Kötet, fezejet
1 I, I | Kell pujpunellamártás!”~Amint ritkulni kezdett a gyülekezet,
2 I, I | eerjük már azt utol; mert az, amint a füleet levágták, a gyenerális
3 I, I | a bátyám azt a mellényt?~Amint a nagyasszonynak e kérdésre
4 I, I | maga sárral-porral fedve.~Amint az udvarra beér, visszarántja
5 I, I | istállókban lovakat nyergelnek, s amint az íródiákok készen vannak
6 I, II | kell kapaszkodni, aszerint amint a Tisza vagy ki van száradva,
7 I, III | lesz soha ezen a világon.~Amint aztán azt a nagy felhőt,
8 I, III | számra valami harmincan, amint az udvarra beértek, mind
9 I, III | szelíd mosolygással –, de amint megadja magát, akkor nem
10 I, IV | fejkötőjét, amiben olyan volt, amint a kalendáriumban a napot
11 I, IV | De ni! Mi a ménkű?~Hát amint szétnyitotta a markát Tormássy
12 I, IV | e szóra elkomolyodott, s amint a szép pirosra sütött malacot
13 I, V | meglepem az apja könyvtárában, amint a könyveket sorba nyitogatja,
14 I, VII | kis ébénumfa ládikót, s amint valahonnan levele érkezett,
15 I, VIII | kedélyű lett egyszerre, amint újra elfoglalta helyét a
16 I, VIII | a francia tisztekkel, s amint egy intézkedést megtett,
17 I, VIII | Pilátushoz vacsorára!~Amint elhangzott a hegyke felhívás,
18 I, VIII | hogy fel lehessen venni. Amint Vak Bottyán nagy diadalában
19 I, VIII | orvos rendelete szerint.~Amint Csajághy elhagyta Ocskay
20 I, VIII | éjszaka volt már. Ocskay, amint a földön feküvék (mert biz
21 I, VIII | aprították volna; így azonban, amint Ocskay megjelent közöttük,
22 I, IX | vezették. Maga Vak Bottyán is, amint sebéből kiépült, feladta
23 I, IX | kiáradt, s elhordta a hidakat.~Amint egy dombtetőre felért Ocskay,
24 I, IX | ablakából nézett utána, s látta, amint a nyergébe ugrik; odahívatja
25 I, X | ágyúk lobbantottak az égre; amint Strassoldo és Csajághy összetalálkoznának.~–
26 I, X | országút elzárva sorompóval.~Amint Ocskay csapatja a sorompóhoz
27 I, XIII | Ocskayhoz, mert tudta, hogy amint ő a hegedűjét megszólaltatja,
28 I, XIII | a magadét, Cinka Panna. Amint ti meghalljátok az ágyúdörgést
29 I, XIV | fegyvernem. A poggyászszekerek. Amint a kuruc lovasság a császári
30 I, XIV | feküdt, mellette a kardja; de amint az ágyúgolyó elbúgott felettük,
31 I, XV | helyt, amíg ő velük van; de amint egy másik rajt állít meg,
32 I, XV | ő szokta.~S még azután, amint visszatér a nagy verekedésből
33 I, XVI | A svadronőr! Első dolga, amint a nyeregből leszáll, az
34 I, XVI | legérdekesebb – monda Czobor Márk, amint magához térhetett a dicséretzáporból –,
35 I, XVI | pompával megkülönböztetni. Hát amint a lelőtt kuruc ruháit megmotozták,
36 I, XVIII| ezt magára!~A hölgyalak, amint e szóra leereszté két felemelt
37 I, XVIII| csínytevésért szidják, de amint kihúzza a lábát a szobából
38 I, XIX | tisztelem. Ő el fog jönni, amint az izenet megérkezik hozzá,
39 I, XIX | vidéken se széna, se szalma. Amint Ocskay a Beckóban összegyűjtött
40 I, XIX | Megkönnyebbült a lelke, amint ezt megtudta.~Most már ő
