Kötet, fezejet
1 I, I | ünneplő köntösei voltak, ahogy évről évre kinőtt belőlük,
2 I, II | koldusdióval, azon módon, ahogy a mezőn fektéből fölkelt
3 I, III | aranyfonállal, vajon elveszi-e?~Ahogy előre megizente, a déli
4 I, III | ellen. A lovag aztán eltűnt, ahogy jött, az aranyos porfellegben;
5 I, V | közötti jó egyetértést is, ahogy ezt kegyelmed megláthatja
6 I, V | ezt a derék ifjút, mint ahogy eddig megszerettem. Ha énrajtam
7 I, VI | másodnapra a „tyúkverő”-re (ahogy a lakodalom utáni dáridót
8 I, VI | tettél, oly boldoggá tedd, ahogy az azt megérdemli tőled.
9 I, VI | mohamedán lettél. Aztán – ahogy megtagadtad a Krisztust,
10 I, VII | azon melegében olvassa, ahogy a toll hegyéből kisül. De
11 I, VII | meg?~– Oly kevéssé, mint ahogy nem jön vissza semmi imádkozásra
12 I, VII | ezt a nőt olyan boldoggá, ahogy azt megérdemli, a másik
13 I, VII | nem fogom felbontani, mint ahogy a többieket nem bontottam
14 I, VII | tegyen nemkülönben, mint ahogy tettenek őseink, és tesznek
15 I, X | mondá kegyetlen keserűen. – Ahogy azt meghallgatta az Isten,
16 I, XI | Isten, hogy úgy legyen, ahogy te gondolod! Csókolj meg,
17 I, XI | Isten, hogy úgy legyen, ahogy te gondolod! Csókolj meg,
18 I, XIII | ott, sátor alatt mindig, ahogy a cigányok. Egyszer „hopp”,
19 I, XIV | leégették. Így szabadultam meg, ahogy itten láttok, a gúnyám csupa
20 I, XIV | keresnünk a csatatéren; s ahogy ő fizetett nekünk, úgy fizetni
21 I, XIV | ezredeskapitány uram, nem úgy, ahogy kegyelmed cselekedte. Ha
22 I, XIV | így kell neki beszélni, ahogy én kiraktam. Ettől aztán
23 I, XIV | létszámát, vezetőit, s aszerint, ahogy a kémek és portyázók hírül
24 I, XIV | kegyelmednek az egész Heistert, ahogy áll és él: hol van egy darab
25 I, XV | nézhette a labancot, mint ahogy ő elnézte.~Csak egyre gondolhatott
26 I, XV | a fenyegető nevetés, még ahogy a kardcsapásokat osztogatja
27 I, XV | csordából. – Éppen úgy, ahogy ő szokta.~S még azután,
28 I, XVII | Hogy mehetne oda egy nő?~– Ahogy én szoktam innen kijárni:
29 I, XVIII| felejthette Ritschán mondását: „Ahogy ti bántok a mi asszonyainkkal,
30 I, XVIII| egy nőalak: egészen úgy, ahogy Phrynét mutatta be a védőügyvédje
31 I, XVIII| Az asztal tartotta fenn, ahogy megtámaszkodott benne. Elszédíté
32 I, XVIII| palást, és aztán kérdezd, ahogy inkvizítori hivatalod tartja:
33 I, XIX | kegyelmeddel bánni itten, mint ahogy bánnak a kegyelmetek részén
34 I, XIX | bánni énvelem itten, mint ahogy az ön hitvesével bánnak
35 I, XXII | iránt tud udvarias lenni, ahogy fejedelmi személyesítőhöz
36 I, XXII | megyek, s megosztom vele, ahogy eddig megosztottam, a sivár
37 I, XXII | lábát maga elé feszíté: mint ahogy tesz az ember, mikor egy
38 I, XXII | tehetségével.~Úgy történt, ahogy Ocskay László megmondá.~
39 I, XXII | válaszolt.~– Szeretem – mint ahogy szereti őt bizonnyal minden
40 I, XXIII| hogy az őt nevezze úgy, ahogy fejedelmek szokták egymást
41 I, XXIII| maradjak az ágya mellett, ahogy a fejedelemnő kívánja –
42 I, XXIV | maradnak el.~Egész búcsújárás, ahogy csoportostól vonulnak fel
43 I, XXV | egyszerre. – Váratlanul, ahogy járni szokott, ott termett
44 I, XXV | végig kellett azon mennie, ahogy a vakok szoktak olvasni.~
45 I, XXV | Hanem hát mi ezt az embert, ahogy én ismerem, sem kecsegtetéssel,
46 I, XXVI | urak! Beszéljünk nyugodtan, ahogy nemes urakhoz és hadvezérekhez
47 I, XXVI | seregünkkel az ellenséget, mint ahogy meggyőz engemet kegyelmed
48 I, XXVI | hegedű húrja reszketne, ahogy Cinka Panna kezében nem
49 II, III | vadász két medvét is meglő; ahogy az a vetést nyalábra szedve
50 II, III | Lengyelné nagyasszony, ahogy az ilyen világtól rég visszavonult,
51 II, III | szépasszony is megjelent, ahogy illik, kimenteni magát a
52 II, IV | meg benneteket az Isten, ahogy apátok megtartja a becsületet!”~–
53 II, V | úgy kell menni mindennek, ahogy ő parancsolja.~Lietaván
54 II, V | elmondaná végig az igazat, ahogy megtörtént, ebrúdon löknék
55 II, VI | onnan kell engem kivágnod, ahogy a deli Forgách kiásta a
56 II, VIII | szerteszéjjel, ki merre lát! Ahogy ló és ember bírja, vágtassatok
57 II, VIII | magadba átkozódásunkat, ahogy fel tudod szívni a föld
58 II, IX | hotelt a másik után, mint ahogy hajdanában egyik várat a
59 II, IX | özvegyasszonyok viselete Bécsben. Ahogy Magyarországon a violaszín,
60 II, X | régi Ocskay Lászlót, mint ahogy feltalálja az ember a régi
61 II, XII | tartotta már, éppen mint ahogy Augustin az utolsó nótáit
62 II, XIV | hallgasson: „Most én beszélek.”~– Ahogy Ocskay László tábornok úr
63 II, XIV | Menni kell nagy hadjáratra. Ahogy szokta. – Vezetni egy egész
64 II, XV | lelkébe égette azt a képet: ahogy egy dicsőült arcú halott
65 II, XV | neki állni és hallgatni, ahogy a lelkész elzokogja a végszavakat: „
66 II, XVI | egzekúciót olyan tragikusan, mint ahogy le van írva. Egy leégett
67 II, XVI | keresztül; hadd égesse, ahogy ő el tudta égetni a saját
68 II, XVI | Alkudj ki a parancsaiddal, ahogy tudsz. Jössz vagy maradsz.
69 II, XVI | megtudja a megfordulását, mint ahogy ő maga elbánt a másikkal
70 II, XVII | rongyban csüggött le róla, ahogy a harc hevében kard, lándzsa
71 II, XVIII| gyilkos feje fölött, mint ahogy én járok mindenütt az ő
72 II, XVIII| fegyvertelenül. Csak úgy, ahogy a házból kirohant, kapott
73 II, XIX | keresve a lovagi találkozásra, ahogy vezetőkhöz illik.~Ez időben
74 II, XXI | boldoggá. Úgy légy áldva, ahogy ezt tenni fogod.~Bátyád:
|