1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2312
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
501 I, XIV | legényt meginvitálnak rá, hogy ki birkózik meg vele.~–
502 I, XIV | Heisternek a karikatúráját, hogy aki egyszer látta, rögtön
503 I, XIV | annyira elkapatta magát, hogy még alá is firkantotta a
504 I, XIV | is firkantotta a képnek, hogy „pinxit Sárody”.~– No, Balahó
505 I, XIV | elhozom én azt; amilyen igaz, hogy az én jó öreganyámat szurokba
506 I, XIV | esküszöm a szent herkópáterre, hogy a holnapi szent keserves
507 I, XIV | kihúzott kardját az asztalon, hogy az a táblának az egyik végétől
508 I, XIV | sehogy sem tetszik az nekem, hogy ennek a Sárodynak mindenüvé
509 I, XIV | hát már arról ő nem tehet, hogy olyannak teremtette az Isten
510 I, XIV | teremtette az Isten a képét, hogy mindig mosolyogjon. Nem
511 I, XIV | akként lettek felállítva, hogy a hadsereg zöménél Sárody
512 I, XIV | sűrűen elkezdett havazni, hogy a fejedelem seregei nem
513 I, XIV | partján. Kémeik hírül hozták, hogy Heister tábora is átkelt
514 I, XIV | már mind a két fél tudta, hogy a másik is itt van. A vezényszó
515 I, XIV | s indulatosan követelte, hogy vonuljon vissza az ágyúk
516 I, XIV | Rákóczi rá hagyta magát venni, hogy a tartalékul felállított
517 I, XIV | magyar!”, hanem csak az, hogy „cape! rape!” Dugd el, vedd
518 I, XIV | Rákóczi azt írja felőle, hogy csodáit mívelte a vitézségnek
519 I, XIV | unszolták az alvezérei, hogy hozza elő a tartalékját,
520 I, XIV | eljöttnek látta az időt, hogy a derékhaddal általános
521 I, XIV | közel érték már az ágyúkat, hogy azok nem tehettek bennük
522 I, XIV | lett először kipróbálva, hogy melyik a jobb szerszám,
523 I, XIV | parancsnoka ekkor észrevette, hogy az ő csapatja nagyon is
524 I, XIV | Sárody német zászlóaljának, hogy egy vonalba jöjjenek, s
525 I, XIV | Annyiszor elmesélte ő ezt, hogy már maga is egészen elhitte.)~–
526 I, XIV | Mindig azt mondta kelmed, hogy csorbára veri azt a gyilkosnak
527 I, XIV | hajdútársak azt hitték, hogy csak bolondozik az öreg
528 I, XIV | szerencséje Heisternek, hogy a tollas kalapja acélsipkával
529 I, XIV | acélsipkával volt bélelve, meg hogy az a széles kard a lapjával
530 I, XIV | csapást mért a fővezérre, hogy az, ha megéri a nyeregkápáig
531 I, XV | Alvezérei mind azt hitték, hogy már el van veszve az ütközet,
532 I, XV | egyik sakkhúzás az volt, hogy két tartalék lovasezred
533 I, XV | No Tormássy uram, hát hogy tetszik a keresztelő? –
534 I, XV | akart vágni a csatatérre, hogy a diadalt visszacsikarja
535 I, XV | harcolt, s nem akarta elhinni, hogy vége van az ütközetnek,
536 I, XV | gázolva a labanc!~Az igaz, hogy ott, ahol ő száguldozott,
537 I, XV | szerteszéjjel verte egymást, hogy egyiknek a hada sem volt
538 I, XV | László még mindig azt hitte, hogy meg lehetne azt a fátumot
539 I, XV | az arca attól a vágytól, hogy amit a híres nagy hadvezetők,
540 I, XV | helyéből.~Nem vette észre, hogy sziszifuszi munkát folytat.
541 I, XV | egy másik rajt állít meg, hogy azt rendbe szedje, rögtön
542 I, XV | leffentyűs csákókkal. Azt hitte, hogy valamelyik kuruc ezred kompániai
543 I, XV | elkezdé őket szidni keményen, hogy mit lebzselnek itt, mikor
544 I, XV | Ocskay. – Nem halljátok, hogy mit mondok? Kifúrjam a fületeket?
545 I, XV | Ocskay most vette észre, hogy kikkel van dolga.~– Céda
546 I, XV | Egyszer aztán megtudta, hogy mi jó szándékkal vannak
547 I, XV | egyre gondolhatott még, hogy élve el ne hagyja fogatni
548 I, XV | varázslatos tünemény volt, hogy annak a kétszáz kuruc lovasnak
549 I, XV | vág Bagocsaynak a karjára, hogy az kardostól együtt a porba
550 I, XV | Ocskay László. – De hát hogy vagyok én most ottan? Ott
551 I, XV | Mind a kettő bámult azon, hogy olyan nagyon hasonlít a
552 I, XV | mondtam neked az imént azt, hogy „hátha nem jókor”? Másodperceken
553 I, XV | én már azon gondolkoztam, hogy élve nem hagyom magam labanc
554 I, XV | nem mondta neki erre azt, hogy „nem”.~*~Az éj alászállt,
555 I, XV | választ. Annyit már ért, hogy egy elveszett csatatér közepén
556 I, XV | megszontyolodásukból sejti, hogy kicsodák. A második német
557 I, XV | fejét a tengeréjszakán át, hogy miként lett ez az ütközet
558 I, XVI | az uraságok hozzáláttak, hogy legalább áldomásaikkal segítsék
559 I, XVI | érkezett a csatatérről, hogy már a kuruc sereg hadzöme
560 I, XVI | felkelvén az asztaltól, hogy: „De már magam is kimegyek
561 I, XVI | telt aztán bele fél óra, hogy Dúló Pál kapitány uramat
562 I, XVI | vele együtt jött a rémhír, hogy fut az egész kuruc sereg.~
563 I, XVI | mikor szemeikkel látták, hogy fut végig a városon hajdú,
