1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1948
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
501 I, XV | dörmögé fogcsikorgatva, s egyet jobbra, másikat balra
502 I, XV | csak a nyomában maradt; s mind szélesebb karéjt alakítva,
503 I, XV | csapatja szerteszét csatangolt, s ha látta is valaki közülök
504 I, XV | lovasnak elég; oda kikaptatott. S akkor aztán egyik kezébe
505 I, XV | csákányát, másikba a kardját, s úgy várta be az üldözőit.~
506 I, XV | tárogatóhang szólal meg a mezőn, s Ocskay László egy csapat
507 I, XV | verjétek le Ocskayt azalatt! – s maga a most jövő ellen fordul.~
508 I, XV | most jövő ellen fordul.~S arra ez, szakasztott azon
509 I, XV | jövök! Én vagyok Ocskay!~S azzal visszakézzel olyat
510 I, XV | egymagában vágtat utánuk, s üti, püföli a hátukat egyedül,
511 I, XV | Éppen úgy, ahogy ő szokta.~S még azután, amint visszatér
512 I, XV | eltemetés a jezsuiták dolga! S ezen az elpusztult csatamezőn
513 I, XV | csatamezőn barangol alá s fel, gyalog, fedetlen fővel
514 I, XV | fűzfa-rekettyésben húzta meg magát, s onnan nem akaródzik előjönni.
515 I, XV | közé vegyül a tábornok, s ott töri rajta a fejét a
516 I, XVI | tudósításokat a harcmezőről, s azok csupa diadalhírek voltak.~
517 I, XVI | segítsék elő a nemzeti ügyet, s kegyetleneket ittak a kurucok
518 I, XVI | is belevágott a harcba, s erősen birokra kapott a
519 I, XVI | magam is kimegyek közéjük, s elhozok egynehány német
520 I, XVI | hozták haza – keresztüllőve.~S vele együtt jött a rémhír,
521 I, XVI | császári vezér előtt a kapukat, s vendégszeretettel kell őt
522 I, XVI | cukorból készült kuruc vitézt, s tettek a helyébe másik cukorvitézt,
523 I, XVI | páncélos német lovagot ábrázol: s az egész konvent ott várta
524 I, XVI | Rákóczi számára készült; s most ti csak „dux”-ot tesztek
525 I, XVI | tesztek a „princeps” helyébe, s nekem akarjátok feltálalni.
526 I, XVI | Rákóczit újra megtámadni, s most azt sem tudja, hogy
527 I, XVI | kívánságának eleget tenni, s hozták legelébb is a sereskancsókat,
528 I, XVI | fenn a számára egy helyet, s addig ebédhez sem fog, amíg
529 I, XVI | vet az egész ütközetnek. S ez volt a helyesebb magyarázat.
530 I, XVI | visszaérkezett az elsőbbinél, s jelenté a tábornoknak, hogy
531 I, XVI | Mármost ülj ide mellém!~S minthogy voltak a társaságban
532 I, XVI | levágta a tábora közepén, s kettőbe hasítja, ha ez a
533 I, XVI | derék magyar ifjú ott nincs, s biztos kézzel halálra nem
534 I, XVI | cukorlabanc leesett a vártáról, s a nyakát törte legott.~–
535 I, XVI | nevetett: e biz a tábornok, s mindenki azt mondá: ez a
536 I, XVI | profosz? Kurta vasat neki, s le vele a kaszamátába.~Scharodi
537 I, XVI | fickó odalopakozott hozzám, s egy bolond nagy pallossal
538 I, XVI | fél szememmel nem látok. S a másik csapással kétfelé
539 I, XVI | Scharodi kifeszítette a mellét, s védelmezte magát.~– Tábornok
540 I, XVI | ismertek rá excellenciádra. S ha tábornok úrral ily baleset
541 I, XVI | azonnal átjössz a táboromba, s én az egész haditervemet
542 I, XVI | érdemet szereztél magadnak, s valami jutalmat akarsz kapni
543 I, XVI | a folyamodásodat, tudod?~S háta mögé fordított kezével
544 I, XVII | szabad, megnyílik az ajtó; s feltárul az a látvány, amihez
545 I, XVII | homlokszorító ferronière-t, s a gyóntatóatya a hímzett
546 I, XVII | gyermek durcásan vállat von, s pityeredésre görbülő szájjal
547 I, XVII | poronty megrázta a fejét, s megvetésre pittyesztve az
548 I, XVII | igazi háborúst játszik! – s azzal durcásan ment ki a
549 I, XVII | tartatott meg, vége legyen, s a gyóntató eltávoztával
550 I, XVII | tiszta vizet töltöttek, s abba Ozmonda egy kis fiolából
551 I, XVII | a diadalnak az örömére, s ott kellett lennie a Te
552 I, XVII | feltűzködött zászlóival, s egy nyitott hintóban a fogoly
553 I, XVII | kijárni: férfiruhában.~– S ha útközben elfognának?
554 I, XVII | csak ketten tudtuk azt, s Ocskay vakmerő kísérlete
555 I, XVII | Fischamendig nyomult előre, s azt fel is gyújtotta.~–
556 I, XVII | valóságos kis erősség.~– S hogyan akarsz innen észrevétlenül
557 I, XVII | zsolozsmákat énekelve, s beszedik érte a „litániagarast”.
558 I, XVII | lépcsőgádoron lelopózom az udvarra, s rákezdem a gajdolást. Erre
559 I, XVII | osontam be, míg ő bóbiskolt, s kikerget az udvarból. Azután
560 I, XVII | mindenütt a peregrináló diákot, s nem gyanakodnak benne. Így
561 I, XVII | kockáztatott alakoskodásra, s ha mégis megteszi azt, valami
