1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4648
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
3501 II, VIII | se vallása, se hazája; az ne tudja, mi jó, mi rossz,
3502 II, VIII | tudja, mi jó, mi rossz, az ne ismerjen emberi érzést,
3503 II, VIII | szánakozást, irgalmat, megbánást, az ne gondoljon se apára, se
3504 II, VIII | anyára többet, csak arra az egyre, hogy Ocskay Lászlót
3505 II, VIII | csoportból. Sok kívánság volt az.~Az a három volt: Beleznay,
3506 II, VIII | csoportból. Sok kívánság volt az.~Az a három volt: Beleznay,
3507 II, VIII | fel, kuvik, minden házban az alvókat: „Elárulta hazáját
3508 II, VIII | egy patrónusunk van még az égben. A hold. Nézzétek,
3509 II, VIII | mögül. Ez a szövetségesünk; az éjszaka megvilágítója, a
3510 II, VIII | ragyahullató planéta! Tolvaja az égnek, aki meglopod a napot,
3511 II, VIII | a tengert, aki elveszed az eszét a beléd nézőnek, s
3512 II, VIII | s torokgyíkot bocsátasz az alvó kölykekre, ha az ablakon
3513 II, VIII | bocsátasz az alvó kölykekre, ha az ablakon át rájuk süthetsz.
3514 II, VIII | süthetsz. Te szimbóluma az állhatatlanságnak, az örök
3515 II, VIII | szimbóluma az állhatatlanságnak, az örök változandóságnak; emberek
3516 II, VIII | pestisül küldeni vissza az emberfajzatra: s ahányszor
3517 II, VIII | táborba, s ott ólálkodod körül az elátkozottat (más neve nincs
3518 II, VIII | leskelődöl. Ott van őneki az ördöge, akibe szerelmes. –
3519 II, VIII | elvágtatsz Lietava alá. Ott van az ő angyala, akit éppen úgy
3520 II, VIII | magával hozza őket, mert az az egy félelmem van csupán,
3521 II, VIII | magával hozza őket, mert az az egy félelmem van csupán,
3522 II, VIII | félelmem van csupán, hogy az az angyal még kiimádkozza
3523 II, VIII | félelmem van csupán, hogy az az angyal még kiimádkozza őt
3524 II, VIII | paradicsomnak meg nem védik a fejét, az az egy talán! Ne engedd
3525 II, VIII | meg nem védik a fejét, az az egy talán! Ne engedd neki,
3526 II, VIII | ti se kérdjétek éntőlem, az én dolgom lesz az. – Most
3527 II, VIII | éntőlem, az én dolgom lesz az. – Most négyen négyfelé. –
3528 II, IX | kirendelt fullajtárt, akinek az volt a rendeltetése, hogy
3529 II, IX | társzekerek jönnek szemközt az országúton, azokat félreterelje
3530 II, IX | országúton, azokat félreterelje az útjából. Minden postaállomáson
3531 II, IX | Hányszor megjárta ő azt az utat már! Ismerős volt előtte
3532 II, IX | a lyukakat ott a kőfalba az ő ágyútekéi ütötték, az
3533 II, IX | az ő ágyútekéi ütötték, az a kormos váromladék az ő
3534 II, IX | az a kormos váromladék az ő keresztfia. Itt van az
3535 II, IX | az ő keresztfia. Itt van az a török sánc, amit ő lóháton
3536 II, IX | ő lóháton ostromolt meg! Az őrtorony ablakába ő maga
3537 II, IX | késével felszegezte. Azok az erdők, azok a vadaskertek
3538 II, IX | emberi szív úgy reszketett az ő nevének a hallásától,
3539 II, IX | közel volt Bécshez, hogy az István tornyát megláthatá,
3540 II, IX | volna; a négy lova közül az egyik, mégpedig a nyerges,
3541 II, IX | nyergest szaporán!~Mert abban az időben az a privilégiuma
3542 II, IX | szaporán!~Mert abban az időben az a privilégiuma volt az osztrák
3543 II, IX | időben az a privilégiuma volt az osztrák postának, hogy ha
3544 II, IX | ha valahol kidőlt a lova az útban, a legelső azon jövő
3545 II, IX | viszed, sem bánom én: a posta az első úr a világon. Ide azzal
3546 II, IX | hogy mikor Bécsbe utazik az ember, maga után vitesse
3547 II, IX | pedig már akkor megvolt az a rossz szokása, hogy a
3548 II, IX | vámsorompónál mindenbe beleütögette az orrát azzal a kérdéssel,
3549 II, IX | hordót, felvágatlan kenyeret az be nem hagy vinni a vámon.
3550 II, IX | itt is lesz valami hatása az Ocskay László névnek.~Hej,
3551 II, IX | azt kérdik, hogy „kicsoda az úr?”.~– Én Ocskay László
3552 II, IX | tudnánk mi, bécsiek, hogy ki az az Ocskay László! Volt hozzá
3553 II, IX | mi, bécsiek, hogy ki az az Ocskay László! Volt hozzá
3554 II, IX | aki a vámházból előjött, s az őrmestert félretolva, katonásan
3555 II, IX | sokat nyom. Ugyan ki lehet az?~– Hát az biz az a „Fehér
3556 II, IX | Ugyan ki lehet az?~– Hát az biz az a „Fehér Angyal”.~
3557 II, IX | ki lehet az?~– Hát az biz az a „Fehér Angyal”.~Ocskay
3558 II, IX | elnevette magát. Tudta ő, hogy az nem valami mennyei tünemény,
3559 II, IX | Bécsben: a „Veres Kakas”, az „Arany Kappan”, az „Arany
3560 II, IX | Kakas”, az „Arany Kappan”, az „Arany Bárány”, aztán meg
3561 II, IX | a bollétával.~– No, hát az Isten áldja meg azt a barátságos
