Kötet, fezejet

 1     I,  I    |   nagyasszony.~Mert még annál fogva mindig kézbe tartotta.~– Lódulj
 2     I,  I    |          rosszat érzek. Három éjjel mindig ővele álmodtam. A ruhája
 3     I,  III  |           csendes, szelíd fiú; akin mindig úgy látszott, mintha mondani
 4     I,  III  |      valamit, s aztán mikor elment, mindig ittfeledett valamit, csakhogy
 5     I,  III  |       itthon volnék. A háziúr pedig mindig az asztal végén szokott
 6     I,  III  |   kérdezősködés ürügye alatt, lopva mindig az ő arcát vizsgálta. –
 7     I,  IV   |        ráncok közé szorítva, mintha mindig nevetésre állnának; amiknek
 8     I,  V    |           neveltem, hogy ne kelljen mindig strázsálni és lesni, hogy
 9     I,  V    |          elviheted! – De biz az még mindig csak idehaza van: senki
10     I,  V    |    csillagokat megmagyarázza; pedig mindig azok között szeretne járni.
11     I,  VII  |      dámvadakat etetni ők „ketten”.~Mindig csak „kettecskén”, mindenütt „
12     I,  VII  |           abban is, hogy ezalatt is mindig együtt vannak – ők ketten.)~
13     I,  VII  |           az amulettet, amit Ocskay mindig magával hordott, a Boldogságos
14     I,  XIII |             holnap ott, sátor alatt mindig, ahogy a cigányok. Egyszer „
15     I,  XIII |      pusztán. A vén herceg idejében mindig ottan farsangoltam.~– Ismered
16     I,  XIII |           azoké szoktak lenni, akik mindig a vizet nézik.~– Hallom
17     I,  XIV  |           felbuzdításában; ellenben mindig ő az első az ütközetben,
18     I,  XIV  | kikeresztelkedik is magyarnak; mert mindig mosolyog. Az ilyen ember
19     I,  XIV  |   teremtette az Isten a képét, hogy mindig mosolyogjon. Nem lehet minden
20     I,  XIV  |       minden ember Balahó uram, aki mindig káromkodik.~– És én mégis
21     I,  XIV  |           azzal a hosszú pallossal? Mindig azt mondta kelmed, hogy
22     I,  XV   |         sereg.~És Ocskay László még mindig azt hitte, hogy meg lehetne
23     I,  XVIII|       sebeit áztatva.~Ocskayban még mindig felülállt a lovagiassági
24     I,  XVIII|             az alakot itt?~– Ezt. – Mindig utáltam a hóhérmesterséget;
25     I,  XVIII|         jólesett hallani Ocskaynak: mindig neheztelt amiatt, hogy az
26     I,  XVIII|                No, erről fölteszem. Mindig gyanakodtam benne. Csak
27     I,  XVIII|                kérdé kedvetlenül.~– Mindig följebb megyek. Lubomirszky
28     I,  XVIII|          elvérzik – a hit!~– És még mindig van folytatása – mondá a
29     I,  XIX  |             atyamester uram kezében mindig félreszalad az olló, s valamennyi
30     I,  XIX  |        elhagyott feleségedet. Azóta mindig vele vagyok. Együtt fogtak
31     I,  XX   |          biz az, fiam uram, hogy én mindig vele voltam, s vigyáztam
32     I,  XX   |            volt a Tisza-háznál. Aki mindig ott felejtett valamit, mikor
33     I,  XXI  |       Hogyne, édes komámuram; mikor mindig azt gondolom, mikor kegyelmed
34     I,  XXII |             békeszerető, s lelkében mindig hajlott a magyarokhoz. Azok
35     I,  XXII |         kövér:~Bőribe se fér.~Mégis mindig enni kér:~Szegény magyar
36     I,  XXII |          szobáim otthon, Bécsben is mindig tele vannak virágokkal.~–
37     I,  XXII |          egyszer sem akart ránézni, mindig elfordította az arcát. Ha
38     I,  XXIII|             organizátor, Károlyi, a mindig győztes, Ocskay, a Rákóczi
39     I,  XXIII|           mikor Jávorkára ráismert. Mindig tetszett neki ez a fiatalember,
40     I,  XXIII|           felesége is, aki különben mindig tudott vele bánni: most
41     I,  XXIV |            azért a „laszner”-ek még mindig jönnek elő Mezopotámiából,
42     I,  XXV  |            szerezhettek össze, akik mindig a hatalom polcán ültek,
