Kötet, fezejet

  1     I,  I    |     konyhában. Mind a kettő kevély arra, amit tud, és amit jobban
  2     I,  I    |          mellett egy köteg rőzsét, arra szépen leül a sutba, s onnan
  3     I,  I    | nagyasszony, az igaz, hogy egészen arra való alak volt, hogy respektust
  4     I,  I    |      bolond kis lyuk! – Aztán elég arra, hogy az embernek a lelke
  5     I,  I    |         leskelődik valamire? Talán arra, hogy ezzel a néma szájjal
  6     I,  I    |            csak elég jó indok volt arra, hogy a nagyasszony a patyolat
  7     I,  I    |         amat; pedig hímeztem ám én arra anélkül is gyöngyöt eleget. –
  8     I,  I    |       össze volt tépve, szaggatva, arra kért, hogy varrjam össze,
  9     I,  I    |      nászhozománynak vette neszét, arra éhezett a cudar. Ott megrohantak
 10     I,  I    |        fáklyás hírrel, ki erre, ki arra, mint bolygó tüzek a temetőben;
 11     I,  I    |          igaz, hogy megölték, csak arra vár, hogy a húga eléje menjen.
 12     I,  I    |            nagyot fenyegessen vele arra nyugat felé, megrázott öklével:
 13     I,  I    |          az öreg urak, felugráltak arra a szörnyű mondásra, s kivágták
 14     I,  III  |           uramöcsém: hogyne adnám, arra tartom – hanem a jegypénzt
 15     I,  III  |       Lászlónak nagyon jó oka volt arra, hogy Tiszáné nagyasszonynak
 16     I,  III  |              Hamarabb hiszem, hogy arra a szegfűbokrétára példálózott,
 17     I,  IV   |      leterítve hímzett szőnyeggel, arra kitették a nagy ezüstmedencét,
 18     I,  V    |          sárospataki diák is, akik arra a szóra, hogy „Trombita
 19     I,  V    |       küldötte a tűzbe, sőt inkább arra tartogatta, hogy a legveszedelmesebb
 20     I,  VI   |           utazásra.~Ilonka ez időt arra fordította, hogy a leánykori
 21     I,  VII  |           az nagyobb gyászt hozott arra a halálesetnél. Úgy beszéltek
 22     I,  VII  |        háborítsa idilli nyugalmát, arra nézve Ocskay László egy
 23     I,  VIII |       rögtön, de egyik sem talált.~Arra mind a ketten a másik pisztolyt
 24     I,  IX   |   csapatokat hogyan fogja fizetni, arra is majd ád módot az Isten.
 25     I,  IX   |      leroskadt, mint a szélhűdött, arra a romladékára a hitvesi
 26     I,  X    |      jajkiáltásnak feleljen vissza arra a vészsikoltásra, amit az „
 27     I,  XI   |        suttogja fülébe: „Ozmonda!”~Arra az fölébred, felugrik az
 28     I,  XI   |            egy síphang jelt adott, arra a fennmaradt hölgy bevonta
 29     I,  XI   |        suttogja fülébe: „Ozmonda!”~Arra az fölébred, felugrik az
 30     I,  XI   |            egy síphang jelt adott, arra a fennmaradt hölgy bevonta
 31     I,  XIV  |            ágyúikat az ellenfélre. Arra az is megkezdte az ágyúzást.
 32     I,  XV   |         egy szökevény tiszt által. Arra alapítá Heister a magáét.~
 33     I,  XV   |    poggyászt zsákmányolják.~Rögtön arra fordítá a lovát, s odavágtatva,
 34     I,  XV   |          most jövő ellen fordul.~S arra ez, szakasztott azon a csengő
 35     I,  XV   |      nyomába.~De Ocskay egyre csak arra a saját képmására bámul,
 36     I,  XVII |       Olyan nincs.~– Hát én?~– Te? Arra nem is gondoltam. Hogy mehetne
 37     I,  XVII |      esküdtem-e meg az oltár előtt arra, hogy „véle tűrök, véle
 38     I,  XVIII|            ágyú.~A beckóvári őrség arra ébredt fel, hogy a sáncait
