Kötet, fezejet
1 I, I | kutyának a nyikkantása, akit megrúgott valaki.~Ez izgalmas
2 I, I | Micsoda cifra dolmánya, te?~– Akit az Iluska kisasszony varrott
3 I, I | utánamenni egy bajuszos embernek, akit még alig ismer. Lesütött
4 I, I | Szentháromság-egy-Isten úgy tartson, annak, akit én vőlegényül ide hozok,
5 I, III | hoztak: a délceg dalia, akit csupa fény vesz körül; de
6 I, III | meg, amit az olyannak ád, akit jobb szeret, ha nem lát.
7 I, IV | aranyat, fizesd ki vele, akit megkárosítottál. Annak köszönd
8 I, V | húgom. Az ő szíve az a vár, akit be akarunk venni. Időnk
9 I, VI | Követeljük tőled, hogy ezt a nőt, akit feleségeddé tettél, oly
10 I, VI | megismerni azt a hölgyet, akit ő elég ártatlanul úgy festett
11 I, VIII | Nincs köztetek különb ember, akit velem szembeállítsatok?~
12 I, IX | ellen!~Ocskay úgy volt, mint akit a villám szele ütött meg;
13 I, IX | kétszer-háromszor is. Nincs már más, akit csókoljon.~– Hű maradsz
14 I, X | van egy feldühödött férj, akit a feleségétől megfosztottak,
15 I, X | olyan rongyos gárda volt az, akit vezetett. Hogy lettek így
16 I, X | levágták, marháit elhajtották, akit minden bozót megtépett,
17 I, XIII | Ocskaynak az a kedvence, akit a másik két vezér mindenféle
18 I, XIII | is szebbnek látja azt az, akit zenéjével elbűvölt-bájolt;
19 I, XIV | feleségem.~– Hát a kisfia, akit lándzsára szúrtak, meg a
20 I, XV | püföli a hátukat egyedül, akit ér a csordából. – Éppen
21 I, XV | Kínálgatja a kardját mindenkinek, akit útban talál. Senki sem érti,
22 I, XVII | hintóban a fogoly Feirville-t, akit közcsúfondárosságul körülhordoztak
23 I, XVIII| élő alak volt, nem fántom, akit keblén tartott? Igazi gyönyör
24 I, XVIII| Scharodi közölte velem, akit csak én tudok, aki a folyton
25 I, XIX | sárga szemű szörnyeteget, akit Shakespeare leír.~– S ha
26 I, XIX | kastélyában elfogta.~– S akit én legyőztem, s sebesülten
27 I, XIX | értékes fogoly asszonyság, akit cserére ajánl fel az elfogó
28 I, XIX | mondjuk, hogy „barátom”, akit kegyelmetek a szomolyáni
29 I, XIX | visszahozza azt az asszonyt, akit parancsszóra foglyul kellett
30 I, XIX | angyalka, göndör arany hajjal, akit az anyja, szemérmesen diadalmas
31 I, XXI | megteszi a „fecském” óta, akit a felséges fejedelem szerzett
32 I, XXII | Rákóczihoz a feleségét, akit hosszú évek óta nem látott.
33 I, XXII | csíráira gondolt? Ez az ember, akit most az életnek visszaad,
34 I, XXIII| taszít minden embert félre, akit útjában talál; eközben a
35 I, XXIII| van a világon egy ember, akit úgy hínak, hogy Bercsényi?~–
36 I, XXIV | fejedelem testvérnénjét, akit nagyon szeretett, s igen
37 I, XXIV | Egyszer elveszteni azt, akit szeretünk: ez is nehéz csapás;
38 I, XXV | de ugyanazon alak volt, akit a delíriumában látott, fehér
39 I, XXV | meg doktor Wolffiustól, akit nejével elküldött Karlsbadba.
40 I, XXV | Gábornak volt az inasa, akit mi öltünk meg ketten.~Rettenetes
41 I, XXV | tehetséggel bír: Ocskay László, akit én távolról is, közelről
42 I, XXVI | kettőnek eszébe. Azé az Uriásé, akit Dávid király azért küldött
43 I, XXVI | Mennybéli Isten! Egy Pálffy bán, akit én magam egyedül Komáromtól
44 II, II | főstrázsamester uramnak a levelét, akit Egerbe küldék a fejedelemhez
45 II, III | magának egy bálványképet, akit azután képzeletében minden
46 II, III | találkozott olyan ember, akit ha a balsors Szunyoghy Gáspár
47 II, III | hagyom ezt a tíz huszárt, akit magammal hoztam.~– Hát azok
48 II, III | nem! Az az Ocskay László, akit én kerestem, akit én bírtam
49 II, III | László, akit én kerestem, akit én bírtam valaha: az nem
50 II, III | mert akkor volt valakim, akit megcsalhattam érted; de
51 II, IV | férjét a kis betegéhez, akit még mindig ölben kellett
52 II, IV | bölcset, a hadban eszest, akit nem pótolhatnak mással.
53 II, VI | nekem; én aztán annak adom, akit én szeretek. – No hát, hogy
54 II, VII | hajdani inasa: a pozsonyi rab, akit Ocskay a felesége óhajtására
55 II, VII | menekült el Vöröskő-várba. Akit elfoghattak, azt azután
56 II, VIII | alá. Ott van az ő angyala, akit éppen úgy megcsalt, mint
57 II, IX | özvegyasszony –, grófné –, akit aligha nem ismer kegyelmed.~–
58 II, X | senkit sem talált otthon, akit keresett, meg akihez a bántól
59 II, XI | sohasem fogja keresni senki, akit egyszer beledobtak; a putriházak,
60 II, XI | az, aki előtte fut? Ő az, akit halálra keres.~– „Ha elárulod
61 II, XII | birodalmi financiák rendezője, akit még hős Savoyai Eugen is
62 II, XII | meglátott valami feltűnő alakot, akit odavitt a bűne, hogy a romlott
63 II, XIII | Rákóczi Ferenc fiaival, akit itt Lipót hercegnek hínak.~
64 II, XIV | a híres Thököly Imrének, akit egykor a „nagy úr” fejedelmévé
65 II, XIV | tanúja! Az a pozsonyi fogoly, akit ő a felesége könnyező szemeiért
66 II, XIV | szólalt meg.~– Azon ember, akit én megöltem, egy olyan veszedelmes
67 II, XIV | oly tehetetlen volt, mint akit egy rossz álomlátás lidérce
68 II, XV | van az a te erős kezed? Akit kinyújtasz még a sírodból
69 II, XV | halottja a fekete földnek, akit kezem megölt, jöjjön elém,
70 II, XV | földre ejtett kardját, mint akit a rémület megőrjített, az
71 II, XVI | fenyegetve az arcképet. – Akit úgy imádott az egész nemzet,
72 II, XVI | Rohant le a lépcsőkön, mint akit űznek; futott az istállókba.~–
73 II, XVII | kincseiről volt szó, meg arról, akit szeret – a kincseiről felejtkezett
74 II, XVII | messze földön járó; egy hős, akit imádnak, megkoszorúznak,
75 II, XVIII| szabadítsa meg annak a feleségét, akit olyan nagyon gyűlöl.~– Megszabadítsam
|