1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1948
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1 I, I | mindenre felügyelhessen, s vitás kérdésekben döntő
2 I, I | térdén ki van szakadva, s a csizmájának a talpát csak
3 I, I | kopott bőriszákot cepel, s a kezében egy görbe csákányt
4 I, I | kétfelé törüli a bajuszát: s mikor nagy hamar megérti,
5 I, I | szétnéz a szögletek felé, s megpillantva a nagy mákoskalácssütő
6 I, I | arra szépen leül a sutba, s onnan nézi aztán, a két
7 I, I | ami kettős tokát vetett, s szegletes tudott lenni,
8 I, I | volt felfelé dudorítva, s egy fekete csipke főkötővel
9 I, I | pákosztos had, aki nem ide való.~S rögtön sietett is az ítéletet
10 I, I | megkapja a gallérjánál fogva, s úgy fölemeli, hogy a lába
11 I, I | fiam? – kiálta fel Tiszáné, s hirtelen visszafojtotta
12 I, I | oldalán egy kerek lyuk volt, s akörül széles, vörösbarna
13 I, I | azt a drága öltönydarabot, s ajkát beharapva, halálos
14 I, I | markolt a palóc üstökébe, s megrázta annak a fejét,
15 I, I | kamaraajtóra a kulcsot, s azt is lehúzta, és a többihez
16 I, I | keresett elő a csomó közül, s azzal egy nagy almáriumot
17 I, I | összeszorítva, a fejét megrázta, s a lábával toppantott: úgy
18 I, I | azt a hímzett mellényt, s nézegeti rajta azt a golyó
19 I, I | nyílást a hímzett mellényen, s akkor aztán megnyugodott.
20 I, I | anyai arcot itt hagyni, s utánamenni egy bajuszos
21 I, I | kincstartó-szobába távozott, s onnan került elő rövid időn
22 I, I | filigránmunka csatokat, s szétnyitva az imakönyvet.~
23 I, I | teljes zokogásra fakadt, s a leány keblére borulva,
24 I, I | hitte, hogy őt siratják, s nevetett rajta.~– No látod,
25 I, I | mármost ülj le csendesen, s ne feszengj annyit, hadd
26 I, I | kerekre nyílt fel az ajka, s az álla hátrarándult, azt
27 I, I | nagyasszony erőt vett a fájdalmán, s azt mondá:~– Semmit se,
28 I, I | kért, hogy varrjam össze, s mentől jobban varrtam, varrtam,
29 I, I | terítve fehér virággal; s aztán ahányat tépett, mindenütt
30 I, I | fogta a két fülénél fogva, s hol az egyik ütött rá a
31 I, I | üstöt mind a kettő kezéből, s aztán az üst fenekére csapott
32 I, I | fenekére csapott a tenyerével, s kimondá a csalhatatlan verdiktet.~–
33 I, I | nagyságú fehér terpentit, s öntsd a többi közé. Végül
34 I, I | hagyta magát engesztelni, s aztán visszatérve Ilonkához,
35 I, I | mennyegzőre is, temetésre is.~S igazán itt volt az ideje,
36 I, I | ünnepélyes zsolozsmákra s vidám dalokra felkészülten;
37 I, I | harangokat meghúzzák eléjük, s a nép már gyülekezik a piacon,
38 I, I | jobbágyság a várkerítés előtt, s a koldusság sorakozik a
39 I, I | szétszakadozva érkezzenek, s azért késnek oly soká.~Azonban
40 I, I | Azonban már a dél is itt van, s a vőlegény mégsem érkezik.
41 I, I | türelmetlen kezd már lenni, s egyre küldözi a postát a
42 I, I | a homlokán át van kötve, s amin keresztültör a vér.
43 I, I | hüvelyébe taszítja a kardját, s odasiet a rá váró háziasszonyhoz.~
44 I, I | kard!”-ra került a sor: s szegény Kovách István uramat
45 I, I | összevagdalva. A szemei még nyitva, s üvegfénnyel meredtek fel
46 I, I | tornác kőpárkányához dőlve, s elbámuló szemeivel nem látja,
47 I, I | sikolt szívszakadva, s tépi fejéről a menyasszonykoszorút,
48 I, I | a boglárt, a kösöntyűt, s szórja szét a földre, maga
49 I, I | földre, a szomorú porba, s omlik két szeméből a könny,
50 I, I | testvérét szerette nagyon; s az is nagyon jó volt hozzá.
51 I, I | csináltak castrum dolorist, s a pataki diákok nem az ablak
52 I, I | étteremből egy dali levente, s riadót fúvat velük Léva
53 I, I | fordított trombitákkal, s egy körmönfont átkot küld
54 I, I | üdvlövéssel felelnek rá, s visszakiabálnak. Jó szerencse,
55 I, I | istállókban lovakat nyergelnek, s amint az íródiákok készen
56 I, I | bokályokat a szétloccsanó borral, s karját egyengeti felemelt
57 I, I | megboldogultnak be-belátogatnak hozzá, s hírt hoznak felőle: „Már
58 I, I | ottveszett, sohase látom többet – s akkor ugyanazok, akik mellett
59 I, I | most már; nem asszonyoké. S ha a mi tüzünk el nem emészti
60 I, I | háziszereit, édes húgomasszony, s lásson utána, hogy elcsendesítse
61 I, I | török kését ki ne rántsa, s nagyot fenyegessen vele
62 I, I | is elfutotta a szemeit, s a nyelvét elragadta a szó.)
63 I, I | arra a szörnyű mondásra, s kivágták maguk alul a székeket,
