Kötet, fezejet

 1     I,  I    |           magát, szétnéz a szögletek felé, s megpillantva a nagy mákoskalácssütő
 2     I,  I    |         kínnal fordítá szemeit az ég felé: de nem zokogott.~– De ne
 3     I,  I    |        legyen!”~Aztán indult az ajtó felé, ami a menyasszony szobájába
 4     I,  I    |          gyorsan közeledik a kastély felé, csak az ötlik fel mindenkinek,
 5     I,  I    |        riadót fúvat velük Léva város felé fordított trombitákkal,
 6     I,  I    |         fenyegessen vele arra nyugat felé, megrázott öklével: a vér
 7     I,  I    |             elaludt csendesen hajnal felé a leányka. Az anyja még
 8     I,  II   |   puskalövésnyinél, az pedig Szatmár felé van fordulva. A kanyarulat
 9     I,  II   |         sugárágyú van szegezve a híd felé, amikkel egyúttal az egész
10     I,  II   |           tarisznyázódott el.~Délest felé az ég egyszerre elhomályosodott,
11     I,  II   |              úszó csapat a félsziget felé. Senki sem vette őket észre.
12     I,  II   |             a gázlót kereső lovasság felé volt fordulva.~Egyszerre,
13     I,  II   |             mocsárba szorított tömeg felé.~– Pardont! Gráciát kérünk! –
14     I,  III  |        ezredeskapitánnyal, a várkapu felé. – De hátha ez csak gonosz
15     I,  III  |          fokán, annyiszor lebegtette felé fehér kendőjét a leány onnan
16     I,  III  |          Legföljebb a vendégség vége felé ült oda vagy az anyja, vagy
17     I,  IV   |         kézzel Tormássy kezébe, s ég felé forgatta a két szemét, amikor
18     I,  VIII |           bízta, hogy a Szentkereszt felé vezető szorost tartsuk szemmel,
19     I,  IX   |        dühében, s ökleit rázva az ég felé, ordíta: „Isten! Isten!
20     I,  IX   |             a magasba, s arcát az ég felé fordítá, tele pokolkínnal;
21     I,  X    |              indított a magyar határ felé.~A vadaskert egész a Dunáig
22     I,  X    |            számára. Csak jó virradat felé hagyták ott a megszeretett
23     I,  XI   |          esedezve emelé azokat az ég felé. Azután besietett a szobájába.~
24     I,  XI   |          esedezve emelé azokat az ég felé. Azután besietett a szobájába.~
25     I,  XIV  |              keményen. December vége felé járt az idő. Az ágyúkat
26     I,  XIV  |          őket a fejedelem táborhelye felé.~Maga pedig sietett felkeresni
27     I,  XIV  |   gomolyodott a felállított ágyúüteg felé, aminek emiatt nem lehetett
28     I,  XV   |         zászlóalját a császári sereg felé.~Ez az árulás egy perc alatt
29     I,  XV   |          rúgtatott el a Fehér-hegyek felé; a harmadik rész, a gyalog
30     I,  XVI  |         kurucok diadalára.~Ebéd vége felé, mikor az a hír érkezett
31     I,  XVIII|            elé, hogy háttal fordulva felé, kifordított bundás termetével
32     I,  XIX  |     úrhölgynek, hogy amit ott nyugot felé villogni lát, az a császári
33     I,  XIX  |              az egyenes úton Motesic felé a zárt hintóval, amiben
34     I,  XIX  |             S elébb ő nyúl a gyermek felé.~A kis angyalka haragos
35     I,  XIX  |            Be!”~Aztán Ocskay nyújtja felé a kezét. Akkor az angyalka
36     I,  XIX  |          helyett.~Hát az az egy? Néz felé valaki? Vesznek még tudomást
37     I,  XXI  |             is együtt dúdolja a vége felé a „repülj, fecskémet”!~Szegény
38     I,  XXI  |     egyszerre kevélyen emelkedett ég felé az arca. Pozsonyba betörni,
39     I,  XXII |              szemet villantva Ilonka felé.~– Hahaha! Nonono! Honni
40     I,  XXII |       pompával közelít a bécsi udvar felé, s éppen olyannal a bécsiek
41     I,  XXII |              virágjával Nyitralehota felé; nemsokára messzire elhagyta
42     I,  XXII |            futó pillantásokat Ilonka felé, míg Ilonka állhatatosan
43     I,  XXII |        gentibus indulának meg Nyitra felé. Mentül közelebb jutottak,
44     I,  XXIII|        pallosával a világ négy sarka felé; Rákóczi nem követelte tőle
45     I,  XXIII|              ha ezt a lövőszerszámot felé fordítom, pisztollyal fenyeget,
