Kötet, fezejet
1 I, I | világi nótákat, ebben a szent órában. Mindjárt jövök,
2 I, X | torony irányában. Az óriási Szent István-torony messze világító
3 I, X | Egy egész kolostort, tele szent szüzekkel, akik az „Úr menyasszonyai”!~
4 I, X | lángban állt a tető.~Benn a szent szüzek ijesztő rémsikoltozása
5 I, X | rakétákat eregettek fel a Szent István tornyából, hogy a
6 I, XI | kiáltának odaalant.~A Szent István-toronyból süstörögve
7 I, XI | egyszer csak megkondult a Szent István-toronyban az öreg
8 I, XI | apa arcképét eltakarta a szent férfiú képmása. Vége volt
9 I, XI | mint a prücsköké a mezőn. A szent szüzeket akarták elrabolni!
10 I, XI | kiáltának odaalant.~A Szent István-toronyból süstörögve
11 I, XI | egyszer csak megkondult a Szent István-toronyban az öreg
12 I, XI | apa arcképét eltakarta a szent férfiú képmása. Vége volt
13 I, XI | mint a prücsköké a mezőn. A szent szüzeket akarták elrabolni!
14 I, XIV | ősök dicső példájáról s a szent szabadságról. Remek előadása
15 I, XIV | a keblembe! S esküszöm a szent herkópáterre, hogy a holnapi
16 I, XIV | herkópáterre, hogy a holnapi szent keserves napon, ezt az én
17 I, XIV | éjszaka. – Egész addig a szent napig megbecsülte magát
18 I, XIV | valamennyi tornyában a harangok, szent karácson ünnepére. Talán
19 I, XVII | lennie a Te Deum laudamuson a Szent István-templomában.~Az ablakából
20 I, XVIII| ereklyeszekrénybe zárva, mint egy szent relikviáját.)~Ocskay arca
21 I, XX | könnyeivel.~Oh, te Isten szent békéje, de nagy kincs vagy
22 I, XXII | Miért nincsen itt a korona? Szent Istvánnak koronája; a magyar
23 I, XXII | kell, – csak tréfából – és szent célra és hivatalból – de
24 I, XXIII| hanton megtette a négy vágást szent István pallosával a világ
25 I, XXIII| úgy nem tett velük, mint Szent Pál az oláhokkal. Ahány
26 I, XXIII| hogy Bercsényin kiütött a Szent Vida tánca.~Mindenki azt
27 I, XXIII| volt rejtve.~– Óh, édes szent asszonyom; nem osztana kegyelmed
28 I, XXIV | akik perselybe gyűjtenek szent célok számára; diákmondásokkal
29 I, XXIV | dudanyekegtető oláh, a szent éneket gajdoló vénasszony,
30 I, XXIV | ötvenláb magasságú emlék szent szobrain ejtett csorbáknak
31 I, XXIV | lováról leszálljon, s a szent emlék előtt, térdét meghajtva,
32 I, XXIV | talapzatáról Keresztelő Szent János felől, hogy azt még
33 I, XXIV | szájtátva hallgatták. Leírta Szent János öltözetét, ami természetesen
34 I, XXIV | Mivel élt a Keresztelő Szent János? Azt hiszitek, vajas
35 I, XXIV | prédikációt, áttérve Keresztelő Szent János szenvedéseire, amiket
36 I, XXIV | alkalmazottan.~Jávorka a szent história végére sietett:
37 I, XXIV | história végére sietett: Szent Jánosnak a fejét is levágatta
38 I, XXIV | fegyverzetéből valók!~Jávorka onnan a szent emlék magas talapzatáról
39 I, XXV | ebben akadályozza. A mai szent advent vasárnapon Ilonka
40 I, XXV | annál a gondolatnál, hogy Szent István koronája, az angyaloktól
41 I, XXV | közepén komédiát játszottak szent szertartásainkból. Nem így
42 I, XXVI | veszedelmébe.~– No, hát szent a békesség köztünk! – monda
43 I, XXVI | az arcába látni. Minden szent el ne hagyj! Ez a Lilith
44 II, I | Soha jobbkor, karikalábú szent öcsém, Balázs! – kiálta
45 II, II | pap. Akinek a homlokát a szent chrysmával beolajozták,
46 II, V | egy fülke; amiben valami szent remetének a kőszobra áll:
47 II, VI | hogy megjössz: és ma már Szent Mihály napja van.~– Nem
48 II, VII | Meg van kötve a béke! Szent a békesség! Vége a háborúnak!”~
49 II, IX | generálist viszek!~– Ha a Szent Kristófot viszed, sem bánom
50 II, X | imádságoskönyvet, s aztán sétáljon be a Szent István templom egyik ajtóján,
51 II, XII | hogy a szentségtartóból a szent ostyát kilopták s megfertőztették,
52 II, XII | is építtetett magának a Szent Péter téren, ő volt a birodalmi
53 II, XII | Vasárnap lévén, ő is elment a Szent István templomba ájtatosságát
54 II, XII | felfegyverkezve tódulnak a Szent Péter tér felé, mintegy
55 II, XII | kardlapozás után megtisztul a Szent Péter tér; az Oppenheim-palotának
56 II, XII | volt valami más operához. A Szent Péter térről szétriasztott
57 II, XII | tegyétek az indulatomat, mert Szent Kristóf lábszárára esküszöm,
58 II, XII | lovagiasságában a bécsi népnek, akiket Szent Lipót tartson meg örök időkig;
59 II, XII | vendég sincsen. Esküszöm Szent Holofernesre!~– Holofernes
60 II, XII | Holofernesre!~– Holofernes nem volt szent! – protestált a kakastollas.~–
61 II, XII | kakastollas.~– Nem volt szent? Te persze ismerted? Te
62 II, XII | s fogadom, hogy eloltom, Szent Flórián segítsége nélkül.~
63 II, XVII | boldogságos istenanya, szent sugallatodért! – sóhajta
64 II, XVIII| szóval mondá: „Óh, te édes szent asszonyom! Hát ide jutottál?
65 II, XVIII| Nem is kértem hozzá ő szent felsége segítségét; csak
66 II, XVIII| elvett Ocskay László, édes szent asszonyom; de egyet meghagyott
67 II, XVIII| hátratekintve, rebegé:~– Jézus! Szent Máriám! Ez Ocskay maga!~
68 II, XVIII| Megmondtam előre! Hogy ez a szent asszony kiimádkozza őt még
69 II, XVIII| eskümet. – Hát megtöröm. Olyan szent előttem a te szemednek minden
70 II, XX | Ilonkához.~„Holtig tisztelt édes szent asszonyom.~Ígéretem szerint
71 II, XX | kegyelmeddel, hogy a mai szent napon, újesztendő napján,
|