Kötet, fezejet
1 I, I | palócot a sötét odúba, aki soha annál kedvesebb tömlöcöt
2 I, I | tyúkok közé sem engedte meg soha kimenni, ráfogta a szegény
3 I, I | a városból a doktort.~– Soha az én házamba doktor be
4 I, I | famíliám ugyan nem vette be soha. Aki ránk mérte, hogy meghaljunk,
5 I, III | De nem is engedtem meg soha a lelkem uramnak, hogy azt
6 I, III | feje nem volt leborotválva soha.~– No, ne daráljatok annyit.
7 I, III | szólóbb beszéd nem volt soha, nem is lesz soha ezen a
8 I, III | nem volt soha, nem is lesz soha ezen a világon.~Amint aztán
9 I, IV | olasz jellegű volt, mintha soha Csehországot se látta volna,
10 I, IV | Rettenetes törvény! Bár soha fel ne találták volna.~A
11 I, V | megölték, felfogadtam, hogy soha több vőlegényt a leányom
12 I, V | mások elvinni nem tudták soha.~Másnap reggel Ocskay újdonatúj
13 I, VI | hitvestárs sem fedezheti azt fel soha. – Csak ketten tudjuk azt:
14 I, VI | patakja nem szokott öntözni soha. Most nem bírt magával.~–
15 I, VI | Most már aludjál csendesen. Soha sem költelek fel már többet
16 I, VI | valaha el tudnád felejteni!~– Soha ez életben! – suttogá Ocskay.~–
17 I, VII | eltemetve. Csendes ember leszek; soha senkit, soha semmit el nem
18 I, VII | ember leszek; soha senkit, soha semmit el nem árulok többet
19 I, VII | háborítást ne szenvedne soha. De hát Isten akaratja ez
20 I, VII | kegyelmed a haza ügyétől soha el ne térjen. Itt minden
21 I, X | puszpángfából még nem rakott soha tüzet, aminél a pecsnyéjét
22 I, XIII | egyszer meghallotta hegedülni, soha el nem felejtette. Arannyal
23 I, XIII | álmok ábrándozása, amikből soha nincsen fölébredés; a fél
24 I, XIV | szolgálta, és semmi veszélytől soha meg nem rettent. De sok
25 I, XV | maradnak, nem fagynak be soha, sőt a körülöttük levő sömlyéket
26 I, XVI | csupa diadalhírek voltak.~Soha annyi áldomást nem ittak
27 I, XVII | gyönyörűségeset az ember soha többet e világi életében
28 I, XVII | se jó, se rossz dolgában soha el nem hagyom”? Bűnöm nekem
29 I, XIX | Maga Ocskay nem ment oda soha. Félt Ozmondától. Valóban
30 I, XX | ismét egymáséi lehetnek! Soha többet el nem válnak. „Nem
31 I, XX | Hanem ezt az utolsót soha el nem felejtem. Ez keserves
32 I, XX | elfelejtenék neki; de azt soha, hogy téged féltékennyé
33 I, XX | mikor a fülébe ment. – Csak soha ennél gonoszabbul ne bántsák!~
34 I, XXII | megvalósulását látta maga előtt.~Soha jobban ki nem választhatta
35 I, XXII | se halva a tied nem lesz soha; talán magával együtt földönfutóvá
36 I, XXII | fölötte van, de közepette soha sincs az igazságnak. Azért
37 I, XXIV | boldogsága, szerelme – soha vissza nem tér. Áldozatul
38 I, XXV | is írta még le azt a szót soha?~A sebesült folytatá:~„De
39 I, XXV | ezt még nem gyóntam meg soha, és nem kaptam érte absolutiót.~–
40 I, XXV | addig le nem fogják győzni soha, amíg az idegen erőszakos
41 I, XXVI | lélek sebe nem gyógyul be soha.~Ott csengett folyvást a
42 I, XXVI | még magyar népet nem ért soha. Ezt árulás nélkül meg nem
43 II, I | legelöl: az volt a vezérük.~– Soha jobbkor, karikalábú szent
44 II, I | kezünkben volt most, hogy soha jobban nem lesz. Mindenkinek
45 II, III | legszebb petrezselyem, mert azt soha látogató vendég le nem taposta.
46 II, III | én házamba az a személy soha be nem teszi a lábát. Aki
47 II, III | cókmókodat írtam össze. Soha ennél több irkafirkám életemben
48 II, III | Én biztos helyre teszem. Soha senki meg nem kapja. Gyere
49 II, IV | tehozzád visszatérni.~– Soha. Kitagadott, elátkozott.~–
50 II, IV | haraggal. Én mondtam neki, hogy soha ne lássuk többet egymást!~
51 II, IV | asszonyt ő még nem látta soha! Őtet, Ocskayt, meg nem
52 II, IV | meg nem félemlítette még soha senki. – Mostan verik, s
53 II, IV | és nem nézek rá többet soha.~Ocskay most látta, hogy
54 II, IV | vagy. Bizony mondom, hogy soha el nem hagylak téged. Igazolja
55 II, IV | híréből: derék magyar asszony: soha idegen még vendégül sem
56 II, IV | dicsősége közepett sem tudnám soha elviselni.~– De hát ki mondja
57 II, V | Otthon az anyja házánál soha semmiféle emberszólást nem
58 II, V | diákokat sem engedett az anyja soha a házába bejönni. Ezektől
59 II, V | Arccal se fordulj feléje soha. S oda ne ereszd a drága
60 II, V | esküdtek egymásnak, s hogy soha mást hitvestársul nem fogadnak. –
61 II, V | fordulj te a budetini vár felé soha, s oda ne ereszd az uradat
62 II, IX | ottfelejtettek. A zsoldomat soha nem fizették, majd megvesztem
63 II, IX | elefántnak; mindig csak ígértek, soha meg nem tartották; adtak
64 II, IX | úgysem lesz megerősítve soha. Akkor a másik levelednek
65 II, X | egy is megérdemli, hogy soha el ne bocsássuk, meleg keblünkre
66 II, XII | pofozkodtam össze a halállal! Soha meg nem ijedtem. Harmincháromezer
67 II, XIII | hadjárataiban „szerzett”, soha egyet sem tett fel. Ez már
68 II, XIV | kötözve. Rác nem tette azt soha, pogány török teszi, annak
69 II, XV | ahová Ocskay közeledik, hogy soha egymást meg nem látják többet.~
70 II, XVI | aztán hetekig havadzott, soha egy nap meg nem szűnt a
71 II, XVI | irgalmatlan télhez. Otthon soha sincs tél; mind odafagy
72 II, XVII | szeretsz! Hiszen nem lész soha az enyim. Pápistává lett
73 II, XVII | asszonyt nem szeretett soha. Maga Ocskay László beszélte
74 II, XVII | imád, megbecsül, ki téged soha más nőért el nem tudott
75 II, XVII | Azt törte benne össze, ami soha eggyé nem varázsolható többé:
76 II, XVIII| elhagyja az urát örökre, s soha többet őt látni nem akarja,
77 II, XVIII| ahol nem fogja kegyelmedet soha keresni Ocskay László; s
78 II, XVIII| Ocskay László; s ahonnan soha ki nem adják, ha nem akar
79 II, XX | csapatját gyalog, úgy hogy soha szem elől ne veszítse. S
80 II, XX | szemével lássak.~Amit láttam, soha el nem mondom. – De most
81 II, XXII | erdő, bozót nőtte azt tele. Soha ember be nem lép a bozótba,
|