562 I, XVIII| összegyülekezett megint, s mintha semmi baj sem történt
563 I, XVIII| császári seregnek útját állják, s maga a hajdúságával megrohantatá
564 I, XVIII| nem számíthat irgalomra, s védte magát a kétségbeesés
565 I, XVIII| recsegett, bedőlt a várkapu, s omlott be rajta a vérszomjas
566 I, XVIII| bevették magukat egy templomba, s onnan puskáztak az átvonulókra.
567 I, XVIII| keresztülvágta magát a mészárláson, s felmenekült Bolondócba,
568 I, XVIII| Vágújhely ott van a szomszédban, s ott áll Viard tábornok egy
569 I, XVIII| templomból lövöldöztek, s megtorlásra készül. Ocskay
570 I, XVIII| fellegvárba menekül futvást, s hogy a hajdúság lábtókkal
571 I, XVIII| szememmel láttam én azt, s a gyönge selyembőréről ítélve,
572 I, XVIII| kiálta indulatosan Ocskay, s sarkantyúba kapva paripáját,
573 I, XVIII| segédének: „Kísérj oda!”, s azzal vágtatott be a városba.~
574 I, XVIII| csoportosan álltak a hajdúk, s hevesen beszéltek egymás
575 I, XVIII| Ocskay leugrott a lováról, s fölrohant a lépcsőkön.~–
576 I, XVIII| Ocskay betaszítá az ajtót, s arra a látványra, ami legelőször
577 I, XVIII| tanácsasztalnál pedig Csajághy állt, s egy dézsa hidegvízzel meg
578 I, XVIII| közül, akik észrevették s üldözőbe fogták, kettőt
579 I, XVIII| Csajághy letette a szivacsot, s bekötötte a karját valami
580 I, XVIII| édes tejjel, amit akarnak, s ha ezt a vászonneműt aztán
581 I, XVIII| egyszerre megbarnulnak, s olvashatókká lesznek. Jó
582 I, XVIII| a tarsolyából Csajághy, s azt kibontva, odanyújtá
583 I, XVIII| vagyok fogva kurucoktól, s nem menekülhetek meg. Titkaimat,
584 I, XVIII| leánya is, mégiscsak hölgy, s a lovag lovag marad még
585 I, XVIII| agyonütött templáriusé lehetett, s a hajdút kikergetve, odafordult
586 I, XVIII| odafordult a nőalakhoz, s azt dörmögé hozzá:~– Itt
587 I, XVIII| haját hirtelen hátravesse, s aztán a nyújtott selyempalástot
588 I, XVIII| összeszorítá azt keble fölött, s úgy nézett föl Ocskay arcára.~
589 I, XVIII| a szerelmi őrjöngéseket, s nem inkább a hallucinációk
590 I, XVIII| fognak is nevezni azután. S te nem fogsz ennek ellentmondhatni.~–
591 I, XVIII| nyelvet ölt rá, kikacagja, s folytatja a csintalankodást.~–
592 I, XVIII| haragos homlok ne volna.~S a szép fehér bársonykezével
593 I, XVIII| elsimította vele együtt, s megint nevetett.~– Asszonyom –
594 I, XVIII| meghallani, mint neked magadnak, s ha te megtudod, úgy el fogod
595 I, XVIII| kínpadra vagyok feszítve, s ez a veres selyemköntös
596 I, XVIII| csapás érje Rákóczi táborát, s a császáriak mellé fognak
597 I, XVIII| Ahány név, annyi sebet üt, s ezeken a sebeken át elvérzik –
598 I, XVIII| pedig fölkelt a helyéről, s odalépve hozzá, a vállára
599 I, XVIII| a vállára tette a kezét, s úgy suttogott hozzá:~– Nos?
600 I, XVIII| szólt Ocskay csodálkozva. – S ön ebben a percben még arra
601 I, XVIII| haditörvényszék elé fogják állítani, s annak az ajtaja a másvilágra
602 I, XVIII| Ozmondát a puska végére, s azt mondja: „Tüzelj!” Nevess
603 I, XVIII| Ocskay bosszúsan toppantott, s odasietett az ajtóhoz, felnyitá
604 I, XVIII| hölgy közelsimult hozzá, s kíváncsi figyelemmel vizsgálta
605 I, XVIII| rá Ocskaynak a válasza. S ez nem volt apodycticus
606 I, XVIII| veszem a kémet vallatás alá, s én jótállok róla, hogy kiveszem
607 I, XVIII| rábízott titkokat kivallja. S ezúttal oly titkokról van
608 I, XVIII| ez asszony.~– Úgy van.~– S mit akar vele kegyelmed?~–
609 I, XVIII| hevében Ocskay vállára tevé, s forró lélegzettel lihegé
610 I, XVIII| ezzel az asszonnyal itten?~S odalépett egy kardtávolnyira
611 I, XVIII| közelebb dobbant Ocskayhoz, s most már kirántá hüvelyéből
612 I, XVIII| Csajághy fegyveres jobbját, s akkor mell mellhez érve
613 I, XVIII| Ozmonda odaugrott mellé, s megfogta két kézzel Ocskay
614 I, XVIII| fogcsikorgatva a hölgy, s eltaszítva magától a forrón
615 I, XVIII| kezéből kiejtette a kardot, s nyakába borult Ocskaynak.~–
616 I, XVIII| ördögöt egy angyalért.~– S hogy addig, amíg nőmet elküldik
617 I, XVIII| csatában kapott sebektől, s csikorgó nyájassággal mondá:~–
618 I, XIX | visszadugta a hüvelyébe a kardját, s azzal egyenesen megállt
619 I, XIX | hosszú komissiót végig, s azt mondta rá, hogy: „Igenis,
620 I, XIX | kulaccsal hordta Csajághy, s rögtön szolgálhatott vele
621 I, XIX | azt köszönettel fogadta, s mindjárt hozzá is kezdett
622 I, XIX | kellene tojásfehére hozzá, s a friss vér még jobb.”~Csajághy
623 I, XIX | parancsait, grófnő – mondá, s eltávozott.~Ozmonda pedig
