Kötet, fezejet
1 I, II | ellenfél egyet gondol, addig ők kettőt vágnak, halomra vágják
2 I, III | is városukat a komendáns, ők azért eljöttek, s nem maradt
3 I, III | De biz úgy igyekeznek ők a kemencéhez, hogy az első
4 I, III | kemencéhez, hogy az első sütetből ők kapjanak.~– Kár volna bizony
5 I, III | csatlósaik a lovaikat elvezették, ők maguk a zsákmányul ejtett
6 I, III | várhatnak a maguk sorára? Ők az elsők? Köszönjék meg,
7 I, IV | ábrázolják – hogy hát mármost ők majd megkeresztelik az áttérő
8 I, VI | támadták meg a várőrséget, s ők nyitották meg előtted a
9 I, VII | szoktak horgászni azokban ők ketten.~Azután a kerten
10 I, VII | szelíd dámvadakat etetni ők „ketten”.~Mindig csak „kettecskén”,
11 I, VII | legyenek többen: elegek ők maguknak ketten.~Még csak
12 I, VII | lemennek együtt Versailles-ba – ők ketten. Igen jól halad a
13 I, VII | is mindig együtt vannak – ők ketten.)~Látogatásokat még
14 I, X | Csajághy között, ami fölött ők ketten gyakran elábrándoztak
15 I, X | örömrivallással hallották ők azt a szép szót. Mennek
16 I, X | menni. Ilyen szép helyet ők régen láttak. Ilyen fűbe
17 I, X | kell egy kis pihenés. Biz ők lenyergelnek, amíg az ellenség
18 I, XI | látták még őt másformának.~Ők mind a hárman Bécs foglyai.~
19 I, XI | látták még őt másformának.~Ők mind a hárman Bécs foglyai.~
20 I, XV | nélkül, lovak nélkül, mintha ők akarnák még maguk szakállára
21 I, XVI | Ha jól van, akkor nincs ok a neheztelésre: nem a szépség
22 I, XVIII| templáriusok maradványai voltak. Ők is belekeveredtek a tusakodásba,
23 I, XIX | szándékozik a kuruc had bevárni. Ők elvégezték a maguk munkáját,
24 I, XX | Ilonkának, mennyit köszönhetnek ők Csajághynak. Ez a példányképe
25 I, XX | pápistává ne tegyék.~Ismét nagy ok a nevetésre.~– Mert héj,
26 I, XXII | őfelőle többet, mint azt, hogy ők egymásért lettek tábori
27 I, XXII | aprópénzt ajándékozni: azon ők vesznek maguknak dohányt.
28 I, XXIII| valahová. Jól van, jól. Ok nélkül ment a fejembe a
29 I, XXIV | Visszahozzuk a fejedelemnőt. Ők megszegték a fegyverszünetet.~–
30 I, XXIV | elmesélése mellett. – A „beghárd”-ok mesterségéhez pedig már
31 I, XXIV | lovára szőrén, s akkor aztán ők tudják, mit tesznek.~A vásártér
32 I, XXV | A két orvos protestált; ők egy harmadiknak el nem tűrik
33 I, XXV | tudják, hogy mit jelent az?~Ők bizonyára tudják. Akik szeretnek.
34 I, XXVI | farkasvermei közé.~Csakhogy mire ők negyednapra visszatértek,
35 I, XXVI | lehetett rajta megállni. Ok volt rá elég. A császári
36 II, I | kergetjük: hol mi elöl, hol ők hátul. Éppen itt kerítünk
37 II, I | szójátékot: „Hol mi elöl, hol ők hátul.” Egyszerre csupa
38 II, I | meghallották a parancsszót, hogy ők is visszavonulnak Isztricére.~
39 II, I | a verekedéshez; most már ők is mennek.~– Mentek, fiaim,
40 II, III | az ellenség továbbment, ők is hazamentek, s folytatták
41 II, III | Eresztené őket szélnek.~– Ők nem eresztenének ám.~– Tehát
42 II, IV | Azonban hát megvolt az ok a bánatos, aggodalmas archoz,
43 II, IV | pápista tagjaitól, hogy ők is imádkozzanak magukban,
44 II, IV | ingerült ellenem.~– Ez nem ok arra, hogy őt elhagyd. Te!
45 II, VI | a vacsorát – pedig csak ők ketten voltak hozzá. Olyan
46 II, VI | malacot se ád hozzá.~Csak ők ketten ültek a dúsan megrakott
47 II, VI | szükség tanúra azokhoz, amiket ők egymással beszéltek.~Tudva
48 II, VII | menyemasszonyhoz.~Főztek is ők együtt – de mit? Végzetes
49 II, IX | perre vittem a dolgot, akkor ők kerültek felyül, előkeresték
50 II, IX | a „Fehér Angyal”-ban. Az ok, ami idehozott, az, hogy
51 II, XII | Bécsből és minden országából: ők elvállalják mindazt az adót,
52 II, XII | erős szíve az ittmaradásra: ők bíztak ismert lovagiasságában
53 II, XIII | Sokszor diskuráltak egymással ők ketten (fegyverrel tudniillik),
54 II, XIII | Rákóczi elfoglalja Bécset, ők lesznek az okai! Utoljára,
55 II, XIII | pozsonyi táborba.~– Megsiratják ők ezt még odahaza!~Annyira
56 II, XIV | sikeresnek bizonyult be. Ők nem ereszkednek velünk nyílt
57 II, XV | vezérek is éppen ezt követik. Ők adják a példát, hogyan kell
58 II, XV | nem hallja. Olyan közel ők nem jutnak egymáshoz ez
59 II, XV | meg akartak gyalázni –, ők tettek azzá, ami vagyok. –
60 II, XVI | arcképe Ocskay Lászlónak, ők hitték azt, hogy valami
61 II, XVI | telepedni. Ott van Korpona: ők maguk gyújtották fel. Ott
62 II, XVI | kurucok, akiket jönni látott. Ők is csak azt teszik, amit
63 II, XVI | jutott eszébe: „Ne érjenek ők férfikort!”~
|