bold = Main text
    Kötet, fezejet                                       grey = Comment text

  1     I,  I    |    étekfogások sem, amikkel a hajdani magyar nagyúr a meghívott násznépet
  2     I,  I    |              kidömöckölte a hátából a magyar betegséget.~Kellett is aztán
  3     I,  II   |        kánikulai nap volt. Ilyenkor a magyar alföldi rónán az ég összefolyik
  4     I,  II   |          lomhán kanyarog végig a nagy magyar folyó, a Tisza: még most
  5     I,  III  |      Selmec-bélabányát behódította, a magyar ezüstből ő vereti most a
  6     I,  III  |            kuruc, ki a labanc, holott magyar mind a kettő. Sőt megesik,
  7     I,  III  |              uram idejében viseltek a magyar uraságok, Erdélyből kapták
  8     I,  III  |                Furcsa is volt az: egy magyar dalia, fehérbarát csuhában,
  9     I,  III  |          becsalogatni.~Mert a hajdani magyar úri házaknál a hajadon leány
 10     I,  III  |             volt a réme, pusztítója a magyar alföldnek. Sok nagy város
 11     I,  IV   |          ezentúl „Sárady”. Ez csak jó magyar hangzású név. Azt sem bánom,
 12     I,  IV   |      pátoszteljes szónoklatok, amik a magyar férfitársaságot annyira
 13     I,  IV   |             embert egy malac miá! Egy magyar embert! Mikor úgyis kevesen
 14     I,  V    |             hogy becsületes ember, jó magyar és nemesember legyen; iszákos,
 15     I,  V    |          fejedelem leveléből; hogy jó magyar, azt hirdetik a tettei;
 16     I,  V    |              adatott elő a diákjaival magyar nyelven. Racine „Horatiusai”
 17     I,  V    |            írta.~– S hogy lett belőle magyar?~– Lefordították.~– Kicsoda?~–
 18     I,  V    |              bírja? S az ötödik még a magyar?~Meg volt találva a holdbeli
 19     I,  V(1) |           oltára), melyen a tüzet egy magyar hős alakja gyújtja meg,
 20     I,  VII  |              hogyan gyűlölhette egyik magyar ember a másikat, testvér
 21     I,  VIII |              Kuruc és labanc egyaránt magyar és tót. A kuruc táborban
 22     I,  VIII |             labanc tábort pedig három magyar tábornok vezette: Forgách,
 23     I,  IX   |            veszekedés.~Van a táborban magyar, német, tót, orosz, lengyel,
 24     I,  IX   |           akkor azon vesznek össze; a magyar paprikával szereti az ürühúst,
 25     I,  X    |       társzekerekkel előre indított a magyar határ felé.~A vadaskert
 26     I,  XIII |           cigány: kicsalni a lelket a magyar ember szívéből! Ez a cigányleány
 27     I,  XIII |              régi hiten levőket az új magyar hitre. S mindenekfelett
 28     I,  XIII |            még olyan szépen a búsméla magyar dalokat, amikben annyi titok
 29     I,  XIV  |       kénytelen-kelletlen felültetett magyar bandériumok s fegyelmezetlen
 30     I,  XIV  |           azonkívül csak három század magyar labanc huszárság, azt csak
 31     I,  XIV  |          nagyobb szükség, vagy a régi magyar harci szokás dívott még,
 32     I,  XIV  |             Ahol fáj, szúrjátok!” – A magyar most karddal harcolt. Az
 33     I,  XIV  |    tudományával pótolja ki azt, ami a magyar tapasztalatlan főúri hadvezéreknél
 34     I,  XIV  |               tudott franciául; míg a magyar urak csak diákul értettek.
 35     I,  XIV  |          előnyösebb a harc a túlnyomó magyar lovasságra nézve. Igaz,
 36     I,  XIV  |              ágyúlövésnyi távolban. A magyar tábor mint egy nagy E betű
 37     I,  XIV  |          veszve az ütközet s az egész magyar ügy. Rákóczi rá hagyta magát
 38     I,  XIV  |              se vezényszó, se „rajta, magyar!”, hanem csak az, hogy „
 39     I,  XIV  | harmadperceken fordul meg. Egy fiatal magyar főúr, a császári fővezér
 40     I,  XV   |              valami háromszáz lovast. Magyar huszárok voltak, világoskék
 41     I,  XV   |               Nos? Hát? Nem értitek a magyar szót? – rivallt rájuk Ocskay. –