624 I, XIX | a veres soutane ujjait, s azokat a válláig felgyűrve
625 I, XIX | visszanyerték eredeti színüket, s akkor odaült a terjedelmes,
626 I, XIX | akit Shakespeare leír.~– S ha ezt akarnám? Talán bűnöm
627 I, XIX | még az esküdt uram élt, s elvitt magával a temesvári
628 I, XIX | átokkiáltássá tette ezt a nevet, s az angyal el fogja önt még
629 I, XIX | négernek az angyala fekete, s az ördöge fehér.~Ocskay
630 I, XIX | hogy boldog lett tőle, s most, mikor az, aki előtt
631 I, XIX | ellenség kéme vagyok. – S ő azt elhiszi szépen. –
632 I, XIX | odafenn Bécsben vígan mulat, s jól éli világát.~Ocskay
633 I, XIX | ocskói kastélyában elfogta.~– S akit én legyőztem, s sebesülten
634 I, XIX | S akit én legyőztem, s sebesülten elfogtam.~– Már
635 I, XIX | elfoglalták Kosztolán várát, s Ritschánt Bécsbe vitték,
636 I, XIX | Ritschán fel nem talált épülni, s az ön angyala azt izeni
637 I, XIX | izenet megérkezik hozzá, s én önt át fogom adni érte
638 I, XIX | Ozmonda, talpra ugorva, s szétrázva maga körül termetén
639 I, XIX | mindig félreszalad az olló, s valamennyi legény mind az
640 I, XIX | Viard az egész dandárával, s azt nem szándékozik a kuruc
641 I, XIX | Veres-hegyre húzat fel ágyúkat, s jól célzott lövéseivel elhallgattatja
642 I, XIX | szerint, estig el is készül, s Ozmonda grófnő, kísérője,
643 I, XIX | gênant helyzetben került be, s legyezőjével üdvözölheti
644 I, XIX | puskájával tiszteleg előtte, s aki meglehet, hogy ma reggel
645 I, XIX | lóháton kíséri a hintót, s magyarázza német nyelven
646 I, XIX | síkon a sisakos dragonyosok s a piros csákós kurucok előre-hátra
647 I, XIX | Minden szava egy tövis volt, s ahol az a lelkébe beletörött,
648 I, XIX | elragadták, tenger idő múlt el, s az asszony csak egy rövid
649 I, XIX | benne szakad a gyökere, s még erősebben sarjazik utána. –
650 I, XIX | kegyetlenül helybehagytak, s ki most ott valószínűleg
651 I, XIX | ahol ez a dolog késik, s tíz nap alatt itt volna
652 I, XIX | Ritschán most Pöstyénben van, s értesül erről az ajánlott
653 I, XIX | vágtatva fog sietni fel Bécsbe, s lovagember módjára visszahozza
654 I, XIX | foglyul kellett elvinnie, s akiért most ily visszautasíthatlan
655 I, XIX | Ritschánnak szóló levelet, s attól vissza is hozta a
656 I, XIX | már kiépült a sebeiből, s legnagyobb készséggel fog
657 I, XIX | találkozás napja hamvazószerda, s a hely a motesici úri kastély
658 I, XIX | csak a hintók jöttek előre, s az azok mellett léptető
659 I, XIX | László ez alak láttára; s arca egyszerre sápadt lett,
660 I, XIX | egyikre, hol a másikra, s egy perc alatt kitalálta,
661 I, XIX | sürgetni Ilonka kiadatását, s hozza le sietve, tehát az,
662 I, XIX | eléje lovagolt Ritschánnak, s kezet szorított vele.~–
663 I, XIX | ketten leszálltak lovaikról, s a császári színű hintóhoz
664 I, XIX | az ajtaja kulcsra járt, s a kulcsa Ritschánnál volt.
665 I, XIX | Ritschán felnyitá az ajtót, s kezét nyújtá a bennülőnek.~
666 I, XIX | becsületes ember tréfálhat.~S elébb ő nyúl a gyermek felé.~
667 I, XIX | az angyalka nevetni kezd, s repesve borul a nyakába,
668 I, XIX | repesve borul a nyakába, s azt mondja: „Ba, Ba!” Ez
669 I, XIX | egészen a szájába venni, s dicsekedő nevetéssel biztatni,
670 I, XIX | azért a csókok csattanását, s azt az artikulátlan kitörését
671 I, XIX | egybetalálkozik?~Ott állt Csajághy is, s még az ő vas arcát is megaranyozta
672 I, XX | kell velem faluról falura, s ott aludnod a sátorban,
673 I, XX | hogy én mindig vele voltam, s vigyáztam a kegyelmed feleségére,
674 I, XX | virágmagot Bellarminiussal, s az könnyen csírát hajt.
675 I, XX | felelek! – mondá Csajághy, s nagyon komoly arcot csinált
676 I, XX | fokozása – szólt Csajághy, s odahajolva Ocskayhoz, valamit
677 I, XX | nagy szemeket meresztett, s bámulva mondá:~– Hát miért
678 I, XX | hihette valaki képesnek, s Ocskay elérté, ami e tekintetben
679 I, XX | rögtön fölkelt a neje mellől, s a nyakába csimpajkozó gyermeket
680 I, XX | képes az ő boldogságukat, s akinek mégis nem lehet idejönni,
681 I, XX | kíváncsiság nagyon jogosult volt: s a talány nehéz.~Az idő pedig
682 I, XX | elverte az órát a harangon; s a férj mégsem jött vissza.~
683 I, XX | Ilona odaállt az ablakba, s kibámult az udvarra.~Ott
684 I, XX | jött egy másik csatlós, s az is két paripát vezetett
685 I, XX | aztán megnyílt a tornácajtó, s kilépett rajta Ocskay, útnak
686 I, XX | Felveté magát a nyeregbe, s onnan szorított Csajághyval
687 I, XX | hogy majd feljön Csajághy, s kulcsát adja ennek a talánynak.
