Kötet, fezejet
1 I, III | tisztikar, ott is magam vagyok az utolsó, akihez a tál
2 I, IV | lakománkban.~– Hát bizony, nem is vagyok bolond – szól nevetve a
3 I, VI | Én különben is szkeptikus vagyok: nem hiszek a sors véletleneiben.
4 I, VII | amelyen belül olyan boldog vagyok, hogy nem törődöm az egész
5 I, VII | nem mondhatja azt: Én nem vagyok! Ne keressetek!~– S én azt
6 I, VII | mondom nektek, hogy nem vagyok! Ne keressetek! Ti engemet
7 I, VII | olvastátok belőle, hogy ez vagyok: áruló, szökevény, hitszegő,
8 I, VII | fordíthatom. Hiszen képes vagyok rá. Hiszen ötször cseréltem
9 I, VII | Bajtárs! Ahhoz én régen hozzá vagyok szokva, hogy te az indulataidban
10 I, VII | nem győz meg. Én küldve vagyok hozzád; mégpedig egyenesen
11 I, VII | nagyasszony:~„Datum Levae.”~„Itt vagyok. A várat visszavettem. Tormássy
12 I, VIII | elő a csizmaszárból! Én vagyok itt, a Vak Bottyán! – Ha
13 I, VIII | a félszemem behunyom is, vagyok olyan legény, mint kend!~–
14 I, XI | összeborzong a teste.~– Készen vagyok, ha kell.~Künn az utcákon
15 I, XI | összeborzong a teste.~– Készen vagyok, ha kell.~Künn az utcákon
16 I, XIII | többször.~– Jobban otthon vagyok, mint a pusztán. A vén herceg
17 I, XIII | Vagy úgy? Hát nem én vagyok az? De hátha a szemem megcsal?~–
18 I, XIV | ismer az egész ország! Én vagyok az a hírhedett Balahó Mátyás,
19 I, XV | Utánam, aki magyar! Én vagyok Ocskay László!~– Hahhó! –
20 I, XV | Gyere csak! Itt jövök! Én vagyok Ocskay!~S azzal visszakézzel
21 I, XV | Ocskay László. – De hát hogy vagyok én most ottan? Ott is, meg
22 I, XVI | számára készítettetek. Éhes vagyok, mint a farkas! Aztán küldjetek
23 I, XVI | Excellenciás uram, én vagyok Scharodi.~A tábornok akkorát
24 I, XVI | ilyen fertelmes diótörő vagyok én, mi? Ilyen csúf pofa
25 I, XVI | most férgek pecsenyéje nem vagyok. Tudod ezt? Áruló!~Scharodi
26 I, XVI | Tábornok úr, én áruló nem vagyok. Az a kép nem bizonyít semmit,
27 I, XVI | bizonyítja, hogy rossz piktor vagyok; de nem vádolhatnak azzal,
28 I, XVII | pedig már tudja, hogy ki vagyok.~Eleonórának tetszett ez
29 I, XVIII| Felejted, hogy vezéred vagyok! Szigorú parancsot adtam
30 I, XVIII| volt olvasható.~– Én körül vagyok fogva kurucoktól, s nem
31 I, XVIII| mi történik azzal. Én nem vagyok Quintilia, aki elharapja
32 I, XVIII| képzeld, hogy most a kínpadra vagyok feszítve, s ez a veres selyemköntös
33 I, XVIII| ki nem hagytam. Ezt kész vagyok esküvel megerősíteni. –
34 I, XVIII| már cavalier servant-ja vagyok – egész a kicserélésig!~
35 I, XIX | különbség. Most már özvegy vagyok, ön pedig házas. Ki veszi
36 I, XIX | Hiszen én Belial leánya vagyok. Én vagyok az ördög, az
37 I, XIX | Belial leánya vagyok. Én vagyok az ördög, az a másik az
38 I, XIX | mondták neki: az ellenség kéme vagyok. – S ő azt elhiszi szépen. –
