1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2312
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1 I, I | zomotor”, olyan régi már, hogy csak a nyelvtudósok és régiségbúvárok
2 I, I | csóválni, mikor megtudják, hogy itt most egy nagy lakodalom
3 I, I | lakszobájával állt összeköttetésben, hogy ő maga mindenre felügyelhessen,
4 I, I | kukta hemzseg a konyhában, hogy alig lehet tőlük mozdulni;
5 I, I | Kész a partikularizmus. Hogy volna az jó az erdélyinek,
6 I, I | éppen azon hepciáskodnak, hogy a pujpunellamártáshoz miféle
7 I, I | miskulanciasalátát csinált, hogy a palócok úrvacsorájának
8 I, I | elkeseredett harcába természetesen hogy a fehérnép is belekotnyeleskedett,
9 I, I | alatt senki sem vette észre, hogy a nyitott konyhaajtón egy
10 I, I | mikor nagy hamar megérti, hogy olyan veszedelem van itt,
11 I, I | nemzetes nagyasszony, az igaz, hogy egészen arra való alak volt,
12 I, I | egészen arra való alak volt, hogy respektust szerezzen maga
13 I, I | dolga! Olyan zsinat van, hogy az ember a maga szavát se
14 I, I | a maga szavát se hallja. Hogy „mi kell a pujpunellamártáshoz”?
15 I, I | a pujpunellamártáshoz”? Hogy a kakas csípje meg a fületeket!
16 I, I | határozottan kifejezve, hogy nem kíván belőle. A haragos
17 I, I | gallérjánál fogva, s úgy fölemeli, hogy a lába sem éri a földet,
18 I, I | földet, hanem aztán ahelyett, hogy kilökné azt is a többi után,
19 I, I | mért nem mondod senkinek, hogy megjöttél?~– Ha nem keerdezte
20 I, I | Een egy szóval se mondtam, hogy meghalt; csak azt, hogy
21 I, I | hogy meghalt; csak azt, hogy a cifra pruszlikját kilikasztotta
22 I, I | Hát akkor azt mondom, hogy egy teremtett léleknek se
23 I, I | őt el.~– „No, hát mi az? Hogy megölték? Katona volt, készen
24 I, I | Csak azon kapta magát, hogy megint a kezében tartja
25 I, I | lyuk! – Aztán elég arra, hogy az embernek a lelke elhagyja
26 I, I | leskelődik valamire? Talán arra, hogy ezzel a néma szájjal átadja
27 I, I | fehérbe: úgy volt szokás, hogy belül viselje az ártatlanságát.~
28 I, I | mint aki nem is sejti még, hogy mi oka van valakinek az
29 I, I | arca még nem tanulta meg, hogy miért kell elpirulni. Jöhet
30 I, I | Még csak azt sem engedte, hogy maga tanulja meg a leány
31 I, I | befonni. „A kis élhetetlenke! Hogy lesz ez meg asszonyfővel?
32 I, I | ráfogta a szegény kakasra, hogy az a fejére repül és megcsípi.”~–
33 I, I | igyekezett a háta mögött maradni, hogy a haját befonja. Meglátta
34 I, I | befonja. Meglátta a tükörből, hogy veresek a szemei.~– Hát
35 I, I | parancsolni tud. Mit tudod te még, hogy mi az a férfi.~– De már
36 I, I | nagyasszony közel volt hozzá, hogy lábáról leroskadjon.~Ilona
37 I, I | menten odaugrik hozzá, hogy a sebét bekötözze.~A nagyasszony
38 I, I | elég jó indok volt arra, hogy a nagyasszony a patyolat
39 I, I | megint? Hisz én azt akartam, hogy nevess egy kicsit.~Jó is
40 I, I | A leány mind azt hitte, hogy őt siratják, s nevetett
41 I, I | nevetett rajta.~– No látod, hogy telesírtad a „váll”-amat;
42 I, I | látnád.~A leány azt gondolta, hogy örömet csinál az anyjának,
43 I, I | tépve, szaggatva, arra kért, hogy varrjam össze, s mentől
44 I, I | Azután meg azt álmodtam, hogy együtt jártunk egy szép
45 I, I | keresztyén kálvinista leány, hogy az álmokat magyarázni tiltja
46 I, I | magának. Álom azt jelenti, hogy aludtál. Ülj le elém, hadd
47 I, I | úgy kért, úgy könyörgött, hogy ne tegyem azt a fehér virágfüzért
48 I, I | igazi pujpunellamártás.~Hogy kitombolhatta haragját a
49 I, I | Ilonkához, tanácsot ült vele, hogy milyen öltözetet vegyen
50 I, I | sehogy sem akarta elvállalni, hogy azokat a szép nagyvirágú
51 I, I | igazán itt volt az ideje, hogy komolyan a készülődéshez
52 I, I | ostor pattogása már jelenté, hogy érkeznek a vidékről a vendégek:
53 I, I | nászmenet megindul a templomba, hogy a harangokat meghúzzák eléjük,
54 I, I | görbe, tót felföldről jövők, hogy ne szétszakadozva érkezzenek,
55 I, I | toronyban strázsáló őr után, hogy nem lát-e még valamit.~Végre,
56 I, I | Már az ablakból is látni, hogy közeledik a nagy porfelleg
57 I, I | az ötlik fel mindenkinek, hogy semmi muzsikaszó nem hangzik
58 I, I | Azért vágtattam előre, hogy hírül adjam. Küldje be az
59 I, I | Az alispán nem engedte, hogy kardcsapás nélkül elrabolják
60 I, I | napra az átkozottaknak, hogy a bátyádat megölték! Most
61 I, I | mikor meg azt megtudá, hogy a bátyja meghalt, mily kétségbeesett
62 I, I | visszakiabálnak. Jó szerencse, hogy nagy a távolság a vár meg
63 I, I | egymásra. Semmi kétség, hogy maguk a Léva várát megszálló
