bold = Main text
     Kötet, fezejet                                         grey = Comment text

1001     I,  XXIII|                  ha rá tudja azt bírni, hogy bevegye. A neveiket el ne
1002     I,  XXIII|               voltam hozzád. Tudod jól, hogy mindenekfelett szeretlek
1003     I,  XXIII|               takarók tanúskodtak róla, hogy a dühöngő már mindent, ami
1004     I,  XXIII|              vad farkas harapna bele! – Hogy ököllel szeretném agyonütni.~
1005     I,  XXIII|               Megengedi kegyelmes uram, hogy itt maradjak az ágya mellett,
1006     I,  XXIII|               kegyelmedet hozzám, ugye, hogy orvosságot adjon be? Más
1007     I,  XXIII|              valamit a fejedelem arról, hogy van a világon egy ember,
1008     I,  XXIII|              egy ember, akit úgy hínak, hogy Bercsényi?~– Olvassa kegyelmességed
1009     I,  XXIII|                 karját a feje alá tevé, hogy a világosság ellen fordulhasson.~
1010     I,  XXIII|                 utána. Ez annak a jele, hogy a görcsök elmúltak. Egészen
1011     I,  XXIII|          kegyelmed azt véli, asszonyom, hogy valami fürdő kigyógyítja
1012     I,  XXIII|                És azután kérje ki tőle, hogy engedjen elmennem ide a
1013     I,  XXIII|               doktor medicinás üvegeit, hogy ha összejön vele, igazán
1014     I,  XXIII|                  igazán mondhassa neki, hogy az ő orvosságai mellett
1015     I,  XXIII|            csodatevő szűzhöz. De azzal, hogy Bercsényit rávette a pöstyéni
1016     I,  XXIII|              útból. Mindenki azt hitte, hogy ha az ő törhetlen, büszke,
1017     I,  XXIII|           Bercsényi eltávolítása által, hogy most már – senkitől nem
1018     I,  XXIV |             Kreuz” előtt~Nem volt elég, hogy Bercsényit ilyen szépen
1019     I,  XXIV |                 Wratislaw a fejedelmet, hogy tárja fel előtte az európai
1020     I,  XXIV |                látni, akkor megmutatta, hogy nem kéri kölcsön az erejét
1021     I,  XXIV |                elveszteni: azt hallani, hogy a boldogság napjai, hetei
1022     I,  XXIV |                 Ocskay –, csak azt nem, hogy a grófnő apácává akar lenni.
1023     I,  XXIV |               akarja letenni a remeket, hogy miként titkolja el az igazat.
1024     I,  XXIV |              szabad mondani azt a szót, hogy eltörött a békepipa. Mindnyájan
1025     I,  XXIV |                nem azért megy el innen, hogy újra folytassa a keserves
1026     I,  XXIV |             fogságát, hanem csak azért, hogy gyöngélkedő egészségét helyreállítsa
1027     I,  XXIV |                 maga lesz olyan kegyes, hogy elkíséri őt odáig. Csak
1028     I,  XXIV |          Mindenki marad abban a hitben, hogy a béke meg lesz kötve, s
1029     I,  XXIV |            kegyelmedet, nagy szerencse, hogy meg sem kínálták, mert így
1030     I,  XXIV |                 készen lehet kegyelmed, hogy amely napon Eleonóra fejedelemnő
1031     I,  XXIV |                mindenkinek azt mondták, hogy a fejedelemnő fürdőre megy.
1032     I,  XXIV |                is megkapta a parancsot, hogy dandárját útra készen tartsa,
1033     I,  XXIV |          megcsókolá, s azt mondta neki, hogy menjen haza az anyjához
1034     I,  XXIV |                fejemet, de akkor tudom, hogy örökre itt marad.~Már akkor
1035     I,  XXIV |       kísérettel. Azok jó előre mentek, hogy hamarább érkezzenek.~A fejedelem
1036     I,  XXIV |             Tudott magának parancsolni, hogy büszkén, nyugodtan mosolyogjon.
1037     I,  XXIV |           mosolyogjon. Pedig tudta jól, hogy ami ott abban a porfellegben
1038     I,  XXIV |               Az enyimnek nincs tiltva, hogy fájjon.~– No, hát senkinek
1039     I,  XXIV |              fájjon sokáig. – Akarod-e, hogy még egyszer visszahozzuk
1040     I,  XXIV |           kommendáns jött a hintók elé, hogy a magyar kíséretet felváltsa.
1041     I,  XXIV |         Ocskaynak az volt az utasítása, hogy a fegyverszünet végéig maradjon
1042     I,  XXIV |                Azt kérdeztem: Akarod-e, hogy még egyszer visszahozzuk
1043     I,  XXIV |             palotája elé; de nem azért, hogy megtiszteljék vele, hanem
1044     I,  XXIV |               megtiszteljék vele, hanem hogy senkit se bocsássanak be
1045     I,  XXIV |                 számára. Mondtam nekik, hogy azokban tokaji bor van.
1046     I,  XXIV |                 tesznek, mintha hinnék, hogy Eleonóra fejedelemnő egy
1047     I,  XXIV |               már harmincöt esztendeje, hogy a törökök Ausztriából legutoljára
1048     I,  XXIV |                 vakok, akik nem látják, hogy merre az út. Ha kutyájuk
1049     I,  XXIV |                 a tudományuk abból áll, hogy borbolyagyökérrel sárgára
1050     I,  XXIV |                 és beszél olyan szépen, hogy abban minden nemzet megtalálhatja
1051     I,  XXIV |             cigány aranymondatokkal, de hogy mi az alapnyelv, azt nehéz
1052     I,  XXIV |           legutolsó a mondák között az, hogy ennél az emlékszobornál
1053     I,  XXIV |                  Bécs város határában). Hogy a tömérdek őz, szarvas el
1054     I,  XXIV |    káposztáskertjeit, meg volt engedve, hogy ki-ki a maga földjét körülpalánkozhassa:
1055     I,  XXIV |             azonban azzal a kikötéssel, hogy a palánkok vége ki ne legyen
1056     I,  XXIV |              szokása volt a császárnak, hogy a lováról leszálljon, s
1057     I,  XXIV |                 környékén, mint máskor, hogy a gyülevészt respektusteljes
1058     I,  XXIV |           Keresztelő Szent János felől, hogy azt még a strázsának állított
1059     I,  XXIV |              vadászcsapat előtt jöttek, hogy a vásári tolongásban az
1060     I,  XXIV |          sokaságnak.~Jávorka azt leste, hogy mennyire közeledik a császár
1061     I,  XXIV |           bajusza van; a vak meglátott, hogy nem közéjök tartozom, s
