Kötet, fezejet

 1     I,  XXIII|          imént meggörnyedt komédiás. Jávorka a fejedelem egyik belső
 2     I,  XXIII|      veszteni vagy nyerni? – kérdezé Jávorka Ocskaytól.~– Ugyan furcsa
 3     I,  XXIII|             cum aceto!” – mondá erre Jávorka. – Azt meg már éppen jobb
 4     I,  XXIII|         Nemsokára előjött a szobából Jávorka, hidegvérét jól megőrzött
 5     I,  XXIII|        tenger!”. De melyik az igazi?~Jávorka elnevette magát – ugyan
 6     I,  XXIII|            maradt ott, megvárva, míg Jávorka visszatér.~Az nagyon hamar
 7     I,  XXIII|              neki, és magához ölelé.~Jávorka is értette a dolgot. Neki
 8     I,  XXIII|              úgy bizony megbocsátom.~Jávorka sohasem feledhette el ezt
 9     I,  XXIII|         Várjon csak kegyelmed – súgá Jávorka Ocskaynénak. – Majd hozok
10     I,  XXIII|        bolond talán. Én megkísértem.~Jávorka bement a fejedelemhez, s
11     I,  XXIII|               is az utóiratban mondá Jávorka: „Forgách elmegy rögtön
12     I,  XXIV |          megtudni kegyelmed? – mondá Jávorka. – Ez nehéz dolog lesz,
13     I,  XXIV |        hozták a felnyergelt paripát.~Jávorka a fejedelemnő poggyászos
14     I,  XXIV |    visszahozzuk a fejedelemasszonyt?~Jávorka felnézett az égre, és semmit
15     I,  XXIV |      magyarok közül ezentúl már csak Jávorka kísérte tovább.~Ocskaynak
16     I,  XXIV |         Ezalatt visszaérkezett hozzá Jávorka.~Mikor betoppant hozzá,
17     I,  XXIV |              Elhozzuk mind a hármat.~Jávorka a fejét csóválta.~– Akkor
18     I,  XXIV |           Elfogjuk magát a császárt.~Jávorka összerázkódott.~– A hideg
19     I,  XXIV |        kulccsal. Mikor egy óra múlva Jávorka visszajött, a szemei villogtak,
20     I,  XXIV |       többinek prédikál: az meg maga Jávorka.~Senki sem veheti őket így
21     I,  XXIV |             Erre az alkalomra vártak Jávorka és a rongyosai.~A vásár
22     I,  XXIV |             korlátok között tartsák. Jávorka népe különben is összetartott,
23     I,  XXIV |        voltak beghárdjaik; de azokat Jávorka mind leprédikálta. Igen
24     I,  XXIV |            lesz az egész lószerszám.~Jávorka folytatá a prédikációt.~„
25     I,  XXIV |      tetszett az ájtatos sokaságnak.~Jávorka azt leste, hogy mennyire
26     I,  XXIV |             évszakhoz alkalmazottan.~Jávorka a szent história végére
27     I,  XXIV |         rendes fegyverzetéből valók!~Jávorka onnan a szent emlék magas
28     I,  XXIV |             lehetett keresztültörni.~Jávorka kurucai időt nyertek a kíséretet
29     I,  XXIV |              nyalábra, birokra, maga Jávorka a feltűrt ujjú barátkámzsában
30     I,  XXIV |       kurucok rohamát feltartóztatá.~Jávorka észrevette a menekülést,
31     I,  XXIV | marhaszerencsétlenség! – szitkozódék Jávorka, a barátcsuhához nem illő
32     I,  XXV  |     országban megkezdődött a háború.~Jávorka a megbukott kísérlet után
33     I,  XXVI |        nótákat, s mikor az elhagyta, Jávorka meg az ő pataki deákjai
34     I,  XXVI |             elvégezte a maga énekét, Jávorka felkiáltott: „Megellenzem!
35     I,  XXVI |          összeszedni.~Ocskaynak csak Jávorka maradt a tisztek közül.~–
36     I,  XXVI |              ültetni a századainkat.~Jávorka a vállát vonogatta.~– Tökéletesen
37     I,  XXVI |               az lesz belőle – monda Jávorka, megindulva az ajtó felé,
38    II,  I    |             lett volna kivel. Akiket Jávorka az éjjel az Isztricén fekvő
39    II,  I    |      portyánál.~Nemsokára visszajött Jávorka azzal a szép hírrel, hogy
40    II,  VII  |              legények!”~Az ott éppen Jávorka százada volt.~Ez a fiatal
41    II,  VII  |          dzsidásokkal utánavágtatott Jávorka csapatjának, akiknek a menekülését
42    II,  VII  |              többit.~– Hisz ezek nem Jávorka csapatjából valók, hanem