3562 II, IX | háziszolgák felhordták a málhákat, az elemózsiát, az átalagokat.
3563 II, IX | málhákat, az elemózsiát, az átalagokat. Jó nagy szoba
3564 II, IX | átalagokat. Jó nagy szoba volt az, elfért benne minden.~–
3565 II, IX | akkor megvolt a magyarban az az ősi virtus, hogy szerette
3566 II, IX | akkor megvolt a magyarban az az ősi virtus, hogy szerette
3567 II, IX | kifizetni. Nemsokára hangzott az ajtó előtt a lábcsoszogás,
3568 II, IX | tett, annak maga nyissa fel az ajtót, s legalább a vállára
3569 II, IX | nagyot hőkölt hátra, amint az ajtót kinyitva egyorrnyi
3570 II, IX | annak, aki valaha látta azt az egyenes, hosszú orrt, a
3571 II, IX | torkon kellene ragadnia ezt az embert, mintha fogadása
3572 II, IX | halad egy perc alatt. Hajh, az még nagyobb út: attól az
3573 II, IX | az még nagyobb út: attól az esküvéstől, mely bosszút
3574 II, IX | árulunk!”~Nagy átváltozás volt az arcon! A haragra ráncolt
3575 II, IX | szemek, a lüktető arcvonások az egyik percben – a másikban
3576 II, IX | respektálni a másikon.~– Vigye az ördög az egész dicsőséget!
3577 II, IX | másikon.~– Vigye az ördög az egész dicsőséget! Elcsaptam
3578 II, IX | dicsőséget! Elcsaptam magamtól az ármádiát! – monda röhögve
3579 II, IX | tenyerével. Mert nagy büszkeség az, mikor egy állampolgár egy
3580 II, IX | megnövelt hasra üthet rá: ez az én saját szerzeményem. A
3581 II, IX | nem is nagyon respektálta az egész Ocskayt. Elővette
3582 II, IX | gölődény a haubicnál. – Nem jut az ember zöld ágra ezen az
3583 II, IX | az ember zöld ágra ezen az úton. A lelkem is elkárhozott
3584 II, IX | kerültek felyül, előkeresték az első árulásom aktáit, mikor,
3585 II, IX | állítottak érte. Én hivatkoztam az amnesztialevelemre, amit
3586 II, IX | éppen szerencsémre elvitte az ördög a „Fehér Angyal”-t,
3587 II, IX | is hamarjában otthagytam az uniformisomat a pokolnak,
3588 II, IX | életet élek.~Ocskay úgy tett az egész fecsegés alatt, mintha
3589 II, IX | Scandáliának?~– Mi a patvar az?~– Ez egy újság, amit nem
3590 II, IX | cenzúra alá, s frissiben adja az egész világon történt pletykákat.
3591 II, IX | világon történt pletykákat. Az ára tizenkét arany egy esztendőre.
3592 II, IX | lap éjjel osztatik szét) az már nekem most a zsebemben
3593 II, IX | csak, olvasd el, benne van az egész történeted!~Ocskay
3594 II, IX | történeted!~Ocskay bámulva olvasá az írott hírlapban az egész
3595 II, IX | olvasá az írott hírlapban az egész árulási történetet,
3596 II, IX | saját maga diktálta volna. Az is benne volt már, hogy
3597 II, IX | fullajtárokkal, mindjárt harmadnapra az áttérés után? Csak egy nap
3598 II, IX | Nagytapolcsány várát; de már az nem sikerült neki. Már annak
3599 II, IX | sikerült neki. Már annak az ablakán beüvöltötték Jávorka
3600 II, IX | bekocogtatót. – De hát ez alatt az egy nap alatt ki előzhette
3601 II, IX | előzhette őt meg? Hisz ezeket az ő dolgait így hegyiről tövire
3602 II, IX | ember a világon.~Megállt az esze: csak úgy bámult maga
3603 II, IX | dohányfüstbe, amit Scharodi pipált az orra alá.~– Mondok én neked
3604 II, IX | infámis csőcselék! Végit járja az egész trallárum! Okos ember
3605 II, IX | te uraid, mint énhozzám az enyéim. Tudom jól, hogy
3606 II, IX | állj velem társaságba, légy az én compánistám. A vendéglőm
3607 II, IX | egész pulykavörös lett az arca. Csak ne volnánk Bécs
3608 II, IX | volnánk Bécs városában, rég az ajtón repült volna ki korcsmáros
3609 II, IX | excellenciás uram, soká fog az még tartani.~– No, ha soká
3610 II, IX | Scharodi uram a szájába dugta az üres pipát, s gyakorlott
3611 II, IX | szájszegletéből szólt oda:~– Pedig biz az én vendéglőmbe szokott ám
3612 II, IX | feljön ide Bécsbe.~– Hát az nekem mindegy! – kiálta
3613 II, IX | kosbőr dohányzacskójával az asztalra, mint valaha Botond
3614 II, IX | csak nem ment el; felvette az asztalról az Ocskay dohányzacskóját,
3615 II, IX | el; felvette az asztalról az Ocskay dohányzacskóját,
3616 II, IX | rá. Tudja, mikor egyszer az a barátságos találkozásunk
3617 II, IX | várában; amikor a kurucok ezt az úrhölgyet nagyon is mezítláb
3618 II, IX | impertinensebb kifejezést adott az arcának, s azalatt kedélyesen
3619 II, IX | fordulva Ocskaynak, s csak az egyik félrehúzott szájszegletével
3620 II, IX | belőle egy darabot, kicsiholt az Ocskay tűzszerszámával,
3621 II, IX | tűzszerszámával, s aztán belenyomtatva az égő taplót a pipába, kettő-hármat
3622 II, IX | kikomplimentírozta magát az ajtón.~Ocskay elkezdett,
3623 II, IX | mint ő.~Tőle tudta meg az, aki az írott hírlapot szerkeszti,