1062     I,  XXIV |           rákiáltott a nyavalyatörősre, hogy üssön agyon! Három koldustarisznyát
1063     I,  XXIV |               talapzatáról vette észre, hogy a császári kíséret közeledése
1064     I,  XXIV |             álló alabárdos koponyájára, hogy az hasra esett tőle: „Most
1065     I,  XXIV |               arra is kellett gondolni, hogy most már merre tágabb a
1066     I,  XXV  |              útján szabadult kijelenté, hogy Pozsony várának Duna felőli
1067     I,  XXV  |          közepett, s úgy semmivé tette, hogy hírmondó sem ment el belőle:
1068     I,  XXV  |                 ráhagyta Stahrembergre, hogy csináljon más haditervet.
1069     I,  XXV  |            értesült kémei által afelől, hogy Forgáchnak Pozsony ellen
1070     I,  XXV  |                 a közeli Vöröskő-várba. Hogy ebből a tervből miért nem
1071     I,  XXV  |            kémei által tudomására jött, hogy milyen nevezetes hellyé
1072     I,  XXV  |             védtelen megláncolt fogoly, hogy fegyverét ellene fordítsa, (
1073     I,  XXV  |           haragnak, sem a hideg észnek, hogy elgázoltassa vele az útjában
1074     I,  XXV  |               Ocskayra nézve. De hitte, hogy elfoglalhatja a várat egy
1075     I,  XXV  |              egy ágyúlövés nélkül, vagy hogy a dámáknak még csak az álmukat
1076     I,  XXV  |                a Dunántúl hadseregével, hogy vára fölmentésére jókor
1077     I,  XXV  |            bujkálnak a zöld hínár közt. Hogy fognak ezek a márványnimfák
1078     I,  XXV  |         kifejezésekben biztosítva őket, hogy semmi gorombaság nincs a
1079     I,  XXV  |              félretétetni nehány napra, hogy mindabban a maguk személyére
1080     I,  XXV  |            célbavehetők.~Ocskay László, hogy példával lelkesítse a harcosait,
1081     I,  XXV  |               vágják ki a pallizádákat, hogy törjék össze a spanyollovagokat:
1082     I,  XXV  |              lóra ülni, azt parancsolá, hogy hozzanak neki valami szekeret.
1083     I,  XXV  |                  Csak az volt a gondja, hogy a sáncárok be legyen temetve
1084     I,  XXV  |                   A fejedelem parancsa, hogy rögtön olvassa kegyelmed,
1085     I,  XXV  |                 világossághoz közelebb, hogy meglássuk a betűket.~Az
1086     I,  XXV  |           mégsem mondta a szekerésznek, hogy menjenek el erről a helyről.~–
1087     I,  XXV  |              fejedelem azt parancsolja, hogy „hagyjak fel azonnal Vöröskő-vár
1088     I,  XXV  |                 most kegyelmed?~– Arra, hogy majd talán egy golyónak
1089     I,  XXV  |               golyónak lesz annyi esze, hogy nem a fülembe fütyül, hanem
1090     I,  XXV  |      Vöröskő-várt. Keresse aztán a bán, hogy ki sértette meg ilyen nagyon!~
1091     I,  XXV  |                csapatoknak is meghagyá, hogy szedjék fel a sátorfáikat;
1092     I,  XXV  |                A várbelieknek megizené, hogy az ostrom meg van szüntetve.
1093     I,  XXV  |              éjt-napot eggyé ragasztva, hogy fejedelmed számára elfogott
1094     I,  XXV  |                  ha most tudná szegény, hogy férje itt fekszik sebesülten!~
1095     I,  XXV  |              szégyenlette magát amiatt, hogy sebet kapott. Vége volt
1096     I,  XXV  |                 ami őt eddig környezte, hogy testét nem fogja a fegyver.
1097     I,  XXV  |              veszekedni: ezt úgy híják, hogy „konzílium”.~Amellett aztán
1098     I,  XXV  |               is ki lehet venni annyit, hogy az egyik sürgősen kívánja
1099     I,  XXV  |               viszont arról értesültem, hogy kegyelmed a múlt éjjeli
1100     I,  XXV  |            sikeres meggyógyítására. És, hogy a kellő ápolásban is részesüljön
1101     I,  XXV  |             urak pedig attól tartottak, hogy ez a bán felesége részéről
1102     I,  XXV  |              alatt azt kezdte képzelni, hogy Belzebub konyhájába jutott;
1103     I,  XXV  |              hogyan darabolják széjjel, hogy találjanak ki számára bűneihez
1104     I,  XXV  |                magától nem is kérdezik, hogy mi fog jobban tetszésére
1105     I,  XXV  |                fölébredne, s azt látná, hogy még mindig új alakok tódulnak
1106     I,  XXV  |            fölött! Mindenik azt akarja, hogy az övé legyen.~Utoljára
1107     I,  XXV  |         keresztül! A lázbeteg úgy érzi, hogy lelkének minden tehetsége
1108     I,  XXV  |                 maga is elbámult rajta, hogy a saját hangját hallja.~
1109     I,  XXV  |           szívéhez kapott. Hát látszik, hogy nem fantom, mert a szíve
1110     I,  XXV  |            sebesült odanyúlt a kezével, hogy meggyőződjék róla: de hirtelen
1111     I,  XXV  |            darabolni.~– Én kértem őket, hogy bízzák énreám a kegyelmed
1112     I,  XXV  |            minden. – Én már nem hiszem, hogy az életért imádkozni jó.~–
1113     I,  XXV  |              kegyelmed: mert megtudják, hogy ébren van, s bejönnek. Aztán
1114     I,  XXV  |           nézett a levélbe, míg rájött, hogy nem bír olvasni. A betűk
1115     I,  XXV  |                 ijedjen azon fölöttébb, hogy én írok kegyelmednek és
1116     I,  XXV  |             ágyából: csaknem elfelejté, hogy az egyik lábát nem szabad
1117     I,  XXV  |                 szemei észre is vették, hogy még van a levélben valami:
1118     I,  XXV  |           százezer! Kegyelmetek tudják, hogy mit jelent az?~Ők bizonyára
1119     I,  XXV  |                 tudják. Akik szeretnek. Hogy mi az a 100 000? Az apácák
1120     I,  XXV  |                    Hiszi hát kegyelmed, hogy a jó ima még azt a betegséget
1121     I,  XXV  |             most tehozzád – hozzátok –, hogy a küldött 100 000-et megmilliomozva
1122     I,  XXV  |               meg kellene tudnod abból, hogy idegen kéz írja levelemet –
1123     I,  XXV  |             időn meggyógyulok. – Tudom, hogy ez az idő még rövidebb ideig
1124     I,  XXV  |                 többé semmi szenvedély. Hogy a penitenciára mily készséggel
