Kötet, fezejet
1 I, I | drága szép kiskönyvet? – szólt a nagyasszony, kikapcsolva
2 I, II | Tegyünk még egy próbát – szólt a fejedelem. – Hívjátok
3 I, II | No, rongyos gárda! – szólt hozzájuk a fejedelem. –
4 I, II | felséges fejedelem uram! – szólt a hadnagy.~– Nagyon jól
5 I, III | vágjuk, mint a paréjt – szólt Ocskay László szelíd mosolygással –,
6 I, III | egy pohár vizet kérek – szólt Ocskay László. Maga sietett
7 I, IV | ezen.~– Hagyjátok abba! – szólt parancshangon. – Nem szeretem,
8 I, IV | Itt hordom magammal – szólt a kapitány, kihúzva zsebéből
9 I, IV | Magam is azt hallgatom – szólt Ocskay –, ez azt jelenti,
10 I, IV | bizony szomorú kötelesség – szólt Ocskay. – A legény jó vitéz
11 I, VI | Sándornak, a vőlegény öccsének szólt, a másik pedig Csajághy
12 I, VI | Utoljára vettem ezt most elő – szólt Tiszáné. – Most elteszem
13 I, IX | a tekintettel, ugyebár – szólt Ocskay –, hogy íme „egy
14 I, X | visszafordulnunk.~– Helyesen mondod – szólt Ocskay. – A célunkat elértük.
15 I, XIII | Hogy még szebb legyen! – szólt közbe Cinka Panna.~– Mit
16 I, XVI | szaladgál!~– Tábornok úr – szólt Czobor Márk –, azt mondja
17 I, XVIII| megtalálják közte.~– Az meglehet – szólt Ocskay László. – De én azért
18 I, XVIII| Más módja is lehet annak – szólt Ocskay. – Vannak erősebb
19 I, XVIII| még hátra.~– Te mondád! – szólt diadalmasan Ozmonda. – Akaratlanul
20 I, XVIII| feladatom.~– Az ön feladata? – szólt Ocskay csodálkozva. – S
21 I, XVIII| vannak?~– Hát hiszed-e – szólt a hölgy –, hogy én csendesen
22 I, XVIII| rémségesen komoly pillanat! – szólt Ocskay, eltolva magától
23 I, XVIII| felragyogásukkal.~– Ezredes úr – szólt Csajághy szigorú tekintettel. –
24 I, XIX | az elébb olyan nagyon? – szólt Ocskayhoz kisvártatva.~–
25 I, XIX | belőle. Még Csajághynak sem szólt felőle semmit.~Hosszú idő
26 I, XIX | Anyám! Kegyelmed itt? – szólt elbámulva Ocskay.~– Hát
27 I, XIX | Nos? Hát melyik az apa? – szólt a gyermekhez Ritschán.~Így
28 I, XX | csodálkozva.~– Mindent! – szólt Ilona neheztelést mímelve.~–
29 I, XX | hát, látod, van fokozása – szólt Csajághy, s odahajolva Ocskayhoz,
30 I, XX | nagyasszony.~– Jobbnál jobbakat – szólt Ocskay László. – A fejedelem
31 I, XXI | Cinka Panna, mi a tatár? – szólt neki Tiszáné nagyasszony. –
32 I, XXI | pápistának itt ni: erre ráfér – szólt Cinka Panna, s kikeresve
33 I, XXI | No hát, Cinka Panna – szólt Ocskay László –, mikor látogatsz
34 I, XXI | kapuján.~– Azt is megteszem! – szólt a nő durcásan. – Nekimegyek
35 I, XXII | S megtartaná az almát) – szólt a marquis.~– Merci pour
36 I, XXII | Ez itt a mi kincstárunk – szólt a bán, az egyik ajtóra mutatva –,
37 I, XXII | Mi a neved, jó fiú? – szólt hozzá Ocskay.~Marci félreszegte
38 I, XXII | Azt érti alatta a fickó – szólt mosolyogva a bán –, hogy
39 I, XXIII| a fejedelemnő kívánja – szólt a türelmetlen beteghez Ilonka.~
40 I, XXIV | viszontlátásig.”~A gyermekeiről nem szólt hozzá. Hiszen a fejedelemasszony
