1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2312
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1501 II, IV | jött a férjét felkölteni, hogy a kisember már egészen jobban
1502 II, IV | az anyja megmondta neki, hogy szabad átmenni az apához!
1503 II, IV | apához! Dehogy várta meg, hogy felöltöztesse valaki! Kiugrott
1504 II, IV | aki nem gondol többé arra, hogy ezt a birtokot nagy hamar
1505 II, IV | Bercsényihez, s meghozták, hogy mi hír van odakinn a zavaros
1506 II, IV | szerette volna megtudni, hogy milyen indulattal vannak
1507 II, IV | Doktor Wolffius nemcsak hogy igen jól tudja, hogy se
1508 II, IV | nemcsak hogy igen jól tudja, hogy se Ocskay, se a felesége
1509 II, IV | Cave” latinul azt teszi, hogy „vigyázz magadra”!~Ismét
1510 II, IV | az ember meg nem tudja, hogy mi van benne.~Szégyenleni
1511 II, IV | benne.~Szégyenleni kezdte, hogy olyan gyönge volt, hogy
1512 II, IV | hogy olyan gyönge volt, hogy fele útján megállt. Asszonykönny,
1513 II, IV | történt már előre, mint hogy vissza lehetne térni!~Felkereste
1514 II, IV | magam sem tudom. De sejtem, hogy nem maradhatunk itt békében.
1515 II, IV | békében. Azért jöttem ide, hogy elvigyelek benneteket magammal.~
1516 II, IV | ez a hang, ez a tekintet, hogy a lelkébe látnak. Takarózni
1517 II, IV | nagyobbikra ráparancsolt, hogy maradjon mellette, és ringassa.
1518 II, IV | haraggal. Én mondtam neki, hogy soha ne lássuk többet egymást!~
1519 II, IV | soha.~Ocskay most látta, hogy mi lakik ebben a szívben!
1520 II, IV | ellenem.~– Ez nem ok arra, hogy őt elhagyd. Te! A Rákóczi
1521 II, IV | támasztva minden külső látszat, hogy ha törvény elé állítanak,
1522 II, IV | osztok! – Hidd meg nekem, hogy sok keserves álmatlan éjszakákon
1523 II, IV | hozzá:~– Ne haragudj rám, hogy ezt felhoztam.~– Ezt is
1524 II, IV | az vagy. Bizony mondom, hogy soha el nem hagylak téged.
1525 II, IV | hozzád való szeretetemet az, hogy most itt vagyok nálad. De
1526 II, IV | vagyok nálad. De szükséges, hogy magammal vigyelek: éppen
1527 II, IV | mással. Megölték. Anélkül, hogy a rendes kúria elé állították
1528 II, IV | állították volna, anélkül, hogy rendes hozzáértő assessorok
1529 II, IV | elé nem is terjesztették, hogy kegyelmet ne gyakorolhasson.
1530 II, IV | farkasverembe? Azt akarod-e, hogy karácsonyi ajándéknak a
1531 II, IV | Bizony mondom neked, hogy nem szándékozom semmi árulást
1532 II, IV | elkövetni. De annyi eszem van, hogy megkötözött kézzel nem adom
1533 II, IV | akarom magamat tartani: hogy ne én kérjek, hanem más
1534 II, IV | elvonul. – Csak azt akarom, hogy te és gyermekeid, akik az
1535 II, IV | akkor aztán majd megmondom, hogy ki vagyok, hogy mindenki
1536 II, IV | megmondom, hogy ki vagyok, hogy mindenki hallhatja, te is
1537 II, IV | megnyugtató volt rá nézve az, hogy Lietava várába Lengyel Magdolnához
1538 II, IV | Csak azt fogadd meg, hogy gyermekeidre azt a nevet
1539 II, IV | tőled.~– Fogadom hitemre, hogy olyan fényes nevet hagyok
1540 II, IV | a gondolattól nem félek, hogy jöhet idő, amikor talán
1541 II, IV | Én arra készen vagyok. De hogy becsület nélkül éljünk,
1542 II, IV | arcába nézett, oly közelről, hogy szemeikben megláthatták
1543 II, IV | forró csókjai bizonyíták, hogy elfeledte – megbocsátott.~
1544 II, V | háncsát, s úgy ereszkednek le, hogy az egész élő fa kérge mind
1545 II, V | riogatással rohan elő a faluból, hogy visszakergesse őket erdeikbe.
1546 II, V | és mindenütt kitüntetni, hogy az asszony érti a házi dolgot
1547 II, V | már, mint a pap a misét, hogy mi a teendőjük, s hiába
1548 II, V | babonával, s azt akarja, hogy azt más ember is komolyan
1549 II, V | embert, s nem veszi észre, hogy ezzel lesz a legkiállhatatlanabb
1550 II, V | megfogadta neki minden szentekre, hogy úgy fog rá gondot viselni,
1551 II, V | bástyákra sem lehetett felmenni, hogy friss levegőt szíjon, nála
1552 II, V | minthogy fogadása tartotta, hogy kedves vendégét még a szellőtől
1553 II, V | mindenikben fordul elő, hogy azok közül, akik egymást
1554 II, V | regét Ilonka, s azt hitte, hogy azok költött dolgok. Most
1555 II, V | eresztette: azt mondta, hogy nem jó az alvó gyermeket
1556 II, V | Lászlónak, s elmondá felőle: hogy íme, ez az egy ember a kivétel
1557 II, V | képmása a hűségnek: méltó, hogy minden asszony oltárt emeljen
1558 II, V | érzés; olyanforma, mint az, hogy az anyák nem szeretik, ha
1559 II, V | pedig azért van szükségem, hogy az ezredemnek kifizessem
1560 II, V | akkor ez nem annak a jele, hogy el akarja hagyni a zászlóját.
1561 II, V | tudtára volt Ilonkának, hogy Ozmonda grófnő Szunyoghy
1562 II, V | még tavaly apácává lett. – Hogy gyanakodhatott volna reá?~
