Kötet, fezejet
1 I, I | ellen duellálni.~A nemzetes nagyasszony, az igaz, hogy egészen arra
2 I, I | kíván belőle. A haragos nagyasszony aztán megkapja a gallérjánál
3 I, I | odaragadt a poroszlói degetbe.~A nagyasszony megdöbbent. Az anyaszívnek
4 I, I | zokogott.~– De ne búsuljon a nagyasszony – vigasztalá a palóc –,
5 I, I | östökömet eresztené el a nagyasszony.~Mert még annál fogva mindig
6 I, I | kamarába – súgá dörmögve a nagyasszony, betaszítva a legényt egy
7 I, I | se kívánhatott magának.~A nagyasszony ráfordította a kamaraajtóra
8 I, I | és elment alunni.~Mikor a nagyasszony bement a menyasszonyhoz,
9 I, I | fonatlan; azt félben hagyta a nagyasszony, mikor a konyhába kiszaladt
10 I, I | Olyan az, akár egy leány.~A nagyasszony két szeme csak még jobban
11 I, I | engem, mint én téged.~A nagyasszony közel volt hozzá, hogy lábáról
12 I, I | hogy a sebét bekötözze.~A nagyasszony haragot színlelt.~– Ne mozgasd
13 I, I | indok volt arra, hogy a nagyasszony a patyolat kötényével megtörülgesse
14 I, I | hozok neked valamit.~A nagyasszony a kincstartó-szobába távozott,
15 I, I | fejedelemasszony ajándékozta volt azt a nagyasszony anyjának: így szállt az
16 I, I | szép kiskönyvet? – szólt a nagyasszony, kikapcsolva a filigránmunka
17 I, I | olyan szó volt, amiért a nagyasszony teljes zokogásra fakadt,
18 I, I | hallottál a bátyámról?~A nagyasszony erőt vett a fájdalmán, s
19 I, I | amit szív elviselhet. A nagyasszony felordított hangja teljes
20 I, I | főzőkanállal, hol a másik. A nagyasszony kiragadta az üstöt mind
21 I, I | zivatarban, megkönnyebbült a nagyasszony szíve. Furóné asszonyom
22 I, I | bámulásra méltók. Hanem a nagyasszony ezúttal csak mind a hamuszín,
23 I, I | vőlegény mégsem érkezik. A nagyasszony türelmetlen kezd már lenni,
24 I, I | porfelleg onnan Kálna felől. A nagyasszony lesiet az udvarra: ott akarja
25 I, I | baj van talán? – kérdi a nagyasszony, a násznagy elé sietve.~
26 I, I | hangzott körös-körül.~A nagyasszony csak úgy támolygott előre,
27 I, I | látványt.~Mikor aztán a nagyasszony odaér, az előrevitt holttest
28 I, I | érte!”~Egyszer-egyszer a nagyasszony kitör a belső házból egész
29 I, I | annak az igazságára.~Tiszáné nagyasszony pedig zokogva borult László
30 I, III| csakhogy nagyon rossz időben. A nagyasszony kifizeti őket sorba aprópénzzel. –
31 I, III| meg a többi, így folyt a nagyasszony szájából mindennap, folyhatott
32 I, III| végignézném!~Ilonka befogta a nagyasszony száját, ne mondjon ilyeneket,
33 I, III| nevével kapcsolva.~Tiszáné nagyasszony Ilonkával együtt ott várták
34 I, III| szokatlan viselet volt.~A nagyasszony oktatva feddi meg őket.~–
35 I, III| odajárult a hölgyek elé.~A nagyasszony úgy érezte, mintha valami
36 I, III| lett a következése, hogy a nagyasszony elérzékenyülten szorítá
37 I, III| fülével odahallgatott, amit a nagyasszony beszélt, de a szemei azon
38 I, III| ábrázat, még Ilonkáé is.~A nagyasszony mégis jónak látá megjegyezni,
39 I, III| egy pohár borra? – mondá a nagyasszony öreg rokonának.~– Főbe is
40 I, III| testi szemeimmel – mondá a nagyasszony, búcsút véve a tovavágtató
41 I, III| lőnek már! – zsörtölődött a nagyasszony, leányát keresve; aztán
42 I, III| hogy ebédre dobolnak!~A nagyasszony szükségesnek látta beleszólni
43 I, III| megcsodálta a vendég urak között a nagyasszony Andrássy Mihályt. Furcsa
44 I, III| barátruhában? – kérdi a nagyasszony.~– Azért, mert ő barát.
45 I, III| Csodálatos időket élünk – mondá a nagyasszony, s beinvitálá a vitéz urakat
46 I, III| bokrétádat – segített neki a nagyasszony szemérmetes zavarát növelni.
47 I, III| miheztartása végett közöltettek.~A nagyasszony el akarta hagyni az asztalt,
48 I, III| tábornokokká lettek alatta.~A nagyasszony mindenik jó hírnél jobb