564 I, XVI | valók.~El van határozva, hogy meg kell nyitni a győzelmes
565 I, XVI | a pofámat. Nem latjátok, hogy ütleget kaptam? Most jövök
566 I, XVI | Balahó kardlapjától kapott, hogy a fél szeme szinte eltűnt
567 I, XVI | számot vetett az iránt, hogy ez rá nézve egészen pyrrhusi
568 I, XVI | magáét úgy meggyöngítette, hogy nem képes Rákóczit újra
569 I, XVI | megtámadni, s most azt sem tudja, hogy merre van előre, merre hátra. –
570 I, XVI | ahol helyet talál. Aztán hogy mondják a barátok: „A potu
571 I, XVI | Menjetek utána! Mondjátok neki, hogy siessen. Addig nem tudok
572 I, XVI | vele a magas kitüntetést, hogy a mai lakománál a tábornok
573 I, XVI | azonban úgy okoskodott, hogy aki a mai napon legjobb
574 I, XVI | s jelenté a tábornoknak, hogy vitéz Czobor Márk hadnagy
575 I, XVI | kakukk! Sohasem hittem, hogy az én hadnagyom olyan igen
576 I, XVI | megnyugtatni a hölgyeket, hogy csak oszoljanak a házaikba
577 I, XVI | lényegesen hozzájárult, hogy – ezt a lakomát ne Rákóczi
578 I, XVI | térhetett a dicséretzáporból –, hogy miként ismerhette fel az
579 I, XVI | az öklével az asztalra, hogy a tortán álló cukorlabanc
580 I, XVI | tündökölt attól az örömtől, hogy a fővezér őt extraordinánccal
581 I, XVI | a székéről erre a szóra, hogy a parókája kétfelé repült
582 I, XVI | Hanem az az istentelenség, hogy te ezt egy gonosztevő haramia
583 I, XVI | kurucnak a kezébe adtad, hogy erről rám ismerjen az ütközetben.
584 I, XVI | pallossal olyat ütött a fejemre, hogy itt van a helye, nézd! A
585 I, XVI | tököt. Ennek köszönhetem, hogy most férgek pecsenyéje nem
586 I, XVI | semmit, legfeljebb azt, hogy én még akkor is, amidőn
587 I, XVI | excellenciád iránti tisztelettel, hogy a képmását igyekeztem ideál
588 I, XVI | ez csak azt bizonyítja, hogy rossz piktor vagyok; de
589 I, XVI | de nem vádolhatnak azzal, hogy erről a képről ismertek
590 I, XVI | ütközetben.~– De úgy hiszem, hogy ezt helyrepótoltam bőségesen.~–
591 I, XVI | által azt izented nekem, hogy az ütközet kezdetén azonnal
592 I, XVI | is elő, mikor már láttad, hogy a győzelem az én részemre
593 I, XVI | győzelem az én részemre hajlik, hogy a fejedelmed hadai megbomlottak.
594 I, XVI | Ne mekegj! A te dolgod, hogy odajuss. Megy veled kíséretül
595 I, XVI | Vigyáz egyitek a másikra, hogy el ne szökjetek, – nem kelletek
596 I, XVII | Krisztus idvözítő voltáról: hogy a születése napján sok millió
597 I, XVII | az „angyalka” azt mondja, hogy szabad, megnyílik az ajtó;
598 I, XVII | elsőség joga. Ő válogatja ki, hogy melyik drága ajándék kinek
599 I, XVII | tettetni. Nem takargatja, hogy a világban az első ember
600 I, XVII | és tizenkét üdvözletet, hogy az Úr fordítsa el a gyönge
601 I, XVII | hölgy pedig alig várta, hogy az éjféli misének, ami a
602 I, XVII | eltávoztával magukra maradjanak.~Hogy Rákóczi döntő ütközetre
603 I, XVII | harcolnak egymással… Ni, hogy dulakodnak!~– Látod azt
604 I, XVII | Mit jelent ez?~– Azt, hogy a kurucok körülfogták a
605 I, XVII | tábort.~– Vagy talán azt, hogy a labancok szétverték mind
606 I, XVII | bűvészet horoszkópja felett, hogy egészen megfeledkezett a
607 I, XVII | megtudta Eleonóra hercegnő, hogy mit jövendölt a török nimetullahita
608 I, XVII | esett. Eleinte azt hitték, hogy maga a fejedelem; később
609 I, XVII | fejedelem; később bevallották, hogy nem az; Rákóczi csak veszélyes
610 I, XVII | népnek, látnia kellett, hogy dobálják utcahosszant sárral
611 I, XVII | És én mégsem hiszem, hogy mindennek vége – suttogá
612 I, XVII | suttogá Ozmondának. – Hogy lehetne ezt megtudni?~–
613 I, XVII | Arra nem is gondoltam. Hogy mehetne oda egy nő?~– Ahogy
614 I, XVII | elfognának? Gondold meg, hogy két táboron kellene keresztülvergődnöd,
615 I, XVII | elkövetve? Bűnöm nekem az, hogy az én férjemet szeretem,
616 I, XVII | az én férjemet szeretem, hogy vele együtt lenni akarok?
617 I, XVII | meg az oltár előtt arra, hogy „véle tűrök, véle szenvedek;
618 I, XVII | hagyom”? Bűnöm nekem az, hogy a férjemnek vissza akarom
619 I, XVII | ha az Istenhez imádkozom, hogy adjon diadalt az én szerelmesemnek?
620 I, XVII | mégis megtudták valahonnan, hogy a Türkenhausból én a nagy
621 I, XVII | lehet ellátni.~– Te! Igaz, hogy azóta megint közel járt
622 I, XVII | téve; a papírt meggyújtják, hogy a diák a sötétben rátaláljon
623 I, XVII | fejedelemhez. Ő pedig már tudja, hogy ki vagyok.~Eleonórának tetszett
624 I, XVII | Gyanútalan szíve nem is sejté, hogy amit Ozmonda előtte elmondott,
625 I, XVII | valami más oka van rá, hogy megtegye.~Majd megtudjuk
626 I, XVIII| úgy szét voltak zilálva, hogy egy-egy zászló alatt csak
