Kötet, fezejet
1 I, I | lesz az idegen ember; hanem nekem hites uram.~– Óh, te kis
2 I, I | magamnak.~– Óh bizony, azt nekem adod. Nekem úgysincs belőle
3 I, I | bizony, azt nekem adod. Nekem úgysincs belőle egyebem,
4 I, I | életben: nem is teszi. Van nekem magamnak patikám: deákkonyha
5 I, III | drágaköves forgója mellé. „Nekem amulétom van.” Úgy tette
6 I, III | adjam a hazámnak vissza, s nekem csak nem fizet azért se
7 I, III | háziasszonyt tartom az elsőnek. Nekem azt mondták, hogy én e házat
8 I, IV | mihi contradicat!” (Senki nekem ellent ne mondjon.)~De már
9 I, IV | Ocskaynak. – Nem tetszik nekem ez az új szövetséges sehogy!
10 I, IV | mérték van: „Ma neked, holnap nekem!”~– Hát hiszen, üsse part! –
11 I, IV | Itt a kegyelem vesszője! Nekem adta egy kértemre! Ezt én
12 I, VI | mondd ezt, kedves vezérem. Nekem fáj az jobban, téged, a
13 I, VI | az Úr, aki őt elvette, s nekem ismét visszaadta. Hiszen
14 I, VI | Neki van rád szüksége, nekem nincs. – Eredj vissza hozzá.~…
15 I, IX | hanem ez az ő érdemük, nekem pedig az én hibám. Ha mint
16 I, IX | hogy egyszerre érkezzünk: nekem kerülő utam van. – Ezzel
17 I, X | Majd kiválasztom én a nekem való embereket: te csak
18 I, XIII | dandárunk van együtt. Bercsényi nekem engedte át a Ritschántól
19 I, XIV | volt is módom benne, mert nekem adózott egész két vármegye.
20 I, XIV | kétfelé?~– Soh’ se volt nekem feleségem.~– Hát a kisfia,
21 I, XIV | bajtárs, sehogy sem tetszik az nekem, hogy ennek a Sárodynak
22 I, XVI | a „princeps” helyébe, s nekem akarjátok feltálalni. Nem
23 I, XVI | küldöncöd által azt izented nekem, hogy az ütközet kezdetén
24 I, XVII | lettek elkövetve? Bűnöm nekem az, hogy az én férjemet
25 I, XVII | soha el nem hagyom”? Bűnöm nekem az, hogy a férjemnek vissza
26 I, XVII | adni a gyermekeit? Bűnöm nekem az, ha az Istenhez imádkozom,
27 I, XVIII| másokat meg nem rontott. Nekem meg kell tudnom mindazt,
28 I, XVIII| örömök felolvasztására való. Nekem sem volna az semmi vigasztalás,
29 I, XVIII| súgni: „Ne törd el: add nekem, én elültetem, szájamban
30 I, XIX | lovag uram, hogy siessen ön nekem egy szabómestert felhajhászni,
31 I, XIX | kegyelmedet, hogy küldjön nekem a patikából egy üveg spiritus
32 I, XIX | mondanivalója nincs: ehhez nekem semmi közöm.~Pedig minden
33 I, XIX | nagyrabecsülni; de azért nekem mégis nagyon hosszú kezd
34 I, XIX | ebben a béke szigetében van nekem egy jó ismerősöm: mondjuk,
35 I, XIX | Hiszen magad írtad Léváról nekem, hogy fogjam pártul elhagyott
36 I, XX | donationalis levél, melyben nekem adományozza a sztropkói
37 I, XXI | Nagyon uras állapot az ott nekem. – Klázliból kell inni,
38 I, XXI | tenyerem feltörik. Nem való nekem az ilyen hely.~Hiába marasztották,
39 I, XXII | a hangja nagyon ismerős nekem.~– No, akkor igazán csallóközi
40 I, XXII | nedélyesen, s azt felelé:~– Een nekem bizony az a nevem, ami az
41 I, XXII | kergetett, jobb lova volt, mint nekem.~A bán közbeszólt:~– Bécs
42 I, XXII | hogy palóc vagy.~– A vaóna nekem jó; mert akkor a palóc ülne
43 I, XXII | sietek elfogadni. Ha szabad nekem a megmutatott láncok közül
44 I, XXII | viszonzá:~– Felséges asszonyom! Nekem a fejedelem által meg van
45 I, XXII | nevetett. „Pedig nem is igaz. Nekem Ocskay szebb.”~Ilonka rábámult.
46 I, XXIII| az orcáját –, engedj meg nekem valamit – a fejedelemnő
47 I, XXV | már meg voltam halva; s ez nekem olyan jólesett. Olyan szép
48 I, XXV | kegyelmedet, olvassa fel nekem ezt a levelet.~Az apáca
49 I, XXV | bocsáthatja azt meg egyedül nekem.~– Isten bocsássa meg mind
50 I, XXV | kegyelmednek még egyszer, amit nekem e levélbe diktált?~Ocskay
51 I, XXVI | vezessék a főstrázsamesterek. Nekem itt van rátok szükségem.~
52 I, XXVI | feltalálhatnám valaha! Hidd el nekem, hogy azzal a megnyugvással
53 I, XXVI | ezután fog hullani. Hidd el nekem, hogy ez az a „Runa”, aki
54 I, XXVI | tenmagadat küldted volna nekem haza, bárcsak egy pillanatra.”~
55 I, XXVI | tudták.~– Hát énekeljétek el nekem a „Stabat mater dolorosát”.~
56 I, XXVI | szőkére fordította a dalát.)~Nekem is van kettő,~ Cseréljünk
57 I, XXVI | Annak van most becsületi.~Nekem is van becsületem:~Mert
58 I, XXVI | visszaváltoznám Deliancsává?~– Nekem visszahozd azt az átkozott