64 I, I | kócsagtoll a kalpagján. Nem igaz, hogy megölték, csak arra vár,
65 I, I | megölték, csak arra vár, hogy a húga eléje menjen. Eresszék
66 I, I | be soha. Aki ránk mérte, hogy meghaljunk, az meghalat
67 I, I | húgomasszony, s lásson utána, hogy elcsendesítse a háborgó
68 I, I | szónál már nem állhatta meg, hogy övébe dugott török kését
69 I, I | két tekergő kígyó. Igaz a, hogy annyi asszonynép közül,
70 I, I | annak aztán megengedte, hogy a fejét az ölébe vegye.~–
71 I, I | akiről nem tudhatja az ember, hogy bátya-e vagy vőlegény? Fehér
72 I, I | orcája. Senki se tudhassa, hogy ki mitől piros. – Közbe
73 I, II | sárgazöld barázdák mutatják, hogy ott szántóföldek voltak,
74 I, II | lefolyó belvizektől. Azt, hogy merre folyik, mutatják a
75 I, II | fűzfákkal is szegélyezett, hogy télen, mikor nagy a hó,
76 I, II | megnehezíti még egy körülmény. Az, hogy a Tiszának itt éppen egy
77 I, II | Wisnovieczky dzsidásait, hogy keressenek valahol gázlót
78 I, II | fejedelemnek tanácsolták a vezérei, hogy jó lesz szárnyék után látni;
79 I, II | síkon, úgy szétzavarja, hogy egymásra se találnak.~–
80 I, II | egymáshoz, csak abban az egyben, hogy valamennyi olyan rongyos,
81 I, II | viseletén már meglátszik, hogy valaha úrféléé lehetett,
82 I, II | mikor hozzám csaptatok, hogy tűzön-vízen keresztül rohantok
83 I, II | szalutált; őrajta már látszott, hogy katona volt; tudja, hogy
84 I, II | hogy katona volt; tudja, hogy nem szokás a vezér parancsára
85 I, II | mikor összeszedtük?~– Azzal, hogy a legelső ütközet előtt
86 I, II | felénk. Mikor aztán látom, hogy ti közel jártok, akkor egyszerre
87 I, II | csinál belőle a világon, hogy ember nem látja benne egymást.~
88 I, II | legjobb időben érkezik Ocskay, hogy beleszóljon a vitába.~Őrajta
89 I, II | Páncél nélkül, minden nélkül, hogy a fölséges férfiizmok ragyogása
90 I, II | őket, azután útjokat állta, hogy ne menekülhessenek. Nekiszorította
91 I, II | segítségükre; mert azok azt hitték, hogy a fejedelem egész serege
92 I, II | tudatja a fejedelemmel, hogy az út szabad: Magyarország
93 I, III | esztendő tölt le azóta, hogy a lévai híres lakodalom
94 I, III | bosszúálló hőst, aki azóta, hogy Tiszabecsénél a Tiszába
95 I, III | azt izente a lévaiaknak, hogy mire az új must kiforr,
96 I, III | szokták. Csak azon voltak, hogy minél elébb a várkapun belül
97 I, III | felszólítani a lévai bírót, hogy kétezer lovasnak a számára
98 I, III | amiben csak annyi állt, hogy „decima sexta septembris,
99 I, III | odahátul ihogtak-vihogtak, hogy az milyen furcsa, hogy ennek
100 I, III | hogy az milyen furcsa, hogy ennek a kuruchadnak mind
101 I, III | azért találta ki a vezér, hogy a mostani felkeveredett
102 I, III | alig ismeri ki az ember, hogy ki a kuruc, ki a labanc,
103 I, III | mind a kettő. Sőt megesik, hogy aki tegnap labanc volt,
104 I, III | csapatostól beáll kurucnak. Hogy tehát a hadakozás alatt,
105 I, III | miért nem hagyták ottan?), hogy a fejüket egészen kopaszra
106 I, III | meg soha a lelkem uramnak, hogy azt a divatot kövesse, az
107 I, III | állta el szívét: azt hitte, hogy rögtön sírnia kell.~Mikor
108 I, III | rábízva az asszonyokra, hogy fogják addig a kantárját
109 I, III | nem ád az egésznek azzal, hogy mélyen meghajolva megcsókolja
110 I, III | nagyon jó oka volt arra, hogy Tiszáné nagyasszonynak kezet
111 I, III | aztán az lett a következése, hogy a nagyasszony elérzékenyülten
112 I, III | jónak látá megjegyezni, hogy ilyen keménydió-törésnél
113 I, III | igyekeznek ők a kemencéhez, hogy az első sütetből ők kapjanak.~–
114 I, III | Bottyánét.~– Az ám, azt mondta, hogy amulétja van. Bizonyosan
115 I, III | magát.~– Hamarabb hiszem, hogy arra a szegfűbokrétára példálózott,
116 I, III | azonnal Ocskay, ha megtudná, hogy a kupához nyúltam, amíg
117 I, III | lélekmardosás. Visszaemlékezett rá, hogy azon a napon, amelyen a
118 I, III | ágyúk, olyan nagyot szólva, hogy a kastély ablakai mind megzörrentek
119 I, III | tornyát. Ilonka jól láthatta, hogy porlanak előtte, mögötte
120 I, III | meg a várbeliek szívét, hogy adnák meg magukat!~A tizedik
121 I, III | akkor vette észre magát, hogy minő veszedelmes dolgot
122 I, III | kiáltástól; akkor vette észre, hogy nem maga van a háznál. Természetes,
123 I, III | van a háznál. Természetes, hogy az egész házinép mind az
124 I, III | kinéz az ablakon, azt látja, hogy a vár és kastély közötti
125 I, III | most dologgal; alig ér rá, hogy az izzadságot letörülje
126 I, III | a szíve. Megtörtént hát, hogy bevették Léva várát. Elfoglalta