627 I, XVIII| meg Csajághy portyázóitól, hogy Scharodi csapatja lement
628 I, XVIII| Elég volt annyit tudni, hogy Scharodi Beckóban van. Nem
629 I, XVIII| beckóvári őrség arra ébredt fel, hogy a sáncait löveti valaki.~
630 I, XVIII| vize folyik.~Azonkívül, hogy természet és erődítmény
631 I, XVIII| még az az oltalma is van, hogy három hatalmas vár között
632 I, XVIII| venni, úgy igyekezzék vele, hogy elkészüljön, amíg azok ott
633 I, XVIII| lovasezredeit a Vág gázlóihoz küldé, hogy a segélyül siető vágújhelyi
634 I, XVIII| változtatott, jól tudhatta, hogy nem számíthat irgalomra,
635 I, XVIII| fejszével a kezében. – Hogy még nagyobbnak lássák, granatéros
636 I, XVIII| aminek az lett a vége, hogy akiket a templomban találtak,
637 I, XVIII| Beckó lángja hirdeti neki, hogy mi történik ideát, Bolondóc
638 I, XVIII| jön, jelenti Ocskaynak, hogy a belváros is be van véve:
639 I, XVIII| a hajdúság dühös amiatt, hogy a házakból és a templomból
640 I, XVIII| készül. Ocskay visszaizen, hogy az ártatlan lakosság életét
641 I, XVIII| Virradatkor látta Ocskay, hogy az ellenségnek csekély maradványa
642 I, XVIII| fellegvárba menekül futvást, s hogy a hajdúság lábtókkal készül
643 I, XVIII| segédét azzal a paranccsal, hogy hagyjanak fel ezzel a vakmerőséggel.
644 I, XVIII| foglalta el. Kiszámítható, hogy Viard tábornok ma, akárhogyan
645 I, XVIII| véres is volt. Úgy látszott, hogy a sebeivel jobban el van
646 I, XVIII| hajcécúban: azt hiszem, hogy ez elég becsület.~– De hát
647 I, XVIII| Ördög és pokol! Felejted, hogy vezéred vagyok! Szigorú
648 I, XVIII| volt. Letépték róla azért, hogy a várparancsnok titkos izeneteit
649 I, XVIII| én azért mégsem engedem, hogy a női szemérem az én harcosaim
650 I, XVIII| maga úgy állt a nőalak elé, hogy háttal fordulva felé, kifordított
651 I, XVIII| jegyezték föl a történetírók, hogy ha kegyetlenek voltak is
652 I, XVIII| a nemzeti zászlót azzal, hogy egy nőtől elraboljátok a
653 I, XVIII| Mondám már, édes vezérem, hogy itt most egy rendkívüli
654 I, XVIII| mondanák el egyszerűen, hogy a kurucok egy asszonyról,
655 I, XVIII| felsikoltott. Azzal elárulta, hogy a titka ki van találva,
656 I, XVIII| mármost nézd meg és ítéld meg, hogy istentelenség volt-e, szégyen,
657 I, XVIII| gyalázat volt-e a hajdúktól, hogy még az inget is lehúzták
658 I, XVIII| Neki elmondtam mindazt, hogy a kuruchad legnevezetesebb
659 I, XVIII| az olvastára.~– No ugye, hogy ennél átkozottabb titok
660 I, XVIII| önérzettel Csajághy. – Hát ugye, hogy nem barbarizmusból, nem
661 I, XVIII| vászonra írott sorokat. Hogy lehet ezt az öltönydarabot,
662 I, XVIII| felemelt karját az arca elől, hogy előrehulló haját hirtelen
663 I, XVIII| Bizonyos-e valaki arról, hogy élő alak volt, nem fántom,
664 I, XVIII| eszébe.~Pedig azt hitte már, hogy ez a halottja olyan jól
665 I, XVIII| Scharodi rábízott azért, hogy mondja el annak a hatalmas
666 I, XVIII| a tíz ujjam közül kisül, hogy fenés, azt levágom. Aki
667 I, XVIII| durva erőszak.~– Meglehet, hogy te ismered azokat. Kísértsd
668 I, XVIII| drága hősöm. Tudom én jól, hogy ez a perc, ez az alkalom
669 I, XVIII| volna az semmi vigasztalás, hogy a sakálok helyett maga az
670 I, XVIII| Beszéljünk csak suttogva, hogy meg ne hallják a leskelődők,
671 I, XVIII| kacagtam. Te sejtetted azt, hogy ami titkot ez a Bramarbas
672 I, XVIII| aki elharapja a nyelvét, hogy a kínpadon ki ne beszélhesse
673 I, XVIII| előre, sejtelmed megsúgta, hogy nem jó lesz azokat másnak
674 I, XVIII| el fogod azokat titkolni, hogy álmodban sem mondod el senkinek;
675 I, XVIII| hiszem.~– No, hát képzeld, hogy most a kínpadra vagyok feszítve,
676 I, XVIII| lesz téve mindenik névhez, hogy mi annak az ára. Mivel lehet
677 I, XVIII| inkvizítor megítélheti belőle, hogy a kínvallatott igazat mond-e.~–
678 I, XVIII| mindig neheztelt amiatt, hogy az az áttért labanc generális
679 I, XVIII| Csak azért jött közénk, hogy az összeköttetés Bécs között
680 I, XVIII| van hátra. Egymás mellé, hogy halkabban beszélhessünk?
681 I, XVIII| beszélhessünk? Vagy szembe inkább, hogy szemmel is beszélhessünk.
682 I, XVIII| csak fejbólintással inte, hogy ezt is lehetőnek tartja.~–
683 I, XVIII| közel jártak a valóhoz, hogy nem bírta azokat megcáfolni.~–
684 I, XVIII| Kimondám. Az van róla mondva, hogy a „szerencse fia”. Amerre
685 I, XVIII| sztaroszta, csak arra várnak, hogy egy döntő csapás érje Rákóczi
686 I, XVIII| kínpadon! Nem könyörögsz még, hogy hagyjam abba! Nem sikoltasz
687 I, XVIII| öklével Bécs város kapuit. Hogy az elhagyhassa a fejedelem
688 I, XVIII| kínzottam! Nevetni való is az! Hogy még annak is ára legyen,