688 I, XX | látta, hogy ez is lóra kap, s a kapun kirobogva, Ocskayval
689 I, XX | mégiscsak majd visszanéz, s úgy elszorult a szíve, mikor
690 I, XX | háta mögé lopózott alak, s megcsókolja az arcát.~Ilona
691 I, XX | sikoltva fordul vissza, s ott találja magát a férje
692 I, XX | nem jött fel hozzánk?~– S te azt nem tudnád?~– Mi
693 I, XX | ő a Sándort a Lászlónak, s hogy duzzogott érte, hogy
694 I, XX | Ilonka csak a fejét ingatta, s odatapadva férje keblére,
695 I, XX | Magyarország és Ausztria között, s ha lehet, megszerzik a békét.
696 I, XX | van az egész országban, s talán végképp meg is marad.
697 I, XX | László térdre bocsátkozék, s a két nő is odatérdelt mellé (
698 I, XX | pedig pápisták sem voltak), s egymást átölelve, áldoztak –
699 I, XX | Anyánk is velünk lesz! – S ez így fog tartani, míg
700 I, XX | hogy visszatérhessen érte. S aki most, mikor mind a ketten
701 I, XX(1)| schon katholisch machen”, s innen maradt ez fenn példabeszédül
702 I, XXI | Gyalog jött a cigányleány, s odakinn havas fergeteg volt
703 I, XXI | felhúzza a piros csizmáit, s olyan, mintha skatulyából
704 I, XXI | az egész fáraóivadékot, s nem volt az ínyére, hogy
705 I, XXI | mint férje izenethozóját, s Ocskay meg éppen nagyra
706 I, XXI | kereste elő a háti batyujából, s aztán elkezdte azt a nótát
707 I, XXI | Rubinkő ládába rejtem,~S azon volnék, hogy nevének~
708 I, XXI | dallama tündérvilágból jött, s magyarul szól mind a kettő.~
709 I, XXI | ragyogtak az ének közben, s kancsal szeme úgy mondta
710 I, XXI | lakjék jól egyszer kedvére, s hadd aludjék egész kényelemmel.~
711 I, XXI | ember meg találná kívánni, s az baj lenne. Nem kért ő
712 I, XXI | ráfér – szólt Cinka Panna, s kikeresve a szoknyája öblös
713 I, XXI | és Ilonka elé, törökösen, s elkezdte a kártyákat kirakni.~–
714 I, XXI | összepakolta a kártyáit a földről, s aztán térdeltében megcsókolgatta
715 I, XXI | féltében az anyja ölébe, s nem engedte a kezeit megcsókolni.~–
716 I, XXI | idő ott kinn a sátorban, s aztán nem lesz más, aki
717 I, XXI | Sokszor volt az már tervezve, s egypárszor közel állt hozzá,
718 I, XXI | két hónapig fog tartani, s azalatt senkinek semmiféle
719 I, XXI | egész háznép a jó időjárást, s reggeltől estig kinn volt
720 I, XXI | nekivetkőzve dolgozott, s sietteté a jobbágyságot.
721 I, XXI | hentergőzött az illatos szénában, s tanulta tőlük a gyereknótát,
722 I, XXI | volt valami kis ijedség is, s azt Csajághy észrevette.~–
723 I, XXI | egy ingre volt vetkőzve, s olyan maszatos a képe a
724 I, XXI | uram megfogá a bográcsot, s leemelte a katlanról a földre.
725 I, XXI | hozzáláttak az egyféléhez; s azt mondták, mikor megtörülték
726 I, XXI | hogy még tréfálni is tud. S olyan jól illik neki, éppen
727 I, XXI | elkomorította az arcát, s szigorúra fogva a hangja
728 I, XXI | komédiajátszást: elkezdett kacagni, s kacaj közt mondá el:~– Hát
729 I, XXI | Ilyen komoly seriozus ember, s még micsoda tréfát fundál
730 I, XXI | udvaránál, hogy erről beszéltek, s megelőzte a hivatalos küldöttet
731 I, XXII | találkozott a harcmezőn, s meghajolni a zászlókat üdvözletére,
732 I, XXII | van írva: „pro libertate”, s ez igazi ezüstből van. A
733 I, XXII | ennyi fénytől körülragyogva?~S ez még csak a külső pompa;
734 I, XXII | szerzetest fölszentelte, s aztán mint szökevényt exkommunikálta,
735 I, XXII | beszélni, amelyen megszólítják, s mindenki iránt tud udvarias
736 I, XXII | odalép a fejedelmi nő elé, s tiszteletteljesen meghajolva
737 I, XXII | az eléje nyújtott kezet, s átadja a fejedelemnőnek
738 I, XXII | mit az felhúz az ujjára, s aközben halkan mondja Ocskaynak:~–
739 I, XXII | megcsókolta Ilonka arcát, s azt rebegé neki:~– Kegyelmed
740 I, XXII | Amit Ilonka megértett, s a férjének majdan el is
741 I, XXII | fejedelemnő jobbjára lépett át, s itt egyszerre szembetalálkozott
742 I, XXII | vagyunk! – suttogá Ilonkának, s megcsókolta az arcát.~Meglehet,
743 I, XXII | beszél. Azt írja „eaux”, s azt mondja „ó”; aztán meg „
744 I, XXII | mondja „ó”; aztán meg „aout”, s az is „ó”, ki találja ki,
745 I, XXII | szépeket mondanak a szemébe, s ilyent még ő sohasem hallott.
746 I, XXII | Et garderait la pomme (S megtartaná az almát) – szólt
747 I, XXII | ki ma a fejedelemasszony, s baronesse Ocskay milyen
748 I, XXII | kalandot állt ki Beckó várában, s azt az öltönydarabot, amin
749 I, XXII | a hölgyekkel félrevonul, s akkor aztán a férfiak is
750 I, XXII | is igyekeznek a büfébe, s mind a két nem külön kedve
