bold = Main text
     Kötet, fezejet                                         grey = Comment text

2001    II,  XIV  |              egész Sárospatakig…~…Hajh! Hogy elenyészett egyszerre a
2002    II,  XIV  |              mosolygás erről az arcról! Hogy váltotta fel rajta a halálsápadás
2003    II,  XIV  |            aztán odatartsa a két kezét, hogy verjék békóba, s tartsanak
2004    II,  XIV  |               katonának.~Ocskay érezte, hogy most mindjárt kitör valami
2005    II,  XIV  |                hajtogatva magát előtte.~Hogy talált haza a szállására
2006    II,  XIV  |                 cseléd életét kioltá. – Hogy visszafecskendett rá a vére!
2007    II,  XIV  |                 a gondolat szállta meg, hogy most csak egy kicsiny kis
2008    II,  XV   |               nehéz kérdés állt előtte, hogy mi módon küldje azt el Lévára.
2009    II,  XV   |                tartani a levélküldőnek, hogy a futárját a kurucok fogják
2010    II,  XV   |              fogják el, hanem attól is, hogy a császáriak motozzák meg,
2011    II,  XV   |         megértik Ocskaynak a leveléből, hogy ő Heisternek a haditervét
2012    II,  XV   |                megbízatásnak vette azt, hogy Ocskaytól is levelet vigyen
2013    II,  XV   |              nevében írtak, azt mondja, hogy szegény lelkem fiamnak,
2014    II,  XV   |             volt a megölő gyilkosa! Már hogy tudott ilyen istentelenséget
2015    II,  XV   |             volt írva. – Azt már tudta, hogy Ocskay labanccá lett; de
2016    II,  XV   |         labanccá lett; de azt is tudta, hogy sok méltatlanság történt
2017    II,  XV   |                özön keserűséget önteni, hogy ami egyszer édes volt, keresztül
2018    II,  XV   |                 felé: lassú haladással, hogy a nagyasszonynak elég időt
2019    II,  XV   |            Olybá vette, mint bizonyost, hogy már csak a köztük támadt
2020    II,  XV   |                 ahová Ocskay közeledik, hogy soha egymást meg nem látják
2021    II,  XV   |                látják többet.~Képzelte, hogy szidja, átkozza most! De
2022    II,  XV   |            egymáshoz ez életben többet, hogy szavaikkal egymás lelkén
2023    II,  XV   |           kezdte azt észrevenni Ocskay, hogy milyen elátkozott provinciát
2024    II,  XV   |              diadalnak látszott előtte, hogy a rác vezért az ő parancsnoksága
2025    II,  XV   |       haditanácsnál, s azt nyerte vele, hogy annak a parancsolatjára
2026    II,  XV   |             Ocskay nem is állhatta meg, hogy az első szembetalálkozásnál
2027    II,  XV   |               bosszantsa Tököli uramat, hogy „No, hát: kaptál piros csizmát?”
2028    II,  XV   |            aztán nagy hamar észrevette, hogy Danausok ajándéka neki az
2029    II,  XV   |                gallérjához varrva, mint hogy őutána kémkedjék, s minden
2030    II,  XV   |                 beizent a városbíróhoz, hogy doboltassa ki a lakosságot
2031    II,  XV   |                  Beizent Léva városába, hogy takarodjék ki minden népség,
2032    II,  XV   |           állítja is, mégsem hiszem el! Hogy Ocskay László, az én fiam,
2033    II,  XV   |             Ocskay László bizton hitte, hogy üresen fogja már találni
2034    II,  XV   |             utoljára hagyni a kastélyt.~Hogy megdöbbent aztán, mikor
2035    II,  XV   |                 azt a bolondságot írta, hogy menjek innen futvást, mert
2036    II,  XV   |           sápadt és fázott. Megfogadta, hogy keményszívű lesz.~– Azt
2037    II,  XV   |                tenni, amit abban írtál? Hogy saját hazádat végigpusztítod?
2038    II,  XV   |                 hazádat végigpusztítod? Hogy leégeted a fejünk fölül
