Kötet, fezejet

 1     I,  III  |             s ha eddig csak bámulta Ocskayt, azért az egy szóért, óh,
 2     I,  IV   |           nagyasszony figyelmezteté Ocskayt, hogy mi az.~– Magam is
 3     I,  VIII |             Pál katonájának nevezte Ocskayt, ami annyi, mint a német
 4     I,  VIII |         trombitáló tárogatók tudták Ocskayt sátorából előidézni.~Zólyom
 5     I,  VIII |          azt előtte: a nyalka kuruc Ocskayt, elöl befonott, szőke hajával,
 6     I,  VIII |              hogy ellenét legyőzte.~Ocskayt azonban még nem hagyta el
 7     I,  XV   |            őket poggyászfedezetnek.~Ocskayt bosszantá ez a néma, rábámuló
 8     I,  XV   |      ordítva:~– Ti csak verjétek le Ocskayt azalatt! – s maga a most
 9     I,  XXI  |             azért küldi a fejedelem Ocskayt eléje Pozsonyba. Kegyelmed
10     I,  XXII |    bemutatásnál kegyed segítette ki Ocskayt a zavarábúl, mikor egyik
11     I,  XXIII|          kártyázóasztalokhoz ültek. Ocskayt is hítták, mégpedig Bercsényi
12     I,  XXIII|            előtte három lépésnyire.~Ocskayt éppen útjában találta, de
13     I,  XXV  |            lehet: talán így akarják Ocskayt gyógyítás örve alatt megmérgeztetni.
14     I,  XXV  |           mint a lázbeteg gyermeké. Ocskayt az nyugtalanítja, hogy miért
15     I,  XXV  |            támasztja fel a halálból Ocskayt; s hogy teszi ahelyett halálos
16     I,  XXV  |      megejthet! – Ez az oka, amiért Ocskayt nem léptetik előre. Máskülönben
17     I,  XXVI |             nagyszombati ütközetben Ocskayt a labancok közül kiszabadítá,
18     I,  XXVI |          elég, hogy az oldalát verő Ocskayt vagy Vak Bottyánt külön
19    II,  I    |             szólítá meg előbb a bán Ocskayt. – Úgysem tudja egyikünk
20    II,  II   |       fognak, akik azt hiszik, hogy Ocskayt is olyan könnyű lesz megfogni,
21    II,  III  | többszörösen kellett figyelmeztetni Ocskayt, hogy üljön fel már, mert
22    II,  IV   |           még nem látta soha! Őtet, Ocskayt, meg nem verte még, meg
23    II,  VI   |          annyi gyertyát.~Így várták Ocskayt már négy este, kivilágított
24    II,  VI   |          legbelső szobájába vezette Ocskayt, ahonnan nem hallatszik
25    II,  VI   |         Magad teremtheted meg az új Ocskayt. – Ezt nekem a bán világosabban
26    II,  VII  |       elhihető volt. – A múltkor is Ocskayt küldték a fejedelemnő elfogadására,
27    II,  VII  |           egymásnak, a bán megöleli Ocskayt, és megcsókolja az orcáját.
28    II,  VII  |           itt vannak a szökevények.~Ocskayt majd a guta ütötte meg mérgében,
29    II,  IX   |    félretolva, katonásan szalutálta Ocskayt, s aztán megexcellenciásurazta.~–
30    II,  IX   |           Angyal”-ba – nyugtatá meg Ocskayt a vámtiszt –, a korcsmáros
31    II,  IX   |         nagyon respektálta az egész Ocskayt. Elővette a porcelánpipáját,
32    II,  X    |           ez a derék úr. Megkínálta Ocskayt egy szippanat burnóttal
33    II,  X    |        egyenest!~S vitte karonfogva Ocskayt a maga szobájába.~Ocskayra
34    II,  X    |            azonban már kiráncigálta Ocskayt az ágyból – egy rendőrszolga.
35    II,  XII  |             a „Fehér Angyal”-tól?~– Ocskayt! Ocskayt! Add ki nekünk
36    II,  XII  |             Angyal”-tól?~– Ocskayt! Ocskayt! Add ki nekünk a kuruc vezért,
37    II,  XII  |           ki nekünk a kuruc vezért, Ocskayt.~– Bolondok! Hát nem tudjátok,
38    II,  XII  |     bolondok! Mit keresitek a kuruc Ocskayt! Itt van az én házamban
39    II,  XII  |         kloakába. Itt nem menti meg Ocskayt a hősi bátorsága. Sok kutya
40    II,  XII  |          kakastollas meg két társa, Ocskayt keresni, a „Fehér Angyal”-
41    II,  XII  |          még két kuruc összeesküvő.~Ocskayt ezalatt Ozmonda, áttuszkolva
42    II,  XII  |        adott – itt meg nem foghatta Ocskayt; majd másutt! Azon volt,
43    II,  XIII |            amidőn újra felzörgették Ocskayt.~– Ki az megint?~Ezúttal
44    II,  XIII |            szóhoz sem engedte jönni Ocskayt; elhalmozta lekötelező nyájaskodásokkal:
45    II,  XIII |      elmulasztották. Még ma kívánja Ocskayt elfogadni, a miniszterei
46    II,  XIII |     főudvarmesteri titkár odaállítá Ocskayt legelöl az audienciás terem
47    II,  XIII |             tetőtül talpig méregeti Ocskayt, ajkát lepittyesztve.~Ocskay
48    II,  XIII |               és még sokáig azután.~Ocskayt egészen elkábítá a kegy,
49    II,  XIV  |         amivel künn a mezőn fogadta Ocskayt a rácok vezére, ott lakván
50    II,  XIV  |            mint holmi füstfaragóké.~Ocskayt megakasztá ez a szó: feketére
51    II,  XIV  |          csúfos büntetésnek, amivel Ocskayt meggyalázták – utolsó tanúja!
52    II,  XIV  |             Mindenkit meglepett, de Ocskayt legjobban, ez a nem várt
53    II,  XIV  |    elhagyták a termet a tábornokok; Ocskayt visszatartá Heister.~És
54    II,  XV   |     rendelik. Az nagy garral futott Ocskayt bevádolni a haditanácsnál,
55    II,  XVI  |            Pozsonyból útnak ereszté Ocskayt, akkor élőszóval azt a hadjárati
56    II,  XVI  |           akik el nem hagyták volna Ocskayt, ha az egeket vívni vezette
57    II,  XVI  |    üldözésére. Így reméllette magát Ocskayt is elfoghatni.~Ez nem úgy
58    II,  XVI  |           még eddig senki sem látta Ocskayt igazán harcolni. Neki a
59    II,  XVII |                Vajon itt találja-e?~Ocskayt magát is elővette az aggódás,
60    II,  XVII |             az ő képzelete festette Ocskayt olyannak; a kapitányok egymás
61    II,  XVII |         tudod azt, hogy én szeretem Ocskayt?~– Ha magadat meg nem sért
62    II,  XVII |            Tudod-e, mért csaltam át Ocskayt a császári pártra? Azért,
63    II,  XVII |           mi ketten együtt megöljük Ocskayt. Mert én inkább megölöm,
64    II,  XVIII|      mesével tökéletesen elámította Ocskayt. Hogy tudná mindezt egy
65    II,  XIX  |     szándékkal, hogy azzal lerántsa Ocskayt a lováról.~Ocskay László
66    II,  XX   |            De most már halálra adom Ocskayt! – Tegyen meg kegyelmed