751 I, XXII | mintha a tűzijátékot néznék, s a Benzári-vizet1 kanalazgatnák
752 I, XXII | annyit, amennyit éppen akart, s elhallgatta azt, amit tudatni
753 I, XXII | közelít a bécsi udvar felé, s éppen olyannal a bécsiek
754 I, XXII | meghalt, az ifjú békeszerető, s lelkében mindig hajlott
755 I, XXII | van láncolva, vele megyek, s megosztom vele, ahogy eddig
756 I, XXII | Szeretem a szép világot! S ha szeretek még valakit
757 I, XXII | térünk vissza mind a ketten, s csak a sírokban válogatunk
758 I, XXII | füstje arannyá változik, s egész dicsfényt képez. Olyan
759 I, XXII | szobáit emeletről emeletre, s bevezette azokba Ilonkát,
760 I, XXII | öklét ajka elé szorítá, s bal lábát maga elé feszíté:
761 I, XXII | szédítő meredély szélén áll, s alánéz a sötétes mélységbe,
762 I, XXII | alánéz a sötétes mélységbe, s úgy érzi, mintha valaki
763 I, XXII | önkénytelen egymásét keresve, s azt látszott megkísérteni,
764 I, XXII | korona”! – felelt rá a bán.~– S miért nincsen az itt?~Hiszen
765 I, XXII | tán könny szökött belé, s aztán karját nyújtá Ilonkának,
766 I, XXII | karját nyújtá Ilonkának, s vezette őt egy fokkal alább,
767 I, XXII | átellenben volt; előtte járt alá s fel egy őr, karjára vett
768 I, XXII | falhoz támaszkodva háttal, s amint meglátta a belépő
769 I, XXII | félreszegte a nyakát nedélyesen, s azt felelé:~– Een nekem
770 I, XXII | levelet akart valakinek vinni. S mikor látta, hogy megkerítik,
771 I, XXII | megkerítik, összetépte a levelet, s megette! S azóta ki nem
772 I, XXII | összetépte a levelet, s megette! S azóta ki nem lehet belőle
773 I, XXII | börtönajtót bezárta a várnagy, s azután az átelleni vasajtó
774 I, XXII | Tisza Gábor megöletésének, s aztán annak a meggyalázásnak,
775 I, XXII | kezébe kerül, mint hadikém, s az holtig foglyul tartja
776 I, XXII | fenekén, makacs hallgatásáért! S ezt sohase tudja meg senki,
777 I, XXII | karját nyújtá Ilonkának, s bevezette őt a vastag fal
778 I, XXII | felnyitogattatá a nagy vasládákat, s elmagyarázta Ilonka előtt
779 I, XXII | bán finom udvaronc volt – s talán még egyébre is gondolt.
780 I, XXII | köszönöm a kegyes megkínálást, s bizonyára nem utasítom azt
781 I, XXII | maga volt egy kincstár; s mikor erre nézett, gazdagabbnak
782 I, XXII | rögtön teljesíteni siet, s nem kérdi, mennyibe kerül?
783 I, XXII | balsors elől futva futást, s egyszerre szembefordul vele,
784 I, XXII | letépve róla a fátyolt, s kevélyen provokálja maga
785 I, XXII | provokálja maga a fátumot, s ő vet neki gáncsot? – Vagy
786 I, XXII | eltakarja a meggyaláztatást, s a nő szerelme olyan tenger,
787 I, XXII | ragaszkodással fog érte megfizetni, s fenyegető kísértetből virrasztó,
788 I, XXII | ajándékba hagyott láncokat, s a vállára veté. Azzal kétfelé
789 I, XXII | törülte a savószín bajszát, s azt mondá nagy hegyesen:~–
790 I, XXII | pribék vagy, gyilkos vagy, s eb legyek, ha valaha én
791 I, XXII | valaha igen jó barátok, s igen jó ellenségek.~Reggel
792 I, XXII | lövésre dördültek az ágyúk, s a mezőn felállított csapatok
793 I, XXII | eléje, kapitányi ruhában, s mintha a fejedelem nevében
794 I, XXII | az elválás pillanatában, s azóta is mindennap, ha mikor
795 I, XXII | hatalmas pörge bajuszával; s a sima nyírott fej után,
796 I, XXII | századoskapitány úrnak” címezned; s ha a fejedelemnő kérdeni
797 I, XXII | megőrzésével bízták meg, s föltette magában, hogy annak
798 I, XXII | fejedelem palotásaiból, s azoknak az élén maga Rákóczi
799 I, XXII | a nyitott kocsiablakhoz, s egészséges magyaros üdvözlettel
800 I, XXII | felelt a férjének németül, s Rákóczi megvárta, amíg azt
801 I, XXII | jó, hála a mindenhatónak, s szobáim otthon, Bécsben
802 I, XXII | Megint előre léptetett, s folytatá a beszélgetést.~–
803 I, XXII | egyik fiú a másikat álmából, s tanítgatja azokra a magyar
804 I, XXII | lilaszín orgonavirágból, s odanyújtva azt Rákóczinak.~
805 I, XXII | levette a kalpagot a fejéről, s míg Eleonóra az orgonavirágot
806 I, XXII | szilárdul a férje utasításához, s ha néha-néha elővette az
807 I, XXII | ellen védelmezné magát, s amellett ugyan őrizkedett
808 I, XXII | Ocskaynét meglátta a hintóban, s az sem kerülte ki a figyelmét,
809 I, XXII | ismerem is – mondá Ilonka, s ezzel a szóval visszaparancsolta
810 I, XXII | megragadva Ilonka kezét. S azzal be sem várva a választ,
811 I, XXII | kihajolt a hintó ablakán, s utánanézett sokáig az eltávozónak. –
812 I, XXII | Ilona kezét a magáéból. S mikor már nem láthatott