 39     I,  XVIII|       Ocskay betaszítá az ajtót, s arra a látványra, ami legelőször
 40     I,  XVIII|           míg ő csak dandárvezető: arra nagy dolgokat bíznak, őt
 41     I,  XVIII|          szandeci sztaroszta, csak arra várnak, hogy egy döntő csapás
 42     I,  XVIII|           S ön ebben a percben még arra gondol, hogy feladatai vannak?~–
 43     I,  XIX  |        ajánlatot. És mindenekelőtt arra kérem kegyelmedet, hogy
 44     I,  XIX  |      Diener.~– Tehát mindenekelőtt arra kérem önt, szolgálatkész
 45     I,  XIX  |        voltam még. Ki tanított meg arra a nyelvre, mit a szív beszél?
 46     I,  XIX  |       rettegő asszonyt rábírhatott arra, hogy fergeteges télvihar
 47     I,  XIX  |         takarmányt fölégeté, ezzel arra a télre véget vetett a háborúnak.
 48     I,  XXI  |         mint a többié. Hanem aztán arra a szóra, hogy: „Kinek kell
 49     I,  XXII |     kellett mutatni, hogy mit tud. Arra való a külső pompa.~Ocskay
 50     I,  XXII |           hitte, hogy az a legyező arra való, hogy azzal az ember
 51     I,  XXII |         lángveressé kell gyulladni arra a szóra: „a kegyelmed albumába” –
 52     I,  XXII |            kegyelmes úrhoz?~– Csak arra keernem eő kegyelmét, hogy
 53     I,  XXII |         neki gáncsot? – Vagy talán arra gondolt, hogy hiszen beszéljen
 54     I,  XXII |         áhítatteljes csókot lehelt arra a hófehér bársonykézre.~
 55     I,  XXII |            szól hozzá az arc, mely arra a puszta gondolatra, hogy
 56     I,  XXII |     suttogá Eleonóra – Ocskay jön!~Arra egyszerre mind a három hölgy
 57     I,  XXIII|          voltak egyesülve, hogy őt arra a polcra emeljék, ahonnan
 58     I,  XXIII|          fényes hatalom, ami engem arra vegyen, hogy téged elhagyjalak
 59     I,  XXIII|          sem lehet kihúzni belőle; arra dühösen az asztal alá vágja
 60     I,  XXIII|            tudott vele bánni: most arra sem ismert rá: a ruháit
 61     I,  XXIII|         ilyen jelenetek nagyon jók arra, hogy a fejedelmet megpuhítsák.~
 62     I,  XXIV |         nem veszt el semmit. Hanem arra készen lehet kegyelmed,
 63     I,  XXIV |        lehet jutni a Favoritára, s arra szabad az út.~A fejedelmi
 64     I,  XXIV |       hagyni az üldözéssel.~De meg arra is kellett gondolni, hogy
 65     I,  XXV  |           számára egy ágyútaligát. Arra feltetette magát, s tovább
 66     I,  XXV  |         mire vár most kegyelmed?~– Arra, hogy majd talán egy golyónak
 67     I,  XXV  |             Jó partizánvezérek, de arra nem valók, hogy hadvezetés
 68     I,  XXVI |            készen. Maga Rákóczi is arra számított, hogy milyen jó
 69     I,  XXVI |        körül; most ugyan várhatott arra. A pereces nem trombitál
 70     I,  XXVI |           az asztalon, a fejét meg arra fekteté le.~– Eb mozdul
 71     I,  XXVI |          szeretőd, szép Deliancsa?~Arra is volt megfelelő nóta:~
 72     I,  XXVI |          kisebbik uramat, hajahaj!~Arra is, ha megharagszom,~Itt
 73     I,  XXVI |        gyertyája hamvát.~Deliancsa arra a két ujja megnyálazott
 74     I,  XXVI |         Héj, aludjék ki a világod!~Arra aztán Deliancsa folytatta
 75    II,  I    |            ezredét összeszedni.~Ez arra volt jó, hogy Ocskay László
 76    II,  III  |         László haditerve alapjául. Arra, hogy őtet meg ne támadhassa