1563 II, V | asszony meglepte Ilonkát azon, hogy a budetini völgy felé mereng,
1564 II, V | tájékot, mert még megteszi, hogy a helyébe jön.~– Azt szeretném
1565 II, V | amit nem ismer. Tudod-e te, hogy híják azt a várat, amit
1566 II, V | esett meg: meglátod abból, hogy micsoda szellet jár a budetini
1567 II, V | mondani el egy történetet, hogy az a hallgató szívének tessék;
1568 II, V | úgy végezni a balladát, hogy a ház ura ráköszöntse a
1569 II, V | hozzájuk, mert amilyen igaz, hogy Ocskay László tiszta színarany,
1570 II, V | színarany, olyan való igaz, hogy a budetiniak kezében még
1571 II, V | meg Magdolna asszonynak, hogy a férje éppen oda ment most.~
1572 II, V | Magam is ismertem: igaz, hogy hét vármegyében nem lehetett
1573 II, V | nőve a pofája szakállal, hogy amíg meg nem szólalt, nem
1574 II, V | szólalt, nem tudta az ember, hogy melyik a képes fele az ábrázatjának. –
1575 II, V | arról lett nevezetessé, hogy török fogságra került volt,
1576 II, V | Bugyi Péterrel. A törökök, hogy el ne szökhessék, egymáshoz
1577 II, V | cseléd aztán egy éjszaka, hogy az ura megmenekülhessen,
1578 II, V | megtenni azt a szörnyű dolgot, hogy amelyik lába oda volt az
1579 II, V | között megtiltá a Katinkának, hogy még valaha a Forgáchcsal
1580 II, V | váltson. Mert ha megtudja, hogy még egyszer beszélt vele:
1581 II, V | helyébe. – Történt ekkor, hogy a nógrádi nemességet lerendelték
1582 II, V | volna, nem állhatta meg, hogy egy utolsó búcsúvételre
1583 II, V | hűséget esküdtek egymásnak, s hogy soha mást hitvestársul nem
1584 II, V | akkor megtudta az apja, hogy a kedvesével volt találkozáson,
1585 II, V | rést hagyatott a falon, hogy kenyeret, vizet lehessen
1586 II, V | a leány azt nem mondja, hogy kész hozzámenni Jakusichhoz,
1587 II, V | kell-e Jakusich uradnak?” –, hogy „Inkább a halál legyen vőlegényem!”. „
1588 II, V | uram azzal fenyegetőzött, hogy a szelelőlyukat is befalaztatja
1589 II, V | megizente a pajtásának, hogy micsoda nagy veszedelembe
1590 II, V | Gáspár úr a csatlósait, hogy álljanak ellent, mert azok
1591 II, V | öröm a szeretők között, hogy egymáséi lehettek. Nem is
1592 II, V | történet csak azt bizonyítja, hogy akinek a szívében hűség
1593 II, V | jött egész erőhatalommal, hogy feltörje a leány börtönét,
1594 II, V | azt majd a kard dönti el, hogy kié legyen a szép menyasszony!”
1595 II, V | aztán közbevetették magukat, hogy ne verekedjék össze mind
1596 II, V | csak az lett annak a vége, hogy a vitéz oroszlánkői Jakusich
1597 II, V | fekete halál!~Szerencse, hogy vége volt a pászmának: elfogyott
1598 II, V | üdvösséges. De meg elég is, hogy egy nap egy lenbábot lefonjon
1599 II, V | Dicsekedett mód nélkül, hogy ő mindennap lefonja az egy
1600 II, V | váltig követelte rajta, hogy adja elő; az úrfi esküdözött,
1601 II, V | elő; az úrfi esküdözött, hogy nincs az őnála, hanem a
1602 II, V | olyan keserves bántást, mint hogy ezeket a meséket végighallgattatá
1603 II, VI | elméláztából, s hamar észrevette, hogy mitől ijedt meg a lova. –
1604 II, VI | szíve. Mindjárt kitalálta, hogy ki ott az a némber. Odalépett
1605 II, VI | Te vagy itt, Ozmonda?~– Hogy én vagyok-e itt? Hogy Ozmonda
1606 II, VI | Hogy én vagyok-e itt? Hogy Ozmonda van-e itt? – suttogá
1607 II, VI | rád, mikor azt ígérted, hogy eljössz? – Huszonötödikére
1608 II, VI | Huszonötödikére ígérted, hogy megjössz: és ma már Szent
1609 II, VI | Én pedig negyednapja már, hogy itt várlak-leslek az ókútnál,
1610 II, VI | kezde a szava után.~– Tudod, hogy mennyi mindenféle bohóságot
1611 II, VI | bohóságot kigondoltam azalatt, hogy hogyan fogadjalak? Úgy akartam,
1612 II, VI | fogadjalak? Úgy akartam, hogy mikor megjössz, én befalaztatom
1613 II, VI | átölelte a lovag derekát úgy, hogy a hosszú szőke haja annak
1614 II, VI | Budetin várában. Látszik, hogy nincs itthon a gazda. Őalatta
1615 II, VI | Bezzeg kimutatták itt, hogy milyen nagyon várták! Nem
1616 II, VI | Olyan dáridó volt ott, hogy lakodalomnak is bevált volna. –
1617 II, VI | telt ki! Annyi bizonyos, hogy Gáspár úr ugyan egy malacot
1618 II, VI | egymással beszéltek.~Tudva van, hogy a lépes méz édes, ha egy
1619 II, VI | Ocskay el nem tudta gondolni, hogy mire kell Ozmondának az
1620 II, VI | testéről, akkor kitűnt, hogy kettős vállfűző van rajta.
1621 II, VI | A császár azt mondta, hogy azzá lehetsz, amivé tenni
1622 II, VI | az múlhatlanul szükséges, hogy legalább a saját ezreded
1623 II, VI | rajta a kezét. Szükséges, hogy azt minél előbb megkapd.
1624 II, VI | Bercsényinek, azzal az izenettel, hogy fizesse ki belőle a katonáid
1625 II, VI | olyan intézkedéseket tesz, hogy a kurucaid észre sem veszik,
1626 II, VI | kuruc a királyi zászlóhoz, hogy maga sem veszi észre. Ocskay