64 I, I | kivágták maguk alul a székeket, s keserves eláldást ittak
65 I, I | csinálni patikás tilógus; s a mesétül meg ettül a szertül
66 I, II | hunhalmot felemel az égbe, s úszó szigetet majmol vele. –
67 I, II | amin egy gólya kelepel, s a távolban szerte káprázik
68 I, II | rőzsékkel kikaróztatott, s hellyel-közzel fűzfákkal
69 I, II | fel kell rá kapaszkodni.~S ezt a felkapaszkodást megnehezíti
70 I, II | elnyomják az egész felkelést, s akkor aztán mehet vissza
71 I, II | ez egyebet, mint homokot. S még jó volna, ha a hátunkba
72 I, II | kicsüng a dolmányujjakból, s szomorkodik szennyes voltán;
73 I, II | fickót, aki legjobb úszó, s amonnan a mocsár benyúló
74 I, II | fogaitok közé szorítjátok, s aztán leúsztok szép vigyázva
75 I, II | előtörtetek a nádasból, s meg visszafordulok, mikor
76 I, II | csatával nekivágok a Tiszának, s átkaptatok rajta. S ha akkorra
77 I, II | Tiszának, s átkaptatok rajta. S ha akkorra még ez a kis
78 I, II | rongyokból, a maró férgekbül s a maróbb szégyenbül; és
79 I, II | sirályok lármás ezreit, s borogatta be az ég firmamentumát
80 I, II | szikes pusztán táncolt, s abból kavarintott fel a
81 I, II | kacagva, mint az ördögök, s mielőtt az ellenfél első
82 I, II | vágnak, halomra vágják őket, s diadalordításuk áthangzik
83 I, II | átkötött széles török öv, s kezében egy szál kard: egy
84 I, II | villámcsapásokkal sújtva jobbra-balra; s még bántó szóval is sebesítve
85 I, II | egész serege van a nyakukon, s igyekeztek a földszoroson
86 I, II | töltötték meg kartácsra, s odairányzák a mocsárba szorított
87 I, II | kiáltának a labancok, s fehér kendőket lobogtattak
88 I, II | megérkezett a száraz fergeteg, s elborította porfelleggel,
89 I, II | felhő skarlátpiros volt. S ezt a lángverességet tükrözte
90 I, III | vár romja még füstölög, s ő már a másiknak falait
91 I, III | Fülek-várt, Losonc-várt bevette, s már azt izente a lévaiaknak,
92 I, III | kiforr, itt terem előttük, s Léva-vár bástyáin issza
93 I, III | akkor is szerette a kardot, s haragudott érte, ha éltes
94 I, III | mondani akarna valamit, s aztán mikor elment, mindig
95 I, III | szétveti a labanc sereget; s a sarkában nyomul előre.~
96 I, III | tennék, erre a küszöbre, s itt vágnák le sorba! Hejh,
97 I, III | komendáns, ők azért eljöttek, s nem maradt otthon kerti
98 I, III | Fehér a mén, de a sörénye s a farka rózsaszínbe játszik.
99 I, III | büszkélkedő barnapiros orcák, s hozzá az a veresbe játszó,
100 I, III | veszett volna rajta a szeme? – S ha egyszer a szeme, bizony
101 I, III | elöl van befonva a haja, s úgy csügg le a vállára kétfelől.
102 I, III | kopaszra borotváltatták, s csak elöl hagytak meg rajta
103 I, III | viselőire, innét a név), s akik ahová leültek, ott
104 I, III | leültek, ott megragadtak, s amit a kezük elért, az odaragadt. –
105 I, III | Ezeket előkelő urak vezették, s gondot viseltek rájuk; ezek
106 I, III | palócdaloktól egészen elütnek, s olyan szépen fújják azon
107 I, III | arany köddé változik át, s ez arany ködből bontakozik
108 I, III | kivált a kísérete közül, s odalovagolt az úrihölgyek
109 I, III | addig a kantárját a ménnek, s csak a nyakát simogassák,
110 I, III | keblére az üdvözlő lovagot, s nem tartotta vissza sűrű
111 I, III | szakadni, felderült a kedve, s vele együtt a beszélőkedve
112 I, III | szerény házamhoz pihenőre, s maradjanak itten, amíg kedvük
113 I, III | pincém, éléskamrám, csűreim s gabnásvermeim a kegyelmed
114 I, III | Semmi étel sem hűl el odáig. S ahányra terítve van, egy
115 I, III | vigyázzon a testi egészségére, s minden bolond helyre oda
116 I, III | velem – mondá a hős ifjú, s a kezében tartott szegfűcsokrot
117 I, III | parasztasszonyok által cirógattatni s kínáltatni istenfával, boldogasszonytenyerével,
118 I, III | elfelejté bárány voltát, s elkezde nyeríteni, ágaskodni,
119 I, III | a tovavágtató rokontól, s miután a szakácsoknak kiadá
120 I, III | bevonult belső palotájába, s ott elővéve a Szikszayt,
121 I, III | kedvesekért” való imádságot, s annak nekifeküvék nagy ájtatossággal.~
122 I, III | pedig felment a toronyba, s onnan nézett az álomkép
123 I, III | ugráltak, táncoltak a földön, s kikerülték az útjokban álló
124 I, III | egyetlenegy pisztolyt sütöttek el, s az is halálra találta; hát
125 I, III | mind megzörrentek bele. S azután egyszerre ropogni
126 I, III | köszönté vissza a várbelieket, s aztán maga előrevágtatott