2039    II,  XV   |                 kezét Ocskay felé, úgy, hogy a mutatóujja hegyével csaknem
2040    II,  XV   |                   Akkor hát az is igaz, hogy te voltál az, aki a Gábor
2041    II,  XV   |        ébreszteni a mélyen alvó sorsot, hogy hallja meg, amit mondani
2042    II,  XV   |            mindenható Isten! Ne engedd, hogy ennek az embernek a fiai
2043    II,  XV   |                 kezeit a fejéhez kapva, hogy ne hallja ezt a szót, s
2044    II,  XV   |                A nagyanya az unokáit! – Hogy ne érjék meg a férfikort! –
2045    II,  XV   |          vetette magát, s úgy elrohant, hogy vissza se nézett.~Mit is
2046    II,  XV   |             összeroskadó nőt, aki érzi, hogy a szíve most mindjárt meg
2047    II,  XV   |                olyan hatalmas ellenség, hogy a legnagyobb hőst is meg
2048    II,  XV   |              vagyok mindenen. Én érzem, hogy meghalok. Nem is teheti
2049    II,  XV   |                 a kegyetlenséget velem, hogy tovább éltessen. Hiszen
2050    II,  XV   |              szemeimet lehunyni örökre, hogy meg ne lássák azt, ami a
2051    II,  XV   |            köntösömet, durva vászonból, hogy ki ne rabolják a síromat
2052    II,  XV   |           László kinyitotta az ablakot, hogy friss levegőt eresszen be.
2053    II,  XV   |                   Ilonka szeme láttára. Hogy imádkozott akkor két szerető
2054    II,  XV   |           megparancsoltam kegyelmednek, hogy gyújtassa fel a rácaival.~–
2055    II,  XV   |             halott fekszik. Azt hiszik, hogy abból prikulics lesz, csuma
2056    II,  XV   |            hátat fordítva a kastélynak, hogy milyen szépen ég a vár.~
2057    II,  XV   |            rémalakot nem ölthet magára, hogy őt megrettentse, mint ez
2058    II,  XV   |                 kellett neki hallgatni, hogy dübörög a hant a koporsón,
2059    II,  XV   |                   Utána akarta rebegni, hogy „ámen”, s nem jött ki az
2060    II,  XVI  |               Lászlónak, ők hitték azt, hogy valami rémkép, aki szembe
2061    II,  XVI  |                 híre lesz az országban, hogy Ocskay László magamagát
2062    II,  XVI  |              rendelet a kuruc táborbul, hogy ha a császári sereg közelít
2063    II,  XVI  |          Azoknal is az a hadi praktika, hogy minden várost felpörköljenek,
2064    II,  XVI  |                Majd megválik nemsokára, hogy melyikünknek a szíve keményebb!”)~
2065    II,  XVI  |            tervet adta neki utasításba, hogy a Bars és Nógrád megyei
2066    II,  XVI  |                aztán megértette Ocskay, hogy egészen más feladat vár
2067    II,  XVI  |           Ebergényit. El kellett dőlni, hogy melyik harcol vitézebbül:
2068    II,  XVI  |               beutazta, az tudni fogja, hogy az ilyen séta kemény télben
2069    II,  XVI  |           László. Azért mondta magában, hogy majd megválik, melyikünknek
2070    II,  XVI  |        melyikünknek a szíve szorult rá, hogy a kovácshoz vigyék megnádaltatásra.~
2071    II,  XVI  |                csonka tornyok mutatták, hogy egy leégett város áll ott
2072    II,  XVI  |             hadseregeikkel; azt hitték, hogy a csikorgó hideg, a házmagas
2073    II,  XVI  |              már Tököli uram Ocskaynak, hogy ne fogja a dolgot olyan
2074    II,  XVI  |              utakat úgy betemette a hó, hogy minden szomszédba járás
2075    II,  XVI  |                folyosókat vágtak benne, hogy egyik házból a másikba járhassanak.
2076    II,  XVI  |               farkas úgy elszaporodott, hogy fényes nappal betörtek az
2077    II,  XVI  |          üvöltést míveltek a vár körül, hogy alig tudott tőlük aludni
2078    II,  XVI  |               olyan meleg napok jöttek, hogy minden hó olvadásnak indult.