3624 II, IX | Tőle tudta meg az, aki az írott hírlapot szerkeszti,
3625 II, IX | írott hírlapot szerkeszti, az ő élete nagy fordulatának
3626 II, IX | régi szövetséges társak.~Az is világos mármost, hogy
3627 II, IX | volna azt a nehéz almáriumot az ajtó elé tolni, hogy ki
3628 II, IX | ne nyithassa valaki.~Mert az egész más dolog! A budetini
3629 II, IX | Ez a gaukler még csak az étlapját mutatta be annak
3630 II, IX | nagyon sokat adnak, nem ugyan az erkölcsre magára, hanem
3631 II, IX | udvarnál el van rontva a hősnek az egész életpályája.~A mellékszobában
3632 II, IX | Ocskay megállt, s mint az illó mérget szívta be e
3633 II, IX | folytatta a csendes lépegetést az ajtótól az ablakig és vissza.~
3634 II, IX | csendes lépegetést az ajtótól az ablakig és vissza.~Egyszer
3635 II, IX | fehér ruhát viselt. Abban az időben ez volt az özvegyasszonyok
3636 II, IX | Abban az időben ez volt az özvegyasszonyok viselete
3637 II, IX | császárvárosban; mert ott az utcán egyedül járó asszonyszemélyt,
3638 II, IX | gyászos özvegyasszony”.~Az arca is éppen olyan fehér
3639 II, IX | a tegezést is elhagyta. Az ajtóknak füleik vannak.~
3640 II, IX | hely a „Fehér Angyal”-ban. Az ok, ami idehozott, az, hogy
3641 II, IX | ban. Az ok, ami idehozott, az, hogy kegyelmednek sehol
3642 II, IX | lépésnél már el fog tévedni. Az udvarnál azokat a bejárókat,
3643 II, IX | kegyelmed számára előkészítsem az utat; kitanuljam az alkalmat
3644 II, IX | előkészítsem az utat; kitanuljam az alkalmat és időt; megnyerjem
3645 II, IX | De hát történjék bár az ellenkező, legyek elutasítva,
3646 II, IX | Fehér Angyal korcsmárosának az ajánlatát, hogy legyek a
3647 II, IX | mellett.~Ozmonda félrefordítá az arcát, fejét lesütve, megaláztatását
3648 II, IX | kértem, mindig csak adtam. Az ő dolga volt elfogadni azt,
3649 II, IX | amit neki hozok.~– Tartom az arcomat – suttogá Ozmonda,
3650 II, IX | percben nyitott be Scharodi az ajtón. – Szétugrottak mind
3651 II, IX | nemcsak a kontót hozom; az nem sürgetős, de annál inkább
3652 II, IX | órakor személyesen megjelenni az Oberste Polizeiamtnál, Alser
3653 II, X | Kaptatva! Repülnek a paripák az árkon keresztül! Repülnek
3654 II, X | Repülnek a levágott fejek bele az árokba.~Tovább, tovább!~
3655 II, X | csatatéren; azt hiszi, hogy övé az már.~Rajta, rajta!~Ágyú
3656 II, X | közelebb hallatszik már, az ismeretes ütenydallamra: „
3657 II, X | a német katonák. A vége az, hogy: „Feküdj, feküdj,
3658 II, X | majd szétrúgta maga alatt az ágyat.~Az első felébredésnél
3659 II, X | szétrúgta maga alatt az ágyat.~Az első felébredésnél alig
3660 II, X | most. Mikor aztán kiugrott az ágyából, s kitekintett az
3661 II, X | az ágyából, s kitekintett az ablakon, akkor látta, hogy
3662 II, X | Lászlót, mint ahogy feltalálja az ember a régi kedves szeretőjét
3663 II, X | még sokáig álmában, mikor az már régen a másé.~A ketyegő
3664 II, X | volt már; sietni kellett az öltözködéssel, hogy kilenc
3665 II, X | hivatalszobában nem kíméli még az anyja méhében levő gyermeket
3666 II, X | már el nem tévedhetett. Az volt a főregistratura.~A
3667 II, X | odaparancsolta maga elé, az oberregistrator, kicsiny,
3668 II, X | következett a személyleírás.~Ezt az oberregistrator diktálta
3669 II, X | levő szenteit; amiért aztán az irodafőnök hátraszólt egy
3670 II, X | azt újra bejelentse, s az egy hét leteltével új certifikátért
3671 II, X | hogy: „Különös gondunk lesz az úrra!” S pártfogói ábrázattal
3672 II, X | addig hozatok a számodra az István térről gyaloghintót.~–
3673 II, X | Nem vagyok én dáma.~– Itt az urak azon járnak. Gyalog
3674 II, X | minden ember ebédel. Ma az én privát vendégem fogsz
3675 II, X | csak most jött világosság az elméjébe! Hiszen mellszalag
3676 II, X | a szalagot megkapjam.~– Az már más – mondá a koszperdes. –
3677 II, X | kérem, hogy bejegyezhessem az audienciás könyvbe.~Volt
3678 II, X | audienciás könyvbe.~Volt ott az asztalon kilenc nagy könyv,
3679 II, X | azután a fekete, azután az aranyos, meg az ezüstös,
3680 II, X | azután az aranyos, meg az ezüstös, azután az acélos
3681 II, X | meg az ezüstös, azután az acélos meg a rózsaszínű,
3682 II, X | utoljára a sárga. Ez már az asztal alatt hevert, különben
3683 II, X | Gróf? – kérdezé a parókás, az ezüstös táblájúra téve a
3684 II, X | okosabb.~– S mikor lesz az?~– Azt nem tudni. Őfelsége
3685 II, X | elfogadásra?~– Hja, uracskám, az attól függ, hogy hányan
3686 II, X | legújabb hofceremoniell szerint az instansok rang szerint bocsáttatnak
3687 II, X | a császárvörösben vannak az egyházfejedelmek, a feketében