127 I, III | rögtön megszűnt az ágyúzás, s a kuruc táborból idáig hangzott
128 I, III | akarják őket csalogatni, s akkor fürtgolyókkal, szeges
129 I, III | hőse az asztalnál ülend. S ahhoz jól ki kell válogatni
130 I, III | sátorok, egész utcaszámra, s a kitűzött zászlók mutatják,
131 I, III | Bárcsak idehoznák valamennyit, s itt az én házam küszöbén
132 I, III | küszöbén vágnák le a fejeiket, s raknák egy garmadába!” A
133 I, III | hiszen mind a kezébe estek: s talán éppen azok, akik szegény
134 I, III | leszálltak a lovaikról; s amíg csatlósaik a lovaikat
135 I, III | adjam a hazámnak vissza, s nekem csak nem fizet azért
136 I, III | kerül.~Hallotta ezt Ilonka, s ha eddig csak bámulta Ocskayt,
137 I, III | Ocskay is felment a tornácba, s ott sorban bemutogatta a
138 I, III | öv van kötve a derekára, s arról nem az olvasó, hanem
139 I, III | élünk – mondá a nagyasszony, s beinvitálá a vitéz urakat
140 I, III | is tűnt onnan nagyhamar, s az egész lakoma alatt csak
141 I, III | egy éltes rokon háta mögé, s ott is csak a körme közül
142 I, III | sóhajtottunk egymás után. S erre, mintha a „terülj meg
143 I, III | hordókkal, amiket elénk küldött; s megfordult az egész ütközet
144 I, III | nagyot ivott a hajdúság, s danolva vette be a sáncot.
145 I, III | ablakvilágossággal szemben maradt, s az arcának minden kifejezését
146 I, III | otthagyta a labanc tábort, s Bercsényihez csatlakozott:
147 I, III | ollóját nyújtja e szolgálatra, s Ilonka kisasszonyt is odahívják,
148 I, III | átalag is ki lett dugaszolva, s a poharak teletöltve. –
149 I, III | a hangját Benjamin diák, s olvasá a következőt:~„Egyedül
150 I, III | elértették azt mind a társai, s felugrálva helyeikről, háromszor
151 I, III | harsányul vivátot a fejedelemre. S kihajták utána a poharaikat
152 I, IV | átvette a salvus conductust, s átfutott rajta.~– Ecce a
153 I, IV | kapitány belépett az étterembe, s nagy karimás, tollas kalapjával,
154 I, IV | örökösen felfelé húzódva, s ezáltal valami kényszeredett
155 I, IV | Ha így van, ülj közénk, s végy részt a lakománkban.~–
156 I, IV | ugyan énmellém le nem ülsz! S újra visszahúzta székét
157 I, IV | ki kell keresztelkednie, s ezt nézve, elvállalta a
158 I, IV | hogy megfogják az ördögöt, s íme, midőn újra előkerülének
159 I, IV | volt a kapitány tarkóján, s Furóné asszonynak a fején
160 I, IV | neofitához a breviáriumát. – S volt nagy gaudium, amíg
161 I, IV | régit… – mondá a kapitány, s olyan különösen mosolygott
162 I, IV | ülhetsz – mondá Tormássy, s odább rukkoltatta a székét –,
163 I, IV | az aranyozott várkulcsot, s odaszorítá azt két kézzel
164 I, IV | kézzel Tormássy kezébe, s ég felé forgatta a két szemét,
165 I, IV | mintha ott sem lettek volna. S utoljára elnyelte magát
166 I, IV | Ilonka nem mulatott rajta, s jólesett a lelkének, hogy
167 I, IV | kapitány e szóra elkomolyodott, s amint a szép pirosra sütött
168 I, IV | összekulcsolta a kezeit, s kétségbeesetten tekinte
169 I, IV | mintha dühösködnék efelett, s egyszer csak a két kezében
170 I, IV | látta, honnan került elő, s azzal egy pillanat alatt
171 I, IV | az egész úri társaságot, s kinek-kinek olyan titkait
172 I, IV | a malacfő előhozogatni, s hogy megakassza a boszorkányos
173 I, IV | ellopott egy malacot.~– S ezért megbüntetik? Ez már
174 I, IV | felkeltek az asztaltól, s felkötötték a kardjaikat.
175 I, IV | legény volt. A napba nézett, s nem pislogott tőle a szeme.~
176 I, IV | tollát az íródiákjától, s aláírta az ítéletet, aztán
177 I, IV | hogy Istennél a kegyelem, s aztán azt a rövid vesszőt
178 I, IV | rövid vesszőt kettétöri, s a földre dobja, akkor már „
179 I, IV | szemével.~Ocskay ránézett, s rajtaveszett a szeme, a
180 I, IV | rajtaveszett a szeme, a lelke is.~– S mit akar kegyelmed, szép
181 I, IV | topolyfavesszővel?~– Elültetem, s addig öntözöm, míg kihajt,
182 I, IV | Ocskay elmosolyodott rá, s odanyújtá a leánynak azt
183 I, IV | elfutott az egzekúció elől, s a párnák közé dugta el a
184 I, IV | gyökeret fog ott verni, s levelet hajtani, nemcsak
185 I, V | ostromához fogunk hozzá, s ha Isten megsegít, be is
186 I, V | Eger városát behódítja, s a fejedelem Tokajt löveti.~
187 I, V | testvérrel osztozik is otthon, s a leányomnak a napával kell
188 I, V | kiválasztott hívei számára, s amit kegyelmednek küld általam
189 I, V | onnan jött – monda Tormássy, s aztán megbiztatá a nagyasszonyt,