2079    II,  XVI  |         árvíznek az az egy haszna volt, hogy azon a kis lietavai patakon
2080    II,  XVI  |              járni, s így eshetett meg, hogy mikor a feneketlen utak
2081    II,  XVI  |                Ilonkának tudtára esett, hogy levelei érkeztek a háziasszonynak,
2082    II,  XVI  |          odasietett hozzá, azt remélve, hogy talán az ő számára is lesz
2083    II,  XVI  |                 gyors ésszel kitalálta, hogy mi történt. Ez volt az ő
2084    II,  XVI  |                gázol? No, hát tudd meg, hogy micsoda urad ő teneked!
2085    II,  XVI  |                akiről megmondtam előre, hogy hozzá ne ereszd; mert kárhozatra
2086    II,  XVI  |                tábornok megparancsolta, hogy a fegyveres csapatommal
2087    II,  XVI  |              megint erős parancsom van, hogy kegyelmedet sehol el ne
2088    II,  XVI  |         Budetinba.~– Tehát te is tudod, hogy ott van? Nem várhatok rá.
2089    II,  XVI  |           gyűjtve!~Pestvármegyei látta, hogy itt nem használ semmi ellenvetés,
2090    II,  XVI  |               kérte csak még Ocskaynét, hogy málháztassa hát össze szokott
2091    II,  XVI  |      Besztercepodhrágyot, s intézkedni, hogy harmadnap átkelhessenek
2092    II,  XVI  |              értesíteni Ocskay Lászlót, hogy az asszonya megindult a
2093    II,  XVI  |                 ha jó szerencséje lesz, hogy kap az innenső parton valami
2094    II,  XVI  |                Ocskayhoz; tudatva vele, hogy a családját és a kincseit
2095    II,  XVI  |           levélnek, amelyik azt mondta, hogy Ocskay László ott mulat
2096    II,  XVI  |                 vádolni találna valaki, hogy íme, milyen közel van a
2097    II,  XVI  |              igyekezik vele találkozni; hogy íme, szemével láthatja mindennap
2098    II,  XVI  |                 várában. – Az az ürügy, hogy ehelyett a liptói, trencséni
2099    II,  XVI  |                titulus bibendi”.~Aztán, hogy is mehetne ő Lietava várába
2100    II,  XVI  |             Csakugyan volt szerencséje, hogy nem ették meg útközben a
2101    II,  XVI  |             meglehetősen elkésett; úgy, hogy ő is csak harmadnapra került
2102    II,  XVI  |           kitalálhatta az éles eszével, hogy mi oka volt Ilonkának ily
2103    II,  XVI  |                 maga előtt látta volna, hogy a kuruc lelkületű asszonyság
2104    II,  XVI  |              annyit dörmögött maga elé, hogy „a feleségem ma megérkezik”.~–
2105    II,  XVI  |                 osztott a hadnagyainak, hogy a szerteszét elszállásolt
2106    II,  XVI  |        kétszázat tartsanak útra készen, hogy az első trombitaszóra megindulhassanak. –
2107    II,  XVI  |                azon imádkozott magában, hogy bárcsak rajtuk ütnének a
2108    II,  XVI  |             annak a ruháján felismerni, hogy miféle regementből való,
2109    II,  XVI  |             feleségemmel?~– Az történt, hogy a biccsei várnál rajtunk
2110    II,  XVI  |             erdőnek: magam elvágtattam, hogy neked hírt adjak.~– Mennybéli
2111    II,  XVI  |               hanem időt hagynak nekik, hogy a réven átkeljenek, akkor
2112    II,  XVI  |               úgy elviszik a feleségét, hogy nyomába sem akad.~Egy pillanatig
2113    II,  XVI  |                 Beleznay jól tudta azt, hogy Ocskay maga a felesége kiszabadítására
2114    II,  XVI  |                abban rosszul számított, hogy Ocskay kétfelé fogja osztani
2115    II,  XVI  |                  Most mutatta csak meg, hogy mi lakik benne. – Hajh,
2116    II,  XVI  |               kellene járni a nyomában, hogy minden tusáját megénekelje.
2117    II,  XVI  |       keserűségét, s nem jutott eszébe, hogy eltaszítsa magától a csókoló
