Kötet, fezejet

 1     I,  I    |         sem bírt vele, az anyját mégis megismerte: annak aztán
 2     I,  III  |   bátyáról, aki mégsem bátya, és mégis több annál.~Valami édes
 3     I,  III  |        Ilonkáé is.~A nagyasszony mégis jónak látá megjegyezni,
 4     I,  III  |   nagyasszony nem ivott azokból, mégis ittasabb volt valamennyi
 5     I,  IV   |        aki leányfővel maradt, és mégis özvegy.~Ocskay véget vetett
 6     I,  VIII |  oroszlánt nem jó háborgatni.~Az mégis fülébe jött neki minden
 7     I,  VIII |      golyó a testébe, de az ütés mégis oly erőszakos volt, hogy
 8     I,  VIII |        verte meg a tízezerét”.~– Mégis szerettem volna megmutatni
 9     I,  IX   |        Istent; de egymást szidni mégis tudja. Mikor sok van a jóból,
10     I,  X    |      helyőrség a fővárosban – de mégis megdöbbentő volt az a mesés
11     I,  X    |         tatár, lőjjed!~De már ez mégis vastag tréfa volt a bécsieknek!
12     I,  XIV  |       mindig káromkodik.~– És én mégis inkább hiszek Balahó uramnak,
13     I,  XV   |         támadhatták meg. De azok mégis háromszázan voltak, ő pedig
14     I,  XV   |         egy emberhalál volna is, mégis neki kell abba belefáradnia.~
15     I,  XVII |     penitenciát tartani.~– Pedig mégis megtudták valahonnan, hogy
16     I,  XVII | kockáztatott alakoskodásra, s ha mégis megteszi azt, valami más
17     I,  XIX  |   nagyrabecsülni; de azért nekem mégis nagyon hosszú kezd már lenni
18     I,  XIX  |        sütötte le a fejét. Tehát mégis csalatkozott ebben az asszonyban.
19     I,  XIX  |     elmondva; hanem azért Ocskay mégis megérthette belőle, hogy
20     I,  XX   |          boldogságukat, s akinek mégis nem lehet idejönni, a férjnek
21     I,  XXII |       mily kövér:~Bőribe se fér.~Mégis mindig enni kér:~Szegény
22     I,  XXII |       meleg is végigjárta.~– Hát mégis van egy ember a világon,
23     I,  XXIII|       kezei hosszúk – miért hogy mégis olyan nehezen érnek egymással
24     I,  XXIV |      nehogy a császári vadak, ha mégis kedvük tartja itt-ott látogatást
25     I,  XXV  |      eltérítésére voltak szánva. Mégis engedte megismertetni? Talán
26     I,  XXVI |         én nem hiszem!…~– De hát mégis kitaláltad, hogy mit gondolok?
27     I,  XXVI |          mintha fájnának: égnek. Mégis el hagyta csillapulni haragját,
28     I,  XXVI |          az úr!”; ha pedig végre mégis igaznak hiszi el, akkor
29     I,  XXVI |        igaz ember. – Nem csörög, mégis lánc: úgy híják, hogy „hűség”.
30    II,  I    |  ungorkodni kezdett. Hogy de már mégis! Egy kis próbát csak illett
31    II,  II   |    jutott el ez a levél.~– Azért mégis ki vagy pécézve. Halld tovább!
32    II,  III  |       volt Ocskaynak semmi köze, mégis elfoglalta valamennyit.
33    II,  III  |          petárdával vettetem be, mégis bemegyek.~– Ez actus majoris
34    II,  III  |         dög; széna se kell neki, mégis kitelel. Nézd, milyen gyönyörű
35    II,  IV   |        kicsit neheztelt érte. Ez mégis túlságig vivése a kálvinista
36    II,  IV   |         ma született gyermek; és mégis annyira ellenem van támasztva
37    II,  IV   |  vádképpen a fejemhez vágnak, és mégis egy szót sem tudok abból
38    II,  IX   |         nevének.~– Hanem mármost mégis jó lesz bevárni a társzekeret –
39    II,  X    |          letelepülő vendégektől, mégis megtelt az ivóterem; aki
40    II,  XI   |        Jól van, jól. (Azért csak mégis jobb szerette volna Ocskay,
41    II,  XIII |         a cifra sokaságon. Tehát mégis van elismerés! Ennyi fényes
42    II,  XIII |       férje mit járt Bécsben, de mégis örülni fog rajta, hogy ilyen
43    II,  XIII |    végsarja a családnak).~(Tehát mégis Lietava! Az első hőstett
44    II,  XIII |          hanem megfordítva talán mégis jobb lett volna: Ozmondának
45    II,  XIV  |       ismerkedni. De egy ismerős mégis volt közöttük: Ritschán.
46    II,  XV   |       rém, ez élettelen kísértet mégis megverte az elevent. S az
47    II,  XVI  |          kardcsattogás nélkül, s mégis több halottat, sebesültet
48    II,  XVI  |       utcát töretett favágóival; mégis előrehaladt; éjt, napot
49    II,  XVI  |         tett, pihenőt nem adott; mégis ott volt napjára a végponton,
50    II,  XVI  |     elpirulva mondá:~– Ő énnékem mégis hites uram! – Ha siralmas
51    II,  XVI  |        lihegé. – Ő énnekem azért mégis uram! Előttem ne gyalázd!~–
52    II,  XVI  | alázatosan meghajtva, mondá:~– Ő mégis atyja gyermekeimnek – és
53    II,  XVI  |      atyja gyermekeimnek – és én mégis szeretem őt.~S ezt az utolsó
54    II,  XVII |   jeruzsálemi királyság.~– Végre mégis az enyim lesz.~– De hát
55    II,  XVII |       szalonnával beérni.~– Csak mégis jobb szerettem volna, ha
56    II,  XVII |    bolond állapot. De hát így mi mégis nem maradhatunk. Ez a helyzet
57    II,  XVIII|   asszonyom; de egyet meghagyott mégis, az Istent. – Tőlem még
58    II,  XVIII|        én szívemet is vágja – de mégis levágja. – Aludjék kegyelmed;
59    II,  XIX  |          takarta; de amely miatt mégis az arc ismerhetlenné vált.~
60    II,  XIX  |        tőrt messze behatolni, de mégis eltemető szúrás volt az.
61    II,  XX   |         csapást; de a kard helye mégis az arcát érte, s vérrel