1627 II, VI | gondoskodtak magas patrónusaid, hogy gazdag uradalommal légy
1628 II, VI | rég megérdemlette volna, hogy megnotáztassék. Nyíltan
1629 II, VI | boszorka. Megérdemlené, hogy máglyára vessék! – Hallod-e,
1630 II, VI | jó gondolat volt tőled, hogy feleségvivés ürügye alatt
1631 II, VI | gyöngyöző veríték homlokán, hogy Ozmonda minden gondolatját
1632 II, VI | Édes bolondos fejem, te! Hogy töröd most magad azzal a
1633 II, VI | magad azzal a gondolattal, hogy „Mit? Én? Elvegyem Lengyel
1634 II, VI | már hozzá kell szoknod, hogy ezután nyugaton kel a nap,
1635 II, VI | Hát hiszen, ha nem akarod, hogy neked adják Lietavát, hát
1636 II, VI | akit én szeretek. – No hát, hogy csókolja meg a csóka a fiát?~
1637 II, VI | miért! Kivallod mindjárt?~S hogy Ocskay válasz helyett még
1638 II, VI | rátérdelt a mellére: „Kivallod, hogy miért nevetsz?” Utoljára
1639 II, VI | kést a markába. „Megmondod, hogy mit nevetsz, vagy levágjam
1640 II, VI | csak azt súgná a fülébe, hogy „Hiába csaltál el osztrák
1641 II, VI | nevetett!… Mondd meg neki, hogy ne nevessen többet úgy!…~
1642 II, VII | útjából.~Ocskay azzal fogadta, hogy: „Ugyan régen várlak már
1643 II, VII | rontod a termetedet azzal, hogy nekem hazudsz? Hiszen nem
1644 II, VII | tudnám már én is, mint más, hogy eladtad te azokat a katonákat
1645 II, VII | minden kastélyban beszélik, hogy beálltál már szépen a császáriakhoz,
1646 II, VII | Minden ember azt mondja, hogy okosan tetted, bölcs ember
1647 II, VII | Azt bolondul tetted, hogy oda vitted; ahhoz a vén
1648 II, VII | azt is meg tudja tenni, hogy mindennap rádolvassa, ha
1649 II, VII | száz mérföldnyire vagy is, hogy mit csinálsz, kivel mit
1650 II, VII | kiveti az abrakadabrán, hogy kirúgtál! De hát ez a te
1651 II, VII | is az én bajom.~– Persze, hogy az. Hát gyere, számoljunk,
1652 II, VII | kölcsönösszegből.~– Sajnálom, hogy az ezüstödet is el nem hoztad;
1653 II, VII | Ha eszed van, rajta légy, hogy idekaphasd, míg más okos
1654 II, VII | határozott parancsot is, hogy minden rendes katonájával
1655 II, VII | szóval azt izente neki, hogy ha Ocskay belemegy a kelepcébe,
1656 II, VII | a lábát, s úgy lavíroz, hogy ha a kapca szorul, egy ugrással
1657 II, VII | Ocskay visszaizent neki, hogy csak jöjjön bátran a maga
1658 II, VII | Nemcsak arról volt szó, hogy egy vezér megszökjék egyedül:
1659 II, VII | vele? Az sem volt elég, hogy a vezér a maga seregét olyan
1660 II, VII | nyereség. Rábiztatni a sereget, hogy fordítsa meg az arcvonalt,
1661 II, VII | megvenni az alvezérek szívét, hogy esküdjenek más hűséget:
1662 II, VII | mutatja a Bezerédy példája, hogy ezen milyen könnyű rajtaveszteni…
1663 II, VII | dandárt úgy az ellenséghez, hogy a hívek ne tudjanak róla
1664 II, VII | sejtelmük sem volt róla, hogy hová mennek!~Mikor Nagytapolcsány
1665 II, VII | örvendezéssel híresztelték, hogy a fegyverszünet meg van
1666 II, VII | alatt elterjedt a híre, hogy Pálffy bán hozza magával
1667 II, VII | lehetett azt észrevenni, hogy az ő oldalcsapataik, a nemesi
1668 II, VII | akkor vette észre mindenki, hogy mi történik itten, mikor
1669 II, VII | börtönből.~S nem volt elég, hogy ezt az agyonsértő szót kiáltotta
1670 II, VII | után azt lehetett hinni, hogy ő a kurucok között a legelégedetlenebb:
1671 II, VII | rákövetkezett kudarctól: hogy ezredének egy része elhagyta.
1672 II, VII | a maga három századával, hogy Ocskayval egyesüljön.~A
1673 II, VII | A labancok azt hitték, hogy ez az üldözött csapat, amelyiket
1674 II, VII | szétverték az egész csapatot, hogy maga Blaskovich gyalog menekült
1675 II, VII | elefánti zárdába vitték, hogy itt vannak a szökevények.~
1676 II, VII | hadnagyokat, jelentve nagy garral, hogy ugyan leaprították a többit.~–
1677 II, VII | Bottyán uram, ő jött azért, hogy engemet elfogjon, s én fogom
1678 II, VII | bán uram?~– Azt mondom, hogy hatalmas egy stratagéma,
1679 II, VII | sorkamorkája van a dolognak. Arra, hogy kegyelmed a saját ezrede
1680 II, VII | viszont tudni fogja azt, hogy a császári hadsereg szervezésében
1681 II, VII | várait. Lesz gondom rá, hogy azok mint igen nevezetes
1682 II, VII | rossz hatást, s rajta volt, hogy enyhítőt adjon hozzá.~–
1683 II, VII | kegyelmed saját dolgát illeti, hogy az hosszú időhaladékot ne
1684 II, VII | neve elé, s megkövetelheti, hogy „méltóságos”-nak címezzék. –
1685 II, VII | Bécsbe. Ott, mondhatom, hogy nagyon várják.~…Tehát Ocskay
1686 II, VIII | ordítsátok végig az utcákon, hogy Ocskay labanccá lett; minden
1687 II, VIII | bezörgessetek, s tudtul adjátok, hogy Ocskay elárulta a hazáját!
1688 II, VIII | ablakon Vak Bottyánhoz, hogy ugorjon ki az ágyból, akármilyen
1689 II, VIII | ha kell, egy oroszlánnyá, hogy vérét ihassa: az ám jöjjön