689 I, XVIII| akkor olyan nagyot fog esni, hogy mindenkit magával dönt le.~
690 I, XVIII| percben még arra gondol, hogy feladatai vannak?~– Hát
691 I, XVIII| hiszed-e – szólt a hölgy –, hogy én csendesen pihenni fogok?
692 I, XVIII| csendesen pihenni fogok? Hogy én ezt a meggyaláztatást,
693 I, XVIII| valaha el fogom felejteni? Hogy mindazokon, akik engem ily
694 I, XVIII| bosszút nem fogok állni, hogy azt még az ivadékaik is
695 I, XVIII| Figyelmeztetem önt, asszonyom, hogy önnek nagyon kevés ideje
696 I, XVIII| engem azzal akar fenyegetni, hogy megölet! Az én bolondom!
697 I, XVIII| megölet! Az én bolondom! Hogy engem főbe lövet. Ocskay
698 I, XVIII| hazugság. Ő magában tagadta, hogy azok igazak.~– Jól van –
699 I, XVIII| alá, s én jótállok róla, hogy kiveszem belőle azt, ami
700 I, XVIII| Ezt el is felejtettem, hogy hiszen ez az alak itten
701 I, XVIII| crache sur toi! (Kutya, hogy leköplek!) – hörgé fogcsikorgatva
702 I, XVIII| ördögöt egy angyalért.~– S hogy addig, amíg nőmet elküldik
703 I, XIX | okozója. Nem tudám vala, hogy ezen úrhölgy itten voltaképpen
704 I, XIX | felkacagott erre a szóra. Az igaz, hogy Csajághynak sehogy sem állt
705 I, XIX | arra kérem kegyelmedet, hogy beszéljen velem németül;
706 I, XIX | szolgálatkész lovag uram, hogy siessen ön nekem egy szabómestert
707 I, XIX | Azt átláthatja kegyelmed, hogy ebben a piros frizeurköpenyben
708 I, XIX | el ne felejtse kegyelmed, hogy az én hajam igazában szőke –
709 I, XIX | azért is kérem kegyelmedet, hogy küldjön nekem a patikából
710 I, XIX | egy üveg spiritus vinit, hogy ezt a barnára festő diófaolajat
711 I, XIX | végig, s azt mondta rá, hogy: „Igenis, grófnő, meglesz
712 I, XIX | Csajághy örült rajta, hogy ily magas célra áldozhatott
713 I, XIX | míg ön odajár – nem azért, hogy meg ne szökjem, hanem hogy
714 I, XIX | hogy meg ne szökjem, hanem hogy ne unatkozzam. Nemde, ezredes
715 I, XIX | válláig felgyűrve hozzáfogott, hogy a sűrű, omló haját a szivaccsal
716 I, XIX | volna a háború. De most már, hogy biztos helyen érezte magát
717 I, XIX | megszólalt? Azt hittem, hogy meg van némulva.~– Az ellenfél
718 I, XIX | nem hagyhatta őt magára, hogy vezéri teendői után lásson.
719 I, XIX | az ön alvezére azt mondá, hogy éppen úgy fognak bánni énvelem
720 I, XIX | már Ocskayn volt a sor, hogy nevessen.~– Aha, grófnő;
721 I, XIX | veszi el tőlem azt a jogot, hogy összetépjem, amit összekötve
722 I, XIX | harapta. Föltette magában, hogy nem fog neki ellentmondani.~
723 I, XIX | fél éjszakán át elleste, hogy egy ablakon kinyújtott kezemet
724 I, XIX | kezemet meglássa, és esküdött, hogy boldog lett tőle, s most,
725 I, XIX | asszonyt rábírhatott arra, hogy fergeteges télvihar idején
726 I, XIX | Egy percig azt hittem, hogy ön kitalálta ezt a rejtélyt.~
727 I, XIX | akkor azt hittem egy percig, hogy megértett; hogy megtért.
728 I, XIX | percig, hogy megértett; hogy megtért. Mellém áll, és
729 I, XIX | kínhalált, eljövök hozzá, hogy őt újra lássam; míg az angyal
730 I, XIX | angyala azt izeni vissza, hogy „még nem jöhet el a cserére”?~
731 I, XIX | előtte, s aki meglehet, hogy ma reggel annak a puskának
732 I, XIX | német nyelven az úrhölgynek, hogy amit ott nyugot felé villogni
733 I, XIX | Nem kell tőle tartani, hogy utolérjék a hintót. Ott
734 I, XIX | ellenfele, Viard pedig nem hogy utánament volna, hanem ellenkező
735 I, XIX | fejedelmet is beleártotta! Hogy annak is inkább tetszenék
736 I, XIX | igaz lehetne az! Azóta, hogy nejét elragadták, tenger
737 I, XIX | szeretlek!” Lehetetlen az, hogy módját ne ejthette volna.
738 I, XIX | főhadiszállásról átizennek a labanchoz, hogy itt van egy nagyon értékes
739 I, XIX | vagyok, míg otthon meglehet, hogy hiányomat érzik.~– Az valószínű.~–
740 I, XIX | Hiszen azt is hallottam már, hogy Beliál leánya vagyok. Azóta
741 I, XIX | Kegyelmed bizonyosan tudja azt, hogy itt a közelben van egy kis
742 I, XIX | Ez olyan szép gondolat, hogy még Beliál leányának is
743 I, XIX | ezúttal leginkább énnekem, hogy itt ebben a béke szigetében
744 I, XIX | egy jó ismerősöm: mondjuk, hogy „barátom”, akit kegyelmetek
745 I, XIX | lábadozófélben van már, hogy egy jó szóért meg egy jótett
746 I, XIX | kegyelmes lovagias kötelessége, hogy visszahozza a férjének,
747 I, XIX | amilyennek ő eddig ismerte.~Hogy rá hagyta magát szedetni
748 I, XIX | Csajághynak is írt, tudatva vele, hogy már kiépült a sebeiből,
749 I, XIX | Nem telt bele nyolc nap, hogy Viard tábornoktól staféta
750 I, XIX | grófnő szólítá föl levélben, hogy menjen fel, és siettesse
751 I, XIX | mégis megérthette belőle, hogy Ritschán nem ment kiszabadíttatása