1125     I,  XXV  |         virrasztok itt az ágya mellett, hogy megnyerjem bűnbocsánatát;
1126     I,  XXV  |               Ocskayt az nyugtalanítja, hogy miért látja álmában is,
1127     I,  XXV  |                 főnöknője.~– Nem értem. Hogy lehet azzá egy fogolynő?~
1128     I,  XXV  |               Ocskay még nem tudta azt, hogy Eleonóra megszökött a fogságából.
1129     I,  XXV  |                hónapok kellettek ahhoz, hogy egy ilyen titokban történt
1130     I,  XXV  |               jó szelleme sugallta azt, hogy szökési tervét még Ozmondával
1131     I,  XXV  |               igyekeztek azt eltagadni, hogy ott van. Egyik országból
1132     I,  XXV  |            amikor Ocskaynak azt mondta, hogy a fejedelemnő zárdába vonult
1133     I,  XXV  |               maga alapított. Mi célra? Hogy a szomorú háborúban, melyet
1134     I,  XXV  |             titkolják. Mert sejtik jól, hogy sokan vannak még nagy Magyarországon,
1135     I,  XXV  |            maradni annál a gondolatnál, hogy Szent István koronája, az
1136     I,  XXV  |                   De hát ki mondja azt, hogy a porosz királyt kínálta
1137     I,  XXV  |               vele magát. – Higyje azt, hogy nem mondtam igazat. Miért
1138     I,  XXV  |                 ezt most elő. Ahelyett, hogy enyhíteném a baját, még
1139     I,  XXV  |               egyébért hoztam elő, csak hogy kegyelmeddel megértessem,
1140     I,  XXV  |             megértessem, mi okozta azt, hogy a fejedelemasszony a világtól
1141     I,  XXV  |              leírtam híven. Még azt is, hogy angyalok vagyunk mind a
1142     I,  XXV  |                adta Ocskaynak a tollat, hogy írja a nevét a levél alá,
1143     I,  XXV  |             írja a nevét a levél alá, s hogy azt fektében végezhesse,
1144     I,  XXV  |           másvilágban? Én azt képzelem, hogy ez a hit már csak az asszonyokra
1145     I,  XXV  |                 vallás hatalomra kerül, hogy kihajigálja a szenteket
1146     I,  XXV  |             Maria helyett azt énekelje, hogy: „Ordítsd, óh, oroszlán,
1147     I,  XXV  |                  Ordítsd, óh, oroszlán, hogy ő rettenetes!” Hogy az áldó,
1148     I,  XXV  |           oroszlán, hogy ő rettenetes!” Hogy az áldó, a bűnbocsátó Isten,
1149     I,  XXV  |             idétlent szül a pusztában”; hogy leverje a keresztet tornyainkról,
1150     I,  XXV  |              így? Még száz éve sincsen. Hogy elvették szentegyházainkat,
1151     I,  XXV  |             hanem kínozni. Mikor tudod, hogy erőtlen vagyok. Itt fekszem,
1152     I,  XXV  |              Isten, amit akar.~– Látod, hogy lelkedben máris kálvinista
1153     I,  XXV  |                megnyugtató hit helyett, hogy van egy magasabb lény, aki
1154     I,  XXV  |              aki az embernek megengedi, hogy jó legyen; ha bűnbe esett,
1155     I,  XXV  |            szerencsétlen: meg van írva, hogy neki szerencsétlennek kell
1156     I,  XXV  |          gonosztól; meg van róluk írva, hogy nekik össze kell találkozniok,
1157     I,  XXV  |                akkor majd bebizonyítom, hogy mind igaz volt, amit mondtam.~–
1158     I,  XXV  |           vérzett.~Egy napon azt mondá, hogy szeretné, ha soror Arminia
1159     I,  XXV  |                 gyanakodó Csajághy sem.~Hogy egy szelíd, ájtatos apáca
1160     I,  XXV  |               egy szelíd, ájtatos apáca hogy támasztja fel a halálból
1161     I,  XXV  |               fel a halálból Ocskayt; s hogy teszi ahelyett halálos beteggé
1162     I,  XXV  |          beteggé a lelkét.~Már az maga, hogy ezeket a leveleket fel hagyta
1163     I,  XXV  |          elimádkozék. Ocskay tudta jól, hogy ezek az ő eltérítésére voltak
1164     I,  XXV  |            Talán a lelkében bízott még, hogy azt igazán nem fogja semmi
1165     I,  XXV  |                levelet a kezére bízták, hogy e neveket Ocskayval közölte,
1166     I,  XXV  |                 még azt kellett tudnia, hogy vakbuzgó híve Rákóczinak;
1167     I,  XXV  |     partizánvezérek, de arra nem valók, hogy hadvezetés bízassék rájuk.
1168     I,  XXV  |              malleusunk. De lehetetlen, hogy sokáig az maradjon. A többi
1169     I,  XXV  |                 kedve van, azt mondják, hogy részeges és szokása szerint
1170     I,  XXV  |          messziről nézte. Én tudom jól, hogy milyen híve ő most a fejedelemnek
1171     I,  XXV  |            kipróbálták vele. Mondhatom, hogy sehol sem sebesített meg.~–
1172     I,  XXV  |                fel a kolostorom falára, hogy Szunyoghy Ozmonda akkor
1173     I,  XXVI |                 gátolja.~Igaz volna az, hogy a fátum még az isteneknek
1174     I,  XXVI |             szab? – No, hát legyen úgy, hogy a fátum erősebb Jupiternél:
1175     I,  XXVI |             medvebőrön, akkor úgy érzé, hogy itt van az igazi élet, az
1176     I,  XXVI |               azt elvesztegetni.~Aztán, hogy kipanaszkodhatta magát lelke
1177     I,  XXVI |              magát annak a gondolatnak, hogy nemzete ügyét diadalra vezesse.
1178     I,  XXVI |                 elfoglalt sáncról.~Azt, hogy milyen vitézül harcolt Sopron
1179     I,  XXVI |             szemére lobbantá Bercsényi, hogy három év előtt milyen könnyen
1180     I,  XXVI |              Lehetetlenné akarta tenni, hogy a sarkában lappangó kísértet
1181     I,  XXVI |              ágyúkat kért a fővezértől, hogy a várat bevehesse. Azok
1182     I,  XXVI |              után fogságra jutás.~Igaz, hogy Forgáchra egész bűnlajstromot
1183     I,  XXVI |              vétett neki a mi zászlónk, hogy elhagyta?~Pongrácz Gáspár,
1184     I,  XXVI |                Pongrácz, azt hitte tán, hogy most mindenkire rájár a
1185     I,  XXVI |                mondogatta többek előtt, hogy nagyon meghidegült a fejedelem
1186     I,  XXVI |                 iránt, amióta megtudta, hogy Rákóczi kész a lengyel koronát