190 I, V | gradus ad Parnassum”-ot, s lovat, kardot kértek. Meg
191 I, V | egy francia költő írta.~– S hogy lett belőle magyar?~–
192 I, V | is, ami nehezebben ment, s aztán elpróbálta sorba mind
193 I, V | annak, aki azt mind bírja? S az ötödik még a magyar?~
194 I, V | hölgyek belső palotájába, s maga kérte meg a nagyasszonytól
195 I, V | akiről egyszer álmod volt, s azt mondtad a látás közben:
196 I, V | legszebb az a szó magyarul.~S azzal a kezét ottfelejté
197 I, V(1) | aki az oltártüzet eloltja, s a három vallás nemtőit:
198 I, VI | kifizetnie a katonáknak, s ebre nem bízhatja a hájat;
199 I, VI | szándékozott hazavinni, s a mézesheteket ott tölteni
200 I, VI | be senkinek e vendég úr, s azt kérte, hogy mutassanak
201 I, VI | álla simára borotválva, s a két bajusza hegyesre kifenve,
202 I, VI | szemei mélyen benn ültek, s a két szemöldöke bozontosan
203 I, VI | mint egy őrjöngő Herkules, s levágtad, vízbe fojtogattad
204 I, VI | azt, amit mondani fogok, s amit, hogy elmondjak neked –
205 I, VI | tudjuk rettentő titkodat; s hogy azt megőrizzük, nagy
206 I, VI | mondanám: „Úgy kell lenni, s úgy lesz.” Aki az ország
207 I, VI | tüzes pillantás megfordít; s önmagad ellenkezőjévé tesz.
208 I, VI | vívni legjobb cimboráddal, s meg tudtad azt ölni. A megfenyítésért
209 I, VI | farba rúgtad a magas portát, s átszöktél a francia királyhoz,
210 I, VI | Otthagytad a faképnél, s kóbor kalandorokból csapatot
211 I, VI | zászlója alá kellett esküdnöd, s megfogadnod, hogy csapatoddal
212 I, VI | együtt átmentél Rákóczihoz, s most az a neved a nép ajkán: „
213 I, VI | a hőst, a nép bálványát, s megvallom, az enyimet is,
214 I, VI | támadták meg a várőrséget, s ők nyitották meg előtted
215 I, VI | Férje vagy a legszebb, s ami több annál, a legjobb
216 I, VI | Vezesd be az ígéret földébe, s írd be a nevedet a legelsők
217 I, VI | oltalmazunk élesen vágó kardok s még élesebb nyelvek ellen,
218 I, VI | még élesebb nyelvek ellen, s ha esküdni kell melletted,
219 I, VI | kezét nyújtá Csajághy elé, s a szeme közé nézett annak
220 I, VI | megszorítá egymás kezét, s aztán megcsókolták egymás
221 I, VI | meg csak visszatért rá.~S Ocskaynak mindezt ott kellett
222 I, VI | észrevette felindulását, s könnyein át mosolyogni kezdett.~–
223 I, VI | áldott az Úr, aki őt elvette, s nekem ismét visszaadta.
224 I, VI | fiam. Áldassék az Isten!~S azzal megölelte a leánya
225 I, VI | szemébe szökött a könny, s végigfutott azon az ércbarázdán,
226 I, VI | azt a titoktartó szájat, s aztán sorba adta; mindenkinek
227 I, VI | a szívem valaha miattad.~S azzal egymáshoz ölelte az
228 I, VI | kikísérte az előpitvarba, s egyedül voltak, Csajághy
229 I, VI | megragadta a kezét vas markával, s azt dörmögé fülébe.~– Ha
230 I, VI | szemügyre vette a hajdú arcát, s megdöbbent a láttára.~–
231 I, VI | Csajághy felkapott a lovára, s elvágtatott.~
232 I, VII | Mennyi gond van azzal! S milyen jólesik az asszonynak,
233 I, VII | amiknek nincsen szarvuk, s naponkint háromszor kell
234 I, VII | plántálja a csemetéket, s a gyümölcsöt ő szedi le
235 I, VII | Bellarminiust fordítja magyarra, s azalatt a feleségét a térdén
236 I, VII | odatelepedtek a révek átjáróihoz, s a kompon átkelőket igyekeztek
237 I, VII | papokat agyoncsúfolták, s hogy már a megszólalásnál
238 I, VII | a másik „j”-nek ejté ki, s amely napon egy kálvinista
239 I, VII | egy kis ébénumfa ládikót, s amint valahonnan levele
240 I, VII | felbontatlanul abba a ládikóba, s a kulcsát felakasztotta
241 I, VII | kendőjével letörülgeté, s azt a miatta hulló vért
242 I, VII | hét óta teszed ezt már.~– S tenni fogom, amíg a hosszú
243 I, VII | hagyjam itt a feleségemet, s menjek ide meg amoda tábort
244 I, VII | vaklármára szétszaladnak, s árulást ordítanak, ha jön
245 I, VII | ordítanak, ha jön az ellenség, s a hátaikat mutogatják neki.
246 I, VII | megcsókolja a helyét – s nem fáj többet. Hagyjatok
247 I, VII | vagyok! Ne keressetek!~– S én azt mondom nektek, hogy
248 I, VII | éretlen suhanc hóbortjaiból; s rám olvastátok belőle, hogy
249 I, VII | szeretem a kardomat többé. S ha rá tudna bírni valami,
250 I, VII | Ocskay átvette a levelet, s dölyfösen mondá:~– Ezt éppen
251 I, VII | kiálta indulatosan Ocskay, s kétfelé repesztve a fejedelem
252 I, VII | akinek a fiát megölte, s aki őt fia helyett fiává
