Kötet, fezejet
1 I, I | vicispánhúst; de téged akkor bizony megeszlek!” Bizony, így
2 I, I | akkor bizony megeszlek!” Bizony, így mondta a bátyám! –
3 I, I | főkötő nehéz ruha!” – De bizony ne énekelj most világi nótákat,
4 I, I | megtartom magamnak.~– Óh bizony, azt nekem adod. Nekem úgysincs
5 I, I | most.~– Meghalt a vőm?~– Az bizony, mire ideérnek vele, aligha
6 I, I | meg a kastély között, mert bizony átlövöldöznének egymásra.
7 I, III | S ha egyszer a szeme, bizony a szíve is. Mögötte egy
8 I, III | lóg egy varkocsban. És ez bizony sokkal szebb viselet, mint
9 I, III | igazán megütközni?~– Meg bizony mink: csak legyen kivel.~–
10 I, III | ők kapjanak.~– Kár volna bizony pedig azért a fiatal életért!~
11 I, III | mert a korponai ütközetet bizony kegyelmed nyerte meg. Egész
12 I, III | danolva vette be a sáncot. Bizony kegyelmed nyerte azt meg,
13 I, IV | részt a lakománkban.~– Hát bizony, nem is vagyok bolond –
14 I, IV | kapitányt – mondá Ocskay –, mert bizony még hátrafelé fordítja a
15 I, IV | végződjék halállal.~– Ez bizony mindennapi dolog.~– Tán
16 I, IV | megpuskázzanak miatta?~– Ez bizony szomorú kötelesség – szólt
17 I, V | közben: itt van a bátyám. Bizony már visszajött. Lásd, én
18 I, VI | világon, amitől félhetsz: bizony a testvéredé az. Ha megcsalod
19 I, VI | talál szaladni a nyelved, bizony mondom, hogy utánafut az
20 I, VII | példázta amaz emlékpénz is. De bizony a kor fogalmai még nagyon
21 I, VII | a szegény bátyám fejét bizony spirituszba téve küldik
22 I, VII | élétől, golyó sebzésétől? Bizony megtette azt.~– Hogy maradsz
23 I, VIII | nyelvére, mert ha azt teszi, bizony mondom, akármilyen nagy
24 I, VIII | legény, mint kend!~– Vagy bizony legény a feleséged viganója
25 I, VIII | volt az első kérdése.~– Meg bizony – felelt Csajághy. – Mégpedig
26 I, XIII | feleségét visszaszerezze!~Bizony nagyon szeretheti azt az
27 I, XIV | leánya, hol vette azokat?~– Bizony sehol sem én, ha csak a
28 I, XIV | öreganyját megölette.~– Bizony azt tette az! (Annyiszor
29 I, XVI | mindenki azt mondá: ez a név bizony Scharodi.~Heistert pedig
30 I, XVIII| ért, sehogy sem ért meg. – Bizony nagy szégyen, gyalázat volna,
31 I, XVIII| amióta nem láttalak. De bizony most is az vagy: csak ez
32 I, XX | a nevetésre.~– Mert héj, bizony azok az apácák nagy mesterek
33 I, XXI | Tiszáné nagyasszony.~– Hát bizony megteszi a „fecském” óta,
34 I, XXI | keresztül-kasul járt az ember szívén.~Bizony úgy sírt ezen a nótán Tiszáné
35 I, XXI | tudnál mondani, mondanál bizony magadnak.~– Hát hiszen nem
36 I, XXI | kitalálni, hogy Ocskaynak bizony jár a fejében olyasmi, hogy
37 I, XXI | mondani az Isten nevét?~– Bizony Isten, nem.~Ez akkoriban
38 I, XXI | kérdezősködött.~Gazduram bizony csak akkor került elő a
39 I, XXI | keresztfiát lovagoltatni.~– Hát bizony, mi tűrés-tagadás, egyéb
40 I, XXII | amit neki kell mondani, bizony a torkába rekedt volna;
41 I, XXII | amilyen már van.~Szegényke, bizony nagyon gyámoltalanul viselte
42 I, XXII | nem hagyta abba.~Ilonka bizony ráismert az emberre; Marci
43 I, XXII | azt felelé:~– Een nekem bizony az a nevem, ami az apámé,
44 I, XXII | boruljon a férje vállára. Bizony azt tette volna e percben,
45 I, XXII | csak azért is növelte azt: „Bizony mondom: ha valakit szerencsétlenné
46 I, XXIII| Amire Bercsényi ezt mondá:~– Bizony mondom neked, én fejedelmem,
47 I, XXIII| elkövetni azokat kegyelmed, úgy bizony megbocsátom.~Jávorka sohasem
48 I, XXV | minden betegség ellen?~– Bizony mindenik ellen.~– Még az
49 I, XXV | leírt mindent szórul szóra.~„Bizony magam oda sietnék most tehozzád –
50 I, XXVI | merre rontsunk! Hitünket bizony beváltjuk.~– Úgy van! –
51 I, XXVI | Hol van Deliancsa?~– Hol bizony? Elrepült. Megkente a talyigakereket
52 II, I | a Podhrágyában.)~– Futás bizony. De még milyen nagy! Szétverte
53 II, III | dolgot csináljon belőle.~– Bizony, kedves asszonynéném (bocsásson
54 II, III | kamat jár az után.~– Jár bizony, amit Ozmonda fizet teneked.~–
55 II, III | Talán rám sem ismer?~– Bizony csak alig-alig. Mi hozza
56 II, III | Mikor került oda?~Őelőtte bizony megfagyott a cintányéron
57 II, III | takaríttassa el az asztalt!~De bizony Ozmonda nem fogadott szót;
58 II, IV | a táborba.~– A kisember bizony rosszul van.~– Mi baja?~–
59 II, IV | mindig; most is az vagy. Bizony mondom, hogy soha el nem
60 II, IV | rosszat – folytatá Ocskay. – Bizony mondom neked, hogy nem szándékozom
61 II, V | haza a menyasszonyt. Hát bizony csak az lett annak a vége,
62 II, VIII | mert itt jön a pribék, s bizony elfogja a vezért, ha fél
63 II, VIII | az: „Itt maradni?”~– Igen bizony, itt maradni; az áruló sarkában
64 II, IX | akartak már fogni, s akkor bizony megkurtítanak egy fejjel,
65 II, XIII | mondhatnékja volt, hogy de bizony egynehányszor be akartam
66 II, XIII | A szép szomszédnő!~Annak bizony adósa maradt valamivel!
67 II, XVI | aztán fel Budetinnak. Ez bizony háromnapi expedíció lesz
68 II, XVIII| méltóságos herceg úr. De bizony láttuk őket. Kurta selyemsuba
69 II, XVIII| Mikor volt ez?~– Hja bizony, még akkor nem volt fenn
70 II, XXI | találkozott velük. Ez a három bizony, bizony ér annyit együtt,
71 II, XXI | velük. Ez a három bizony, bizony ér annyit együtt, mint az
72 II, XXI | jókor érkezik Érsekújvárra, bizony kiimádkozza őt még a hóhértól
|