1187     I,  XXVI |            lelkiismeretét megnyugtatni, hogy Rákóczi most már a magyar
1188     I,  XXVI | visszaemlékezésnek köszönheté Pongrácz, hogy őt magát nem verette vasra
1189     I,  XXVI |            Másnap reggel jelenték neki, hogy Pongrácz alezredes az éjjel,
1190     I,  XXVI |            levelet. Abban tudatta vele, hogy Pongrácz alezredes átment
1191     I,  XXVI |             László lovagias érzületére, hogy a feleségét és gyermekeit,
1192     I,  XXVI |              ezt is árulással vádolják, hogy Pozsonynál meg hagyta magát
1193     I,  XXVI |                 Sokszor megtörténik az, hogy megőrül valaki azért, mert
1194     I,  XXVI |                örvény fenekére, s érzé, hogy szédül. Válaszolt azonnal
1195     I,  XXVI |                  Azt írá a tábornoknak, hogy űzze el magától az áruló
1196     I,  XXVI |           asztalnál.~Nagyon kérte őket, hogy maradjanak mindig körülötte.~–
1197     I,  XXVI |             egyedül maradt.~– Én tudom, hogy kitől.~– Tán orgyilkokkal
1198     I,  XXVI |                  Még nem sejdítem. – De hogy támaszokat keres, azt már
1199     I,  XXVI |             Eddig nem volt szüksége rá, hogy itt legyünk a teste körül.
1200     I,  XXVI |                a teste körül. Én tudom, hogy Ozmonda ott volt nála Bazinban.
1201     I,  XXVI |          sebesült bátyádat ápolta. Kár, hogy későn tudtam meg. Azt is
1202     I,  XXVI |               tudtam meg. Azt is tudom, hogy az amnesztiát, a pátenst,
1203     I,  XXVI |            alakban ide nem jöhet hozzá, hogy őt csábítgassa, mert mi
1204     I,  XXVI |   feltalálhatnám valaha! Hidd el nekem, hogy azzal a megnyugvással akasztanám
1205     I,  XXVI |                 hullani. Hidd el nekem, hogy ez az a „Runa”, aki Attilának
1206     I,  XXVI |                tanúságát is adta annak, hogy elfogadható okai voltak
1207     I,  XXVI |              azért építék a császáriak, hogy a kurucok betöréseit Morvaországba
1208     I,  XXVI |              után lehetett rá gondolni, hogy meghódítsa valaki. S ezt
1209     I,  XXVI |                   Az én fejem, az igaz, hogy vasbul van, s ha faltörő
1210     I,  XXVI |                De hát mégis kitaláltad, hogy mit gondolok? Jól van. Én
1211     I,  XXVI |           küldött a filiszteusok ellen, hogy ott biztosan megöljék. „
1212     I,  XXVI |                 is lehet róla föltenni.~Hogy ezt a hatalmas erődöt, aminek
1213     I,  XXVI |        mérföldnyire uralták a vidéket – hogy azt megrohanja, ágyúzás,
1214     I,  XXVI |           Ocskay Sándor kezdte sejteni, hogy mi szándéka volt a bátyjának
1215     I,  XXVI |              nagyot nevetének. Az igaz, hogy mindenütt maga tört előre
1216     I,  XXVI |          lerakva. Raktár kellett annak, hogy elférjen benne: mázsa kellett
1217     I,  XXVI |              benne: mázsa kellett neki, hogy megmérjék. Az ocskói elrablott
1218     I,  XXVI |                 az a homlokára felírva, hogy tovább éljen?~– Csak te
1219     I,  XXVI |            Sohasem lesz késő megtudnod, hogy mi van benne írva.~Most
1220     I,  XXVI |                sem mondhatták Ocskayra, hogy hűtelen a zászlajához –
1221     I,  XXVI |            kimondták az ónodi gyűlésen, hogy „eb ura a fakó!” – Nagy
1222     I,  XXVI |                egész hadtudomány célja, hogy mikor fogytán van a két
1223     I,  XXVI |              Rákóczi is arra számított, hogy milyen jó lesz a hadseregét
1224     I,  XXVI |        Sziléziában kiteleltetni. Addig, hogy a hadsereg tettvágya le
1225     I,  XXVI |         ötezernél. Egyesülten sem elég, hogy az oldalát verő Ocskayt
1226     I,  XXVI |        körülvett skorpió sorsa!~Ocskay, hogy minden menekülő utat elzárjon
1227     I,  XXVI |                 a sors több ellenséget, hogy még nagyobb lenne a dicsősége!~
1228     I,  XXVI |              Ekkor jelenti a házigazda, hogy két vándorló diák van itten;
1229     I,  XXVI |         duzzogva könyököltek maguk elé, hogy a pápista zsolozsma olyan
1230     I,  XXVI |                 vendég alakján látszik, hogy most jött valami nagy csatából;
1231     I,  XXVI |                  dolmánya meghasogatva, hogy a rongyoláson át kivillog
1232     I,  XXVI |                 közbekiabálta a magáét: hogy Pálffy véletlen rohanta
1233     I,  XXVI |               kegyelmednek, fővezér úr, hogy ebből a mi táborunkból nem
1234     I,  XXVI |            semmi árulás! Isten a tanúm, hogy készek vagyunk, László bátyámmal
1235     I,  XXVI |           szólni.~– Én nem mondtam azt, hogy kegyelmetektől jött az árulás –
1236     I,  XXVI |         trencséni híd felé menekülének, hogy a vár ágyúi alatt fedezve
1237     I,  XXVI |              bánhoz, s hírül vivé neki, hogy a fejedelem tábora nincs
1238     I,  XXVI |               fő.~– Nem vonom kétségbe, hogy árulás okozta a kudarcot.
1239     I,  XXVI |                 a kudarcot. Kívánom is, hogy az kideríttessék, s akinek
1240     I,  XXVI |              ártatlanságot találunk is, hogy a bán nem mert volna ehhez
1241     I,  XXVI |                bizonyos nem lett volna, hogy Ocskay dandára a hátában
1242     I,  XXVI |        megleptek odaát?~Csajághy látta, hogy Bercsényi most ismét haragba
1243     I,  XXVI |                uram, de mi azt a vádat, hogy az ellenségre nem vigyáztunk
1244     I,  XXVI |                kötelességünknek: arról, hogy a hegyeken túl ütközet folyik,
1245     I,  XXVI |                tromfot.~Csajághy látta, hogy ebből most mindjárt nagy
1246     I,  XXVI |             fővezér uram, tekintse azt, hogy Ocskay, és a mi egész dandárunk
1247     I,  XXVI |                  abban a megnyugvásban, hogy holnapnál hamarább csatára
1248     I,  XXVI |                 pedig vegye tekintetbe, hogy fővezére előtt áll, aki
1249     I,  XXVI |         ütközetből, s méltó oka van rá, hogy bánatában embernek és Istennek