2118    II,  XVII |             neki a szállingózó emberei, hogy Áporkayék átkeltek a Vágon:
2119    II,  XVII |                s aztán parancsot adott, hogy forduljon minden ember vissza
2120    II,  XVII |                    Tehát most megtudja, hogy mi lakik Budetinban. Vajon
2121    II,  XVII |           kegyetlen vénasszony mondott, hogy ott van az a varázslónő,
2122    II,  XVII |               úgy el tudta változtatni, hogy az igaz istenek helyébe
2123    II,  XVII |                 fogadott be? Igaz-e az, hogy itt van az a nő, akiről
2124    II,  XVII |              akiről ő azt hitte mindig, hogy neki kebelbarátnéja, Rákóczinénak
2125    II,  XVII |              leeresztve a bőrfüggönyök, hogy senki sem látszott ki belőle. –
2126    II,  XVII |                 ki belőle. – Elképzelé, hogy nem számíthat valami szíves
2127    II,  XVII |            magával. Ilonkát és Ozmondát hogy hagyja egy házban?~Nem gondolta
2128    II,  XVII |               házban?~Nem gondolta meg, hogy az asszonyok között is lehet
2129    II,  XVII |               ámítsa el a két asszonyt, hogy mind a kettő el legyen áltatva
2130    II,  XVII |                 el legyen áltatva vele? Hogy meg tudjanak maradni egy
2131    II,  XVII |               ebben van a felesége. Óh, hogy szaladt a ház ura maga a
2132    II,  XVII |              redőnybőr le volt kötözve, hogy nyújtotta maga a kezét a
2133    II,  XVII |               édes húgomasszony! Tudom, hogy el van törődve. Megijedt
2134    II,  XVII |            fogják vinni. Tudhatod öreg, hogy a császár nekem adományozta
2135    II,  XVII |                    De hát azt gondolod, hogy majd én addig teneked folyvást
2136    II,  XVII |             mindkettőnek az arcában az, hogy legengesztelhetetlenebb
2137    II,  XVII |                 az első szembetűzésnél, hogy le van győzve; le van gázolva;
2138    II,  XVII |                 győzve; le van gázolva; hogy védtelen, fegyvertelen áll
2139    II,  XVII |      beszélgettek. Mit kérdett Ozmonda? Hogy szabadult meg az elfogott
2140    II,  XVII |            miről beszélt Ilonka? Arról, hogy mint szabadítá ki a férje.
2141    II,  XVII |      méregkehely volt annak a másiknak. Hogy harcolt Ocskay hitvese szeme
2142    II,  XVII |                 mikor azt mondták neki, hogy: „Elrabolták a feleségedet,
2143    II,  XVII |                lelke annak a tudatában, hogy most ezt az asszonyt ő kínozza,
2144    II,  XVII |    elbeszélésével! Gyönyörködött benne, hogy sápad el előtte ez a bűbájos
2145    II,  XVII |                 ez a bűbájos tündérarc! Hogy vonaglanak rajta az eltorzult
2146    II,  XVII |             rajta az eltorzult vonások! Hogy támadnak mély ónkarikák
2147    II,  XVII |               ónkarikák a szemei körül; hogy tekergőznek a szemöldökei,
2148    II,  XVII |              tekergőznek a szemöldökei, hogy vékonyulnak el az összeszorított
2149    II,  XVII |                az összeszorított ajkai; hogy festi az irigység holdvilágsápadtra
2150    II,  XVII |        félretekintett a tükörbe Ilonka, hogy a saját képét meglássa.
2151    II,  XVII |            saját képét meglássa. Lássa, hogy tündököl!~Ebben az első
2152    II,  XVII |              Gáspár úr konyított hozzá, hogy ez a dicsekedés rosszul
2153    II,  XVII |                 úr olyan jó ember volt, hogy szerette a felebarátját
2154    II,  XVII |             tőle: csak azon könyörgött, hogy a jegygyűrűjét ne húzzák
2155    II,  XVII |              Megérthette belőle Ocskay, hogy Ilonka tudja már, hogy anyja
2156    II,  XVII |                  hogy Ilonka tudja már, hogy anyja meghalt: talán azt