41 I, XXII | ugyebár? – kérdezé a bán, amint kilépett hozzájuk az erkélyre,
42 I, XXII | még elragadóbb a kilátás. Amint a nap küllői egy sűrű felhőpajzs
43 I, XXII | falhoz támaszkodva háttal, s amint meglátta a belépő nagy urakat,
44 I, XXII | valami könnyű megdöbbenést, amint az Ocskaynét meglátta a
45 I, XXII | Ozmonda kitanulatlan hagyni.~Amint a kísérő lovag elvágtatott,
46 I, XXII | felől arany köd borítá, amint a lemenő nap a porfelleget
47 I, XXIII| a szobáikba aludni. Hát amint reggel Szirmay ki akar jönni
48 I, XXIII| jelszónak volt most kiadva.~Amint ezen tanakodtak, ismét felnyílt
49 I, XXIII| fejedelemmel?~– Nem is mással. Amint a fejedelem Bercsényinek
50 I, XXIII| azonnal szekérre ülök, amint megvirrad. Ott maradok,
51 I, XXIV | azokhoz megy most.~Azután, amint a hintó tovább gördült,
52 I, XXIV | tetszik ennek?~– Nem ám. Amint a fejedelemnő megérkezett
53 I, XXV | fegyver.”)~Ocskay László, amint a lova alól kiszabadíták,
54 I, XXV | jövök! – lihegé a lovag, amint Ocskay elé ért. A fejedelem
55 I, XXV | jól, a szemem káprázik, amint a fejem fölemelem. Pedig
56 I, XXVI | az árulás ikertestvérek. Amint felgyógyult, sietett haza
57 I, XXVI | veretned Turkolyt azonnal, amint előtted így beszélt.~– Nem
58 I, XXVI | lépni. Csalatkoztak benne.~Amint a morva határon átléptek,
59 I, XXVI | kurucság lelke el volt véve, amint a fejedelem elestét látta;
60 I, XXVI | megindulva az ajtó felé, s amint nagyon pengett a sarkantyúja,
61 I, XXVI | oly izgékony. – Hát még amint közelebb jön a vérlángban
62 I, XXVI | képzelt korcsszülötte?~… Hanem amint azt a gyűrűt elfordította
63 II, I | meg lett oldva a talány, amint a csapat közelebb jött.
64 II, I | veszélyes. Azt úgy kapta, hogy amint felzavart hadának rendbe
65 II, II | S aztán jön a többi.~Amint e levelet elolvasta Ocskay,
66 II, III | képek bontakoznak elénk, s amint a szulyói völgybe érünk,
67 II, III | egyszerre megjuhászodott, amint ilyen szépen megadták a
68 II, III | hajnalsugár is ott találta, amint suttognak csendesen.~Éppen
69 II, IV | katolikus volt. Szokása volt, amint a harangszót meghallá, az
70 II, IV | kanállal, kés-villával.~Amint ima végeztével az összetett
71 II, IV | utánament a belső szobájába.~S amint a nyitva feledett ajtón
72 II, IV | Odasietett az asszonyához, amint az Áment kimondá, s felölelé
73 II, IV | férjét a mellékszobába.~Amint egyedül maradtak, Ocskay
74 II, V | sokszor láthatja Ilonka, amint nagy, nehézkes, fekete állatok
75 II, V | jutalmazta a hűséges szolgát; amint hazakerült, kiváltotta török
76 II, V | sohasem is láttam másképp, s amint megharagudott, mindjárt
77 II, V | fegyveres jobbágyait, s amint Forgách betoppant hozzá,
78 II, V | azoknak ringatás. – Hát amint a híres menyasszonyrablás
79 II, V | nyomorultul elveszni. – Hát amint a két csapat összetalálkozik,
80 II, VI | a hegye a kengyelben, s amint a lovag kezét kezei közt
81 II, VI | innen ez a sok cselédség!~Amint elhordták az asztalt, Ozmonda