813 I, XXII | megcsókolá Ilonka arcát, s aztán feddő szóval fordult
814 I, XXII | hozzuk helyre a hibánkat, s tegyünk úgy, mintha nem
815 I, XXII | Ozmonda vette észre a hatást, s csak azért is növelte azt: „
816 I, XXII | kíséret együvé jöhessen, s aztán együtt vonulhassanak
817 I, XXII | Pozsonyban volt külföldi követek s a kancellár, Wratislaw,
818 I, XXII | előrevágtatott a fejedelem elé, s kardjával üdvözölve őt,
819 I, XXII | katonákra nézve nagy kitüntetés.~S azzal a fejedelem odalovagolt
820 I, XXII | odalovagolt egyedül a hintóhoz, s ott leszállva a lováról,
821 I, XXIII| soká. A szövetséges rendek, s a békéltető külföldi hatalmak
822 I, XXIII| közt legjobb étkezőhely, s a kiszállásnál múlhatlanul
823 I, XXIII| megérkezésekor a külhatalmak követei s a bécsi udvar megbízottai.~
824 I, XXIII| szabású ős magyar viseletben, s mindezek mellett egész sorai
825 I, XXIII| egyig harcedzett vitézek. S vezéreik is megannyi csatában
826 I, XXIII| főtisztek a táborkarnál. S mindenekfelett maga Rákóczi
827 I, XXIII| kezében – csak egy szó, s mind visszarepültek az elérhetlen
828 I, XXIII| fel nem kapta a poharat, s latinul, hogy mindenki megértse,
829 I, XXIII| poharára tette a tenyerét, s igazi cseh őszinteséggel
830 I, XXIII| a muszka rosszul lett, s el kellett egy időre hagynia
831 I, XXIII| ellenben felszökött a helyéből, s körüljárt sorba koccintani
832 I, XXIII| minden nevezetességgel, s akkor vette észre, mikor
833 I, XXIII| mint kuruzsoló olajkáros: s mindannyiszor meglepően
834 I, XXIII| alakját, arcát, hangját, s a különböző alakokat beszédmódjukban
835 I, XXIII| egyik belső íródiákja volt, s a legbátrabb viaskodó; úgyhogy
836 I, XXIII| amikor a zászlója alá állt, s azóta sem nőtt ki a bajusza (
837 I, XXIII| szerencsés emberek iránt, s csípős észrevételekkel igyekeznek
838 I, XXIII| ismeri a gyönge oldalát, s ha teheti, megszólja.~A
839 I, XXIII| Tele volt rézlibertással. S a zsák oldalára oda volt
840 I, XXIII| elfogadni adósság fejében, s aki azt el nem fogadja,
841 I, XXIII| nem tudta még a dolgot, s reggelre az ő szobájába
842 I, XXIII| szobájába vándorolt a zsák. S azóta folyvást vándorol,
843 I, XXIII| jóllakott, hat koplalt; s ha egy nap mind a hat jóllakott,
844 I, XXIII| atyafiság a sok „szabadság”-ért; s azt suttogják kalap alatt,
845 I, XXIII| hogy contribuáltatni akart; s azért fogtunk fegyvert,
846 I, XXIII| jutalmát sürgetni van itten, s ez a sok cifra erdélyi mágnás,
847 I, XXIII| szásznak meg egy örménynek, s a zöld szattyánsarujának
848 I, XXIII| a kormánybotot közéjük, s úgy nem tett velük, mint
849 I, XXIII| hirtelen feltárul az ajtó, s kilép rajta Forgách, nagy
850 I, XXIII| fejére a kócsagos kalapját, s azt mondá: „Eb ura a fakó!” –
851 I, XXIII| mondá: „Eb ura a fakó!” – S azzal rengő léptekkel mérte
852 I, XXIII| léptekkel mérte végig a termet, s úgy ment ki onnan, hogy
853 I, XXIII| hogy kicsapta az ajtót, s be sem tette maga után.~
854 I, XXIII| alvezérek utánabámultak, s aztán dörmögve kérdezék
855 I, XXIII| nem nyílt, de szakadt, s kirohant rajta Bercsényi,
856 I, XXIII| fogcsikorgatva tépi le az övéről, s tokostul együtt a sarka
857 I, XXIII| kardot tokostul együtt, s rohan ki a teremből, majd
858 I, XXIII| szárnyajtó másik felét is; s mikor a tornácba kiér, elkezd
859 I, XXIII| bontotta, mint egy őrült, s cibálta a saját üstökét;
860 I, XXIII| a fejedelemhez sietett, s az előteremben csak annyit
861 I, XXIII| aztán vették a kalapjaikat, s nagy fejlógatva odébbálltak.
862 I, XXIII| ha két generális énekli, s hangjánál van mind a kettő.~–
863 I, XXIII| Forgách konokul hátralépett, s azt mondta, hogy Bercsényitől
864 I, XXIII| ismeri el főhadvezérnek, s azzal megfordult a sarkán
865 I, XXIII| fejedelem igazságot akart tenni, s békítő hangon jegyzé meg,
866 I, XXIII| Bercsényi is el-kirohant, s most a vitustáncot járja
867 I, XXIII| egyszerre megtud az egész ház, s aztán az egész világ.~Doktor
868 I, XXIII| viszem hozzá az orvosságot, s ha ezt a lövőszerszámot
869 I, XXIII| ágytól a másikhoz szaladgál, s szaporítja a confusiót,
870 I, XXIII| fejedelemnő szobáiból jött elő, s a férjét kereste.~– Ugyan,
871 I, XXIII| nem tud mit tenni vele, s Bercsényiné maga is elájult.
872 I, XXIII| Ilonának bizalmas órákban. S ez az asszony azt mind el
873 I, XXIII| az, hogy ez most beteg, s ő segíthet rajta. – Eredj,
874 I, XXIII| kezet ne csókoljon neki. S azután bohókás tréfával
875 I, XXIII| Jávorka bement a fejedelemhez, s nemsokára visszatért. Kezében