2157    II,  XVII |                az estebéd után elmondá, hogy ma vigadnak itt utószor.
2158    II,  XVII |         szobájába.~Tudta, sejtette jól, hogy mi lesz a beszéd.~Sőt azt
2159    II,  XVII |            beszéd.~Sőt azt is sejtette, hogy a kocka fordul. Eddig ő
2160    II,  XVII |          megragadta a kezét.~– Tudod-e, hogy kinek a barlangjába léptél
2161    II,  XVII |                 aki feleségeért harcol, hogy minden szavaddal pokolkínokat
2162    II,  XVII |                akartam.~– Te tudod azt, hogy én szeretem Ocskayt?~– Ha
2163    II,  XVII |               Magdolna nénémasszonytól, hogy ez közös sorsa minden asszonynak.
2164    II,  XVII |                imádnak, megkoszorúznak, hogy bújhatnék el az örömök elől,
2165    II,  XVII |               volt Ilonkának a válasza, hogy nevetve ölelte át Ozmonda
2166    II,  XVII |                 jó lélek.~Ozmonda érzé, hogy még mindig ő van alul a
2167    II,  XVII |              közöny még jobban lesújtá. Hogy egy ilyen vallomásért még
2168    II,  XVII |                 sem tartják érdemesnek, hogy megnehezteljenek rá, hogy
2169    II,  XVII |               hogy megnehezteljenek rá, hogy nem becsülik feljebb egy
2170    II,  XVII |                 tűzze: virágszál!~S még hogy megtetézze a sértő megvetést,
2171    II,  XVII |            barátném, és essél kétségbe, hogy én már fél éve, hogy katolikussá
2172    II,  XVII |          kétségbe, hogy én már fél éve, hogy katolikussá lettem, s itt
2173    II,  XVII |                 volt!~Ozmonda úgy érzé, hogy szétomlik alatta. Erre nem
2174    II,  XVII |                csapkodott áldozatára, s hogy az visszaverte, megkísérté
2175    II,  XVII |            megmondani. „De bolond vagy, hogy így szeretsz! Hiszen nem
2176    II,  XVII |           húzott.~Ilonka bámulva nézte, hogy mit csinál.~– Ne félj! Nem
2177    II,  XVII |                 szíverősítő; úgy híják, hogy „alamázia”. Hozzá vagyok
2178    II,  XVII |                  El nem tudta gondolni, hogy holdkórosság-e ez vagy esztelenség,
2179    II,  XVII |             bírta senki terajtad kívül: hogy téged elvesztett, asszonyt
2180    II,  XVII |              sokszor. Fáj a szíve érte, hogy téged elrabolt tőle; ha
2181    II,  XVII |                már elsirattam.~– Tudod, hogy a haldokló megátkozta gyermekeidet
2182    II,  XVII |               igaz.~– Olyan enyim volt, hogy lelkét, testét elveszté
2183    II,  XVII |          varázsolható többé: a hitet. S hogy ennek még a töredékei is
2184    II,  XVII |         Lászlónak.~Megerősíté a szívét, hogy érthető mondásokat tudjon
2185    II,  XVII |         megnyugtattam a szívemet azzal, hogy még több örömökkel boldogítottál
2186    II,  XVII |        vigasztalásom volt az emlékezet, hogy elég soká melegedtem múlt
2187    II,  XVII |               volna, kolostorba mennék, hogy éjjelem-nappalom teéretted
2188    II,  XVII |         gyermekem, s nem akarom hagyni, hogy azok a kárhozat számára
2189    II,  XVII |           rajtuk kívül magammal: tudod, hogy ellenségeid mindenemtől
2190    II,  XVII |              Hozzád, míg csak élek; de, hogy Veled találkozzam, hogy
2191    II,  XVII |                 hogy Veled találkozzam, hogy Téged meglássalak, azt ne
2192    II,  XVII |                házból az éj sötétjében, hogy senki sem vette észre; még
2193    II,  XVIII|          lefeküdt volna, eszébe jutott, hogy egy jó éjt kívánjon a mellette
2194    II,  XVIII|              gyöngyfüzér megmondá neki, hogy itt voltak. Ez volt a tanyájuk.~
2195    II,  XVIII|                is, s az megmondta neki, hogy hová lettek.~Olyan szívfájdalom
