bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1 I, I | illik a testvéreknek egymást így megkeseríteni? No, most
2 I, I | fraj tépi a hajadat. Nem így fésült engemet az anyám.~–
3 I, I | bizony megeszlek!” Bizony, így mondta a bátyám! – De hát
4 I, I | a nagyasszony anyjának: így szállt az leányról leányra
5 I, I | dolmánya!” Na eredj, meséld így. Aztán, asszonyhúgom! Ez
6 I, II | megelevenült.~A varégerek küzdöttek így. Páncél nélkül, minden nélkül,
7 I, III | seregében.~Ez, meg a többi, így folyt a nagyasszony szájából
8 I, IV | idegen; még akkoriban nálunk így nem köszöntöttek: „szolga!
9 I, IV | hívünk akarsz lenni. Ha így van, ülj közénk, s végy
10 I, IV | szövetséges sehogy! Aki így tud a hasából beszélni és
11 I, V | liebe dich!”~– Az olasz így mondja: „Io t’ama”, az angol
12 I, V | mondja: „Io t’ama”, az angol így: „Aj lov ju”, a francia
13 I, V | Aj lov ju”, a francia így: „Zsö téme”.~A leány utánapróbálgatta
14 I, V | szájára ütött az ifjúnak.~– Így rászedni az embert! Menjen
15 I, V | választ.~Csak legszebb az, ha így mondják: „Én szeretlek…”~
16 I, VI | tovább. Csak szökve jött így is. Végőrön van az állása,
17 I, VII | testvérét azért, mert az egyik így, a másik amúgy dicsérte
18 I, VIII | káposztává aprították volna; így azonban, amint Ocskay megjelent
19 I, X | akit vezetett. Hogy lettek így megtépve? Ezt az az út tudná
20 I, X | Hát az én Ilonkám nem így kiáltozott-e?~Egy ablakon
21 I, XI | a gyehenna kürtőjébe is így legyen felírva: „Ocskay!”
22 I, XI | a gyehenna kürtőjébe is így legyen felírva: „Ocskay!”
23 I, XIII | alvezér, s azt hitte, hogy így már jobban fog sikerülni.)~
24 I, XIV | fekete földig leégették. Így szabadultam meg, ahogy itten
25 I, XIV | velem, megtették mással. Így kell a sokaságnak beszélni,
26 I, XIV | hazamegy, ott iszik. Hanem így kell neki beszélni, ahogy
27 I, XIV | csak egyszer megkaphassák. Így kell azokat felpaprikázni!~
28 I, XIV | többé emberszámot.~Héj, nem így volt Ocskaynál! Ahol ő bevágott,
29 I, XIV | lapjával érte a fejét; mert így csak egy kegyetlen ütést
30 I, XV | megbénítva: maga Ocskay! Így szokta az ember magamagát
31 I, XVI | eszét, annálfogva az egyik így találta ki a tábornok kívánságát:
32 I, XVI | valami istentelenség! Hát így nézek én ki, mi? Hát így
33 I, XVI | így nézek én ki, mi? Hát így áll az én szám félre, he?
34 I, XVI | legjobban haragusznak.~Heister így szokott bánni az emberekkel.
35 I, XVII | s nem gyanakodnak benne. Így eljutok a fejedelemhez.
36 I, XVIII | baja sem történt.~– Mikor „így” áll előttünk!~– Hát hiszen
37 I, XIX | nem tehetnek nagy kárt.~Így azután a teljes öltözet
38 I, XIX | szólt a gyermekhez Ritschán.~Így csak becsületes ember tréfálhat.~
39 I, XX | milyen nagy lélekfájás azt így elnézni!~Ekkor egyszerre
40 I, XX | Anyánk is velünk lesz! – S ez így fog tartani, míg a világ
41 I, XXI | tervezni nem szabad. És így bizonyára hiába jött össze
42 I, XXI | ütögeté Csajághyt, amiért így megijesztgette az egész
43 I, XXII | két égő tekintet kérdez így egymástól.~Miért nincsen
44 I, XXII | előtt állt volna is. Hogy az így kitalálta szíve legnehezebb
45 I, XXII | orgonavirágot” csináltunk.~Így folyt aztán a beszélgetés
46 I, XXII | fejedelemnő azt hitte, hogy ennek így kell lenni. Valamit súgott
47 I, XXII(1)| Így hívták a legelső fagylaltot
48 I, XXIII | haragszik érte, hogy az ő pénzét így kicsúfolják?~– Nem tudja
49 I, XXIII | Minden szabadságharcban így van. A financiális oldala
50 I, XXIV | hogy meg sem kínálták, mert így legalább nem veszt el semmit.
51 I, XXIV | Jávorka.~Senki sem veheti őket így gyanúba: hisz mind gyalog
52 I, XXV | levelét, s a fény elé tartá. Így igen jó céltáblát mutatott
53 I, XXV | ravasz politika lehet: talán így akarják Ocskayt gyógyítás
54 I, XXV | sebesülteket ápolják.~Hát nem így került-e maga Ozmonda is
55 I, XXV | nem volt-e ez már egyszer így? Még száz éve sincsen. Hogy
56 I, XXV | szent szertartásainkból. Nem így lesz-e megint, ha egy kálvinista
57 I, XXV | nincs még semmi nyerve”; így végzi Wratislaw a levelét. „
58 I, XXVI | Turkolyt azonnal, amint előtted így beszélt.~– Nem előttem mondta
59 I, XXVI | itt van rátok szükségem.~Így a jobbján levő szék nem
60 I, XXVI | ketten!” – gondolák magukban. Így akar tőlünk megszabadulni!