876 I, XXIII| angyalom – mondá Ocskay, s elkísérte a feleségét Bercsényi
877 I, XXIII| feküdt, a falnak fordulva, s a két öklével ütötte a falat.
878 I, XXIII| Ilonka odament hozzá bátran, s keszkenőjével megtörlé a
879 I, XXIII| a leggyilkolóbb fegyver, s fekszik bele, mint akinek
880 I, XXIII| rángatózásai; ennek a szelíd s bátor tekintete megfékezé
881 I, XXIII| Kegyelmedet szívgörcs bántja. S az is nagyon fájdalmas.~–
882 I, XXIII| ököllel szeretném agyonütni.~S ütötte nehéz öklével a szívét,
883 I, XXIII| fáj!”~– Olvassa kegyelmed.~S odatartá elébe a fejedelem
884 I, XXIII| elébe a fejedelem levelét, s fél karját a feje alá tevé,
885 I, XXIII| reszkető kezével azt a levelet, s bedugta az inge alá: oda
886 I, XXIII| érzékenyen, ő is dühbe jöhetne, s ugyan szép dolog volna,
887 I, XXIII| doktor! Nagyon jó volt!”~S attól a kacagástól egyszerre
888 I, XXIII| asszonyom szobájába is; s ott is rendet hozott a betegápolás
889 I, XXIII| sodorgatta fel a bajuszát, s azt mondá Ocskaynénak:~–
890 I, XXIV | akit nagyon szeretett, s igen hallgatott a szavára.
891 I, XXIV | mely a megadásra ád jelt. – S még mindezekhez két olyan
892 I, XXIV | kölcsön az erejét senkitől, s visszautasított minden ajánlatot,
893 I, XXIV | ismét boldognak lenni, s aztán másodszor is elveszteni:
894 I, XXIV | valamelyik csehországi fürdőben, s a cseh kancellár úr őkegyelmessége
895 I, XXIV | hogy a béke meg lesz kötve, s a méltsás urak osztogathatják
896 I, XXIV | Ocskaynét megölelte, megcsókolá, s azt mondta neki, hogy menjen
897 I, XXIV | lováról, odament a hintóhoz, s még egyszer megölelte, megcsókolá
898 I, XXIV | bombázták a török várműveket, s az ember hányta magaslatból
899 I, XXIV | megszólalt a tárogató, s elkezdte hangoztatni az
900 I, XXIV | leborult a lova nyakára, s úgy sírt, mint egy gyermek.
901 I, XXIV | kardját hüvelyéből Ocskay, s bolond szokása szerint,
902 I, XXIV | nagyokat vágott a levegőbe, s azzal előrevágtatott, amíg
903 I, XXIV | búcsút vett a fejedelemnőtől, s azt a magyarok közül ezentúl
904 I, XXIV | bor, alul pénz van benne. S mire való az az eldugott
905 I, XXIV | Szépen protocollumba vették, s azzal kikomplimentíroztak
906 I, XXIV | kikomplimentíroztak az ajtón; s most már itt vagyok, s azt
907 I, XXIV | s most már itt vagyok, s azt kérdezem: „Mit is tetszett
908 I, XXIV | húzta magához Jávorkát, s a fülébe súgta:~– Elfogjuk
909 I, XXIV | kerek világ drágaságaiban; s kirakhatta a távolról hozottat.
910 I, XXIV | aranybrokáttól a pukovai halináig s a velencei ötvösmunkától
911 I, XXIV | láncnál fogva vezeti őket, s korbáccsal fenyegeti, ha
912 I, XXIV | jönnek elő Mezopotámiából, s rimánkodásaikba arabs szavakat
913 I, XXIV | sárgára festik az arcukat, s attól sárgahideglelőseknek
914 I, XXIV | prémes talárban járnak, s igen szépen tudnak sírni
915 I, XXIV | az ájtatos rimánkodást, s a cordáikról bokáig lecsüggő
916 I, XXIV | ólommal vannak beöntve, s hatalmas segítség olyankor,
917 I, XXIV | ütés, annyi betörött fej.~S aztán, mintha nem volna
918 I, XXIV | hisz mind gyalog vannak, s a mankó nem fegyver. Hanem
919 I, XXIV | lehet rántani a fokos vasát, s akkor az mindjárt fegyver.
920 I, XXIV | csak egy trombitaszó kell, s egyszerre minden koldus,
921 I, XXIV | felkap a lovára szőrén, s akkor aztán ők tudják, mit
922 I, XXIV | déli vaspálya raktárain s roppant terjedelmű téglagyárakon
923 I, XXIV | sáncároknak be van már düledezve, s a feneke be van nőve fűvel.
924 I, XXIV | az árok vízzel volt tele, s csak egyes kapukon keresztül
925 I, XXIV | gémek, kócsagok tanyáztak; s nagy gyönyörűségét találta
926 I, XXIV | mellett kelle elhaladni, s ezen a helyen szokása volt
927 I, XXIV | hogy a lováról leszálljon, s a szent emlék előtt, térdét
928 I, XXIV | partjára szokták átterelni, s csak azután, mikor a császár
929 I, XXIV | ájtatoskodását elvégezte, s ismét lovára ült, eresztették
930 I, XXIV | megszállva a kőemlék környékét, s onnan semmi processio által
931 I, XXIV | egyszerre mind letérdepeltek, s elkezdtek imádkozni cigány
932 I, XXIV | nyelven a „mining atyet”, s azalatt leoldozták derekaikról
933 I, XXIV | császári vadászkíséret elé, s térdre vetve magát a lovagok
934 I, XXIV | hogy nem közéjök tartozom, s a néma rákiáltott a nyavalyatörősre,
935 I, XXIV | kíséret közeledése fennakadt, s az egész csapatban nagy
936 I, XXIV | kiálta elkeseredéssel, s megcsóválva a feje fölött
937 I, XXIV | ráhúzta a bot nyelére, s rohant a közelben tanyázó