1690 II, VIII | hordozni, aki el tudja viselni, hogy itt megbotozzák, ott megkorbácsolják:
1691 II, VIII | kalatyoljon: s amikor meg az kell, hogy megmeredjen, még ha tüzes
1692 II, VIII | többet, csak arra az egyre, hogy Ocskay Lászlót élve elfogja,
1693 II, VIII | bűbájos planétájára, a holdra, hogy annak, aki ma elárulta a
1694 II, VIII | És most tudja meg ki-ki, hogy mi a tennivalója – monda
1695 II, VIII | nincs előttünk). Lehet, hogy ott most nagy áldomást isznak,
1696 II, VIII | akibe szerelmes. – Lehet, hogy ahhoz oson el egy szóra. –
1697 II, VIII | mint a hazáját. Meglehet, hogy a lelke nem hagyja nyugodni.
1698 II, VIII | Érte megy és gyermekeiért, hogy elhozza onnan. Előbb elfogod,
1699 II, VIII | egy félelmem van csupán, hogy az az angyal még kiimádkozza
1700 II, VIII | egy talán! Ne engedd neki, hogy vele összejöjjön! – Én magam
1701 II, VIII | elszörnyedve.~– Leginkább hiszem, hogy oda fog menni. Oda kell
1702 II, VIII | leghamarább megkapom.~– De hogy fogod el őt Bécsben, ha
1703 II, IX | postakocsisokat a gyorsabb haladásra, hogy a kísérőit elhagyhassa magától:
1704 II, IX | az volt a rendeltetése, hogy a kocsija előtt lovagoljon,
1705 II, IX | olyan közel volt Bécshez, hogy az István tornyát megláthatá,
1706 II, IX | volt rajta; ami arra való, hogy a szemközt jövők messziről
1707 II, IX | jövők messziről meglássák, hogy a postaszekér jön, s jó
1708 II, IX | volt az osztrák postának, hogy ha valahol kidőlt a lova
1709 II, IX | utána a másik fullajtár, hogy ne szaladjon, hiszen nem
1710 II, IX | találnak vele.~Tudniillik, hogy Ocskay László megtartotta
1711 II, IX | megtartotta a jó magyar szokást, hogy mikor Bécsbe utazik az ember,
1712 II, IX | megvolt az a rossz szokása, hogy a vámsorompónál mindenbe
1713 II, IX | orrát azzal a kérdéssel, hogy „Nix mautbares?”, s zárt
1714 II, IX | előttük szépen, s tűrni, hogy a vámos őrmester bedugja
1715 II, IX | tenyerével a mellét meg a hasát, hogy igazi-e, nincs e kitömve
1716 II, IX | Legelőször is azt kérdik, hogy „kicsoda az úr?”.~– Én Ocskay
1717 II, IX | Miért nem mondja mindjárt, hogy a kínai császár? Sok gauklert
1718 II, IX | én már, aki azt mondta, hogy ő generális. Mintha nem
1719 II, IX | nem tudnánk mi, bécsiek, hogy ki az az Ocskay László!
1720 II, IX | bejönni a vámházhoz.~Jaj, hogy viszketett a tenyere Ocskay
1721 II, IX | elnevette magát. Tudta ő, hogy az nem valami mennyei tünemény,
1722 II, IX | magyarban az az ősi virtus, hogy szerette megtudni, mennyivel
1723 II, IX | Ocskay emberségnek tartotta, hogy aki vele ilyen szívességet
1724 II, IX | valahol, Nagyszombat alatt, hogy ahol ez a kezébe akad, ott
1725 II, IX | ütve a gazdának –, hát te hogy lettél kocsmárossá?~S azzal
1726 II, IX | előtte, nem is kérdezte, hogy szabad-e.~– Hidd el nekem,
1727 II, IX | elkárhozott már bele. – Megbántam, hogy átszöktem a németekhez,
1728 II, IX | még róla. Urlaubot kértem, hogy feljöjjek Bécsbe. Azt nem
1729 II, IX | elfelejtették megmondani, hogy hol kapom meg. Mikor aztán
1730 II, IX | egyik ajtótul a másikra, hogy igazságot kapjak, mindenütt
1731 II, IX | mindenütt azt mondták, hogy „werden schon sehen”. Nyolc
1732 II, IX | főudvarmesteri hivatal ajtajának, hogy a császárnál audienciát
1733 II, IX | Angyal”-nak; mondhatom, hogy azóta paradicsomi életet
1734 II, IX | kedves kamerádom, tudom, hogy te is ilyenforma járatban
1735 II, IX | dolgodat jól. Ha nem tudnám, hogy jössz, miért mentem volna
1736 II, IX | megduplázom a fizetést, hogy nekem a legelső példányt
1737 II, IX | volna. Az is benne volt már, hogy őneki Bécsbe kell feljönni
1738 II, IX | bőrkanapéra. – Azt okosan tetted, hogy otthagytad a kurucokat;
1739 II, IX | énhozzám az enyéim. Tudom jól, hogy el is akartak már fogni,
1740 II, IX | dicsőségből, kedves kamerád uram, hogy tökéletesen meg légy tőle
1741 II, IX | nem azért hívattam kendet, hogy nekem itten bolond tanácsokat
1742 II, IX | tanácsokat adjon, hanem hogy vegye elő a krétáját, s
1743 II, IX | Botond a bizánci rézkapura, hogy csak úgy döngött bele a
1744 II, IX | szájszegletével sandalgott felé, hogy ennek most megadta a kegyelemdöfést.~
1745 II, IX | Az is világos mármost, hogy a „Fehér Angyal” kinek a
1746 II, IX | szívességéből tudta meg, hogy Ocskay Bécsbe jön, s miért
1747 II, IX | almáriumot az ajtó elé tolni, hogy ki ne nyithassa valaki.~
1748 II, IX | tudomást sem venne róla, hogy a szomszéd szobában van
1749 II, IX | fehérruha-viselés által nem jelezte, hogy „gyászos özvegyasszony”.~
1750 II, IX | De azzal a szándékkal, hogy itt velem találkozzék?~–
1751 II, IX | Azzal. Amint megtudtam, hogy kegyelmednek Bécsbe kell
1752 II, IX | feljönni, rögtön útra keltem, hogy megelőzhessem.~– De hát