3688 II, X | többi papok, szerzetesek, az aranyban a hercegek, az
3689 II, X | az aranyban a hercegek, az ezüstben a grófok, az acélban
3690 II, X | hercegek, az ezüstben a grófok, az acélban a katonatisztek,
3691 II, X | negyedik, úgy cseppenhet, hogy az ötödik napon.~(Hisz azalatt
3692 II, X | ötödik napon.~(Hisz azalatt az én ezredem otthon mind szétszalad
3693 II, X | gondola magában Ocskay.)~– Az én ügyem azonban nagyon
3694 II, X | csendes szarkazmussal.~– Nem! Az országra nézve! – tüzeskedék
3695 II, X | eszébe jutott Diogenesnek az az adomája, amikor az archonok
3696 II, X | eszébe jutott Diogenesnek az az adomája, amikor az archonok
3697 II, X | Diogenesnek az az adomája, amikor az archonok palotája előtt
3698 II, X | Ocskay kereste, míg rátalált az odújában. Az ottakringi
3699 II, X | míg rátalált az odújában. Az ottakringi schweitzer egy
3700 II, X | Honnan való lehet ez az úr? (A kapus a háta mögé
3701 II, X | feleségéhez.) Nem tudja az úr, hogy Bécsben tizenkét
3702 II, X | Audienciázni? Hahaha! Ez az úr most jön Törökországból.~
3703 II, X | Ocskay meggondolta, hogy az oroszlánt sem jó háborgatni,
3704 II, X | háborgatni, mikor lakomázik; meg az is eszébe jutott, hogy maga
3705 II, X | kellemetes meglepetés várt. Az a mi közös jó barátunk senki
3706 II, X | szállnak a magyar urak; azok az én legjobb kundsaftjaim.
3707 II, X | aztán víg történetkékkel az egész társaságot, amiknek
3708 II, X | tokaji boros átalagokból. Az volt Federreiter úrnak a
3709 II, X | gyönge oldala. „Már csak ez az egy is megérdemli, hogy
3710 II, X | Be fölséges ital! Királya az italoknak!~Ettől a bortul
3711 II, X | dalolja őket.~– Ezek mind az Augustin nótái – mondá Federreiter
3712 II, X | Hogyne hallotta volna! Az egész világon éneklik ezt
3713 II, X | s csak úgy hullottak el az utcán a bécsiek, mint a
3714 II, X | magát borókapálinkával, hogy az utcán eldőlt, s ott maradt
3715 II, X | összeszedni a hullákat az utcákon, Augustint is annak
3716 II, X | vendégtermet, csak hogy az Augustint hallhassák. Aztán
3717 II, X | hallhassák. Aztán mikor az valami bolond nótára rágyújt,
3718 II, X | rágyújt, utánaénekli azt az egész társaság, utoljára
3719 II, X | táncolnak is hozzá. De olyan is az ő nótája, hogy az embernek
3720 II, X | olyan is az ő nótája, hogy az embernek a talpát csiklandozza,
3721 II, X | talpát csiklandozza, mikor az azt énekli, hogy „Rock is
3722 II, X | Rock is weg, Stock is weg”; az embernek az inába áll a
3723 II, X | Stock is weg”; az embernek az inába áll a táncgörcs.~S
3724 II, X | nevetjük. Nálunk is szokás az. Ha egy táncra való nóta
3725 II, X | még egy fordulatra magát az éneklőt is elragadta.~–
3726 II, X | hogy szobájába vonulhasson.~Az urak aztán még ott maradtak
3727 II, X | pajtások lettek. Estefelé, az elváláskor Federreiter úr
3728 II, X | barátot másnap estére, oda le az extrazimmerbe, ahol salamandert
3729 II, X | már kiráncigálta Ocskayt az ágyból – egy rendőrszolga.
3730 II, X | Ugyan mit felejthetett nála az ő kedves jó cimborája, hogy
3731 II, X | könyvek közé elsáncolva. Az nem sietett eléje kezet
3732 II, X | szárazsággal Federreiter úr az inquisitustól:~– Miféle
3733 II, X | Miféle viszonyban van az úr azzal az asszonysággal,
3734 II, X | viszonyban van az úr azzal az asszonysággal, akivel tegnap
3735 II, X | Hát mi köze van ahhoz az úrnak? – kiáltott vissza,
3736 II, X | áll fenn közöttük? Mert az utóbbi esetben a férfi 7
3737 II, X | nálunk. Annálfogva feleljen az úr: rokona önnek amaz asszonyság?~–
3738 II, X | Unokahúgom.~– Hányadik ágon?~– Az első ágon.~– Hisz az grófnő.~–
3739 II, X | Az első ágon.~– Hisz az grófnő.~– A férje után.~–
3740 II, X | beírom, hogy a „testvére” az úrnak.~– Azt sem bánom –
3741 II, X | a kneipolásra, azt mondá az oberregistrator:~– Megbocsáss
3742 II, X | mindig a kezében vigye az imádságoskönyvet, s aztán
3743 II, X | másikon meg ki; mert különben az ilyen szép asszonyt megszólítja
3744 II, X | palotába. Ott azonban mindjárt az előszobánál hajótörést szenvedett
3745 II, X | előszobánál hajótörést szenvedett az expedíciója: az inas arra
3746 II, X | szenvedett az expedíciója: az inas arra a kérdésére, hogy
3747 II, X | kérdésére, hogy itthon-e az excellenciás, azt a választ
3748 II, X | Későn jutott eszébe, hogy az inasnak is kellett volna
3749 II, X | készült bányászok vágták az ércet, örök mozgásban tartva
3750 II, X | próbálgathatta a kuglizási tehetségét az István torony tekepályáján,
3751 II, X | lökését mind a kilencre. Abban az évben nyílt meg Bécsben