127 I, III | adatott a kezébe a pallos, hogy bosszút álljon azokért,
128 I, III | mindenkitől hallotta Ilonka, hogy ez a kegyetlen ember a legelső
129 I, III | emberig. Megteheti most, hogy teljesíti, amit az anyja
130 I, III | Egy óra múlva halljam, hogy ebédre dobolnak!~A nagyasszony
131 I, III | az elsők? Köszönjék meg, hogy mind le nem vágták őket!~–
132 I, III | szökött meg a klastromból, hogy közöttünk hadakozzék. Ő
133 I, III | csapatomat”. Azok azt hiszik, hogy dervis, tűzbe-vízbe mennek
134 I, III | lángba borult.~– Látod, hogy megbecsülik a te bokrétádat –
135 I, III | felszolgáló cselédekre, hogy semmiben hiba, fogyatkozás
136 I, III | aztán egy kis vita támadt, hogy ki foglalja el az első helyet,
137 I, III | elsőnek. Nekem azt mondták, hogy én e házat tekintsem úgy,
138 I, III | nézve az az előny támadt, hogy az ablakvilágossággal szemben
139 I, III | leányszívekbe ezt az ösztönt, hogy kíváncsiak legyenek azt
140 I, III | rosszat. Sokszor megesett már, hogy olyankor szeretett meg egy
141 I, III | az asztalt, azt mondván, hogy ezek már tábori titkok,
142 I, III | de Ocskay megmarasztá, hogy csak vegyen részt bennük;
143 I, III | volt annyi emberségtudása, hogy a rossz híreket olyan alant
144 I, III | olyan alant hangon olvasá, hogy a szomszédjai se hallják,
145 I, III | levél, amiben tudatják, hogy a hatalmas szatmári főispán,
146 I, III | kisasszonyt is odahívják, hogy hadd lássa meg ő is, milyen
147 I, III | Szokásuk az uraknak, hogy az eléjük töltött bort előbb
148 I, III | Valamennyien úgy találták, hogy az a bor keserű. A régiségtől
149 I, III | olyan csendesség támadt, hogy a zsebórák ketyegését is
150 I, III | kisasszonyt is becitálni, hogy hallgassa meg.~Ilonka az
151 I, III | szónál azt látta Ilonka, hogy a hős szemeiből egyszerre
152 I, IV | jött jelenteni a vezérnek, hogy idekinn van, és bebocsáttatást
153 I, IV | asztalnál, urak. Ez, tudom, hogy még nem ebédelt. Vezesd
154 I, IV | uraknak. (Ez is elárulja, hogy idegen; még akkoriban nálunk
155 I, IV | szól nevetve a kapitány –; hogy ott maradjak paprikában
156 I, IV | keresztelkednie. – A nevetés mutatta, hogy ez félig tréfa.~A kapitány
157 I, IV | asszonyommal komolyan elhitették, hogy mikor egy labanc kuruccá
158 I, IV | kalendáriumban a napot ábrázolják – hogy hát mármost ők majd megkeresztelik
159 I, IV | a jó töltött káposztát, hogy a kedvét még inkább felfokozzák.~
160 I, IV | formuláréját, odáig nem jutott, hogy a keresztszülőktől azt kérdezze:~„
161 I, IV | asztal alá dugták a fejeiket, hogy megfogják az ördögöt, s
162 I, IV | utána Tormássy.~– Fogadom, hogy nem olyan hűséggel fogom
163 I, IV | őriztem.”~– Fogadom Jupiterre, hogy tőlem csak az életemmel
164 I, IV | nagyasszony megrettenve. – Hogy kerül a kegyelmed kezébe
165 I, IV | kezébe az én ollóm?~– De hogy kerül a kegyelmed láncára
166 I, IV | tál előtt is megmutatta, hogy tud valamit. A töltelékeket
167 I, IV | s jólesett a lelkének, hogy lát egy másik arcot is,
168 I, IV | egészben, majd meglátom, hogy kezded ki?~A kapitány e
169 I, IV | mivel érdemlettem én azt, hogy énnékem egy eleven malacot
170 I, IV | legelőről. Úgy cifrázta, hogy az csupa nevetni való volt.~
171 I, IV | Azért, mert megláttam, hogy a mustos pecsenyéhez való
172 I, IV | Azért, mert megláttam, hogy eldugott a zsebébe egy fél
173 I, IV | malacfő előhozogatni, s hogy megakassza a boszorkányos
174 I, IV | szóra. Őneki jutott eszébe, hogy ő az, aki leányfővel maradt,
175 I, IV | nagyasszony figyelmezteté Ocskayt, hogy mi az.~– Magam is azt hallgatom –
176 I, IV | Ocskay –, ez azt jelenti, hogy a haditörvényszék ül össze,
177 I, IV | ordinánc jött jelenteni, hogy a veres huszároktól van
178 I, IV | szigorú parancsot adtam ki, hogy senkitől egy tűt érőt el
179 I, IV | nagyasszony nem akarta elhinni, hogy ez nem tréfa.~– Uramöcsém!
180 I, IV | Ezredes úr! No ugyebár, hogy ez csak ijesztgetés? Csak
181 I, IV | helyette. Csak nem teszik azt, hogy egy embert megpuskázzanak
182 I, IV | is azt feleli rá a vezér, hogy Istennél a kegyelem, s aztán
183 I, IV | vette ezt a nagy bátorságot, hogy egy olyan kegyetlen erős
184 I, IV | topolyvesszőből lett; úgy hítták, hogy a „kegyelem fája”.)~– No,
185 I, IV | Annak köszönd az életedet, hogy jó védszentet választottál,
186 I, IV | párnák közé dugta el a fejét, hogy ne hallja a puskaropogást,
187 I, IV | nagyasszony sejtette már, hogy sok más egyéb is gyökeret
188 I, V | mert a fővezér parancsa az, hogy itt őrizzük addig Lévát
189 I, V | uram azt szokta mondani, hogy „clara pacta, boni amici”,