938 I, XXIV | legközelebb talált paripát, s felkapva a puszta szőrére:
939 I, XXIV | lábaikkal a szekerekről, s felnyalábolva egy csomó
940 I, XXIV | kíséret hirtelen megfordult, s vágtatott vissza a város
941 I, XXIV | kiereszték a karikásaikat, s nekiterelték a marhákat
942 I, XXIV | fordultak a kurucok ellen, s megkezdték velük a kétségbeesett
943 I, XXIV | csikóspányvával ránták le lováról, s a közbefurakodott kuruc
944 I, XXIV | markolatját használhatták ellene; s ha kezébe szakadt a fegyvere
945 I, XXIV | átugrott az ellenfele lovára, s úgy kelt vele nyalábra,
946 I, XXIV | lehet jutni a Favoritára, s arra szabad az út.~A fejedelmi
947 I, XXIV | észrevette a menekülést, s elordítá magát a tombolás
948 I, XXIV | zöldségeskerten keresztülvágtattak, s kiértek a Favorita útra,
949 I, XXIV | a mellékútra kanyarodva, s most a kurucokat zárja el
950 I, XXIV | népsége talpon állt már, s jött ellenük nagy riadallal.~„
951 I, XXIV | sötét erdőn túl jártak, s azt se mondták, hol keresse
952 I, XXV | tartóztatták le a fürdőhelyen – s a kurucok csaknem elfogták
953 I, XXV | oldalról egymásba omlottak, s döngették egymás várfalait.
954 I, XXV | Rákóczi Esztergomnak fordult, s azt kemény ostrom után elfoglalá,
955 I, XXV | Pozsonyban letartóztatva, s onnan csere útján szabadult
956 I, XXV | Ocskayhoz, ott is maradt, s nem tért a fejedelmi udvarhoz
957 I, XXV | éjjeli rohammal elfoglalta; s Saskő alatt a híres-neves
958 I, XXV | meglepte az erdő közepett, s úgy semmivé tette, hogy
959 I, XXV | maradt, az foglyul esett, s ezzel a csapással összevissza
960 I, XXV | kihúzta magát a játékból, s ráhagyta Stahrembergre,
961 I, XXV | felesége, egész családja, s a Pálffy-nemzetségnek mindazok
962 I, XXV | van valami kemény terve, s ezért vitetett át mindent
963 I, XXV | kitárta előtte a kapuját, s ő reggelre körülzárta Vöröskő
964 I, XXV | a hatalom polcán ültek, s éltető elementumok volt
965 I, XXV | az egész síkot uralják, s a közeledő ellenséges seregnek
966 I, XXV | az én tűzcsókjaimmal!”, s köszönetül a pozsonyi tűzijátékért
967 I, XXV | álmukat is elrontaná vele. S akkor aztán ismét kezében
968 I, XXV | védői is nagyon jól tudják.~S annálfogva maga a forrás
969 I, XXV | a lova összerogy alatta, s ő maga a sok golyó közül
970 I, XXV | lova alól kiszabadíták, s sebesült combjával nem tudott
971 I, XXV | Arra feltetette magát, s tovább vezényelte az ostromot.
972 I, XXV | legyen temetve rőzsével, s akkor aztán lábtókat lehessen
973 I, XXV | tüskén-bokron keresztül, s harsogó szava túldörögte
974 I, XXV | feltörte a fejedelem levelét, s a fény elé tartá. Így igen
975 I, XXV | lehetne adni helyette cserébe, s mikor már mindez a kezedben
976 I, XXV | el sztropkói kastélyában, s rég nem kapott tőle már
977 I, XXV | megszontyolodással gyűltek ágya körül; s maga Csajághy sem tudta
978 I, XXV | követendő eljárás iránt, s mikor az egyik bekötött
979 I, XXV | ember orvos akar lenni, s mindenik jó barát tud valami
980 I, XXV | Belzebub konyhájába jutott; s valamennyi ördög ott támaszkodik
981 I, XXV | a mellette levő széket, s szétverni vele az egymással
982 I, XXV | fölfelé, a végtelen magasba, s itthagyni mindent, jót,
983 I, XXV | neki, mintha fölébredne, s azt látná, hogy még mindig
984 I, XXV | ágai a nyakától az öveig s egyik vállátul a másikig
985 I, XXV | le van takarva fátyollal, s éppen azért ez a legfélelmesebb.~
986 I, XXV | némelyik visszanéz az ajtóból, s megnyalja a száját – éhen
987 I, XXV | apáca a lábával dobbant, s azzal huss, a kéménybe föl
988 I, XXV | Feltakarja a vérző sebet, s abban a percben, mint a
989 I, XXV | Azután odahajol föléje, s mint a vampír, szívja az
990 I, XXV | Hát élek még? – kérdezé, s maga is elbámult rajta,
991 I, XXV | apáca fölemelte a fejét, s a kezével a szívéhez kapott.
992 I, XXV | lábbal nem Ocskay többé. S ki tanította kegyelmednek
993 I, XXV | pedig híres professzor. S mivel gyógyít kegyelmed?~–
994 I, XXV | egyik meleg, a másik hideg. S az a kettő jó minden betegség
995 I, XXV | valaki megunta az életét, s nem akar több részt kapni
996 I, XXV | én már meg voltam halva; s ez nekem olyan jólesett.
997 I, XXV | megtudják, hogy ébren van, s bejönnek. Aztán maradjon
998 I, XXV | apáca fölnyitá a levelet, s odanyújtá Ocskaynak.~A beteg
999 I, XXV | összefolynak a szemei előtt, s a sorok táncolnak, mintha
1000 I, XXV | éjjel fölébred az ember, s hallani vél valamit az egyedüllétben,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1948 |