253 I, VII | fogságba ejtették a várban, s azzal fenyegetnek, hogy
254 I, VII | hazámnak csillagi? – Ocskay!”, s egyik napról a másikra mindhiába
255 I, VII | várják! – Én ugyan jól értem, s érezni is tudom, hogy vajmi
256 I, VII | otthagyja a boldogságot, s a becsülethez fordul. Ha
257 I, VII | feleséget, ápolgató édesanyát, s sietnek vérüket felajánlani
258 I, VII | az övébe dugott ónrudat, s azt írta e levél alá:~„Engedelmeskedem. –
259 I, VII | elmondja neki ez a levél.~S indulni akart.~Csakhogy
260 I, VII | dolmány alatt viseltek, s amíg azt feladta rá, megtalálta
261 I, VIII | mögött, szemébe nem mertek, s ő kiolvasta azt mindenkinek
262 I, VIII | merész éjjeli rohammal, s akkor aztán összeszedte
263 I, VIII | magányos sátorban tölté, s nem vett részt a közös tiszti
264 I, VIII | az Anda Pál katonája is?” S még nem elég, hogy Anda
265 I, VIII | hanem éles nyelvek ellen is. S Bercsényi nyelve éles volt.
266 I, VIII | király országgyűlést tartott, s Hedvig leányát Jagellónak
267 I, VIII | leányát Jagellónak eljegyezte, s ahol a néphagyomány szerint
268 I, VIII | kapukon át van bejárás, s a várossal egybekötve látszik
269 I, VIII | hadseregnek egymással megütközni, s nyílt csatában, kibontott
270 I, VIII | haditanácsot a francia tisztekkel, s amint egy intézkedést megtett,
271 I, VIII | dalia kiugrott a hadsorból, s odavágtatva a két sereg
272 I, VIII | győztes dalia seregébe, s gyakran eldönté az ütközet
273 I, VIII | felcsapta a sisakját a fejére, s sarkantyúba kapva a paripáját,
274 I, VIII | hadsorból a harcmező közepére, s ott elkiáltá harsány hangon,
275 I, VIII | sorából egy fiatal dalia, s odatart a kihívó elé.~Vak
276 I, VIII | nyeregkápából az egyik pisztolyt, s rásütötte Ocskayra. Ez is
277 I, VIII | kisüté ellene fegyverét, s abban a percben Ocskay egyszerre
278 I, VIII | elborította a száját a vér, s ő maga előre, a lova nyakára
279 I, VIII | Bottyán. – Köpd ki, ha keserű!~S azzal elkezdte a lovát fincoltatni,
280 I, VIII | toporzékoltatta előtte, s eközben azt az Achilles-sarkát
281 I, VIII | hasadékot a páncélingen s a vitéz tábornok derekába
282 I, VIII | görnyedt hanyatt a nyeregben, s csak a kengyel tartá, hogy
283 I, VIII | különösen lelkére vette, s fogadkozott, hogy a megsérült
284 I, VIII | neki. Megfogta a tenyerét, s rátette a temperamentummérőt.
285 I, VIII | szükséges vászonpólya, pelenka s más afféle szintén mind
286 I, VIII | megszabaduljon az Aesculaptól, s egyedül maradhasson Csajághyval.~–
287 I, VIII | megostromoltuk a falakat, s elfoglaltuk a várost; a
288 I, VIII | vitték el a csatatérről, s vele aztán fejét veszté
289 I, VIII | üdvözletét küldi hozzád, s kéret, hogy csak a meggyógyulásodra
290 I, VIII | meggyógyulásodra ügyelj, s az orvosának a rendeleteit
291 I, VIII | akkor azt üldözőbe vesszük, s a benn maradtakat ostrommal
292 I, VIII | szorost tartsuk szemmel, s ha arrafelé akar menekülni
293 I, VIII | többi seregek körülfogják s megszorítják. Te csak pihenj
294 I, VIII | lovát, nyeregbe kapott, s utánavágtatott az előrehaladt
295 I, VIII | Ocskay megjelent közöttük, s felismerték az alakját,
296 I, VIII | halottak támadnak fel ellene, s futott, amerre tágasabbnak
297 I, VIII | dandár egészen eszét veszté, s erre-amarra elkóborolt,
298 I, VIII | lehet mázolni a daganatomra.~S azzal odaadta neki a labancoktól
299 I, IX | kezébe került. Hátha baj van, s azt titkolják előtte. Hogy
300 I, IX | gondolt az elhagyott örömeire.~S minden napnak megvolt a
301 I, IX | kiépült, feladta Zólyom várát, s maga is meghódolt a fejedelemnek,
302 I, IX | Bottyánt én lőttem tönkre, s Forgáchnak én vertem szét
303 I, IX | Csajághy megfogta Ocskay kezét, s a szemébe nézett élesen.~–
304 I, IX | vidéket, ahol a tót nép lakik, s alakíts belőlük saját parancsod
305 I, IX | víz több helyütt kiáradt, s elhordta a hidakat.~Amint
306 I, IX | maradványa sötétlett a hó közül, s az ablakok télhideg idején
307 I, IX | sarkantyúba kapta a lovát, s a lejtőn vágtatva nyargalt
308 I, IX | minden ablak, redőny bezúzva, s a szép, százados fák kivágva
309 I, IX | fenekével felfordítva, s az azon ütött tágas rés
310 I, IX | Itt vígan tivornyáztak. S a fekete pincepenész a padlaton
311 I, IX | a hitvesi nyoszolyának, s a fejét lecsüggeszté.~Senki
312 I, IX | indulatának féktelen dühében, s ökleit rázva az ég felé,
313 I, IX | senki. De teszek valamit.~S azzal még egyszer fellökte