39 I, XIX | asszonyáért! Mert hiszen én vagyok az ördög, az pedig az angyal.
40 I, XIX | az pedig az angyal. Én vagyok az ördög, aki nem rettegve
41 I, XIX | én egy fölösleges ember vagyok, míg otthon meglehet, hogy
42 I, XIX | már, hogy Beliál leánya vagyok. Azóta sokat tartok magamra.~–
43 I, XIX | feleségedet. Azóta mindig vele vagyok. Együtt fogtak el bennünket
44 I, XX | barát kezét.~– Mennyivel vagyok én teneked adósod?~– A többi
45 I, XX | hitted, ugye, hogy „én” vagyok az, aki ott tovavágtat?~–
46 I, XX | kastélyával együtt. Nem vagyok hát többé hajléktalan földönfutó,
47 I, XXI | csak elmondom, hogy miért vagyok ide küldve.~– Tudtam én
48 I, XXIII| Kutya! Rabszolga! Én vagyok az! – Orvost! Láncot rám! –
49 I, XXIII| népdalt adtak elő duettben. „Vagyok olyan legény, mint te!”
50 I, XXIII| mellett aludtam el. Álmos vagyok. Isten áldja meg kegyelmedet,
51 I, XXIV | az ajtón; s most már itt vagyok, s azt kérdezem: „Mit is
52 I, XXIV | mindent. Én igazi bécsi fiú vagyok, a händelfanger céhből:
53 I, XXV | bajom sincs. Csak gyenge vagyok a vérveszteségtől; nem látok
54 I, XXV | szerelmes bálványom. Nem vagyok elhagyatva. Istentől rám
55 I, XXV | grófnő ezeket?~– Én nem vagyok grófnő, hanem soror Arminia.
56 I, XXV | Igazán kiszenvedtem. Ki vagyok békülve az egész világgal.
57 I, XXV | Mikor tudod, hogy erőtlen vagyok. Itt fekszem, mint egy darab
58 I, XXVI | Bercsényi!~– Ország kutyája vagyok én: nem Bercsényi! Eltagadom
59 I, XXVI | pörlekedő fél, hanem bíró vagyok. Azonban gyorsan intézkedni
60 I, XXVI | azt, hogy én boszorkány vagyok. Értek hozzá, hogyan kell
61 I, XXVI | hegedülni, énekelni:~Én vagyok a, én vagyok a cigányleány,~
62 I, XXVI | énekelni:~Én vagyok a, én vagyok a cigányleány,~Cigányvajda,
63 I, XXVI | kezdett erre a kérdésre.~Nem vagyok én szelídecske:~Sem szűz,
64 I, XXVI | menyecske,~Mert én égi harmat vagyok.~Este a virágra szállok;~
65 I, XXVI | cigányfajta.~– A cigányfajta én vagyok. Három szeretőd van: tudom.
66 I, XXVI | Tudod már most, hogy ki vagyok? – Én vagyok a tündelevény,
67 I, XXVI | most, hogy ki vagyok? – Én vagyok a tündelevény, kivel dajkád
68 I, XXVI | Mégsem ismersz? – Én vagyok a hadrontó valkűr, a Hildr,
69 I, XXVI | kiveri a hősök kezéből. Én vagyok a hadmegállító Rúna, aki
70 I, XXVI | mondja: „Vissza, Attila!” Én vagyok a cigányleány, Deliancsa:
71 II, I | jégeső.~– Hát koldusbíró vagyok én? – Ott volt előttetek
72 II, II | hogy én nem Rákóczi híve vagyok; hanem a koronás királyé.~
73 II, III | jól van. Én vérségi rokona vagyok kegyelmednek: a nagyanyáink
74 II, III | nénjének szólít; hatvanéves vagyok. Megérdemlem a néném címet.
75 II, III | tudja rólam, hogy gazdag vagyok; házam kincsekkel megrakva,
76 II, III | kölcsönöz.~– Akkor már itthon vagyok.~Gáspár úr egyszerre megjuhászodott,
77 II, III | itten?~– Látom, hiszen nem vagyok vak, mint az apád volt.~–