2196    II,  XVIII|             fogta el a levél olvastára, hogy a halált kívánta inkább.~
2197    II,  XVIII|        hallgatózott az ajtón, és leste, hogy mi fog most történni.~Azt
2198    II,  XVIII|                történni.~Azt nem tudta, hogy Ilonka elhagyta a házat,
2199    II,  XVIII|                  de amikor azt olvasta, hogy Ocskayné elhagyja az urát
2200    II,  XVIII|           öklével homlokon az asszonyt, hogy az eszméletlenül terült
2201    II,  XVIII|                 előttem, s azt esküdte, hogy kész elkárhozni velem… Jaj
2202    II,  XVIII|           mezőre eljutott, körülnézett, hogy merre forduljon.~Nem messze
2203    II,  XVIII|            hozzájuk, akkor vette észre, hogy micsoda emberek közé került.~
2204    II,  XVIII|                 az az egy félelme volt, hogy a férje utoléri.~– Óh, jó
2205    II,  XVIII|              alá a nagyobbik fia fejét, hogy ne hallja meg az ezt a szót
2206    II,  XVIII|         tartotta a vállával a szekeret, hogy bele ne dőljön valami kátyúba,
2207    II,  XVIII|         kegyelmedet, s igaz, jó lelkek. Hogy a bán a császár híve, nem
2208    II,  XVIII|                 fogadják; meg is értik, hogy ha nem is kérdik, hogy mi
2209    II,  XVIII|                  hogy ha nem is kérdik, hogy mi hozta oda. S ez az egy
2210    II,  XVIII|       Megmondtam már. Esküvésem tartja, hogy élve elfogjam Ocskay Lászlót –
2211    II,  XVIII|            kegyelmed, magáról tudhatja, hogy aki egyszer Ocskay Lászlót
2212    II,  XVIII|          oldaláról, s kinyújtá a kezét, hogy a Jávorkáét megragadja vele.~–
2213    II,  XVIII|           Tudtam azt! Megmondtam előre! Hogy ez a szent asszony kiimádkozza
2214    II,  XVIII|               holdat a hegyorom felett? Hogy vigyorog rám a ferde pofájával!
2215    II,  XVIII|          bálványom. Annak esküdtem meg, hogy ahol megkapom ezt a szörnyeteget,
2216    II,  XVIII|             hullt! – S most te rábírsz, hogy megtörjem az eskümet. –
2217    II,  XVIII|        teremtésbe, mikor téged csinált, hogy a jót a rosszal egy szívbe
2218    II,  XVIII|       betakargatá a két fiát a bundába, hogy a kisebbnek a sírása el
2219    II,  XVIII|           sírása el ne árulja ittlétét, hogy a nagyobbik rá ne ismerjen
2220    II,  XVIII|                 mint hajnalban; kivált, hogy pénze sem volt az úriasszonynak,
2221    II,  XVIII|         tökéletesen elámította Ocskayt. Hogy tudná mindezt egy cigány?~–
2222    II,  XVIII|               szerencsetallér.~Jó volt, hogy így tréfált: mert a szekérernyő
2223    II,  XVIII|               volna.~Nem jutott eszébe, hogy a szekér belsejét megvizsgálja;
2224    II,  XVIII|               sokáig utánanézett.~– Ni, hogy kergeti magamagát! Elöl
2225    II,  XVIII|             Ígérje meg nekem kegyelmed, hogy ha sikerülni talál az a
2226    II,  XVIII|                 a rettentő fenyegetése, hogy Ocskay Lászlót élve elfoghatja,
2227    II,  XVIII|               neked, te oltáriszentség, hogy teneked adom előbb tudtul,
2228    II,  XVIII|             mozdíts meg eget és földet, hogy még egyszer megszabadítsd:
2229    II,  XIX  |                 Ocskay László csillaga.~Hogy feleségét, gyermekeit nem
2230    II,  XIX  |          gyermekeit nem találhatta meg, hogy Ozmondát megutálta, nem
2231    II,  XIX  |                összekeveredik vele úgy, hogy kurucok és Ocskayék egyszerre
2232    II,  XIX  |               de még nagyobb Ocskaynak.~Hogy a merész csapás annál jobban
2233    II,  XIX  |             annál jobban sikerüljön, de hogy a katonáiba is bátor lelket
2234    II,  XIX  |            ébresszen, azt tette Ocskay, hogy magát az előcsapatot vezette