752 I, XIX | igazat. Ozmonda szólítá fel, hogy menjen Bécsbe, sürgetni
753 I, XIX | hozza le sietve, tehát az, hogy Ilonkát Ritschán kíséri
754 I, XIX | menni. Ekkor lehetett látni, hogy Ritschán még biccent a kapott
755 I, XIX | magad írtad Léváról nekem, hogy fogjam pártul elhagyott
756 I, XIX | beszélni is. „Be-be” azt teszi, hogy „csúnya”. – „Cse-cse” azt
757 I, XIX | Cse-cse” azt teszi, hogy „szép”.~Két idegen úr áll
758 I, XIX | karok között. Milyen baj, hogy egyszerre csak az egyiket
759 I, XIX | mondá Ocskaynak:~– Látod, hogy van eset, amikor Istennek
760 I, XIX | Vesznek még tudomást róla, hogy van a világon? Azt sem mondják
761 I, XX | mostan!~Onnan azután Ilonkát, hogy a gyermeke megszületett,
762 I, XX | elfelejtenék neki; de azt soha, hogy téged féltékennyé akart
763 I, XX | Igaz biz az, fiam uram, hogy én mindig vele voltam, s
764 I, XX | feleségére, de nem ám azért, hogy el ne csábítsák kegyelmedtől,
765 I, XX | csábítsák kegyelmedtől, hanem hogy pápistává ne tegyék.~Ismét
766 I, XX | kegyelmedről ki kezeskedik, hogy nem lett pápistává?1~– No,
767 I, XX | Ocskay –, ha azt mondom, hogy nem kívánom a mai napért
768 I, XX | boldogságnak lehetetlen, hogy fokozása legyen!~– Pedig
769 I, XX | a talányon.~Mi lehet az, hogy valaki idejön, aki még fokozni
770 I, XX | oldalán, mind azt jelenték, hogy útra megy.~Utána jött Csajághy;
771 I, XX | kirobogott a kapun, anélkül hogy Ilonától búcsút vett volna…
772 I, XX | ablakba, ahol tudhatta, hogy Ilona áll minden bizonnyal.~
773 I, XX | határosnak?~Ilona várta, hogy majd feljön Csajághy, s
774 I, XX | aztán, mikor azt látta, hogy ez is lóra kap, s a kapun
775 I, XX | tovarobogó férj után; és várta, hogy talán az egyszer mégiscsak
776 I, XX | szíve, mikor azt látta, hogy a távozó alakot mindjobban
777 I, XX | Te most azt hitted, ugye, hogy „én” vagyok az, aki ott
778 I, XX | egyszerre mindkettőtöknek, hogy mit hozott nekünk a mi Sándorunk.~–
779 I, XX | a Sándort a Lászlónak, s hogy duzzogott érte, hogy az
780 I, XX | s hogy duzzogott érte, hogy az még csak fel sem néz
781 I, XX | búcsútekintetre.~Nem is sejtette, hogy minő szomorú titka van ennek.~–
782 I, XX | Ilonka úgy örült annak, hogy ő mármost hát brigadérosné
783 I, XX | arról tudósít a fejedelem, hogy alá lett írva a fegyverszünet
784 I, XX | Treuga Dei”.~Tehát ugye hogy van fokozása még ennek a
785 I, XX | valamit, mikor eltávozott, hogy visszatérhessen érte. S
786 I, XX | nagyon hasonlít a bátyjához, hogy a távolban még az ángya
787 I, XX | hogyan vitézkedett ott. Hogy ismertek egymásra hosszú
788 I, XX | Most már azt tartotta, hogy „mégiscsak jobban jártunk
789 I, XX | Bercsényi eleget; azt mondta, hogy „No, ha Ocskay László Rákóczi
790 I, XX(1)| elszeretéssel, balesettel; úgy, hogy még a levesbe esett légynek
791 I, XXI | volna ki – leszámítva azt, hogy egy kicsit rongyos; de hát
792 I, XXI | fáraóivadékot, s nem volt az ínyére, hogy ezt a cigányleányt a szobába
793 I, XXI | nagyasszony. – Nem is hiszem, hogy nem te hoztad magaddal ördögök
794 I, XXI | szövöttje!~– Hát persze hogy én hoztam! Hiszen tudni
795 I, XXI | hoztam! Hiszen tudni való, hogy mikor én a hegedűmet előveszem,
796 I, XXI | közül egy tudja talán csak, hogy ez Rákóczi Ferenc dala volt
797 I, XXI | ládába rejtem,~S azon volnék, hogy nevének~Nagy ünnepet szentelnének.~
798 I, XXI | elfelejtette az ember az arcának, hogy olyan rút: kordovánbarna
799 I, XXI | kellett húzni azt a nótát, hogy Ocskay és Ilonka is megtanulhassák.
800 I, XXI | azon vette észre magát, hogy maga is együtt dúdolja a
801 I, XXI | nagyasszony utoljára annyira ment, hogy tányért, kést, villát rakott
802 I, XXI | sietve, míg kedvez az idő, hogy megszáradjon.~Cinka Panna
803 I, XXI | Ez a hintó azt mondja, hogy elhozod onnan. Hanem ettől
804 I, XXI | ez a „nap” azt jelenti, hogy hét nap alatt beteljesedik,
805 I, XXI | látogatsz meg ismét, úgy hogy meg is maradj?~– Majd ha
806 I, XXI | azt könnyű volt kitalálni, hogy Ocskaynak bizony jár a fejében
807 I, XXI | bizony jár a fejében olyasmi, hogy miután a saját feleségét
808 I, XXI | egypárszor közel állt hozzá, hogy sikerüljön. Ezt tehát Cinka
809 I, XXI | bolondság a jóslatában, hogy a hét nap alatti sikerülést
810 I, XXI | hátrahagyta.~Úgy érkezett meg, hogy csak akkor vették észre,
811 I, XXI | kérdezte az asszonyoktól, hogy: „Mi lesz ma ebédre, van-e
812 I, XXI | mikor kegyelmed hozzánk jön, hogy már viszi az uramat a háborúba.~–
813 I, XXI | csak azt jöttem megnézni, hogy mit csinál a kis keresztfiam.~–
814 I, XXI | Hanem aztán arra a szóra, hogy: „Kinek kell ez a szép tilinkó?”,