78 II, III | akarod elfogadni, nem is vagyok kénytelen itt hagyni, elfér
79 II, III | játékot űzesz velem.~– Én nem vagyok oka, ha játék.~– Már egyszer
80 II, III | hamarább.~– Három hét alatt itt vagyok – mondá Ocskay, kezet szorítva
81 II, IV | Hallgass meg! Oly ártatlan vagyok minden árulási bűntől, mint
82 II, IV | szeretetemet az, hogy most itt vagyok nálad. De szükséges, hogy
83 II, IV | tót impériumom, ahol én vagyok a kiskirály. Annak egy kulcsos
84 II, IV | majd megmondom, hogy ki vagyok, hogy mindenki hallhatja,
85 II, IV | magunkat. Én arra készen vagyok. De hogy becsület nélkül
86 II, VII | nekem hazudsz? Hiszen nem vagyok én szépasszony! Mintha nem
87 II, IX | Én Ocskay László tábornok vagyok.~A vámos nagyot nézett mérgesen.~–
88 II, IX | eddig elnyertem.~– Hálás vagyok a jó szándékért – szólt
89 II, IX | kemény hangon. – Arról is meg vagyok győződve, hogy azok a szolgálatok,
90 II, X | gyaloghintót.~– Gyaloghintót? Nem vagyok én dáma.~– Itt az urak azon
91 II, X | Ocskay László generális vagyok.~Erre a koszperdes a füle
92 II, X | táblájúra téve a kezét.~– Nem vagyok gróf.~– Tehát báró? – Lovag?~–
93 II, X | Egyik sem. Magyar nemes vagyok.~A hivatalnok bólintott
94 II, XI | Imádkozz, meghalsz! Én vagyok Ocskay Sándor!”, mivel védelmezné
95 II, XII | nyitja ki).~– No, hát én vagyok Ocskay generális! Ki akar
96 II, XII | az oroszlánt.~– Én készen vagyok a számadásommal. Ha betörik
97 II, XII | hogy én nem a krampusz vagyok, hanem a Mikulás?~– Óh,
98 II, XII | elégette városainkat. Magam vagyok az a kéményseprő, aki belemegyek,
99 II, XIII | tiszteletét tenni.~– Itt vagyok neki.~Az ezredes feltett
100 II, XIII | recitálja.)~– Nagyon le vagyok kötelezve.~De még alig pitymallott,
101 II, XIV | s megnevezte magát.~– Én vagyok „lovag Ocskay László”, császári
102 II, XIV | erősködék Heister. – Én bizonyos vagyok felőle, hogy Ocskay László
103 II, XV | parancsolok. Én csak harámbasa vagyok. Én nem tudok semmit, a
104 II, XV | Semmi se kell nekem. Túl vagyok mindenen. Én érzem, hogy
105 II, XV | gyalázni –, ők tettek azzá, ami vagyok. – Sírjanak miatta!”~A város
106 II, XVI | hanem az Ocskay László. Én vagyok Pestvármegyei!~– Pestvármegyei? –
107 II, XVII | is Ocskay László felesége vagyok.~Ez aztán buzogánycsapás
108 II, XVII | hogy „alamázia”. Hozzá vagyok szokva – mikor elfojt a
109 II, XVIII| Kegyelmed az itten?~– Nem vagyok én Jávorka! Dehogy vagyok
110 II, XVIII| vagyok én Jávorka! Dehogy vagyok én Jávorka többet. Mert
111 II, XVIII| én Ocskay László árnyéka vagyok. Holló nem jár úgy a gyilkos
112 II, XVIII| szólt a kuruc. – Pogány vagyok. Istentagadó. Ő tett azzá.
113 II, XX | nem lett volna írva:~„Itt vagyok!~ Deliancsa.”~Erre
114 II, XXI | térdre esett előtte.~– Én vagyok Ocskay Lászlóné. Férjemet
115 II, XXI | dörmögé a vezér. – Én nem vagyok a sok beszéd embere: én
|