190 I, V | ami magyarul annyit tesz, hogy „aki lovat vesz, nézze meg
191 I, V | napján megölték, felfogadtam, hogy soha több vőlegényt a leányom
192 I, V | választok, hanem őrá bízom, hogy szemelje ki magának szíve
193 I, V | indulatja, én nem keresem, csak hogy becsületes ember, jó magyar
194 I, V | olyan fiatal ne legyen, hogy az ajka legyen kopasz, se
195 I, V | legyen kopasz, se olyan vén, hogy a feje teteje legyen az,
196 I, V | Ocskay László uramnak hogy becsülete van: azt meghallhatta
197 I, V | maga a fejedelem leveléből; hogy jó magyar, azt hirdetik
198 I, V | olyan régi, mint a Tiszáéké. Hogy a bor nem árt meg neki,
199 I, V | ítéletével. Férfinak olyan, hogy nincs párja az országban.
200 I, V | Vallására nézve igaz, hogy buzgó pápista: de emiatt
201 I, V | Nem volt erre szükség, hogy még jobban megszeressem
202 I, V | vele egyedül; úgy neveltem, hogy ne kelljen mindig strázsálni
203 I, V | mindig strázsálni és lesni, hogy mit beszél, merre jár; ha
204 I, V | szép alak! Mind ráhagyta, hogy igaz biz az, úgy van, de
205 I, V | mást keres. Nem tudom én, hogy mit. Talán olyan embert,
206 I, V | Annyit veszek észre rajta, hogy azokhoz az úrfiakhoz, akik
207 I, V | azt gondolta egynémely, hogy talán lantolva, dalolva
208 I, V | cserébe küldeni Nagyszombatba, hogy tanuljon meg németül, könyvből
209 I, V | megbiztatá a nagyasszonyt, hogy miután elég idő van a várostromhoz,
210 I, V | diák is, akik arra a szóra, hogy „Trombita szól, verbuválnak!”
211 I, V | inkább arra tartogatta, hogy a legveszedelmesebb ellenséget,
212 I, V | amikből csak annyit tudunk, hogy a pápista papokat csúfolták
213 I, V | mindennemű vendégsereget, hogy egy tragédiát adatott elő
214 I, V | termett az?~Ocskay mondá neki, hogy azt egy francia költő írta.~–
215 I, V | francia költő írta.~– S hogy lett belőle magyar?~– Lefordították.~–
216 I, V | négyet, mintha ízlelgetné, hogy melyik esik jobban az ajkának? „
217 I, V | magyarul?~– Azt teszi, hogy „én szeretlek”.~A leány
218 I, V | innen!~– De hat válasszon, hogy melyik a legszebb?~– Egyik
219 I, VI | előkészületekre, csupán annyit, hogy a távolabb lakó rokonokat
220 I, VI | nagyasszony azt kívánta Ocskaytól, hogy két helyre saját kezűleg
221 I, VI | Sándor kimentette magát, hogy nem jelenhetik meg ez örvendetes
222 I, VI | Márton pedig azt válaszolta, hogy ha a napjára el nem jöhet
223 I, VI | annyi victoriát lőttek, hogy egy derék ütközetnek is
224 I, VI | ütleggel, időt engedett neki, hogy azt meg is emészthesse.
225 I, VI | ez időt arra fordította, hogy a leánykori barátnőitől
226 I, VI | búcsúkat, amikor úgy illik, hogy magukra hagyja őket mindenki.
227 I, VI | mondá neki az íródiákja, hogy egy táborbeli úr akar vele
228 I, VI | nyergeltetett.~Ocskay tudta előre, hogy ki az. – Keresztet vetett
229 I, VI | vendég úr, s azt kérte, hogy mutassanak a számára egy
230 I, VI | izom, egy-egy keze akkora, hogy más embernek a feje belefért
231 I, VI | az ajkait úgy beszorítja, hogy alig látszanak.~A két férfi
232 I, VI | hajnalodását sem valami örömnek, hogy a másikat láthatja. Csajághy
233 I, VI | Kitaláltad azt az új divatot, hogy a kurucok a hajukat elöl
234 I, VI | amit mondani fogok, s amit, hogy elmondjak neked – itt és
235 I, VI | tudjuk rettentő titkodat; s hogy azt megőrizzük, nagy árt
236 I, VI | egyet. Követeljük tőled, hogy ezt a nőt, akit feleségeddé
237 I, VI | aztán követeljük tőled azt, hogy ezt a hazát, ezt a szabadságot,
238 I, VI | sem jöttem volna hozzád, hogy emlékeztesselek; azt mondanám: „
239 I, VI | hatalmasokhoz, vagyonát pazarolta, hogy megvásárolja a kegyelmüket.
240 I, VI | esküdnöd, s megfogadnod, hogy csapatoddal Rákóczi táborát
241 I, VI | curriculum vitae-t nálad?~Jó, hogy nem volt egy tükör sem abban
242 I, VI | is, odáig alázva látni, hogy mentegesse magát valaki
243 I, VI | még azt is tudnám hinni, hogy maga a halálra ítélési és
244 I, VI | többiektől a becsületet, hogy terád halmozza. Szerezz
245 I, VI | fogja se kard, se golyó; hogy még sérthetlenebb légy,
246 I, VI | azzal felelt Ocskay László, hogy mindkét kezét nyújtá Csajághy
247 I, VI | akkor megöllek.” Óh tudom, hogy ha meghallotta volna, hogy
248 I, VI | hogy ha meghallotta volna, hogy a testvére sír a férje miatt,
249 I, VI | a fogadását megtartani, hogy azt megöldökölje.~Ilonka
250 I, VI | keblére, mintha féltené azt, hogy már öldöklik.~Édesanyja
251 I, VI | már az, akiért elfelejtem, hogy olyan nagyon fájt a szívem
252 I, VI | Csajághy búcsúzott, azt mondta, hogy siet. Nem maradhat tovább.