3752 II, X | évben nyílt meg Bécsben az első operaszínház is, játszottak
3753 II, X | benne hetenkint kétszer: az is jó mulatság volt. Megnézte
3754 II, X | felbúvárkodták.~Így csak eltelt az idő egész szombatig. Akkor
3755 II, X | szombatig. Akkor meg következett az Augustin produkciója a Fehér
3756 II, X | gyönyörködtesse a bécsieket. Ezen az estén belépti díjat szedtek
3757 II, X | vendégektől, mégis megtelt az ivóterem; aki be nem fért,
3758 II, X | be nem fért, kinn maradt az utcán, oda adatta ki magának
3759 II, X | magának a „schoppen”-jét, s az ablakon keresztül hallgatta
3760 II, X | csak úgy lógott a szárán. Az egyik ember hozta a dudáját,
3761 II, X | nála a közönség. Így megy az mindig. Csendes delirium
3762 II, X | Minden nótája eszébe jut. Az a duda az ő kedvenc szerszáma.
3763 II, X | nótája eszébe jut. Az a duda az ő kedvenc szerszáma. Az
3764 II, X | az ő kedvenc szerszáma. Az maradt rá az apjáról, mint
3765 II, X | szerszáma. Az maradt rá az apjáról, mint szegény árva
3766 II, X | szegény árva gyerekre, akinek az apja elitta a házát a feje
3767 II, X | elitta a házát a feje fölül: az volt az ő anyja, dajkája,
3768 II, X | házát a feje fölül: az volt az ő anyja, dajkája, gondviselője:
3769 II, X | dajkája, gondviselője: az a duda. Mindig annak a nótáit
3770 II, X | amíg csak el nem érkezik az elérzékenyedés stádiuma
3771 II, X | egy pohár borókaszesz; s az egész jókedv, a pajkos csipkedő
3772 II, X | felvillanyozza, magával ragadja az egész társaságot.~Ocskay
3773 II, X | egyedül ült egy asztalnál. Az éneken is mulatott, de még
3774 II, X | még inkább a publikumon. Az is egy mulatság, azt látni,
3775 II, X | Jerum, Ui, O Jerum” – meg az „Alles ist mir einerlei”-
3776 II, X | Alles ist mir einerlei”-t az összes vendégsereg hangoztatta
3777 II, X | hangoztatta utána.~Végre az „O, du lieber Augustin”-
3778 II, X | nyomatékos kifejezéseül. „Halljuk az O, du lieber Augustint!”~
3779 II, X | ki, hogy mit várnak tőle.~Az egész sokaság közt egyedül
3780 II, X | Kétszer is utánaénekelte azt az egész közönség, asztalverő
3781 II, X | kancsófenékkel helyettesítve az orchestrumot.~Augustin megint
3782 II, X | a közönség.~Következett az új vers:~O, du lieber Augustin,~
3783 II, X | dolog: igazságos is. Biz az úgy van. „Trutz ist hin,
3784 II, X | rajt.”~De már ezt a verset az egész társaság utánaénekelte
3785 II, X | nincs szándéka megfutni az egyenlőtlen harcból, habár
3786 II, X | valamennyien rákezdték az új verset ordítani; – de
3787 II, X | weg”, mert Ocskay felkapta az eléje tett boroskancsót,
3788 II, X | amelyiket eltalált közülük, az orra bukott tőle, s aztán
3789 II, X | kuruc tempót, ő ment rohamra az egész társaság ellen. Az
3790 II, X | az egész társaság ellen. Az a fokos pedig átkozott rossz
3791 II, X | Ocskay egymaga mind kiverte az egész kompániát. – Nem volt
3792 II, X | egész kompániát. – Nem volt az valami nagy hőstett: a közönség,
3793 II, XI | XI. A két kereszt~Ez volt az utolsó hőstette Ocskay Lászlónak
3794 II, XI | után Scharodi valahonnan az asztal alól bújt elő négykézláb.~
3795 II, XI | a vendégsereg. Szeretik az ilyent nagyon a bécsiek. –
3796 II, XI | Egészen tetszésükre van az efféle tréfa. A Rote Dachel
3797 II, XI | kocsmából. Pénzért is megveszik az ilyen gaudét.~– Jól van,
3798 II, XI | szerette volna Ocskay, ha ez az egész vitézi színjáték nála
3799 II, XI | Registraturára, s tedd le az öt forint bírságot. Ennyi
3800 II, XI | járhat itt Bécsben, aki az ő életének végzetes titkát
3801 II, XI | négyen: Ozmonda a negyedik.~Az a másik három messze van
3802 II, XI | töprengve, meg-megállva, az utcán csatangoló csoportok
3803 II, XI | kivehette. Meg is állt a danoló az ablaka alatt, hogy jobban
3804 II, XI | hadnagyi~Átkozva siratják az ő labancságát;~Verje meg
3805 II, XI | ő labancságát;~Verje meg az Isten állhatatlanságát!…~
3806 II, XI | Isten állhatatlanságát!…~Ez az ő embere.~A düh felforralta
3807 II, XI | le a grádicsokon.~Mire az utcára leért, már nem talált
3808 II, XI | egymásnak a csillagoknak és az asszonyok nyelvének a járását. –
3809 II, XI | szikrázott a két szeme, mikor az a nóta szólalt meg a hallatára.
3810 II, XI | magyar.~Megint megszólalt az az éjszakában; de már a
3811 II, XI | magyar.~Megint megszólalt az az éjszakában; de már a hídon
3812 II, XI | Úgy látszott, hogy egészen az Ocskay csalogatására fúják
3813 II, XI | vagy ő öli meg azt, vagy az őtet, de az halálos találkozás
3814 II, XI | meg azt, vagy az őtet, de az halálos találkozás lesz.
3815 II, XI | vályogkunyhó, deszkabódé az egész utca, s sár van nagy
