bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1 I, XIX | pihenésben.~Ő maga ott maradt Bán városában; szép foglyát,
2 I, XXII | fogadta őt Pálffy János bán, azon ezrednek tulajdonosa,
3 I, XXII | pazarul kirakva.~Pálffy bán, ki a házigazdát adta ez
4 I, XXII | kegyelmetek, ugyebár? – kérdezé a bán, amint kilépett hozzájuk
5 I, XXII | elpusztítanunk! – suttogá a bán.~Visszatérőben aztán felnyittatá
6 I, XXII | ezt az ajtót is felnyitá a bán parancsára.~A fülke is üres
7 I, XXII | egyikben sem volt semmi.~A bán némán mutatott az üres odúra,
8 I, XXII | korona”! – felelt rá a bán.~– S miért nincsen az itt?~
9 I, XXII | itten a magyar korona”!~A bán elkeseredetten csapta be
10 I, XXII | mi kincstárunk – szólt a bán, az egyik ajtóra mutatva –,
11 I, XXII | börtön? – kérdezé Ocskay.~A bán kedvetlenül felelt:~– Igen;
12 I, XXII | kegyelmed óhajtja – mondá a bán; gondolva magában, hogy
13 I, XXII | lova volt, mint nekem.~A bán közbeszólt:~– Bécs alatt
14 I, XXII | fickó – szólt mosolyogva a bán –, hogy hetenkint háromszor
15 I, XXII | valahogy. – Az egész ezred a bán tulajdona volt. Azé a magas
16 I, XXII | sors véletlenéből Pálffy bán kezébe kerül, mint hadikém,
17 I, XXII | másik vasajtó is kitárult, a bán karját nyújtá Ilonkának,
18 I, XXII | egyhamar látni egy rakáson.~A bán sorba felnyitogattatá a
19 I, XXII | szekrényt nyittatott fel a bán, mely tele volt csupa merő
20 I, XXII | kíváncsiság sem látszott.~A bán finom udvaronc volt – s
21 I, XXII | Kegyelmes uram – viszonzá a bán szíves ajánlatára –, nagyon
22 I, XXII | legnehezebb kívánságát.~A bán maga is meg volt hatva.~
23 I, XXII | te fickó – mondá neki a bán. – Mai napság ugyan jó kalendáriuma
24 I, XXII | vagy idióta! – mondá a bán Ocskayhoz.~– Mind ilyen
25 I, XXII | viszontlátásig – mondá neki a bán.~– Már – vagy itt, vagy
26 I, XXII | útban volt a fejedelemnő. A bán egész a város határáig kísérte,
27 I, XXV | meglepni azalatt, amíg Pálffy bán egész seregével Vak Bottyán
28 I, XXV | másfelé fordult: Pálffy bán haditervét készült összekuszálni.~
29 I, XXV | Bibersburg), ami Pálffy bán saját birtoka volt. Itt
30 I, XXV | boltozata alatt Ocskaynak maga a bán mutogatott meg. A bán jól
31 I, XXV | a bán mutogatott meg. A bán jól értesült kémei által
32 I, XXV | asszonyai voltak: Pálffy bán felesége, leányai. Ugyanazok
33 I, XXV | volt a várat körülzárni. A bán oly messze járt a Dunántúl
34 I, XXV | Vöröskő-várt. Keresse aztán a bán, hogy ki sértette meg ilyen
35 I, XXV | levél. Pálffy grófné írta, a bán felesége.~Thallósy az íródiák
36 I, XXV | attól tartottak, hogy ez a bán felesége részéről valami
37 I, XXV | követségek útján Pálffy bán kapott Rákóczinak a porosz
38 I, XXVI | Hát ki volt? Pálffy, a bán!~– Pálffy, a bán? – motyogá
39 I, XXVI | Pálffy, a bán!~– Pálffy, a bán? – motyogá Ocskay László. –
40 I, XXVI | szétverte hadseregünket Pálffy bán? Azt a büszke armádiát,
41 I, XXVI | Mennybéli Isten! Egy Pálffy bán, akit én magam egyedül Komáromtól
42 I, XXVI | meg. Magától futott, nem a bán kergette: csak a gyalogság
43 I, XXVI | Erre kapott vérszemet a bán. Egy maroknyi haddal odaront
44 I, XXVI | ártatlanságot találunk is, hogy a bán nem mert volna ehhez a fatális
45 I, XXVI | diadalmas hősei: Pálffy bán és Heister tábornagy uraim.~
46 I, XXVI | ketten nevettek.~A Pálffy bán hatalmas ember: meg tud
47 II, I | ismert rá. Ez maga volt a bán, Pálffy János: a trencséni
48 II, I | uram – szólítá meg előbb a bán Ocskayt. – Úgysem tudja
49 II, I | kegyelmednek? – szólt a bán.~– Köszönöm kérdését, mind
50 II, I | lépésnyire távoztak egymástól, a bán visszakiáltott Ocskay Lászlóra.~–
51 II, I | visszament a maga csapatjához.~A bán hamarább odaért a vérteseihez,
52 II, I | ármádiánkat tegnap Pálffy bán, teljes tökéletesen. A fejedelem
53 II, I | volt felőle, hogy Pálffy bán nem fogja a további üldözést
54 II, I | hát hogy tudhatta ezt a bán hamarább, mint maga Ocskay
55 II, II | s mint mondják, Pálffy bán seregéhez szökött át. Ennek
56 II, II | tudósításra kaphatott vérszemet a bán, hogy oly csekély erővel
57 II, VI | állt előtte.~– Pálffy, a bán, maga beszélt a császárral
58 II, VI | új Ocskayt. – Ezt nekem a bán világosabban is megmagyarázta.
59 II, VI | vele ellenséget látni. A bán olyan intézkedéseket tesz,
60 II, VI | nincsen menekülés, előáll a bán; tart nekik szép magyar
61 II, VII | gyűjtögette maga körül.~Pálffy bán Nyitra várát vívta.~Úgy
62 II, VII | elterjedt a híre, hogy Pálffy bán hozza magával a fejedelem
63 II, VII | ott fényesen fogadtatott a bán és a többi nagyhatalmas
64 II, VII | bukkant egymásra Ocskay és a bán serege.~Ocskay saját ezrede
65 II, VII | nyargal felé Pálffy János bán, s amint összetalálkoznak,
66 II, VII | kezeiket nyújtják egymásnak, a bán megöleli Ocskayt, és megcsókolja
67 II, VII | A kilőtt golyó előbb a bán acélvértjét érte, s arról
68 II, VII | elhagyta. Ez a balvégzet!~A bán is fel volt indulva.~– Utána
69 II, VII | mikor észrevette Pálffy bán arcán a kedvetlenséget –,
70 II, VII | a plánumomhoz, kegyelmes bán uram?~– Azt mondom, hogy
71 II, VII | írást nagyon jól – mondá a bán –, hiszen én küldtem azt
72 II, IX | utazott fel Bécsbe. Pálffy bán (inkább csak tiszteletből)
73 II, XIV | volt ezúttal, hogy Pálffy bán nem volt Pozsonyban: az
74 II, XVI(2)| Pálffy bán szavai.~
75 II, XVIII | igaz, jó lelkek. Hogy a bán a császár híve, nem hibájuk,
76 II, XXII | kísért!~Pálffy János, a bán, és Károlyi Sándor, Rákóczi
|