253 I, VI | azt mondom neked, fickó, hogy kapicányon tartsd a nyelvedet,
254 I, VI | kapicányon tartsd a nyelvedet, hogy ki ne beszéljen valamit
255 I, VI | nyelved, bizony mondom, hogy utánafut az a te nagy tökkolop
256 I, VII | volt berendezve. (Igaz, hogy mind ez ideig a Sándor öccse
257 I, VII | jókedvű cimborákat a házhoz, hogy legyenek többen: elegek
258 I, VII | elajándékozta a pipáit, azt mondta, hogy árt a mellének; pedig csak
259 I, VII | pedig csak azért tette, hogy még a pipa se lopjon el
260 I, VII | francia nyelvből; azt mondja, hogy majd ha egyszer békesség
261 I, VII | alatt, azt mondja a drágám, hogy kész franciának tanítja
262 I, VII | ezredeskapitánynak a fejedelem, hogy komanvuportévut tanítgasson
263 I, VII | örvendetes volt abban is, hogy ezalatt is mindig együtt
264 I, VII | úgy megy ám ez a fordítás, hogy előtte fekszik a könyv,
265 I, VII | kicsit a fiatal menyecske, hogy a férje naphosszant vadászni
266 I, VII | naphosszant vadászni jár, mintsem hogy azzal dicsekedik, hogy a „
267 I, VII | mintsem hogy azzal dicsekedik, hogy a „drágalátos egyetlene”
268 I, VII | asszonyok mind abban vetekedtek, hogy ki hogyan ragadhasson el
269 I, VII | papokat agyoncsúfolták, s hogy már a megszólalásnál felismerjék
270 I, VII | kezdé azon a hadjáratát, hogy ennek a kölcsönös torzsalkodásnak
271 I, VII | tudósítást küldeni, mint hogy ővele Ocskay azt a veszedelmes
272 I, VII | Tudta ő azt Ocskayról, hogy az valamikor maga is barát
273 I, VII | keserűségnek nincsen már értelme. Hogy valamikor háborút lehetett
274 I, VII | lehetett viselni azért, hogy az Úrvacsorája egyes vagy
275 I, VII | Csendes-tenger közepén. Hogy a világ nagy zaja meg ne
276 I, VII | hadműveletnek tartá ehelyett azt, hogy egy odvas fát megostromoljon
277 I, VII | megcáfolva ezáltal azt a hitet, hogy az ő testét nem fogja semmi
278 I, VII | fogságba dugott levélben, hogy serénykedjék Ocskay László
279 I, VII | Hát micsoda?~– Tudtam jól, hogy mit írnak benne. Azt, hogy
280 I, VII | hogy mit írnak benne. Azt, hogy rögtön üljek lóra, hagyjam
281 I, VII | idvességnek részese lehet, hogy a ti bajaitokban részt vegyen.~–
282 I, VII | belül olyan boldog vagyok, hogy nem törődöm az egész világgal.~–
283 I, VII | tőlem. Az egyik az volt, hogy tedd ezt a nőt olyan boldoggá,
284 I, VII | megérdemli, a másik az, hogy vezesd azt a zászlót, amit
285 I, VII | Hát Isten vagyok-e én, hogy két ellenkező dolgot tudjak
286 I, VII | akkor, mikor azt látták, hogy te elöl mégy, most egy vaklármára
287 I, VII | összemérkőzésnél Vak Bottyán, hogy mind a világba szaladt a
288 I, VII | S én azt mondom nektek, hogy nem vagyok! Ne keressetek!
289 I, VII | dicsőségem mámorában azt hittem, hogy körös-körül ragyogok. Levetkőztettetek
290 I, VII | Elém tartottátok a tükröt, hogy lássam, milyen silány, nyomorult
291 I, VII | s rám olvastátok belőle, hogy ez vagyok: áruló, szökevény,
292 I, VII | földön, aki gyanakodik rám, hogy áruló lehetek valaha. Most
293 I, VII | gondolom, mikor hozzányúlok, hogy én azt a kardot még egyszer
294 I, VII | sértés, egy tüzes pillantás, hogy önmagam ellenkezőjévé gyúrjon
295 I, VII | ha rá tudna bírni valami, hogy elszakadjak attól a földi
296 I, VII | nagyszombati kolostoromba, hogy elkövetett bűneimért vezekeljek,
297 I, VII | régen hozzá vagyok szokva, hogy te az indulataidban excentrikus
298 I, VII | sűrű leveleiből afelől, hogy kegyelmed az én szegény
299 I, VII | akaratja ez idő szerint, hogy ne csak magunké legyünk,
300 I, VII | várban, s azzal fenyegetnek, hogy ha kegyelmedet rá nem veszem,
301 I, VII | kegyelmedet rá nem veszem, hogy a pártjukra áttérjen: a
302 I, VII | ellenben azt írom kegyelmednek, hogy ha mindjárt az én saját
303 I, VII | kicsinye-nagyja, csak azt beszéli, hogy volna csak itten Ocskay
304 I, VII | értem, s érezni is tudom, hogy vajmi nehéz elhagyni az
305 I, VII | abban éltem mindekkorig, hogy van még a boldogságnál valami
306 I, VII | nem akarom azt megérni, hogy az én leányom neve egy olyan
307 I, VII | parancsolni tudnak a könnyeiknek, hogy ne folyjanak őutánuk. Ezt
308 I, VII | talizmánt, amelyre rá van bízva, hogy egyetlenegy férjét, szerelmesét
309 I, VII | Bizony megtette azt.~– Hogy maradsz itt magadra, egyedül? –
310 I, VII | Kecskemétről kellett felsietni, hogy az előrehaladó labancoknak
311 I, VIII | mindenkinek a szeméből, hogy az ő rovására megy a szólásszapulás.
312 I, VIII | Békében is hagyták, tudva azt, hogy a nőstényétől megfosztott
313 I, VIII | elzárkózottsága mellett is, hogy Csajághynak összezördülése
314 I, VIII | azzal fogadta Csajághyt, hogy: „No, hát megérkezett az