1250     I,  XXVI |    visszatérítésével bajlódtam. Láttam, hogy a fejedelmet véres fővel
1251     I,  XXVI |        Nyitraszerdahelyig. De meglehet, hogy megrekedtek az utakon a
1252     I,  XXVI |               Brigadéros uram, engedje, hogy mi Ocskay Sándorral feltrombitáltassuk
1253     I,  XXVI |               hidegen. Tudta ő azt jól, hogy nem bolondult meg a labanc,
1254     I,  XXVI |                 bolondult meg a labanc, hogy éjszaka menjen kurucot üldözni
1255     I,  XXVI |              Mondják, akik utánamentek, hogy a tornácba kiérve, a torkába
1256     I,  XXVI |            kuruchoz, s azt mondom neki, hogy „Lóra, koma, szétverte a
1257     I,  XXVI |          legelőbb is azt fogja mondani, hogy „A kutyámat tegye bolonddá
1258     I,  XXVI |              itt a hátam mögött! Azért, hogy most te vagy úr!”~Ocskay
1259     I,  XXVI |                 füstölt. Eszébe jutott, hogy hiszen ő még vezér volna:
1260     I,  XXVI |             akkor úgy megharagudott rá, hogy az asztalhoz vágta: mintha
1261     I,  XXVI |          hatalma nincs a Pálffy bánnak, hogy a Cinka Panna jó kedvét
1262     I,  XXVI |              azt a bort!~Meg sem várta, hogy az átalagból a bokályba
1263     I,  XXVI |                  mégis lánc: úgy híják, hogy „hűség”. Nagyot rúgnak rajta –
1264     I,  XXVI |               rúgnak rajta – úgy híják, hogy „jutalom”. Pokolra mindenféle
1265     I,  XXVI |             csak az a bajod? Tudod azt, hogy én boszorkány vagyok. Értek
1266     I,  XXVI |                 hátam mögé, s elmondom, hogy „ifriszkum, cifriszkum,
1267     I,  XXVI |               cigányleány lesz belőlem, hogy még az éjszakát is fényesebbnek
1268     I,  XXVI |       felcsíptetve a lecsüngő bőrövvel, hogy a térden alul érő fersing
1269     I,  XXVI |                 Az is ki volt szakadva, hogy a meztelen térd kivillogott
1270     I,  XXVI |                keze felé.~– Ki vagy te? Hogy hínak téged?~– Az én nevem „
1271     I,  XXVI |                Ocskaynak eszébe jutott, hogy az a karikagyűrű az ő jegygyűrűje;
1272     I,  XXVI |              csak azt gondolta magában, hogy majd vissza lehet azt megint
1273     I,  XXVI |                 azt meg a magyar ember, hogy mikor azt a nótát húzzák,
1274     I,  XXVI |                 Deliancsa úgy énekelte, hogy szőke fattyú.)~Adjon neki
1275     I,  XXVI |            fájáról.~Ocskay úgy találta, hogy mikor a cigányleányt megcsókolja,
1276     I,  XXVI |       ropogtatom meg az ujjaidat. Ugye, hogy igazat mondtam? Három ujjad
1277     I,  XXVI |            Deliancsa:~– Hát azt hiszed, hogy én nem tudnék olyan szép
1278     I,  XXVI |               fattyú!~– Hát azt hiszed, hogy ha kimennék a kútra, megmosdanám
1279     I,  XXVI |             megharapta a férfi orcáját, hogy meglátszott rajta a foga
1280     I,  XXVI |              nem történt-e meg egyszer, hogy egy nő, egy tündér a dióbarna
1281     I,  XXVI |                Ezalatt ráért hallgatni, hogy felelgetnek egymásnak a
1282     I,  XXVI |               bolond, minek küldtél ki, hogy mosdjam meg még egyszer
1283     I,  XXVI |             légy hát olyan haragos! Ej, hogy szikrázik a szemed. Ha tapló
1284     I,  XXVI |                lelkét. „Tudod már most, hogy ki vagyok? – Én vagyok a
1285     I,  XXVI |              táborából a hírt a bánhoz, hogy a kuruc sereg kétfelé van
1286     I,  XXVI |             kicseréltél velem? – Félsz, hogy a cigányleány elviszi magával,
1287     I,  XXVI |                 a gyűrűt, sem a lelket. Hogy kacaglak, hogyan játszom
1288     I,  XXVI |               összedőlt világé. – Érzé, hogy már maga is ott fekszik
1289     I,  XXVI |                 átváltozni más emberré, hogy senki rá ne ismerjen többet.~
1290    II,  I    |                esett. Azt híresztelték, hogy harmincezer német jön a
1291    II,  I    |          mágneses golyóbissal lövöldöz, hogy minden golyó emberbe talál.~
1292    II,  I    |               marodeurökkel; félő volt, hogy estig szőröstül-bőröstül
1293    II,  I    |             Azután meg azt kísérlé meg, hogy eltoloncozza őket előbbre.
1294    II,  I    |         gyalogság égre-földre esküdött, hogy addig nem találja meg a
1295    II,  I    |             rácok, a rácok!”~– Na nézd, hogy futnak a rácok elől! – monda
1296    II,  I    |                a rácok veres köpenyege, hogy a világ végéig szaladjanak
1297    II,  I    |                 egy jó volt a dologban, hogy a falu hamar kitisztult
1298    II,  I    |              megvolt mellette az a baj, hogy a rácok csakugyan jönnek.
1299    II,  I    |                 állított őrök jelenték, hogy az ugróci úton nagyon vereslik
1300    II,  I    |               Jávorkát a századosaihoz, hogy indítsák meg az alattuk
1301    II,  I    |            Jávorka azzal a szép hírrel, hogy a századosok nem tanácsolják
1302    II,  I    |        ivott-evett. És így megérem azt, hogy magamnak is el kell szaladnom
1303    II,  I    |               közben, az nem tudja még, hogy mi történt. Honnan cseppennek
1304    II,  I    |                egyenruhájok kibeszélte, hogy kicsodák.~– Hahhó! Hisz
1305    II,  I    |               hallottuk a szotyákoktul, hogy nagy futás van errefelé.~(
1306    II,  I    |                 mint a hadjárat elején, hogy ő kezdje a hajcihőt; ő a
1307    II,  I    |                 tapasztalataiból tudta, hogy az ilyen kémszemlészetre
1308    II,  I    |                a körmét. Nem tudhatjuk, hogy a vasasok hányan vannak
1309    II,  I    |          franciául?~– Nem többet annál, hogy „ü le, koma, itt a kű”!~–
1310    II,  I    |                Ocskaynak eszébe jutott, hogy éppen így állt Zólyomnál,
1311    II,  I    |          farkasszemet egymással, várva, hogy a másik támadjon.~Az is
1312    II,  I    |          támadjon.~Az is eszébe jutott, hogy a zólyomi ütközetben úgy