49 I, III| tüzét szítták magukba. A nagyasszony nem ivott azokból, mégis
50 I, III| kegyelettel kell nyúlni: a nagyasszony az övéről ezüstláncon lecsüggő
51 I, IV | Az én ollóm! – kiáltá a nagyasszony megrettenve. – Hogy kerül
52 I, IV | Tormássy. Ami felett megint a nagyasszony förmedt fel csodájában.~–
53 I, IV | hágy magával űzni. – Még a nagyasszony is szeretett a bohó vendég
54 I, IV | ördögökkel egyidős! – mondá a nagyasszony a kapitánynak. – Ha énnekem
55 I, IV | röfögni: „Oi, oi, röf!”~A nagyasszony összecsapta a két kezét: „
56 I, IV | mezőn, amire legelőször is a nagyasszony figyelmezteté Ocskayt, hogy
57 I, IV | helyes! – monda rá Tiszáné nagyasszony. – Biz a föld népét oltalmazni
58 I, IV | halál volt mondva.~Tiszáné nagyasszony nem akarta elhinni, hogy
59 I, IV | elültetem, és ki fog hajtani.~A nagyasszony sejtette már, hogy sok más
60 I, V | fejedelem Tokajt löveti.~A nagyasszony kegyesen mosolygott erre
61 I, V | egészen bizonyos, amit a nagyasszony maga tartott legkívánatosabbnak.~ ~
62 I, VI | menyegző napjára.~Tiszáné nagyasszony azt kívánta Ocskaytól, hogy
63 I, VI | Csajághy Mártonnak, aki, mint a nagyasszony mondá, a szegény megboldogult
64 I, VI | barátja. Nem is tudott vele a nagyasszony egyébről beszélni, mint
65 I, VII| VII. Mézeshetek~Tiszáné nagyasszony minden negyednap kapott
66 I, VII| esztendő alatt! – dörmögé a nagyasszony, mikor ezt olvasá. – Hát
67 I, VII| ennek az olvastára Tiszáné nagyasszony. Ő már hallotta hírét ennek
68 I, VII| Most már nem bánta volna a nagyasszony, ha inkább azon panaszkodott
69 I, VII| feleségét a térdén ringatja.~A nagyasszony erősen hitbuzgó volt.~Mai
70 I, VII| Lászlótól levelet kapott Tiszáné nagyasszony:~„Datum Levae.”~„Itt vagyok.
71 I, XX | fogságba vitték; Tiszáné nagyasszony azt is híven megosztá vele,
72 I, XX | Sándor nekünk? – kérdé a nagyasszony.~– Jobbnál jobbakat – szólt
73 I, XX | nagyokat borzad. Tiszáné nagyasszony a könnyeit törli.~Végig
74 I, XXI| úgy kell lenni.~Tiszáné nagyasszony ugyan ki nem állhatta az
75 I, XXI| csúfidőt! – mondá neki Tiszáné nagyasszony. – Nem is hiszem, hogy nem
76 I, XXI| engem! – feleselt Tiszáné nagyasszony.~– Hát bizony megteszi a „
77 I, XXI| sírt ezen a nótán Tiszáné nagyasszony, mint a záporeső.~– Hagyjad
78 I, XXI| megtanulhassák. Tiszáné nagyasszony azon vette észre magát,
79 I, XXI| fecskémet”!~Szegény fejedelem!~A nagyasszony utoljára annyira ment, hogy
80 I, XXI| tatár? – szólt neki Tiszáné nagyasszony. – Hát már itthagysz bennünket?
81 I, XXI| hazudozás! – zsémbelt rá Tiszáné nagyasszony. – Bolond hisz a babonában.
82 I, XXI| sietteté a jobbágyságot. A nagyasszony pedig Ilonkával együtt a
83 I, XXI| nagy visszatért örömtől, a nagyasszony pedig hátba ütögeté Csajághyt,
84 II, III| eresztik. Lengyel Magdolna nagyasszony idegen férfihadat a várába
85 II, III| várához a kisajtó.~Lengyelné nagyasszony, ahogy az ilyen világtól
86 II, III| fényesebb lett: Lengyel Magdolna nagyasszony csak a dicsőséget hallotta
87 II, III| szükség. – Mert ha Lengyelné nagyasszony a szulyói sorompót elzáratta,
88 II, IV | széttekintve, s bámulva, hogy a nagyasszony hiányzik a kedves unokája
89 II, V | kellett ülni Ilonkának a nagyasszony szobájában a kandalló mellett.
90 II, XV | hát az anyai ház? Tiszáné nagyasszony kastélya!~Aziránt is könnyen
91 II, XV | hanem az ötven botot. A nagyasszony tudniillik deresre húzatta
92 II, XV | mehetett többé a háborúba.~A nagyasszony nem mozdult meg a házából;
93 II, XV | rögtön vágtatott ki Tiszáné nagyasszony kastélyába.~– Vége a világnak,
94 II, XV | mozdult a házból Tiszáné nagyasszony, akárhogy jöttek nagy zsivajgással
95 II, XV | szokta őt látni Tiszáné nagyasszony.~A jóság, a szelídség mosolygó
96 II, XV | írtad? – kiálta fel Tiszáné nagyasszony. – Te! Ocskay László? Az
|