315 I, VIII | katonája is?” S még nem elég, hogy Anda Pál katonájának nevezte
316 I, VIII | Megmondta a vitéz kapitány, hogy védelmezni fogja a vezérét
317 I, VIII | abból telt ki a háború, hogy nagy tömegekben kis csapatokat
318 I, VIII | Tudták innen is, túl is, hogy magyarok: csak egy kérdéssel
319 I, VIII | őket összekapaszkodtatni, hogy: „Ki a vitézebb?”~Vak Bottyánnak
320 I, VIII | háborúkban dívott szokás, hogy egy-egy hatalmas dalia kiugrott
321 I, VIII | Vak Bottyán, mikor látta, hogy nem tud megegyezni a vezértársával,
322 I, VIII | elkiáltá harsány hangon, hogy meghallhatta mindkét tábor:~–
323 I, VIII | Bottyánról az volt a hit, hogy annak a testét nem fogja
324 I, VIII | olyan ütést érzett a mellén, hogy kék-zöld lett előtte az
325 I, VIII | mégis oly erőszakos volt, hogy rögtön elborította a száját
326 I, VIII | mutatva a saját táborának, hogy ellenét legyőzte.~Ocskayt
327 I, VIII | öntudat. Tudta ő azt jól, hogy Vak Bottyán is páncélinget
328 I, VIII | golyó. Hanem eszébe jutott, hogy a páncélingnek van egy nyílása
329 I, VIII | páncélingnek van egy nyílása hátul, hogy fel lehessen venni. Amint
330 I, VIII | s csak a kengyel tartá, hogy le nem bukott a lováról.~
331 I, VIII | pokrócokba. Azon törekedtek, hogy izzadásba hozzák. Még a
332 I, VIII | lelkére vette, s fogadkozott, hogy a megsérült lovagot, ha
333 I, VIII | mindenféle életre hozó szer, hogy egy temetőnek fel kellett
334 I, VIII | betegnél. Az is nagy baj, hogy a mindenféle írok és kenőcsök
335 I, VIII | dugja.~Alig várta Ocskay, hogy megszabaduljon az Aesculaptól,
336 I, VIII | ott reteszelte el magát.~– Hogy énnekem nem lehetett ebben
337 I, VIII | hidd el. Mert azáltal, hogy te a hatalmas, kérkedő Bottyánnal
338 I, VIII | Bottyánnal szembeszálltál, hogy a sérthetlennek hitt embert
339 I, VIII | labancokét oly rémületbe hoztad, hogy könnyű lett a győzelem.
340 I, VIII | felőled az egész kurucság, hogy: „Dávid verte meg a tízezerét”.~–
341 I, VIII | üdvözletét küldi hozzád, s kéret, hogy csak a meggyógyulásodra
342 I, VIII | tovább?~– Az attól függ, hogy a labancok mire határozzák
343 I, VIII | átszökő labancok által, hogy odabenn az a szándék, miszerint
344 I, VIII | fővezér a mi ezredünkre bízta, hogy a Szentkereszt felé vezető
345 I, VIII | dübörgést, amiről kitalálta, hogy az a menekülő labancok dobaja,
346 I, VIII | szöknek. Magában számítgatta, hogy mi fog történni. Kudarc
347 I, VIII | csak minutára érkezett meg, hogy kiszabadítsa a katonáit
348 I, VIII | a labanc meg azt hitte, hogy a halottak támadnak fel
349 I, VIII | akinek volt annyi esze, hogy nagyon mélyen közéjük ne
350 I, VIII | beírhatja a receptkönyvébe, hogy „kovácsnak orvosság: szabónak
351 I, IX | IX. Hogy vannak ezalatt otthon?~Hónapok
352 I, IX | otthon?~Hónapok múltak el, hogy Ocskay László nem kapott
353 I, IX | levők nem is tudhatták, hogy ő hol, merre kóborol. Meglehet,
354 I, IX | merre kóborol. Meglehet, hogy küldtek neki levelet, de
355 I, IX | s azt titkolják előtte. Hogy nem felejtették el, afelől
356 I, IX | senkit Ocskóra küldeni, hogy hírt hozzon neki. Ez megint
357 I, IX | mendemondáit. Meg akarta mutatni, hogy neki is spártai szíve van.
358 I, IX | a hibás; sőt úgy kerül, hogy a trombitások vesztették
359 I, IX | hintegeti a konkolyt a táborban, hogy a kálvinisták ne bízzanak
360 I, IX | megint azon ortályoskodnak, hogy amelyik csapat nem kap zsoldot,
361 I, IX | érkező Csajághy Ocskayhoz, hogy a fejedelem az áttért Forgáchot
362 I, IX | ugyebár – szólt Ocskay –, hogy íme „egy indulat, egy harag
363 I, IX | bízni. Téged hatalmaz fel, hogy insurgáltasd az egész felső
364 I, IX | fogadom neked Istenemre, hogy amíg az én dandárom a Dogvág
365 I, IX | tanyáznánk ocskói kastélyomhoz, hogy a feleségem szava áthallanék
366 I, IX | bányavárosokban készpénzül talált. Hogy az ezután összetoborzandó
367 I, IX | mutatták a patkónyomok, hogy abból istállót csináltak.~
368 I, IX | ütött tágas rés mutatja, hogy tartalma hiányzik. Hanem
369 I, IX | pincepenész a padlaton hirdeti, hogy bokáig gázoltak a borban.~
370 I, IX | Semmi, semmi. Úgy eltűnt, hogy emléke sem maradt. Mindent
371 I, IX | én esküszöm a poklokra, hogy elveszem tőled, azt, ami
372 I, IX | Csajághy nem állhatta meg, hogy ezért a pogány beszédért
373 I, IX | Látom.~– Most már tudom, hogy mit teszek.~– Én is.~– Azt
374 I, IX | teszek.~– Én is.~– Azt tudod, hogy én mit teszek?~– Azt.~–
375 I, IX | Fél nappal később indulj, hogy egyszerre érkezzünk: nekem
376 I, X | pszichológiájára bízná, hogy találják ki, mit gondol
