári csapat pedig
3464    II,  VII  |               labancok azt hitték, hogy ez az üldözött csapat, amelyiket
3465    II,  VII  |                 nekivágtak, úgy szétverték az egész csapatot, hogy maga
3466    II,  VII  |                  azt azután nagy diadallal az elefánti zárdába vitték,
3467    II,  VII  |               mérgében, mikor eléje vitték az ismeretes hadnagyokat, jelentve
3468    II,  VII  |           századomat, s el hagytátok futni az árulókat.~(Már „áruló” volt
3469    II,  VII  |            emberénél. – A félsiker egyenlő az egész felsüléssel.~Azt a
3470    II,  VII  |                egész haditervem van. – Még az éjszaka minden irányban
3471    II,  VII  |             csapatainkat, felhasználni azt az időt, amíg nem tudja senki
3472    II,  VII  |              fordulatot. A vármegyei hadak az én parancsolataimmal sietni
3473    II,  VII  |                    rajta.~– Ismerem én ezt az írást nagyon jól – mondá
3474    II,  VII  |                    hetek, havak telhetnek, az én tervem pedig órákra van
3475    II,  VII  |           stratagémája. Kegyelmed maga még az éjjel a saját ezredét a
3476    II,  VII  |                   dicsőséget elveszi előle az „új” jóbarát; neki marad
3477    II,  VII  |                    új” jóbarát; neki marad az elejtett vadnak a csontja.~
3478    II,  VII  |                  saját dolgát illeti, hogy az hosszú időhaladékot ne szenvedjen,
3479    II,  VII  |                      Én? Bécsbe?~– Igenis: az én salvus conductusom mellett,
3480    II,  VII  |                 beszéltek egykor Ocskaynak az ő álmai.)~– A császár várja
3481    II,  VII  |         legyőzhetlen hős iránt viseltetik. Az udvar színe előtt lesz kegyelmed
3482    II,  VII  |                őfelsége által elfogadva, s az országnagyok és az összes
3483    II,  VII  |            elfogadva, s az országnagyok és az összes generálitás színe
3484    II,  VII  |                kegyelmed nyakába akasztani az aranyláncot, melynek medaillonjára
3485    II,  VII  |                 Bécsbe menetele: mivelhogy az őfelsége által utalványozott
3486    II,  VIII |                 topolyafaerdők sötétjében.~Az elkeseredés, a szégyen,
3487    II,  VIII |            nyergéből a pénzeszsákot –, itt az utolsó fityingetek, osszátok
3488    II,  VIII |                   felé, s ordítsátok végig az utcákon, hogy Ocskay labanccá
3489    II,  VIII |                Szentgyörgyre, s beordítasz az ablakon Vak Bottyánhoz,
3490    II,  VIII |                Bottyánhoz, hogy ugorjon ki az ágyból, akármilyen beteg,
3491    II,  VIII |                   fél napot késik: ismerem az eszét. Nyergeljetek, induljatok;
3492    II,  VIII |                   nem értették, mit jelent az: „Itt maradni?”~– Igen bizony,
3493    II,  VIII |                  Igen bizony, itt maradni; az áruló sarkában maradni;
3494    II,  VIII |                furakodni, vele menni, mint az árnyék, mint a rossz lelkiismeret.
3495    II,  VIII |            oroszlánnyá, hogy vérét ihassa: az ám jöjjön velem. Aki hétszámra
3496    II,  VIII |                  velem. Aki hétszámra kész az erdőn makkot enni, a mocsárban
3497    II,  VIII |              fagyban ágyazni a feje alját: az ám jöjjön velem. Aki nem
3498    II,  VIII |          megbotozzák, ott megkorbácsolják: az ám jöjjön velem. – Aztán
3499    II,  VIII |                  kalatyoljon: s amikor meg az kell, hogy megmeredjen,
3500    II,  VIII |                  egy szót ki ne adjon: hát az maradjon itt velem. Aztán