Kötet, fezejet

 1     I,  I    |       királyt azért vesztette el az Isten, mert álmokat magyarázott,
 2     I,  I    |        erejével.~– Mennybéli Jehova Isten!!! – De micsoda nagy lárma
 3     I,  I    |          van a vőlegényed is halva! Isten pusztítsa el a gonoszokat!~
 4     I,  III  |                Fizet nekik a Jehova Isten! Azt szeretném, hogyha valamennyinek
 5     I,  III  |           egészen hazatért.~– Hozta Isten kegyelmeteket, édes uramöcsém,
 6     I,  III  |            jónapkívánásra.~– Fogadj Isten, bátyámuram – mondá Tiszáné
 7     I,  III  |             ez a vár be nincs véve. Isten áldja kegyelmeteket, asszonyhúgom.~–
 8     I,  III  |        találnak célozni! Bárcsak az Isten lágyítaná meg a várbeliek
 9     I,  III  |             szegény Kovách Istvánt (Isten nyugasztalja!), úgy összevagdalták
10     I,  IV   |     Tormássy László.~– Cseh biz az, Isten bűnül ne vegye neki. Szorítsunk
11     I,  IV   |        szolga! alázatos!”)~– Hozott Isten, bajtárs – fogadá Ocskay. –
12     I,  IV   |             kezét: „De már ez nincs Isten hírével.”~A sült malac pedig
13     I,  V    |       ostromához fogunk hozzá, s ha Isten megsegít, be is vesszük.~–
14     I,  VI   |       száján nem jött ki ez a szó: „Isten hozott”.~Csajághy szólalt
15     I,  VI   |           melletted, készek vagyunk Isten igazsága ellen esküdni és
16     I,  VI   |            megint fiam. Áldassék az Isten!~S azzal megölelte a leánya
17     I,  VII  |            boltban melyeket tarték,~Isten helyett – holt szenteket,~
18     I,  VII  |             vért meglátta. – Boldog Isten! Ilyen sírást követni el
19     I,  VII  |     hajlandóbb, mint máskor.~– Adon Isten jó napot!~– Fogadj Isten!~
20     I,  VII  |            Isten jó napot!~– Fogadj Isten!~Csajághy szemrehányásteljes
21     I,  VII  |     ragadtál, végső diadalra.~– Hát Isten vagyok-e én, hogy két ellenkező
22     I,  VII  |         áldani a magasságban lakozó Isten! Bárcsak ez a boldog örömük
23     I,  VII  |           ne szenvedne soha. De hát Isten akaratja ez idő szerint,
24     I,  IX   |            arra is majd ád módot az Isten. Aki a mezők liliomait táplálja,
25     I,  IX   |          rázva az ég felé, ordíta: „Isten! Isten! Hol voltál, mikor
26     I,  IX   |            ég felé, ordíta: „Isten! Isten! Hol voltál, mikor ez történt?
27     I,  IX   |              vezérem; ne lázadj fel Isten ellen!~Ocskay úgy volt,
28     I,  X    |           Ahogy azt meghallgatta az Isten, úgy hallgassa meg ezt is!~(
29     I,  XI   |         elkezd, azt bevégzi.~– Adja Isten, hogy úgy legyen, ahogy
30     I,  XI   |         elkezd, azt bevégzi.~– Adja Isten, hogy úgy legyen, ahogy
31     I,  XIV  |           esztendeje, hogy meghalt, Isten nyugtassa meg!~– Eszerint
32     I,  XIV  |         hogy olyannak teremtette az Isten a képét, hogy mindig mosolyogjon.
33     I,  XVI  |           hosszú asztaláldás. „Hála Isten; van mit enni: Ámen.” Üljön
34     I,  XX   |                              XX. Az Isten békéje~Ocskay ezúttal a
35     I,  XX   |      Csókolódtak, úgy haragudtak.~– Isten ne vegye tőlem bűnömül –
36     I,  XX   |       szorított Csajághyval kezet.~„Isten hozzád, Ocskay!”~És Ocskay
37     I,  XX   |        zászlók mellett. Hat hónapig Isten békéje van az egész országban,
38     I,  XX   |       bölcsőt ringatni. Áldassék az Isten!~E szóknál Ocskay László
39     I,  XX   |          egyetlen drágasággal, amit Isten az oltárról felvesz magához –
40     I,  XX   |            érzés könnyeivel.~Oh, te Isten szent békéje, de nagy kincs
41     I,  XXI  |          urát.~– Ki meri mondani az Isten nevét?~– Bizony Isten, nem.~
42     I,  XXI  |            az Isten nevét?~– Bizony Isten, nem.~Ez akkoriban nagy
43     I,  XXI  |      kegyelmedtől, hogy kimondta az Isten nevét, mikor én azt kérdeztem,