46     I,  XXIV |             a közelben tanyázó ménes felé, pillanatok alatt felkötőfékezve
47     I,  XXIV |             vágtatott vissza a város felé.~Hanem Jávorkának erre az
48     I,  XXV  |              egy lovag vágtat Ocskay felé, fehér kendőt lobogtatva
49     I,  XXV  |           büszke tekintetével Ocskay felé.~– Ozmonda! – hörgé az,
50     I,  XXVI |            fővezér kedvéért Trencsén felé vitte a hadát. Ott már csakugyan
51     I,  XXVI |             két császári vezér a Vág felé. Nem fölmenteni Trencsén
52     I,  XXVI |           Pálffy már a trencséni híd felé menekülének, hogy a vár
53     I,  XXVI |          Jávorka, megindulva az ajtó felé, s amint nagyon pengett
54     I,  XXVI |  faluhosszant; de nem jött a kastély felé se tombolva, se kocogva,
55     I,  XXVI |        elbűvölten nyúlt a leány keze felé.~– Ki vagy te? Hogy hínak
56    II,  I    |          azokat leküldték Érsekújvár felé. Jobban tudom én azt, mint
57    II,  V    |            csak ahol a hegyek nyugat felé egy kis nyílást engednek,
58    II,  V    |          azon, hogy a budetini völgy felé mereng, vágyó tekintettel,
59    II,  V    |             van, majd rátalál reggel felé. De biz azt a ládakulcsot
60    II,  V    |             volt be.” S sohasem ment felé többet. Szegény megboldogult
61    II,  V    |            fordulj te a budetini vár felé soha, s oda ne ereszd az
62    II,  VII  |         hajnalban indult meg e város felé. Vele volt kilencszáz jó
63    II,  VII  |              félről szemközt nyargal felé Pálffy János bán, s amint
64    II,  VII  |       porfelleg: azok a Fehér-hegyek felé tartottak.~Hanem az nem
65    II,  VIII | szétszakadozva, a világ minden része felé, s ordítsátok végig az utcákon,
66    II,  IX   |             gabancsát, elcafolt Bécs felé, mintha vágták volna. Hiába
67    II,  IX   |         magyar uraság közeledik Bécs felé, s kimegy eléje a vámig;
68    II,  IX   |           szájszegletével sandalgott felé, hogy ennek most megadta
69    II,  X    |            még nótás is. Asztal vége felé, pipagyújtás előtt, eldanolta
70    II,  XII  |           tódulnak a Szent Péter tér felé, mintegy összebeszélésre,
71    II,  XII  |             Judengasse, Fleischmarkt felé vezettek, azalatt a Krethi
72    II,  XIV  |         csupa merő irigység sandalog felé.~– Most tehát hallgassa
73    II,  XIV  |           kegyelmed a körülírt vidék felé, s mindazon városokat, amik
74    II,  XV   |       közeledett nagy csendesen Léva felé: lassú haladással, hogy
75    II,  XV   |         rácok és labancok a kastélya felé. Őmaga kiállt a tornácajtóba.~
76    II,  XV   |              kinyújtá a kezét Ocskay felé, úgy, hogy a mutatóujja
77    II,  XV   |               Ő háttal volt fordulva felé.~Most oda tekinte.~– Az
78    II,  XVI  |             az útját a podhrágyi rév felé; a nagyobbik csapat, valami
79    II,  XVI  |              ültek, megindult Sturec felé. Itt maga Beleznay volt
80    II,  XVI  |             a tüzét; hiába ágaskodik felé a csatamén: bűvkör van körüle;
81    II,  XVII |           rész a feleségemmel Sturec felé loholt, a másik rész a társzekerekkel
82    II,  XVII |              társzekerekkel Podhrágy felé cafolt; én meg kétfelé nem
83    II,  XVIII|          sietve dobogtak az ő ajtaja felé.~Mi történt?~Mikor Ocskay
84    II,  XVIII|           közeledett e félelmes alak felé.~Mit félt ő most a kerek
85    II,  XVIII|              tallért hajítva Jávorka felé, amit az röptében elkapott,
86    II,  XIX  |           sáncok legszélső ravelinja felé, ahol a várbeliek vágómarhái
87    II,  XX   |           fejedelemhez, úgyhogy vége felé nagyobb volt az Ocskay-ezred
88    II,  XX   |             arcú lovagot látott maga felé vágtatni.~Megrettent tőle.
89    II,  XX   |         lovászát Jávorka Vöröskő-vár felé.~Maga pedig vágtatva sietett
90    II,  XXI  |               csak megindult az ajtó felé, amit az udvaronc készséggel
91    II,  XXI  |        halálában.~– Hajts Érsekújvár felé! – mondá a kocsisnak.~Senki