1753 II, IX | ne gondolja kegyelmed, hogy valami pásztorórák utáni
1754 II, IX | Az ok, ami idehozott, az, hogy kegyelmednek sehol a világon
1755 II, IX | nem is tudta kegyelmed, hogy mit köszönjön meg. Bécs
1756 II, IX | vezetnek. Én előrejöttem, hogy kegyelmed számára előkészítsem
1757 II, IX | kegyelmedet idáig, elhiheti, hogy itt magára nem hagyom: veszendőre,
1758 II, IX | is meg vagyok győződve, hogy azok a szolgálatok, amiket
1759 II, IX | S van elég önbizalmam, hogy azokat méltányolni fogják.
1760 II, IX | fel Bécsbe. S én hiszem, hogy ott, ahol a férfiértéket
1761 II, IX | becsülik, ki fogják találni, hogy Ocskay László mit ér. –
1762 II, IX | korcsmárosának az ajánlatát, hogy legyek a vendéglője kapuján
1763 II, IX | kapuján kocsmacímer, mint azt, hogy generálissá legyek asszonyi
1764 II, IX | szokva teljes életemben, hogy asszonynál, még ha szeretett
1765 II, IX | Különös kérdés volt.)~– Hogy elfogadjam, amit kegyelmed
1766 II, X | a csatatéren; azt hiszi, hogy övé az már.~Rajta, rajta!~
1767 II, X | német katonák. A vége az, hogy: „Feküdj, feküdj, lompos
1768 II, X | felébredésnél alig tudta kitalálni, hogy hol van most. Mikor aztán
1769 II, X | az ablakon, akkor látta, hogy Bécs városában van: a német
1770 II, X | kellett az öltözködéssel, hogy kilenc órára ott legyen
1771 II, X | mintha megijedt volna, hogy felökleli vele.~Aztán következett
1772 II, X | következett a vallatás, hogy mi járatban van.~A császárhoz
1773 II, X | kérdezte tőle a kerek hasú, hogy „volt-e már valami gonosztettért
1774 II, X | főlajstromozó utánament, hogy kikísérje. A hivatalszobán
1775 II, X | szelencéjéből, s azt mondta neki, hogy: „Különös gondunk lesz az
1776 II, X | haza! Tedd magadat gálába, hogy legelébb is bejelentsd magadat
1777 II, X | Ocskay el nem tudta képzelni, hogy ki lehet nekik kettőjüknek
1778 II, X | építette, nem számított arra, hogy abban magyar mágnások is
1779 II, X | asztalnál, s azt kérdezé tőle, hogy kinek híják, és mi a címe.~–
1780 II, X | őfelsége: éppen azért jöttem, hogy azt a szalagot megkapjam.~–
1781 II, X | csak a többi címeit kérem, hogy bejegyezhessem az audienciás
1782 II, X | uracskám, az attól függ, hogy hányan íratják be magukat
1783 II, X | mert azt tudni fogjuk, hogy a legújabb hofceremoniell
1784 II, X | lenni mindennap. Meglehet, hogy negyedik, úgy cseppenhet,
1785 II, X | negyedik, úgy cseppenhet, hogy az ötödik napon.~(Hisz azalatt
1786 II, X | éppen akkor kiáltotta el, hogy „hopplétz” (abg’lőst). –
1787 II, X | feleségéhez.) Nem tudja az úr, hogy Bécsben tizenkét órakor
1788 II, X | Törökországból.~Ocskay meggondolta, hogy az oroszlánt sem jó háborgatni,
1789 II, X | meg az is eszébe jutott, hogy maga is ebédre hivatalos,
1790 II, X | Véghetetlenül örültek, hogy ismét szerencséjük van találkozhatni.~
1791 II, X | Nagyon jól tette ön, hogy a Fehér Angyalba jött szállni! –
1792 II, X | már özvegyasszony.~Ocskay, hogy kiegészítse a traktát, behozatott
1793 II, X | ez az egy is megérdemli, hogy soha el ne bocsássuk, meleg
1794 II, X | magát borókapálinkával, hogy az utcán eldőlt, s ott maradt
1795 II, X | akkor látta eliszonyodva, hogy micsoda társaságba került.
1796 II, X | világ a vendégtermet, csak hogy az Augustint hallhassák.
1797 II, X | De olyan is az ő nótája, hogy az embernek a talpát csiklandozza,
1798 II, X | csiklandozza, mikor az azt énekli, hogy „Rock is weg, Stock is weg”;
1799 II, X | megtette Federreiter úr, hogy egy „schnadahüpfert” közrebocsásson
1800 II, X | énekelje el azt a nótát, hogy „Még azt mondják, hogy nem
1801 II, X | hogy „Még azt mondják, hogy nem illik a tánc a magyarnak”!~–
1802 II, X | csakugyan rá hagyta magát bírni, hogy szép csengő hangjával elénekelje
1803 II, X | produkálni. Engedelmet kért, hogy szobájába vonulhasson.~Az
1804 II, X | az ő kedves jó cimborája, hogy olyan sürgetős a találkozása?
1805 II, X | Paragraf so und so azt rendeli, hogy akik a kocsmákban asszonyszemélyekkel
1806 II, X | szigorúan kérdőre vonatnak, hogy miféle törvényes avagy törvénytelen
1807 II, X | asszonyság?~– Hát persze hogy rokonom. Unokahúgom.~– Hányadik
1808 II, X | után.~– Eszerint beírom, hogy a „testvére” az úrnak.~–
1809 II, X | a „hübschlerin”-ek közé, hogy észre se veszi.~– Ne féltse
1810 II, X | figyelmeztesd a húgocskádat, hogy mikor magánosan megy a Grabenre
1811 II, X | csak annyival ment előbbre, hogy Wratislaw kapusának egy
1812 II, X | az inas arra a kérdésére, hogy itthon-e az excellenciás,
1813 II, X | excellenciás, azt a választ adta, hogy „itthon van, de beteg”. –
1814 II, X | térnie. Későn jutott eszébe, hogy az inasnak is kellett volna
1815 II, X | foglalva államügyekkel, hogy nem ért rá őt elfogadni.~