1313    II,  I    |              hadaikat egymásra rávinni, hogy maguk kinyargaltak a tér
1314    II,  I    |              itt kegyelmed, nem mondom, hogy szívesen nem látnám. Még
1315    II,  I    |               válunk el egymástól, azaz hogy „jó” ellenségek: kegyelmed
1316    II,  I    |          kapálták patáikkal a tarlót.~– Hogy van odahaza a kedves famíliája
1317    II,  I    |         üdvözletét. Nagyon rám kötötte, hogy ha találkozom kegyelmeddel,
1318    II,  I    |             meghallották a parancsszót, hogy ők is visszavonulnak Isztricére.~
1319    II,  I    |           Isztricére.~Az volt a szokás, hogy a közvitézek belebeszéljenek
1320    II,  I    |            fújjam a népnek azt a nótát, hogy: „Hát a nénéd él-e még?
1321    II,  I    |           Balázs is ungorkodni kezdett. Hogy de már mégis! Egy kis próbát
1322    II,  I    |                jól kezünkben volt most, hogy soha jobban nem lesz. Mindenkinek
1323    II,  I    |            annyit mondott vezényszónak, hogy „Uprel, púpos!”, s aki azontúl
1324    II,  I    |            aztán be kellett érni azzal, hogy visszatérőben a mezőn levágott
1325    II,  I    |                 rácokat úgy kiirtották, hogy egész Rácország üresen maradt;
1326    II,  I    |              köszönheti megmenekülését, hogy jobb lova volt, meg a nagy
1327    II,  I    |             akkor bizonyos volt felőle, hogy Pálffy bán nem fogja a további
1328    II,  I    |           tudatott vele. Találgathatta, hogy melyik a legutolsó keletű.~
1329    II,  I    |               Annyit megtudott belőlük, hogy a fejedelem szerencsésen
1330    II,  I    |               veszélyes. Azt úgy kapta, hogy amint felzavart hadának
1331    II,  I    |                 azt értette meg Ocskay, hogy az éjjel tartott haditanácsban
1332    II,  I    |           összeszedni.~Ez arra volt jó, hogy Ocskay László mellől el
1333    II,  I    |           vigyáztak rá, akik féltették, hogy eltántorodik; akik szívének,
1334    II,  I    |                  szabad a vásár!~De hát hogy tudhatta ezt a bán hamarább,
1335    II,  II   |              meg volt hagyva Ocskaynak, hogy a dandárához tartozó Szalay-ezredet
1336    II,  II   |                 a rendeletet Szalaynak, hogy az alatta levő tizenkét
1337    II,  II   |           tiszteivel együtt, s jelenté, hogy beérkezett a rendelet szerint.~–
1338    II,  II   |             bebizonyodott igazság volt, hogy a kuruc sereg nagy tömegben,
1339    II,  II   |             győzelemhez szokott hősnek, hogy egy olyan sereg vezére legyen,
1340    II,  II   |             vágyai szerint történt hát, hogy egy este odaérkezett a táborába (
1341    II,  II   |            Legelőször is – confiteor –, hogy én nem Rákóczi híve vagyok;
1342    II,  II   |              mondom. Confiteor továbbá, hogy egészen helyeslem Bezerédy
1343    II,  II   |            fejedelem által megbízattam, hogy egy nagyon fontos levelét
1344    II,  II   |        fejedelem azt írja a fővezérnek, hogy vigyázzon erősen, mert „
1345    II,  II   |                A püspök azt írja neked, hogy „mindazok az ajánlatok,
1346    II,  II   |           Pálffy bánt, s elmondom neki, hogy állnak a dolgok, és azt
1347    II,  II   |             állnak a dolgok, és azt is, hogy tenálad voltam, és veled
1348    II,  II   |          rendeletek minden hadvezérnek, hogy vigyázzanak minden lépésére;
1349    II,  II   |              mit jósolt felőle Ozmonda? Hogy ez lesz az első, aki el
1350    II,  II   |          sírdombot emeltek halottakból, hogy a trencséni tróféumokkal
1351    II,  II   |            végőrön álló maradékhadával, hogy a Blaskovich alatt összegyűlt
1352    II,  II   |                 a fejedelemhez avégből, hogy szorgalmazna az ezred számára
1353    II,  II   |        következendő levelet. Amelyet is hogy kegyelmed elolvasson, fölöttébb
1354    II,  II   |                a haudquaquam azt teszi, hogy „éppenséggel nem”.)~Pestvármegyei
1355    II,  II   |          kapitány uram!~Nem mondhatnám, hogy valami nyájassággal fogadtak
1356    II,  II   |                 neki izeneteket. Lehet, hogy a fejedelem elpanaszolta
1357    II,  II   |             plánumát, talán még azt is, hogy előbb Trencsén vára alá
1358    II,  II   |           mondta el bizonnyal a bánnak, hogy Bercsényi az egész lovassággal
1359    II,  II   |         duzzognak egymásra. És továbbá, hogy a fejedelem seregének balszárnyát
1360    II,  II   |              kaphatott vérszemet a bán, hogy oly csekély erővel meg merje
1361    II,  II   |           valóságáról. Azt is beszélik, hogy az a cigányleány nem más
1362    II,  II   |             felett való nagy galiba az, hogy ugyanazon cigányleányt a
1363    II,  II   |           makulányi igaz van is: félek, hogy brigadéros uram nagyon megüti
1364    II,  II   |        hallottam; de mások is beszélik, hogy Ocskay László uram felől
1365    II,  II   |           tudnak valamit! – Azt hiszik, hogy az Ozmonda volt. – Ő volt
1366    II,  II   |     cigányleányt látták őnála is. Igaz, hogy a vesztett ütközet „után”,
1367    II,  II   |              mindegy, ott látták! Igaz, hogy őneki semmi része nincsen
1368    II,  II   |           tétesse, esküvel megerősítse, hogy semmi hadi praktikáról nem
1369    II,  II   |                a fejedelem kamarásától, hogy Bezerédy Imrét elfogták.
1370    II,  II   |            küldik ide Egerbe. Bizonyos, hogy fejeik fognak vétetni. Ocskay
1371    II,  II   |              uramat jó lesz értesíteni, hogy ha van valami teher odahátul
1372    II,  II   |                nagyon sokan azt hiszik, hogy neki kell a sorban következni.
1373    II,  II   |             sorban következni. Mondják, hogy mikor Pálffy bánnal Ugróc
1374    II,  II   |               tekintet elég lett volna, hogy kimondja rá a „bűnöst”.~
1375    II,  II   |           kimondja rá a „bűnöst”.~Érzé, hogy a kezére, lábára, nyakára