314 I, IX | fellökte az öklét a magasba, s arcát az ég felé fordítá,
315 I, IX | fordítá, tele pokolkínnal; s akkor egyszerre, mint egy
316 I, IX | ablakából nézett utána, s látta, amint a nyergébe
317 I, IX | kezéből a piros zászlót, s megcsókolja azt keservesen,
318 I, X | mi lenne a jó haditerv. S ha kitalálták, végezzék
319 I, X | feleségétől megfosztottak, s aki képes ezért az Istennel
320 I, X | lovassággal versenyt vágtatva, s csak a verekedésre ugrálnak
321 I, X | álmodozott minden ember.~S aztán mi volna benne lehetetlen?
322 I, X | elfoglalták a kompokat, s éjfélig átszállították rajtuk
323 I, X | petárdával csakhamar bedönték, s az álmos várőrség kezéből
324 I, X | emberölő szerszám lehetne, s azután szépen átkocogtak
325 I, X | ott megfrüstököltek vígan, s kivetették a sarcot egész
326 I, X | pihenének, felkerekedtek, s folyvást az országúton haladva,
327 I, X | eléjük jött békedeputációval, s megköté a kapitulációt,
328 I, X | eléjük a sok élelmiszert, s beleegyezett a sarcba. Abban
329 I, X | futótűz, terjedt mindenfelé; s vele együtt futott a nép
330 I, X | kurucokról rémmeséket beszéltek, s a számukat szokás szerint
331 I, X | határában üti fel szarvas fejét, s itt a közelben okádja sárkánytüzét.~
332 I, X | Az osztrák fölébredt, s ágyúival jön ellenünk, nálunk
333 I, X | Lesbe állsz egy csapattal, s mikor az üldöző ellenség
334 I, X | akkor az oldalába csapsz, s két tűz közé szorítod. Melyik
335 I, X | légiót is magához vette, s ezzel a szedett-vedett haddal
336 I, X | átugráltak a kerítésen, s átúsztak a nagy szigetbe,
337 I, X | haladásban indítá előre, s még az éj homályában utol
338 I, X | Duna szélesebbik ágán is, s aztán éjnek éjszakáján,
339 I, X | ledobálta a fegyvereit, s futott keresztben a mezőkön,
340 I, X | szentelt asszonynépével, s azt vinni el magával, áldozatul
341 I, X | betörjön a császárvárosba, s rémülettel töltsön el százezer
342 I, X | leszállított a lováról, s maga állott az élükre. Az
343 I, X | azt kiemelték a helyéből, s azzal rohantak neki, mint
344 I, X | ami a lábához pattant, s annak az élével felkarcolta
345 I, X | kötöttek a nyilaik végére, s azokat meggyújták, úgy lövöldözék
346 I, X | két hófehér kéz nyúlt elő, s imára kulcsoltan látszott
347 I, X | várban levő nehéz vasasokat, s azokat indíták a vakmerő
348 I, X | szállta meg Bécs városát, s nyargaltatták a stafétákat,
349 I, X | rárakta az embereit, lovait, s szépen átszállította a csapatját
350 I, X | elért, a többit elkergette, s ezzel Csajághynak utat nyitott
351 I, X | nekiereszté a Dunának, s Pozsony közelében fölgyújtatta,
352 I, XI | itt vannak a kurucok!”, s a felriadt lakosság lélekvesztve
353 I, XI | hirtelen felnyílt egy ablak, s azon egy nőarc tekintett
354 I, XI | összetapsolt a két kezével, s mintegy esedezve emelé azokat
355 I, XI | alvó szobor sima vállát, s a nevét suttogja fülébe: „
356 I, XI | párduc módra vonagolva, s aztán hirtelen asszonyi
357 I, XI | hölgy kiugrik az ágyából, s mezítláb, a lenge éji köntösben
358 I, XI | magához a síró öccse fejét, s ő súg annak valamit a fülébe.
359 I, XI | aztán ő is ugrik az ágyból, s maga kapkodja elő a széken
360 I, XI | a széken heverő ruháit, s adogatja a halavány hölgy
361 I, XI | Mást vesztek fel most!~S előszedi az ágy fiókjából
362 I, XI | keresztfájához kötötték, s lebocsátották.~A palota
363 I, XI | elvette a veszélyes útnak, s az egészet eltakarta. Ügyes
364 I, XI | felszökött az ablak mellvédjére, s aztán macskaügyességgel
365 I, XI | gyermekeket hálószobájába, s ott az imazsámolyra maga
366 I, XI | mire az elfordult sarkain, s alatta egy másik kép látszott
367 I, XI | imádkozni – kinyitott szemmel.~S az apa képe mindjobban világosodni
368 I, XI | felugrottak az imazsámolyról, s egymás nyakába borulva,
369 I, XI | együtt az ablakhoz futnak, s a leeresztett függönyök
370 I, XI | rebegé Ozmonda elpirulva (s pirulása egy tizenhét éves
371 I, XI | odaölelte őt a keblére, s arcát és homlokát csókolgatá
372 I, XI | csodákat fog elkövetni, s amit egyszer elkezd, azt
373 I, XI | itt vannak a kurucok!”, s a felriadt lakosság lélekvesztve
374 I, XI | hirtelen felnyílt egy ablak, s azon egy nőarc tekintett
375 I, XI | összetapsolt a két kezével, s mintegy esedezve emelé azokat
376 I, XI | alvó szobor sima vállát, s a nevét suttogja fülébe: „
377 I, XI | párduc módra vonagolva, s aztán hirtelen asszonyi