2235    II,  XIX  |              Pedig már akkor tudta azt, hogy négy hajdani bajtársa összeesküdött
2236    II,  XIX  |          bajtársa összeesküdött ellene, hogy őt élve elfogják. Egy népballada
2237    II,  XIX  |             nyilván azzal a szándékkal, hogy azzal lerántsa Ocskayt a
2238    II,  XIX  |               úgy főbe találta a lovát, hogy az hanyatt bukott, a lovasát
2239    II,  XIX  |              aki nagy hamar tapasztalá, hogy nem a tegnapi csikóshordával
2240    II,  XIX  |                az ellenfele fejére úgy, hogy attól az ütéstől a sisak
2241    II,  XIX  |            utána, kell nehány pillanat, hogy kábulatából egyik is, másik
2242    II,  XIX  |               Ocskay Sándor, észrevéve, hogy ellenfele páncélinget visel,
2243    II,  XIX  |            részedet!” Azt is elfeledte, hogy megvédje magát, hogy kezében
2244    II,  XIX  |         elfeledte, hogy megvédje magát, hogy kezében a kard, és az arra
2245    II,  XIX  |                a kard, és az arra való, hogy a dákos döfését elhárítsa
2246    II,  XIX  |                 volt már a csatatértől, hogy se kurucot, se labancot
2247    II,  XX   |                kért az altábornagyától, hogy a harcszünet alatt meglátogathassa –
2248    II,  XX   |                   Valaki” tudtára adta, hogy hol vannak!~Az pedig senki
2249    II,  XX   |                Olyan nagy hajtást tett, hogy Jávorka alig bírt a nyomában
2250    II,  XX   |               nyomát.~Ő abban a hitben, hogy Ocskay csakugyan a felesége
2251    II,  XX   |         Vágújhely táján leskődött rá, s hogy azután egy hétig sem tudott
2252    II,  XX   |            Ocskay csapatját gyalog, úgy hogy soha szem elől ne veszítse.
2253    II,  XX   |               Ocskaynak azt a szokását, hogy onnan egyhamar ki nem mozdul,
2254    II,  XX   |            cigány azzal a tudósítással, hogy Ocskay László Ocskón ül
2255    II,  XX   |                 s különösen vigyázniok, hogy a lipótvári császári seregre
2256    II,  XX   |              visszatért azzal a hírrel, hogy Ocskay nincs már Ocskón:
2257    II,  XX   |              melyben meghívják a bárók, hogy menjen át az ünnepekre őhozzájuk.~
2258    II,  XX   |         süllyedést nem bírt elképzelni.~Hogy azok után, amik e férfi
2259    II,  XX   |                Ocskay olyan ittas volt, hogy rá nem ismert Jávorkára.~–
2260    II,  XX   |                 El is visz magával, úgy hogy sohasem veszt el.~– Hát
2261    II,  XX   |         fitogtatni a szép szemek előtt, hogy a saját harci paripája helyett
2262    II,  XX   |                 fel. Legénykedett vele, hogy ő azt is meg bírja fékezni,
2263    II,  XX   |          Sarkantyúba kapta a paripáját, hogy elfusson előle.~Érzé, hogy
2264    II,  XX   |              hogy elfusson előle.~Érzé, hogy ez a nemezis lovagja.~Hanem
2265    II,  XX   |         sarkantyúnak engedni: ahelyett, hogy elfutott volna, csak ágaskodott,
2266    II,  XX   |               Jávorkára. Már elfeledte, hogy nincs az megtöltve; ki lett
2267    II,  XX   |                fokossal úgy sújtá főbe, hogy Ocskay kábultan rogyott
2268    II,  XX   |           szerint tudatom kegyelmeddel, hogy a mai szent napon, újesztendő
2269    II,  XX   |                    Az volt a szándékom, hogy ha elfoghatom Ocskay Lászlót:
2270    II,  XX   |                 Ocskay László szívének, hogy ne a hű hitvesét, őrangyalát
2271    II,  XX   |              mások szavának: odamentem, hogy a magam szemével lássak.~
2272    II,  XX   |            megszabadítására; mert kell, hogy a kegyelmed lelke nyugodt
2273    II,  XX   |             lelke nyugodt legyen abban, hogy még a lehetetlent is megkísérté