1376    II,  II   |         elkoboztatik; s az köztudomású, hogy Ocskay László kincseket
1377    II,  II   |                fognak, akik azt hiszik, hogy Ocskayt is olyan könnyű
1378    II,  II   |            olyan nagyon útjokban állok, hogy két kis pénzért eladnának
1379    II,  II   |                 valami más is.~Mondtuk, hogy milyen rossz érzés az undor,
1380    II,  II   |                 Nem látszott az írásán, hogy a keze reszket; nem árulták
1381    II,  II   |                nem árulták el a szavai, hogy a szíve megkeményült; szép
1382    II,  II   |          népéről Rákóczi maga azt írja, hogy Ocskay Lászlót „kis Istenének”
1383    II,  II   |             fogja a császári seregeket, hogy itthagyva Magyarországot,
1384    II,  II   |                Bercsényit kéri evégett, hogy küldje utána rögtön az ezredét
1385    II,  II   |              éppen akkor jött a rémhír, hogy a hatalmas, győzhetlennek
1386    II,  II   |               kellett volna bocsátania, hogy mint a harapós kuvasz, rohanjon
1387    II,  III  |                 idegen földről jövőnek, hogy ez a vidék valami hatalmasan
1388    II,  III  |            siralmasan kelepcébe zárják, hogy ki sem tud többet jönni.~
1389    II,  III  |               nap is olyan idilli hely, hogy mikor a zab érni kezd, megesik,
1390    II,  III  |                 zab érni kezd, megesik, hogy egy vadász két medvét is
1391    II,  III  |               haditerve alapjául. Arra, hogy őtet meg ne támadhassa senki,
1392    II,  III  |             volt választva, hanem arra, hogy ő támadjon meg valakit,
1393    II,  III  |               volt Lietava várával: az, hogy Ocskaynak ehhez a várhoz
1394    II,  III  |                örvendetes tudósítással, hogy erélyes föllépése következtében
1395    II,  III  |           tudósítást írta Bercsényihez, hogy azokat is sikerült a fejedelem
1396    II,  III  |           érkezett a gyászhír Lucskóra, hogy Pongrácz Gáspárt, a család
1397    II,  III  |             goromba állítás lett volna, hogy efölött a megölt úr famíliája
1398    II,  III  |                válaszoltak a leveleire, hogy jól van hát, csak biztosítsa
1399    II,  III  |            Lietavát biztosítani.~Tudta, hogy oda csapatostól be nem eresztik.
1400    II,  III  |        nagyasszonynak, úgy szólítva őt, hogy „énnekem legkegyelmesebb
1401    II,  III  |                   s úgy írva alá magát, hogy „legalázatosabb szolgája
1402    II,  III  |             tartalma pedig oda vergált, hogy egy bizodalmas atyafiságos
1403    II,  III  |                  Egy évtizede volt már, hogy felkapta a nevét a hír,
1404    II,  III  |              valaha meghal, megérdemli, hogy az asszonyok pulverizálják,
1405    II,  III  |           csipetnyit beadjon a porából, hogy úgy vegye be az igazi hűséget.~
1406    II,  III  |              bizalmasan elbeszélé neki, hogy az úrasszony a mai napra
1407    II,  III  |            nagyon csodálatos.”~S aztán, hogy magyarázatát adja e szavának,
1408    II,  III  |               most látom először. Ugye, hogy magára ismer kegyelmed?~–
1409    II,  III  |                 mondta volna Ocskaynak, hogy hitvesi hűségeért koszorút
1410    II,  III  |                  azt mondta volna neki, hogy „eredj a koszorúddal a tatárba!
1411    II,  III  |               Hanem ma már volt oka rá, hogy elfogadja a magasztalást,
1412    II,  III  |             fenyegeti. Tudja kegyelmed, hogy az én sztropkói váram Zemplénben
1413    II,  III  |                  tudomásom lett felőle, hogy a hadjárat leginkább azon
1414    II,  III  |               asszony, nem is várva be, hogy kérje rá Ocskay. – Úgy lakjanak
1415    II,  III  |               azt mindenki tudja rólam, hogy gazdag vagyok; házam kincsekkel
1416    II,  III  |                 bizonyos leszek felőle, hogy lelkében sokszor meglátogatja
1417    II,  III  |              rendeletet a várnagyomnak, hogy a szulyói sorompónál hagyja
1418    II,  III  |                hagyja meg a vámosoknak, hogy Ocskay László öcsémet, famíliáját,
1419    II,  III  |             várba, s az elég volt arra, hogy kenyértöréskor Ocskay legyen
1420    II,  III  |                is kiterjedt a figyelme, hogy éppen tizenhárman vannak,
1421    II,  III  |               nem lehetett volna bírni, hogy valami hőstettét elbeszélje,
1422    II,  III  |                 Ez Ozmondának az apósa.~Hogy mivel érdemelte meg a budetini
1423    II,  III  |               Elég annyit tudni belőle, hogy Szunyoghy Gáspár uram háza
1424    II,  III  |                 Abban a jó hírben állt, hogy semmiféle útját és módját
1425    II,  III  |                olyan órájában a napnak, hogy azzal a szóval ne fogadta
1426    II,  III  |              nála a vacsorát, bizonyos, hogy hideglelést kapott tőle.~
1427    II,  III  |                 tudott úgy megszólalni, hogy valakit meg ne sértsen.
1428    II,  III  |                 kivétel. Ha észrevette, hogy valakin könnyűszerrel lehetne
1429    II,  III  |            egyszerre olyan nyájas lett, hogy majd a talpát csókolta meg,
1430    II,  III  |               oly közel esik egymáshoz, hogy a kürtszó áthallik innen
1431    II,  III  |               vezet fel az előtornácba, hogy annak a két oldalán keskeny
1432    II,  III  |       megdöngette azt a fokosa fejével, hogy csak úgy visszhangzott bele
1433    II,  III  |                    Vendég, gróf uram.~– Hogy tudod, hogy gróf? Hiszen
1434    II,  III  |                gróf uram.~– Hogy tudod, hogy gróf? Hiszen nem látsz a
1435    II,  III  |                 szemüvegét a homlokára, hogy jobban lásson.~– Vagytok-e
1436    II,  III  |           elszörnyedve, mikor meglátta, hogy nyomakodik fölfelé a lépcsőgádoron
1437    II,  III  |                 fenyegető körülményben, hogy az utolsó egypár fegyveres