3816 II, XI | voltak. Kleber-lucke, (ahol az agyagba beleragadt az ember
3817 II, XI | ahol az agyagba beleragadt az ember lába), Schebenzer-lucke (
3818 II, XI | ember lesz belőle. Hát ha az is van olyan jó vitéz, mint
3819 II, XI | szétrebbent valamennyi, mint az éjmadarak, s ismét tovább,
3820 II, XI | tilinkó.~Utoljára már annál az ároknál találta magát, ami
3821 II, XI | A sáncokrul felhangzott az előőrsök vontatott kiáltása: „
3822 II, XI | lohasztotta. Hiszen éppen az ilyen hely jó a gyilkolásra:
3823 II, XI | düledező palánkok, ezek az embermagas burjánnal körülnőtt
3824 II, XI | beledobtak; a putriházak, amiknek az ablakán befolyik a sár,
3825 II, XI | találta, amit keresett.~Az a két magas kő volt „a két
3826 II, XI | kettőre felvésve, és alatta ez az epitaphium:~„Itt nyugosznak
3827 II, XI | szívét keresztül. Talán az a ferde képű planéta súgta
3828 II, XI | ismeri, éppen a testvér az, aki előtte fut? Ő az, akit
3829 II, XI | testvér az, aki előtte fut? Ő az, akit halálra keres.~– „
3830 II, XI | ha megcsalod valaha ezt az asszonyt: testvéred lesz
3831 II, XI | háztömkelegéből magasra mered fel az a hegyes torony, a holdsugárban
3832 II, XI | Borongásából lódobogás riasztá föl. Az őrjárat jött, mely a sáncolatot
3833 II, XI | eléje ment, s megszólítá az őrvezetőt.~– Micsoda hely
3834 II, XI | vísszatalálni.~– Jöjjön utánunk az úr; elvezetjük az alléig,
3835 II, XI | utánunk az úr; elvezetjük az alléig, onnan azután egyenesen
3836 II, XI | a kettős emlékkőtől volt az a szép jegenyefasétány,
3837 II, XI | utca emeletes házai vannak; az hosszan egyenesen benyúlt
3838 II, XI | városba.~– No, csak ezen az úton Isten hírével.~Ocskay
3839 II, XI | magát? Nincs fegyver, ami az ellen megoltalmazza.~Futott!
3840 II, XI | árnyékától megijedve, mikor az egy puszta falra vetődött!~
3841 II, XI | Csak úgy vetette le magát az ágyra, le sem vetkőzött.~
3842 II, XII | XII. A Krethi és Plethi~Az a félelmes városrész, amelyet
3843 II, XII | félelmes városrész, amelyet az éjjel Ocskay László bekóborolt,
3844 II, XII | Ocskay László bekóborolt, az elhagyott „zsidófertály”
3845 II, XII | találtak egy holt kezét az utcán, s a zsidókra fogták
3846 II, XII | ők elvállalják mindazt az adót, amit a zsidók eddig
3847 II, XII | a rendeletet, miszerint az összes Mózes-valláson levő
3848 II, XII | hónap alatt bonyolítsa le az ügyeit, és hagyja el a várost
3849 II, XII | és hagyja el a várost és az országot. – Így maradt pusztán
3850 II, XII | pusztán a zsidóváros. – Az elhagyott zsidóházakra pedig
3851 II, XII | vissza is költözött, de az mind a gazdagabb fajtából
3852 II, XII | s egynek sem volt kedve az elhagyott zsidófertályban
3853 II, XII | Schweizer Stiegen át menni fel az uralkodóhoz, amikor neki
3854 II, XII | pede oda akasztották fel az Oppenheim palota kiülő ablakvasaira:
3855 II, XII | ha szemközt fordul rájuk az idegen, a szögletbe lapulnak.~
3856 II, XII | felment a politzeira lefizetni az öt forint bírságot a kocsmai
3857 II, XII | hajcécúért, azt mondá neki az ő kedves barátja és patrónusa: „
3858 II, XII | kocsmai mulatságot illeti, az egészen rendben volna; de
3859 II, XII | hét csodának szaladgált az úr azután hajnalig alá s
3860 II, XII | hát máskor szaladgáljon az úr idebenn a glacis-n, ameddig
3861 II, XII | köszönheti kegyelmed, hogy az éjjel agyon nem ütötték,
3862 II, XII | agyon nem ütötték, hogy az én embereim minduntalan
3863 II, XII | voltak. Mivelhogy megígértem az úrnak, hogy gondját fogom
3864 II, XII | ebből kitalálhatta, amit az éjjel meg nem értett, hogy
3865 II, XII | azt is megérthette, hogy az ő járását, kelését minden
3866 II, XII | belül történik, s különösen az ilyen notatus emberre nagyon
3867 II, XII | veszedelmes complottot; mert az ilyen előrecsavarintott
3868 II, XII | tapasztalta ennek a felfogásnak az általánosságát Ocskay nagy
3869 II, XII | katedrában; gunyoros korbácsolója az erkölcsi félszegségeknek:
3870 II, XII | Ezzel vágta ki magát.~Ez is az utolsó prédikációit tartotta
3871 II, XII | éppen mint ahogy Augustin az utolsó nótáit énekelte.
3872 II, XII | neki kapóra, aki ott ült az első padban középen.~Már
3873 II, XII | hogy őtet prédikálták ki. Az egész szónoklat arról zengedezett,
3874 II, XII | milyen nagy hatalma van az Úrnak, aki Saulust egy szavával
3875 II, XII | nagy fokossal a kezében, az igazhívőket fejbe verni,
3876 II, XII | rajta!” (persze magyarul); az Úr ráfuvall, Saul egyszerre
3877 II, XII | leider!). S ez így ment az „in aeternum amen”-ig.~Mikor