1816 II, X | azért nem panaszkodhatott, hogy unja magát. A kedélyes Bécsben
1817 II, X | versenyezve a két barátjával, hogy melyik teszi meg a híres „
1818 II, X | fürödtek (magától értetődik, hogy fürdőöltözetben), a gavallér
1819 II, X | egyszer hagyta magát rávenni, hogy régi kedvenc kocsmájában,
1820 II, X | egyszercsak azt mondja a duda, hogy „nyekk”, nem adja tovább
1821 II, X | egy mulatság, azt látni, hogy milyen jól tud mulatni a
1822 II, X | mintha figyelmeztetnék, hogy no, most hallasz valamit,
1823 II, X | bajuszkipödrést fejezi ki, hogy mit várnak tőle.~Az egész
1824 II, X | bajuszt. Könnyen kitalálhatta, hogy róla lesz szó a nótában.~
1825 II, X | valaha, most azt hiszitek, hogy dudával puskáztok ki?”~Augustinnak
1826 II, X | gyantázott, azt jelezte, hogy új vers következik.~– Silentium! ’
1827 II, X | Ocskay megvallotta magában, hogy ez a föld alatti aknafelrobbantás
1828 II, X | magának; tüntetve vele, hogy nincs szándéka megfutni
1829 II, X | nem jutottak ám el odáig, hogy „Ohr ist weg, Ehr ist weg”,
1830 II, X | kerek asztal emberei közé, hogy amelyiket eltalált közülük,
1831 II, X | tőle, s aztán nem várta, hogy megtámadják, hanem felkapta
1832 II, X | hátukat tartották a fokosnak, hogy a fejüket ne érje. Ocskay
1833 II, XI | kedvetlenül Scharodinak –, hogy neked ezt a kárt okoztam.
1834 II, XI | kapott fel olyan nagy hírre, hogy volt egy hentesmester vendége,
1835 II, XI | azután törte rajt a fejét, hogy vajon miféle áruló járhat
1836 II, XI | Ráismert a ritmusáról, hogy ez magyar népdal. Hallgatott,
1837 II, XI | danoló az ablaka alatt, hogy jobban meghallhassák ott
1838 II, XI | Bercsényi!” Majd meg azt, hogy: „Szegény magyar vér!” –
1839 II, XI | magyar vér!” – Úgy látszott, hogy egészen az Ocskay csalogatására
1840 II, XI | amellett arról is bizonyosak, hogy ha Ocskay megkaphatja azt,
1841 II, XI | árnyékokat; s neki-nekiiramodik, hogy utolérje őket.~Így kicsalogatják
1842 II, XI | volna ezeken a helyeken, hogy nyomára sem akadt volna
1843 II, XI | különös okuk lehetett rá, hogy meg ne álljanak előtte.
1844 II, XI | nem messzire. Azt hitte, hogy azok útjelzők, s odament,
1845 II, XI | odament, abban a hitben, hogy majd azok útbaigazítják.~
1846 II, XI | holdsugárban fénylő aranysassal.~Hogy került ő ide?~Mi vezette
1847 II, XII | borzalmas híreket terjeszteni, hogy a közkutakat a belvárosban
1848 II, XII | belvárosban megmérgezik, hogy a szentségtartóból a szent
1849 II, XII | kilopták s megfertőztették, hogy húsvéti ünnepi szertartásaikhoz
1850 II, XII | a zsidókra fogták róla, hogy azok törik fel a sírokat;
1851 II, XII | polgárok; felkérték a császárt, hogy űzze ki a zsidókat Bécsből
1852 II, XII | akadt vevő. Azt beszélték, hogy azok megvannak átkozva.
1853 II, XII | keresztben, hosszában, anélkül hogy másforma emberekre bukkant
1854 II, XII | Annak köszönheti kegyelmed, hogy az éjjel agyon nem ütötték,
1855 II, XII | éjjel agyon nem ütötték, hogy az én embereim minduntalan
1856 II, XII | Mivelhogy megígértem az úrnak, hogy gondját fogom viselni.~Ocskay
1857 II, XII | az éjjel meg nem értett, hogy azok a sunnyogó alakok,
1858 II, XII | egyúttal azt is megérthette, hogy az ő járását, kelését minden
1859 II, XII | azt mondta a szószékről, hogy ahány erényes asszony van
1860 II, XII | becsületüket. „Én nem mondtam, hogy egyszerre viszem ki; hanem
1861 II, XII | hitszónok a népénekeshez, hogy mind a kettő egészen a bécsi
1862 II, XII | alakot, akit odavitt a bűne, hogy a romlott világ valamely
1863 II, XII | kapott, s kiprédikálta, hogy azt csupa gyönyörűség volt
1864 II, XII | megsajdította Ocskay László, hogy most őtet fogják kiprédikálni;
1865 II, XII | templombontás nélkül.~Persze, hogy őtet prédikálták ki. Az
1866 II, XII | szónoklat arról zengedezett, hogy íme, milyen nagy hatalma
1867 II, XII | Ocskay a templomból, látta, hogy a ponyvasátor alatt már
1868 II, XII | belőle.~Feltette magában, hogy mai nap otthon marad. Vasárnap
1869 II, XII | várta az esteli harangszót, hogy lefeküdjék. Ma hiába telik
1870 II, XII | azonban, mindamellett is, hogy mindent megtud, ami a város
1871 II, XII | egyet mégsem tudta meg, hogy ugyanazon az éjszakán, amelyen
1872 II, XII | fogni a kurucok, elmesélte, hogy a zsidók voltak a kuruc
1873 II, XII | délután a legjobb idő volt rá, hogy kitörjön. Mesterlegénység,
1874 II, XII | megmutatta Scharodi uram, hogy mire képes egy katonaviselt
1875 II, XII | Időnyerésről volt szó, hogy a katonaság megérkezhessék,
1876 II, XII | Kinek loptam el valamijét, hogy rám törtök? Mennydörgős
1877 II, XII | Mennydörgős zivatar! Nem tudjátok, hogy én katona voltam, száz csatában
1878 II, XII | Riesentornál van felakasztva, hogy ha a „Fehér Angyal”-t megrohanjátok,