59 I, XXVI | Bálványimádó is leszek! Nekem aztán mindegy: akár tündér
60 II, II | Mármost én gyónok meg neked.~– Nekem?~– Igen. Énelőttem most
61 II, II | előtt lehetsz brigadéros. Nekem csak kolléga vagy. Hajtsd
62 II, II | lövetnem azokért, amiket most nekem elmondtál.~– De mint áldozárnak,
63 II, II | megtelt mézzel.~„De hátha még nekem is lesz egy szavam hozzá:
64 II, III | lietavai özvegyasszonyt, s az nekem elég jutalom lesz. Jöjjenek
65 II, III | a tót fránya exmittált? Nekem a fejedelmed nem parancsol.~–
66 II, III | jól van. Hanem mármost hát nekem adj írást in optima forma
67 II, III | Ugyan mit mutatsz még nekem?~– Gyere ide ehhez a ládához.
68 II, III | amiket itt látsz: adsz nekem ezer aranyat zálogbérül?~–
69 II, III | sóhajtva. – Hajh, ott már nekem nagyon kevés dolgom van.
70 II, III | fejében a gazda a vendégét. – Nekem ugyan rossz éjszakát csináltál.
71 II, III | félts tőle: jó emberem az nekem.~Ozmonda felhordatta a csatlóssal
72 II, III | Odahaza sztropkói váramban van nekem még egy kis ezüstmarhám
73 II, IV | tanácsokat osztok! – Hidd meg nekem, hogy sok keserves álmatlan
74 II, IV | kis néma lélek, súgd meg nekem, mit tegyünk itt! – Mit
75 II, VI | meg az új Ocskayt. – Ezt nekem a bán világosabban is megmagyarázta.
76 II, VI | Kiszolgáltassam őt a bécsieknek? Aki nekem és a pereputtyaimnak szállást
77 II, VI | Lietavát, hát majd ideadják nekem; én aztán annak adom, akit
78 II, VII | a termetedet azzal, hogy nekem hazudsz? Hiszen nem vagyok
79 II, VII | Blaskovichéból. Ti szétvertétek nekem a leghűségesebb három századomat,
80 II, VII | egy merész fordítással. Nekem egész haditervem van. –
81 II, VIII | Akár mind vele maradnak.~– Nekem nem kell ám sok ember, hanem
82 II, IX | hogy szabad-e.~– Hidd el nekem, pajtás (!) – monda fidélis
83 II, IX | nemzetségét. – Nem volt nekem náluk se emberségem, se
84 II, IX | megduplázom a fizetést, hogy nekem a legelső példányt küldjék
85 II, IX | éjjel osztatik szét) az már nekem most a zsebemben van. Nézd
86 II, IX | azért hívattam kendet, hogy nekem itten bolond tanácsokat
87 II, IX | feljön ide Bécsbe.~– Hát az nekem mindegy! – kiálta Ocskay
88 II, IX | a szolgálatok, amiket ön nekem fölajánl, rám nézve megbecsülhetlen
89 II, X | legrakoncátlanabb tombolással.~– Ezek nekem egészen ismeretlen pofák! –
90 II, XI | fizetsz! Dehogy tettél te nekem kárt. O kontrer: most már
91 II, XIII | Ocskay. – A ti elkéséstek nekem a bajuszomba került.)~Az
92 II, XIV | mondogatja azt: „Hja, ez nekem nagyon meleg, ez nekem nagyon
93 II, XIV | ez nekem nagyon meleg, ez nekem nagyon hideg!”, hanem, ha
94 II, XIV | lakik az a jó teremtés, aki nekem annyi bűnömet megbocsátotta.
95 II, XV | kámforért.~– Semmi se kell nekem. Túl vagyok mindenen. Én
96 II, XVI | olyan kemény szíved, mint nekem!~(„Megállj csak – mondogatá
97 II, XVI | dolgot kíván kegyelmed! Nekem a tábornok megparancsolta,
98 II, XVI | maradok; ha az egész világot nekem adják is. Még ma kimegyek
99 II, XVI | rekedten a lovas. – Nem kell nekem a generális; hanem az Ocskay
100 II, XVII | Tudhatod öreg, hogy a császár nekem adományozta Lietava uradalmát;
101 II, XVII | gézengúz kurucok. Elbeszélte nekem a kocsis, aki a hintaján
102 II, XVII | Te ezt nem is mondtad nekem – szólt Ocskay szomorúan,
103 II, XVII | egy mindennapi megszokás: nekem üdvöm és elkárhozásom! Te
104 II, XVII | Ejh, hallgass e szóval! Nekem ilyen beszédet hallanom
105 II, XVII | engem annak a házához, ki nekem halálom. Azt mondtam, nem
106 II, XVII | gyöngy könnyet jelent, s nekem volt belőle elég, s marad
107 II, XVIII| vagy vigyetek magatokkal! Nekem semmim sincsen, nem fizethetek
108 II, XVIII| asszonyom?~– Én nem tudom. Nekem senkim sincsen, akihez kívánkozzam,
109 II, XVIII| Tőlem még azt is elvette. Nekem az sincs. Elpusztította
110 II, XVIII| mondá neki:~– Ígérje meg nekem kegyelmed, hogy ha sikerülni
111 II, XXI | mondani! Mi közöm hozzá? Ki nekem az az úr?~Ekkor a tábornagy
112 II, XXI | szeretőjének könyörögni érte, akkor nekem elébb szabad: a feleségének!~
113 II, XXI | tudtam, mint ti. Kellenek nekem ide sápítozó asszonyok,
114 II, XXI | foglyul ejté Ocskay Lászlót, nekem meg három kuruc vezér esett
|