3878 II, XII | úgysem adnak audienciát. Az éjjel nem aludt: kábult
3879 II, XII | kábult is volt; alig várta az esteli harangszót, hogy
3880 II, XII | Fehér Angyal: nem lesz ott az a kuruc generális, aki egymaga
3881 II, XII | egymaga kiveri a kocsmából az egész társaságot.~A bécsi
3882 II, XII | falain belől történik, azt az egyet mégsem tudta meg,
3883 II, XII | tudta meg, hogy ugyanazon az éjszakán, amelyen Ocskay
3884 II, XII | amelyen Ocskay bekóborolta az elhagyott zsidóvárost, főzte
3885 II, XII | hírvivői, s maga Oppenheim volt az, aki a merénylet tervét
3886 II, XII | mind a kocsmákat tölti; az új bor is megteszi a kötelességét,
3887 II, XII | lehet személyleírását adni, az mind egyforma: az üvöltő
3888 II, XII | adni, az mind egyforma: az üvöltő csoportok fustélyokkal,
3889 II, XII | veszedelemről, már döngetik az Oppenheim-palota vassal
3890 II, XII | cimboraságát. (Ez Jávorka.)~Az Oppenheim palota ostromlása
3891 II, XII | megtisztul a Szent Péter tér; az Oppenheim-palotának a bevert
3892 II, XII | félrevezetve, mind csak azokat az utcákat őrizte, amik a Judenmarkt,
3893 II, XII | osztogathat amnesztiát; az utca nem kegyelmez! Halál
3894 II, XII | hirtelen egy puttonyba hányta az egész társaságát, s a hátára
3895 II, XII | után, álmából riasztá fel az éktelen rivalgás. Az utcán
3896 II, XII | fel az éktelen rivalgás. Az utcán már akkor tökéletes
3897 II, XII | megérkezhessék, a „Fehér Angyal”-t az ostrom alól felszabadítani.~
3898 II, XII | való. Scharodi kilépett az erkélyre. Nem is lépett,
3899 II, XII | pisztolyt emelt magasra. Az arca világított a sötétben
3900 II, XII | bécsiek, próbára ne tegyétek az indulatomat, mert Szent
3901 II, XII | puskaporos hordón ülve.~Ezt az erőteljes szónoklatot úgy
3902 II, XII | kölyök szeme közé, hogy az ijedtében hanyatt bukfencezett
3903 II, XII | kancsóimat, s nem tudta kifizetni az árát, az éhenkórász! Kitettem
3904 II, XII | tudta kifizetni az árát, az éhenkórász! Kitettem a szűrét!
3905 II, XII | vállaira emelkedve. – Mert az éjjel ide tért hozzád vissza
3906 II, XII | bolond, ne! Hát azért, hogy az éjjel ide tért vissza, most
3907 II, XII | Hiszen ott van közöttetek. Az ott ni! Abban a borzprémes
3908 II, XII | azzal a bekötött állal.~Az pedig egy jámbor cseh mészáros
3909 II, XII | volt, aki járatlan lévén az idegen nyelvekben, azt sem
3910 II, XII | a társaság közé, s most az csak egyszerre megszólal
3911 II, XII | elmondta volna, hogy ő nem az, hanem amaz, addig úgy megrakták
3912 II, XII | A nagy dulakodás közben az átelleni háznak egyik ablaka
3913 II, XII | kakastollas népvezér csitította az ál-Ocskay kókányozóit, hogy
3914 II, XII | hogy Hagyják abba, nem az az Ocskay: ő ismeri azt
3915 II, XII | hogy Hagyják abba, nem az az Ocskay: ő ismeri azt jól!~
3916 II, XII | a kuruc Ocskayt! Itt van az én házamban elrejtve; gyertek
3917 II, XII | a szomszéd ház kapujának az egész tömeg egyszerre!~–
3918 II, XII | Ocskay László ott állt az ablakban, s onnan nézett
3919 II, XII | ablakban, s onnan nézett ki az utcára. Két pisztolya oda
3920 II, XII | pisztolya oda volt téve eléje az ablak hídjára.~A szomszéd
3921 II, XII | átkarolva őt, eltolta erővel az ablaktól.~– El innen! Meglátnak!~–
3922 II, XII | borzasztó volna belefulladni. Az örvénybe vitézség beleugrani;
3923 II, XII | bátorsága. Sok kutya megöli az oroszlánt.~– Én készen vagyok
3924 II, XII | Ha betörik a kaput, ezzel az egyik pisztollyal lelövöm
3925 II, XII | bízott. Ezt a homlokot, amit az ég fölszentelt, hogy nagy
3926 II, XII | még Bécs városában, mint az enyim? Mondhatom én azt
3927 II, XII | ez a drága szép fő! Ez az én kedves, imádott fejem! –
3928 II, XII | acélollóval lecsikkentette az egyik bajuszát tőbül.~–
3929 II, XII | furcsa parádét csinálna az ember.~– Le, le! Mind a
3930 II, XII | keresztül futva, amelyről az erkély nyílt, odasúgott
3931 II, XII | nyílt, odasúgott néhány szót az erkélyen ezermesterkedő
3932 II, XII | ezermesterkedő Scharodinak.~Az már kezdett kifogyni a mesterségeiből,
3933 II, XII | amivel eddig elséramórázta az időt, a zendülőket visszatartva
3934 II, XII | zendülőket visszatartva az ostromtól. A katonaság mégsem
3935 II, XII | népdüh növekedő zsivajgását az utcán.~– Uraim! Barátim!
3936 II, XII | csalfaság, becsületemre mondom. Az én házamból minden férfinemen
3937 II, XII | nyavalyájuk a vitézség. Csak az asszonynépnek volt erős
3938 II, XII | asszonynépnek volt erős szíve az ittmaradásra: ők bíztak
3939 II, XII | Hát amit már megmondtam. Az én házamban egy férfinemen
