Kötet, fezejet

 1     I,  I    |        mélység nincsen a világon. – „Milyen bolond kis lyuk! – Aztán
 2     I,  I    |             volt a haja akkor? Pedig milyen szép sötétszőke most!~–
 3     I,  I    |              tanácsot ült vele, hogy milyen öltözetet vegyen e mai napra?
 4     I,  I    |      kihallik szörnyű sikoltozása.~– Milyen különös az, bátyám – szól
 5     I,  I    |                Szegény jámbor leány! Milyen kár érte!”~Egyszer-egyszer
 6     I,  I    |              Szakasztott olyan lesz, milyen a bátyád volt, deli, sugár
 7     I,  III  |            ihogtak-vihogtak, hogy az milyen furcsa, hogy ennek a kuruchadnak
 8     I,  III  |            hogy hadd lássa meg ő is, milyen írása van a fejedelemnek.
 9     I,  IV   |              múlik el anélkül. Pedig milyen szigorú parancsot adtam
10     I,  V    |            másik? Nem derék ember-e? Milyen jó lovas! Milyen vitéz harcos!
11     I,  V    |            ember-e? Milyen jó lovas! Milyen vitéz harcos! Milyen jó
12     I,  V    |          lovas! Milyen vitéz harcos! Milyen jó gazda! Mennyire szép
13     I,  VI   |          hitves, aggodalmaskodva.)~– Milyen délceg volt, és milyen jó! –
14     I,  VI   |               Milyen délceg volt, és milyen jó! – suttogá az özvegy.
15     I,  VII  |             Mennyi gond van azzal! S milyen jólesik az asszonynak, ha
16     I,  VII  | interpunkciók megértetésének.) Aztán milyen szép dolgok vannak abban
17     I,  VII  |   tartottátok a tükröt, hogy lássam, milyen silány, nyomorult lélek
18     I,  IX   |      mindenki előtt.~Közelről nézve, milyen próza ez! Messziről milyen
19     I,  IX   |           milyen próza ez! Messziről milyen magasztos költészet! Részleteiben
20     I,  IX   |              költészet! Részleteiben milyen kicsinyes – az egészben
21     I,  IX   |              kicsinyes – az egészben milyen fönséges kép! Egy nemzet,
22     I,  XIV  |         kuruc táborba, mely csapatok milyen hadirendben vonulnak fel
23     I,  XV   |            mást mutat annak az arca!~Milyen „rajta, rajta!” rivallással
24     I,  XV   |        megszabadít közülök. És akkor milyen derék dolog lett volna.
25     I,  XV   |          alter egóm, aki őt szereti. Milyen jól jártunk volna mind a
26     I,  XVIII|       álmodott ő erről az alakról! – Milyen rossz álmok voltak!… Milyen
27     I,  XVIII|          Milyen rossz álmok voltak!… Milyen mámorittas álmok!~Talán
28     I,  XVIII|               Mivel lehet megejteni? Milyen a gyöngéje? Az inkvizítor
29     I,  XVIII|              diadalmas örömében.~Ah, milyen gyönyörűség, ilyen két nemes
30     I,  XIX  |         delektáltatták a paripáikat. Milyen próza ez a hőskölteményben! „
31     I,  XIX  |             volt a nővel az anya! És milyen anya!~– De már a többieket
32     I,  XIX  |           van az ölelő karok között. Milyen baj, hogy egyszerre csak
33     I,  XX   |           feléje az ablakrácsokon. – Milyen nagyon nevetni való volt
34     I,  XX   |         böjtös eledelt is megette. – Milyen nagyon nevetni való volt
35     I,  XX   |        fordul egyszer is vissza. Oh, milyen nagy lélekfájás azt így
36     I,  XX   |           egy percig késtetek volna, milyen jól jártunk volna mind a
37     I,  XXI  |   pörkölthúsillat az erdei konyhába.~Milyen nagy volt az öröme, mikor
38     I,  XXI  |           gyapjút nyíretett az idén, milyen sajtot készíttet a bálisával,
39     I,  XXI  |               hogy telelt ki a rozs, milyen jól kelt az árpa; a gyümölcsfák
40     I,  XXII |          körül. Az is elmondta, hogy milyen jól néz ki ma a fejedelemasszony,
41     I,  XXII | fejedelemasszony, s baronesse Ocskay milyen kedves. – Ez Wratislaw prágai