815 I, XXI | tilinkó?”, csak előugrott, hogy az az övé.~Akkor aztán a
816 I, XXI | szénába és megmutatni neki, hogy hogyan kell azt a tilinkót
817 I, XXI | a szájukat a lakomától, hogy: „A császár sem eszik ilyen
818 I, XXI | sem tenné a vas emberről, hogy még tréfálni is tud. S olyan
819 I, XXI | sajtot készíttet a bálisával, hogy telelt ki a rozs, milyen
820 I, XXI | de mármost csak elmondom, hogy miért vagyok ide küldve.~–
821 I, XXI | Nem bánom, már megmondtam, hogy el nem maradok tőle, megyek
822 I, XXI | szép volt kegyelmedtől, hogy kimondta az Isten nevét,
823 I, XXI | mikor én azt kérdeztem, hogy nem akarja-e az én uramat
824 I, XXI | vinni.~– No, hát mondtam én, hogy háborúba viszem?~Hát ugyan
825 I, XXI | komámasszony. Úgy van az, hogy a császáriak kiadják a fejedelemasszonyt
826 I, XXI | cigányleány a fejedelem udvaránál, hogy erről beszéltek, s megelőzte
827 I, XXII | ezt a feladatot ruházza, hogy képviselje Erdély fejedelmét,
828 I, XXII | asszonyfogadásnál kimutatni, hogy ő „fejedelem” – és hogy
829 I, XXII | hogy ő „fejedelem” – és hogy az is akar maradni; a császári
830 I, XXII | az volt: éreztetni vele, hogy ő „férj”, és lehet, ha akar,
831 I, XXII | félnek meg kellett mutatni, hogy mit tud. Arra való a külső
832 I, XXII | porontyát a bölcsőben. Ni, hogy töri magát a sokaság, mikor
833 I, XXII | ágyúitól alig lehet hallani, hogy mit szónokolnak. Bizonyára
834 I, XXII | szónokolnak. Bizonyára azt, hogy ez a nap kitörölhetetlen
835 I, XXII | eléjük kell állnia. Tudja, hogy most ő a fejedelem személyét
836 I, XXII | azt hitte ennél a szónál, hogy most az ő arca világít ebben
837 I, XXII | szemeknek elég egy ilyen látás, hogy emlékükben maradjon a látott
838 I, XXII | megcsókolta az arcát.~Meglehet, hogy valami felhő ment a nap
839 I, XXII | elé, de Ocskay azt hitte, hogy az ő arcának az elborulása
840 I, XXII | Annyira fel volt háborodva, hogy majd elmulasztá a kíséret
841 I, XXII | érdemesnek följegyezni, hogy a császár egészségére Ocskay
842 I, XXII | aminél nagyon neheztelte, hogy olyan nagyon ki kell neki
843 I, XXII | volt szokva. Azt hitte, hogy az a legyező arra való,
844 I, XXII | az a legyező arra való, hogy azzal az ember folyvást
845 I, XXII | takarja.~Rájött nagyhamar, hogy mire jó másoknak az az arcfesték.
846 I, XXII | sohasem mondta neki azt, hogy ő szép, más meg hogy merne
847 I, XXII | azt, hogy ő szép, más meg hogy merne ilyent mondani?~Aztán
848 I, XXII | Aztán Ocskay nincs mellette, hogy a karjába kapaszkodhatnék.
849 I, XXII | szívvel kell tapasztalnia, hogy férje idegen hölgyeknek
850 I, XXII | ezúttal nagy zavarban volna, hogy kinek adja az aranyalmát.)~
851 I, XXII | fejedelemnő körül. Az is elmondta, hogy milyen jól néz ki ma a fejedelemasszony,
852 I, XXII | annyi természetes esze, hogy a „baronesse” címet vissza
853 I, XXII | ne utasítsa, megértette, hogy a cseh főúrra nézve lehetetlenség
854 I, XXII | azt értettem, kis grófné, hogy a bemutatásnál kegyed segítette
855 I, XXII | volt az udvari körökben, hogy Ozmonda minő kalandot állt
856 I, XXII | elhozta magával, úgy hítták, hogy „az Ozmonda albuma”. – De
857 I, XXII | gyanútalan tekintet arról, hogy Ilonka nem tud még őfelőle
858 I, XXII | őfelőle többet, mint azt, hogy ők egymásért lettek tábori
859 I, XXII | kicserélve.~Föltette magában, hogy tehát majd ő fogja ezt a
860 I, XXII | mellette.~– Hát hallgasd meg, hogy mi annak az „én albumomnak”
861 I, XXII | akkor tegezték egymást), hogy ilyen veszélyes merényletekbe
862 I, XXII | hízelkedés. Azt hiszed, hogy ezt csak a maga gyönyörűségére
863 I, XXII | van: számítanak rá. Lehet, hogy a szerelme erősebb lesz,
864 I, XXII | szokott ülni, azt mondanák, hogy legyen engedékeny, a saját
865 I, XXII | alkudni. – Az a kérdés, hogy a fejedelemnő könnyei megolvasztják-e
866 I, XXII | sivár életet.~Ilona elhitte, hogy azok igazi könnyek, amik
867 I, XXII | szemében ragyognak: nem tudta, hogy igazgyöngyöt, igaz könnyet
868 I, XXII | közrehatásától függ az, hogy a fejedelem tegye le a harci
869 I, XXII | harci zászlót. – Mondhatnám, hogy egy ország nyugalmáért teszem:
870 I, XXII | válogatunk még. – Most már érted, hogy mi az én albumomnak a története?~
871 I, XXII | Csak te azt tartsd meg, hogy amit Szunyoghy Ozmonda beszél,
872 I, XXII | alkalommal, maga is korán kelt, hogy az úti készülődéseket idején
873 I, XXII | suttogá Ocskay; azt hitte, hogy nem hallotta senki.~– A
874 I, XXII | azt látszott megkísérteni, hogy melyik állja ki a másiknak
875 I, XXII | tudományuk egész egyetemét, hogy „miért nincsen itten a magyar
876 I, XXII | a bán; gondolva magában, hogy ezt az asszonyt bizonyosan