1879 II, XII | szónoklatot úgy adta elő Scharodi, hogy azon a kis erkélyen körös-körül
1880 II, XII | fújt a kölyök szeme közé, hogy az ijedtében hanyatt bukfencezett
1881 II, XII | Bolondok! Hát nem tudjátok, hogy tegnap éjjel még, a nagy
1882 II, XII | bolond, ne! Hát azért, hogy az éjjel ide tért vissza,
1883 II, XII | nyavalyás elmondta volna, hogy ő nem az, hanem amaz, addig
1884 II, XII | úgy megrakták ütleggel, hogy holtig megemlegethette.
1885 II, XII | az ál-Ocskay kókányozóit, hogy Hagyják abba, nem az az
1886 II, XII | amit az ég fölszentelt, hogy nagy céljait rábízza, szétzúzod?
1887 II, XII | Mondhatom én azt a gyermekeknek, hogy én nem a krampusz vagyok,
1888 II, XII | erélyesen, elhatározottan –, hogy ha ezt a fejet idehoztam,
1889 II, XII | kitörése elől. Tudni való, hogy a pincéreknek nem nyavalyájuk
1890 II, XII | tartson meg örök időkig; hogy legyen Bécs városa mustrája
1891 II, XII | hanem rukkolj ki vele, hogy mi van a zsákban!~– Hát
1892 II, XII | madarat.~– No, én nem akarom, hogy emberhalál legyen! Hallgassátok
1893 II, XII | s meggyőződhetik felőle, hogy semmiféle férfiember sincs
1894 II, XII | aki belemegyek, s fogadom, hogy eloltom, Szent Flórián segítsége
1895 II, XII | sokaság egyszerre ráállt, hogy menjen be hát a kakastollas
1896 II, XII | debellát alakított belőle, hogy bátran odaállíthatta a tűzhelyhez
1897 II, XII | majd másutt! Azon volt, hogy magát meg ne fogják.~A vágtatva
1898 II, XII | kellett neki Bécsbe jönni, hogy ezt meglássa? Hogy ilyen
1899 II, XII | jönni, hogy ezt meglássa? Hogy ilyen alakban lássa meg
1900 II, XIII | az utcákon a polgárőrség, hogy az embernek a szíve együtt
1901 II, XIII | megállítottak, s megkérdezték tőle, hogy jó barát-e, vagy sem. Mind
1902 II, XIII | Kegyelmes úr! Jelentem, hogy a lázadás le van verve.
1903 II, XIII | zsidóutca és húspiac ellen, hogy a katonaság figyelmét félrevonják.
1904 II, XIII | is mentségére szolgál az, hogy a lázadók a zsidóvárosban
1905 II, XIII | vezették. Intézkedés történt, hogy ily eset ne ismétlődhessék.
1906 II, XIII | Kegyelmes úr, jelentem, hogy a lázadás le van verve.
1907 II, XIII | zsidóutca és húspiac ellen, hogy a katonaság figyelmét félrevonják.
1908 II, XIII | is mentségére szolgál az, hogy a lázadók a zsidóvárosban
1909 II, XIII | vezették. Intézkedés történt, hogy ily eset ne ismétlődhessék.
1910 II, XIII | Kegyelmes úr, jelentem, hogy a lázadás le van verve.
1911 II, XIII | mint fentebb: úgy látszott, hogy mindenki egy eléje írt formulare
1912 II, XIII | Kegyelmes úr, jelentem, hogy a lázadás le van verve.
1913 II, XIII | rinocerosznak! Képzelem, hogy hát ő maga, Wratislaw uram
1914 II, XIII | a legnagyobb szerencse, hogy azt letetted. Nem emlékezel
1915 II, XIII | kéreti a tábornok urat, hogy amilyen korán csak lehet,
1916 II, XIII | meghívtam kegyelmedet, hogy ha egyszer Bécsbe jön, egyenesen
1917 II, XIII | Ocskaynak mondhatnékja volt, hogy de bizony egynehányszor
1918 II, XIII | akartam jönni, de azt mondták, hogy: „Ott künn tágasabb!”~–
1919 II, XIII | vendégem marad. Rendelkeztem, hogy a málháit a „Fehér Angyal”-
1920 II, XIII | pedig tiszteljen meg azzal, hogy reggelizzék együtt velem.~
1921 II, XIII | udvarnál. A császár meghagyta, hogy tudósítsák, ha ideérkezik.
1922 II, XIII | elégedetlenségét a főudvarmesternek, hogy ezt elmulasztották. Még
1923 II, XIII | miniszterei jelenlétében, hogy a legmagasabb kitüntetésben
1924 II, XIII | jött a hercegi borbély, hogy az arcát egész simára borotválja,
1925 II, XIII | volt, jelentették neki, hogy a hintó előjárt! – Ocskay
1926 II, XIII | mentegetőzésformát; végezve azzal, hogy őfelsége valamennyi vendégek
1927 II, XIII | Akiknek annyiszor emlegették, hogy majd eljön értük az Ocskay
1928 II, XIII | tervet főzött ki agyában, hogy értük eljöhessen, hogy karjaiba
1929 II, XIII | hogy értük eljöhessen, hogy karjaiba zárhassa, repülve
1930 II, XIII | maga Wratislaw kimondta, hogy inkább az ország pecsétnyomóját
1931 II, XIII | kuruc hadvezér azon kezdi, hogy meghódol az uralkodó által
1932 II, XIII | Federreiter! Nagy szerencse, hogy ezt a véletlen így hozta
1933 II, XIII | tallért adományozott neki. S hogy külső pompa is jelképezze
1934 II, XIII | magyarnak őstulajdona az, hogy mikor indulatba jön, szónokká
1935 II, XIII | engedi-e a hofceremonielle, hogy a jobbágy orációt tartson
1936 II, XIII | érzelmeinek, s esküvel fogadta, hogy minden tehetségét arra fogja
1937 II, XIII | tehetségét arra fogja áldozni, hogy a császár zászlóinak diadalt
1938 II, XIII | volt mosva az emlékéből az, hogy itt, ezen ajtóban találkozott
1939 II, XIII | Valami olyat rebegett, hogy nincs pénz, üres a bellica