 77    II,  III  |          jól volt választva, hanem arra, hogy ő támadjon meg valakit,
 78    II,  III  |            a várba, s az elég volt arra, hogy kenyértöréskor Ocskay
 79    II,  III  |            a letelepedés előtt még arra is kiterjedt a figyelme,
 80    II,  III  |       őrtornyot nem is őrzi senki. Arra Gáspár úr nem tart kenyérpusztítót.
 81    II,  III  |      szegfejet félretolt Ocskay, s arra a belső lemez felemelkedett,
 82    II,  III  |         mondtad: ezer aranyat adsz arra, amit már látsz, a vason
 83    II,  III  |     gyertyát. Az asztalon nem lesz arra szükség, hisz a száját félhomályban
 84    II,  III  |           folytatta a nótákat, míg arra került a sor, hogy: „Három
 85    II,  IV   |           megcsókolgatta az arcát; arra aztán megszűnt sírni, még
 86    II,  IV   |          mint aki nem gondol többé arra, hogy ezt a birtokot nagy
 87    II,  IV   |      ingerült ellenem.~– Ez nem ok arra, hogy őt elhagyd. Te! A
 88    II,  IV   |            húzzuk meg magunkat. Én arra készen vagyok. De hogy becsület
 89    II,  V    |        nagy merengve elbámulhatott arra a kis völgynyílásra, ahonnan
 90    II,  VII  |       sorkamorkája van a dolognak. Arra, hogy kegyelmed a saját
 91    II,  VIII |             se anyára többet, csak arra az egyre, hogy Ocskay Lászlót
 92    II,  IX   |        piros frakk volt rajta; ami arra való, hogy a szemközt jövők
 93    II,  IX   |      felcsapta a süvegét a fejére.~Arra aztán Scharodi is felnyomta
 94    II,  IX   |     padlaton.~– Hiszen ráérünk még arra, excellenciás uram.~– De
 95    II,  X    |   paragrafus alakú szőrtekervény”.~Arra a hatalmas bajuszra különös „
 96    II,  X    |            építette, nem számított arra, hogy abban magyar mágnások
 97    II,  X    |          sárga meg a zsidóké. (Már arra csak a sarkával mutatott.)~–
 98    II,  X    |         volna a te helyedben. Csak arra figyelmeztesd a húgocskádat,
 99    II,  X    |            az expedíciója: az inas arra a kérdésére, hogy itthon-e
100    II,  XIII |             hogy minden tehetségét arra fogja áldozni, hogy a császár
101    II,  XIII |  tudósítások, s mind valamennyiből arra a meggyőződésre jutottam,
102    II,  XIV  |            akasszák még ezt is oda arra az aranyláncra!~Ocskaynak
103    II,  XIV  |            ült, Heister tábornagy, arra ráismert az arcképe után,
104    II,  XIV  |           nagyon kevés érdeme volt arra, hogy a magas úr rokonszenvét
105    II,  XV   |            mintha valamit írna fel arra, s halkan suttogá:~– Akkor
106    II,  XVI  |           többi férfi itt marad.~– Arra megint erős parancsom van,
107    II,  XVI  |            előtt meg kell hajolni; arra kérte csak még Ocskaynét,
108    II,  XVI  |           olvastára; de még inkább arra a szóbeli izenetre a hadnagyától. –
109    II,  XVII |       egész kincshalmaz elveszett: arra már keresztet lehet vetni.~–
110    II,  XVII |          egy ilyen vallomásért még arra sem tartják érdemesnek,
111    II,  XIX  |         hogy kezében a kard, és az arra való, hogy a dákos döfését
112    II,  XX   |           lesni az alkalmat, mikor arra kapóra lecsaphat.~Ocskay
113    II,  XX   |         még nem volt nyereg alatt; arra ült fel. Legénykedett vele,
114    II,  XXI  |          ott? Mi az ott? – kérdezé arra a rémjelre mutatva ott a