877 I, XXII | dohányt. Inte a várnagynak, hogy keresse ki a csomagból a
878 I, XXII | kegyelmedet – mondá Ilonkának –, hogy nemigen fog itten valami
879 I, XXII | alatt a másfél év alatt, hogy ide bekerült, még csak azt
880 I, XXII | azt sem lehetett kivenni, hogy kinek híják. Hasztalan vallatják
881 I, XXII | mindenre olyan feleletet ád, hogy senki sem okosodik ki belőle.~
882 I, XXII | valakinek vinni. S mikor látta, hogy megkerítik, összetépte a
883 I, XXII | nem lehet belőle venni, hogy ki küldte azt a levelet
884 I, XXII | A kiejtésed elárulja, hogy palóc vagy.~– A vaóna nekem
885 I, XXII | arra keernem eő kegyelmét, hogy adatna más kalendáriumot
886 I, XXII | szólt mosolyogva a bán –, hogy hetenkint háromszor kell
887 I, XXII | oka, miért nem vallja meg, hogy ki lova-csikaja? Addig pedig
888 I, XXII | nem tartóztathatta vissza, hogy zokogva ne boruljon a férje
889 I, XXII | ura előtt állt volna is. Hogy az így kitalálta szíve legnehezebb
890 I, XXII | jótállására megteszem azt, hogy szabadon bocsátom a makacs
891 I, XXII | Vajon mi volt ez tőle? Hogy kihozza az örök feledés
892 I, XXII | Vagy talán arra gondolt, hogy hiszen beszéljen hát ez
893 I, XXII | babért szerzett már a fejére, hogy az eltakarja a meggyaláztatást,
894 I, XXII | nő szerelme olyan tenger, hogy abba még a testvér koporsója
895 I, XXII | szeretné, ha megtudná valaha, hogy ő volt az, aki a bátyját
896 I, XXII | Előérzete nem súgta meg neki, hogy ennek mi következése lehet
897 I, XXII | csak megleszek valahogy; de hogy eel meg majd nálam neekül
898 I, XXII | a harang, annak jeléül, hogy a fejedelemnő a reggeli
899 I, XXII | kapujáig ellovagoltak már, hogy fejedelemasszonyukat megláthassák.
900 I, XXII | megláthassák. Az övék a dicsőség, hogy legelébb megláthatják.~Innentől
901 I, XXII | grófnővel együtt. Azt kívánta, hogy Ocskay Lászlóné is az ő
902 I, XXII | tudnod az arcvonásaidnak, hogy azok se meglepetéssel, se
903 I, XXII | asszonyának. Azt akarja megtudni, hogy vajon ráismer-e a neje?
904 I, XXII | elragadták az oldala mellől, hogy fogságra vigyék, Rákóczi
905 I, XXII | Festő nem divinálhatná ki, hogy fessen hősnek és fejedelemnek
906 I, XXII | neked nem szabad elárulnod, hogy ismered. Hideg fejbólintással
907 I, XXII | az urat, azt felelned rá, hogy sohasem láttad.~– Istenkém! –
908 I, XXII | csiklandozva attól a gondolattól, hogy őneki mármost hazudni kell, –
909 I, XXII | jószágom, mármost tudod, hogy mihez tartsd magad! – De
910 I, XXII | egészen büszke volt rá, hogy őtet ilyen nagy államtitok
911 I, XXII | meg, s föltette magában, hogy annak meg fog felelni egész
912 I, XXII | virágom. Ezt mi úgy híjuk, hogy „margaranthus”.~– Mi magyarok
913 I, XXII | kérdezteti általam a fejedelem, hogy nem árt-e azoknak az illata
914 I, XXII | fejedelmet megnyugtatnom aziránt, hogy gyermekei egészségesek?~–
915 I, XXII | Mondja meg kegyelmed, hogy testileg-lelkileg épek és
916 I, XXII | tarthatta féken a nyelvét, hogy rögtön ne folytassa a kérdést,
917 I, XXII | Rákóczinak, lehetetlen, hogy ki ne találta volna a maga
918 I, XXII | kegyelmed neki még azt is, hogy fiai minden reggel, este
919 I, XXII | imáikat. Mondja el neki, hogy az ő neve az, amivel ébrednek,
920 I, XXII | összecivódnak. Mondja meg neki, hogy mikor asztalnál ülnek, legjobb
921 I, XXII | éhezik.” – Mondja meg neki, hogy éjszaka, mikor magukra vannak,
922 I, XXII | cselédtől ellopogatott, hogy tudjanak apával beszélni
923 I, XXII | ezt nem várta be Rákóczi, hogy lefordítsák neki németből
924 I, XXII | maradhatott meg a hintó mellett, hogy el ne árulja magát.~A fejedelemnő
925 I, XXII | A fejedelemnő azt hitte, hogy ennek így kell lenni. Valamit
926 I, XXII | alkalma lett volna hozzá, hogy megitassa az egereket, mert
927 I, XXII | nehogy elárulja magát, hogy ismeri ezt a lovag urat
928 I, XXII | kerülte ki a figyelmét, hogy a lovag többször vetett
929 I, XXII | ezt kegyelmed?~– Onnan, hogy egyszer sem akart ránézni,
930 I, XXII | arra a puszta gondolatra, hogy most hazudni kellene, egyszerre
931 I, XXII | tőle.~– Az igaz, Ilonka! Hogy híják ezt a lovagot?~Ilona
932 I, XXII | oly terhelő ítélet volt, hogy Ilonka nem tehetett róla,
933 I, XXII | leginkább azon csodálkozva, hogy a fejedelemnő hogy nem ismert
934 I, XXII | csodálkozva, hogy a fejedelemnő hogy nem ismert rá legalább a
935 I, XXII | férjére.~– Én attól féltem, hogy a fejedelem elárulja magát,
936 I, XXII | tudom – monda Ilonka –, hogy nem tudtam megőrizni a titkot,
937 I, XXII | lelkemnek, amiért azt mondtam, hogy van Ocskaynál szebb férfi
938 I, XXII | szebb.”~Ilonka rábámult. Hogy lehet egy nő olyan vakmerő,