377 I, X | találják ki, mit gondol ő most: hogy mi lenne a jó haditerv.
378 I, X | végezzék el. Tudni kell, hogy régen meghányt-vetett terv
379 I, X | csapatot magához szedett, hogy összegyűjtött erővel egyszerre
380 I, X | felhatalmazás a fejedelemtől, hogy ami sereget maga körül tud
381 I, X | volt az, akit vezetett. Hogy lettek így megtépve? Ezt
382 I, X | igazán megörült Ocskay, hogy újra feltalálta. Nem szégyellte
383 I, X | szégyellte megölelgetni, azért hogy ilyen rongyos. „Majd nem
384 I, X | mondták meg a seregnek, hogy hová mennek.~„Be Ausztriába!
385 I, X | szolgáltattak ki Ocskaynak, hogy azzal az egész hadseregét
386 I, X | császárvárostól! Igaz ugyan, hogy Bécs lakossága maga képes
387 I, X | volt az a mesés vakmerőség, hogy az a féreg, akiről a hadi
388 I, X | bulletinek egyre azt hirdették, hogy a sarkaik alatt most vonaglik
389 I, X | előreküldött portyázóktól megtudá, hogy minden oldalról túlnyomó
390 I, X | elég; most az a fő gond, hogy azt hazavihessük. Te rendeld
391 I, X | császári parancsnok, tudva jól, hogy a kuruc sereg nem végezheti
392 I, X | annálfogva rajta volt, hogy azt minél hamarább utolérje;
393 I, X | városa kapuját! Kitelt tőlük, hogy megtegyék! Hová híhatta
394 I, X | Hová híhatta volna Ocskay, hogy utána ne mentek volna?~Átúsztattak
395 I, X | pokol hányta-e fel méhéből, hogy most egyszerre a Duna jobb
396 I, X | ebben a pagonyban. Tudta, hogy ennek a tekervényes útjain
397 I, X | nyoszolyájáról felugrott, hogy magát az istenséget megtámadja
398 I, X | vagy fogadom a poklokra, hogy én veszem el azt, ami a
399 I, X | lehető volt az a képtelenség, hogy egy másfél ezernyi csoport
400 I, X | lehetetlenség is megvalósulhatott, hogy ez a vakmerő légió útjában
401 I, X | fogadták Ocskay csapatját, hogy az visszahőkölt.~A kolostor
402 I, X | vette egyszer észre magát, hogy egyedül hagyták az ajtó
403 I, X | kellett sokat magyaráznia, hogy mit tegyenek. Gyakorlatuk
404 I, X | Szent István tornyából, hogy a bal parton levő seregeket
405 I, X | fellármázzák. Ocskay átlátta, hogy itt jó lesz visszavonulásra
406 I, X | fogadtatott a tatárok által, hogy kénytelen volt visszatérni.
407 I, X | antilopéival, gazelláival: hogy hagyta volna azt a kuruc
408 I, X | pedig az a következése lett, hogy a bécsiek, látván azt a
409 I, X | nem hihettek egyebet, mint hogy az egész tábor szállta meg
410 I, X | stafétákat, még Heisterhez is, hogy siessenek a szorongatott
411 I, X | Csajághy oldalába küldött, hogy a dévényi átkelőnél vágják
412 I, X | Csajághynak utat nyitott a révig. Hogy pedig azontúl is háborítatlanul
413 I, X | Nagyszombatig, azt tette, hogy a hainburgi malmokat, megrakatva
414 I, X | jönni az egész seregével, hogy a rabló kurucot kifordítsa
415 I, XI | éjjel befutotta az a rémhír, hogy „itt vannak a kurucok!”,
416 I, XI | hátra az utcákon, nem tudva, hogy honnan jönnek a félelmes
417 I, XI | messze távozott dandárnak, hogy nagy a veszély.~A halavány
418 I, XI | kisebbik nyűgösködik, sír, hogy az álmából felverték: a
419 I, XI | a halavány hölgy kezébe, hogy öltöztesse fel.~– Pszt!
420 I, XI | takarja. Senki sem mondaná, hogy nem valami pajkos tagja
421 I, XI | ereszkedett alá egész annyira, hogy a fa ágaiba belekapaszkodhatott;
422 I, XI | kisebb gyermek nyafogott, hogy ő ez előtt a bácsi előtt,
423 I, XI | Bécs foglyai.~Azt hiszik, hogy szabadítóik jőnek, azt hallják,
424 I, XI | szabadítóik jőnek, azt hallják, hogy börtönük falait vívják.~
425 I, XI | Istent és a védszenteket, hogy megszabadítottak tőle.~Mikor
426 I, XI | Esküszöm az égre, hercegnő, hogy úgy lesz! Ez a férfi – én
427 I, XI | azt bevégzi.~– Adja Isten, hogy úgy legyen, ahogy te gondolod!
428 I, XI | éjjel befutotta az a rémhír, hogy „itt vannak a kurucok!”,
429 I, XI | hátra az utcákon, nem tudva, hogy honnan jönnek a félelmes
430 I, XI | messze távozott dandárnak, hogy nagy a veszély.~A halavány
431 I, XI | kisebbik nyűgösködik, sír, hogy az álmából felverték: a
432 I, XI | a halavány hölgy kezébe, hogy öltöztesse fel.~– Pszt!
433 I, XI | takarja. Senki sem mondaná, hogy nem valami pajkos tagja
434 I, XI | ereszkedett alá egész annyira, hogy a fa ágaiba belekapaszkodhatott;
435 I, XI | kisebb gyermek nyafogott, hogy ő ez előtt a bácsi előtt,
436 I, XI | Bécs foglyai.~Azt hiszik, hogy szabadítóik jőnek, azt hallják,
437 I, XI | szabadítóik jőnek, azt hallják, hogy börtönük falait vívják.~
438 I, XI | Istent és a védszenteket, hogy megszabadítottak tőle.~Mikor
439 I, XI | Esküszöm az égre, hercegnő, hogy úgy lesz! Ez a férfi – én