43     I,  XXV  |   fölébredne, s azt látná, hogy még mindig új alakok tódulnak az eddigi
44     I,  XXVI |        nehéz golyósúllyal ugyan még mindig ott hordta a lelkén, de
45     I,  XXVI |     senkivel, magára harcolt. Akkor mindig győztes maradt.~Szerteszét
46     I,  XXVI |             mögött.~A kísértő pedig mindig ott járt a sarkában.~Egy
47     I,  XXVI |         kérte őket, hogy maradjanak mindig körülötte.~– Az én László
48     I,  XXVI |         vezérek! Anélkül is ez volt mindig a legnagyobb veszedelmünk.
49     I,  XXVI |           is, fölfelé is, lefelé is mindig „eb ura a fakó”!~Ihajnáré!
50    II,  I    |        vörös posztótul. Így tesznek mindig. Ha egy csatát megnyerünk,
51    II,  II   |             Rettenetes gondolat egy mindig győzelemhez szokott hősnek,
52    II,  II   |          alkalmas helyül szolgáltak mindig a felkelő seregek újjászervezésére,
53    II,  III  |     felkapta a nevét a hír, s azóta mindig fényesebb lett: Lengyel
54    II,  III  |     látogatni Ocskay Lászlónak.~Még mindig nem lehet megérteni a tervét.
55    II,  III  |       visszaváltod. Egész életemben mindig ezt tanultam. Úgy értek
56    II,  III  |         gazdálkodtam lábasmarhával, mindig csak arany- és ezüstmarhával,
57    II,  IV   |             kis betegéhez, akit még mindig ölben kellett hordani a
58    II,  IV   |         hozzá:~– Jó angyalom voltál mindig; most is az vagy. Bizony
59    II,  V    |        szíjkorbács az őzláb nyéllel mindig ott lógott az övén hátul;
60    II,  V    |       esténként a levente. A leányt mindig a fonásnál találta. Dicsekedett
61    II,  V    |           hétfőtől kezdve szombatig mindig követelte rajta a kisasszony.
62    II,  IX   |            amik úgy tesznek, mintha mindig nevetnének, s szekundál
63    II,  IX   |           azt felfújták elefántnak; mindig csak ígértek, soha meg nem
64    II,  IX   |       császárnál audienciát kapjak: mindig elutasítottak, nincs itthon
65    II,  IX   |           hozzá: de a szavakban még mindig dölyf volt és keserűség.~–
66    II,  IX   |       szeretett is, sohasem kértem, mindig csak adtam. Az ő dolga volt
67    II,  X    |         Ocskay felemelte a fejét, ő mindig hátrakapta a magáét; mintha
68    II,  X    |            megy a Grabenre sétálni, mindig a kezében vigye az imádságoskönyvet,
69    II,  X    |           magát. A kedélyes Bécsben mindig jól lehetett mulatni. Ott
70    II,  X    |             a közönség. Így megy az mindig. Csendes delirium tremens
71    II,  X    |            gondviselője: az a duda. Mindig annak a nótáit kell elébb
72    II,  XII  |              Hanem a zsidóváros még mindig olyan üres volt; házai egymásra
73    II,  XIII |      torzítva; dölyfös kifejezéssel mindig. – Nincs az a dölyf sehol!
74    II,  XIV  |         katona az ilyen munka előtt mindig maga szokta megtölteni a
75    II,  XV   |            az égés fénye által, még mindig áll. Ellenben a kiküldött
76    II,  XVI  |        Lengyel Magdolna maga szokta mindig elolvasni a leveleit; azt
77    II,  XVI  |           valamennyi fegyveresemmel mindig mellette legyek.~– Alkudj
78    II,  XVI  |              s veled akarok maradni mindig.”~Csupa határozott szavak;
79    II,  XVI  |  szépasszonyén! Ide kell neki jönni mindig, ha ki akarja pihenni fáradalmait.~
80    II,  XVI  |            a viadal csak játék volt mindig: nevetve szokott belemenni,
81    II,  XVII |            a nő, akiről ő azt hitte mindig, hogy neki kebelbarátnéja,
82    II,  XVII |              Ozmonda érzé, hogy még mindig ő van alul a földön; ő van
83    II,  XVIII|           hibájuk, neki sem hibája; mindig az volt, hitét megtartotta,
84    II,  XX   |   újesztendő napja. Ocskayéknál még mindig tartott az óesztendő éjszakája.