378 I, XI | hölgy kiugrik az ágyából, s mezítláb, a lenge éji köntösben
379 I, XI | magához a síró öccse fejét, s ő súg annak valamit a fülébe.
380 I, XI | aztán ő is ugrik az ágyból, s maga kapkodja elő a széken
381 I, XI | a széken heverő ruháit, s adogatja a halavány hölgy
382 I, XI | Mást vesztek fel most!~S előszedi az ágy fiókjából
383 I, XI | keresztfájához kötötték, s lebocsátották.~A palota
384 I, XI | elvette a veszélyes útnak, s az egészet eltakarta. Ügyes
385 I, XI | felszökött az ablak mellvédjére, s aztán macskaügyességgel
386 I, XI | gyermekeket hálószobájába, s ott az imazsámolyra maga
387 I, XI | mire az elfordult sarkain, s alatta egy másik kép látszott
388 I, XI | imádkozni – kinyitott szemmel.~S az apa képe mindjobban világosodni
389 I, XI | felugrottak az imazsámolyról, s egymás nyakába borulva,
390 I, XI | együtt az ablakhoz futnak, s a leeresztett függönyök
391 I, XI | rebegé Ozmonda elpirulva (s pirulása egy tizenhét éves
392 I, XI | odaölelte őt a keblére, s arcát és homlokát csókolgatá
393 I, XI | csodákat fog elkövetni, s amit egyszer elkezd, azt
394 I, XIII | fekete. A szája széles volt, s az egyik szeme oldalt kancsalított.
395 I, XIII | hátára akasztva viselte, s amikor tehette, mezítláb
396 I, XIII | húzta Cinka Panna Ocskaynak, s húzta addig, míg a vezér
397 I, XIII | leborult a fekhelyére zokogni, s majd megint felugrott, s
398 I, XIII | s majd megint felugrott, s a lábaival tombolt, és a
399 I, XIII | ott rezeg az ő húrjain, s azt viszi ő magával a maga
400 I, XIII | ábrándos pusztájába kóborolni, s mikor az ő csúf pofája átszellemül,
401 I, XIII | félteni: megint visszakerül, s teli vannak a hordók. El
402 I, XIII | volt.~Ocskay eléje sietett, s a nyakába borult.~– Cimborám! –
403 I, XIII | gondolá a puritán alvezér, s azt hitte, hogy így már
404 I, XIII | része leend a tervünkben, s neki kell azt leginkább
405 I, XIII | előmozdítani. Jöjj ide közénk, s hallgass rám, Cinka Panna.~
406 I, XIII | kicsiholt, rágyújtott, s a pipát az agyarára vágva,
407 I, XIII | epilepszis rohamait utánozni, s az erős férfiak ketten sem
408 I, XIII | közt van az én feleségem.~– S miről ismerek én rá a te
409 I, XIII | hatolnunk Bécs külvárosáig, s ott megint összeverekedhetünk
410 I, XIII | elvitették a kolostorból, s biztosabb zárt helyre rekesztették
411 I, XIII | hajóhídját kellett elrontani. S még azonkívül az a rendkívüli
412 I, XIII | levőket az új magyar hitre. S mindenekfelett egy semmi
413 I, XIII | szigeteknél tombácokon, s másnapra ott vagyunk. Aki
414 I, XIII | megszállva tartják a császáriak, s ágyúkkal megrakták. Meglássuk,
415 I, XIII | harmadmagával egy csónakra ül, s víz ellenében felevez a
416 I, XIII | csoda módra meggyógyulsz, s kikéred a bizonyítványodat,
417 I, XIII | felveszi a te gúnyádat, s reggel, korán hajnalban,
418 I, XIII | hadnagy uram csónakját, s azzal illa berek, nádak,
419 I, XIII | vezetsz! – monda Csajághy, s a többi kapitányok, hadnagyok
420 I, XIV | derékhadával megindult Pozsonyból, s Rákóczi ellen siet, aki
421 I, XIV | Heister seregének balszárnyát, s igyekezzék azt apró csatározásokkal
422 I, XIV | Bevitték a belsővárosba, s ott bezárták. Strázsa áll
423 I, XIV | az ősök dicső példájáról s a szent szabadságról. Remek
424 I, XIV | ha maga elé állította, s azzal felkapaszkodott a
425 I, XIV | Panna kordéjának a kasába, s onnan kezdte meg a szónoklatot.~–
426 I, XIV | nádgunyhó, tudniillik), s mindennap száz meg száz
427 I, XIV | kegyetlenül az én cselédimet, s velük együtt ezernyi ezer
428 I, XIV | keresnünk a csatatéren; s ahogy ő fizetett nekünk,
429 I, XIV | szívvel szálla le a kordéról, s rágyújtott a makrapipára.~–
430 I, XIV | szomorítani, mert megszomjazik rá, s azt várja, hogy áldomást
431 I, XIV | az égő taplót a pipájába, s a nagy bolond kardot a vállára
432 I, XIV | szekerekre ülteté a hajdúságát, s a Duna jegén keresztül megindítá
433 I, XIV | felkeresni Heister táborát, s attól fogva mindennap volt
434 I, XIV | oldalról körülcsiripelték, s ahol nagy erőre találtak,
435 I, XIV | felültetett magyar bandériumok s fegyelmezetlen rác hordák
436 I, XIV | legkitűnőbb ezredekből; s azonkívül csak három század
437 I, XIV | értesítette Ocskay a fejedelmet, s Rákóczi úgy készült, hogy
438 I, XIV | egyszer kilőjük az ágyút, s aztán rajta-rajta! Ez csak
439 I, XIV | dolmányban, kék paszománttal; s a francia granátos zászlóalj