440 I, XI | azt bevégzi.~– Adja Isten, hogy úgy legyen, ahogy te gondolod!
441 I, XIII | is volt Cinka Pannája. – Hogy el ne maradjunk valahogy
442 I, XIII | tábornok azt allegálta, hogy Cinka Panna az ő nagybátyjának
443 I, XIII | szemben Ocskay azt vitatta, hogy Cinka Panna nem jobbágya
444 I, XIII | a fővezér apprehendálta, hogy minek egy alvezérnek az
445 I, XIII | volna. Nem is illik az, hogy egy ezredeskapitány egy
446 I, XIII | Ocskay megint azt felelte, hogy van a fejedelemnek úgyis
447 I, XIII | Cinka Pannára lett bízva, hogy válasszon: ott akar-e maradni
448 I, XIII | felelte maga jószántából, hogy már ő csak Ocskay Lászlónál
449 I, XIII | arcáról nem lehetett megtudni, hogy a harminc esztendőt gázolja-e
450 I, XIII | mint az ablak a házon: hogy szabadon járhassa a lég.
451 I, XIII | előcsalogatni a nyirettyűvel, hogy azokon megesett a szíve
452 I, XIII | szabad erdő kell neki, hogy daloljon. Aztán olyan a
453 I, XIII | nagyon Ocskayhoz, mert tudta, hogy amint ő a hegedűjét megszólaltatja,
454 I, XIII | zenéjével elbűvölt-bájolt; hogy ezt az embert ő meg tudja
455 I, XIII | Panna, most mutasd meg hát, hogy mit tudsz!~Aki legelsőnek
456 I, XIII | reszkető szóval – megtudtam, hogy hol van a feleségem!~Abból
457 I, XIII | puritán alvezér, s azt hitte, hogy így már jobban fog sikerülni.)~
458 I, XIII | szemvágással inte neki, hogy ne beszéljen, mikor a cigányleány
459 I, XIII | A cigányleány, megtudva, hogy tanácskozásban lesz része,
460 I, XIII | fogják odaküldeni hozzád, hogy kikérdezzen, ki vagy, mi
461 I, XIII | azután majd szerét ejti, hogy egyszer úgy beszélhessen
462 I, XIII | tett rá.~– Én elhiszem, hogy nagyobb és rendezettebb
463 I, XIII | helyőrséggel; hanem azt is hiszem, hogy amire mi a Favorita-vonalt
464 I, XIII | jó tulajdona is megvolt, hogy nagyon tudott a közönséges
465 I, XIII | megszólítására.~– Az én tervem az, hogy mi fegyveres erővel előhaladunk
466 I, XIII | zsákkal telik. Meglehet, hogy nagyobb lesz a füstje, mint
467 I, XIII | láthatni, az lesz a jeladás, hogy én megérkeztem Schwechat
468 I, XIII | kikéred a bizonyítványodat, hogy felépülve odébb mehess.
469 I, XIII | olyanra, mint a magadé.~– Hogy még szebb legyen! – szólt
470 I, XIII | bottal nyomát? – Hát híveim, hogy tetszik nektek ez a terv?~–
471 I, XIII | is odaadja Ocskay, azért hogy a feleségét visszaszerezze!~
472 I, XIV | gyorsfutár a fővezértől, hogy forduljon azonnal vissza,
473 I, XIV | hazaküldé a Fehér-hegyek közé, hogy ott alkalmatlankodjanak
474 I, XIV | Csallóközben aztán megtudta, hogy Heister a Fehér-hegyek keleti
475 I, XIV | szorosokat. Sajnálta most már, hogy a „talpas”-ainak az ezreit
476 I, XIV | egy olyan hosszú kardot, hogy hatalmas termete mellett
477 I, XIV | vertek, parázson sütöttek, hogy a hazámat eláruljam; de
478 I, XIV | gyönyörű hajadon leányom, hogy meg ne gyalázzák, a szemem
479 I, XIV | De fogadom igaz hitemre, hogy addig nem nyugszom, amíg
480 I, XIV | öreganyja?~– Húsz esztendeje, hogy meghalt, Isten nyugtassa
481 I, XIV | megszomjazik rá, s azt várja, hogy áldomást ihassék. Ha itt
482 I, XIV | otthagyva a tanult uraságokat, hogy csinálják utána ezt a tempót,
483 I, XIV | vezérükhöz. Ezektől megtudá, hogy ezúttal nem egy szokott
484 I, XIV | s Rákóczi úgy készült, hogy maga is hasonló erejű hadsereget
485 I, XIV | harci szokás dívott még, hogy egyszer kilőjük az ágyút,
486 I, XIV | magával. Első próbatét volt, hogy melyik a jobb kézbeli szerszám.
487 I, XIV | kézbeli szerszám. Bizonyos, hogy el fog válni, mert mind
488 I, XIV | bosszantására azt a víg nótát, hogy: „Als die Schneider Hochzeit
489 I, XIV | aztán együtt énekelték vele, hogy: „Da schliefen alle Schneider,
490 I, XIV | pedig nem is értették, hogy mit tesz), a várbeliek nagy
491 I, XIV | Átaljában az a jó regula volt, hogy hadifogoly senki sem szeretett
492 I, XIV | küldött Rákóczi táborába, hogy hadvezéri tudományával pótolja
493 I, XIV | előre meg tudta mondani, hogy minő erőt kell azzal szembeállítani.
494 I, XIV | Elhatározták a haditanácsban, hogy leszállnak a síkra, ahol
495 I, XIV | lovasságra nézve. Igaz, hogy a sík tért két patak szeli
496 I, XIV | főzött, amiben az a tréfa, hogy a forró víz melyik gombócot
497 I, XIV | tréfát, akkor az a jelszó, hogy amely nevet a legelső gombóc
498 I, XIV | az volt a tréfa jelszava, hogy akinek a gombóca legelébb
499 I, XIV | és a mellét, fogadkozott, hogy meg is halok én, ha kell,
500 I, XIV | dárdára szúratta: tudom, hogy egyikünk elmegy izenetet
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2312 |