939 I, XXII | lehet egy nő olyan vakmerő, hogy a feleség előtt legszebb
940 I, XXII | mintákba erőltette az arcát, hogy Ocskay észre ne vegye, miszerint
941 I, XXII | odalovagolva a hintó mellé, hogy a lehotai várkastélynál
942 I, XXII | pihenőt fognak tartani, hogy az egész kíséret együvé
943 I, XXII | bámulókat visszatartani, hogy a lovak lábai meg a kerekek
944 I, XXII | kardjával üdvözölve őt, jelenté, hogy küldetését bevégezte. Mire
945 I, XXII | Mire a fejedelem inte neki, hogy dugja a kardját a hüvelyébe,
946 I, XXIII| volt magukkal elhitetni, hogy Érsekújvár is rezidencia.~
947 I, XXIII| tulajdonságai voltak egyesülve, hogy őt arra a polcra emeljék,
948 I, XXIII| ellenfelével, azt kívánhatja tőle, hogy az őt nevezze úgy, ahogy
949 I, XXIII| Mindenki óhajtotta pedig, hogy béke legyen!~Olyan közelre
950 I, XXIII| égből; az ember azt hitte, hogy csak a kezét kell kinyújtani,
951 I, XXIII| a kezét kell kinyújtani, hogy leszedje onnan: a béke,
952 I, XXIII| volt Rakóczinak; mondják, hogy börtönből megszabadításában
953 I, XXIII| fejedelmek kezei hosszúk – miért hogy mégis olyan nehezen érnek
954 I, XXIII| kapta a poharat, s latinul, hogy mindenki megértse, fel nem
955 I, XXIII| cseh őszinteséggel kimondá, hogy őneki előbb Bécsből kell
956 I, XXIII| a helyére visszakerült, hogy a poharában nincsen bor.~
957 I, XXIII| mondom neked, én fejedelmem, hogy nincs a világnak olyan kincse,
958 I, XXIII| ami engem arra vegyen, hogy téged elhagyjalak valaha –
959 I, XXIII| neheztelésért, nem mondom, hogy el nem hagyhatnálak.~ ~
960 I, XXIII| senki sem mondta volna, hogy ez az imént meggörnyedt
961 I, XXIII| Ocskaynak Jávorkában leginkább, hogy ez mindenkinek ismeri a
962 I, XXIII| asztalához, de kimentette magát, hogy később majd helyt áll: elébb
963 I, XXIII| No, mert az bizonyos, hogy veszteni baj, de minálunk
964 I, XXIII| arról generális uramnak, hogy zsákkal állna nála a pénz.~–
965 I, XXIII| palotások után kiabálni, hogy emeljék félre a pénzes zsákot,
966 I, XXIII| fejedelem nem haragszik érte, hogy az ő pénzét így kicsúfolják?~–
967 I, XXIII| maradt hét fia.~– Hát azok hogy éltek?~– Úgy, hogy ha egy
968 I, XXIII| azok hogy éltek?~– Úgy, hogy ha egy jóllakott, hat koplalt;
969 I, XXIII| azt suttogják kalap alatt, hogy a fejedelem meg Bercsényi
970 I, XXIII| Nem látta kegyelmed, hogy koccintott a követ úr az
971 I, XXIII| is azért támadtunk fel, hogy contribuáltatni akart; s
972 I, XXIII| azért fogtunk fegyvert, hogy ami ilyen kegyetlen, cudar
973 I, XXIII| csak nem tagadod, fiam, hogy hadseregünk hatalmas?~– „
974 I, XXIII| közelről. Isten csodája, hogy a fejedelem rég oda nem
975 I, XXIII| bántotta. Keresve keresik, hogy mivel sérthesse meg egyik
976 I, XXIII| ütközetet elveszteni azért, hogy a kevély fővezér meg legyen
977 I, XXIII| felelet. Higgye el kegyelmed, hogy a háborúban csak a verekedés
978 I, XXIII| fiú expectoratióin. Hitte, hogy lehet bennük valami igaz,
979 I, XXIII| lehet bennük valami igaz, de hogy a való mennyire meghaladja
980 I, XXIII| Kevésvártatva, anélkül hogy a fejedelem belső szobájából
981 I, XXIII| termet, s úgy ment ki onnan, hogy kicsapta az ajtót, s be
982 I, XXIII| Hanem az lehetetlen, hogy ez tábori jelszónak volt
983 I, XXIII| halszálka akadt a torkán, másik, hogy vitriolt ivott tévedésből.
984 I, XXIII| a tudakozó uraságoknak, hogy Bercsényin kiütött a Szent
985 I, XXIII| tánca.~Mindenki azt hitte, hogy itt valami megrendítő katasztrófának
986 I, XXIII| Az egyik azt mondta, hogy „eb ura a fakó!”, a másik
987 I, XXIII| fakó!”, a másik meg azt, hogy „coki tenger!”. De melyik
988 I, XXIII| Bercsényi Forgáchoz lépett, hogy majd közli vele. Erre Forgách
989 I, XXIII| hátralépett, s azt mondta, hogy Bercsényitől nem fogadja
990 I, XXIII| békítő hangon jegyzé meg, hogy hiszen igaz, hogy a szövetséges
991 I, XXIII| jegyzé meg, hogy hiszen igaz, hogy a szövetséges rendek nem
992 I, XXIII| jelenetek nagyon jók arra, hogy a fejedelmet megpuhítsák.~
993 I, XXIII| fordítom, pisztollyal fenyeget, hogy visszalő.~– Hát nincs ott
994 I, XXIII| Bercsényiné asszonyom?~– Baj, hogy ott van. Nemhogy segítene
995 I, XXIII| azért voltam a fejedelemnél, hogy engedje meg, hadd kötöztessem
996 I, XXIII| drága kincsem?~– Azt hírlik, hogy Bercsényi uramat valami
997 I, XXIII| felejteni. Nem jut eszébe az, hogy őt a fővezér megbántotta,
998 I, XXIII| fővezér megbántotta, csak az, hogy ez most beteg, s ő segíthet
999 I, XXIII| felől. Nem állhatta meg, hogy kezet ne csókoljon neki.
1000 I, XXIII| elkezdte Ilonkának magyarázni, hogy melyik orvosságot milyen
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2312 |