Kötet, fezejet
1 I, II | Elébb megkísérté a fejedelem Bercsényi dragonyosaival a rohamot
2 I, II | Dehogy esőt! – mondá Bercsényi. – Ti ezt ott a Kárpátokon
3 I, VIII | őmiatta, magával a fővezérrel. Bercsényi, a maga szokott csipkelődő,
4 I, VIII | éles nyelvek ellen is. S Bercsényi nyelve éles volt. Amennyi
5 I, VIII | mégsem tudott megkezdődni. Bercsényi folyvást tartotta a haditanácsot
6 I, VIII | szerettem volna megmutatni Bercsényi uramnak, hogyan szoktak
7 I, VIII | volt. Jó lesz sebkötőnek!~Bercsényi azt írta erről a fejedelemnek:~„
8 I, IX | aki maga is katolikus, Bercsényi is az; alvezérei, Ocskay,
9 I, IX | védelme alatt.~– Értem. Ez Bercsényi szarkazmusa megint. Mintha
10 I, XIII | viheti a sátorát odább.~Bercsényi, a fővezér apprehendálta,
11 I, XIII | egész dandárunk van együtt. Bercsényi nekem engedte át a Ritschántól
12 I, XIV | császári sereg zöme ellen. Bercsényi a jobb-, Eszterházy a balszárnyon,
13 I, XX | lehetett.~Tréfált is efelett Bercsényi eleget; azt mondta, hogy „
14 I, XXIII| hadseregnél kitanult tábornokok; Bercsényi, a nagy organizátor, Károlyi,
15 I, XXIII| ki az ajkaikon, míg végre Bercsényi maga fel nem kapta a poharat,
16 I, XXIII| Rákóczi meg volt hatva Bercsényi hűségétől.~– Ugyan, te Bercsényi –
17 I, XXIII| Bercsényi hűségétől.~– Ugyan, te Bercsényi – mondá neki –, volna-e
18 I, XXIII| el tudnál árulni?~Amire Bercsényi ezt mondá:~– Bizony mondom
19 I, XXIII| Ocskayt is hítták, mégpedig Bercsényi asztalához, de kimentette
20 I, XXIII| kegyelmed nem hallotta hírét Bercsényi pénzeszsákjának?~– Nemigen
21 I, XXIII| kakaskukorításig vezér uraimék. Bercsényi roppant pénzt elveszített,
22 I, XXIII| alatt, hogy a fejedelem meg Bercsényi a maguk számára rakják félre
23 I, XXIII| majd felfalja egymást. Amit Bercsényi fundál, azt Forgách tőből
24 I, XXIII| A másodszori szemlénél Bercsényi járta körül a hadi lineát.
25 I, XXIII| maradtak, a két tábornok, Bercsényi és Forgách bementek a fejedelemhez
26 I, XXIII| szakadt, s kirohant rajta Bercsényi, mint egy vad oroszlán.
27 I, XXIII| nagy jajveszékelést csaptak Bercsényi fölött, senki sem tudta,
28 I, XXIII| megsúgta a tábori jelszót, Bercsényi Forgáchoz lépett, hogy majd
29 I, XXIII| szövetséges rendek nem tették meg Bercsényi uramat főhadvezérnek. Erre
30 I, XXIII| eltörött a mécsescserép”, Bercsényi is el-kirohant, s most a
31 I, XXIII| a földszinten tanyáznak Bercsényi és Ocskay, a feleségükkel
32 I, XXIII| kötöztessem le az ágyhoz Bercsényi uramat; mert különben rá
33 I, XXIII| kincsem?~– Azt hírlik, hogy Bercsényi uramat valami nehéz kór
34 I, XXIII| keserű megbántás, amivel Bercsényi az ő feleségét illette,
35 I, XXIII| is sokszor volt alkalma Bercsényi szarkastikus diffamációit
36 I, XXIII| benne lesz az aqua vitae. Bercsényi baját legjobban meggyógyítaná
37 I, XXIII| s elkísérte a feleségét Bercsényi szobája ajtajáig.~Az ajtón
38 I, XXIII| türelmetlen beteghez Ilonka.~Bercsényi méregittas tekintettel fordult
39 I, XXIII| ember, akit úgy hínak, hogy Bercsényi?~– Olvassa kegyelmességed
40 I, XXIII| Hahaha! – kacagott fel Bercsényi, e merész tréfa által váratlanul
41 I, XXIII| voltak, akik félreértették.~Bercsényi eltávolítása által a legnehezebbnek
42 I, XXIII| érezte a szívét meggyógyulva Bercsényi eltávolítása által, hogy
43 I, XXV | mérgezett volt a golyó, írá Bercsényi, mert különben Ocskay testét
44 I, XXV | árgus szemekkel vigyáznak. Bercsényi maga azt írta felőle a fejedelemnek: „
45 I, XXVI | igenis szemére lobbantá Bercsényi, hogy három év előtt milyen
46 I, XXVI | elfogadni Péter cár kezéből. Bercsényi titokban elutazott a cárhoz.
47 I, XXVI | rendek. Az első vágást maga Bercsényi mérte Rakovszky fejére,
48 I, XXVI | Lipótvára ellen akart fordulni, Bercsényi Trencsént kívánta. Efölött
49 I, XXVI | összekocódások voltak, amik Bercsényi ingerlékeny természete mellett
50 I, XXVI | tábor kétfelé is szakadt. Bercsényi a maga hadtestével duzzogva
51 I, XXVI | helyéről, s rémedezve hebegi:~– Bercsényi!~– Ország kutyája vagyok
52 I, XXVI | Ország kutyája vagyok én: nem Bercsényi! Eltagadom a nevemet. Minket
53 I, XXVI | amíg ezt elmondta Ocskay, Bercsényi is közbekiabálta a magáét:
54 I, XXVI | Ocskay dörgő szava legyőzte Bercsényi rekedt kiabálását.~Végre
55 I, XXVI | illik.~A közbenállón hol Bercsényi taszított egyet, hol Ocskay
56 I, XXVI | ma nyugodt! – recsegteté Bercsényi.~Ekkor aztán Ocskay Sándor
57 I, XXVI | arról, aminek történni kell.~Bercsényi melle zihált a fékevesztett
58 I, XXVI | odaát?~Csajághy látta, hogy Bercsényi most ismét haragba készül
59 I, XXVI | én, mind Ocskay Sándor.~Bercsényi most már elpihentette haragját,
60 I, XXVI | szorítottak – per procura.~Bercsényi távozni készült.~– Én megyek
61 II, I | még milyen nagy! Szétverte Bercsényi a németet csúnyául! Most
62 II, II | megütközni nem tud.~Maga Bercsényi keserűségében azt írja a
63 II, II | bizonnyal a bánnak, hogy Bercsényi az egész lovassággal külön
64 II, II | többiek is úgy tegyenek.~Bercsényi tehát éppen akkor, amikor
65 II, III | gerjedve.~A fejedelem és Bercsényi aztán válaszoltak a leveleire,
66 II, IV | Senki sem küldte oda, se Bercsényi, se a fejedelem.~A felesége
67 II, VI | pedig még nincs a markodban: Bercsényi tartja rajta a kezét. Szükséges,
68 II, XI | Rákóczi nótát. „Hej, Rákóczi, Bercsényi!” Majd meg azt, hogy: „Szegény
69 II, XIV | irányul minden erőfeszítésük. Bercsényi, Eszterházy, Vak Bottyán
70 II, XXII | Kárpátok ormairól, mikor Bercsényi búcsút vett hazájától örökre.~
|