Kötet, fezejet

 1     I,  I    |             Ki volt a gyilkosa?~– Hát tudom een azt? Nem kötötteek azt
 2     I,  I    |          szelíd fiú volt.~– Én nem is tudom, minek ment az a háborúba?
 3     I,  I    |            nevetve folytatá:~– No, én tudom, ha ő egyszer egy ellenséget
 4     I,  IV   |               az asztalnál, urak. Ez, tudom, hogy még nem ebédelt. Vezesd
 5     I,  V    |               a nagyasszonynak.~– Nem tudom, mivel örvendeztetett volna
 6     I,  V    |              ő valami mást keres. Nem tudom én, hogy mit. Talán olyan
 7     I,  V    |               ha már jönni látta. Nem tudom én, mi kell ennek. Sokszor
 8     I,  VI   |              mert akkor megöllek.” Óh tudom, hogy ha meghallotta volna,
 9     I,  VII  |          ugyan jól értem, s érezni is tudom, hogy vajmi nehéz elhagyni
10     I,  IX   |            Látod?~– Látom.~– Most már tudom, hogy mit teszek.~– Én is.~–
11     I,  XIII | nyavalyatörősre ráismernek könnyen.~– Tudom. Hogyha a markába beszorított
12     I,  XIV  |         porontyomat dárdára szúratta: tudom, hogy egyikünk elmegy izenetet
13     I,  XVI  |              a szavába:~– Bene, bene! Tudom a többit. Et cetera, et
14     I,  XVIII|             egymástól búcsút vettünk! Tudom! Emlékezel rá. Jól van.
15     I,  XVIII|             értem félre, drága hősöm. Tudom én jól, hogy ez a perc,
16     I,  XIX  |     kultiválatlan nyelv zseníroz: nem tudom magamat jól kifejezni rajta.~–
17     I,  XIX  |     szolgálatait körülöttem ugyan nem tudom eléggé nagyrabecsülni; de
18     I,  XXII |           nevét is tudja kegyelmed?~– Tudom: de nem mondhatom meg.~–
19     I,  XXII |            nagy vétséget követtem el, tudom – monda Ilonka –, hogy nem
20     I,  XXIII|          uramat; mert különben rá nem tudom ragasztani az emplastrum
21     I,  XXIII|              oda a beteghez, talán én tudom majd ápolni.~– Te! Te akarsz
22     I,  XXIII|    klimakterikus esztendő okozta. Nem tudom az érvágást tűrni: pedig
23     I,  XXIII|             egészen?~– Tapasztalásból tudom.~– Olyan sokat tapasztalt
24     I,  XXIV |             töröm a fejemet, de akkor tudom, hogy örökre itt marad.~
25     I,  XXIV |          srófolom fel az eszemet, nem tudom kitalálni, hol lakik az
26     I,  XXV  |            Rövid időn meggyógyulok. – Tudom, hogy ez az idő még rövidebb
27     I,  XXV  |            Kegyelmetek előtt még, jól tudom, titkolják. Mert sejtik
28     I,  XXV  |               azt messziről nézte. Én tudom jól, hogy milyen híve ő
29     I,  XXV  |            talál menni Ocskaynak, nem tudom, mi lesz belőle. A feleségére
30     I,  XXVI |      Csajághyval egyedül maradt.~– Én tudom, hogy kitől.~– Tán orgyilkokkal
31     I,  XXVI |             legyünk a teste körül. Én tudom, hogy Ozmonda ott volt nála
32     I,  XXVI |              későn tudtam meg. Azt is tudom, hogy az amnesztiát, a pátenst,
33     I,  XXVI |               az ellenségből, azt sem tudom, hány sebet kaptam. S ti
34     I,  XXVI |               tarthatták fel, azt nem tudom; magamnak is elég táncom
35     I,  XXVI |           vagyok. Három szeretőd van: tudom. Add ide a kezedet, hadd
36    II,  I    |               Érsekújvár felé. Jobban tudom én azt, mint kegyelmed.
37    II,  III  |             atyafiak? Hiszen tudja!~– Tudom, az én nagyanyám meg a te
38    II,  III  |             hisz azt bolond nélkül is tudom. Ezt bízd reám! Tudom én
39    II,  III  |              is tudom. Ezt bízd reám! Tudom én mindennek a nevét. Ez
40    II,  III  |               Bécsben is.~– De én úgy tudom, hogy ahol háziasszony van,
41    II,  III  |  elköltetlenül.~– Jól van, öreg, jól. Tudom én azt, hogy minden ember
42    II,  III  |             biz én mázsával, csak azt tudom, hogy Wsetinből négy társzekéren
43    II,  IV   |            bennünket?~– Még magam sem tudom. De sejtem, hogy nem maradhatunk
44    II,  IV   |              nagy dolog?~– Óh, én nem tudom kimondani annak a nevét.
45    II,  IV   |              állítanak, még védni sem tudom magamat. Egy szó nem igaz
46    II,  IV   |           tudok abból elhárítani. Nem tudom, hol kezdeni a védelmemet.~–
47    II,  IV   |              a védelmemet.~– Én talán tudom. – Ne haragudjál meg érte,
48    II,  IX   |                Hej, kedves kamerádom, tudom, hogy te is ilyenforma járatban
49    II,  IX   |           közbe Ocskay mogorván. – Én tudom a magam útját. Nem szorultam
50    II,  IX   |        Bécsben nem lehet hetvenkedni. Tudom én minden dolgodat jól.
51    II,  IX   |              mint énhozzám az enyéim. Tudom jól, hogy el is akartak
52    II,  X    |          Federreiter úr. – Ezt én nem tudom utánacsinálni! Hogyan is
53    II,  XIII |                 Hagyd el, az ördögbe! Tudom már könyv nélkül. A lázadók
54    II,  XIII |               hallottam már.~– Az ám. Tudom – mondá Federreiter úr suttogva. –
55    II,  XIV  |               amíg maga dáridózott.~– Tudom – mondá Ocskay – Nagytapolcsánynál.
56    II,  XIV  |       pártfogói védelmet a fővezér. – Tudom, hogy az ő szava mind arany,
57    II,  XV   |     összetéptem. Nem te írtad azt, én tudom. Hozott az Isten! Szállj
58    II,  XVI  |            Talán Budetinba. Magam sem tudom azt. Ahol az uramat megtalálom.~–
59    II,  XVII |             magát, édes húgomasszony! Tudom, hogy el van törődve. Megijedt
60    II,  XVII |         barlangjába léptél be most?~– Tudom. Halálos ellenségemébe.~–
61    II,  XVII |            meg. Ezt is tudod-e már?~– Tudom. Nagyon fájt. De már elsirattam.~–
62    II,  XVIII|         kegyelmes asszonyom?~– Én nem tudom. Nekem senkim sincsen, akihez
63    II,  XVIII|            mondá Ilonka borzadozva.~– Tudom – szólt a kuruc. – Pogány
64    II,  XXI  |              elfogták Ocskay Lászlót? Tudom. Elébb tudtam, mint ti.