44     I,  XXIII|            jobb nem látni közelről. Isten csodája, hogy a fejedelem
45     I,  XXIII|           aludtam el. Álmos vagyok. Isten áldja meg kegyelmedet, amiért
46     I,  XXV  |                Köszönöm a hollónak. Isten fizesse meg neki.~– A holló
47     I,  XXV  |            azt meg egyedül nekem.~– Isten bocsássa meg mind a kettőnknek!~–
48     I,  XXV  |          Hogy az áldó, a bűnbocsátó Isten, az idvezítő Szentháromság
49     I,  XXV  |           az is jó. Azt teszi velem Isten, amit akar.~– Látod, hogy
50     I,  XXV  |         azért, amivel adós. Az áldó Isten helyébe, aki mindent ád
51     I,  XXVI |        Mennyköveket ontó Jehova egy Isten! Hát szétverte hadseregünket
52     I,  XXVI | csatamezőről valamennyit? Mennybéli Isten! Egy Pálffy bán, akit én
53     I,  XXVI |            nem támadt semmi árulás! Isten a tanúm, hogy készek vagyunk,
54    II,  I    |            rajta.~– No, mármost hát Isten megáldja. Alá is út, fel
55    II,  II   |     letérdelve Ocskay László elé.~– Isten bocsásson meg neked… – rebegé
56    II,  IV   |    ártatlant, aki még nem vétett se Isten, se ember ellen! Ne öld
57    II,  IV   |           tartson meg benneteket az Isten, ahogy apátok megtartja
58    II,  V    |          félholt leányt kihozták az Isten világára. Volt aztán öröm
59    II,  IX   |            bollétával.~– No, hát az Isten áldja meg azt a barátságos
60    II,  XI   |           labancságát;~Verje meg az Isten állhatatlanságát!…~Ez az
61    II,  XI   |             nyomorultul meghalának. Isten irgalmazzon szegény lelkeiknek.”~
62    II,  XI   |               No, csak ezen az úton Isten hírével.~Ocskay nekiindult
63    II,  XII  |           dicső, nagy hivatást, mit Isten rád bízott. Ezt a homlokot,
64    II,  XIII |          öleléssel fogadta.~– Hozta Isten, kedves barátom uram! Ejh
65    II,  XIII |             sem mondta neki, hogy: „Isten hozzád, édes rózsám.”~Ezt
66    II,  XV   |          szakad a tető. Ha kiszabta Isten életem végét, minek nyújtogatnám,
67    II,  XV   |            azt, én tudom. Hozott az Isten! Szállj nálam!~Ocskay sápadt
68    II,  XV   |      sóhajtást:~– Óh, te mindenható Isten! Ne engedd, hogy ennek az
69    II,  XV   |             meghalok. Nem is teheti Isten azt a kegyetlenséget velem,
70    II,  XV   |           elzokogja a végszavakat: „Isten adjon neki örök nyugodalmat.”
71    II,  XV   | kétségbeesett szónak: „Verje meg az Isten, aki ezt tehette!”~
72    II,  XVI  |             hírt adjak.~– Mennybéli Isten! – Nem! Nem! Nem imádkozunk
73    II,  XVII |            kezébe fogózott.~– Hozta Isten! Hozta Isten, kedves húgomasszony!
74    II,  XVII |      fogózott.~– Hozta Isten! Hozta Isten, kedves húgomasszony! Csak
75    II,  XVII |              Áldjon meg hát érte az Isten, hogyha megvigasztaltad
76    II,  XVII |             vajha megbocsássa neked Isten azt a bűnöd, amit emberi
77    II,  XVII |             marad holtig való elég.~Isten hozzád, édes jó uram. Szeretlek,
78    II,  XVII |          azt ne mérje rám többet az Isten, aki legyen Hozzád is, hozzám
79    II,  XVII |       hozzám is kegyelmes, irgalmas Isten.~Holtig való alázatos szolgálód~
80    II,  XVIII|            de megjutalmaz érte a jó Isten. Vegyetek fel a szekeretekbe,
81    II,  XVIII|             Ne segítse meg benne az Isten!~– Nem is kértem hozzá ő
82    II,  XVIII|            földet. – Tartson meg az Isten a jövő találkozásig, jó
83    II,  XVIII|             Ocskay László! Ha ugyan Isten volt, s nem a demiurgus,
84    II,  XX   |           napon, újesztendő napján, Isten őfelsége kezemre adta Ocskay
85    II,  XX   |             fogva imádva borulok le Isten előtt. – Az volt a szándékom,
86    II,  XX   |            Ez volt a szándékom. Van Isten: ő tanúm: ő látta ezt a