440 I, XIV | granát kanócát meggyújtani, s az ellenségre hajigálni,
441 I, XIV | tűrt el semmi kihágást, s amilyen tréfás cimbora volt
442 I, XIV | Lipótvárát elkezdték ostromolni, s az ilyen mesterséges munkához
443 I, XIV | borral a két sánc közé, s a hordó fenekére ülve áldomásozott,
444 I, XIV | fenekére ülve áldomásozott, s gitárral a kezében dalolta
445 I, XIV | mind megitták a hordó bort, s aztán együtt énekelték vele,
446 I, XIV | hadműveletekről is beszélni. S egyátaljában lehetett vele
447 I, XIV | erejét, létszámát, vezetőit, s aszerint, ahogy a kémek
448 I, XIV | Heisternek engedni át a támadást, s a nagyszombati halmokon
449 I, XIV | oldalon fogja azt közre, s a hátába kerülve, négy tűz
450 I, XIV | tirnai hétkerekű malomban, s igen kedélyesen mulatoztak.
451 I, XIV | ezermesterkedett. Ólmot öntött, s abból jövendőt mondott.
452 I, XIV | csapatvezérnek a neve volt elrejtve, s az volt a tréfa jelszava,
453 I, XIV | rovására feltámadt vigasságot, s ökleivel ütve az asztalt
454 I, XIV | homlokon, három egyenközű „s” betű alakú barázda; a nagy
455 I, XIV | Mindenki kacagott rajta, s magasztalá a majszter remeklését.
456 I, XIV | feleségét kettéhasíttatta, s a kastélyát felgyújtatta
457 I, XIV | meg a szemem láttára.~– S annál se látta meg a képét
458 I, XIV | a képet, ide a keblembe! S esküszöm a szent herkópáterre,
459 I, XIV | belemártogatom a gonosz vérébe!~S azzal végigfekteté a kihúzott
460 I, XIV | holdújsággal megfordult, s már hajnalban olyan sűrűen
461 I, XIV | förmetegtől húsz lépésnyire, s csak úgy találomra foglalták
462 I, XIV | átkelt a Parna patakon, s hadirendben áll a síkon.
463 I, XIV | felszakadoztak, a havazás elmúlt, s a két tábor meglátta egymást,
464 I, XIV | odanyargalt a fejedelemhez, s indulatosan követelte, hogy
465 I, XIV | baj éri, veszve az ütközet s az egész magyar ügy. Rákóczi
466 I, XIV | keverve lovasság, gyalogság, s egy tömegben gomolyodott
467 I, XIV | le!” kiálta Balahó uram, s már akkor hason feküdt,
468 I, XIV | talpra ugrott mindenki, s futott nagy zsivajjal; mintha
469 I, XIV | ellenük meredő dárdaerdőt, s a három legvitézebb kompánia
470 I, XIV | is gyorsan rohant előre, s „megállj”-t parancsolt,
471 I, XIV | hogy egy vonalba jöjjenek, s aztán egyszerre folytassák
472 I, XIV | kísérve, a megfutamodókhoz, s elkezdte őket hangosan szidni,
473 I, XIV | elkezdte őket hangosan szidni, s kergette kivont karddal
474 I, XIV | marokra fogta a kardját, s elkezdett loholni arrafelé,
475 I, XIV | az csak dobogott előre, s mondogatta egyre magában: „
476 I, XIV | két kézre kapta a pallost, s megsuhintva azt kegyetlenül
477 I, XIV | kirántotta a pisztolyát, s szíven lőtte Balahót, mielőtt
478 I, XV | el van veszve az ütközet, s visszavonulásról kezdettek
479 I, XV | lovasezred rohanjon előre, s ahol a kuruc tábor jobbszárnya
480 I, XV | jobbszárnya a deréktól elvált, s kedvére fosztogatja a poggyászszekér-vonalt,
481 I, XV | Tormássy hajdú ezredét, s akkor egyszerre az egész
482 I, XV | ezredesre nagy csúfondárosan, s azzal még egyszer megtöltetve
483 I, XV | a kuruc zászló helyébe, s szemközt fordulva a kuruc
484 I, XV | rohantak hanyatt-homlok vissza, s vészkiáltásukkal, véres
485 I, XV | az ezredes vont vissza; s ezzel a második sakkhúzás
486 I, XV | sarkantyúba kapta a lovát, s a muskétás ezredével be
487 I, XV | Megragadták a lova kantárát, s nem eresztették a küzdelembe.
488 I, XV | futvást kelt át a Tirnán, s a halmokra vonult fel a
489 I, XV | császári sereg derekába, s három hadvonalat keresztültörtek
490 I, XV | magukat még a tartalékon is, s az ellenség hátából kerültek
491 I, XV | balszárnyon, még egyre harcolt, s nem akarta elhinni, hogy
492 I, XV | vége van az ütközetnek, s mikor már a túlsó oldalon
493 I, XV | nagy angol paripája hátán, s ahol egy futó kuruc csapatot
494 I, XV | száguldoztak rémülten nyerítve, s az ágyúk ott álltak mind
495 I, XV | csapatokat rájuk bízva, s maga egyedül száguldoz,
496 I, XV | ezred kompániai vannak ott, s a poggyászt zsákmányolják.~
497 I, XV | Rögtön arra fordítá a lovát, s odavágtatva, elkezdé őket
498 I, XV | csak bámultak rá egy ideig, s aztán nézegettek egymás
499 I, XV | labancból lett zászlóaljához, s otthagyta őket poggyászfedezetnek.~
500 I, XV | megelevenedett az egész csapat, s nekirugtatott a magányos
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1948 |