 42     I,  XV   |          Előre, legények! Utánam, aki magyar! Én vagyok Ocskay László!~–
 43     I,  XVI  |        kettőbe hasítja, ha ez a derék magyar ifjú ott nincs, s biztos
 44     I,  XVI  |             lett az elismerés a derék magyar vitéz iránt, ki valóban
 45     I,  XVI  |             az én derék barátom, ez a magyar ifjú, akinek a nemzetéért
 46     I,  XVI  |               jobbján ülő Eszterházy, magyar labanc tábornok odasúgott
 47     I,  XVIII|        hazáját rajongva szerető, igaz magyar! Mivel lehetne ezt megvesztegetni?~–
 48     I,  XVIII|               Ezért odaadja cserébe a magyar fejedelemséget.~– Ez cudar
 49     I,  XXII |          nejei vannak körülötte; mind magyar díszruhában. – Ez is az
 50     I,  XXII |           Szent Istvánnak koronája; a magyar állam szimbóluma; a nemzet
 51     I,  XXII |           hogy „miért nincsen itten a magyar korona”!~A bán elkeseredetten
 52     I,  XXII |              mindig enni kér:~Szegény magyar vér!”~– Ez itt börtön? –
 53     I,  XXII |          ősmagyar dalia, a legigazabb magyar arc; láttad egynehányszor,
 54     I,  XXII |       beszéltél is vele. Ő a legszebb magyar férfi a világon. Arcában
 55     I,  XXII |               szájjal és csácsogva, a magyar a torka mélyéből, és minden
 56     I,  XXII |         rejtélyt. – Nem ismerte meg a magyar arcban a régit, a magyar
 57     I,  XXII |              magyar arcban a régit, a magyar szóban a hajdanit…~A fejedelem
 58     I,  XXII |        álmából, s tanítgatja azokra a magyar szavakra, amiket a felszolgáló
 59     I,  XXII |           szereti őt bizonnyal minden magyar asszony.~Eleonóra arcán,
 60     I,  XXII |        képezték az erdélyi nemesek, a magyar főurak, a párducbőr kacagányos,
 61     I,  XXIII|           vagonból, nemzeti nótát, ha magyar celebritásokat sejt meg
 62     I,  XXIII|              magyarok segítségével) a magyar fejedelem. Itt volt a fejedelmi
 63     I,  XXIII|        várlakot helyettesíté, a „két” magyar haza főrendei voltak összegyűlve;
 64     I,  XXIII|             más-más színű, szabású ős magyar viseletben, s mindezek mellett
 65     I,  XXIII|          szövetséges akart maradni. A magyar nemzet szabadságát követelte
 66     I,  XXIII|              pompás lakoma, melyben a magyar szakácsművészet ismét híresen
 67     I,  XXIII|        magáért. Ittak ott áldomásokat magyar, német, francia, svéd, angol,
 68     I,  XXIII|       Contribuálni. Ilyen szó nincs a magyar dictionáriumban. Hiszen
 69     I,  XXIII|              Olyankor hangzik ez el a magyar ajkáról, mikor valakinek
 70     I,  XXIV |            vésetűt akarnak veretni. A magyar urak tele vannak panasszal.
 71     I,  XXIV |             jött a hintók elé, hogy a magyar kíséretet felváltsa. Ocskay
 72     I,  XXIV |               se bocsássanak be hozzá magyar kísérői közül. Tőlem szorgosan
 73     I,  XXV  |           száz főnyi helyőrség, az is magyar, ellenben Stahremberg táborának
 74     I,  XXV  |            ízlésről, amivel a hajdani magyar főurak várkastélyaikat berendezték:
 75     I,  XXV  |           folytatott alkudozásairól a magyar korona iránt; s egyúttal
 76     I,  XXV  |                az út és mód magában a magyar nemzetben egy királypárti
 77     I,  XXV  |               kellene megszereznünk a magyar táborból, s az említett
 78     I,  XXV  |             egész fölkelés ügyének, a magyar szövetséges rendeknek; de
 79     I,  XXVI |               hogy Rákóczi most már a magyar koronát porosz Frigyes királynak,
 80     I,  XXVI |             kövét; a tegnapi közrendű magyar birtokosból egy csapással
 81     I,  XXVI |             alkudozik Péter cárral.~A magyar szövetséges rendek, a táborban
 82     I,  XXVI |        hadseregnél kitanult nevezetes magyar tábornokok a dandárok élén.
 83     I,  XXVI |              tábornokát. – Ismerjük a magyar lakomákat, délben kezdődnek,