1438    II,  III  |                nincs is itt! Ki mondta, hogy itt van? Bolond volt, aki
1439    II,  III  |                  Valljuk meg az igazat, hogy agyonitta magát!~– De az
1440    II,  III  |               Nem biz az, hanem amiatt, hogy sokat vesztett a kártyán,
1441    II,  III  |                 nem küldtél neki pénzt, hogy az adósságát kifizesse.~–
1442    II,  III  |                is, nem azért volna itt, hogy teveled csípicsókát játsszon.
1443    II,  III  |       halottakkal.~Gáspár úr nem tudta, hogy melyiket vegye kezébe a
1444    II,  III  |                 a zálog.~– Ördögöd van, hogy kitaláltad. No, hát mennyit
1445    II,  III  |            rajtam rontanak érte. Tudod, hogy ami ilyenféle ingó-bingóm
1446    II,  III  |                is kell magammal vinnem, hogy az úton ki ne fosszanak
1447    II,  III  |               Ha ne ha.~Az lett belőle, hogy „egy dénár, két dénár, neked
1448    II,  III  |          kincsem, olyan vacsorát kapsz, hogy a körmödet is megnyalod
1449    II,  III  |                azt a ládát?~Attól félt, hogy Ocskay kilop belőle valamit.
1450    II,  III  |                iramodott ki a szobából, hogy mentől hamarább visszatérhessen.~–
1451    II,  III  |               háznál?~– Nem mondtam én, hogy nincs. Csakhogy nem minden
1452    II,  III  |          Bécsben is.~– De én úgy tudom, hogy ahol háziasszony van, az
1453    II,  III  |          vendéggel. S te magad mondtad, hogy van.~– Van hát! No, hát
1454    II,  III  |          nyomban úgy beleveszett volna, hogy még a vacsora is megmaradt
1455    II,  III  |                öreg, jól. Tudom én azt, hogy minden ember tele van erkölccsel,
1456    II,  III  |              ehhez a ládához. Hát ugye, hogy sok szép kincs van itten?~–
1457    II,  III  |               úgy vettem el tőle.~Igaz, hogy biz azokat őrizte egynehány
1458    II,  III  |                galambom! Könyvet adnék, hogy olvasgasd – ha volna. Szereted-e
1459    II,  III  |         kimenteni magát a vendég előtt, hogy olyan rossz a vacsora. Méltán
1460    II,  III  |           Ocskay uram! Ezer esztendeje, hogy nem láttam kegyelmedet. –
1461    II,  III  |            szemben. Olyan közel voltak, hogy suttogva is beszélgethettek.~–
1462    II,  III  |                beszél. Tudja kegyelmed, hogy azóta le is fejezték őket?~–
1463    II,  III  |                   Hihetetlen!~– Persze, hogy hihetetlen, mert apáca mondja.
1464    II,  III  |               vette észre, felrezzenve, hogy Gáspár úr ott ül már az
1465    II,  III  |               szájába, azt rágta össze, hogy enni lássék.~Gáspár úr pedig
1466    II,  III  |          próbálgatta az acélráspollyal, hogy igazi-e az a gyémánt abban
1467    II,  III  |                  míg arra került a sor, hogy: „Három piros kendőt veszek,
1468    II,  III  |                Lászlónak eszébe jutott, hogy még egy Szunyoghy Gáspár
1469    II,  III  |                a világon, aki meglehet, hogy maga is csupa karbunkulussá
1470    II,  III  |            életemben nem volt.~Az igaz, hogy egész codicillus volt a
1471    II,  III  |               másik itt marad. Írd alá, hogy láttad!~Ocskay bele sem
1472    II,  III  |           lajstromba; odaírta a végére, hogy „láttam”. A magáét beledugta
1473    II,  III  |               ember nem is tudja talán, hogy mi ez. Káposztalé játssza
1474    II,  III  |                 figyelmeztetni Ocskayt, hogy üljön fel már, mert a lovai
1475    II,  III  |               mázsával, csak azt tudom, hogy Wsetinből négy társzekéren
1476    II,  IV   |      csillagokat lecsalogatja az égből, hogy szeressenek aláhullani a
1477    II,  IV   |                írta neki egy szóval se, hogy „jöjj”.~Terve volt-e? Maga
1478    II,  IV   |               őt abból semmi. Meglehet, hogy nem látta előre, mily végtelen
1479    II,  IV   |                terve sikerül. Meglehet, hogy tudott valami megnyugtató
1480    II,  IV   |             hazaérkezése: különösen az, hogy ilyen nagy fegyveres kíséretet
1481    II,  IV   |                 lehet Ocskay Lászlónak, hogy kétszáz lovassal kísértesse
1482    II,  IV   |            nyitott könyv.~– Mi történt, hogy olyan véletlenül megjöttél? –
1483    II,  IV   |               Mi baja?~– Talán csak az, hogy foga jön, de meglehet, hogy
1484    II,  IV   |             hogy foga jön, de meglehet, hogy valami ki akar ütni rajta.
1485    II,  IV   |               lett. Ilonka megjegyezte, hogy az apai csók nem volt ezúttal
1486    II,  IV   |        visszakapja csigaalakját. Várta, hogy az apa most csókolja meg,
1487    II,  IV   |            eszébe. Csak annyit mondott, hogy az nagy baj lenne, ha most
1488    II,  IV   |                kapna.” Hiszen bizonyos, hogy annak ez nagy baj, de hű
1489    II,  IV   |              azt már ölelte. Félő volt, hogy a ragályt átoltja a nagyobbikba
1490    II,  IV   |                széttekintve, s bámulva, hogy a nagyasszony hiányzik a
1491    II,  IV   |                végett sürgetősen kérte, hogy menne haza.~A szemei tagadták,
1492    II,  IV   |           mondott.~– És mikorra ígérte, hogy visszajön?~Ilonka arcán
1493    II,  IV   |              már az ajkai is elárulták, hogy valami elhallgatott baj
1494    II,  IV   |       asztaltársaság pápista tagjaitól, hogy ők is imádkozzanak magukban,
1495    II,  IV   |                 csak akkor vette észre, hogy Ilonka eltűnt az asztalfőről.~
1496    II,  IV   |               kiállni azt a gondolatot, hogy én más templomba járjak,
1497    II,  IV   |            járjak, mint ahová te jársz, hogy a kisfiamnak ne én tanítsam
1498    II,  IV   |            súgjátok-búgjátok egymásnak, hogy „Ausztriában a katolikus
1499    II,  IV   |              Danolhatja már az éjbogár, hogy „Három piros kendőt veszek!”~–
1500    II,  IV   |             haragját, az ő anyai átkát, hogy semmi se válasszon el tőlem