3940 II, XII | kakastollas. – Betörjük az ajtót, s majd megtaláljuk
3941 II, XII | föltételeit; aztán kinyitom az ajtót magam jószántából.~–
3942 II, XII | mennyországba!~– De nem az egész hadsereget, hanem
3943 II, XII | be tizenketten. Elég lesz az egy kurucnak!~– Legyen ebben
3944 II, XII | Kötélverő! Kötélverő! Az kell a kurucnak!~– De egy
3945 II, XII | egy gombkötő!~– Hátrább az agarakkal! Hentes! Mészáros!~
3946 II, XII | varga, itt a hentes, ez az elébbvaló, hanem mind azt
3947 II, XII | előre a tűzbe! No, hát itt az a nagy tűz, ami annyiszor
3948 II, XII | városainkat. Magam vagyok az a kéményseprő, aki belemegyek,
3949 II, XII | felöltöztette asszonyruhába. Az izmos, termetes szakácsné
3950 II, XII | s azok éppen ráillettek az alakjára. Hirtelen előszedte
3951 II, XII | Ozmonda a kendőzőszereit; az arcát Ocskaynak kifestette
3952 II, XII | Ocskaynak kifestette veresre, az orrát borpirosra, az állára
3953 II, XII | veresre, az orrát borpirosra, az állára bibircsót ragasztott
3954 II, XII | zűrzavaros zsivaj támadt az utcán. „Jönnek a vasasok!”
3955 II, XII | amerre még nyitva volt az út.~Jávorka sem szokott
3956 II, XII | kéményseprő álcát, s elvegyült az iramodó sokaság közé. Ő
3957 II, XII | megérkező vértesek szétverték az egész lázongó Krethit és
3958 II, XII | Angyal” fel volt szabadítva az ostrom alól.~Ozmonda kifutott
3959 II, XII | ostrom alól.~Ozmonda kifutott az erkélyre, gyönyörködni a
3960 II, XII | a minapi kacajt, aminek az okát nem akarta Ocskay megmondani. –
3961 II, XIII | villáma a császár előtt~Ez az éj nem volt nyugalomra rendeltetve.
3962 II, XIII | nehézlovasság vágtatott végig az utcán, harsogó trombitaszóval,
3963 II, XIII | úgy rengett bele a ház; az István toronyban megszólalt
3964 II, XIII | köteles azonnal gyertyát tenni az ablakába, s maga rögtön
3965 II, XIII | s maga rögtön felvenni az egyenruháját, vállára vetni
3966 II, XIII | rettentő dobszóval vonul végig az utcákon a polgárőrség, hogy
3967 II, XIII | utcákon a polgárőrség, hogy az embernek a szíve együtt
3968 II, XIII | embernek a szíve együtt reszket az ablakokkal! Egyszóval egész
3969 II, XIII | jönni felháborodott lelke. Az egész éjszakát felöltözve
3970 II, XIII | Egyszer csak kopogtatnak az ajtón. – Ki az? – Scharodi!~–
3971 II, XIII | kopogtatnak az ajtón. – Ki az? – Scharodi!~– No mi baj? (
3972 II, XIII | tenni.~– Itt vagyok neki.~Az ezredes feltett sisakkal
3973 II, XIII | katonaság figyelmét félrevonják. Az István torony őre a hibás,
3974 II, XIII | annak is mentségére szolgál az, hogy a lázadók a zsidóvárosban
3975 II, XIII | nekem a bajuszomba került.)~Az ezredes továbbment, Ocskay
3976 II, XIII | zsibbasztó kábulat, ami hasonlít az álomhoz, csakhogy annak
3977 II, XIII | álomhoz, csakhogy annak éppen az ellentéte: öntudatlan ébrenlét,
3978 II, XIII | ébrenlét, amiben mindazok az alakok mozognak, mindazok
3979 II, XIII | susognak, visítanak; mindazok az arcok egymásra tódulnak,
3980 II, XIII | amidőn újra kopogtatnak az ajtaján.~– Ki az? Mi baj?~–
3981 II, XIII | kopogtatnak az ajtaján.~– Ki az? Mi baj?~– Őméltósága a
3982 II, XIII | hivatalos gálájában jött: az asztrakánprémes palástban,
3983 II, XIII | katonaság figyelmét félrevonják. Az István torony őre a hibás,
3984 II, XIII | annak is mentségére szolgál az, hogy a lázadók a zsidóvárosban
3985 II, XIII | is elment.~Alig verte el az István torony óraműve a
3986 II, XIII | felzörgették Ocskayt.~– Ki az megint?~Ezúttal már a Bécs
3987 II, XIII | akasztani viszik.~Pedig csak az ő kedves barátja jött, a
3988 II, XIII | osztályfőnök, Federreiter úr. De az is hivatalos egyenruhában,
3989 II, XIII | parókája tetején; a gyíklesővel az oldalán, s az is rákezdé:~–
3990 II, XIII | gyíklesővel az oldalán, s az is rákezdé:~– Kegyelmes
3991 II, XIII | késedelemért…~– Hagyd el, az ördögbe! Tudom már könyv
3992 II, XIII | Háromszor hallottam már.~– Az ám. Tudom – mondá Federreiter
3993 II, XIII | hírére. Wratislaw dühös, mint az oroszlán. Mindnyájunknak,
3994 II, XIII | orrot kaphatott őfelségétől; az már nem is orr lesz, hanem
3995 II, XIII | biztatá a jó barát. – Az rád nézve a legnagyobb szerencse,
3996 II, XIII | emlékezel a mesére, ahol az egerek vezérei szarvakat
3997 II, XIII | Hát ilyen volt rád nézve az a nagy bolond bajusz; minden
3998 II, XIII | A kancellár titkára volt az. Wratislaw kéreti a tábornok
3999 II, XIII | készséggel bebocsáták, egész az államférfi belső szobájáig,
4000 II, XIII | államférfi belső szobájáig, ahol az éppen reggelizéshez készült.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4648 |