Kötet, fezejet
1 I, I | csecsemő korában viselt. Azután megint visszarakta őket egymás
2 I, I | amíg az életbe’ tart.”~Megint csak a kezébe vette azt
3 I, I | Csak azon kapta magát, hogy megint a kezében tartja azt a hímzett
4 I, I | és megcsípi.”~– No, már megint sírtál egy verset odakinn! –
5 I, I | De hát mért sírsz ezen megint? Hisz én azt akartam, hogy
6 I, I | ittmarad ő egészen.~Ez már megint olyan szó volt, amiért a
7 I, I | micsoda nagy lárma ez már megint odakint a konyhában!~Azzal
8 I, I | viselik ezt.” – „Hetvenben megint újra lehet kezdeni, akkor
9 I, II | akkor aztán mehet vissza megint Lengyelországba.~Kemény
10 I, IV | nem jön, ami a kedélyeket megint derültebb hangulatba hozza.
11 I, IV | kérdezé Tormássy. Ami felett megint a nagyasszony förmedt fel
12 I, VI | visszaadta. Hiszen van már megint fiam. Áldassék az Isten!~
13 I, VIII | a csendességben; azután megint egy huzamosabb dübörgést,
14 I, IX | hogy hírt hozzon neki. Ez megint nekiindította volna az irigykedők
15 I, IX | összevesznek. Később aztán megint azon ortályoskodnak, hogy
16 I, IX | Ez Bercsényi szarkazmusa megint. Mintha hallanám: „Eresszük
17 I, X | vezették a rongyos gárdát. Megint csak olyan rongyos gárda
18 I, X | még egyszer velem jönni? – Megint olyan jó helyre?~De nagy
19 I, XI | nagyobbik.~Kis idő múlva megint pisszegett a kis öcs.~–
20 I, XI | nagyobbik.~Kis idő múlva megint pisszegett a kis öcs.~–
21 I, XIII | rá a világ?~Erre Ocskay megint azt felelte, hogy van a
22 I, XIII | fekhelyére zokogni, s majd megint felugrott, s a lábaival
23 I, XIII | Egy nap kiürülnek, másnap megint teli vannak. Cinka Panna
24 I, XIII | hordók; nem kell őt félteni: megint visszakerül, s teli vannak
25 I, XIII | Bécs külvárosáig, s ott megint összeverekedhetünk a helyőrséggel;
26 I, XIV | Félő volt, nehogy útközben megint elszéledjenek. Azért az
27 I, XIV | kedélyesen mulatoztak. Sárody megint ezermesterkedett. Ólmot
28 I, XIV | ágyúgolyó elbúgott felettük, megint talpra ugrott mindenki,
29 I, XVII | a veres és zöld együtt megint barna színűvé lesz.~– Utoljára
30 I, XVII | Te! Igaz, hogy azóta megint közel járt Ocskay?~– Igaz.
31 I, XVIII| időhaladékra, amíg a saját ezrede megint összegyülekezik. Mert az
32 I, XVIII| könnyen összegyülekezett megint, s mintha semmi baj sem
33 I, XVIII| Egyszer csak megdördült megint az ágyú.~A beckóvári őrség
34 I, XVIII| sáncait löveti valaki.~Már megint föltámadt a porba gázolt
35 I, XVIII| elsimította vele együtt, s megint nevetett.~– Asszonyom –
36 I, XXI | maradj?~– Majd ha egyszer megint zavaros lesz az idő ott
37 I, XXII | azt kellett kitörülnie.~Megint előre léptetett, s folytatá
38 I, XXIII| prédikáló, facipős barát, aztán megint mint muzsikus cigány, utoljára
39 I, XXV | fejükhöz hajigálni, de aztán megint olyan érzés veszi elő, mintha
40 I, XXV | alakban!~Itt, ezen a földön megint csak megtalálta azt a gerendás
41 I, XXV | szertartásainkból. Nem így lesz-e megint, ha egy kálvinista fején
42 I, XXVI | az ostromlott várból. – Megint kihullott kezéből a kard.~
43 I, XXVI | szökevény!~Egy megszokott arc megint eltűnt az asztal mellől,
44 I, XXVI | hogy majd vissza lehet azt megint cserélni. Ahelyett máshová
45 I, XXVI | A másodszori mosdástól megint visszaváltoztam ilyen csúffá.~–
46 II, I | kegyelmed balra: amíg az utaink megint össze nem találkoznak.~Azzal
47 II, I | össze nem találkoznak.~Azzal megint kettőt-hármat vágtak egymásnak
48 II, I | Erre aztán a kurucságnak megint nagy kedve lett volna utánavágtatni
49 II, II | sokáig beszélgetni; ahonnan megint észrevétlenül úgy eltűnt,
50 II, II | azok az első ágyúszóra megint visszatértek a labancokhoz.
51 II, III | embernek vissza kell kerülni megint a szulyói Vaskapuhoz, körüljárni
52 II, III | nyerni valamit. Ahhoz azután megint egyszerre olyan nyájas lett,
53 II, III | ácsingózott; akkor aztán megint iparkodott olyan goromba
54 II, III | semmi dolga.~Gáspár úr megint kezdett már goromba lenni,
55 II, III | beszélgethettek.~– Volt kegyelmednél megint a fehér barát? – kérdé Ozmonda.~–
56 II, III | rejtekben levőkért kapsz megint egy ezer aranyat. Itt van
57 II, IV | gondolat! – Visszatért az megint. Megitta a borral, felszítta
58 II, VI | esznek belőle, már akkor megint nem olyan édes. – Ha egy
59 II, VII | nagyhatalmas német urak által. Most megint úgy lesz.~Mikor indulót
60 II, X | az orchestrumot.~Augustin megint gyantázott, azt jelezte,
61 II, XI | más fújni, csak a magyar.~Megint megszólalt az az éjszakában;
62 II, XII | odadobta közéjök, amiből megint egy kis tréfa támadt. A
63 II, XIII | felzörgették Ocskayt.~– Ki az megint?~Ezúttal már a Bécs városi
64 II, XIV | aranypénz.~– Majd felszaporítom megint: „Kapok korpára ebet!”~Ejh,
65 II, XV | fölégetni. Majd fölépülnek megint. Nincsenek porcelánból.
66 II, XV | ég a vár.~Jó idő vártatva megint hallja a csúfondáros suttogást
67 II, XVI | nem, ami valóság.~Amint megint a télutó beköszönt, egyszerre
68 II, XVI | férfi itt marad.~– Arra megint erős parancsom van, hogy
69 II, XVIII| beszélek többet.~A hosszú út megint hegynek vitt fölfelé; a
70 II, XX | keresztül torony irányában megint megkerülni a jó előre haladt
71 II, XX | elbúsúltan visszaügetett megint Érsekújvárra.~Volt Jávorkának
72 II, XX | neki: „barát voltál, légy megint barát; szabadítsd meg a
73 II, XXII | kuruc vezért.~Erre aztán megint a kuruc vezér ítéltette
|