1940 II, XIII | lármát csapott a hivatalban, hogy kivert minden németet a
1941 II, XIII | magával. Megparancsolá, hogy a Wratislaw-palotába szállítsák
1942 II, XIII | paripát kellett szereznie, hogy lóháton járhassa be az utcákat. –
1943 II, XIII | utcákat. – Nagy dolog volt, hogy mindenütt „querauz”-t kiáltottak
1944 II, XIII | vette. Nem jutott eszébe, hogy a gyöngyök könnyeket jelentenek.
1945 II, XIII | búslakodni fog is egy kicsit, hogy a férje mit járt Bécsben,
1946 II, XIII | mégis örülni fog rajta, hogy ilyen szép vásárfiát hozott
1947 II, XIII | kincsekért kapott, s azt hitte, hogy azokat még – más úton –
1948 II, XIII | vette el! Tudva volt előtte, hogy Ilonka mindazon ékszerekből,
1949 II, XIII | kancellár titokban Ocskaynak, hogy amint a legelső diadalmas
1950 II, XIII | Ocskay nem állhatta meg, hogy ezt a mondást ki ne szalajtsa
1951 II, XIII | meggyőződésre jutottam, hogy itt egy idegen kezek által
1952 II, XIII | kegyelmedet oly dühbe hozta, hogy kirohant az utcára keresni,
1953 II, XIII | kirohant az utcára keresni, hogy kit üssön agyon. S aztán
1954 II, XIII | zsidóvárost. Már akkor tervezték, hogy elfogják. Mind azt mondják,
1955 II, XIII | elfogják. Mind azt mondják, hogy élve akarták kézre keríteni.
1956 II, XIII | hanem jegyezze meg magának, hogy a saját volt hívei kullognak
1957 II, XIII | ellene az odúk piszoknépét, hogy meghurcolják a sárban! Azok
1958 II, XIII | magát ez a méreg Ocskaynak, hogy egész este nem jött meg
1959 II, XIII | megjelenése, aki jött jelenteni, hogy a zászlóalj nyeregben ül,
1960 II, XIII | lelkével.~Nem volt elég, hogy az az aranylánc hozzákötözte
1961 II, XIII | mégiscsak eszébe jutott neki, hogy ki az, aki elől úgy jöve
1962 II, XIII | elől úgy jöve el Bécsből, hogy adósa maradt.~A szép szomszédnő!~
1963 II, XIII | csak azt sem mondta neki, hogy: „Isten hozzád, édes rózsám.”~
1964 II, XIII | bekoszorúzva azzal az ígérettel, hogy majd legközelebb Budetinban
1965 II, XIII | éjszakai virrasztás után, hogy az „asszonyi szolgálat”
1966 II, XIII | s Ilonkának azt a szót, hogy: „Édesem”…~
1967 II, XIV | letartóztatta, azt vetve ellene, hogy a hadjáratot nem lovagias
1968 II, XIV | modorban folytatja a knéz; úgy, hogy csak a Tököli predikátum
1969 II, XIV | Elgondolható ennélfogva, hogy Tököli uram, aki a császári
1970 II, XIV | Ha én azt tudtam volna, hogy az embernek elébb le kell
1971 II, XIV | parasztosan.~– Akkor hát ugyan jó, hogy Blaskovich uramnak a nyakába
1972 II, XIV | megmosdatták a Dunánál, hogy rá lehessen ismerni a képes
1973 II, XIV | már messziről elárulta, hogy Ocskay ezredéhez tartozott
1974 II, XIV | bánnal összeölelkezni látta, hogy meggyalázó, fenyegető mondást,
1975 II, XIV | gyilkos méregkeverő volt, hogy Ocskay nem bírt ura lenni
1976 II, XIV | Ocskaynak szerencséje volt, hogy magával hozta a két escadron
1977 II, XIV | elmondja akkor Pálffy bánnak, hogy ez volt az a fickó, aki
1978 II, XIV | Hanem az a baj volt ezúttal, hogy Pálffy bán nem volt Pozsonyban:
1979 II, XIV | haditanács.~Ocskay azt hitte, hogy az annyit jelent, hogy tehát
1980 II, XIV | hogy az annyit jelent, hogy tehát ő is üljön le közéjük.~
1981 II, XIV | előrehúzta azzal a szándékkal, hogy majd leteszi rá magát.~Hanem
1982 II, XIV | tábornok úr azt mondja, hogy ő a hadifogoly megölése
1983 II, XIV | rá Heister – tanulja meg, hogy mikor a feldmarschallja
1984 II, XIV | kevés érdeme volt arra, hogy a magas úr rokonszenvét
1985 II, XIV | védelmet a fővezér. – Tudom, hogy az ő szava mind arany, amit
1986 II, XIV | tábornok úr?~Ocskay ráhagyta, hogy úgy van.~– Nos, mit zúgnak
1987 II, XIV | bizonyos vagyok felőle, hogy Ocskay László tábornok úr,
1988 II, XIV | lovagi szavamra fogadom, hogy nincs az a veszély, amitől
1989 II, XIV | nagy helyet adott neki, hogy szétvethesse a lábait. Ő
1990 II, XIV | szorongatja. Meg kell vallanom, hogy a kuruc vezérek újabb hadviselési
1991 II, XIV | csatába, hanem azt teszik, hogy amerre a mi seregünk előrehalad,
1992 II, XIV | Veszprémig hatoltam, anélkül hogy valaki ellenállt volna,
1993 II, XIV | visszamenekülnöm Komáromig, anélkül hogy valaki kergetett volna:
1994 II, XIV | átjáratait kell őriznünk, hogy ha a jég beáll, vagy Komáromot,
1995 II, XIV | Rákóczinak pedig az a szándéka, hogy amíg a császári hadsereget
1996 II, XIV | kinek-kinek utasításul kiadva, hogy mely városban üsse fel a
1997 II, XIV | Azonban Heister intett neki, hogy csak hallgasson: „Most én
1998 II, XIV | adta, nem kételkedem rajta, hogy ezt a feladatot, amit most
1999 II, XIV | Csak az ütötte meg a fülét, hogy ő most egyszerre dandárvezető
2000 II, XIV | arcokon azt vélte látni, hogy csupa merő irigység sandalog
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2312 |