2274    II,  XX   |          bizonnyal mondom kegyelmednek, hogy Ocskay László meg fog halni,
2275    II,  XX   |     Érsekújvárra. Oly sebesen futottak, hogy másnap délben már ott voltak
2276    II,  XX   |           testükkel kellett őt fedezni, hogy agyon ne kövezzék.~Csajághy,
2277    II,  XX   |           egyebet, csak azt engedjétek, hogy én ölhessem meg a tegnapi
2278    II,  XXI  |                megsúgta a szív ösztöne, hogy itt kell keresni a védelmet
2279    II,  XXI  |           előszobában azt mondták neki, hogy várjon. A tábornagy nincs
2280    II,  XXI  |             három; mégsem mondták neki, hogy szabad a bemenetel. Jöttek
2281    II,  XXI  |                 Ez is ugyan siethetett, hogy olyan jókor meg tudott érkezni
2282    II,  XXI  |            átöltözni.~Ilonka kitalálta, hogy miért jött ez.~Angyali jó
2283    II,  XXI  |                 szíve közel volt hozzá, hogy kiengesztelődjék iránta.
2284    II,  XXI  |     kiengesztelődjék iránta. Elfeledte, hogy mit vétett ellene ez az
2285    II,  XXI  |                  csak az jutott eszébe, hogy ez most megmenthetné Ocskay
2286    II,  XXI  |             olyat rántott rajta vissza, hogy csak úgy ropogott a selyem,
2287    II,  XXI  |             kegyelmességed! Ne engedje, hogy megöljék.~Heister haragos
2288    II,  XXI  |                    No, hát mit akartok? Hogy elfogták Ocskay Lászlót?
2289    II,  XXI  |                 ide sápítozó asszonyok, hogy megmondják, mit cselekedjem?
2290    II,  XXI  |          vigasztaló felvilágosítást is, hogy mit tett Ocskay László érdekében.~–
2291    II,  XXI  |           asszonynak. Nem járt ő abban, hogy valakinek örömöt csináljon.~–
2292    II,  XXI  |                Rettenetes gondolat! Nem hogy megmentsék Ocskay Lászlót,
2293    II,  XXI  |           Lászlót, hanem arról van szó, hogy ha őt megölik ott, emitt
2294    II,  XXI  |          mélységbe; hasztalan esküdött, hogy ha még egyszer kezébe adják
2295    II,  XXI  |       fölemlegette. Elfeledkezett róla, hogy az elítéltnek ellensége,
2296    II,  XXI  |                 ellensége, el arról is, hogy bírája, el arról, hogy ő
2297    II,  XXI  |                  hogy bírája, el arról, hogy ő a szegény letiprott magyar,
2298    II,  XXI  |                  csak az jutott eszébe, hogy testvére.~Csajághy szíve
2299    II,  XXI  |               azzal fenyeget bennünket, hogy ha mi kivégeztetjük Ocskay
2300    II,  XXI  |            annyi időt hagytak még neki, hogy végrendeletet írhasson.~
2301    II,  XXI  |                azzal a szóval adtam át, hogy bontsd fel majd akkor, ha
2302    II,  XXI  |              fel, itt az ideje. Akarom, hogy most olvasd el.~A levélben
2303    II,  XXI  |               én elvettem. Bocsáss meg, hogy megfosztottalak boldogságodtól.
2304    II,  XXI  |              Sándor meg volt zavarodva, hogy titkát elárulva látta.~–
2305    II,  XXI  |             azzal a kéréssel levelében, hogy engedjék őt bejönni a kuruc
2306    II,  XXI  |            előhad semptei parancsnokát, hogy őt keresztülbocsássa a hadvonalon.
2307    II,  XXI  |               emeli föléje.~Szegény nő, hogy néz ki folyvást a hintó
2308    II,  XXII |                  Annyira szerette-e őt, hogy képes volt megölni, s úgy
2309    II,  XXII |                  kiszámítva a vérpadra, hogy a sírban legyen az övé? –
2310    II,  XXII |                 ítél, aki nem azt nézi, hogy mit tettünk, hanem azt,
2311    II,  XXII |                 mit tettünk, hanem azt, hogy mit éreztünk.~            ~
2312    II,  XXII |             neki.~A krónika azt mondja, hogy a béke helyreálltával nőül