Kötet, fezejet
1 I, I | van valakinek az ismerős, édes anyai arcot itt hagyni,
2 I, I | pártádat.~– Óh, kedves, édes, jó anyám. Ez a párta juttatja
3 I, I | felelni.~– A legnagyobb baj, édes húgomasszony, ami csak történhetik
4 I, I | erre a szóra.~– Bátyám! Édes bátyám! Szerelmetes drágalátos
5 I, I | Ne tüzelj, szerelmetes, édes húgám, férfiak dolga ez
6 I, I | elő a maga háziszereit, édes húgomasszony, s lásson utána,
7 I, I | mondani?~– Hát mondjad el, édes húgom, azt a mesét, amit
8 I, III | viselet, mint aminőt boldogult édes uram idejében viseltek a
9 I, III | A régi mese: a hazatérő édes bátyáról, aki mégsem bátya,
10 I, III | mégis több annál.~Valami édes kín állta el szívét: azt
11 I, III | Hozta Isten kegyelmeteket, édes uramöcsém, ebben a mi határunkban!
12 I, III | hajadonnak.~– Köszönöm, édes asszonynéném – felelt aztán
13 I, III | beleszólni a dologba.~– De már édes vitézlő öcsémuram, addig,
14 I, III | kongóval.~– Köszönöm szívesen, édes asszonynéném, el is fogadom
15 I, IV | de szépen tudott kérni az édes szájával, hát még azzal
16 I, V | V. Még egy várostrom~No, édes asszonynéném – monda másnap
17 I, V | ha „suttogóba” küldték, édes bátyám, kegyelmedet hozzám (
18 I, V | becsülete van: azt meghallhatta édes húgomasszony maga a fejedelem
19 I, V | mondtam: ott van a leány, édes uramöcsém; nem tartom üveg
20 I, V | nagyasszonytól Ilonka kezét.~– No, édes leányom – monda Tiszáné,
21 I, VI | senki se jobban, mint saját édes öcséd, Sándor…~– Nem tudtam
22 I, VI | magát valaki előtt; bárha édes testvére legyen is az. Én
23 I, VI | kezdett.~– Nem téged, nem, édes. Nyughatik már jó bátyád
24 I, VI | leánya férjét, az Úr adta édes figyermeket.~A nagy, kemény
25 I, VII | gond őrá van bízva! Ez az édes teher. – Ocskay birtoka
26 I, VII | egészen szívhez szóló.~„Kedves édes szeretett fiamuram!~Örömmel
27 I, XI | letérdepelteté: „Imádkozzatok, édes fiacskáim!”~Az imazsámoly
28 I, XI | letérdepelteté: „Imádkozzatok, édes fiacskáim!”~Az imazsámoly
29 I, XIV | meg a szónoklatot.~– Én édes véreim! Drága nemzetségem.
30 I, XVIII| Lászlónak.~– Mondám már, édes vezérem, hogy itt most egy
31 I, XVIII| izenetvivőnek az ingére írnak édes tejjel, amit akarnak, s
32 I, XIX | örökkévalóság.~– Hallja kegyelmed, édes barátom – monda egy napon
33 I, XX | magadtól!~– Nem is hagylak el, édes mennyországom! – rebegé
34 I, XXI | keresztapjául.)~– Hogyne, édes komámuram; mikor mindig
35 I, XXI | ezt mondá:~– No mármost, édes híveim, jól ebédeltünk. „
36 I, XXII | jó uramat. – Elvetted az édes húgát? Szeret nagyon? Boldog
37 I, XXII | össze-vissza fecsegett minden édes bohóságot – az ismeretlen
38 I, XXIII| férjét kereste.~– Ugyan, édes jó uram – monda Ocskaynak,
39 I, XXIII| érzelem volt rejtve.~– Óh, édes szent asszonyom; nem osztana
40 I, XXIII| néhány sort írta a lapra.~„Édes jó hívem.~Megengedj, ha
41 I, XXIV | másikunknak a forró pokol: az édes, biztos földet mind a ketten
42 I, XXV | éget. Jó barát vére volt. Édes rokonomé. Túlzott indulatok