82 II, VI | gondoltam ki a számodra. Amint az öreg pénzedet átadja,
83 II, VI | kérdé Ilonka a kisfiától, amint éjszaka a gyermek az ágyban
84 II, VII | felé Pálffy János bán, s amint összetalálkoznak, kezeiket
85 II, VII | legjobb lesz, ha kegyelmed, amint azt a három váracskát kézre
86 II, IX | kocsija előtt lovagoljon, s amint nagy társzekerek jönnek
87 II, IX | De nagyot hőkölt hátra, amint az ajtót kinyitva egyorrnyi
88 II, IX | velem találkozzék?~– Azzal. Amint megtudtam, hogy kegyelmednek
89 II, X | közé, s nagy mulatság volt, amint azok azt elkapták, vagy
90 II, X | sem a lábán állni; hanem amint a publikum vivátozását meghallja,
91 II, X | tekintet gúnyra vigyorodik, s amint aztán reszkető kezébe odanyomják
92 II, X | italt be nem vesz már), s amint annak a tartalmát rángatózó
93 II, XI | itten. Őrá vesse a gyanúját?~Amint így járkál alá s fel, töprengve,
94 II, XI | Hallgatott, figyelt. – Amint közelebb jött a danoló,
95 II, XII | inaszakadt gyávaságot érzett, amint a bajuszát levágták, mint
96 II, XII | maradt Ozmonda szobájában.~Amint aztán egyszer megfordul,
97 II, XIII | majd ónossá lett ijedtében, amint a rengeteg summára szóló
98 II, XIII | titokban Ocskaynak, hogy amint a legelső diadalmas haditényt
99 II, XIV | XIV. A végzetes golyó~Amint Pozsony alá megérkezett
100 II, XIV | emelé fel a fejét előtte, s amint Ocskaynak bajusztalan arcát
101 II, XIV | farkast lőtt volna agyon.~Amint Pozsonyba megérkezett; beszállásolta
102 II, XIV | tábornokká emelkedik fel! Amint körülhordozta a tekintetét
103 II, XVI | Orbán háta mögött.~S erre, amint Ocskay őrtüzei kigyulladtak
104 II, XVI | csak azt nem, ami valóság.~Amint megint a télutó beköszönt,
105 II, XVI | nem bízta az íródeákra.~Amint Ilonkának tudtára esett,
106 II, XVI | megkoszorúzott arcképével ott fenn, amint megtudja a megfordulását,
107 II, XVI | vívni vezette volna is őket.~Amint a biccsei malomzúgóhoz értek,
108 II, XVI | után történt.~A kurucok, amint Ocskayné kísérő csapatját
109 II, XVI | Ilonkának reszketett a szíve, amint két gyermekét keblére szorítva,
110 II, XVII | Őneki magának menni kell, amint az út engedi, le a Csallóközbe,
111 II, XVII | párnákat is megmelegítettük.~Amint aztán Ilonka a két gyermekkel
112 II, XVII | gyermekkel.~A vendégteremben, amint belépett, szemközt találkozott
113 II, XVII | Ozmondával.~A két asszony, amint egymásra nézett, ki volt
114 II, XVII | mégiscsak ő marad a győztes.~Amint belépett Ozmonda szobájába,
115 II, XVIII| állt (talán őrálláson), amint a tanyájukhoz közeledő alakot
116 II, XVIII| lovag volt észrevehető, amint az úton fölfelé vágtatott.~–
117 II, XIX | is összeszedje magát; és amint a vágtató paripák egymás
118 II, XX | anyák átkozódása vegyült.~Amint a dalt rikácsoló ittas csapat
119 II, XX | csendes, laktalan erdők közé.~Amint a legelső tisztáson pihenőt
120 II, XXI | XXI. A végső kísérlet~Amint Ilonka megkapta a rémhírt
121 II, XXI | vissza! – kiálta a lovag, amint Ilonkát felismerte; s feltartóztatta
|