43    II,  VIII |              Akik a holdra esküsznek~Jávorka csapatja, mint egy üldözött
44    II,  VIII |           szörnyedezni tudtak rajta.~Jávorka maradt leghátul; neki a
45    II,  VIII |             esküt egymásnak! – mondá Jávorka társainak.~– De hát mire
46    II,  VIII |             mi a tennivalója – monda Jávorka a három társának. – Te,
47    II,  IX   |              az ablakán beüvöltötték Jávorka halálmadarai a vészhírt: „
48    II,  XII  |         istentelen cimboraságát. (Ez Jávorka.)~Az Oppenheim palota ostromlása
49    II,  XII  |        amerre még nyitva volt az út.~Jávorka sem szokott ilyenkor hátul
50    II,  XII  |           alakban fogták volna el őt Jávorka kurucai, s így vitték volna
51    II,  XVI  |        teneked! Itt van: olvasd el a Jávorka levelét, aki mindenütt a
52    II,  XVIII|         Ilonka ráismert a hangról.~– Jávorka! Kegyelmed az itten?~– Nem
53    II,  XVIII|            az itten?~– Nem vagyok én Jávorka! Dehogy vagyok én Jávorka
54    II,  XVIII|            Jávorka! Dehogy vagyok én Jávorka többet. Mert én Ocskay László
55    II,  XVIII|         Lászlóné egy cigánykordéban!~Jávorka ott lépegetett a szekér
56    II,  XVIII|                útközben beszélgetett Jávorka az úrnővel.~– De hát mármost
57    II,  XVIII|          Vigyázzatok, fiúk! – kiálta Jávorka az előrehaladt lovasokra. –
58    II,  XVIII|                Óh, ne bántsátok itt!~Jávorka az öklével csapkodta a feje
59    II,  XVIII|        kicsiny gyermekkel az ölében?~Jávorka alázatosan levette előtte
60    II,  XVIII|          Ocskay, egy tallért hajítva Jávorka felé, amit az röptében elkapott,
61    II,  XVIII|      Apád-anyád idejöjjön! – mormogá Jávorka, ráfújva a tallérra babonásan;
62    II,  XVIII|           predméri kanyarodóhoz ért.~Jávorka sokáig utánanézett.~– Ni,
63    II,  XX   |             senki sem volt más, mint Jávorka.~Ocskay megkapta a kért
64    II,  XX   |              nagy hajtást tett, hogy Jávorka alig bírt a nyomában maradni.
65    II,  XX   |             lovas kuruc vitéze volt.~Jávorka maga is csak nemrég gyógyult
66    II,  XX   |            volna.~E félreugrás miatt Jávorka elveszté a nyomát.~Ő abban
67    II,  XX   |      gyalogolni akármiféle lovassal. Jávorka rendeletéből a cigány kémnek
68    II,  XX   |            Ocskón ül és tivornyázik.~Jávorka rögtön lóra ülteté az embereit
69    II,  XX   |         semmit: se falu, se szállás. Jávorka jól ismerte azt a vidéket.
70    II,  XX   |           vezette át a ködülte tájon Jávorka a csapatját.~Maguk ott maradtak
71    II,  XX   |             ott maradtak az erdőben. Jávorka beküldte a cigányt a kastélyba
72    II,  XX   |             krónikaírók felruházták.~Jávorka nem akart hinni a hírnek.~
73    II,  XX   |   kivilágítva.~A hír igazat mondott. Jávorka egymás mellett ülve találta
74    II,  XX   |            tartjuk meg a lakodalmat.~Jávorka a tenyere után nyúlt Deliancsának,
75    II,  XX   |          végighaladt, kirohant reája Jávorka a harminc kuruc vitézzel.~–
76    II,  XX   |            Ez az ő egykori kedvence: Jávorka.~Sarkantyúba kapta a paripáját,
77    II,  XX   |              dördült, csak csettent.~Jávorka már ott volt mellette, s
78    II,  XX   |            sebesíté meg: akkor aztán Jávorka a balkezében tartott fokossal
79    II,  XX   |         tisztáson pihenőt tartottak, Jávorka az őrtűz mellett egy levelet
80    II,  XX   |              halni!~Örök tisztelője:~Jávorka Ádám.”~Ezzel a levéllel
81    II,  XX   |         egyik foglyul esett lovászát Jávorka Vöröskő-vár felé.~Maga pedig
82    II,  XX   |           voltak Érsekújváron.~Mikor Jávorka a fogoly Ocskay Lászlóval
83    II,  XX   |            kővel, sárral hajigálták: Jávorka vitézeinek a testükkel kellett
84    II,  XX   |           Sándor is közöttük, amidőn Jávorka megérkezett a sebesült,