61 I, XXVI | fejedelem elestét látta; így futott meg. Magától futott,
62 I, XXVI | ültették fel egy lóra, s így vezették el kétoldalt fogva,
63 I, XXVI | víg:~Nem lesz az mindég így.~Hej, aki megszomorít,~Meg
64 I, XXVI | Ocskay egyedül maradt.~Mikor így magára lett, ismét érezte
65 I, XXVI | búcsúvételnél. Ki volt az, aki ezt így szokta adni? – Mint annak
66 II, I | elszalad a vörös posztótul. Így tesznek mindig. Ha egy csatát
67 II, I | mert sokat ivott-evett. És így megérem azt, hogy magamnak
68 II, I | eszébe jutott, hogy éppen így állt Zólyomnál, és éppen
69 II, I | állt Zólyomnál, és éppen így Stráznicánál szemben, álló
70 II, I | estében félrevetette magát, s így kerülte el az agyonzúzatást,
71 II, II | állítják? – Ezt tudja-e meg így a feleség otthon? Az áldott
72 II, II | sztropkói kastélyában. – Így tesznek a méhekkel is, mikor
73 II, II | mellett a „tót impériumot”. (Így tisztelték akkor a magyar
74 II, III | senkinek erőszakkal eljutni. Így pedig ötven-hatvan jó fegyveres
75 II, III | nem hiszek többet.~– És így apácának sem? Hát nem mondtak
76 II, IV | megcsókolta a két gyermeket, így szólt: „Úgy tartson meg
77 II, V | lenni, mert a ház asszonya így szokta.~Az öreg asszonyság
78 II, V | azt bokában levágta, s így aztán Jakusich megszabadulhatott. –
79 II, V | Löwensteinnak is nevezni: a németnek így jobban tetszett. – No hát
80 II, V | kisasszony. Szombat napon aztán így fizette őt ki az Illésházy: „
81 II, VI | égetnek el annyi gyertyát.~Így várták Ocskayt már négy
82 II, VI | várába a fegyvereseidet. Így most egy kézcsapással tied
83 II, IX | Hisz ezeket az ő dolgait így hegyiről tövire nem is ismeri
84 II, X | atyafiságának rovására.~Ez így rendben lévén, megkapta
85 II, X | sikerét biztosították, s így vitette fel magát a gyaloghintón
86 II, X | sarkával mutatott.)~– És így énrám mikor következik a
87 II, X | tallért. No, majd holnap.~Ez így ment napról napra egész
88 II, X | fenekéről felbúvárkodták.~Így csak eltelt az idő egész
89 II, X | azt már nála a közönség. Így megy az mindig. Csendes
90 II, X | kegyetlen visszatorlásra. Így vetteti a levegőbe a bécsi
91 II, XI | vesse a gyanúját?~Amint így járkál alá s fel, töprengve,
92 II, XI | neki-nekiiramodik, hogy utolérje őket.~Így kicsalogatják lassankint
93 II, XI | belőle.~Azoknak azonban, akik így csalogatták maguk után,
94 II, XII | várost és az országot. – Így maradt pusztán a zsidóváros. –
95 II, XII | leider, leider!). S ez így ment az „in aeternum amen”-
96 II, XII | el őt Jávorka kurucai, s így vitték volna el Érsekújvárra,
97 II, XIII | utazhatik vissza az ezredeihez. (Így: többesben.)~A reggeli végeztével
98 II, XIII | szerencse, hogy ezt a véletlen így hozta magával.~A beszéd
99 II, XIII | csatamezőn! Sic fata jubent! Így rendeli a végzet! Már kikerülhetetlen!
100 II, XIV | utánam a meggyilkolt foglyot, így összekötözötten, hadd akasszák
101 II, XIV | a fogoly kurucot; nemde így van, tábornok úr?~Ocskay
102 II, XIV | lélek, az új halott láthatja így maga előtt a túlvilági araeopagot,
103 II, XV | ötven tallérok után. És így egészen kedvére való megbízatásnak
104 II, XVI | tarsolyában tartogatott. Így szokták a tengernagyokat
105 II, XVI | tutajjal lehetett járni, s így eshetett meg, hogy mikor
106 II, XVI | félerővel jön az ő üldözésére. Így reméllette magát Ocskayt
107 II, XVI | honfiai ellen viaskodott volna így, lantosnak kellene járni
108 II, XVI | kapott; hírt mondhat felőle: így jár, aki Ocskay feleségét
109 II, XVI | ha én férfi leszek, én is így fogok harcolni, mint az
110 II, XVII | felesége hintaja mellett. Még így nem látta őt harcolni senki. –
111 II, XVII | a schwechati levele, ami így kezdődött: „Édesem”. Tele
112 II, XVII | maga bolondságát. És mikor így felkacagott öngúnyolva,
113 II, XVII | megmondani. „De bolond vagy, hogy így szeretsz! Hiszen nem lész
114 II, XVII | Ez bolond állapot. De hát így mi mégis nem maradhatunk.
115 II, XVII | panaszoltam fel: azt mondtam, így kell annak lenni. Azt mondtam
116 II, XVII | veled boldog; meg kell azt így szokni.~Idehoztál engem
117 II, XVIII | s nem a demiurgus, aki így belekontárkodott a teremtésbe,
118 II, XVIII | szerencsetallér.~Jó volt, hogy így tréfált: mert a szekérernyő
|