41 I, XXVI | kincstárhoz szólót.~Nem szólt felőle senkinek. Összeszedte
42 I, XXVI | ketten, ahová küldelek – szólt Ocskay László, s keményen
43 I, XXVI | No halljuk, mit tudtok? – szólt a házigazda.~– Tudjátok-e,
44 I, XXVI | legyen biztos kegyelmed – szólt dölyfösen a haragos vezér. –
45 I, XXVI | útjába.~– Tegyetek úgy – szólt Ocskay hidegen. Tudta ő
46 I, XXVI | tündér.~– „Deliancsa!” – szólt Ocskay, odavonva a tüneményt
47 II, I | famíliája kegyelmednek? – szólt a bán.~– Köszönöm kérdését,
48 II, I | taszította a kardját, nem szólt többet, csak annyit mondott
49 II, I | púpos!”, s aki azontúl hozzá szólt, mindenkit azzal gyanúsított,
50 II, II | kell adnod az absolutiót – szólt a fehér barát, ájtatosan
51 II, III | Hozza őket ide kegyelmed! – szólt bele Lengyelné asszony,
52 II, III | akarok maradni éjszakára – szólt Ocskay, s aztán a katonákhoz
53 II, III | nóta?~– Ohó, lovag uram! – szólt Ozmonda, eltaszítva őt magától –
54 II, III | a földön.~– Az égben? – szólt Ocskay nagyot sóhajtva. –
55 II, III | még valamit?~Ez a hajdúnak szólt, aki egyre hordta fel az
56 II, IV | az ismerős, szelíd hangon szólt hozzá:~– Ne haragudj rám,
57 II, IV | megcsókolta a két gyermeket, így szólt: „Úgy tartson meg benneteket
58 II, V | szeretném én, ha idejönne – szólt felsóhajtva Ilonka.~– Nono
59 II, VI | beszélt a császárral irántad – szólt Ozmonda, odakönyökölve Ocskay
60 II, VI | leszen Lietava.~– Lietava! – szólt elbámulva Ocskay.~– A legszebb
61 II, VIII | De hát mire esküszünk? – szólt Beleznay. – Te mondád: ne
62 II, IX | személyazonosságáért.~– Ah! – szólt Ocskay meglepetten. – Valaki,
63 II, IX | valamit, kedves kamerádom – szólt Scharodi, levetve magát
64 II, IX | úgy fél szájszegletéből szólt oda:~– Pedig biz az én vendéglőmbe
65 II, IX | vagyok a jó szándékért – szólt Ocskay tompa, kemény hangon. –
66 II, IX | megsajnálta, s szelídebb hangon szólt hozzá: de a szavakban még
67 II, X | ezt persze csak nevetik – szólt a tánc után, kissé restellve
68 II, X | úrnak.~– Azt sem bánom – szólt Ocskay nevetve.~– De ne
69 II, XII | fel Ocskay.~– Azt teszem – szólt Ozmonda erélyesen, elhatározottan –,
70 II, XII | hozok számodra álöltözetet – szólt Ozmonda, kisietve a szobából. –
71 II, XIV | akinek ez a példálózás szólt. Le is nézte őt Ocskay,
72 II, XV | Nem lehet! Nem hiszem! – szólt az erős lelkű asszony. –
73 II, XV | gyenyerális.~Ocskay nem szólt többet a harámbasához, hanem
74 II, XVII | ezt nem is mondtad nekem – szólt Ocskay szomorúan, ujjai
75 II, XVII | ujján.~– Nem gondoltam rá – szólt Ilonka könnyedén. – Volt:
76 II, XVIII| Ilonka borzadozva.~– Tudom – szólt a kuruc. – Pogány vagyok.
77 II, XX | cigány! Ha tudsz hozzá – szólt nevetve –, hát mondj szerencsét
78 II, XX | gúnyolódik kegyelmed? – szólt Ocskay. – Jobb, ha borbélyt
79 II, XXI | őexcellenciájával beszélni?~Ozmonda nem szólt semmit, csak megindult az
|