42     I,  XXII |              fejedelemnő mosolygott. Milyen furcsa ember az a kapitány.
43     I,  XXIII|               hogy melyik orvosságot milyen rendben adja be a betegnek,
44     I,  XXIII|             gyógyítottak.~– Nos? Hát milyen az én betegségem? – kérdezé
45     I,  XXIII|          hangon monda Ocskaynénak:~– Milyen nyomorulttá lesz az ember,
46     I,  XXIV |    kórházáról. A külhatalmak követei milyen rosszul biztatják; XIV.
47     I,  XXV  |          által tudomására jött, hogy milyen nevezetes hellyé lett Vöröskő
48     I,  XXV  |            ez a legfélelmesebb.~Hah, milyen nagyon veszekesznek – egy
49     I,  XXV  |              Visszakerget.~– S ugye, milyen nagy szenvedés az: mikor
50     I,  XXV  |            nézte. Én tudom jól, hogy milyen híve ő most a fejedelemnek
51     I,  XXVI |         elfoglalt sáncról.~Azt, hogy milyen vitézül harcolt Sopron falain,
52     I,  XXVI |       Bercsényi, hogy három év előtt milyen könnyen elfoglalhatta volna
53     I,  XXVI |              is arra számított, hogy milyen jó lesz a hadseregét a szép
54     I,  XXVI |           amiknek neve: eleven álom. Milyen jó lett volna, ha egyszerre
55    II,  I    |                 Futás bizony. De még milyen nagy! Szétverte Bercsényi
56    II,  II   |         valami más is.~Mondtuk, hogy milyen rossz érzés az undor, mely
57    II,  III  |           neki, mégis kitelel. Nézd, milyen gyönyörű billikom, mekkora
58    II,  III  |       bolondnak, mint Ocskay László, milyen könnyű valami olyan helyre
59    II,  III  |              szemei voltak azok.~Óh, milyen szédítő mélység van egy
60    II,  IV   |   Ausztriában a kálvinista asszony.”~Milyen hirtelen kezük van az odafenn
61    II,  IV   |        válasszon el tőlem többé. Óh, milyen nagy lelke tud lenni egy
62    II,  IV   |        szerette volna megtudni, hogy milyen indulattal vannak iránta
63    II,  IV   |        vannak, s nem mérted singgel, milyen magasak! Győzd le őket!~–
64    II,  V    |          neki azokat végighallgatni. Milyen gonoszak a férfiak. Megtörni
65    II,  V    |             tudta meg egy Illésházy, milyen jó fonó az ő szíve választottja (
66    II,  VI   |          Bezzeg kimutatták itt, hogy milyen nagyon várták! Nem úgy,
67    II,  VII  |          Bezerédy példája, hogy ezen milyen könnyű rajtaveszteni… Hanem
68    II,  X    |            mulatság, azt látni, hogy milyen jól tud mulatni a bécsi
69    II,  X    |        Augustin,~Alles ist hin.~Hej, milyen frenetikus „jubel” követte
70    II,  XII  |         arról zengedezett, hogy íme, milyen nagy hatalma van az Úrnak,
71    II,  XIII |          fennakadtál tőle. Meglátod, milyen simán fogsz most mindenütt
72    II,  XIII |             kedves barátom uram! Ejh milyen nagyon sajnálom azt a tegnapi
73    II,  XIV  |         harámbasa címmel illetteték, milyen szíves indulatot táplálhatott
74    II,  XIV  |         süvöltő hangot adott vissza. Milyen furcsa hangszer!~Ejh! Nincs
75    II,  XV   |              észrevenni Ocskay, hogy milyen elátkozott provinciát kapott
76    II,  XV   |          fordítva a kastélynak, hogy milyen szépen ég a vár.~Jó idő
77    II,  XVI  |       elhistórizálták a pajtásoknak, milyen kegyetlenül elbánt a generális
78    II,  XVI  |             még lágy; lásd, az enyém milyen kemény. Megállj, még majd
79    II,  XVI  |             Óh, nagyságos asszonyom! Milyen nehéz dolgot kíván kegyelmed!
80    II,  XVI  |            találna valaki, hogy íme, milyen közel van a feleségéhez,
81    II,  XVII |            ház ura maga a hintó elé! Milyen sietséggel iparkodott kibontogatni
82    II,  XVIII|           szentnél szentebb asszony, milyen imádságképpen tisztelem