Kötet, fezejet

1     I,  XIV |  arca egész veres volt a dühtől. Sem látott, sem hallott.~
2    II,  VII |  villogtak valami állati dühtől.~– Ki mer ilyet mondani?~–
3    II,  XVI | Hazaáruló lett! – lihegé dühtől fulladozva Magdolna asszony. –
4    II,  XVII|  az sem a tied! – kiálta dühtől reszkető ajakkal Ozmonda.