43 I, XXV | kigondolt. Ahelyett az édes, megnyugtató hit helyett,
44 I, XXVI | felgyógyult, sietett haza az édes, boldog, családi körbe.
45 I, XXVI | ragadta meg.~– Bátyáim? Édes atyámfiai! Ne törjetek egymás
46 I, XXVI | maradt a tisztek közül.~– Édes fiam – mondá neki a brigadéros. –
47 I, XXVI | visszafordult: „Ugyan kérlek, édes sarkantyúm, ne hencegj itt
48 I, XXVI | akonából ivott. Nagyot ivott az édes tüzes borból; s keserű zimankós
49 I, XXVI | Hogyha lehetnék,~Kedves, édes rózsám,~ De boldog
50 II, I | rácok elől.~– Nem magadnak, édes vezérem, mert mi is veled
51 II, III | No, hát mennyit adjak, édes öcsécském?~– Amennyit akarsz.~–
52 II, III | uramnak.~– Aranyos ember vagy, édes fiam. Aranyos ember. Ugyebár,
53 II, III | Te addig mit csinálsz? Édes tuba galambom! Könyvet adnék,
54 II, IV | IV. Az édes otthon~Vannak olyan boszorkányos
55 II, IV | Mária hét sebeire kérlek, édes uram, egyetlenegy boldogságom,
56 II, IV | Ne haragudjál meg érte, édes jó uram, ha én teneked most
57 II, IV | följegyezve.~– Mert lásd, édes férjem: én attól a gondolattól
58 II, V | gondot viselni, mint az édes gyermekére. Ha megígérte,
59 II, VI | Tudva van, hogy a lépes méz édes, ha egy ember eszik is belőle,
60 II, VI | már akkor megint nem olyan édes. – Ha egy ember két pohárból
61 II, VI | megcsókolta a homlokát.~– Édes bolondos fejem, te! Hogy
62 II, VI | Ugye, ezt gondolod most, édes bálványom? – De hát mikor
63 II, VI | leveled sem volt hozzá. – Édes kincsem, ahhoz már hozzá
64 II, IX | senki tanácsára.~– Nonono! Édes kamerádom. Mit használ ez
65 II, IX | látják, karöltve ülni, s édes szavakat váltani a világ
66 II, XII | utcán.~– Uraim! Barátim! Édes atyámfiai – erőlteté még
67 II, XIII | neki, hogy: „Isten hozzád, édes rózsám.”~Ezt a goromba hibát
68 II, XV | önteni, hogy ami egyszer édes volt, keresztül ne érezzék
69 II, XV | kastélyába.~– Vége a világnak, édes húgomasszony. Itt van Ocskay
70 II, XV | valóság!~– Nem álom biz ez, édes asszonyhúgom. Nézzen ki
71 II, XV | csalótól, aki a te nevedben, édes fiam, azt a bolondságot
72 II, XV | széthasogassátok, úgy tegyétek oda. Oh, édes jó fiam! Hol van az a te
73 II, XVI | vedd ezt az egész dolgot, édes gyenerálisom! Láttál te
74 II, XVI | itták. – Vegyítve volt az édes bor közé a nagy ormótlan
75 II, XVI | keservesen: „Óh, anyám! Édes jó anyám!”~– Ne anyázz mostan!
76 II, XVII | fejedelemnőnél, Ocskaynak édes mérge, a feleségének pedig
77 II, XVII | Maga is pihenje ki magát, édes húgomasszony! Tudom, hogy
78 II, XVII | bánatot hoztál a lelkemre, édes jó uram, Ocskay László,
79 II, XVII | való elég.~Isten hozzád, édes jó uram. Szeretlek, hű leszek
80 II, XVIII| panaszos szóval mondá: „Óh, te édes szent asszonyom! Hát ide
81 II, XVIII| megfogni Ocskay Lászlót.~– Óh, édes jó barátom! – könyörgött
82 II, XVIII| mindent elvett Ocskay László, édes szent asszonyom; de egyet
83 II, XVIII| Jávorkáét megragadja vele.~– Óh, édes jó barátom, igaz hű emberem!
84 II, XX | Ilonkához.~„Holtig tisztelt édes szent asszonyom.~Ígéretem
|