 84     I,  XXVI |        francia tábornokok? Hol volt a magyar vitézség, ha ez megeshetett?
 85     I,  XXVI |               el rajtunk, amilyen még magyar népet nem ért soha. Ezt
 86     I,  XXVI |            porra. Porrá lett az egész magyar dicsőség! Szép nagy por
 87     I,  XXVI |              alatt a tárogató: „lóra, magyar!”, s szétrebbentette volna
 88     I,  XXVI |             Nem is állhatja azt meg a magyar ember, hogy mikor azt a
 89    II,  I    |               Jaj már minekünk,~      Magyar nemzetnek,~Kik feltámadunk~     
 90    II,  I    |           pipájú, kevés dohányú~      Magyar nemzeteknek.~– No, hát fújdogáld
 91    II,  II   |               porosz királyt akarja a magyar trónra hozni, s evégett
 92    II,  II   |      láttatott egy cigányleány, aki a magyar táborban kóricált, s mindenféle
 93    II,  II   |                Így tisztelték akkor a magyar Felvidéket, aminek a népéről
 94    II,  IV   |             Hallhattad híréből: derék magyar asszony: soha idegen még
 95    II,  V    |           tenni-vennivaló volt, ami a magyar háziasszonynak az élete.
 96    II,  VI   |         előáll a bán; tart nekik szép magyar beszédet; az egyetértő kapitányok,
 97    II,  IX   |               László megtartotta a jó magyar szokást, hogy mikor Bécsbe
 98    II,  IX   |               állított szolgáitól, ha magyar uraság közeledik Bécs felé,
 99    II,  IX   |             szokott ám szállni, ahány magyar uraság csak feljön ide Bécsbe.~–
100    II,  IX   |               benne a kulcs, egy szép magyar menyecske – aki tegnap érkezett –,
101    II,  X    |            számított arra, hogy abban magyar mágnások is fognak kocsikázni,
102    II,  X    |           báró? – Lovag?~– Egyik sem. Magyar nemes vagyok.~A hivatalnok
103    II,  X    |  császárvárosban, mind ide szállnak a magyar urak; azok az én legjobb
104    II,  X    |           felvidít a bor.)~– A komoly magyar urak ezt persze csak nevetik –
105    II,  X    |           kissé restellve a dolgot.~A magyar urak pedig generosusok.
106    II,  X    |              nóta megzendül, összeüti magyar ember a bokáját. Kérje csak
107    II,  XI   |        Ráismert a ritmusáról, hogy ez magyar népdal. Hallgatott, figyelt. –
108    II,  XI   |               tudja más fújni, csak a magyar.~Megint megszólalt az az
109    II,  XI   |               meg azt, hogy: „Szegény magyar vér!” – Úgy látszott, hogy
110    II,  XIV  |            ellen; s harci virtusaiért magyar nemességet kapott, Tököli
111    II,  XIV  |              söpredéke. Pfúj az ilyen magyar vezérre! – Foglyot gyilkolni!
112    II,  XIV  |               és vidékét s valamennyi magyar várost a környékén tíz mérföldnyire!~
113    II,  XV   |         eredetű görög, aki ha akarta, magyar volt. Ezt használták izenethordásra.
114    II,  XV   |           Ocskay László? Az én vőm? A magyar nép bálványa? S te meg tudod
115    II,  XV   |          pestist. – Talán a kegyelmed magyar vitézei felvilágosodottabbak.
116    II,  XVI  |            majd vért is kell ontanod, magyar vért. De hát attól se hőkölj
117    II,  XVI  |              őket! Az a szép, mikor a magyar vágja a magyart. Majd nő
118    II,  XVI  |              a Rákóczi hadjáratnak. A magyar hadvezérek tétlenül, mozdulatlanul
119    II,  XVI  |              a hadviselésben.~A három magyar császári generális pedig
120    II,  XVI  |          nemzet, úgy szeretett minden magyar: bálványunknak tartottunk
121    II,  XVII |         megholt kedveseinket nevezi a magyar szójárás.~Megérthette belőle
122    II,  XVII |            önkényt! Visszatérhetsz a „magyar vallásra”, s egyszerre elszakadsz
123    II,  XVII |              hozzája akkor, mielőtt a magyar táborból megszökött, a füllevágás
124    II,  XXI  |            hogy ő a szegény letiprott magyar, ez meg a vérében gázló